Prágai Magyar Hirlap, 1929. július (8. évfolyam, 148-171 / 2073-2096. szám)
1929-07-19 / 161. (2086.) szám
6 1929 juBmg 19, péatek. 'imXGAlAI’AGteRHTRIlAP Léván összefogtak a magyar pártok a magyar tanítási nyelvű gimnázium kivívására Csak a párhuzamos magyar osztályok felállítása ellenében haj- landék támogatni az uj gimnázium építésének tervét - Az agrárpárt célzatos ferdítéssel akarja megbontani a magyar egységet Léva, julioa 18. Állandóan hangoztatott sérelme a lévai magyarságnak, hogy ebben a magyar városban, amelynek környékén a magyarság szintén többséget alkot, nincs magyar tanítási nyelvű középiskola, mert az uj tanügyi kormány beszüntette azt és ezért a szülők távoli városok középiskoláiba, mint Komáromba, Ipolyságra és Losoncra kénytelenek gyermekeiket küldeni, hogy középiskolai tanulmányaikat anyanyelvükön elvégezhessék. Léván tiz esztendő óta csak szlovák tannyelvű oktatás folyik a gimnáziumban, de a város magyar közönsége — bízva igazában — egy pillanatig sem szűnik meg rendületlenül hinni igazságának győzelmében. A lévai magyar tanítási nyelvű középiskola kérdése most njból aktuálissá vált, azzal kapcsolatban, hogy tervbe vették a lévai állami gimnázium kifejlesztését, uj iskolai épület emelését és ehhez a városnak, tehát a nagyobb részben magyar adófizetőknek támogatását is kérik. A gimnázium megnagyobbitásának terve már pár 6v előtt fölmerült, a kormány azonban akkor kiadta a takarékossági elvet és ezt a takarékosságot, sajnos, a kultusztárca rovására valósították meg. így a lévai uj gimnázium fölépítése akkor csak terv maradt. Ez a terv azonban most ismét napirendre került, ameny- nviben a lévai gimnázium igazgatósága azt a meglepő kérdést intézte Léva városához, hogy milyen támogatásban volna hajlandó részesíteni az építkezést. A lévai magyar közszellem csakhamar azt a véleményt alakította ki ebben a kérdésben, hogy a kért támogatást csak a város régi kívánságának teljesítése árán adja meg, vagyis csupán abban az esetben, ha a kibővitett intézetben párhuzamos magyar tanítási nyelvű osztályokat létesítenek. Léván több, mint száz éven keresztül fejtett ki kulturmunkát a magyar piarista gimnázium, amelyet a tanügyi kormány a várostól elrekvi- rált, államosított és abban a csehszlovák tanítási nyelvet vezette be. Most, hogy az intézet kibővítésének terve újból aktuálissá vált és a magyarság egyhangúan kívánja a magyar osztályok rendszeresítését, az agrárpárt helyi sajtója is foglalkozik a kérdéssel. Jól ismeri Léva magyar közönségének hangulatát, amely a párhuzamos magyar osztályok fölállítása mellett szól, ezzel a hangulattal nem is mer szembeszállani, politikai taktikával azonban a kérdés tárgyalásánál diszkreditálni akarja a lévai magyar pártokat és azt a célzatos állítást veti a közvéleménybe, hogy a lévai magyarság az oka annak, hogy a lévai gimnáziumban nincsen magyar nyelvű oktatás. Ennek a taktikának az az átlátszó célja van. hogy a közvélemény figyelmét elterelje a központi gondolattól és megbontsa az egységes áHásfoglalás erejét. Hogy ez a beállítás milyen vakmerő rágalom, azt mindenki tudja, aki ismeri azt a sziszifuszi munkát, amelyet Léva közönsége a gimnázium magyar oktatási nyelvének érdekében kifejtett. Éppen most kilenc esztendeje annak, hogy Léva város küldöttsége elsőizben jelent meg kihallgatáson Masaryk elnöknél, a közoktatásügyi miniszternél és Szlovenszkó teljhatalmú miniszterénél. A bizottság eljárásáról a következő jellemző jelentést terjesztette a város közönsége elé: Valamennyi mértékadó helyen előzékenyen fogadták a bizottságot és kilátásba helyezték a párhuzamos osztályok fölállítását abban az esetben, ha a bizottság által előterjesztett adatok a valóságnak megfelelőknek bizonyulnak. A bizottság ugyanis ismertette a Léva városára vonatkozó statisztikai adatokat, amelyek szerint az 1910-es évszámlálási adatok alapján Léva város kilencven százalékban magyar volt, sőt az 1919. évben megejtett összeírás is 68.33 százalékos magyarságot tüntetett föl, a várostól délre elterülő vidék pedig magyar többségi etnikum. A bizottság tárgyalásokat folytatott az összes szlovenszkói pártok képviselőivel, akik megígérték, hogy a kérdést állandóan napirenden tartják. A bizottságnak az a véleménye — mondja tovább a jelentés —, hogy a magyar tanítás ügye a felsőbb körökben teljes megértésre talált és szilárd a meggyőződése, hogy a kérdésnek méltányos és az alkotmánytörvényeknek megfejelő megoldása a felsőbb hatóságok szellemé ben következik be. A bizottság jelentését, sokat sejtető kritikus mondat végzi, amely mindegy komor sorsdöntő merneutó hangzik: Ez ügyben az eddigi akadályok elhárítása a pozsonyi szakreferens jóindulatán és törvénytiszteletén maiik. A prágai ígéretekkel szemben csakhamar megindul az ellenakció. A Slovensky Dennik megtámadja az iskolaügyi minisztert s nem akarja elhinni, hogy a magyar küldöttség előtt ennyire dezavuálta a pozsonyi iskolaügyi referenst. Pár nap múlva már a Národni Politika is megfujja a harci riadót a lévai gimnázium magyar oktatási nyelve ellen. Nincs szükség Léván magyar gimnáziumra — írja a lap — s magyarság csak azért ragaszkodik ehhez a követeléséhez, mert uralmát Garamberzencéig akarja kiterjeszteni. Ezért sem pénzügyi, sem nemzeti szempontból nem szabad visszaadni a magyarságnak ezt az intézetet. Ezekkel a hangokkal szemben gyönge volt a lévai magyarság hangja, noha egy küldöttség másodszor is fölkereste a köztársasági elnököt. Nem adták vissza az intézetet, annak ellenére, hogy nem is állami alapítás volt, hanem magánmecénások kulturális alapítványaiból jött létre a magyar kulturális élet támogatására. A lévai gimnázium hasonló kritikus időt már átélt egy Ízben, amikor az 1850. évben a bécsi kormány csukatta be. Bécsben azonban csakhamar fölülkerekedetett a jobb belátás s az intézetet újból megnyitották a magyar kultúra számára. Léva magyarsága most is rendületlenül bízik benne, hogy a magyar középiskolai tanításhoz való jogát egyszer elismerik és ezért a magyar politikai pártok Léva magyarságának közhangulatára támaszkodva, egyhang- uaan azt az álláspontot foglalják el a kérdéssel szemben, hogy a város támogatását csak az esetben biztosítják az uj építkezés számára, ha a magyarság jogos követelései kielégülést nyernek. A magyar nemzeti munkáspárt máris ebben a szellemben hozta meg párthatározatát, mig a keresztényszocialista párt és a magyar nemzeti párt a napokban terjeszti az ügyet pártválasztmánya elé. A szSambuti városatyák tévedésből leromboltatták a Szent Thekla templomot, a bizánci építőművészet egyik legszebb maradványát Sztornóul, július 18. A bizánci művészettörténetnek, az egész régi Konstamtinápolynak jóvátehetetlenül súlyos veszteségét idézte elő a sztambuli községtanácsnak egy edhamtar- kodott meggondolatlan intézkedése, amelynek következtében az Aranyszarv kikötő déli felén a régi Bizáncnak egy kisebb, de művészettörténeti szempontból nagyértékü templomát lerombolták. Mielőtt még észbekaptak és felfogták volna, milyen értékétől fosztják meg Sztambult, már nekiestek a munkások kapával, csákány- nyál az ősi egyháznak, amely rövidesen eltűnt a föld színéről. Több mint másfélezer éve, hogy Jus tinid- mis csészéi', a bizánci világbirodalom megteremtője fölépítette a templomot, amely Theofüus császár jámbor leányáról, Szent Thekláról nyerte a nevét. Thekla, a görög királyleány, akit később kanonizáltak is, különösen nagy érdemeket szerzett magának azzal, hogy a bizánci épitömüvészztnék ezt a remekét teljes szépségében restaurálta. A templomnak volt egy más históriai nevezetessége is. A vele szorosan egybeépített függelékben helyezték el örök nyugovóra azoknak a görögöknek a hamvait, akik Bizáncot az ottomán csapatok s különösen a hóditó Mohamed támadása ellen védelmezték. Amikor a templom lerombolásának terve fölmerült, a sztambuli archeológiái körök hevesen tütakozak a vandál gondolat ellen. De tiltakozásukhoz egyaránt csatlakozott Sztamibul mohamedán és keresztény lakossága is, akik ne makarták megengedni, hogy a miuit időknek egy ilyen gyönyörű emléke egyszerűen eltűnjön a föld színéről. A sztambuli várostyák azonban nem sokat vitatkoztak a dologiról. Angorából felszólítást kaptak, hogy az egyik sztambuli negyednek néhány jelentéktelenebb mecsetjét városépítési szempontból hord ássák le. A városi hatóságok a tervbe belevették Szent Thekla templomát is, ügyet sem vetve az emlékmű történelmi vagy művészi jelentőségére. Olyan lázas buzgalommal hajtották végre a templom lebontását, hogy egy tégla sem maradt meg belőle s igy az egész tudományos világ nagy kárára még csak kilátás sincs arra, hogy Szent Thekla templomát valamiképpen is restaurálhassák. Felülkerekedik-e a józan belátás é$ a törvény uelleme Matlárháza esetében? Késmárk, julius 18. (Saját tudósítónk jelentése.) Amint a P. M. H. már jelentette, a pozsonyi országos hivatal az egészségügyi minisztérium utasítására rendeletet küldött a késmárki járási hivatalnak, hogy az Matlárháza gyógyfürdő épületeiből a betegeket távolítsa el, mert Madárházának nincsen szanatóriumengedélye, a gyógyfürdő-jelleget pedig az egészségügyi minisztérium Madárházának nem adja meg. Az 1885. évben, tehát 44 évvel ezelőtt alapított klimatikus gyógyfürdő 1927—28-ban na- gyobbszabásu modern hozzáépítéssel kibővítette addigi üzemét és úgy az uj gyógyszállót, mint az uj nagy éttermet és társalgókat tavaly ősszel adta át a forgalomnak. Néhány hónappal ezelőtt az egészségügyi minisztériumtól leirat érkezett, amely arra hivatkozott, hogy miután a Szlovenszkóit még ma is érvényes magyar egészségügyi törvény (1876. évi XlV-ik t.-cikk) 56. szakasza értelmében magángyógyintézet részére miniszteri engedély szükséges és ezen engedély megadva nincs, ezen hivatalos engedély hiányában az üzemnek, mint gyógyintézetnek továbbvezetését megtiltja. Matlárháza tulajdonosai ennek a leiratnak a vétele után azonnal beadták kellően fölszerelt kérvényüket a magángyógyintézeti jelleg megadása iránt, ez a kérvény azonban mindmáig nem nyert elintézést, ■ezzel szemben megérkezett a késmárki járási hivatalhoz a föntemlitett rondelet, amely a járási hivatalt arra utasítja, hogy Madárházán a betegeket a járásorvossal vizsgáltassa meg és azokat, akiket a járás- orvos betegeknek talál, Madárházáról távolítsa el. Az egészségügyi miniszter utasításában az a legnagyobb meglepetés, hogy ez nem csupán az 1928-ban megnyitott uj szanatóriumra, hanem arra az öt régebbi gyógyépületekre is vonatkozik, amelyek Madárházán már évtizedek óta mint szanatóriumok üzemben vannak. Matlárháza tulajdonosai az uj épület berendezésénél szemmel tartották a legmesszebbemenő egészségügyi és szanatoriális követelményeket és a telep fekvése klimatológiailag annyira elsőrangú, hogy ott a hadvezetőség is nagyobb- szabásu betegtelepet létesített tüdőbajos katonák Bzámára, a hadirokkantak hivatala, valamint több betegsególyzőpénztár pedig már évekre terjedő szerződéseket kötött, Matlárháza fürdővel betegei elhelyezésére. Eltekintve mindezektől, sőt eltekintve attól is, hogy az egészségügyi minisztériumnak nem is volna helye, ahol a Matlárházáról eltávolitandó betegeket elhelyezze, az egészségügyi minisztérium által idézett törvény sehol sem tartalmaz olyan rendelkezést, amely magángyógyintézetben elhelyezett betegeknek hatósági orvos által való fölülvizsgálását megengedné, vagy egy szanatórium kiürítésére adna valamely hatóságnak fölhatalmazást. Az idézett törvény, amely a közegészségügyet szabályozza és amely — mint említettük »— Szlovenszkón az egyedül irányadó és érvényes törvény, csupán azt, mondja ki, hogy aki engedély nélkül szanatóriumot épít, vagy üzemben tart, az ellen kihágási eljárásnak van helye. A legmesszebbmenő intézkedés tehát csupán ennek az eljárásnak a megindítása és az 500 koronáig terjedő összegben megszabott büntetésnek a kiszabása lehetne, mert sehol a törvény továbbmeüö büntető szankciókat nem tartalmaz. Betegeknek hatósági orvos által akaratuk ellenére történő fölülvizsgálása és eltávolítása ogyenesen beleütközik a büntető törvénykönyvbe éfl nem hisszük, hogy az egészségig^ minisztérium az anyagi, erkölcsi és büntetőjogi felelősséget vállalná azért a sokszoros hivatiűi hatalommal való visszaélésért, magánlaksértésért, amit a Madárházára vonatkozólag kiadott rendeletének tényleges végrehajtása jelenítene. Nem vállalta a felelősséget az egészségügyi minisztérium az elmúlt évben sem, amikor ugyanilyen rendeletet adott ki a Tátrában épült Opatmy dr.-féle szanatóriumra vonatkozólag is. Annak ellenére, hogy ott — ellentétben a mat- lárházai esettel, ahol a kiürítést a járási hivatal az eléje tornyosuló jogi akadályok miatt még nem hajtotta végre — a poprádi járásorvos és járási hivatal megkísérelték a rendelet végrehajtását, az egészségügyi minisztérium a közvélemény fölzúdulásának hatása alatt kénytelen volt a rendelet foganatosításától eltekinteni és a szanatóriumengedélyt megadni. Az Opatrny-féle szanatórium az egészségügyi minisztérium beavatkozása ellenére is működik, sőt az ősszel újabb épületet is emel. — föltételezhető és elvárható tehát, hogy Matlárháza esetében is a józan belátás és a törvényszerűség fog az egészségügyi minisztériumban fölülkerekedni. A tátrai fürdők nagyszabású fejlődése és gazdasági megerősödése mindenkinek egyenlő érdeke, de elsősorban az egészségügyi minisztériumnak kell azon dolgozni, hogy necsak egy országnak, hanem a körülötte lévő államoknak is közkincseivé legyenek a Magas Tátra ózon- dus, nagyszerű levegője és a Magas Tátra mellékvölgyeiben fakadó gyógyforrások. Lehetetlen, hogy éppen az egészségügyi minisztérium akarná féltékenyen ezt a klimatikus gyógyhelyet az odaözönlő és gyógyulást kereső betegek elől elzárni és merev, adminisztrációs intézkedésekkel úgy az építkezést, mint a betegek elhelyezését lehetetlenné termi. Matlárháza esetében pedig egyenesen kirívóvá tenné az említett rendelet végrehajtását az a körülmény, hogy fölmerülhetne az a föltevés, hogy Madárházát a szomszédos állami fürdő, Tátralomnic — ahol különben szintén vannak tüdőbetegek — érdekében kívánják hivatása folytatásában akadályozni. Angliában előkészítik a választási reformot London, julius 18. A Daiily Héráid jelentés© szerint MacDomaM beható tárgyalásokat folytatott BaMwirmal és Lloyd Georg- asal azokról a föltételeikről, amelyek mellett a parlamenti bizottságnak elő kell készítetni© a választási reformot. A lap szerint a bizottság elé kerülő kérdések a következők: A többségi szavazati jognak és a proporcionális választói jognak megszüntetése és a pártpénznek a választási kampányra való felhasználása. A bizottságnak egy év alatt be kell fejeznie munkálatait. London, julius 18. Lloyd George tegnap este mint a Reformkktb vendége előadást tartott a jelenlegi politikai helyzetről. Kijelentette, hogy a liberális pártnak minden oka megvan arra, hogy a helyzettel elégedett legyen. Az angol parlamentarizmus története megmutatta, milyen eredményre ké> pesek a kis pártok, ha belső egységüket megőrzik. Angliában pedig a liberális párt az egyetlen egységes párt. A munkáspárt eddigi parlamenti munkájáról úgy nyilatkozott, bog}’ a kormány nem jól kezdte meg feladatát. Idáig nagyon gyakran lehetett hallani a csalódás szót. Azonban türelemmel kell lenni. Végezetül Lloyd George újból a választási problémáról beszélt, amit fontosnak tart nemcsak a liberális párt szempontjából, hanem az angliai demokratikus intézményekre való vonatkozásban is. A párisi rendőrség kommunistaellenes hadjárata házkutatásokkal s letartóztatásokkal Páris, juilius 18. A Humanité kommunista napilapnak, a kommunista ifjúmunkás-szövetség hivatalos orgánumának, az A vaut gardának szerkesztősége helyiségeiben, valamint a kommunista munkás bank és a többi párisi kommunista szervezetek helyiségeiben tegnap általános razziát és házkutatást tartott a rendőrség, amely teherautókkal jelent meg a szerkesztőségek és a kommunista helyiségek házai előtt. A rendőrök több mázsányi iratot, röplapot foglaltak le, de a legjobb fogást a Humanité szerkesztőségében csinálták, ahol az úgynevezett kommunista katonai budget két titkos iratát találók meg. A jelenleg Moszkvában tartózkodó Semard kommunista párttitkár íróasztalának fiókjában számos fényképet találtaik a hadsereg legújabb modeüi tankjairól, repülőgépeiről és gépfegyvereiről. A házkutatások során a rendi-őség öl: egyént, köztük a Humanité két szerkesztőjét, azonkívül az Avant gardo lnpvál- lailal. igvgalójáit letartóztatta. A kammun is Iáéit emee razziát m* folytatták.
