Prágai Magyar Hirlap, 1929. július (8. évfolyam, 148-171 / 2073-2096. szám)

1929-07-03 / 149. (2074.) szám

4 Szerda, ftiBus >. " Hogyan él egy amerikai szenátor Szenátornak lenni a legjobb üzlet a világon — Tízezer- dolláros évi fizetés és egyéb »melléhess — Néha azonban még a szenátor is elveszti tekintélyét iA washingtoni kongresszus felsőházában ülnek Amerika Egyesült-Államainak legnagyobb fiai. A választók véleménye szerint legalább is ők a leg­nagyobb fiai Amerikának. A szenátorok testületé, azaz a felsőház tagjai ugyanezen a véleményen vannak: sajátmagukhoz hasonlót sem igen látnak az Unióban. A washingtoni parlamentet szerényen a „világ legnagyobb parlamentijének nevezik s igy ők a világ legnagyobb törvényhozói is. Minden­ről lehet vitatkozni, de azt aztán senki sem vitat­hatja el, hogy az Unió szenátorainak feltétlenül jó doguk van e földi életben. Elsősorban is minden szenátor évi tízezer dollár fizetést kap. Évi 340 ezer Ke olyan csinos összeg, amelyből ké­nyelmesen meg lehet élni. Az amerikai szenátorok a hatalmas Róma ősi „patres“-eiként, fenkölt méltósággal viselik hivatalukat és ezt meg is tehe­tik, mert minden egyes szenátornak két hatalmas helyi­ségből álló magánirodája van a „Fehér Házban*'. A helyiségeket a parlament „tartja üzemben**, ellátja naponta friss törülközővel, szappannal, körömkefével, ruhakefével és tiszta poharakkal, melyekből természetesen vizet isznak. Egyéb ké­nyelmi berendezés a magánirodákban a díjmentes telefonon kívül nincsen. Az irodák bútorzata gyönyörű mahagóni bútor, természetesen elsőrangú kápráztató. Rendelkezésre áll azonkívül díjmentesen a nagy kényelemmel berendezett török gőzfürdő és a tornaterem, megfelelő számn trénerrel. Borbélvszalónok várják a megnyirni való és meg- beretválandó szenátori fejeket és arcokat. Pár centért egy-két perc alatt megszépülhet a szenátor. Gondoskodtak arról is, hogy a szenátor urak ne koplaljanak: potom áron fogyaszthatják a leg­kitűnőbb ételeket a parlamenti étteremben. Ha már most azt kérdezi valaki, mennyit dolgoznak az Unió szenátorai, arra csali annyit felelhetünk, hogy itt uralkodik a legideálisabb munkabeosztás, mert minden szenátor félévet dolgozik és félévet szabadságon van. Hivatalos órák a munka fáradságos félesztendejé- iben: naponta 12 órától 5-ig. Természetesen meg is könnyíti valamennyire az állam ezt a fáradságos munkát, amennyiben ülésszakonként 125 dollárt ad külön az irodaszerekre átalányképpen minden szenátornak, ingyen írógépet tart karban a ezá­Jódkurát igénylők kérjék a Csizi lód Sróm Füröö Prospektusát mára, a papirost önköltségi árban szállítja a kor­mány, a nyomdai munkákat pedig (mint például névjegy, levélcím, boríték, meghívók stb. nyomta­tása) az állami nyomda végzi szintén ingyenesen. A parlament gazdasági .hivatala azonkívül ön­költségi árban ad a szenátoroknak töltőtollat, bőr­ből való aktatáskát és egyéb irodacikkeket. Természetesen bélyegmentesen levelez minden szenátor és táviratokért sem fizet. Kedvezmé­nyes vasúti jegye van minden szenátornak Washington és a lakóhelye között levő vonalon. Minden hivatalos kiadványt megküldenek a szená­toroknak, ízléses bőrkötésben, minden kötetben benne van aranybetükkel a szenátor neve. Megkönnyíti a parlament gazdasági hivatala a szenátorok megélhetését azáltal is. hogy kívánatra az évi fizetés harmadát előlegben fizeti. A munka­rend — amint látjuk, — rengeteg munkát köve­tel meg. ezért a gépírókat is az állam fizeti, to­vábbá külön 4000 dollárt ad évente minden szenátor­nak arra, hogy titkárt vagy titkárnőt tarthasson maga mellett, rangjának megfelelően. Semmi akadálya sincs azonban annak, hogy a szenátor a saját családjának tagjai közül válassza titkárát, ez általában a szokás és igy az évi 4000 dollár is a családban marad. Ez a családi pótlék. A szenátor-pálya azonban mégis tövisekkel van kirakva, mert a törvényhozás és a végrehajtó ha­talom. mint az európai államokban is szokás, ■állandóan súrlódásban van egymással. A súrlódás­ban a főszerepet a szenátus, vagyis, a felsőház játssza. Nehéz szerep, mert az Unióban a közvéle­mény rendesen a kormányt és az elnököt tünteti ki szimpátiájával és a szenátust szidja. Még a sajtó is inkább a szenátust támadja, mint a kormányt. Ez a számunkra érthetetlen helyzet keseríti meg a szenátorok látszólagos jó sorát: mégsem olyan ragyogó és zavartalan foglalkozás tehát a szená­tori pálya. Bizonyos idegesség Tapasztalható emiatt a szenátus ülésezésein és a szenátorok ülésszakról- ülésszakff hatalmas beszédekben védik a törvény­hozás jogait. Aki átolvasná az Unió szenátusának jegyző­könyveit, az megdöbbenve állapíthatná meg, hogy igazában Washingtonban nem történik más, mint­hogy a kormány állandóan fengyegeti a szenátus jogait, a szenátus pedig fulmináns beszédekben hívja fel a nagy nyilvánosság figyelmét erre az alkotmányos veszedelemre. Vannak azonban olyan ülések is, amelyek nem hívják fel a nyilvánosság figyelmét, sőt, hogy úgy mondjuk, kizárják a nyilvánosságot. Ezeken a titkos üléseken a sajtó nem vehet, részt, csak a szenátorok és a szenátus felesküdött tiszt­viselői és gyorsírói vannak jrien. Titkos ülést akkor tartanak, ha kinevezések megerősítéséről van szó. Az elnök szokott ugyanis kinevezni, a sze­nátus pedig megerősíti a kinevezéseket. Mivel az ilyen üléseken rendszerint személyeskedések szok­tak előfordulni, ezért tehát igen üdvösnek látszott a szenátus tekintélyének megvédése érdekében a zárt ülés. A közelmúltban azonban tragikus csa­pás érte az Unió eddigi nyugodt közéletét. Paul R. Maiion, az „United Press** riportere ugyanis, hogy, hogy nem, megszerezte a bírósági kinevezések teljes listáját és még mielőtt a sze­nátus a kinevezéseket jóváhagyta volna, az egész kinevezési lajstromot hajszálpontossággal le­közölte. A szenátus valósággal megrendült a megdöbbe­néstől: hogy merte, ki merte, hogy tudta? Az egyik pennsylvaniai szenátor az elvetemült újság­író indiszkréciójáért súlyos megtorlást követelt. A szenátus legöregebbjeinek tanácsa határozatot hozott, hogy a lázadó újságírót, aki a sajtómorál ellen vétett cs a szenátus tekintélyébe térdig be­legázolt, meg kell idézni a szenátus bírósága elé. Meg kell kérdezni, kitől és hogyan kapta meg az * 24 (u.) Sdovenszkó, július eleje. Az eddigi különböző sajtóközlemények kö­zött részletes felvilágosítást nyújt a P. M. H. egyik legutóbbi számában a bírói pótlóknak a nyugdíjba való beszámítása tekintetében megjelent cikk. E cikkben foglalt ténykörülményeikből meg- ál'lapitíható az igazságügyimInsztérium eddi­gi álláspontjának jogtalansága, ezért — ha­bár a legfelsőbb közigazgatási biróság az ed­dig hozott két határozatában már megállapí­totta az igazságügymioiszténiiUiin eljárásának törvénytelenségét, de most a nyilvánosságra ‘került uj ténykörülmények és az adm inisz- trativ igazságügyi hatóságok eljárásában mu­tatkozó vastag jogi hibák indokolttá teszik azt, hogy jogászi szempontból az ügy per- tnaktáltassék. h Az említett cikk tisztelt Írója nyilván a leg­felsőbb közigazgatási bíróság határozatai alapján megállapítja, hogy azoknak a nyug­díjas bíráknak van joguk a bírói pótléknak a nyugdíjba valló beszámítását kérni, akik a nyugdijhatározatot legkésőbb 1924 december ■2-án vették kézhez, mert ezek nyugdíjazása 1925 január 2-án, tehát már a bírói pótlékról szóló 29—24 sz. törvény joghatálya alatt emel­kedett jogerőre, továbbá azoknak a régi nyugdíjas bíráknak van joguk pótlékra, akik 1924. évi december hóban távoztak nyugdíj­ba, mert az utóbbiak nyugdijilletmónyei az 1925. évi január hő 1-én érvényes fizetési törvények szerint állapditandók meg. Nem foglalkozik azonban a cikk tisztelt író­ja az 1925. évben még tényleges szolgálatban •állott s ugyanezen évben, tehát már a 290— 24. sz. törvény joghatálya alatt nyugdíjba tá­vozott birákkal, pedig az igazságügyimini szt é - riuin ezeknek sem adja meg a szerény nyug­dijukhoz a bírói pótlékot, dacára annak, hogy ezek a birák a csehszlovák igazságszolgálta­tásban nehéz körülmények között még 1925. évben is aktive működtek és az aktivitásban részesei is voltak a bárói pótléknak. Hogy a cikk erre ki nem terjed, ez nyilvánvalóan abban leli magyarázatát, mert eddig a köz­igazgatási bíróság ily panaszokkal nem fog­lalkozott, amennyiben a benyújtott pana­szok közül ily panasz elintézése eddig még sorra nem került, de kétség sem férhet ahhoz, hogy az 1924. évi decemberében nyugdí­jazott bírónak a nyugdijába beszámítandó a bírói pótlék, ez annál inkább beszámítandó az ugyanilyen, szerény nyugdíjjal rendelke­ző ama nyugdíjas birónák a nyugdijába, aki a 290—24. sz. törvény joghatálya alatt, azaz 4925. évben, tehát még az uj 108—26. sz- fizetési törvény joghatálya előtt távozott nyug­díjba, ekként a nyugdija szerény alapon van kimérve. Csupán félreértés elkerülése végett kellett ehelyütt erre a körülményre rámutatni, mert hasonló panaszok előfordulnak a legfelső köz- igazgatási bíróságnál az 1925. évben nyugdíj­ba távozott bírák részéről, akik jogosan szá­mítanak a szerény nyugdijuknak a híréi pót­lókkal való kiegészítésére, már pedig a cikk tisztelt Írójának az a megállapítása, hogy csak azok a nyugdíjas birák és ezek hátra- maradt családtagjai kérhetik a bírói pótlék­nak a nyugdíjalapba való beszámítását, akik •a nyugdijhatározatot legkésőbb 1924. évi december 2-án vették kézhez, félreértésre nyújthat alkalmat. Hogy a bírói pótlék beszámítása iránt fo­lyamatba lett kérvény-ügyekben kétszínű já­adatokat. Ha az idézésre nem jelennék meg, úgy a paralament megsértése miatt el kell fogatni ée le kell csukatni. Hogy a kavarodás teljes legyen, ahhoz nem kel­lett más, mint ez a határozat. Néhány szenátor ugyanis találva érezte magát a „nyilvános vizs- gáíat“ ígéretével. Mások viszont azt mondották, hogy előbb a szenátust kéne kihallgatni, mert hi­szen Maiion csak a szenátus tagjaitól tudhatta meg a kinevezési lajstrom adatait. Maiionnak a szenátusba való megidézése egy­szerre kipattantotta a botrányt a közvélemény­ben, a lapok az újságírói függetlenség nevében támadták a szenátnst, egész Amerika pedig mu­latott a szenátus haragján és vicceket gyártottak róla. Mallonről pedig megállapították, hogy ügyes ember. Ezek után Maiion nyugodtan ment el a „kihallgatásra**, amely nem lehetett többé titkos, miután egy újságírónak, azaz Maiionnak feltét­lenül jelen kellett lennie. Meghívták tehát inkább az egész sajtót. A kihallgatás atlálános derültség és a szenátus óriási viharai közben játszódott le. Maiion elérte célját: névtelen újságíróból pár nap alatt híres emberré lett __talán a leg­közel ebbi választáson már ő is szenátor lesz. Amint látjuk, még az amerikai szenátor élete és pályafutása is tövises, nem érdemetlen dolog tehát, hogy a tövis mellé legalább virágok is jus­sanak: az állami botanikuskertnek kötelessége a virágokról gondoskodni. Minden szenátor szobáját állandóan friss virággal és dísznövényekkel látják el mindennap. lék folyt az igazságügyininisztérium részéről, ezt szembetűnően mutatja a közölt cikkben 'előforduló nyilvánvalóan, hiteles tényállás. Nevezetesen az igazsugáigyiminisztérium el- utasitotta az igényjogosult nyugdíjas bírákat 'kérelmükkel azért, mert állítása szerint a 290—24. sz. törvény értelmében a bírói pót­lék a nyugdíjba csak akkor volna beszámít­ható, ha egy uj törvény kiadatnék a bírói szolgálati pragmatikáról, de az igazságügy- mmisztérium éveken át a legkisebb hajlan­dóságot sem mutatott abban az irányban, hogy a csehszlovákiai birák részére mj szol­gálati pragmatika kiadassák. A 103—26. sz- uj fizetési törvény kifejezetten fentartotta a bírói pótlékra nézve a 290—24. sz. törvény alapján szerzett jogigényt, de már akikor az 'igazságügyminisztérium abban a tudatiban le­hetett, hogy ezt a törvényes igényt kielégí­teni nem fogja, ami be is következett, ami­dőn a nyugdíjas bírák akaratán kívül eső, 'általuk meg nem változtatható azt a gátló kö­rülményt hozta fel ürügyül a bírói pótlék ki­utalása iránt beadott kérvények elutasítására, (hogy az nj szolgálati pragmatika nem létez­vén, a kérelemnek idő előttieég okából hely nem adható. Sőt most — az újsághírek sze­rint — az igényjogosult nyugdijáé bírák ré­szére azt a figyelmeztetést adták ki, hogy az említett jogigény elévülhet ez évi jú­lius 7.-én, mert ezzel a nappal a 290—24. sz. törvényen alapuló s a 103—26. sz. tör­vénnyel fentartott jogigények elévülés utján m egszüuh etnek. Igaz ugyan, hogy az elévülésre szóló ma­gánjogi szabályok szerint a hátralékos évi szolgálmányok elévülnek 3 év alatt, de az ;ily szolgálmány iránti jog 30 év alatt évül lél. A hátralékos évi szolgálmánynak 3 év alatt történő elévülésének az alapfeltétele azonban az, hogy ily követelés esedékes s be­hajtható legyen, de az igazságügyminiszté- irium nem ismerte el a bírói pótlék esedé­kességét, tehát hogyan szorgalmazhatja an­nak behajtását az igényjogosult bíró s ily körülmények között hogyan évülhet el már most az említett igény? Feltéve azonban, hogy úgy az évi részletek, mint maga a jog ds a jelen esetben 3 év alatt elévülhetnek, ez á körülmény is találóan bizonyítja az igaz­ságügyminisztérium méltánytalan magatar­tását a nyugdíjas birákkal szemben; mert amidőn a bírói pótléknak a nyugdíjba való beszámítását az újonnan kiadandó szolgálati pragmatikához kötötte, azonban ily törvény­javaslat beadására évek alatt a legkisebb készséget sem nyilvánította, ezt a kétszínű já­tékot nyilvánvalóan arra akarta felhasználni, hogy a jogosult nyugdíjas bírák igénye a bí­rói pótlékra nézve elévüljön és ámította ókét a kérvényük időelőttiségére alapított ellenvetéssel. Nem mindennapos eset az adminisztratív szolgálatban az, ami K. I. dr. troppaui orszá­gos bírósági tanácsossal történt, aki — a leg­felső közigazgatási biróság határozata szerint — 19(24. év végén nyugdíjaztatását kérte s a szolgálati illetményeit már 1924. évi decem­ber 31-ével beszüntették, de a nyugdijazta- íásról szóló határozatot csupán 1925t évi ja­nuár 2.-án kapta kézhez. Ily intézkedés az igazságszolgáltatási adminisztrációban az analfabétizmust árulja el, mert az általános nyugdíjtörvény, sőt a józan ész szabályai szerint addig, amíg egy tisztviselőinek a nyug­díjaztatásáról a határozatot nem kézbesitet­Asztalosmühely és butorraktár Bláha Jan, Praha-Kosire Plzenská 312, Telefon: 403-47. _______________ Magyarul beszél. ^MW-IIIIW illii Ilii'llll'l 'I IWiBT lék még ki és addig, míg az illetőt az állásától nem mentették fel, őt megilletik az összes 'tényleges szolgálati illetmények s ő csak a felmentésével és a nyugdíjaztatására vonat* kozó határozat kézbesítés ével tekinthető tény­leg nyugdíjazottnak. A legfelső közigazgatási biróság folyó évi február és március hóban hozott kétrendbeli elvi jelentőségű határozatot s ezekben kimon­dotta, hogy az 1925. évben és az 1924. évi december hóban jogerősen nyugdijazottaknak tekintendő bírák részére a nyugdijukban jár a bírói pótlék visszamenő joghatállyal. Bár ezen idő óta több hónap múlt el, a miniszté­rium még mindig nem mutat hajlandóságot a fizetésre; dacára annak, hogy — amennyi­ben tényleg csak az említett években nyugdíj­ba távozott birák az igényjogosultak — né­hány nyugdíjas bírónak a felemelt nyugdíj- illetménye nem fog az államra nézve sú­lyos anyagi terhet jelenteni. Aviatihus-házasság Sok olvasónak tűnhetett fel, hogy Assolant, (egyike annak a három francia aviatiikuisnak, kik Amerikában startolva, néhány nappal ezelőtt repültek át az Atlanti-óceánon s a spanyolországi kény&zerlieszálilás után szerencsésen meg is érkez­tek Pá riís-ba) Amerikában hagyta hátra a fiatat feleségét. Hogyan? Átvitte hajón s ott búcsúzott el a francia menyecskétől? A dolognak története van. Assolant legény ember ként ment át a nagy vizein s rövid mézeshetek után szálmaözvegyk ént kelt légi útjára. A párisi Journal szerint ez igy történt: Alig hogy megérkezett Amerikába., találkozott egy elragadóan szép, ifjú kisasszonykával. akiibe menten beleszeretett .6 akit ugyanabban a pilla­natban — jóllehet nem tud angolul — ezekkel a szavakkal köszöntött: — I lőve you. (Szeretem magát.) A szép amerikai lány, aki a maga részéről meg franciául nem tudatát, habozás nélkül felelte MoMére nyelvén: — Je vous aime. (Szeretem magát.) Szóval megértették egymást. S ekkor roham­mal követték egymást az események. Tolmács közben jöttével a Sárga, madár pilótatársa hama­rosan megegyezett a kis amerikai nővel, hogy férj és feleség lesz belőlük. — De minél hamarább — mondotta Aseol&nt. — A dolgom Sietős. A* aviatikában a gyorsaság a fő. öt nappal ezután — a kihirdetés hátaridejét ki­vételképen rövidebbre fogták — a pap megáldot­ta házasságukat. A mézeshetekíböl éppen hogy csak mézeshét ílett, aztán — minden veszedelmével — az óceán- repülés következett nyomom. Aseoíantné neon vehetett benne részt — helyet­te a képé potyautas bujt el a repülőgép rejtőké­ben —, de megegyeztek abban, hogy a közieke­dé*1 rpeg szók ott utján követó férjét. — Örülök — jelentette ki —, hogy Franciaor­szágban fogok lakni. Azt hiszem, hogy férjem ki­tűnő mesterem lesz és hamarosan megtanít fran­ciául. Jobb lesz igy neki is, nekem is, mert eddig csak szótár segítségével érthettük meg egymást. Minthogy pedig az ifjú madame Assotamt junius 18-án Newyonkben az De de Francé nevű francia gőzös fedélzetére szállt, az aviatikus családja egy­két nap múlva magánál köszöntheti a szép ame­rikai nőt, kit Jean Assolant igy mutathatna be a hozzátartoz óknak: — A feleségem ... Ismerjék el, hogy történhet­nek smlyoisabb repülőbalesetek is! | Bártfa- Gyógyfürdö klimatikus gyógyhely a város házi kezelésében 382 méternyire a tenger szine felett, 6000 holdas fenyveserdö közepette. Vérszegényeknek, női bajok ellen, idegeseknek, rheumásoknak és a légzőszervek hurutjainál a legkivá­lóbb orvosok által javalva. Uj, modern inhalatorium, Csehszlovákia legolcsóbb fürdötelepe. Teljes penzió naponként 37 korona. Kaszinó, sportpályák autó, fogat és a szórakozások különféle nemei. Vasúti kedvezmény. Prospektust küld a fürdöigazgatóság Bardiovské Kupéié. Szezon kezdődik május végén és tart szeptember végéig. A bitói pótlék és a nyugdíjas birák

Next

/
Thumbnails
Contents