Prágai Magyar Hirlap, 1929. július (8. évfolyam, 148-171 / 2073-2096. szám)
1929-07-13 / 156. (2081.) szám
6 ^lWGAItMAiAAR-HtRllAP 1329 [nTing 13, szombat. A Stinnes-perbenmegkezdődtek a perbeszédek Az államügyész valamennyi vádlottat bűnösnek tartja KEPEK Barsvármegye közigazgatásának múltjából Irta: K. M. I. A közigazgatásnak ugyanaz a szomorú sorsa, mint a bakának: sohasem dicsérik, csak szidják. Én legföljebb csak a „régi jó időbelit'1 hallottam dicsérni, de ezt is csak utólagosan. Ennek Magyarországon az volt az oka, hogy / a Világost követő Önkényuralom itt is osztrák ! kaptafára húzta a közigazgatást, tekintet nél-j kül a nép- és földrajzi viszonyokra, népszoká- j sokra. A közvélemény kevésre becsülte, sőt gyűlölte. Évek kellettek, hogy az alkotmány helyreálltával megváltoztatott rendszer a köz- igazgatásról való véleményt is jobbra változtassa. Az átalakulás megtörtént s ha ma a tizenöt év előtti időkre elfogulatlanul visszapillantunk, meg kell vallanunk, hogy a magyar köz- igazgatás jó volt, jobb, mint amilyennek elfogultságunkban akkor hittük. S ha ennek ellenére mégis szidtuk, ennek az okát nem a rendszerben, hanem egyik-másik végrehajtó közeg egyéniségében kellett volna keresnünk. Igaz, hogy — különösen a régmúltban — történtek a közigazgatás terén olyan dolgok is, amelyeken ma, az álhumanizmus beteges korában az ideggyönge ember elszörnyülkö- dik. De ha az akkori társadalmi és megingott közbiztonsági viszonyokat s egyes néprétegek akkori műveltségi fokát mérlegeljük, akkor azokat a „borzasztó korellenességeket" nem fogjuk annyira sötéteknek látni, sőt kénytelenek leszünk a célszerű voltukat elismerni. Gondoljunk csak vissza az 1869—71. évek között Szegeden lefolyt btinvizsgálatokra, melyek az osztrák rendszer következményei voltak. Ha Ráday Gedeon gróf királyi biztos közegei keztyüs kézzel nyúlnak bele az Alföldre kiterjedt bünhálózatba, ezzel nagyobb sérelem esett volna „az emberi méltóságon", mint azzal a módszerrel, mely végre helyreállította az ország nagy részének közbiztonságát s vele az egész ország tekintélyét a müveit Európa előtt. A magyar közigazgatás legfontosabb szer- ; vének, a járás főszolgabirájának tisztsége a 1 rendi világban nobile officium volt. „Úri" jellegét hagyományként megőrizte még akkor is, mikor már kenyeretadó hivatallá vált. Az „úri jelleg" adta és óvta meg ennek az 1 állásnak a tekintélyét lefelé, a vele szervesen " összefüggő „tiszta kéz" fölfelé. Ezért volt a szolgabiró számottevő a társadalmi életben is, ' még ha nem is állott a háta mögött a várme- 1 gye tarsolyps huszárja. Aki erről a két ténye- ( zőről megfeledkezett, az lefelé is, fölfelé is } maga alól vesztette a talajt, az csak ideig-óráig ^ maradhatott meg állásában. # i Ez a két kellék megvolt Ordódy Endre fő- ] 8zolgabiróban. Húsz évnél tovább működtem t mellette, mint egészségügyi szakközege. Ez i alatt az idő alatt — bár összebarátkoztunk és * mindhaláláig jó barátok maradtunk — a hiva- 1 talos érintkezésben sokszor kocódtunk össze, néha komolyabban is. Bandi barátom ugyanis kissé házsártos természetű és csökönyös volt, különösen ha olyan kérdés került szóba, mely- j nek eldöntéséhez nem elég a természetes ész, 1 hanem különleges törvénytudás s az illető kor- 1 mányrendeletek föltétien ismerete kellett. Ba- 1 rátom ilyenkor csökönyösséggel igyekezett is- 1 merethiányát palástolni és a neki bemutatott, 1 törvényes alapon megszerkesztett előterjesztést .visszavetette. Ilyenkor az volt a bevált fortélyunk, hogy másnap munkánkat változtatás nélkül azzal J tettük újra eléje, hogy azt ime, kívánsága sze- ! rint megváltoztattuk. — No lám! — volt a megjegyzése. — így kellett volna mindjárt megcsinálni, de ti nem olvassátok a rendeleteket, tücsköt-bogarat ősz- j szeirtok s ha az irástokat olvasatiamul alá- : írom, a csacsiságtokért az orrot én rakhatom . aztán zsebre! A népet, a szegény embert, de még a cigányt is védte az ur, a gazdag és hatalmasabb ellenében. De azért nem volt demagóg. Ha szol- i gabirái parasztemberre büntetést mértek, ő fölmentette ezt alóla. Szerette is a falusi nép, a cigányok meg istenítették, „a mi hatalmass atyaánk, a naccság06 fébiró ur"-nak hívták. A földbirtokos urak egy része azonban nem igen kedvelte, mert legtöbb esetben a cselédnek adott igazat velük szemben, vagy legföljebb erkölcsi dorgálásban részesítette, ha nagyobb büntetést érdemelt volna is. Barátomat sem fácánnal, sem vadászatra való meghivással, sem más kedveskedéssel nem lehetett lekenyerezni. Sokkal büszkébb volt. De ha valaki tekintélyét lekicsinyelte, azt — ha valami ügye-baja elébe került — bizony megzaklatta egy kicsinyt. Egyszer egy közös ügyvédbarátunk felét, habár ennek igaza volt, elmarasztalta. Az ügyvéd szemrehányóan kérdezte, hogyan hozhat ilyen törvényellenes Ítéletet? — Hja, pajtás! — volt a válasz —, igazad van. De mikor én a te feledet ki nem állhatom. A fél persze prüszkölt, dühöngött. 0. Endre csak ezt akarta. Hogy aztán a vármegye a föl I ebbe zésnek helyt adott, az ítéletet megmá- sitotta, az már nem izgatta, azt úgyis előre fedi*. Berlin, julius 12. A Stinnos-fél-e hadiköl- csönpainama bűn poré nek tárgyalása több Inét után a befejezéséihez közeledik. A bizonyítási eljárást berekesztették és ma délelőtt az államügyész megkezdte a vádbeszédet, amely előreláthatólag a késő délutáni í órákba fog átmenni. Már az államügyész | első szavaiból nyilvánvalóvá lett, hogy valamennyi vádlottat bűnösnek tartja és elitéltetésüket kéri. Véleménye szerint Stinnes Hugó, a fővádlott, nem volt ugyan képes közönséges bűn- cselekmény elkövetésére, másrészt azonban nem ismerte jól a bűn tető tör vénykönyv határterületén azt a vonalat, amely az üzleti tisztességet a büntetőtörvénykönyb© ütköző üzleti manipulációktól elválasztja. Hiszékeny és könnyen befolyásolható ember volt a fővádlott, aki teljesen titkárjának, von Waldownak a befolyása alá került. Az inkriminált üzletek két csoportba oszthatók: a fekete és a zöld ügyekre. A feketék alatt érti az államügyész az adóeltitkolásokat, a Newyork, julius hó. Páratlan ügyességgel és leleményességgel végrehajtott gyilkosság tartja izgalomban Newyork- ban a Broadwayt és környékét. Néhány nappal ezelőtt halva találták a lakásán Frank Marlow mulató-tulajdonost, akinek a Broadway-n volt a kabaréja s aki igen nagy szerepet játszott Newyork éjszakai életében. A bűntényt egy kisgyermek fedezte fel, aki véletlenül bejutott valahogy Frank Marlow lakásába. Amikor a kisfiú hívására a rendőrség emberei megjelentek a helyszínen, különös látvány tárult eléjük. A gazdagon berendezett szobában, amelyen az első pillanatban meglátszott, hogy legénylakásnak szolgált, a vetett ágy előtt egy harmincöt év körüli férfi holtteste feküdt a szőnyegen. Az előhívott orvosszakértő megvizsgálta a halottat, miután azonban a holttesten külsérelmi nyomokat nem látott, felfektette a holttestet az ágyra, hogy tüzetesebben megvizsgálja. Az egyik rendőr, hogy az orvos könnyebben végezhesse a munkáját,, meg akarta gyújtani az éjjeli szekrényen álló villanylámpát, abban a pillanatban azonban, amikor a csavarét megérintette, hangos kiáltással összeesett és holtan terült el a padlón. A szerencsétlenség olyan hirtelen játszódott le, hogy a jelenlévők az első pillanatban úgyszólván nem is tudták, hogy mi történt. Elsőnek az orvos tért magához a szörnyű meglepetéstől, most már felfektette az ágyra a rendőr holttestét is és rövid vizsgálat után kijelentette, hogy Frank Marlow nem természetes halállal halt meg, hanem őt is a villamos áram sújtotta agyon. A rendőrség azonnal szakértőt hivott a helyszínre, aki hamarosan megállapította, hogy valaki magasfeszültségű áramot kapcsolt bele a vezetékbe, eltávolította a szigetelő anyagot és Frank Marlow ennek következtében halt meg. A rendőrség a nyilvánvalónak látszó bűntény felfedezése után széleskörű nyomozást indított és annak során rövidesen a következőket állapította meg. Ki volt Marlow? A detektívek elsősorban is a meggyilkolt ember személyazonosságát igyekeztek megállapítani, tniHát bizony az ilyfajta kis erőszak, melynek a felsőbb hatóság ellenőrzése mellett úgy sem lehetett foganata, jól illett a közelmúlt főszol- gabiráihoz, kiknek hatásköre különben már nagyon meg volt nyirbálva. Sőt, sok esetben helyénvaló is volt, amikor a közérdeket meg lehetett vele óvni. Erre például szolgál egy biró- választás. 0. főbíró tudta, hogy ** község nagy többsége olyan egyént akar a megüresedett bírói állásba juttatni, aki erre alkalmatlan, teljesen a pártja rossz befolyása alatt áll, s annak vak eszköze lenne. Néki volt egy rátermett jelöltje, caskhogy az a faluban alig támaszkodhatott kettőnél több jó emberére. A falu érdeke kívánta, hogy Nagy András, a főbíró embere legyen a biró. Ez esetben tehát csak furfang és orőszak segíthetett 8 miután a közérdek követelte, a főbíró nem is idegenkedett ettől az eszköztől. igen, de Nagy András uram nagyon szabadkozott, mikor a főbíró szándékát megtudta, mert a községben csak két barátja volt: Pólya Dávid és Varga Jónás, ő — úgymond — meg fog bökni és sikkor aztán a csúfolódástól nem zöld ügyek alatt pedig azokat a manipulációkat, amelyekkel a társaság a bank ellenőrzése elől akarta elleplezni üzleteit. Itt vau a kulcsa a vádlottak cselekményei pszichológiai megértésének. A főtárgyaláson a vádhatóságnak nagy nehézséggel kell küzdenie, mert a vádlottak az előzetes vizsgálat során tett beismerő vallomásaikat utolsó szóig visszavonták. Felteszi, hogy Stinnes Hugó, Notürmann direktor és von Wald'ow kezdetiben nem tudott az üzlet illegitim jellegéről és csak a további lebonyolítás során ismerték fel azokat a veszélyeket, melyeket a had-ikölc sónk ötvények beváltása rejtett. Később a három vádlott feltétlenül észrevehette, hogy ha nem is büntetendő, de mindenesetre meg nem engedett üzleti manipulációt folytatnak. Az államügyész ezután áttért az üzletek technikai kivitelének részleteire s a büntetőé indítványozására valószínűleg csak a késő esti órákban kerül a sor. után a szerencsétlennél nem találtak semmiféle olyan írást, amelyből kilétére lehetett volna következtetni. Huszonnégy órai megfeszített munka után mégis sikerült kinyomozni, hogy az áldozat Marlow, Newyork éjszakai életének egyik legismertebb és legihirhedtebb alakja, aki a Broadway-n kabarét és mulatót tartott. A detektívek azt is megállapították, hogy Frank Marlow meghitt barátságban állott Ar- nold Rotsteinnal, a híres boxmanazserrel, akivel az év tavaszáig közösen tartott fenn versenyistállót. A két ember messzemenő érdekszövetségben állott egymással és ismerték őket minden olyan helyen, ahol Newyork éjszakai élete összetorlódik. Rotstein ez év tavaszán nagyobb ösz- szeget nyert az egyik kártyabarlangban, amikor azonban később el akart távozni a klubból, az uccán agyonlőtték. A rendőrség nem tudta kinyomozni a tettest, s Marlow másnap névtelen levelet kapott, amelyben Rotstein gyilkosai megfenyegették, hogy őt is elteszik láb alól. Marlow — a Casanova A rendőrség mostan ezen a nyomon haladva, egy-kettőre felderítette Marlow egész életét. Megállapították, hogy Marlow, amikor a fenyegető levelet megkapta, mindent elkövetett, hogy megóvja az életét s a száztizenhetes uccában lakást bérelt ki magának és odaköltözött a családjától. Miután hónapokon keresztül nem történt ellene merénylet, lassan megnyugodott, megfeledkezett a névtelen levélről és folytatta régi életét. Newyork legkiválóbb boxolóit inanazsálta, ismét résztvett a lóversenyen s ott volt újra minden kártyaklubban és titkos mulatóhelyen, ahol alkoholt szolgáltak fel. Százezreket söprött be egy-egy éjjel s a Broadway öt legismertebb táncosnőjével folytatott titokban viszonyt. Mindenütt fiatalemberként szerepelt s amikor az egyik zugkabaré táncosnője, Betty Farley rájött, hogy Marlow más nőknek is udvarol, 6Őt felesége és két gyermeke is van, revolvert emelt Marlowra, aki azonban kicsavarta a gyilkos szerszámot az elkeseredett leány kezéből. A dolog természetesen nem maradt titokban, az eseményről értesült Marlesz maradása a faluban. Végre azonban a főbírónak mégis sikerült Nagy uramat rábeszélni, mire aztán a választás napját kitűzte. Az ellenjelölt Kis Péter volt. A választás az iskola tágas tantermében lett elrendelve, melyből a főbíró minden padot ki- hordatott, csak négy széket hagyván meg: kettőt a maga és jegyzőkönyvirója és kettőt Nagy András ama két jó. barátja számára. 0. főbíró a gyűlést rövidesen megnyitva, elrendelte a két jelölt között való választást és pedig akként, hogy előbb mindazok, akik Nagy Andrást kívánják, álljanak föl. Persze, Pólya és Varga uraimék ültükből fölkeltek, a többi választó pedig már is állott — nem lévén mire leülnie — s igy a főbíró azonmód megállapította, hogy valamennyien fölállván: Nagy András egyhangúlag lett birónak megválasztva. Ezzel, fölhasználva az általános meglepettséget, hirtelen eltávozott. Persze, támadt ám csuda kavarodás, mire a jó falusiak ámultukból észre tértek, de a kirendelt kakastollasok gondoskodtak róla, hogy csend és béke legyékl Megföllebbeztók ugyan a választási, de a low többi menyasszonya Ls. Myrtle Burker, egy kisebb kabaré görlje, Dolores Farris, ismert színésznő, a New Mon-társulat primadonnája éa Phylliw Briggs is, akik valamennyien felelősségi* vonták Marlowot. A megszorult ember, hogy kimeneküljön valahogy a csávából, elhatározta, hogy eltűnik egy időre s ha majd a menyasszonyai megvigasztalódtak, ismét előbujik rejtékhelyéről. Elhíresztelte, hogy Európába utazik ée bevette magát abba a lakásba, mit a névtelen levél után bérelt ki. Elmaszkirozta az arcát, hogy ne ismerjék fel, esténként megjelent kabaréjában, intézkedett, kiadta a szükséges utasításokat, azután hazatért a lakására. Ki a gyilkos? A végzet azonban minden elővigyázatossága ellenére is utolérte. Eddig még fel nem derített módon valaki megtudhatta, hogy hol rejtőzködik. Az illető vagy maga, vagy fö’- élt valakit, aki aztán egy óvatlan pillanatban Marlow távollétében behatolt a lakásba és egy finom mágnespatkó segítségével, amit a vezetékben rejtett el, felfokozta a villamosáramot. Amikor ezt a munkáját elvégezte, kibontotta a csavarófa szigetelőjét, szabaddá tette a vezeték huzalát s úgy illesztette össze ismét a csavarót, hogy az a leggyöngébb érintésre is kettéváljék. Marlow, amikor hazatért, mit sem sejtve fel akarta csavarni a villanyt s abban a pillanatban, ahogy a villanylámpát megérintette, a magas feszültségű áram megölte. A rendőrség természetesen elsősorban is Marlow barátnői között kereste a tettest. A detektívek letartóztatták Betty Farley és Myrle Burkert, a két leányt azonban később szabadon engedték, mert nem tudtak semmit sem rájuk bizonyítani. Amikor a rendőrség emberei megjelentek Dolores Tarvis öltözőjében, a primadonna összeesett, később, amikor magához téri, zokogva vallotta be, hogy Marlow halálosan szerette és augusztusban akarták megtartani az esküvőjüket. A színésznő hamarosan alibit igazolt s a detektívek útja most már Phylliw Briggshez vezetett, aki öngyilkosságot akart elkövetni, amikor mec-hallotta. hogy kedvesét megölték. A detektívek még hét olyan nőt kutattak fel, akiknek Marlow házasságot ígért. Miután Marlow felesége sem tudott a gyilkosságra vonatkozóan a rendőrség embereinek felvilágosítást adni, a detektívek most egy Mickey Seiden nevű kórista leányt keresnek, aki előzőleg Rotstein barátnője volt és aki állítólag figyelmeztette Marlowot, hogy vigyázzon, mert ő is a barátja sorsára jut. A newyorki újságok hasábos tudósításban számolnak be a titokzatos gyilkosságról, eddig szómban semmiféle olyan nyomravezető adat nem került a rendőrség birtokába, amely reményt nyújtana a gyilkos kézrekeritésére. Befejezték a prágai pénzügy- igazgatóság tisztviselőjének csalási afférjában a vizsgálatot Prága, julius 12. A prágai vezérpénzügy- igazgatóság csalási afférjában, amelyről annak idején részletesen megemlékeztünk, befejezték a vizsgálatot. A bíróság ősszel fogja tárgyalni az ügyet. A viszgálat folyamán bebizonyosodott, hogy a főbünös Snajdr Vencel, a prágai pénzügyigazgatóság iroda tisztje, aki vesztegetéseket zisarolt ki egyes adófizetőktől. Snajdr csupán manipuláns tisztviselő és az adóelegendésd kérvények elintézésében semmi befolyása nem volt. Csalásait és zsarolásait úgy követte el, hogy még mielőtt a cégnek kikézbesitették volna az adókivetéseket és az adóleirásokat, fölkereste az illető cégeket és bejelentette, hogy jó pénzért az adókivetések elleni felebíbezéseket gyorsan és hathatósan elintézi. Az állampénztár ezeknél a csalásoknál egyáltalán nem szenvedett kárt. A vizsgálat folyamán ötven tanút hallgattak ki. Snajdr vagyonát, amely több mint hatszázezer koronát tesz ki, lefoglalták és luxusautóját is zár alá helyezték. Snajdr költekező életmódjával árulta el magát. A bűnös tisztviselőt hivatalos hatalommal való visszaéléssel és csalással, valamint zsarolással vádolják. vármegye helybenhagyta, mert: hisz' akik Kis Péter pártján voltak, leguggolhattak, vagy közben kimehettek volna a teremből! Ilyen esete több is volt Bandi barátomnak, ártatlan fajta, de végeredményében célszerű. A rendeletek tárában nem szivesen böngészett s azért a mindennapi élet leggyakoribb ügyes-bajos eseteiben a bogos kérdések megoldását a saját józan eszére bízta, amikor aztán a szöget rendesen a fején találta. Járását úgy, amint, egy kis erőszaknak ellenére is, jól igazgatta, a nép pedig szerettte. Hiszen az állam szigorú ellenőrzése s az akkori sajtó botrányt hajhászó, célzatos egyoldalúsága mellett, vagy annak ellenére, hogyan is tölthette volna be különben tisztét harmincöt óvon túl? Mint módos földbirtokos ember kezdte szolgálatát Barsvármegyében és mint szegény ember halt meg két. óv előtt. Pedig nem volt tékozló, nem volt korhely. nem volt kártyás, csak „tiszta kezű és igazi ur". Joggal mondta, amiért, akkor sokat, ingerkedtünk vele: „Utolsó mohikán vagyok a főszolgabirák között!" (Vége következik.) New-York leghíresebb éjszakai alakját villamos árammal gyilkolták meg Frank Marlow Arnold Rotstein sorsára jutott — Egy feleség és tiz menyasszony — Egy amerikai „uri“ bandita élete, kalandjai és halála
