Prágai Magyar Hirlap, 1929. június (8. évfolyam, 123-147 / 2048-2072. szám)

1929-06-07 / 128. (2053.) szám

^ Masí számunk IS oCdal Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ké; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 33 Kő. Egyes szám ára 1*20 K2 A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja felelős szerkesztő: DZURÁNY1 LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA Szerkesztőség: Prága 11., Panská ulice 12, H. emelet. Telefon: 30311 — Kiadó* hivatal: Prága U„ Panská ul 12/111. — Te­lefon: 34184. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha A tárgyalások isiipiitliiisi a kisebbségi kérdés ül — Az angol miEnkáskonaáay Chamberlain álláspontját eSweti Madrid, junius 6. A nemzetközi politikának HabISs yüah elfoglalta Kandiban London, június 6. Azt a hirt, hogy Kan- cLahart Habib Ullah csapatai elfoglalták, ma a Quettából érkező jelentések megerő­sítik. E jelentések Szerint Habib Ullah csapatai a várost szombaton minden vér­ontás nélkül birtokukba vették. Ali Ach- med Kban Jani, Annán Ullah sógorát, aki május 23-án kiáltatta ki magát kandahari eanirné, elfogták és Kabulba vitték. Kan- dahar elfoglalása Habib Ullahra rendkívül jelentős, mert igen megszilárdítja pozíció­ját. Habib Ullah pénzügyi helyzetének megjavítására Kabulban öt és tíz rupiás bankjegyeket hozott forgalomba. Általános diébsztréík tört ki Lembersben Varsó, június 6. A lembergi diákoknak zsidóellenes kihágásai egyre szélesebb hul- látookat vetnek. Tudvalevő, hogy a kihágá­sok után a rendőrség több diák vezetőt letar­tóztatott Erre a diákság tegnap általános sztrájkba lépett. A diákok nemzeti szerve­zetei minden egyetemi hallgatót megakadá­lyoznak az előadások látogatásában. Annak ellenére, hogy a rendőrség minden további tüntetést megtiltott, a diákok lépten-nyo- mon összeverődnek és heves demonstráció­kat tartanak, amelyekben a rendőrség veze­tőit és az uralkodó politikai irányzatot tá­madják, mert szerintük ez az irányzat a zsi­dókat messzemenő kedvezményekben része­síti. Az Epooa cknü kormánylap a diákmoz­galomról írott cikkében megállapítja, hogy a lembergi antiszemita tüntetések a tizenhe­tedik századbeli állapotokba való vissza­esést jelentik. A német szociáldemokraták nem vesznek részt a Versailles! békeszerződés elleni tiltakozáson Ber&m, junius 6. Junius 28.-án, a versiail- lesi békeszerződés aláírásának tiz éves for­dulóján a német politikai körök pártok fe­lett álló manifesztációt készítenek elő, mely­ben tiltakozni fognak az erőszakos békekö­tés ellen. A német szociáldemokraták hiva­talos lapja, a Vorwárts mai számában közli, hogy a birodalmi szociáldemokrata párt ezen a manifesztáción nem vesz részt. — A párt magatartásának megindokolására a lap felhozza, hogy a szociáldemokraták tiz év óta mindent elkövettek a versaillesi szerző­dés igazságtalanságainak enyhítésére, a párt azonban nem akar közös akcióban egyesülni olyan elemekkel, akiknek minden törekvé­sük arra irányul, hogy a szociáldemokratá­kat rágalmazzák és meggyalázzák. Nem vesz részt tehát a mostani demonstráción sem, mert véleménye szerint sokan a manifesz- táoiót a nemzeti szenvedélyek felkorbácsolá­sára akarják majd felhasználni. A német népnek sokkal nagyobb hasznára lenne, ha junius 28.-ikát a csöndes magábaszállás napjaként ülnék meg, ahelyett, hogy re- vansról beszélnének és bosszuesküket ten­nének. és diplomáciának, azonban a kisebbségi moz­galomnak is nagy napja ez a csütörtök. Ma délelőtt féltizenkettökor nyitották meg a nép­szövetségi tanács .ötvenötödik ülését. A delegációk kedd óta gyors egymásután­ban érkeztek a spanyol fővárosba. A német delegáció kedden este negyedkilenc órakor érkezett meg a párisi exp rés szel. Szerdán este 20 óra 35 perckor futott be az a párisi vonat, amelyen Briand francia külügyminisz­ter, Zaleski lengyel külügyminiszter, Bethlen István gróf magyar miniszterelnök és Titu- leseu londoni román követ érkezett. A tanács tagjainak üdvözlésére Primo de Rivera spa­nyol miniszterelnök személyesen jelent meg a főpályaudvaron. Amikor Briand kilépett szakaszából, a mozdonyvezetőhöz sietett, aki nem volt más, mint a saragossai herceg és szívélyes kézszoritással gratulált neki a ki­tűnő vonatvezetésért. A spanyol kormány az­zal a ténnyel, hogy a lokomotivokhoz értő sa­ragossai herceget állította a spanyol határtól a párisi expressz gépe mellé, ki akarta fejez­ni köszönetét és háláját ezért a megtisztelte­tésért, hogy az 55-ik ülés színhelyéül a ta­nács a spanyol fővárost választotta. Prága, junius 6. (V.) Az eddigi 54 tanács­ülésből húsz volt idáig Genfen kívül. A leg­több Páriában, Londonban, Brüsszelben, Ró­mában és egyet már spanyol földön, San-Se- bastiánban tartottak meg. 1925 óta csupán egyizben ülésezett a tanács Genfen kívül, még pedig Stresemann egészségügyi állapo­tára való tekintettel egyik ülését Luganóban tartotta. A madridi tanácsülés sambélikus jelentő­ségű, mert ki akarja fejezni annak a jelen­tőségét, hogy Spanyolország kibékült a nép­szövetséggel és újból tagja a nemzetek egyesülésének. Ez a tény-, meg a két spanyolországi világkiállí­tás adja meg a mostani madridi tanácskozás­nak ünnepélyesebb jellegét. Az 55-ik tanácsülésnek harminc napirendre tűzött pontjából csupán egyetlen kérdés alapvető jelentőségű és rendkívüli politikai fontosságú. Ez a kérdés a kisebbségi prob­léma, vagy pontosabban: a kisebbségi pa­naszok tárgyalási eljárásának reformja és a kisebbségek védelmére irányuló népszö­vetségi garanciák hatékonyabb biztosítása. Ismeretes az az ellenállás, amely ezekkel a fontos problémákkal szemben a tanács érde­kelt tagjainak részéről megnyilatkozik. A ki­sebbségi kérdés egész terjedelmében először a márciusi tanácsülésen került napirendre. Akkor Nagyibritanniának szószólója, Cham­berlain külügyminiszter mértékadó angol la­pok magatartásával ellentétben — valóságos dicshimnuszt zengett az eddigi eljárás helyes­ségéről. Briand megérezte, hogy ennek a kér­désnek méltányos rendezése már nem várat­hat sokáig magára és ezért a probléma ko­molyságát és á kisebbségek jogát felszólalá­sában elismerte. Zaleski azzal az argumen­tummal operált, hogy semmiféle kötelezettsé­get nem lehet felállítani, amely meghaladja a kisebbségi szerződések által felállított köte­lezettségeket s ezt a tézist ezután a kisantant teljes egészek eh magáévá tette. Bizonyos, hogy ezek és esetleg újabb ellenállások a mosta­ni madridi tanácskozáson is kifejezésre jut­nak s az érdekelt hatalmak képviselői min­dent megpróbálnak, hogy a dolgok jelen­legi stádiumában a komoly reform elöl ki­térjenek. Madrid azonban csupán újabb lépcsőt jelent a legközelebbi ülésre vezető utón s ezen a legközelebbi ülésen a kérdés két tanácsülés eredményeinek alapján a népszövetség teljes fóruma elé kerül. Mi történt idáig? Benső összefüggés van Mello Francé brazíliai delegátus hírhedt nyi­latkozata és a kisebbségek kongresszusának a nyilatkozat elhangzása után történt létre­jötte között. Emlékezetes, hogy 1925 decem­berében Mello Fraoeo, mint a tanács előadó­ja, minden ellentmondás nélkül, sőt egyes ta­nácstagoknak, különösen Chamberlaiunak lát­ható helyeslésével a tanács pódiumáról azt hirdette világgá, hogy a kisebbségi eljárás­nak a célja a kisebbségek teljes beolvasztása azokba a többségekbe, amelyeknek államához tartoznak. A brazíliai delegátusnak ez a nyi­latkozata jelentékeny visszafejlődést hozott a nemzetiségeknek az államhoz való viszonyát illető kérdés megítélésében. Ab asszimilációs törekvésekkel .szemben a létükben fenyegetett kisebbségek létrehoz­ták kisebbségi kongresszusukat, azt a szer­vezetet, amely 12 néphez tartozó 34 kisebb­séget egyesit, amelyek 14 különböző euró­pai államban élnek és összesen negyven- millió lelket foglalnak egybe. A kisebbségi kongresszus létrejötte azt jelen­tette, hogy az asszimiláció veszedelmére a kisebbségek benső megegyezése egy közös akciós prog­ramban minden ellentét legyőzésével meg­történt. Ennek a ténynek jelentősége azonnal szembe­ötlővé válik, ha elgondoljuk, milyen zűrza­varban élnek,egymás mellett Közép- és Ke- leteurópában a kis nemzeteik. Kilenc ország­ban: Észtországban, Lettországban, Litvániá­ban, Lengyelországban, Csehszlovákiában, Ausztriában, Magyarországon, Romániában és Jugoszláviát) m — többnyire elkeveredve — nem kevesebb, mint 17 népnek alkotó elemei élnek. Hogy milyen nagy volt a kisebbségek egyesülésének szüksége és milyen jelentős a kisebbségi kérdés megoldása Európa békéje és nyugalma szempontjából, bizonyítja az a tény, hogy mindezek a kis népek olyan programban egyeztek meg, amelynek előfeltétele az ál­lammal való lojális együttműködés és az irredentizmus visszautasítása. A kisebbsé­gek nem követelnek egyebet, mint nem­zeti életüknek szabad kulturális fejlődését az állam keretében, viszont ennek a kultu­rális problémának teljes súlya abból az egyetlen tényből lesz nyilvánvaló, hogy ma Európában több mint egymillió gyermeket nem azon a nyelven iskoláztatnak, ame­lyet az anyatejjel szívott magába. Államjogilag és nemzetközi jogilag a kisebb­ségek viszonyát államukhoz a békeszerződé­sek megfelelő klauzulái, a kisebbségi szerző­dések, amelyeket a szövetséges hatalmak Len­gyelországgal, Görögországgal, Romániával, Jugoszláviával és Csehszlovákiával kötöttek és még egyéb kétoldalú szerződések szabá­lyozzák. A kisebbségvédelmi szerződéseknek alap­vető határozatai a következők: A kisebb­ségek joga nemzetiségükre és az opcióra, a kisebbségek életének, szabadságának és vallási kultuszának védelme, a kisebbségi nyelv szabad használata, az iskolák felállí­tásának és fentartásának joga, a kisebbsé­gek nyelvén történő népoktatás és jogos tanügyi meg vallásügyi szükségleteiknek kielégítése az állami költségvetésből. A ki­sebbségvédelmi szerződéseknek mindezeket a határozmányait a népszövetség tartós ga­ranciája alá helyezték, amint azt 1920 októberében Tittoni a tanács által elfogadott jelentésében kifejezetten meg­állapította. 1920-ban a tanács megalkotta a kisebbségi panaszokra vonatkozó népszövetségi eljá­rást. Ez az eljárás csupán konkrét esetekre vo­natkozik. A népszövetségi garanciák végre­hajtásának alapvető, általános és folyamatos felügyeletére semmiféle szervezetet nem al­kottak meg. A pépszövetségi eljárás a gyakorlatban úgy alakult, hogy a kisebbségek fokozatosan áb- rándultak ki a népszövetség intézményéből és állandóan kifejezésre juttatták csalódásu­kat. Ezek az érzelmeik erősebb formákban jelentkeztek a kisebbségi kongresszusokon. Az eddigi eljárás súlyos hibáit a márciusi tanácsülésen az egész világ előtt leszögezték a kisebbségek érdekeinek támogatói. A -reformköveteléseket úgy foglalhatjuk össze, hogy a kisebbségi eljáráson eddig lebegő homályt az egyes ügyek megfelelő publikálásával el kell oszlatni, a panaszt- tevő felet is be kell vonni a tárgyalásba és argumentumait meg kell hallgatni, továb­bá a hármas bizottságot jelentékeny mér­tékben kell kibővíteni, esetleg az összes ta­nácsállamok képviselőiből kell összeállí­tani ezt a bizottságot. A legfontosabb köve­telés egy külön népszövetségi kisebbségi organizmus megteremtése, amelynek fel­adata volna a kisebbségi kérdés állandó felügyelete a népszövetségi garanciák vég­rehajtása céljából. A népszövetségi eljárás kritikája a tanács márciusi ülésén nagy visszhangot váltott ki és már akkor is a kisebbségi kérdés a tanács­ülés főpontját alkotta. A márciusi tanácsülés­nek eredményeképpen Chamberlain elnök­lete alatt háromtagú bizottságot küldtek ki, amelybe még Adatsi és Quinones de León tartozott. Ez a hármas bizottság az érdekelt felek véleményeinek meghallgatása után el­készítette jelentését, amely ma kerül a ta­nácsülés elé. Természetesen minden figyelem ennek a jelentésnek tárgyalására irányul. Beavatott népszövetségi körökben általá­nosságban az a nézet jutott túlsúlyra, hogy az angol kormányváltozás következtében a hivatalos napirend ezen legfontosabb pont­jában, a kisebbségi kérdésben a madridi tanácsülésen nem történik döntés. Másrészt azonban az is nyilvánvaló, hogy az angol külügyminisztériumnak Chamberlain ke­zéből munkáspárti politikus kezébe való át­menetele a kisebbségi kérdésben is Anglia álláspontjának megváltozását hozza maga­LA U FE&TA'RSA,8p.atislava STÚR-UTCfl 7 TELEF. 22-67

Next

/
Thumbnails
Contents