Prágai Magyar Hirlap, 1929. június (8. évfolyam, 123-147 / 2048-2072. szám)

1929-06-06 / 127. (2052.) szám

1920 Június 6, csütörtök. ÜDVÖZLET A GELLÉR T- TÉRRŐL (Fodor Margitnak ajánlom. A könyv szekrényem rábukkantam egy tar bátyi cikkmire. Ilyentájt irtom, ilyen nyár- bajor dúló lombod és napos időben és most, ahogy elolvasom, valami részvétféle fog el önmagommal számben. Ebben a cikkben a, nyárról és nyaralásról irtom, olyan lelkes iás vágyakozó hangon és kicsit lever ten, hogy szinte szere teltei gondolok arra az emberre, aki tavaly voltaim, lelkesültem és vágyakoz­tam, ahelyett, hogy két egészséges, vig hetet töltöttem volna idegenbem akár nagyváros­ban, fürdőhelyen, akár valami bozontos park­ban. Emlékszem, ebben az időben nagy és beteges elvágyásom közepette megállapítot­tam magamról, hogy vándor-rtermészet vö­lgyek, aki állandóan uj(\bb és újabb utakra vágyik és a mohósága kielégíthet ellen. Ma már tudom-, hogy ez naivitás volt, mert sem akkor, sem azóta nem váltom sehol és ha véletlenül két hónapja érkeztem vohva meg iSzicíliából, most jóUakottabb és elégedettebb szívvel ülnék esténkint a kávéház terraszán, ahol a főpincértől kezdve az átsétáló idege­nekig mindenkit ismerőik és előre pontosan meg tudom mondani, hogy jobbra és balra kik ülnek az asztaloknál, meddig és milyen napokon. Nem jó ez a bizonyosság, inkom- medáló és fárasztó, az ember elalél tőle és elveszti a frissességét. Én küzdők ejtene lamennyire tudok, minden évben kiváltom az útlevelein, terveket csinálok, megérdeklő­döm, kinek mit hozzak ajándékba az útról és rendszerint vacillálok egy fürdőhely és egy nagyváros között. A végén természete­den üt maradok, itthon „töltöm“ a nyarat és egy-egy közeli zöldvmdéglöbm injekciózom magam körözöttel és világos sörrel. Itt leg­alább jó csend van, derűs nyugalom, a többi asztalok mind üresek igy hétköznap, a ven­déglős az újonnan épített kuglizóban ren­dezget, egy kifutó gyerek létráról lőcs olyat- ja a függő virágkosarakat és a pincér a ci­gányokkal van elmélyedve valami fontos diskurzusban. • Az utóbbi időben még jobb és üdítőbb dologé,a jöttem rá és mindenkinek ajánlom, aki kénytelen parlagon hevert élni az útleve­lét. Erre a kétségtelenül hatásos receptre nemrégen, sétaközben jöttem rá, kinn, egy épülő ismereti ént városnegyedben, apró, hegyre kapaszkodó uccáaskáíc •között, ahol nemive és frissülve kószálgattam egy derűs ■:társasággal. Minőben városban van egy távol- <esö pont, ahol az ember ismeretköre meg­szűnik, legfeljebb gyerekkorában kószálga- tott itt, vagy tudja, hogy Meri néni, a mosó­nő errefelé lakik a Katona uccában, ahol egyforma házikók vannak, kis kerttel és uc- cána kihajló almafákkal. Itt-ott uj uccák nyílnak, modern villákkal, nem tudni, ki la­kik bennük, ni mennyi kaktusz az abla­kokban és nicsak, milyen csinos az a bak- fis, ott a másik oldalon, még sohasem lát­tam ...- A hangsúly talán ezen van: „még soha­sem láttam”. Talán ezért olyan jdicsőén szép a kislány a másik oldalon, meg a friss fűtől borostás kis kertek a házak előtt, meg a gye­rekek és az egész ism-eretlen élet, ami ott ■zajlik le ezekben a hegynek táruló, ismeret­len uccáeskáJcban. Úgy érzem, kicsit mind­nyájan Kolumbuszák vagyunk, mindnyá­junknak meg van az igényünk, hogy felfe­dezzünk valami újat a magunk számára, var tömi kedveset és gyönyörködte töt, ahová fe­ledkezni mehetünk, pihenni, uj színekben megmártózni, ha másért nem, legalább hogy az embereik számlára elviselhetök legyünk.... Ezen az említett felfedező körűién leltem rá a Gélt ért-térre. Kinn, ahol már ritkulni kezdjenek a házak, ott vm a Gellert tér. Nem túlzók, ha azt mondom, hogy öt lépés hosz- szu és három lépés széles, pici guggoló há­zikók nőttek ki körülötte és mesekönyv szí­nűre festik az egész vidéket. Hm az ember a Pince de la Concardera gondol, vagy a Márkus térre, valami gyöngéd és leereszke­dő szeretettel kell hogy megálljon üt Kassán, messze a belvárostól, a Gellért-téren és úgy tekint le, mint egy gyerkekre, aki felöltözött az apja ruhájába. Mosolyogni kell és szeret­ni ezt a kis hvrósbéles nagyságú földdarab­kát, amelyik itt kiállt a középre „Gellért- téf‘-nek, itt fontoskodik és naqyzol és az egész városi középületeivel, palotáival, ku­poláival, és balkánjaival valósággal lenézi innen a hegyről, talán más szenzációi és ese­ményei varrnak, mint a, Fö-uccánalc, üde, mmt egy cserép virító muskátli, vigasztaló és derűs, mint egy jó levél, egy kis fürdökabin a kánikulában, vagy egy cmmbcska első cseresnye. Természele&evn az ember annyira megma­rad ohjaktívnek, hogy lássa: ez a Gcllért- téri, szimbolikus utazás körülbelül ahhoz a gyerekkori oltésokozUt viszketéshez HawnHtt Újból megindult a sajtóiiajsxa a pozsonyi magyar konzulátus ellen „Vádak", amelyeknek nevetséges voltánál csak szerzőik rosszakarata nyagyebb Pozsony, junius 5. (Pozsonyi szerkesztősé­giünk telefon jelentése.) Az olvasóközönség még élénken fog emlékezni arra, hogy ,a már közel két év óta fenálló pozsonyi magy.eN' konzulátus, valamint annak veze­tője ellen milyen hajszát indított a cseh­szlovák sajtó, hónapokon keresztül különböző vádakat emelvén ellenük. Tudvalevő azonban, hogy ezek a vádak komikus voltuknál fogva mindannyiszor a köznevetségbe fulladtak és úgy a nyilvánosság, mint a pozsonyi kon­zuli testület tagjai jókat mulattak rajtuk. — Kezdetben azt írták a magyar konzulról, hogy állítólagos irredenta tartalmú magyarországi fürdőprospektusokat osztogat a Carlton-szálló halijában az érkező vendégeknek. Később igyekeztek hajánál elő ráncigáit módon poli­tikai botrányokba belekeverni, azt Írván ró­la, hogy bizalmas jellegű ügyekről telefonon referál a prágai olasz királyi követnek. Mi­kor végül politikai téren már semmi oko­sabbat nem tudtak kitalálni, azt írták róla, hogy nem fizet házbért és mindennek tete­jébe — az óhaj a gondolat atyja — mintegy másfél évvel ezelőtt azt írták róla, hogy Drezdába helyezték át, ahol pedig nincs is magyar konzulátus. Eme humoros tartalmú vádak után a cseh­szlovák sajtó úgy látszik belátta, hogy teljesen céltalan ez a teljesem •erőszakolt jellegű hajsza és bizonyára komoly szlovák helyekről is fi­gyelmeztetést kaphattak ezek a lapok, hogy az ilyen támadások nem igen válnak a sajtó dicsőségére annál kevésbé, mivel az egyúttal a nemzetközi illem éis udvariasság megcsú­folása is. így több hónap múlt el anélkül, hogy ezek a támadások folytatódtak volna, amíg végre a mari pozsonyi szlovák lapok, valamint az A Reggel tómű kormánylap egy Messinger nevű egyén kémkedési ügyéről írva, töb­bek között azt állítják, hogy ez a katona- szokevény, aki körözés alatt állott, a pozso­nyi magyart' Jconzulá tuson nyert volna ví­zumot. Az egész kémkedési ügyből elsősorban a vizűm megadásának momentumát ragadják ki és helyezik előtérbe félre nem érthető tendenciával, azt igyekezvén hangsúlyozni, hogy a konzulátus katonaszökevények ré­szére vízumot ad. Tekintettel ezen különösen hangzó vádra, érdeklődtünk a konzulátuson, ahonnan azt a felvilágosítást kaptuk, hogy ott Messingert senki sem ismeri és nem is tudnak a létezéséről. Ha Messinger vízu­mot kapóit, az csak úgy történhetett meg, hoigy teljesen szabályszerűen kiáUitott csehszlovák útlevele lehetett, mivel a kon­zulátus csupán ilyenekre adhat és ad lát­tamozási. Az természetesen más kérdés, hogy Messinger mint katona, vagy katona- szökevény hogyan juthatott ezen szabályi szerű csehszlovák útlevélhez és ennek kivizsgálása természetesen a rend­őrség feladatát képezi. A konzulátus na­ponta átlag kétszáz vizumot kérő fél szemé­lyi körülményei iránt minden külön esetben nem tájékozódd a tik. mivel az a félforgalmat teljesen lehetetlenné tenné, amely esetben bizonyára elsősorban az illetékes csehszlo­vák tényezők emelhetnének kifogást az ilyen vegszaturák ellen. A magyar királyi konzu­látus tehát, ha valaki szabályszerű cseh­szlovák útlevéllel jelentkezik, a vizumot ép úgy megadja, mint a többi konzulátus. A fentiekből látható, hogy a magyar kon­zulátus ellen intézett támadásoknak mi a céljuk, amiről a tárgyilagosan gondolkozó és a helyzettel ismerős nyilvánosság megalkot­hatja a maga véleményét. Fon ma rád azonban az kérdés, hogy ki in­formálhatta ilyen tendenciózusan a szóban- forgő lapokat. Iiciif Gyula képviselő a pozsonyi magyar itslialaatók szemináriumában előadást tartót! a csehszlovák föidhirtokreformrői Pozsony, junius 5. A magyar egyetemi hallgatók meghívására hétfőn este a cseh­szlovák íöMlbdrtokTefortmról tartott előadást Pozsonyiban Koczor Gyula magyar nemzeti párti nemzetgyűlési képviselő. A MAKK keretében felállított Magyar Szeminárium jogi szakcsoportjának vezetőije, Dobosey Im­re jogszigorló rövid beszédben üdvözölte az előadót a diákság körében. Koczor Gyula képviselő másfélórás elő­adásában a kisebbségi magyarság legkiál- tóbb sebét tárta fel: ismertette a földreform­nak a magyar földigénylő tömegek rovására történő nacionalista , oélu végrehajtását, illet­ve az ezzel azonossá vált szláv kolonizációs mozgalmat a magyarlakta területeken. Tu­dományosan felépített előadásában statiszti­kai adatokkal igazolta, hogy a nagyméretű falusi elproletarizálódás már régóta .szüksé­gessé tette a magyar töldbirtokimego-szlás re­formját. A szláv telepesek javára rendezett csehszlovák földibi rtokreform azonban nem­csak a birtokok .régi, túlnyomórészt magyar urait károsította meg, hanem szociális kata­sztrófát jelent a ki nem elégített magyar j földigénylők százezrei számára is. Az előadó a jogászhallgatóságra való tekin­tettel erős elemzés tárgyává tette a földbir­tok reformtörvényt. Az a törvény, mely a légionáriusoknak és a csehszlovák haderő tagjainak a földszerzésben előnyt biztosit ap. őslakos föld'igénylőkkel szemben, máris illuzíirnissá teszi a magyar földproletariá­amil csak körül dörzsölhetett, vagy ludtottal enyhíthetett, loomolycm, radikálisan nem volt szabad megvahearm. Az embernek utazási, üdülési, vigasztalódási, gyógyulási viszlceleg- sége van és mert nem, lehet másként, elmegy a Geltéri-térre, mert ott úgy érzi., eltávolo­dott. a megszokottól. Veszek egy anzikszot és ha legközelebb arra járok, mindenkinek, aki elvágyakozik és otthon marod, egy-egy szives üdvözletei küldök a Gellért-térről... 1 Be. Nagy flKői. tus, a magyar törpebirtokosok és a kisbér­lök szociális igényeit, mert az előnyben részesítettek óriási számának kielégítése után nem marad föld a később következő kategóriák számára. A szláv telepek láncolata Pozsonytól a Felső Tiszáig máris azt jelenti, hogy az őslakos föfldigénylők jóformán egyszer s mindenkor­ra elesnek a birt okszer aés, illetve a birtok- kiegészitéís lehetőségétől. Ez hatalmas ma­gyar tömegek gazdasági fejlődésének meg­akadását, sőt visszafejlődését okozza. A föld- birtokreforui-atnkiét. gyáréiról jegyzőkönyvé­nek számos idézetéivel az előadó kétségte­lenné tette, hogy a vezető cseh körök a ki­felé hangoztatott demokratikus jelszavakkal ellentétben | Bártfa- j Gyógyfürdő klimatikus gyógyhely a x város házi kezelésében 382 méternyire a tenger színe felett, 6000 holdas fenyveserdö közepette. Vérszegényeknek, női bajok ellen, idegeseknek, rhenmásoknak és a légzőszervek hurutjainál a legkivá­lóbb orvosok által javalva. Uj, modem inhalatorium, Csehszlovákia legolcsóbb fürdötelepe. Teljes penzió naponként 37 korona. Kaszinó, sportpályák autó, fogat és a szórakozások különféle nemei. Vasúti kedvezmény. Prospektust küld a fürdöigazgalóság Bardiovské Kupéié, Szezon kezdődik május végén és tart szeptember végéig. maguk között leplezetlenüi bevallják a földreformmal követett soviniszta céljaikat. Koczor Gyula előadása végén arra kiérte a magyar joghallgató kai, hogy tanulmányaik közben készüljenek a kisebbségi magyarság érdekvédelmére is, hogy használható tudo­mányos és közéleti munkásai legyenek a magyar vidék veszélybe sodort tömegeinek. Az előadást feszüli figyelemmel hallgatták végig a jogi szeminárium tagjai. Számos fel­szólalás hangzott el és a kifejlődött vita so­rán szóba kerültek a sérelmes helyzet elleni aktív küzdelem lehetőségei is: a kisemmizettek szervezése és közéleti té­nyezővé tétele, a magyar szövetkezeti mozgalmak kiszélesítése, magyar föld- vásárlás és hitel, intenzivebb és központ­ból racionálisan irányított termelési mód és a közvélemény minél szélesebb fölrázá­sa a soviniszta törekvések ellen. Megírta a Prágai Magyar Hírlap, hogy a po­zsonyi foagyar joghallgatók szemináriuma nemrég Rád'l Emánuel .prágai cs-eh profesz- szortól levelet kapott, melyben a kisebbsé­gek jeles barátja azt ajánlja a magyar jogá­szoknak, hogy a cseh közvéleményt is ké­szüljenek felgilágositani a magyar kisebbség helyzetéről. E levél értelmében felvetődött most az a terv, hogy a jogi szeminárium a csehszlovák földbir- tokreform kisebbségellenes végrehajtását csehnvelvii brosúrában is ismertesse a cseh intellekitüellek és a sovinizmustól még ment cseh fiatalság felvilágosítása ér­dekében. A Csehszlovákiai Magyar Akadémikusok Szövetsége nevében a jeles előadásiért, me­lyet lapunkban ismertetni fogunk, Brogyányi Kálmán mondott köszönetét. Nsm sikerült elrepülni Svolsének Ungváriul — fi rendőrség ismét elvezette — Ungvár, junius 5. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) Ismere­tes és annakidején nagy szenzációt keltett az ungvári „Podkarpatské IIlasy“ cimü cseh so­viniszta lap szerkesztőtulajdonosának, Svojse Frantiseknek letartóztatása. Svojsét akkor er­kölcstelen üzelmek vádja alatt Kassára vit­ték, ahol elmebeli állapotának megvizsgálása után szabadon bocsátották. Azon körök akciója ugyanis, melyek Svoj­sét beszámithatatlannak szerették volna mi­nősíteni, sikertelen maradt, mivel az orvosi tudomány nem követhetett el ballépést. Svojse junius 3-ig szabadon volt és szép las­san igyekezett a társadalmi életbe visszafér- kőzmi. Merészsége odáig ment az utóbbi idő­ben, hogy bűnügyének közeledő tárgyalására való tekintettel felkereste a lapok szerkesztőségét és bizo­nyos fokú kíméletet kért a maga számára. E lépéséből a cseh sajtó egy része nagy lár­mát csinált, mire — állítólag — újabb felje­lentések érkeztek ellene az ungvári rendőr­séghez. Annyi tény, hogy Svojse tegnap elhatározta, hogy búcsút mond Ungvárnak, és repülőgépen itthagyja botrányainak dics­telen szinterét. A rendőrség azonban szemfüles volt. Mielőtt Svojse a repülőgépbe szállhatott volna, meg­jelentek a detektívek és a rendőrigázgatóság bűnügyi osztályára kisérték, ahol azonnal ala­pos kihallgatásnak vetették alá. Mialatt a rendőrségen kihallgatták, a detek­tívek felnyitották lakását és házkutatást tartottak. ügy a kihallgatás, minit a házkutatás újabb feljelentések alapján történt. Arra a kérdésünkre, hogy milyen sors vár a kihallgatás után Svojséra, a rendőrség ré­széről semmi pozitív felvilágosítást nem tud­tak adni. Valószínű, hogy Svojsét bűnügyé­nek tárgyalásáig ismét vizsgálati fogságba he­lyezik. — Életmentő automobil. Besztercebányai tudósítónk jelenti: A száguldó autók már sok ezer embernek ontották ki életét, hanem most Besztercebányán olyan ritka eset for­dult elő, hogy egy gépkocsi volt az életmen­tő. Licskó Pál bádogos Steiner Izidor gyáros 'bórházának pléhtetőzetét javította. Munkája 'köziben megcsúszott és lezuhant a magas te­tőről. Akik a borzalmas jelenetet látták, el­rettenve rohantak az udvarra, mert azt Ilii­tek, hogy Licskó szétzúzott tagokkal fekszik vérében az udvar kövezetén. A fiatal mun­kás azonban teljesen éppen jött szembe ve­lük. Az történt ugyanis, hogy a szerencsét­lenül járt szerencsés ember az udvaron álló hatalmas Skoda autóra zuhant. A lezuhanó át szakította az autó bőrtetejét, Licskó a kocsi belsejébe esett és a puha pumlag fogta fői, úgyhogy senvmi baja nem történt, a/, autó azonban alaposan megrongálódott. Az autó gazdája sem szenved azonban kárt, mert a kocsi biztosítva volt. 6

Next

/
Thumbnails
Contents