Prágai Magyar Hirlap, 1929. július (8. évfolyam, 148-171 / 2073-2096. szám)

1929-07-20 / 162. (2087.) szám

-i ________________________\ a K eHogg-pakfcmn betartását erőszaj Idí. Wa­shington tehát más utakat keres. ívni ékeze­tes, hogy Hoover, az Unió mai elnöke 1904- ben azáltal küszöbölt ki egy orosz—kimai in­cidenst, hogy a kínaiaknak Londoniban köl­csönt szerzett és lehetővé tette, hogy megvá­sárolják a vitás vasutak részvényeit. Oak ha a* ellenségeskedés megindulása tényleg küszöbön állana, lépne Tói erélye­sen Hoover, elsősorban azért, hogy a KeL logg-paktum presztízsét megmentse. Addig azonban az Egyesült Államok nem bánja, ha Japán vagy a népszövetség veszi át az iniciativát. A jövő hét szerdáján, amikor az Egyesült Államok kormánya ünnepélyesen kihirdeti a Kellogg-pakínm életbelépését, Stimson egy általánosságban tartott óvással fordul a<z ellenfelekhez, de részletes ajánlatot nem tesz. Hoover intése Washington, julius 19. (United Press.) It­teni beavatott körök bizonyosra veszik, hogy az orosz—kínai ellenségeskedés kitö­rését el lehet kerülni. A Kellogg-paktum, amelyet mindkét lél aláirt, hozzá fog járul­ni ahhoz, hogy az ellenfeleket kibékítse. A jelen körülmények között sem Kínának, sem Szovjetoroszországnak nem érdeke a háború. A New York Worldban a vezér- eikkiró felszólítja Hoover köztársasági el­Riadalom Genf, julius 19. Az orosz-kinai diplomá­ciai viszony megszakítása után a népszövet­ség kénytelen lesz a béke érdekében ak­cióba lépni. Genfben tudják, hogy a kelet­ázsiai eset rendkívül komplikált, mivel Szovjetoroszország nem tagja a népszövet­ségnek, de aláírta a Kellogg-paktumot s igy mégis felelősségre vonható. Az eset sok­kal bonyolultabb, mint tavaly december­ben a Paraguay-boliviai ellentét volt, annál inkább, mert most súlyos amerikai érdekek is esnek a mérlegbe. A népszövetség köz­belépésére mindenekelőtt a népszövetségi alkotmány 4., 11. és 17. pontja ad jogot. A 4. pont szerint a népszövetség minden olyan kérdéssel foglalkozni kénytelen, amely a világbékét érinti. A 11. pont szerint köte­lessége az ellenfeleket a békés megegyezés­re fölszólítani, a 17. pont végre azokról a rendszabályokról szól, amelyeket a népszö­vetségi tanácsnak akkor kell életbeléptetnie, ha a háborús konflagrációba keveredett fe­lek egyike a népszövetség tagja, a másik viszont netn. (Ez a jelen eset.) Ha meggondoljuk, mily szinte legyőzhe­tetlen nehézségekbe ütközött tavaly ősszel Paraguay és Bolívia pőrének elintézése s a népszövetség mily komplikáltan tudott csak beleszólni a vitába, elképzelhetjük, hogy a jelenlegi sokkal súlyosabb esetben mennyi mindent kell előbb tisztázni, mi­előtt Genf nyíltan az ellenfelekhez fordul­hatna. A népszövetségi tanács jelenlegi el­nökének nincsen kezdeményezési joga és a saját szakállára sem Oroszországhoz, sem Kínához nem intézhet döntő jelentőségű nököt, hogy kezdeményezze annak a konfe­renciának összehívását, amely a világ köz­hangulatának megfelelve, békés mádon igyekeznék elintézni az orosz—kínai kon­fliktust Az Egyesült Államok azonban ezt az iniciativát aligha ragadhatja meg. Kinek a pártjára áll Japán! Tokio, julius 19. Az adott körülmények között természetes, hogy leginkább Japán érdeklődik a kínai események iránt. Japán­nak Délmandzsuriában nagy érdekeltségei vannak s ha a keletázsiai vasútvonal a kí­naiak kezébe kerül, a japán érdekeltségek beszorulnak az idegen kézben lévő kelet- kinai vasút és a tenger közé. Éppen ezért a tokiói kormány aligha hagyhatja szó nél­kül a mandzsuriai vasút eltulajdonítását. Tokióban egyelőre nem tartanak bábomtól, mindazonáltal Oroszország valószínűleg eré­lyes rendszabályokat fog életbeléptetni, amint a keletkinai vasút kikerül kezéből, mert ennek a vasútnak birtoklásától függ Vladivosztoknak, Oroszország egyetlen csendesóceáni kikötőjének sorsa. A ma délután érkezett jelentések szerint a határra mindkét részről njabb csapatcrő- sitések érkeztek. Az elmúlt huszonnégy órában Charbinon számos páncélos vonat futott át, mig a mukdeni arzenálban tovább folyik a lőszerek sietős gyártása. Genfben táviratokat. Előbb tehát meg kell várni, amíg az egyik tanácshatalom saját elhatáro­zásából javaslatot tesz az összehívott ta­nácsülésen az orosz-kinai konfliktus kikü­szöbölésére, vagy pedig Európa egyik nagy­hatalma a népszövetségen kívül megkísérli az ellenfelek kibékitését. Sem az előbbi, sem az utóbbi nem igen valószínű. Az Unió Oroszország oldalán! London, julius 19. A Moming Post washingtoni jelentése szerint az Egyesült Államok közvéleménye nem igen rokon­szenvezik Kínával. Valamennyi lap in­kább Oroszországot támogatja, nem azért, mintha Szovjetoroszország sorsa jobban a szivéhez nőtt volna, hanem azért, mórt eb­ben az esetben Oroszország az, amely Kí­nában a külföldiek vagyona megőrzése ér­dekében síkra szállt. Amerika és Japán teljesen megegyeznek ebben a kérdésben és minden olyan lépést üdvözölnek, ami kikaparja számukra a sült gesztenyét a kínai pokolból. A Daily Telegraph diplomáciai tudósí­tója szériái hivatalos angol körök nem látnák komoly veszedelmet az orosz-kinai konfliktusban b véleményük szerint ne­vetséges volna, ha Oroszország abban a pillanatban támadná meg Bánát, amely­ben Moszkva mindenáron giettetni akarja az angol-orosz kibékülést.. Nagybritannia A MESETÁSK IrtaLórinczy György Anyus odaült a kis beteg ágya szélére. Meg- simogatta a leányka lázas fejecskéjét. Milyen forró! Hajnalka félénken fölpislogott. Szeme csillog a tűztök Beteg tűz: a láz. Bús tűz; a lankadó életerő birkózik az óriással, a bimbó — az orkánnal. A leányka arcán ugyanaz az alattomos, gonosz tűz égett. Az anyáén a szív remegő, vad kétségbeesése. — Mi kellene, gyöngyvirágom? Mit adjak, hogy meggyógyulj? Mert itt csak ez az egyetlenegy kérdés van: mitől gyógyul meg Hajnalka? Az reszket az anya tépelődő lelkében, az ég az arcán és a szemében és az suttog az ajkán. — Mitől gyógyulsz meg? S a gyermek, halkan,, fáradtan visszasuttog: — Mesélj valamit, anyuskám! Mesélj egy szép mesét! Mesélni! Most! Itt! A kimerült léleknek tün­dérekkel dalolni, manókkal tréfálni! Mint ak­kor, a bölcső boldog rengése közben! Arany- szárnyú pillangót kergetni, mikor itt, köröskö­rül denevérek röpködnek a homály bús kétsé­gei között! A mese az örök arkánum. Hess, de­nevér, hess, fekete félelem, fekete gond! De bizony könnyebb csillagot tépni az égről, mint mesét a zokogó anyaszivből! Pedig a gyerek makacs. Neki nem kell egyéb, csak mese. Har­mat. Szivárvány. Tündérálom. Hajnalka csak attól gyógyul meg, a mesétől. — Mondj egy mesét, anyuskám! És az anya reszkető ajka mesél. Nem is tud­ja, hogy mesél. Az anyai szív ösztöne mesél, nem ő. Ott barangol, kószál, tétovázik a tarka­virágos réten. , — Jaj, arany virágom, mesélnék én szivesen! —■ Hát akkor mesélj! — Csakhogy egy kis baj történt ám. Hajnalka megijed. Félti a mesét. — Baj történt? Istenem! Mi baj történt? Lehunyja fáradt szemét, a két kék ibolyát. Keresi a sötétben, mi baj történt anyuskával? Mert a baj mindig sötétben történik. A dene­vérek ott laknak. Romok éjszakáiban. — Tudod, hogy én a kistáskámban hordom a meséimet. Hajnalka fölnyitja szemét. Vár. Kérdez. —• Tudom. — És a kistáskám elveszett, aranyom. A mesetáskám. Hajnalka ámul. Még a láz is bámészan néz szeméből. — Elveszett? Hogy lehet az? Hogy még a mese is elvész! A mesetáska is. Hol veszett el? A beteg gyermeket nem lehet ilyen apró­pénzzel kifizetni! Szigorúan megszámoltatja az aprópénzről is az — anyuskát. Ha elveszett a mese és a mesetáska, hát hol veszett el? — A piacon, angyalom. A piacon sok táska élvész. Az én mesetáskám is ott veszett el. És minden mesém benne volt. A magyarázó felelet nyilván nem kielégítő. Akkor valaki megtalálta, bizonyosan. Anyus megkönnyebbülten föüélegzik. így már majd csak megtaláljuk a mesét, ha maga Hajnalka is segít a keresésben. — Meg, aranyom. Megtalálta. Persze, hogy megtalálta. • , — Ki találta meg? : — Ki? — töprenkedik anyus. — Hogy ki találta meg? — Igen, igen, anyuskám; ki találta meg a mesetáskádat? Mondd! — Hát... egy szegény ember találta meg, drágám. Igen, egy szegény ember. Úgy bizony! Az Isten nagyon jó; a szegény ember mindig talál valamit. Ha jókor kel: aranyat, ha későn fekszik: táskát. Mesetáskát. — Igen, a múltkor Piroska néni is azt mond­ta, hogy a szegény ember sok kincset talál. Jó egészséget, jókedvet, jó levegőt. Most tneg, lám, mesét is. Be szeretnék én is szegény em­ber lenni! Hogy hívják azt a szegény embert, aki megtalálta a mesetáskádat? Anyusnak a torkát valami fojtogatja. Na­gyon akadozik benne a felelet. — Hogy hívják? Szomoru-nak hívják. Szo­morú bácsinak! — Szomorú bácsi! — mélázik a beteg. — Furcsa! Miért hivják Szomorú bácsinak? 1929 juflus 80, szombat. Masaryk nyolcvanadik születétnapján lemond Benes javára! — a fasiszta sajtó legújabb szenzációja — Prága, jiulius 19. A ha-lóf élben lej vő cseh fasoisLa szövetség hivatalos lapjának, a Sfcráae Rise-neik most jelent meg a legújabb száma, amely több helyem viseli a cenzúra nyomait. A fascista lap vezető helyén szenzációt között. Azt írja ugyanis, hogy a jövő évben a köztársasági elnök nyolc­vanadik szüleié mapjának megünneplésé­re óriási előkészületek folynak. Ezek az ünnepélyek felüli fogják múlni az ed­dig rendezett összes állami és nemzeti ün­nepélyeiket. Különösen a nemzeti szocialisták s légionáriusok tesznek nagy előkészületeket Az elnök nyolcvanadik születésnapján kivilá­gítják a városokat és a köztársaság minden tá­járól küldöttségek fognak hódolni az elnök előtt A cseh szocialisták mesterkélt propagandá­val még Szkmenszkót is meg akarják nyer­ni, hogy egyöntetűen hódolatit és szeretőiéi fejezze ki a köztársasági elnök előtt. Az el­nök pedig olyértelmü nylitakozatot fog ten- mi, hogy magas korára való tekintettel le­mond és Benest ajánlja utódjául. A fiscista lap megjegyzi, hogy az elnöknek jogában áll utódjául Benest ajánlani, kérdé6 azonban, hogy a nép akarja-e Benest A lap bejelenti, hogy a fasoista szövetség harcolná fog Benes ellen és nem hajlandó őt elnök­nek elfogadni, mégha mozgalmát törvényte­lennek is deklarálnák. Benes a lap szerint nem alkalmas arra, hogy mint köztársasági elnök az ország élére kénül jön. Óriási lőporrobbanás Pittsburg mellest Húsz halott — Ungyuitás a rekkenő hőségben Pittsburg, julius 19. Egy óriási robbanás, amely húsz emberáldozatot követelt és mely­nél rengetegen megsebesültek, tönkretette az United States Alumínium Company newken- singtoni lőporgyárát. A gyár mindössze hu­szonöt kilométerre feküdt Pittsburgtól. A robbanás oly borzalmas volt, hogy több mér- földnyi távolságban is hallani lehetett s Pitts­burg egyes kerületeiben valamennyi ablak­üveg eltörött. A mentők most azzal vannak elfoglalva, hogy a romok alól eltakarítsák a halottakat. Félő, hogy az áldozatok száma nagyobb, mint az első jelentések közölték. A borzalmas robbanás okait senki sem is­meri. Valószínűleg a rekkenő hőségben a föl­halmozott puskapor önmagától gyulladt meg. félhivatalos magatartása a konfliktusban szigorúan semleges. Francia vélemények Páris, julius 19. A francia sajtó tovább­ra is mély optimizmussal tekint a távoli Kelet eseményeire. Egyetlen lap sem hiszi, hogy háborúm kerül a sor g szerin­tük mindkét fél csak kölcsönösen ijeszt­getni akarja egymást. A* eddig mozgósí­tott hadseregek francia vélemény szerint elégtelenek a valódi háború megkezdé­sére. Ezenkívül háború esetén Oroszország telje­sen elszigetelődnék, amit Moszkvában jól tudnak. A Petit Párisién az egyetlen lap, amely több pesszimizmussal rt*üi meg a helyzetet s megállapítja, hogy a keletkinai vasút birtoklása Szovjetoroszország létérde­ke s a moszkvai kormány eemmiesetre sem tűrheti, hogy Vladivosztok és a szárazföld közötti egyetlen összeköttetését megszakít­sák. — Mert mindig szomorú, ő is szomorú, a fe­lesége is. A gyerekek is szomorúak. Szomorú bácsiéknál mindenki szomorú. Szomorú bá- esiéknál senki se mosolyog, senki se nevet so­hasem. Hajnalkának pityergőre fordult a szájacs- kája. —■ Istenem! Milyen szomorú lehet u olyan ház, amelyikben senki se nevet! A gyerekek se nevetnek? Anyuska egyet gondol. A mese fordulata villan át fején. — Nem bizony. A gyerekek se nevettek. De ahogy a talált mesetáskát Szomorú bácsi haza­vitte, egyszerre minden megváltozott. A mese­táskából ugyanis tüstént kibújt a mese; csak­úgy ömlött. Vidám mese, mosolygó mese, ka­cagó mese, egyik a másik után. Szomorú bá­csiék, bezzeg, hamarosan megtanultak nevetni, kacagni, tréfálni. Egyszerre mindenki fölvi- dult. Még daloltak is kozbe-közbe. Szomorú bácsiék már azt is elfelejtették, hogy nemrégi­ben még mindnyájan szomorúak voltak. Hajnalka maga is nevetett. Kissé erőltetve, kényszeredetten, mintha a lázon törne keresz­tül égő, kis cserepes ajkáról a mosolygás is. Máskor úgy cseng a kacagása, mint az ezüst- csöngetyü; most úgy suttog, mint a törött po­hár, rekedten. — Tán azt is elfelejtették, hogy Szomorú­nak hívják őket? — Azt is. Az ember hamar elfelejti, hogy sirt, amikor már nevetésre áll a szive. Anyus megkönnyebbülten fölsóhajt: hálTs- tennek! Az anyai szív megtalálta a megoldást: az ártatlan kis hazugságból ösztönszerücn me­sét szőtt; Hazugság? Miért hazugság? A mese maga a vágy, a remény. S a remény sohase ha­zudik. A meso édes, bűvös káprázat, amin a képzelot, az ész és a szív együtt ringatózik. A beteg gyermek lehunyja a szemét, hogy jobban lásson. Sárga és kék és zöld ablakokon ku­kucskál be a Szomorú bácsi házikójába, ahol a mosetáskán pörlekcdik a könny és a mosoly. És anyuskának magának is csöndosen lezá­ródik álmos szempillája. Azt hiszi, hogy Haj­nalka elaludt. Álmában bizakodva, számolgatja a kis beteg szaggatott lélegzetét. Most gyó­Külőnöeen feltűnő a francia sajté maga­tartásábam, hogy a lapok fölöslegesnek tart­ják a harmadik, kívül álló hatalom közbe­lépését, mert véleményük szerint a helyzet nem komoly. Az a követelés, hogy a népszö­vetség azonnal üljön össze, a franciáik előtt nevetségesnek látszik s irónükaeam utasítják el az efféle indítványokat Anglia végleg szakit a szovjettel! London, julius 19. A Morning Post jól értesült diplomáciai körökben arról érte­süli, hogy a brit kormány szakított az orosz-angol diplomáciai viszony njrafölvé- telórc irányuló törekvésekkel. Henderson jegyzéke, amelyben a külügyminiszter egy orosz bizottságot hiv meg Londonba, tárgytalanná vált, mert Angliában ismét megijedtek az orosz propagandától és Kí­nával kapcsolatban a keletázsiai angol ér­dekeket is félteni kezdik. gyűl! Az álom gyógyitgatja. Az álom. A pihe­nés. Orvos és gyógyszer. De anyus csalódik. A beteg lehunyt kis szempillája bágyadtan, fárad­tan fölnyilik. A lázas két csillag az anyára bá­mul. És anyus meglepődik. —• Hát te nem alszol? —i Nem. —i Miért nem alszol? Hajnalka lesüti a kék ibolyákat. Hamiská­san mosolyog. — Olyan szépet meséltél! — Én? ... — csodálkozik tiltakozóan anyus. —■ Én meséltem? —• Hogyne! Szomorú bácsiról, meg a ___.oru gyereke iről. Olyan szép volt! —< De mikor mondom, hogy elvesztettem a mesetáskámat! A beteg csöndesen rázogatja fejecskéjét. Á! Van neked másik mesetáskád is! Tu­dom én! — Mit tudsz? Semmit se tudsz. Nekem csak az az egy mesetáskám volt, amelyik elveszett. Abban tartottam a meséimet. A beteg kis virág elámul. Lázas szemecské- je csodálkozva mered az anyára. Eddigelé anyus mindig igazat mesélt. Most talán igazai hazudna? Megzavarodik. —• Nem igaz, anyus! Az anya védekezik. Méltatlankodik. Hogyne volna igaz! A gyerek ravaszul néz rá. A láz ravasz- kodik. — Hát akkor hol vetted azt a mesét? — Melyik mesét? — ijedt meg anyus. — A Szomorú bácsi meséjét. Hogy Szomorú bácsi megtalálta a mesetáskát. Hol vetted ezt a mesét. Világos: Anyuskának másik mesetáskája is van; a szive. Az anyai szív. Amelyik tele van a kétségbeesés bús meséivel, amik egyszerre mosolygó derű aranysugaraivá változnak, mi­kor Hajnalka megtalálja. Az a szív kapkod, jobbra-balra, orvosságért és imádságért. Me­séért. A legszebb meséért,. Hogy visszakönyö­rögje, megvédje, megtartsa a Hajnalka gyer­mekeikét a mesének. Kiváncsi kis szivének a tavasz fecskéit és verőfényét, lázas szemébe az ibolyát és halvány arcocskájára a rózsa pi­ros hamvát. A mosotáska tündéri kincseit.

Next

/
Thumbnails
Contents