Prágai Magyar Hirlap, 1929. június (8. évfolyam, 123-147 / 2048-2072. szám)

1929-06-06 / 127. (2052.) szám

T>RA:<íAT-A\\<AAR‘HtRIjAP

1929 junius 6, csütgrfók.

A CÉZÁROK HAZÁJA

Vo A FASISZTA ÁLLAM

A párt és állam hierarchiája mellett a harmadikat a szindikátusok, illetve korporációk hierarchiája képezi a mai fasiszta államban. A fasizmus tanítása szerint: ..az állam nem más, mint a nemzeti öntudat realizálása, nem inutvidiunvok tömege, de generációk sorozata: akarat, személy,

program, cselekvés, misszió. A történelem — e tanítás szerint — a nemzetek örök küzdelme. A harcra készülés békében sem állhat meg. Az olasz nemzet — a Charta dél Lavoro szerint — egyetlen morális, politikai és gizdasági egység, amely a fasiszta államban tökéletesen megvalósul.

Az összprodukció nemzeti szempontból tehát egyetlen egységet képez. A termelés és a gazdasági élet alá van vetve az államnak.

A hierarchikusan felépített termelés minden tagnak hasznos. (St. Simon!) Osztályjogosultság nincs. Uália (épp mint a Szovjet!) „a produktív tevé- k~ ilyeéget kifejtük" országa. Az egyén itt csak : noviban számit, amennyiben részt vesz — persze széles értelemben véve. — a nemzeti termelési . 'cesszusban. Az exekubiv hatalom a kevés, de ■!c.lős vezetők kezében legyen. A tulajdon szo- . áiis funkció,

a munka kötelesség az állammal szemben. Minden gazdasági tevékenység nyilvános hivatta! — munus publicum — gyakorlása. Az államnak joga van beleavatkozni a termelésbe.

\ régi ellentét állam és individium között tneg- -: inik a közbeiktatott szervezetek és testületek zvetitö szerepe által, amelyek lehetővé teszik a nemzeti erők együttműködését. Ezek a szerveze- ■k a mindennapi iskolája a szociális együtfcmun- kálkodásnak, mely kizárja az egoizmust. Ezek sejkségével történik a termelés organizálása mel- *: a szociális gondoskodás, érdekvédelem, szak- ! képzés, munkaközvetítés, különféle biztosítások, j munkásvcdelem. munkaadóvédelem, kivándorlás sib. A munkaadók és munkások szervezetei között többé lehetetlen a harcias összetűzés, mint ahogy állami' hivatalok közt lehetetlen. Konkur- rens szindikátusok nem létezhetnek, a szakszervezeti törvény minden önsegitséget bűnténynek minősít, s megtiltja úgy a sztrájkot, mint a munkáskizárást stb."

Ezek alapján egész nagy vonásokban nézzük a mai állapot lényegét s fölépítésének vázát:

A harmadik hierarchia

Ma: GYŐRYDEZSŐ

hatják s ezek épp oly érvénnyel bírnak, mint maguk a tarifaszerződések.

Természetes, hogy a vállalkozóknak a piac mo- nopóüsztikus megszerzésére szolgáló kartellekbe való tömörülés lehetetlenné van téve.

Lehetséges viszont, hogy a jogi személyiséggel bíró szindikátusok mellett más hasonló céLu szövetségek is alakuljanak (associazioni dl falto), de ez a mai állapotok mellett semmi különösebbet sem jelént.

Állami hivatalnokok, a hadsereg tagjai, a birák és tanárok semmiféle szövetséget nem alakíthatnak, egyenesen az államnak vannak alávetve.

Meg kell még említetünk a munkások munka- utáni órákban való foglalkoztatására s nevelésére szolgáló intézményt (Dopolavoro), mely eredetileg a szakszervezetekhez volt csatolva, újabban azonban az állam kezébe ment át. Épp igy a tanácsadó és segélyző szociálpolitikai szervezet, a Patronato Nazionale és mások is.

A hivatalnok-hierarchia, a fegyelem és a kontroli itt is minden vonalon keresztül van vezetve.

A korporációk minisztériumát szintén Mussolini tartja kezében.

Számos olyan probléma merül fel ezzel kapcsolatban, amik elsőrendű fontosságúak s jövő fejlődése szempontjából sok kérdésnek hagynak nyitott ajtót: az állam és a gazdasági élet speciális iltátai viszonya számos kritikust, közgazdászt és politikust érdekéi és fog is érdekelni. A fejlődésről és a további kialakulásról ma csak kombinációk lehetségesek: a jövő el fogja dönteni, hogy mire képes e téren az igy organizált állam és gazdasága.

Mindennek még csak a kezdet kezdete történt meg.

A fasizmus ma arra törekszik, hogy az ország erőit — hivatalnokok, hadsereg, párt, szindikátusok — harmóniában tartsa és a köztük fellépő feszültségeket kiküszöbölje. A hadsereg és milizia, a hivatalnoki és párt hierarchia, az integrál szin- dikalizmus és a nagykapitalizmus közti viszony a hozzáértők szerint olyan, hogy ennek a feladatnak az elvégzése még sok erőt fog kívánni a jövőben is.

Az ideális állapot úgy képzelhető el. — szól a megállapítás, — hogy ha a gazdasági csoportok a szindikátusok és korporációk vezetése alatt önkéntesen és békésen alávetik magukat az államnak és felolvadnak benne, akkor a fasiszta párt- diktatúrára többé nincs szükség s ez megszűnhet. A király akkor szabadon választaná meg kormányát, mely mellett a korporativ alapon összeállított parlament állana. Hogy az ilyen tartós politika-mentesítés lehetséges volna, arra egyelőre

gondolni sem lehet s igy a „nevelő-diktatúra*4 épp úgy, mint az uj Oroszországban is jelek szerint nem fog félreállani.

*

Azt az érdeklődést, melyet a fasiszta állam iránt egész Európa tanúsít, több ok indokolja: a háború uláni Itália számottevő nagyhatalom lett s Európa szeme előtt kezdte meg s építette ki történelmi experimentumát. Ez lényegében nem más, mint e'gy olyan tekintély-államnak megvalósítása a 18-ik század stílusában, amelyben azonban már a modern élet összes energiái fluktuálnak, — kísérlet az állam szupremáeiájának megszilárdítására az újonnan organizált gazdaság ellenében, amelyben az egyéni tevékenység élői a gazdaság- politikai elem veszi át a vezetést s irányítást. Végül kísérlet arra, hogy az elosztási problémát, amelyből politikailag veszélyesei válható érdekharcok keletkezhetnének, állami szervek révért oldják meg.

Az egész képből kiemelke k Mussolini sokat vitatott személye és energiája.

A fasiszta párt, mely tíz év alatt olyan módon vett birtokba egy országot, amilyen hódításra a történelem aligha tud hasonló példát mutatni, ha a jövő a mai mederben és tempóban való fejlődést nem változtatja meg. lassan harci szervezetből és felügyeleti hatóságból valami olyan nagy nevelőintézethez lesz hasonló, mely az uj uralkodó réteg elitjét fogja szolgáltatni s ezzel körülbelül az a szerepe Tenne, mint két évszázaddal ezelőtt -- inutatis mutandis — a nemességnek volt.

Hogy az Masz szfinksz az európai és. világpolitika elkövetkező évtizedeiben hogyaD és miképp vesz részt a történelem nagy eseményeiben, az döntő befolyással lesz elsősorban is magának a fasiszta államnak további sorsára.

VégrehaitoitáR-g

a nemzetiségi egyenjogúságtól szőlő

1868- ifi magyar törvényt?

L'egíelül áll a korporációk minisztériumának hatásköre alatt a Confederazione nazionale dei Sindikati faseásta, a legmagasabb e legátfogóbb

országos szervezet, mely magában foglalja az egész országra szóló és főfoglalkozási ágak szerint összeállított föderációkat: Federaziom nazionale, Ilyenek a mezőgazdaság, az ipar, a kereskedelem, a közlekedés és belbajózás, a bank- ipar, az intellektuellek (írók, mérnökök, orvosok, építészek, művészek stb.). Külön szövetségben tömörülnek a tengerészet és léghajózás. A Confe- deraznone állandó felügyeletet gyakorol az alárendelt Federazione-kra külön szervek segítségével. A kormány minden felsőbb és alsóbb szervezet vezetőit s vezetőségét engedélyezi vagy nem engedélyezi, a kinevezési rendszer lényege tehát itt is megvan. A Confederazione elnöke egyúttal einöke az összes föderációknak is.

Az egész Itáliát behálózó szervezet vázlata a következő: a gazdasági és intellektuális tevékenység főágai (ipar, kereskedelem stb.) különböző kategóriákra esnek szét (pl. fém-, textil-, épitő- munka stb.) és ezen kategóriák számára területi szindikátusokat engedélyez az állam, melyek területi hatáskör szerint országos, provinciális és községi lépcsőzödést kapnak.

>Az alsöfoku asszociációk tehát egyszerű szindikátusok, melyek a munkásokat és munkaadókat mint személyi elemeket foglalják magukba. A másodfokú asszociációk a Federazioni.

Ez a szindikátusi rendszer mindenütt megtartja a munkások és munkaadók külön beosztását. A szindikátusok „önkéntesek".

Emellett a vertikális beosztás mellett meg van a horizontális is: a minden gráduson történő

összeköttetés. Az összeköttetést állami közigazgatási orgánumok jellegével biró korporációk: Cor- porazioni végzik, melyek főfeladata a termelési processzus érdekszolidaritására ügyelni s az áLlam érdekeit kihangsulyozottan is képviselni. A szindikátusokat tehát az állam szabályozó tevékenysége kiséri a korporációk segítségével.

A szindikátusok közt előadódó esetleges koutro- verziák esetén a felsőbbfoku szindikátus vagy az illetékes összekötő korporáció lép közbe. Eredménytelenség esetén azonban az ügy a munkás- bdróság elé kerül (Magistratura dél Lavoro). Ez a bíróság eredeti alkotás: a három hivatásos és két benevezett bíróból álló inunkásbiróság nem döntést hoz, hanem teljesértékü bírósági Ítéletet. Természetes, hogy igy sztrájk és munkáskizárás lehetetlen.

Csak államilag elismert szindikátusok működhetnek és foglalkozási ág szerint az egész országban csak egy-egy kapja meg a jogi elismerést. Ez a jogi elismerés pedig igen nagy borderével bír: az elismert szindikátus megkapja a képviselet monopóliumát. Az érdekvédelem mellett megkapják azt a jogot is, hogy a nem tagokat megadóztassák. Mindenkire kötelező kollektív szerződéseket csak ez köthet. Viszont a munkások es munkaadók szindikátusa közt álló összekötő szervek a munkafeltételeket kötelezően előir(u.) Szlovenszkó, június 5.

Vesszőparipája a túlzó szlovák köröknek az az állításuk, hogy a nemzetiségi alaptörvénynek elnevezett 1868. évi 44. t.-c. a magyar kormányok idejéken végrehajtva nem lett. Ugyanezt vitatja Ivánka Milán dr. a Prágai Magyar Hírlapban Szlávok és magyarok cim alatt megjelent cikkében, melyre megjelent ugyan e lapban Reflexiók cim alatt a nagy alapossággal megírt válasz, de ez hallgatással mellőzi a reflexiót s a cáfolatot a sokszor hangoztatott ama szlovák vádra, hogy az 1868, évi 44. t.-c. a nemzetiségekkel szemben annakidején nem lett végrehajtva.

Feltűnő, hogy ennek a kérdésnek a megvitatása magyar készről eddig hallgatással mellőztetett. Lehet, hogy ennek oka a magyar felfogás könnyedségében, hiszékenységében, avagy bizonyos fokú elbizakodottságában keresendő, de lehet, hogy e hallgatás azért mutatkozik, mert agyoncsépelt kérdésnek tekintik a legtöbben az 1868:44. t.-c.-re alapított kifogást, lehet, hogy a hallgatásnak az oka azon pszlhológiai körülmény, hogy ha valakire folyvást egy s ugyanaz a vád emeltetik s ez folyton hangoztatva lesz, ezen folytonos suggeszciő hatása alatt sokan, sőt a megvádolt is abba a tévhitbe jutnak, hogy a hangoztatott vád nem alaptalan s ezért már nem is védekezik a felhozott váddal szemben. De a hallgatásnak a gyanú gyakran azt a megtévesztő ismérvét adja, hogy a hallgatás egyúttal beismerés, ezért nézzünk szembe ezúttal ezzel a váddal s a történelmi távlatban állapítsuk meg, való-e vagy valótlan az az állítás, hogy az 1868. évi 44. t.-c. a régi Magyarországnak nemzetiségeire nézve végrehajtva nem lett?

Előrebocsátjuk azonban, hogy nem rekri- minációk szempontjából, hanem csupán történelmi okból tesszük azt, mert hiszen nyilván valóan látható, hogy az itteni magyarság teljes nyugodtsággal viseli annak a következményeit, hogy a csehszlovák állam polgárai lettek.

Az 1868:44. t.-c. a bevezető részében hang' súlyozza, hogy Magyarország minden polgára — bármely nemzetiséghez tartozzék — a nemzet egyenjogú tagja s ez az egyenjogúság csupán az országban divó nyelvek hivatalos használatára, a kormányzat s közigazgatás gyakorlati lehetősége, valamint az igazság pontos kiszolgáltatása tekintetében eshetik külön szabályok alá.

Ezt a részét az említett törvénynek szlovák részről nem kifogásolták, mert köztudomású, hogy régen is voltak s most is vannak Magyarországon sokan Szí ovenszk óról eredő szlovák származásúak, akik ott tekintélyes állásokba jutottak.

A közigazgatást illetően a törvény kimondja, hogy a törvényhatóságok jegyzőkönyvei az állam hivatalos nyelvén vitetnek, de vihetők más nyelven is, ha a képviselőtestületnek legalább egyötöd része azt jegyzőkönyvi nyelvül óhajtja. A törvényhatósági gyűléseken mindaz, aki ott szólás jogával bir, akár magyarul, akár saját anyanyelvén felszólalhat. A külső ügyvitelben a törvényhatóságok használhatták hasábosán azon nyelvek bár melyikét, melvet jegyzőkönyveikben használ haltak, a belső ügyvitelben, amennyiben va

lamelyik törvényhatóságra vagy tisztviselőre gyakorlati nehézséggel járt volna az állam hivatalos nyelve, az illető tisztviselők kivételesen a törvényhatóságaik jegyzőkönyvi nyelvének bármelyikét használhatták. A községekkel, egye sül etek kel s magánosokkal a lehetőségig ezek nyelve volt használandó a hivatalos érintkezésben.

Ezekből a felsorolt törvényes rendelkezésekből kiviláglik, hogy a közigazgatási eljárásban csupán mint kedvezmény volt a nemzetiségi nyelv igénybe vehető s abszolúte nem volt feltétlen jognak tekinthető, de feltétlenül meg volt engedve a törvényhatósági üléseken a felszólalás az illető nemzetiség nyelvén is. Panasz a közigazgatási eljárásban nem igen merült fel a nemzetiségek részéről, mert köztudomású, hogy az üléseken a nemzetiségek egyes tagjai saját anyanyelvűkén szólaltak fel, a régi irattárak pedig igazolják, hogy az ügyvitelben a tisztviselők a megengedett jegyzőkönyvi nyelveket is használták.

Az igazságügyet illetően kimondatott a törvényben az, hogy a kinevezett bíróságok hivatalos nyelve a magyar, de ez a rendelkezés a rendes bíróságok szervezéséig, vagyis 1872. évig papiroson maradt. A saját személyében eljáró ügyfél a saját községi bírósága előtt az anyanyelvét, a járásbírósága előtt saját községének jegyzőkönyvi nyelvét, a törvényhatóság bírósága előtt pedig azon törvényhatóság jegyzőkönyvi nyelvét használhatta, melyhez az illető biróság tartozott s a tárgyalási jegyzőik önyvek, valamint a birói határozatok is ugyanezen a nyelven lettek vezetve, illetve kiadva. Az idézési végzés a fél anyanyelvén, vagy a községnek jegyzőkönyvi nyelvén, vagy az állam hivatalos nyelvén volt fogalmazandó.

A nemzetiségi panaszok az igazságügy terén arra lettek alapítva, hogy a bíróságok a felek idézéseit, a végzéseket, a tárgyalásokat s minden bírói cselekményt nem a felek, illetve nem a törvényhatóság nyelvén eszközölték. De ezen állítások valótlansága szembetűnő, mert az 1868:44. t.-c. meghozatalakor a magyar bíróságok még szervezve 8 a birák a kormányhatalom által kinevezve nem voltak, akkor még a törvényhatóságok gyakorolták a birói hatalmat s a szervezés később történt. El sem képzelhető, hogy például a szepesi 16 városnak a kerületi törvényszéke más nyelven, mint németül, avagy például TurÓcvármegyének a megyei törvényszéke a szlovák nyelv használata nélkül működhetett volna. Csakis az 1869:IV. t.-c. különítette eJ az igazságszolgáltatást a közigazgatástól, mely törvény következtében és pedig 1872. év óta a birói hatalmat a kormány által kinevezett birák gyakorolták, kiknek hivatalos nyelve már a magyar volt, de még ezután is évtizedeken keresztül egyetlen egy félnek a saját nyelvén — vagyis nem az ál lám nyelvén — benyújtott beadványát hiva tálból el nem utasították, hanem érdemileg elintézték.

Térjünk ezekután át a nemzetiségi törvénynek arra a részére, mely az iskolaügyről rendelkezik s amelyet a szlovák körök mindig a legfájóbb pontnak tekintettek..

Az 1868:44. t.-c. e tekintetben a következő rendelkezést tartalmazza: Az állam vagy kormány által már felállított vagy felállítandó

tanintézetekben a tanítás nyelvét — ha erről törvény nem intézkedik — a közoktatásügyi miniszter határozta meg. De a közoktatás sikere, a közművelődés, a közjóiét az államnak is legfőbb célja lévén, köteles gondoskodni arról, hogy bármely nemzetiségű nagyobb tömegekben együtt élő polgárai anya- nyelvükön képezhessék magukat addig, ahol a magasabb akadémiai képzés kezdődik.

Köztudomású, hogy az elemi iskolákban nemzetiségi vidéken állandóan az illető nemzetiségnek nyelvén folyt a tanítás s e tekintetben már idők múltán. 1907. évben az úgynevezett Apponyi-féle uj törvénnyel történt változtatás s a lex posterior derogat priori elvénél fogva megszűnt a régi törvény, de ekkor is segédnyelvként az illető nemzetiség nyelve használtatott. Ami pedig a középiskolákat illeti, Turőszentmártonban, Nagyrőcén, Znióvár- alján szlovák nyelvű, Brassóban, Brádón, Ba- lázsfalván román nyelvű, Újvidéken szerb, Brassóban, Besztercén, SzászrégenbeD és Nagyszebenben német nyelvű gimnáziumokat és reáliskolákat állítottak föl.

E fölsorolt tények kétségtelenül bizonyítják, hogy az 1868:44. t.-c. a közoktatás terén is végre volt hajtva.

Igaz, hogy még az 1868. évi 44. t.-c. joghatálya alatt a három szlovák középiskolát kormányrendelettel bezárták a salus rei publicae suprema lex elvénél fogva s arról most, évek múltán lehet vitatkozni, hogy a magyar kormánynak ez a ténye nem ütközött-e az állam- bölcseségbe s nem lett-e volna bölcsebb a nevezett szlovák iskolákban lábrakapott helytelen, államellenes rendszert más módon — az iskolák bezárása nélkül — megváltoztatni s megtorolni, de ez a kérdés nem érinti azt a megállapításunkat, hogy az 1868:44. t.-c. iskolaügyben is végre volt hajtva.

Sajnálatos, hogy éppen a szlovákokkal történt az, hogy három középiskolájukat bezárták, miglen a többi nemzetiségeknek az iskolái továbbra működtek, de ennek okát nem az 1868:44. t.-c. állítólagos be nem tartásában, hanem a helyzet szerencsétlen körülményeiben kereshették, amennyibeu megállapítást, nyert az, hogy ebben a három tanintézetben a magyarság ellen izgatás folyt.

Ehelyütt csupán a memória végett nem mellőzhető az a megjegyzés, hogy a csehszlovák köztársaságban jelenleg szintén van egy pár magyar és német nyelvű középiskola, de egyikben sem merészkednének sem a tanári kar, sem a tanulóifjúság az állam ellen izgatni és azt holtbiztonsággal állíthatjuk, hogy ha ezen kisebbségi iskolák bármelyikében előfordulna államellenes cselekedet, ez az iskola hamarább tűnne el a csehszlovák föld sziliéről, mint annakidején eltűntek a turóeszent- mártoni, uagyrőcei és znióváraljai szlovák gimnáziumok. *

Vémil még összehasonlításra a politikai és társadalmi helyzetkép szempontjából rá kell mutatni az 1868. évi 44. t.-c. 27. §-ának klasz- szikus rendelkezésére, mely következőleg szól: „A hivatalok betöltésénél jövőre is egyedül a személyes képesség szolgálván irányadóul, valakinek nemzetisége ezután sem tekinthető az országban létező bármely hivatalra, vagy méltóságra való emelkedés akadályául. Sőt inkább az államkormány gondoskodni fog, hogy az országos birói és közigazgatási hivatalokra s különösen a főispánsá- gokra a különböző nemzetiségekből a nemzetiségi nyelvekben jártas és másként is alkalmas személyek alkalmaztassanak."

Ily gavalléros,\lojálie és humánus rendelkezést a csehszlovák törvénytárban aligha olvashatunk, sőt itt, sajnos, egy magyar nemzetiségű csehszlovák állampolgár nőm is gondolhat arra, hogy a republika valamelyik hivatali méltóságára fölkerekedhessen.

4