Prágai Magyar Hirlap, 1929. június (8. évfolyam, 123-147 / 2048-2072. szám)

1929-06-06 / 127. (2052.) szám

2 Dagad a prágai adópanama botránya hangozta tták hivatalos nyilatkozataikban, hogy úgy Magyarországhoz, mint Bulgáriához, ra- lamint a többi államokhoz a lógj óbb szán­dék rozórli a kisaniantot és ezt a politikai irányt ©, két állammal szem­ben minden fel tétel n étlkül folytatni fogja. A külügyminiszterek tudják kötelességüket és tudatában vannak annak is, hogy nehézségek merülhetnek fel. A kisantant államainak vi­szonya Oroszországhoz az eddigi marad. A belgrádi konferencia természetesen rész­letesen foglalkozott a többi aktuális kérdé­sekkel is, igy elsősorban a lefegyverzés kér­désével és Dem tudott megállapítani mást, minthogy ezen a téren is haladás észlelhető. A kis államok ebben a kérdésben nem tehet­nek nagy lépéseket mindaddig, amig a nagy­hatalmak az alapvető kérdésekben meg nem egyeznek. A népszövetségi tanácsba a kisantant a ré­Prága, junius 5. Beszámoltunk arról az adópanamáról, melyet a napokban a prágai pénzügyigazgatóságon lepleztek le s amely­nek részesei a pénzügyigazgatóság tisztvi­selői köréből kerültek ki. Áz allér azóta egyre szélesebb méreteket ölt. A nyomozó hatóságok uj tanukat hallgatnak ki és újabb embereket helyeznek rendőrségi íölügyelet alá. Több lap jelentése szerint újabb négy letartóztatás történt, úgyhogy a letartózta­tottak száma elérte a tizet. A bűnös mani­pulációk inspirátora Snajdr Václav iroda­főtiszt, aki havi kétezerkoronás lizetése mel­lett egy pompás szép személyautót tartott. Az az eredeti közlés, hogy a vesztegetési, illetve adósikkasztási affér résztvevői 100.000 koronával rövidítették meg az álla­mot, nem lelel meg a valóságnak. A Vecerni fást legalább háromszor ennyire becsüli az összeget. Snajdron kívül a következőket tar­tóztatták le: Peska László hivatalnok, Plecs János adjunktus, Zibek Jaroslav, Zsidlieky Frigyes dr. ügyvéd, Hládek József bankár és Peska Vladimír kereskedő. Zsidlieky ügyvé­det azonban ma szabadlábrahelyezték, mert kiderült, hogy csak egyik ügyiele van érde­kelve a dologban, mig ő tisztázta magát a gyanú alól. gebbi gyakorlat alapján most Jugoszláviát jelölte. 1 kisebbségi kérdés Benes ezután átfért a kisebbségi kérdésre, amely a népszövetségi tanács utolsó ülésén felmerült és amelyben az úgynevezett hár­mas bizottság Londoniban állást foglalt. A kisantant a bizottság elé memorandumot ter­jesztett. A három állam a memorandum szö­vegezésénél szem előtt tartotta azokat a szer­ződéseket, amelyeket aláirt s amelyek egé­szen világosak. A külügyminisztérium álláspontja jelenleg és a jövőben is csak az lehet minden felté­tel nélkül, hogy minden körülmények kö- sött következetesen ragaszkodik ahhoz, amire kötelezte magát, akár jogokról vagy kötelességekről van szó. Soha sem enged­hetjük meg, _ úgymond — hogy bárki a jogainkhoz nyúljon s ezt soha sem fogjuk megengedni. Másrészt azonban teljesíteni akarjuk kötelességeinket. Ez a szerződés szövegéből látható és én azt kívánom, hogy nálunk ezt a szerződést újból és újból elolvassák, hogy mindenki ismerje annak szövegét és szellemét. Hogy kisebbségeink védelméről bármilyen nemzetközi fórum előtt való tárgyalások tu­lajdonképpen fölöslegesek egyszerűen azért, mert békeszerződéseink a kisebbségnek kevesebbet nyújtanak, mint amennyit mi adunk (2), ez az én jogi ée politikai meg­győződésem. Az egész probléma elsősorban jogi kérdés, a szerződés magyarázatának kérdése és ebből a szempontból kell elsősorban az egész problé­mát megvizsgálni. Ebből a szempontból kiin­dulva szövegezte meg a kisantant a hármáé bizottsághoz benyújtott memorandumát ée most Belgrádban a bizottság jelentéséit is megvitatta. Benes mint külügyminiszter a népszövetség előtt is hangoztatta, hogy a vállalt kötelessé­geket és jogokat következetesen be fogja tar­tani és védeni. Kisebbségvédelmi szerződéseiket a népszö­vetségnek csak néhány tagja irt alá, de Be­nes szerint lehetetlen dolog, hogy csak ezekre az álla­mokra rójjanak újabb kötelességeket. Benes kéri a külügyi bizottság tagjait, hogy jól tanulmányozzák át a kisebbségi szerződé­seket. Kisebbségeink — úgymond — idehaza töb­bet érnek el, mint amennyit a külföld be­folyására bármikor és bárhol elérhet­nek. (?) Erre bizonyitékokat is nyújthat. A külügymi­niszter nemcsak preszttizs szempontból, ha­nem az állam összpolitikája szempontjából is köteles védeni ezt az álláspontot. A szer­ződéseket hat állammal együtt irtuk alá és ezeket a szerződéseket csakis a hat állam be­leegyezésével lehet megváltoztatni. Ami a népszövetség úgynevezett kisebbség- védelmi eljárásának kérdését illeti, nagyon jól tudják a jogászok, hogy milyen nehezen le­het a procedúrát magától az ügytől különvá­lasztani. A procedúra gyakran érinti az ügy alapját, érdemét, s igy nagyon elővigyázatos­nak kell lennie, hogy a procedúra megvalósit- hatásának leple alatt ne annak tartalma vál­tozzék meg, amit az államok aláírtak és amire kötelezték magukat. A gazdasági kisantant nehézségei A belgrádi konferenciának végül fontos tárgya volt még a gazdasági probléma. A há­rom külügyminiszter elvben hozzájárult azok­hoz az irányelvekhez, melyeket a három ál­lam gazdasági kiküldöttei a bukaresti elő- tanécskozáson kidolgoztak. A kisantant két óv óta gazdasági kérdésekre is kezdi kiter­jeszteni munkáját. Először két évvel ezelőtt, Joachimsthalban foglalkozott e kérdéssel. Konkrétebben tárgyalt már az ügyről a tava­lyi bukaresti konferencián, ahol az az általá­nos kívánság jutott kifejezésre, hogy a gazda­sági kérdések megoldásánál, mivel azok a lakosság legérzékenyebb érdekeit érintik, közös meggondolással járjanak el. Arra irányul tehát a kisantant minden tö­rekvése, hogy a három állam gyakorlati­lag keresztülvihető gazdasági programot állítson össze, amellyel a kisantant újból megerősítené életképességét és fontos funkcióját Középeurópában. Ennél a kérdésnél azonban nagyon elővigyá­zatosan kell eljárni, mert a három állam mindegyikének más a gaz­dasági, szociális és földrajzi struktúrája. Ennek következtében egyelőre csak általános elvi vita folyik a jövő lehetőségeiről és elő­készületek a kereskedelmi megegyezésekhez. Tanulmányok folynak az irányban, miképpen lehetne a három állam között a gazdasági kapcsolatot megjavítani, az akadályokat el­távolítani és olyan közös gazdasági intézmé­nyeket létesíteni, amelyek lehetővé tennék a kölcsönös kapcsolatokat és a három állam gazdasági közeledését Csehszlovákia és a jóvátétel A kisantant konferenciáján foglalkoztak még a jóvátételi kérdéssel. Erről azonban a miniszter semmi közelebbit nem mondhat, mert szerinte ez az ügy még nincsen le­zárva. A párisi jóvátételi bizottság tárgyalásai ered­ményre fognak vezetni s ez a háboruutáni diplomácia legfontosabb eseménye lesz. Ez­zel az eseménnyel a háború likvidálásának utolsó fázisához jut Európa. Ennek óriási hatása lesz az egyes hatalmak közötti kap­csolatra és haladást jelent Európa konszoli­dációjában. A konferenciának voltak ugyan kritikus pillanatai is, de aki ismeri a viszo­nyokat, az láthatta, hogy az érdekelt hatal­maknak kölcsönös érdekeik vannak. Cseh­szlovákiának, ha nem is közvetve, szintén ér­deke fűződik ehhez a konferenciához. A problémához anyagi érdekeik kapcso­lódnak g a kisantant államainak helyzete ebben az ügyben nem egyforma. Jugoszláviának jóvátételi követelésié na­gyobb, Romániáé némileg kisebb és Oseh­1929 janiiig 6, petitÖrtOK. Szlovákiáé még kisebb. Ez a kérdés azonban ma m^g nem érett a nyilvános diszkusszió­ra. Á csehszlovák külpolitika évek óta ez- i-rányban garanciákra törekedett és el is ért ilyeneket. Benes hangsúlyozza, hogy a köztársaság fizetési kötelezettségei nem hozhatók ösz- szefüggésbe Németország jóvátételi kér­désével s úgy Osu^ky, mint maga Benes minden al­kalmat megragadott, hogy a köztársaság ér­dekeit e vonatkozásiban megvédjék. A jóvá­tétel kérdésiben eddig diöntés még nem tör­tént, de ha majd történik, úgy ez Csehszlo­vákiára nézve csakis kedvező lehet. A hábo­rú alatt teljesítettük kötelességünket — je­lentette ki Benes — és a háború után is úgy viselkedtünk, hogy a kedvező elintézésre jo­gunk van. Ezzel egyidejűleg azonban beje­lenti Benes, hogy bizonyos anyagi kötelezett­ségeiket is vállalt az állam. így elsősorban az állami birtokok átvételének kérdésénéL Benes ezután köszönetét mond Jugoszlá­viának és a jugoszláv kormánynak a lris- antant konferenciájának példás rendezésé­ért, majd az angol választásokkal foglalkoz­va kijelentette, hogy az angol választások nem adnak okot ar­ra, hogy a kisantant államai nyugtalankod­janak. Bármiképpen is alakuljon ki a helyzet, Csehszlovákiának Angliához való viszonya mindig barátságos lesz. A tapasztalat mutatja, hogy Csehszlovákia az első Macdonald-kormány idejében épp oly barátságosan együttműködött Angliával, mint a konzervatív kormány alatt. A minisz­ter hangoztatja, hogy továbbra is azt a poli­tikát fogja folytatni, amelyet az elmúlt tiz év alatt folytatott és ámely nem szorul külö­nösebb korrektúrákra. Az utóbbi időben a köztársaság pozíciója nem hogy gyengült volna, hanem még megerősödött s a maga részéről reméli, hogy ez a nemzetközi pozí­ció a jövőben egyre szilárdabb és erősebb lesz. A bizottság Tömések elnökletével elhatá­rozta, hogy az expozé felett a legközelebbi ülésen indít vitát. ftlíflitllllilillil A Prágai Nsgyar Hírlap eredeti regénye Irta: DARVAS I&36S (30) Hogy gondolja a tábornok ur, lehetett-e a tolvaj teljesen idegen ember? — Ki van zárva. Nagyon is jól tájékozott embernek kellett lennie, hogy éppen ezt a két egymással összefüggésben levő s leg­fontosabb iratot tudta kiválasztani magának. — Tábornok ur tehát föltételezi hogy a vezérkar valamelyik tagja szolgáltatta vol­na ki a nagy értékű okmányt? — Nem tudok mást föltételezni. — És a vezérkarból kinek volt módja ahhoz, hogy a két Írás birtokába juthasson. — Csak kettőnknek: Lord Hampton őr­nagynak és nekem. Másnak senkinek nincs kulcsa a péncélszobához. Hobarth odafordult a folyosó sarkán álló katonához. — Kit látott a mai napon végigmenni a folyosón? — kérdezte tőle. A katona nem akart szóbaállmá vele. — Állj! Ki vagy? Jelszó! Houston megmondta a jelszót és meghagy­ta a katonának, hogy válaszoljon. — Én a folyosó végén levő ajtóba Hou­ston tábornok urat és egy őrnagy urat lát­tam bemenni egy jó órával ezelőtt Mást senkit. Houston erre megmagyarázta, hogy ez a katona csak másfél órája van az őrhelyén. Előhívták azt a katonát, akivel két óránként felváltva áll őrt éjfél óta. A másik katona a kérdésre nem tudott megfelelni. — Először éjjel volt itt valaki. Igen, az első őrváltás előtt. A tábornok ur volt. Az­tán most, az utolsó őrváltáskor. — Kit látott ekkor másodszor? — Az az adjutáns ut volt, Lord Hampton vezérkari őrnagy ur. — Egyedül volt? — faggatta tovább Pe- arcy. — Egyedül. Eleinte azt hittem, hogy ket- ten jönnek, mert úgy kopogott a lépés. De csak egyedül jött. — Biztosan emlékszik, hogy éjféltől senki más nem járt itt ezen a folyosón. — Senki. Egész biztosan senki. — Elmehet — szólt Houston tábornok a katonához. Tovább mentek a páncélszoba ajtaja elé. Hobarth erős zseblámpájával megvizsgál­ta az ajtó hármas zárát. Semmi föltünőt nem vett észre. A terembe elsőnek Hobarth ment be. Houston és Fearcy kint maradt. — Tábornok ur gyanúja tehát Lord Hamp­ton őrnagyra esik? — kérdezte halkan Pe- arcy? /— Úgy van. Lord Hampton őrnagyra. — Lord Hampton őrnagy, tudomásom szerint egyike azoknak, akik türelmetlenül várják az Amerikával való konfliktus kitö­rését — jegyezte meg Pearcy, visszaemlé­kezve Lord Hampton nála tett látogatására. — Megtörténhetik, hogy némelyek nagy­szerűen tudják leplezni machinációikat. Ugyanis egy konfliktus esetén Amerikára nézve százszorosán értékesebb lehet egy ilyen titok megszerzése s a titok elárulója ilyen körülmények mellett sokkal jobb üzle­tet csinál. Én nem mondom, hogy Lord Hamplon közvetlenül bűnös. Csak esetleg könnyelmű. Esetleg segített, esetleg csak mu­lasztott. — Ismét csak ő és mindenütt csak ő! — kiált föl Hobarth! — Mit talált, Mister Hobarth? — kérdez­te Pearcy belépve a páncélterembe. — Ugyanaz a széles amerikai gumitalp! — felelt a detektív. — A hipnotizáló fakir. Mindenütt ez a veszedelmes betörő. — Megszöktette a trónörökös autóját, el-' rabolta és visszalopta Miss Lucy Byrd gyöngynyakékét és most megdézsmálta a ve­zérkar pánoólszobájának titkait! Átkozott (fickó — dohogott Pearcy. Houston csak megközelítőleg értette, mi- j-ől beszélnek, de sejtette, hogy valami bo­szorkányos tehetségű tolvajról van szó. — De nem csupán színlelt lopásokról van itten szó, a nyomozó hatóságok félreveze­tésére? — vetette föl a kérdést. — Csak lázért, hogy7 valaki egy nem létező büvésztol- vajra foghassa a maga kémkedési művésze­tét? i — Sző sincs róla, — érvelt Pearcy — na­gyon sokan látták a trónörökös autóját, mely végigvágtatott London uocáin anélkül, hogy (a koosivezetőt bárki is látta volna. 1 Houston nem engedte leszerelni magát. — Nem hiszek hipnotikus csodákban. Egy­szerűen azért nem láttak senkit ő fensége a •trónörökös autójában, mert az autó irányító­ja a sosff őrülés alá bujt. Vagy pedig, hullám- sugarakkal irányították az autót. — De a másik alkalommal szemtanuk lát­ták, hogy kinyílt az ajtó és lábnyomokat ha­gyott maga után — felelt Hobarth. — Jó, jó — tiltakozott Houston tábornok a bizonyíték ellen — de egy tanúskodás ese­ttében a tanuk kiléte is fontos. Ki látta ezt la titokzatos ajtónyitást? — Miss Lucy Byrd és Lady Hampton. Houston tábornok torz arcára vigyorgő (káröröm ült ki. — Vagyis két hölgy. A hölgyek könnyen (beugranak minden babona-tévhitnek. Egy (kis hisztérikus autőszuggeszció és mindjárt (kész a természetfölötti csoda. És azonkívül (mindketten hozzátartozói is Lord Hampton (őrnagynak. Uraim, a hozzátartozók nem per­döntő tanuk. Ez mind a rokonoktól előre (kitervezett és utólag kicsinált alibi is lehet. (Nem hiszek a csodákban s nem hiszek az (amerikai talp legendájában sem. Ez mind az önök félrevezetésére szolgál. — Ki kell hallgatauník magát Lord Ha nap­ion őrnagy urat — felelt Pearcy. Lord Hampton cellája a földszinten volt az őrszoba közelében. — Nagyon kevés újabb mondanivalóm van — kezdte vallomását Lord Hampton. — Pontosan emlékszem, hogy a nyugati hadi- •terv volt a kezemben és az asztalra tettem. (Ebben a pillanatban a villanylámpa kialudt is az iratok egy része a földre esett. Azon jnyoban a félhomályban fölszedtem őket a (földről és mind beletettem az irattáskámba. (Eléggé láttam a félhomályban, mert az ajtó félig nyitva volt. Azt a hibát sajnos elkövet­tem, hogy nem őriztem ellen, valóban a központi tervet és betettem-© a táskámba. Mi­ikor azonban a kiégettnek vélt körtét kicsa­vartam, akkor már sem a földön, sem az asztalon nem feküdt semmiféle irat. A car- vonit-íéle iratról azonban teljességgel sem­mit sem tudok. — Mondja, őrnagy ur — nem volt önnek olyan benyomása, hogy valaki láthatatlanul, az ön nyomában lopózik a páncélterembe? — kérdezte Pearcy. <— Egy pillanatra volt ilyen 'érzetem, de csak egy pillanatra. Mert aztán hátranéztem és senki sem jött utánam. — Nem hallott semmi gyanús neszt? — Gyanús neszt nem hallottam, de bizo­nyos, hogy idegen kéz oltotta el a villany­lámpát. Mert mint utólag kiderült, a körte nem égett ki. — Egyszóval őrnagy ur azt hiszi, hogy a sötétség pillanatában valaki beszökött a pán­célterembe — folytatta Pearcy — s a sötét­séget fölhasználva zsebrevágta a két fontos okmányt — Nem tudom bizonyítékokkal alátámasz­tani, de más magyarázatot nem tudok. — És nem volt olyan benyomása, mintha önt meghipnotizálták volna — kérdezte gú­nyosan Houston tábornok. (Folytatjuk.) /kSpirin tabletták »BRYER«-fé!e cső- magolásban ualóöi. R sziure nem ártalmas.. 1KÍn Kapható minden gyógyszertárban. Orvosilag ajánlva — Kicsinybem ár* Kő 9.30 excl. forgalmi adó és disp. díj

Next

/
Thumbnails
Contents