Prágai Magyar Hirlap, 1929. június (8. évfolyam, 123-147 / 2048-2072. szám)
1929-06-07 / 128. (2053.) szám
4 1929 junius 7, péntek. formálódjunk a magyarság képviselőinek a külügyi nyilatkozatról alkotott véleményéről. A Prágában tartózkodó magyar törvényhozók közül Füssy Kálmán magyar nemzeti párti képviselő volt hajlandó reagálni Benes beszédére s egyszerű, keresetlen, diplomáciai keresettséghez nem szokott stílusában a következőket mondotta: Benes zárt ajtók mögött — Benes külügyminiszter ur nyilatkozatára válaszolni nem könnyű elsősorban azért, mert azt nem hallottam. Amikor néhány év előtt pártomat Szént-Ivány József képviselte a külügyi bizottságban, klubunk határozata alapján ismételten követelte azt, hogy Benes ne csak a bizottság zárt ajtói mögött, hanem a képviselőház plénumában, a teljes nyilvánosság előtt közölje mondanivalóját. Köztudomású ugyanis, hogy a külügyminiszter ur a zárt bizottságban elmondott beszédét nem engedi át a sajtó számára teljes terjedelmében, hanem csak azt közölteti belőle, arai neki tetszik. Amig a bizottságban pártunk képviselője is helyet foglalt, megállapítottuk azt, hogy Benes lényegesen mást mondott a bizottságban, mint amit az általa személyesen cenzúrázott parlamenti kőnyomatos közölt. — Benes külügyminiszter ur nyilatkozata ez alkalommal is nagyon szerény mondóka volt, amit az alábbi humoros eset igazol. Amikor híre ment annak, hogy Benes junius ötödikén beszélni, fog a bizottságban, egy képviselőtársam — a név nem fontos — azt a fogadási ajánlatot tette, hogy Benes elmondandó beszédét már Belgrádiról készen hozta magával. A fogadást természetesen senki sem akarta tartani, mert a vesztés előrelátható volt. Ennek ellenére barátunk leült az Íróasztalhoz s félóra alatt fölvázolta „Benes expozéját". Az esti lapok megjelenése után aztán nem csekély derültség között állapítottuk meg azt, hogy a két „Benes-expozé" között az egyetlen különbség az, hogy képviselő barátunk fogalmazásában nem említette Csehszlovákiának Bulgáriához való viszonyát, mely Benes szerint ugyanolyan normális, mint a Magyarországhoz való viszony. Benes nem beszél Masaryk elveiről A kisantant államainak egymáshoz való viszonyáról semmi újat sem hallottunk, ellenben a lapok már a belgrádi konferenciát követő napokban Írták, hogy az egyéves fölmondással készült döntőbírósági szerződések tulajdonképpen a közös érdek védelmére alakult véd- és dacszövetség erős meglazulását jelentik. Noha nem vagyok külpolitikus, mégis megkockáztatom azt az állítást, hogy nézetem szerint a kisantantállamok viszonyának lazulása ellenére is a szövetség a közel jövőben nem fog fölborulni, annál is kevésbé ma, amikor a békeszerződések revíziójának a gondolata jelentős nemzetközi fórumokhoz is megtalálta az útját. Benes atyai jóbarátjának, a köztársasági elnöknek a revízió kérdésében való véleményét a közelmúlt hetekben hallottuk; nagyon súlyos hiba volt Benes részéről elhallgatni azt, hogy mit tett, vagy mit szándékszik tenni a tanítómestere által vallott gondolatok megvalósítása érdekében. Csehszlovákia és Magyarország — Csehszlovákiának Magyarországhoz való viszonya Benes szerint normális. Benes külügyminiszter a döntőbírósági szerződések alapján „akar" megegyezni Magyarországgal úgy, mini. ahogy a többi államokkal már megegyezett. Bármilyen szép az akarás, mely a szólásmondás szerint a tettel is fölér, engem nem elégít ki s azt szerettem volna hallani, hogy mit tett Benes a Magyarországgal való normális viszony lelépitése érdekében s a titkos diplomáciát nem ismerő demokrácia megköveteli, megparancsolja azt, hogy Benes a mondókája helyett egyszer már férfias őszinteséggel mondja meg, hogy kit terhel a felelősség azért, hogy a megyei, községi jegyzői, vasúti, postai és egyéb nyugdíjalapok a mai napig sincsenek szétosztva s ezért többévtizedes munkás élet után ma is éhbért „élveznek" a nyugdíjasok ezrei. Ugyancsak mélyen hallgat Benes ur arról is, hogy tett-e, s ha igen, úgy mit tett annak érdekében, hogy Magyarországgal is megkösse a briinni szerződéssel azonos állampolgársági szerződést? Benes pártja már 1926 júliusában, a lex-Dé- rer—Szent-Ivány tárgyalásánál hangoztatta azt, hogy az állampolgársági kérdés csak államközi tárgyalásokkal rendezendő és rendezhető. Mit tett Benes külügyminiszter ur a volt magyar postatakarékpénztár fölosztására vonatkozó államközi egyezmény lengyel ratifikációjának megsürgetése érdekében? Minderről Ecmes ur mélyen hallgat, igy nem mondhatunk egyebet, mint,hogy bizonyára nem tett semmit ezekben az ügyekben, mert ha tett volna, úgy bizonyára vagy eldicsekszik tetteivel, vagy ha azok sikertelenek maradtak, úgy a sikertelenség felelősségét igyekezne másra hárítani. — Ezt Benes annál is inkább megtenné, mert nagy mester abban, hogy az eredménytelenségből jó eredményt kovácsoljon sima diplomata szavaival. Ezt látjuk a kisantant gazdasági kapcsolatainak kiépítésére vonatkozó előadásából. Benes tagadhatatlan kudarcot hozott Belgrádból, nincs bátorsága azonban, annak bevallásához, hogy a kisantant mint gazdasági szövetség megvalósíthatatlan, mert közbeesik — Magyarország. Benesrd pedig itt is nagyon hálás föladat várt: mint a kisantant külügyminisztereinek legöregebbike, már eddig is kereshette, sőt keresnie kellett volna a kapcsolatokat Magyarországgal egy középeurópai gazdasági államszövetség létrehozása érdekében. Benes ezt nem tette meg, már pedig enélkül délibábot kerget, ha Magyarország kikapcsolásával gazdasági államszövetségre gondol. Benes és a kisebbségi kérdés — „Kisebbségeink idehaza többet érnek el, mint amennyit a külföld befolyására bármikor és bárhol elérhetnek." A szerkesztőség Benes eme kijelentése után kérdőjelet tett, ami bizonyára azt jelenti, hogy ezt a tételt nem érti s különösnek találja. Pedig Benesnek itt az utolsó betűig igaza van. A magyar falvak cseh fiuáncot, cseh vasúti őrt s ráadásul cseh iskolát kaptak néhány cseh gyermek kedvéért. Ezelőtt csak egy iskola volt ott, hát nem több-e a két iskola? A Kisalföld rónáin a falvak egymástól távol feküdtek, hát nem kaptunk egy csomó uj telepes szomszéd községet? Hát ez nem „több", mint amennyit a nemzetközi fórumokon kivívhatunk?! Az elhanyagolt agrárkérdés — Sohasem szerettem a külügyekbe avatkozni. nem veheti azonban Benes ur rossznéven tőlem azt, ha oly mulasztásra teszem figyelmessé, amely az állam alapját tevő agrárizmus köteles védelménél esett. Drága, költséges diplomáciánk közgazdasági hasznavehetetlensége nagyon meglátszott egy év előtt, az angol cukorvám bevezetésekor. Most megint Amerika üzent hadat Európa közgazdasági életének, elsősorban pedig a mezőgazdaságnak. Magyarország máris reagált a hadüzenetre, másutt is van cselekvés, csak Csehszlovákia hallgat mélyen. Itt, Csehszlovákiában, ahol az agrárpárt viszi a főszerepet az állam kormányzásában, a mezőgazdaság rohamosan hanyatlik és rövidesen teljes válságba kerül. A szemes terménynek az árát a spekuláció lenyomta úgy, hogy az a takarmány ára alá esett s igy nem csodálható, ha a gazda azt az állataival eteti föl; ugyanakkor a városi lakosság drágán vásárolt, rossz kenyeret eszik. Mit tett Benes külügyminiszter ur a nemzetközi gazdasági fórumokon ezen végzetes baj további terjedésének a megakadályozására? Van valami általános európai megmozdulás Amerika gyilkos agrárprotekcionizmusával szemben? Nincs, vagy a külügyminiszter ur nem tud róla; már pedig a lakosság nemcsak elvárja, hanem meg is követeli, hogy Benes, a kereskedelmi akadémiai professzor, kellőképpen értékelje azt a nagy, súlyos bajunkat is, amely nemcsak a szlovenszkói magyar, hanem az egész csehszlovákiai agrártársadalom végzetes kérdése is. emberek fejében születhet, akik azt hiszik, hogy a politikát és a diplomáciát a levegőre építik föl. Kérdezni kell azt, vájjon a mai nemzetközi konstelláció mellett ez a terv egyáltalán lehetséges-e? A tények az ellenkezőjét mutatják. Walko magyar külügyminiszternek a magyar leventék letartóztatásával kapcsolatban a magyar képviselőházban tett nyilatkozatával foglalkozva, Benes külügyminiszter a következőket mondotta: A jelen pillanatban öt vitás esetről folynak tárgyalások. A letartóztatások mind az érvényben lévő csehszlovák törvények alapján történtek. Egyes magyar részről elhangzott panaszok nem voltak jogosak, mert például bebizonyosodott az is, hogy egyesek, akikre ez a panasz vonatkozott, egyáltalában nem voltak letartóztatva. A külügyminisztérium és a prágai magyar követség közt az utóbbi időben tárgyalások folytak ebben az ügyben és már jegyzékváltások is történtek. A külügyminisztérium gondoskodik arról, hogy a csehszlovák hatóságok részéről mindig a legigazságosabban, a legelővigyázatosabban és korrektül járjanak el és hogy komoly indok nélkül letartóztatásokat ne eszközöljenek. Tény az, hogy meg nem engedhető és törvény- ellenes agitációkkal és irredenta propaganda- tevékenységgel szembn az itteni hatóságoknak a törvények értelmében kell eljárni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ez perzekució volna valaki ellen. Ez inkább morális és pszichológiai probléma, amely megköveteli azt, hogy mindkét részről nyugalommal, meggondoltság- gal, kölcsönös jóakarattal és őszinteséggel járjanak el. Mi igyekszünk — mondotta Benes — mindazokat az indokokat eltávolítani, amelyek ilyen incidenseket előidézhetnének. Szerinte Walko külügyminiszter megállapításai nem helyesek, mert ő generalizálta az egyes eseteket, amelyek pedig a pszichológiai helyzetek egyszerű képmásai és amikért, sem az egyik, sem a másik kormány közvetve nem lehet felelős. ymammii—w j »wif mrmm wn.ajmm ,i—wn— Benes a letartóztatott lewenteokiafók ügyéről Benes külügyminiszter ezután válaszolt az elhangzott fölszóialásokra. Elsősorban foglalkozott Zaleszki lengyel külügyminiszter budapesti látogatásával és az ezzel kapcsolatos kommünikékkel. Kijelentette, hogy ilyen kombinációk mindig vannak és mindig léteznek egyes politikusok, vagy újságírók fejében. Blangsulyozni akarja azonban, hogy a kisantant konferenciája előtt a kisantant ellenségei ez alkalommal nem ismételték meg szokásos kampányukat, amellyel mindig bejelentették, hogy ez lesz a kisantant legutolsó konferenciája és most már szétesik a kisantant. Maga Zaleszki külügyminiszter pedig a budapesti sajtóban a békeszerződések föntartása mellett nyilatkozott és ez teljesen kielégíti a kisantant államait. A kombinációk arra irányulnak, hogy egy blokk alakulna Magyarország, Olaszország, Lengyelország és talán Románia között. Ilyen kombináció azonban csak oly Megtalálsz virágaid közt Ma: MÁRAI SÁNDOR Budapest, junius eleje. Az antikvárius a legnagyobb üzletet még mindig Vele csinálja. Mi is, még mindig. A soffőrtipus éppen úgy tartja a házában és olvassa titokban, mint a varrólány, a munkás, millió és millió kéz tartotta könyveit, millió és millió lélek itatta föl, s ki tudná felmérni ma, mennyivel színesebb a lelkünk, mióta lilatintás gyöngysorai fölszivódtak a magyar lélekbe? Szeretem nézni a kézírását. Családi papírok között találtam tőle levelet, — kedves Urabátyjának küld értesítést valami kortesdologban, választási ügyben, intézkedik, biztat. Hány ezer és ezer ilyen levél, névjegy, Írásos üzenet fekszik tőle magyar lakások secretairejeiben, ezekkel a finom, lágy és fegyelmezett betűkkel, tanács, biztatás, üdvözlet, üzenet! Abból az időből, mikor már^egy birodalom koronázatlan Móric bácsija volt, — erbonklija egy szegény és nagyszámú családnak, amely féltékenyen vigyázott reá, — s mikor barátok, nexusok, választók, olvasók, tör- leszkedők, komázók, dörgölődzők, keresők, lelkesedők, szemforgatók, a magyar szinpad tarka figuráinak, tiz- és tizezrei zsibongták körül, s mindenkinek adott, mindenki jogot formált reá, valami végtelen vagyonból pazarolt, irók és olvasók elkövetkező generációit látta el utravalóval. Az írása szelíd és szenvedélyes, — tisztán kirajzolt, érzékeny betűk. Frissen feldiszitett sírja emlékművére ezt vésték: „Ami bennem lélek, veletek megy, ott fog közietek lenni, mindig megtalálsz virágaid közt..Csakugyan, nem kell keresni. Ma, halála után huszonöt évvel, generációk lelkének hajszálcsövein szívódott föl az egyetemes magyar életbe, s több már, mint legenda, minden szobánkban nyoma van, szavai, színei, hősei, tájai, nyelvének csodálatos, üde zenéje él bennünk tovább. A nyomorúság és zsibvásár esztendeiben úgy gondolunk néha reá, mint az egyetlen nagy fondra, ami a három- rendi Magyarország örökségéből változatlan valeurrel szállott reánk. Szelíd óriás, ott áil ■ennek a szürke magyar világnak horizontján. Óriás, nő az időben. Vannak robusztusabbak a világborizonton, nyersebbek, heroikusab- bak. Szelidebb és arányosabb nincsen. Ma már tudjuk, hogy a magyar lélek Benne találta meg legszerencsésebben szertelen arányait. A halhatatlanságnak ez az egyperces állomása, emlékműve és emlékbeszédes ad hoc odafigyelés ürügy arra, hogy felmérjük a hagyatékot, mi maradt meg belőle és mi ment vele. Megmaradt a müve. Él, olvassák. Megtanított bennünket Írni, kezünkbe adta a hangszert, egy élő, rugalmas, fejlődésképes tiszta magyar nyelv hangszerét, — ma is ezen a hangszeren, amelyen ő tanított meg játszani, keresgéljük a dallamot. Valami mégis elment vele: a személyével, testi mivoltával, azzal, aki volt, ásvai Jókai Mór, komáromi születésű, magyar iró. Huszonöt év után, e pillanatokban, mikor a sírját koszoruzzák, mikor a világ egyik leghatalmasabb birodalmában diadalmasan kerekedik felül a negyedik rend, s a szociális átalakulás csendes és hangos válságok közölt feltarlózhatatlan hullámokkal gyűrűzik át Európa faji, rendi és gazdasági barri- kádjain, a magyar jelent bámulva, a magyar félmultat idézve, soha élesebb kontrasztban ■nem világosodhat meg, hogy valaki elment Jókaival, a generációval és az egyénekkel: a magyar ur. Negyvennyolc és a századforduló között virult ki ez a fajta, osztályok között, s a legjavát adta az a kisnemesi rendből, hét- szilvafás dicsőségből többnyire lateiner mesterségekbe, mint irodalom, vagy prókátorság, tudatosan, vagy kényszeredetten odakallódott emberfajta, aki volt ásvai Jókai Móric is, komáromi születésű kurtanemes, prókátor, s mellesleg, a família szelid csodálkozására, zseni és magyar iró. Emlékeznek a fajtájára? Az elsodort kúriából erdélyi, felföldi városokba beszállingózó, csendes, szemérmes, utazó, olvasó, mesterségben mesterkedő, udvarias, emberséges, nyelveket tanuló, Goethét németül, Zolát franciául, Dickenset angolul olvasó magyar urra? Aki törvényházában, országházában, sajtóban és irodalomban mindig úgy kért szót és helyet, mintha amellett, hogy mesterséget keres, dolga is lenne ott, — lelkiismereti dolga, úri dolga, egy olyan uriságnak végeznivalója, amely úri méltóságát elsősorban emberi méltóságából merítette, s a kettőt nem játszotta ki egymás ellen soha. Talán csak igazi emberek voltak: ma, innen visszavilá- gitva, csodálatosnak tűnnek, óriáslénynek, kivételes időkből. A biró, aki nem ismer kormányhatalmat a maga bírói hatalma fölött, a politikus, akinek a politika nem kvaterka- alkalom, hanem meggyőződésének kifejezése, az iró, aki Nyugat emberi eszméjét, kultur- levegőjét importálja, s mindje ur, mert kultúrája van, ur, mert tart az emberi lény méltóságára, ur, mert tart egy belső igazságérzetre és kötelességérzetre, ur, mert fegyelme és lelkiismerete van, ur, mert fel tud hördülni emberi igazságtalanságok láttán. Előtte ez a föld úri fajtában csak kényurakat és kisura- kat ismert, utána csak nagyurakat és uraságo- kat. A magyar ur, abban a másik értelmében az uriságnak, ami túl rendi előnyökön, túl kisüstön főtt honfibún, túl vadászaton és kaszinón, túl nexuson és ihajcsuhaj-életörömön, urnák tartja magát világszempontjai őszintesége, ízlése választékossága, műveltsége alapossága, emberiessége felelősségteljes mivoltából, ez a fajta magyar ur Jókai generációja volt. Ez a fajta magyar ur'elment vele. Egy-egy példánya még járkál mutatóba, s helyükbe beleült az a másféle uriság, amely valami csodálatos és ijesztő közönnyel és biztonságérzette! könyököl az íróasztalokon, melyek Jókai generációjának tűnte után üresedtek meg. Ha Jókait ünnepük ma, az emberi élet átszervezkedő rendjének e beláthatatlan pillanatában, jegyezzék fel, hogy a zseni jegye és emléke köztünk maradt, de annak az uriságnak emléke, ami az övé és kortársaié volt, csak legenda már. „Ami bennem lélek, veletek megy, megtalálsz virágaid között..Szinte csak ott már. Minden njságórusnál kapható a Képes Hét szépirodalmi képes hetilap. Egyes szám ára 3 korona. h iateráí?! szerződésről szőlő tőrvény megjelent az olasz hivatalos lapban Róma, junius 6. Az olasz hivatalos lap tegnap rendkívüli kiadásban közölte a late- iráni szerződésről és a Szentszékkel kötött konkordátumról szóló törvényt. A törvény négyszakaszos és a ratifikációs okmányok kicserélésekor lép életbe. — Hír szerint a ratifikációs okmányok kicserélése nem a Palazao Venezziábam, hanem a Vatikániban fog megtörténni. Az amerikai angol követ „szárazságra" kényszeríti az angol diplomatákat Netvyork, junius 6. A prohibició hívei hónapok óta heves küzdelmet folytatnak az úgynevezett diplomáciai alkohol ellen, tehát azon szeszes italok ellen, amelyeket a Washingtonban székelő követségek az immunitás védelme alatt szállíttattak be. Ez a küzdelem tegnap érte el első jelentékeny eredményét. Howar angol követ, aki néhány héttel ezelőtt kijelentette, hogy a hozzáiutézett esetleges hivatalos kérésre hajlandó követségét szárazzá tenni, most saját iniciativájá- ból végrehajtotta ezt a szándékát, amennyiben megtagadta hozzájárulását, hogy a diplomáciai alkohol szállítására az angol követség tagjai engedélyért forduljanak az amerikai kormányhoz. Ennek következtében a Washingtonban akkreditált angol diplomáciai személyek a jüvoben nem rendelhetnek a maguk használatára sem alkoholt. Az angol követ eljárása a washingtoni körökben igen nagy feltűnést keltett. Sokan unfairnak minősitik a követ eljárását, amennyiben Howard a maga személyében abszolút prohibicionista, tehát eljárása a maga részéről egyáltalán nem jelent áldozatot. Azonkívül Howard az ősz folyamán elhagyja pozícióját és elhatározásával utódjának morálisan szinte lehetetlenné tette, hogy ezt a tényt megváltoztassa. A nem angol diplomaták közül sokan, igy elsősorban a francia követ, kijelentették, hogy az angol követ eljárásához nem csatlakoznak, sőt a diplomaták személyi szükségletére szolgáló alkohol behozatalának jogát továbbra is teljes erejükkel védelmezik. Ebben az állásfoglalásukban az amerikai kormány is támogatja őket, mert tart attól, hogy az érdekelt hatalmak az amerikai diplomatákkal szemben represszáliákkal élnének. — Javul az angol király állapota. Londonból táviratozzák: A király a mai éjszakát jól töltötte, az utóbbi napok audienciái nem me- ritették ki. Ma valószínűen néhány órára elhagyja fekvőhelyét.
