Prágai Magyar Hirlap, 1929. június (8. évfolyam, 123-147 / 2048-2072. szám)
1929-06-08 / 129. (2054.) szám
4 1929 jjunius 8, szombat URÁNIA Háromezer évre elég a föld energiakészlete A tudósok londoni parlamentjének határozata a föld jövőjéről és az energiakutatás sürgős teendőiről London, jimius eleje. Háromezer évre szól a föld energiamennyisége a londoni energiakongresszus szerint. Ötven állam küldöttei vettek részt ezen a kongresszuson. Azt mondhatjuk, hogy a föld minden állama és területe képviseltette magát. Pedig nem is politikai egyezményekről volt szó, nem titkos diplomáciai okiratokat olvastak. Borzasztóan anyagias és elét- bevágó dolgokról beszéltek ebben a nemzetközi társaságban. Arról, hogy mi, emberek, akik a földön járunk, mit várhatunk n.ég a földtől. Jó pár ezer évig kellett várnia az öreg Gea isten- asszonynak, hogy az ő égisze alatt gyű létezzenek kedvelt hívei és haszonélvezői: az emberek. Most azonban végre megtörtént ez is, az emberiség valami csodálatos ihlettől megkapva, rájött arra. hogy a földön jár, a földből él és a földtől függ. Voltak már eddig is igen sokan fantasztikus tudósok és gondolkozók, akik ilyen csodálatos dolgokkal foglalkoztak,-részleges energia-kongresszusok is zajlottak már le, ez a mostani kongresszus azonban kétségbeejtően egyetemes és prózai. A kongresszus tanácskozási- \ ól kiadott jelentés megkísérli a föld erőforrásait statisztikai utón összefoglalni. Egyedülálló kísérlet. Ki bízta meg ezeket az embereket ilyesmivel? A tudomány? A tudomány nem látható intézmény, a tudomány nem testület, nincs jövedelemforrása, adóbevétele, külügyi képviselete, elnöke és egyebe ... A tudomány valami elvontabb dolog, ami szinte titokban él és munkálkodik. Ugylátszik azonban, hogy a tudomány is számottevő alakitóereje az emberiségnek. Néha egészen úgy tesz. mintha az emberiség öntudatát jelentené. Például a londoni kongresszuson is. Elhatározták az ötven államból Londonba zarándokolt, külön megbízatással el nem látott tudósok. hogy ismeretiéin energiaforrások felkutatására törekszenek a jövőben a föld minden részen és ezeket az ismeretlen energiaforrásokat a kultur- népek együttes munkájával feltárjak. Milyen érdekes is, hogy ugyanakkor, amikor törvények és rendeletek szabják meg az uocai közlekedés rendjét, akkor ilyen kétségtelenül fontosabb é« magasaibbrendü dolgokat nem a parlamentek, nem alkotmányos szervek ée nem is politikai pártok határoznak el. Sőt, ugyanakkor, amidőn a kauosuk vagy • petróleum árának kalkulációja a gazdasági élet vezéreit mindig mozgósítani tudja... ezt a határozatot nem a föld nagy erőgazdálkodói hozták, hanem olyan emberek, akiknek nagyobbrészt autójuk sincs. A gyalogjáró tudósok napökon keresztül foglalkoztak a szénkérdéssel. Pedig nincsen szénbányájuk, sőt nem is részvénytulajdonosok. Különös, hogy mégis ők leltározzák a világ szénkészletét. Ragaszkodással és bizonyos elégültség- gel néznek a fiatal Amerika földjére, melynek belsejében két és félbillió tonna szénnek kell lennie számításuk szerint. Kiszámították, hogy Ázsia szénkészlete áll a második helyen: Ázsiában még egybillió, 200 milliárd tonna szén van; Európában pedig mindössze 750 milliárd tonna, tehát nem is egészen egybillió. Mai kutatásaink szerint Afrikának van legkevesebb szene. A világ szénszükségletéről igen különböző vélekedések hangzottak el a kongresszuson. A legkedvezőbb becslés szerint a föld teljes szénkészlete 7 billió és 400 milliárd tonna. Ha feltételezzük, hogy a világ saénszükséglete nem növekszik nagyobbra, mint a mai és hogy a kitermelés is az 1928-as évi termelés méretei szerint állandósul, akkor a föld szénkészletével az emberiség még 4000 esztendeig gazdálkodhatik. A tények azonban nem indokolják ezt a túlságos optimizmust: a statisztika szerint ugyanis a civilizációval együtt jár az indusztrializálás, a közlekedési hálózat bővülése, az életnívó általános emelkedése is. Már pedig mind a bárom tényező szükségszerűen nagyobb szénelhasználásra vezet, úgy hogy — a mai fejlődés tempóját tekintve —- nem 1000. hanem legfeljebb 400 ével számi Ihatunk csak. Négyszáz esztendő múlva t hát az emberiség csákánya nem talál több szénét a föld belsejében. Ez a legtávolabbi haláridő. ameddig szénnel gazdálkodhatunk! Az angol szénbányák azonban már körülbelül kétszáz esztendő múlva kimerülnek. Krisztus után 2300-at Írnak majd az emberek, amikor nem lesz szenünk már. 1950 táján — ez a dátum már egészen közeli, — elfogy az ásványolaj. Hoel dr. norvég professzornak a számítása ez. A professzor szerint a világ ásványolaj-készlete körülbelül 8 milliárd tonna, úgyhogy a mai olaj- használat állandósulása mellett, körülbelül 60 évig volna elegendő. Az ásványolajhasználat azonban szintén óriási emelkedést mutat. Ha az 1901 óla mutatkozó elíhasználási többletet arányosan beállítjuk ebbe a hatvan évbe. akkor néni 60 év uz eredmény, hanem 20. Szóval 1950-ban nern Írsz ásványolaj, nyersolaj, síb- Mivel hajtja majd az emberiség a molorökal. A gépeket, hajókat, autókat, repülőgépeket?! Ha sikerül a szén csepp- folyósitása, akkor a szénkészletből használnak majd ennek a hiányzó olajnak megfelelően többet. Akkor viszont a szénkészlet sem fog négyszáz esztendeig tartani. Ugyan ki bízta meg ezeket az embereket azzal, hogy ilyen nyugtatanitó kérdésekkel foglalkozzanak? Nem sokkal nyugodtabb az ember, ha szépen, semmivel sem törődve éli a maga is életét? Mit fáj az nekünk, mit csinálnak majd azok, akik 2300-ban élnek a világon? Majd alkalmazkodjanak az akkori viszonyokhoz! Hát ezt is mondhatja az ember. Hanem azért van valami ebben a kongresszusban, ami imponáló dolog: a jövőről való gondoskodás. Természetesnek látszik, hogy a legtöbb embernek nincsenek ilyen aggodalmai, ám ugyanakkor az is természetes, hogy mások meg igenis törődnek az emberiség jövőjével. Utóvégre, amíg az ember nem csinált technikát, addig teljesen indokolt volt az is, hogy nem törődött a saját anyagcseréje következményeivel. Amint azonban az ember gazdálkodni kezdett a földdel, egyrészt felforgatta a természetes energiák rendjét a földön, másrészt a saját igényeit örökletesen megnövelte, tehát bizonyos értelemben értelmi szerzője lett a saját egyéni életének. Ezért pedig — igaza van a londoni kongresz- szusnak, — még évezredekre előre is felelőssége gél tartozunk- Sokan azt állítják, hogy a legegyszerűbb, az egyetlen boldogító megoldás, tönkretenni a gyűlöletes technikát és visszamenni az őserdőbe, ahol boldogabban sétált a fákon az ember, mint ma az autókon, lifteken, gőzhajón és repülőgépen. Igen ám, csakhogy: az idő eljárt és ma már késő van, nem lehet ilyen zseniálisan megoldani a kérdést. Vágyaink vannak és ennek a vágytömegnek organikus megfelelője van a szervezetben. Kőkorszakbeli őseinkhez visszafürdő KÉNES HŐFORRÁSAI közvetlenül a fürdőmedencékben fakadnak, abban a legmagasabb természetes hőfokban melyet az emberi szervezet még veszély nélkül elbír. A hőforrások vizét sem hűteni, sem melegíteni nem kell, miáltal semmit nem veszítenek ősi gyógy erejükből. RHEUM, , ■ CSÚZ, ISCHIAS ellen spezializálva. RADIOÁKTlV KÉNES 1SZA.Á Prospektust és felvilágosításokat ad: FÜRDOIGAZGATOSAG, Trencsénteplicz VÖRÖS RÁK Gyógyszertár, BRA1ISLAVA. VÁRY GYULA cég, KOSICE, Fő u. 76. térni, ez ma magyarul visszazü’' '• 4 jelentene, az emberiség karrierjének letörését. Aki a kevesebbe tér vissza, az nem felejti el sohasem a többet, ami volt. Nem is őszinte a visszatérés es a primitívség vágya, ugyanúgy nem őszinte, minták ogy a francia Rousseauizmus nem volt őszinte: akkor is megkívánták az ernyedt idegü dekadensek a bttkólikus romantikát, de csak illatosított bárápybákat kívántak a természetben és elengedhetetlennek tartották az ezüsthangu finom csen- getyüt, a selyemszalagocskát a barikák hófehér nyakán, a pásztorok és pásztornők pedig finom szövetekből csináltak maguknak stílusos ruhát, reggelente pedig illatos vízzé1 mosdatták gyengéd arcbőrüket. Nincs visszatérés az őserdőbe: aj emberiség a válaszúton a földdel szemben az imperialista taktikát választotta. Ezért nyer különösen nagy jelentőséget a technika korunkban, mert a technika az egyetlen lehetőség, amely az emberi faj lázadó uralmát a földön biztosítja azáltal, hogy szervezi. A londoni kongresszus pedig ezután még gyakrabban fog összeülni cs mindig nagyobb érdeklődés mellett fog tanácskozni, mert az ilyen tanácskozások minden egyes ember bőrére mennek. Rövidesen, úgy 1950 táján már egész pontosan tudja mindenki ezt és akkor megfelelő érdeklődéssel halljuk majd a kongresszus végső következtetéseit is, hogy ha a meglevő, de ma még kihasználatlanul heverő energiakészleteket az emberiség a technika fejlődése által birtokba tudja venni, akkor háromezer esztendőre el vagyunk látva az élethez szükséges energiákkal. „A csetneki dohánymag súlya piciségének lekintelébeni könnyű továbbhozatása Irtás Tichy Kálmán Bocsánat a hosszú lélegzetért, melybe a fenti kacskaringéé cim elolvasása került. NJindjárt további türelmet is kérek, mert a kacskaringók még folytatódni fognak. Úgy látszik, ahhoz, hogy valaki ilyen virágosán fejezze ki magát, múlt század közepén kellett élni, kaliforniai aranyolvasztó tulajdonos és titkos drámairó öccsének kellett lenni, jó szüretet ígérő ranchóban kellett üdülni, mint ahogy mindezeket tette néhai Molitor Gyula, atyai ágról való messzi nagybácsim, aki a lőcsei Müllereknek egy nevét latinositott ágából szakadt, és August Pi Molitor- nak, bátyjának sanfranciscói aranyolvasztó telepén élt a hatvanas években. Az arany közelsége jót tett neki egyébként, de az egészségének megártott a szélsőséges kaliforniai kiima s egy szomszéd ranchón lakó ismerőséhez ment üdülni, — amit persze ő maga sokkal választékosabban fejez ki. Erről a Tokajnak keresztelt ranchóról irt egy levelet nagyapámnak, aki akkor az igazi magyar Tokaj áldott bércei tövén dirigálta pénzbeli és szőlőbeli tőkéit. (Mindezekből nem hagyván nekem, csak ezt a pár sorra való sordijat.) Amit kaliforniai sennor bátyám nagyapámnak irt, azt én a legnagyobb erőfeszítéssel sem tudnám oly szépen elmondani, mint ő maga. Legjobb tehát, ha máris átadom neki a szót, csak annyit bocsátva előre, hogy olvasás közben mél- tóztaseanak Tűinél hosszabb lélegzeteket venni. Rancb Tokaj. Sonoma Megye. Július 28. 1865. Kedves Bátyám! KióHhatatlan forróságtól, a’ legérzékenyebb hidegre átszökő, legváltozékonyabb S. Franciscoi időjáratnak tulajdonítható, nagyobb meg- hütés folytán, makacs mellbajba esvén, annak légváltoztatáe általi mellőzésének elezélzása véget, f. é. Julius 19-én, S. F.anciscótól mintegy 40 mértföldnyire távol, Sonoma megyében fekvő. volt huszárőrnagy. Csomortán; I Lajos ur tulajdonához tartozó, Tokaj nevű, erdős hegyektől környezett, s’ ugyan egy szép hegyzet oldalában lévő tágas sikmagasoo (Plateau) elterjedő, nagyobb részt nemes fajú szőlőkkel ültetett, szép birtokára kirándultam, itt meltbajómat a’ tiszta hegyilég bészivása által lehetőkép eltávolítón dó. Minapi levelemnek kedves bátyámhoz! irányzata alkalmával már gyengén érezvén magamat, — miután bajom naponta nagyobbodóit, orvoslása végeit késztetve érzem magamat, legelői a légváUozlatás eszközéhez nyúlni. — mi itt különben is szokásos; — melly, ha enyhítést nem eszközöl, magamat, az Aeskulap utódjainak, bajom enyhítése végett, átengedendő. Az őrnagy a’ környókeu tiszteletben álló nemes jellemű fcrjfiu, a’ szó legszorosabb értelmében. Huszár, engem őrökké zöld óriás tölgyek árnyékában helyheztetett csinos lakában, magyar vendégszeretettel fogadott, ’s a’ megelőzőbb részvétteljes szivességben részesít. Nappal az őrnagy, terjedelmes, felette áldásos szüretet Ígérő szőlieibe elfoglalva — vagy gaz- dászati ügyeiben, és a’ szomszéd ranchokoni baráti és ismerőseinek látogatása végett gyakran eltávozván, rendesen magamra vagyok hagyatva, melly magány én reám felette jótékonyan hat. Részemről a’ napot rendesen olvasással, írással, alvással és kószálással ölöm meg. Este a’ lak előtti Verandán, a’ honnan Sonoma Völgyére a’ legkiesebb kilátás ajánlkozik, egyről másról értekezünk; — így történt: hogy egy este a’ dohánytefmelé6Í kérdés is szőnyegre került. A felmerült kérdésre: hogy dohányzó létére dohánytermelésre alkalmatos terjedelmes birtokán, annyi-mennyi dohányt mért nem termeszt, feleletként okul felhozván: hogy jó dohány — nem magjára szert nem tehet, ’s hogy rossz dohány termeléssel a drága időt vesztegetni nem akarja; — miután erre biztossá tettem: miszerint Magyarországból jó izü és illatú, legnemesebb dohány nemek magjait ide teremteni képes és kész vagyok, szavamnál tartva felkért: miszerint illyetén magot számára megszerezzek. Illy dohánymag hazámbóli megszerzése pedig kedves bátyám által vélvén legkönyebben esz- közölhetőnek, — ezennel felkérem k. bátyámat: miként hozzám intézendő legközelebbi levelében, különsen Csetneki, Dulházi ’s más, Tokaj környéki dohánytermelőktől megszerzendő jó izü és illatú dohány magokkal megörvendeztetni móltóztatna, hogy adott szavamat, az őrnagynak beváltani képes legyek. A’ dohánymag picziségénél és súlya tekinte- tébeni könnyű voltánál fogva, levélbe, kis meny- nyiiségben könnyen továbbozható lévén, annak ide való áttétele akadállyal nincs egybekötve. A’ legfeljebb kettőztetek levélbérre felrúgható kölcséget a’ magnak megkapatásával azomnyal sietendek rögtön pótlani. Csekély személyemen kívül, többiek a’ legjobb egészségnek örülnek. Szép Urnámnak soraimra való várva várott válaszának kezeimhez! érkezte után, haladék- nélküli feleletemben nem késeudek egyről másról bővebben értekezni. Dömötör János úrral, közelebb ismerős őrnagy, ismeretlenül, tiszteletét nyilvánítanaDömötör utján, levelét, mai napig nem vettem. Én beteges fi őt ás. mindnyájukat átkarolva és csókolva, vagyok szerető Gyulájuk. Czimzetem: Mr. Jules Molitor, care of A. P. Molitor. Sanfrancisco, Caüfornia. Via: Liverpool, N. York, Panama. Ha Kaynár Vilmos, vaspályabeli tiszt ur Tokajban állomásoz, akkor valamint nekie, különösen pg. nejének, üdvözleteimet nyilványitani kérem. A levél stílusa tekintetében páratlan választékosságánál fogva arra ösztökélend, hogy magamat a továbbiakban szinten keresett módon kifejezni igyekvendjem, — de alán jobb lesz mégis, ha csak a magam egyszerű módján teszem hozzá, amit még elmondani szándékozom. A levélben tárgyalt ügy csak egy eset, belőle általánosítani nem lehet, de feltétlenül érdekes, hogy kaliforniai dohánytermelő nem fordult a „flór finák" hazájában közelebbi forrásokhoz, hanem a híres — jó magyar dohányok magvát küldette ki magának. Ha Kolumbus apánkra gondolunk. aki az első híreket hozta a Nyugatindiák bennszülötteinek furcsa füstölő leveleiről, s az első magvakat is hozta, melyekből aztán ráborult egész Európára az a dohányerdő, melyet azóta milliók s milliós értékekben füstölnek el, — szinte megmosolyogtat, hogy a „piciségénél köny- nyen továbbozható” dohánymag még egyszer megtette ezt az utat, századok múltán visszafelé, a magyar íelevényből az Óceánon át s az amerikai kontinensen is át. Kaliforniáig. Sennor Jules talán kicsit tévedésben volt Cset- nek és Dulháza fekvését illetően, mondván hogy ezek, vagy más Tobaj-vidéki dohányfajták mag- vai volnának kívánatosak. Csetnek, imitt a szomszédban, valaha híres dohánytermelése azóta egészen megszűnt. Dulháza, a Balog-völgyén, ma is termel és ha Tokaj vidékéről van szó, bizonnyal a gálocsi dohány a legjobb. Nagyapám kiküldte a kért magvakat s most már egy kis fantáziával akár Cubát és Habanát is meggyanúsíthatjuk, hogy fajfrissitésre Kaliforniából szereztek be pár évtized előtt — gálócsi, dulháeai, meg csetneki dohányt e ha lehet igy beszélni: talán a legdrágább gyűrűé cibarokban is magyar dohány vére kering. A továbbozandó küldeménynek oda való áttétele akadállyal valóban nem volt egybekötve, ha- csaknem azzal, hogy egy-két küldemény elkallódott s meg kellett ujitani, mert egy későbbi levelében azt irta Mr. Jules, hogy .,A’. hozzánk intézendő leveleket kérem gummival bezárni, mert a’ viaszk a’ trópusi hőségben elolvadt ’s a’ levél más levelekkel ősztapadva megromolhatik ’s elveszhet". A levélben említett „Szép Irmám‘‘-apai nagy- néném, Mr. Jules rajongásának tárgya volt s hogy hozzá, Hozzá Írott leveleiben mivé virágoztak amúgy is lendületes cikornyái, azt meg sem kísérlem leírni. Aranyolvasztó bácsim, August Pi Molitor, a Gyula bátyja, — aki kiválóan alkalmas lett volna az „amerikai nagybácsi" szerepére, — hazajött Európába, magánzónak. Párisban, Londonban élt nagyúri módon, egy akkor nagynevű párisi művésznőt vett feleségül s Londonban telepedett le. Közben baljós tünetek mutatkoztak rajta. Eleinte csak az volt a szenvedélye, hogy fáradhatlanul kutatta a párisi levéltárakba-1, meg a londoni Stapney Papers egykorú füzeteiben a Nagyságos Fejedelem franciaországi tartózkodására vonatkozó adatokat. Ezekből össze is irt rengeteget. De aztán a gyüjtötteket kezdte feldolgozni s az anyagból egy drámát irt, holott addig egészen rendes ember volt. A többit aztán betetőzte az élet. A dráma soha meg nem jelent, de megjelent egy szép napon egy váratl-n kaliforniai levél, benne katasztrófális hir: Uzuay nevű cégtársa, aki az aranyolvasztót vezette s neki eddig hiven küldözte a befolyt összegeket. — megszökött, minden odaveszett. És August Pi Molitor, a fejedelmi jóiéiból egyszerre a legTenyegetőbb niuesteleuségbe zuhant. A feleségét gyermekeivel együtt valahogy elhelyezte Párisban, ő maga hazajött Pestre, eleinte a pénzügyminisztériumban kapott szűkös állást, onnan kitelték Besztercebányára kataszteri biztosnak, majd visszahívtak Pestre, ott is halt meg, szomorú elhagyatottságban, távol családjától. Üvegesedé szemeivel talán toeg egyszer látta gyönyörű ranchoját, dús arány telepét, a forró-kék kaliforniai eget, szép narancsligeteit, szépséges asszonyát, gyermekeit s talán ez a pár utolsó pillanat nagyobb fájdalom volt egész derékba tört életénél. A Rákóczi-dráma kéziratát Pesten még megmutatta apámnak. Nagy becsben tartotta, de úgy eltűnt az is nyomtalanul, mint az olvasztó telep minden aranya. Vagy ez mégsem! Hiszen itt vilii ma is Kalifornia minden aranya Molitor Gyula bácsim stílusában, mellynek köcséivel való különös bájbtát elsajátítás általi magamévá lélel eszköz leiével tulajdonommá emelondeni. minden erőmből törekedvén meg nem szünendek.
