Prágai Magyar Hirlap, 1929. július (8. évfolyam, 148-171 / 2073-2096. szám)
1929-07-03 / 149. (2074.) szám
4 Szerda, ftiBus >. " Hogyan él egy amerikai szenátor Szenátornak lenni a legjobb üzlet a világon — Tízezer- dolláros évi fizetés és egyéb »melléhess — Néha azonban még a szenátor is elveszti tekintélyét iA washingtoni kongresszus felsőházában ülnek Amerika Egyesült-Államainak legnagyobb fiai. A választók véleménye szerint legalább is ők a legnagyobb fiai Amerikának. A szenátorok testületé, azaz a felsőház tagjai ugyanezen a véleményen vannak: sajátmagukhoz hasonlót sem igen látnak az Unióban. A washingtoni parlamentet szerényen a „világ legnagyobb parlamentijének nevezik s igy ők a világ legnagyobb törvényhozói is. Mindenről lehet vitatkozni, de azt aztán senki sem vitathatja el, hogy az Unió szenátorainak feltétlenül jó doguk van e földi életben. Elsősorban is minden szenátor évi tízezer dollár fizetést kap. Évi 340 ezer Ke olyan csinos összeg, amelyből kényelmesen meg lehet élni. Az amerikai szenátorok a hatalmas Róma ősi „patres“-eiként, fenkölt méltósággal viselik hivatalukat és ezt meg is tehetik, mert minden egyes szenátornak két hatalmas helyiségből álló magánirodája van a „Fehér Házban*'. A helyiségeket a parlament „tartja üzemben**, ellátja naponta friss törülközővel, szappannal, körömkefével, ruhakefével és tiszta poharakkal, melyekből természetesen vizet isznak. Egyéb kényelmi berendezés a magánirodákban a díjmentes telefonon kívül nincsen. Az irodák bútorzata gyönyörű mahagóni bútor, természetesen elsőrangú kápráztató. Rendelkezésre áll azonkívül díjmentesen a nagy kényelemmel berendezett török gőzfürdő és a tornaterem, megfelelő számn trénerrel. Borbélvszalónok várják a megnyirni való és meg- beretválandó szenátori fejeket és arcokat. Pár centért egy-két perc alatt megszépülhet a szenátor. Gondoskodtak arról is, hogy a szenátor urak ne koplaljanak: potom áron fogyaszthatják a legkitűnőbb ételeket a parlamenti étteremben. Ha már most azt kérdezi valaki, mennyit dolgoznak az Unió szenátorai, arra csali annyit felelhetünk, hogy itt uralkodik a legideálisabb munkabeosztás, mert minden szenátor félévet dolgozik és félévet szabadságon van. Hivatalos órák a munka fáradságos félesztendejé- iben: naponta 12 órától 5-ig. Természetesen meg is könnyíti valamennyire az állam ezt a fáradságos munkát, amennyiben ülésszakonként 125 dollárt ad külön az irodaszerekre átalányképpen minden szenátornak, ingyen írógépet tart karban a ezáJódkurát igénylők kérjék a Csizi lód Sróm Füröö Prospektusát mára, a papirost önköltségi árban szállítja a kormány, a nyomdai munkákat pedig (mint például névjegy, levélcím, boríték, meghívók stb. nyomtatása) az állami nyomda végzi szintén ingyenesen. A parlament gazdasági .hivatala azonkívül önköltségi árban ad a szenátoroknak töltőtollat, bőrből való aktatáskát és egyéb irodacikkeket. Természetesen bélyegmentesen levelez minden szenátor és táviratokért sem fizet. Kedvezményes vasúti jegye van minden szenátornak Washington és a lakóhelye között levő vonalon. Minden hivatalos kiadványt megküldenek a szenátoroknak, ízléses bőrkötésben, minden kötetben benne van aranybetükkel a szenátor neve. Megkönnyíti a parlament gazdasági hivatala a szenátorok megélhetését azáltal is. hogy kívánatra az évi fizetés harmadát előlegben fizeti. A munkarend — amint látjuk, — rengeteg munkát követel meg. ezért a gépírókat is az állam fizeti, továbbá külön 4000 dollárt ad évente minden szenátornak arra, hogy titkárt vagy titkárnőt tarthasson maga mellett, rangjának megfelelően. Semmi akadálya sincs azonban annak, hogy a szenátor a saját családjának tagjai közül válassza titkárát, ez általában a szokás és igy az évi 4000 dollár is a családban marad. Ez a családi pótlék. A szenátor-pálya azonban mégis tövisekkel van kirakva, mert a törvényhozás és a végrehajtó hatalom. mint az európai államokban is szokás, ■állandóan súrlódásban van egymással. A súrlódásban a főszerepet a szenátus, vagyis, a felsőház játssza. Nehéz szerep, mert az Unióban a közvélemény rendesen a kormányt és az elnököt tünteti ki szimpátiájával és a szenátust szidja. Még a sajtó is inkább a szenátust támadja, mint a kormányt. Ez a számunkra érthetetlen helyzet keseríti meg a szenátorok látszólagos jó sorát: mégsem olyan ragyogó és zavartalan foglalkozás tehát a szenátori pálya. Bizonyos idegesség Tapasztalható emiatt a szenátus ülésezésein és a szenátorok ülésszakról- ülésszakff hatalmas beszédekben védik a törvényhozás jogait. Aki átolvasná az Unió szenátusának jegyzőkönyveit, az megdöbbenve állapíthatná meg, hogy igazában Washingtonban nem történik más, minthogy a kormány állandóan fengyegeti a szenátus jogait, a szenátus pedig fulmináns beszédekben hívja fel a nagy nyilvánosság figyelmét erre az alkotmányos veszedelemre. Vannak azonban olyan ülések is, amelyek nem hívják fel a nyilvánosság figyelmét, sőt, hogy úgy mondjuk, kizárják a nyilvánosságot. Ezeken a titkos üléseken a sajtó nem vehet, részt, csak a szenátorok és a szenátus felesküdött tisztviselői és gyorsírói vannak jrien. Titkos ülést akkor tartanak, ha kinevezések megerősítéséről van szó. Az elnök szokott ugyanis kinevezni, a szenátus pedig megerősíti a kinevezéseket. Mivel az ilyen üléseken rendszerint személyeskedések szoktak előfordulni, ezért tehát igen üdvösnek látszott a szenátus tekintélyének megvédése érdekében a zárt ülés. A közelmúltban azonban tragikus csapás érte az Unió eddigi nyugodt közéletét. Paul R. Maiion, az „United Press** riportere ugyanis, hogy, hogy nem, megszerezte a bírósági kinevezések teljes listáját és még mielőtt a szenátus a kinevezéseket jóváhagyta volna, az egész kinevezési lajstromot hajszálpontossággal leközölte. A szenátus valósággal megrendült a megdöbbenéstől: hogy merte, ki merte, hogy tudta? Az egyik pennsylvaniai szenátor az elvetemült újságíró indiszkréciójáért súlyos megtorlást követelt. A szenátus legöregebbjeinek tanácsa határozatot hozott, hogy a lázadó újságírót, aki a sajtómorál ellen vétett cs a szenátus tekintélyébe térdig belegázolt, meg kell idézni a szenátus bírósága elé. Meg kell kérdezni, kitől és hogyan kapta meg az * 24 (u.) Sdovenszkó, július eleje. Az eddigi különböző sajtóközlemények között részletes felvilágosítást nyújt a P. M. H. egyik legutóbbi számában a bírói pótlóknak a nyugdíjba való beszámítása tekintetében megjelent cikk. E cikkben foglalt ténykörülményeikből meg- ál'lapitíható az igazságügyimInsztérium eddigi álláspontjának jogtalansága, ezért — habár a legfelsőbb közigazgatási biróság az eddig hozott két határozatában már megállapította az igazságügymioiszténiiUiin eljárásának törvénytelenségét, de most a nyilvánosságra ‘került uj ténykörülmények és az adm inisz- trativ igazságügyi hatóságok eljárásában mutatkozó vastag jogi hibák indokolttá teszik azt, hogy jogászi szempontból az ügy per- tnaktáltassék. h Az említett cikk tisztelt Írója nyilván a legfelsőbb közigazgatási bíróság határozatai alapján megállapítja, hogy azoknak a nyugdíjas bíráknak van joguk a bírói pótléknak a nyugdíjba valló beszámítását kérni, akik a nyugdijhatározatot legkésőbb 1924 december ■2-án vették kézhez, mert ezek nyugdíjazása 1925 január 2-án, tehát már a bírói pótlékról szóló 29—24 sz. törvény joghatálya alatt emelkedett jogerőre, továbbá azoknak a régi nyugdíjas bíráknak van joguk pótlékra, akik 1924. évi december hóban távoztak nyugdíjba, mert az utóbbiak nyugdijilletmónyei az 1925. évi január hő 1-én érvényes fizetési törvények szerint állapditandók meg. Nem foglalkozik azonban a cikk tisztelt írója az 1925. évben még tényleges szolgálatban •állott s ugyanezen évben, tehát már a 290— 24. sz. törvény joghatálya alatt nyugdíjba távozott birákkal, pedig az igazságügyimini szt é - riuin ezeknek sem adja meg a szerény nyugdijukhoz a bírói pótlékot, dacára annak, hogy ezek a birák a csehszlovák igazságszolgáltatásban nehéz körülmények között még 1925. évben is aktive működtek és az aktivitásban részesei is voltak a bárói pótléknak. Hogy a cikk erre ki nem terjed, ez nyilvánvalóan abban leli magyarázatát, mert eddig a közigazgatási bíróság ily panaszokkal nem foglalkozott, amennyiben a benyújtott panaszok közül ily panasz elintézése eddig még sorra nem került, de kétség sem férhet ahhoz, hogy az 1924. évi decemberében nyugdíjazott bírónak a nyugdijába beszámítandó a bírói pótlék, ez annál inkább beszámítandó az ugyanilyen, szerény nyugdíjjal rendelkező ama nyugdíjas birónák a nyugdijába, aki a 290—24. sz. törvény joghatálya alatt, azaz 4925. évben, tehát még az uj 108—26. sz- fizetési törvény joghatálya előtt távozott nyugdíjba, ekként a nyugdija szerény alapon van kimérve. Csupán félreértés elkerülése végett kellett ehelyütt erre a körülményre rámutatni, mert hasonló panaszok előfordulnak a legfelső köz- igazgatási bíróságnál az 1925. évben nyugdíjba távozott bírák részéről, akik jogosan számítanak a szerény nyugdijuknak a híréi pótlókkal való kiegészítésére, már pedig a cikk tisztelt Írójának az a megállapítása, hogy csak azok a nyugdíjas birák és ezek hátra- maradt családtagjai kérhetik a bírói pótléknak a nyugdíjalapba való beszámítását, akik •a nyugdijhatározatot legkésőbb 1924. évi december 2-án vették kézhez, félreértésre nyújthat alkalmat. Hogy a bírói pótlék beszámítása iránt folyamatba lett kérvény-ügyekben kétszínű jáadatokat. Ha az idézésre nem jelennék meg, úgy a paralament megsértése miatt el kell fogatni ée le kell csukatni. Hogy a kavarodás teljes legyen, ahhoz nem kellett más, mint ez a határozat. Néhány szenátor ugyanis találva érezte magát a „nyilvános vizs- gáíat“ ígéretével. Mások viszont azt mondották, hogy előbb a szenátust kéne kihallgatni, mert hiszen Maiion csak a szenátus tagjaitól tudhatta meg a kinevezési lajstrom adatait. Maiionnak a szenátusba való megidézése egyszerre kipattantotta a botrányt a közvéleményben, a lapok az újságírói függetlenség nevében támadták a szenátnst, egész Amerika pedig mulatott a szenátus haragján és vicceket gyártottak róla. Mallonről pedig megállapították, hogy ügyes ember. Ezek után Maiion nyugodtan ment el a „kihallgatásra**, amely nem lehetett többé titkos, miután egy újságírónak, azaz Maiionnak feltétlenül jelen kellett lennie. Meghívták tehát inkább az egész sajtót. A kihallgatás atlálános derültség és a szenátus óriási viharai közben játszódott le. Maiion elérte célját: névtelen újságíróból pár nap alatt híres emberré lett __talán a legközel ebbi választáson már ő is szenátor lesz. Amint látjuk, még az amerikai szenátor élete és pályafutása is tövises, nem érdemetlen dolog tehát, hogy a tövis mellé legalább virágok is jussanak: az állami botanikuskertnek kötelessége a virágokról gondoskodni. Minden szenátor szobáját állandóan friss virággal és dísznövényekkel látják el mindennap. lék folyt az igazságügyininisztérium részéről, ezt szembetűnően mutatja a közölt cikkben 'előforduló nyilvánvalóan, hiteles tényállás. Nevezetesen az igazsugáigyiminisztérium el- utasitotta az igényjogosult nyugdíjas bírákat 'kérelmükkel azért, mert állítása szerint a 290—24. sz. törvény értelmében a bírói pótlék a nyugdíjba csak akkor volna beszámítható, ha egy uj törvény kiadatnék a bírói szolgálati pragmatikáról, de az igazságügy- mmisztérium éveken át a legkisebb hajlandóságot sem mutatott abban az irányban, hogy a csehszlovákiai birák részére mj szolgálati pragmatika kiadassák. A 103—26. sz- uj fizetési törvény kifejezetten fentartotta a bírói pótlékra nézve a 290—24. sz. törvény alapján szerzett jogigényt, de már akikor az 'igazságügyminisztérium abban a tudatiban lehetett, hogy ezt a törvényes igényt kielégíteni nem fogja, ami be is következett, amidőn a nyugdíjas bírák akaratán kívül eső, 'általuk meg nem változtatható azt a gátló körülményt hozta fel ürügyül a bírói pótlék kiutalása iránt beadott kérvények elutasítására, (hogy az nj szolgálati pragmatika nem létezvén, a kérelemnek idő előttieég okából hely nem adható. Sőt most — az újsághírek szerint — az igényjogosult nyugdijáé bírák részére azt a figyelmeztetést adták ki, hogy az említett jogigény elévülhet ez évi július 7.-én, mert ezzel a nappal a 290—24. sz. törvényen alapuló s a 103—26. sz. törvénnyel fentartott jogigények elévülés utján m egszüuh etnek. Igaz ugyan, hogy az elévülésre szóló magánjogi szabályok szerint a hátralékos évi szolgálmányok elévülnek 3 év alatt, de az ;ily szolgálmány iránti jog 30 év alatt évül lél. A hátralékos évi szolgálmánynak 3 év alatt történő elévülésének az alapfeltétele azonban az, hogy ily követelés esedékes s behajtható legyen, de az igazságügyminiszté- irium nem ismerte el a bírói pótlék esedékességét, tehát hogyan szorgalmazhatja annak behajtását az igényjogosult bíró s ily körülmények között hogyan évülhet el már most az említett igény? Feltéve azonban, hogy úgy az évi részletek, mint maga a jog ds a jelen esetben 3 év alatt elévülhetnek, ez á körülmény is találóan bizonyítja az igazságügyminisztérium méltánytalan magatartását a nyugdíjas birákkal szemben; mert amidőn a bírói pótléknak a nyugdíjba való beszámítását az újonnan kiadandó szolgálati pragmatikához kötötte, azonban ily törvényjavaslat beadására évek alatt a legkisebb készséget sem nyilvánította, ezt a kétszínű játékot nyilvánvalóan arra akarta felhasználni, hogy a jogosult nyugdíjas bírák igénye a bírói pótlékra nézve elévüljön és ámította ókét a kérvényük időelőttiségére alapított ellenvetéssel. Nem mindennapos eset az adminisztratív szolgálatban az, ami K. I. dr. troppaui országos bírósági tanácsossal történt, aki — a legfelső közigazgatási biróság határozata szerint — 19(24. év végén nyugdíjaztatását kérte s a szolgálati illetményeit már 1924. évi december 31-ével beszüntették, de a nyugdijazta- íásról szóló határozatot csupán 1925t évi január 2.-án kapta kézhez. Ily intézkedés az igazságszolgáltatási adminisztrációban az analfabétizmust árulja el, mert az általános nyugdíjtörvény, sőt a józan ész szabályai szerint addig, amíg egy tisztviselőinek a nyugdíjaztatásáról a határozatot nem kézbesitetAsztalosmühely és butorraktár Bláha Jan, Praha-Kosire Plzenská 312, Telefon: 403-47. _______________ Magyarul beszél. ^MW-IIIIW illii Ilii'llll'l 'I IWiBT lék még ki és addig, míg az illetőt az állásától nem mentették fel, őt megilletik az összes 'tényleges szolgálati illetmények s ő csak a felmentésével és a nyugdíjaztatására vonat* kozó határozat kézbesítés ével tekinthető tényleg nyugdíjazottnak. A legfelső közigazgatási biróság folyó évi február és március hóban hozott kétrendbeli elvi jelentőségű határozatot s ezekben kimondotta, hogy az 1925. évben és az 1924. évi december hóban jogerősen nyugdijazottaknak tekintendő bírák részére a nyugdijukban jár a bírói pótlék visszamenő joghatállyal. Bár ezen idő óta több hónap múlt el, a minisztérium még mindig nem mutat hajlandóságot a fizetésre; dacára annak, hogy — amennyiben tényleg csak az említett években nyugdíjba távozott birák az igényjogosultak — néhány nyugdíjas bírónak a felemelt nyugdíj- illetménye nem fog az államra nézve súlyos anyagi terhet jelenteni. Aviatihus-házasság Sok olvasónak tűnhetett fel, hogy Assolant, (egyike annak a három francia aviatiikuisnak, kik Amerikában startolva, néhány nappal ezelőtt repültek át az Atlanti-óceánon s a spanyolországi kény&zerlieszálilás után szerencsésen meg is érkeztek Pá riís-ba) Amerikában hagyta hátra a fiatat feleségét. Hogyan? Átvitte hajón s ott búcsúzott el a francia menyecskétől? A dolognak története van. Assolant legény ember ként ment át a nagy vizein s rövid mézeshetek után szálmaözvegyk ént kelt légi útjára. A párisi Journal szerint ez igy történt: Alig hogy megérkezett Amerikába., találkozott egy elragadóan szép, ifjú kisasszonykával. akiibe menten beleszeretett .6 akit ugyanabban a pillanatban — jóllehet nem tud angolul — ezekkel a szavakkal köszöntött: — I lőve you. (Szeretem magát.) A szép amerikai lány, aki a maga részéről meg franciául nem tudatát, habozás nélkül felelte MoMére nyelvén: — Je vous aime. (Szeretem magát.) Szóval megértették egymást. S ekkor rohammal követték egymást az események. Tolmács közben jöttével a Sárga, madár pilótatársa hamarosan megegyezett a kis amerikai nővel, hogy férj és feleség lesz belőlük. — De minél hamarább — mondotta Aseol&nt. — A dolgom Sietős. A* aviatikában a gyorsaság a fő. öt nappal ezután — a kihirdetés hátaridejét kivételképen rövidebbre fogták — a pap megáldotta házasságukat. A mézeshetekíböl éppen hogy csak mézeshét ílett, aztán — minden veszedelmével — az óceán- repülés következett nyomom. Aseoíantné neon vehetett benne részt — helyette a képé potyautas bujt el a repülőgép rejtőkében —, de megegyeztek abban, hogy a köziekedé*1 rpeg szók ott utján követó férjét. — Örülök — jelentette ki —, hogy Franciaországban fogok lakni. Azt hiszem, hogy férjem kitűnő mesterem lesz és hamarosan megtanít franciául. Jobb lesz igy neki is, nekem is, mert eddig csak szótár segítségével érthettük meg egymást. Minthogy pedig az ifjú madame Assotamt junius 18-án Newyonkben az De de Francé nevű francia gőzös fedélzetére szállt, az aviatikus családja egykét nap múlva magánál köszöntheti a szép amerikai nőt, kit Jean Assolant igy mutathatna be a hozzátartoz óknak: — A feleségem ... Ismerjék el, hogy történhetnek smlyoisabb repülőbalesetek is! | Bártfa- Gyógyfürdö klimatikus gyógyhely a város házi kezelésében 382 méternyire a tenger szine felett, 6000 holdas fenyveserdö közepette. Vérszegényeknek, női bajok ellen, idegeseknek, rheumásoknak és a légzőszervek hurutjainál a legkiválóbb orvosok által javalva. Uj, modern inhalatorium, Csehszlovákia legolcsóbb fürdötelepe. Teljes penzió naponként 37 korona. Kaszinó, sportpályák autó, fogat és a szórakozások különféle nemei. Vasúti kedvezmény. Prospektust küld a fürdöigazgatóság Bardiovské Kupéié. Szezon kezdődik május végén és tart szeptember végéig. A bitói pótlék és a nyugdíjas birák
