Prágai Magyar Hirlap, 1929. június (8. évfolyam, 123-147 / 2048-2072. szám)
1929-06-29 / 147. (2072.) szám
Ö Szombat, junhw 29. Miért nincsen Szlovenrádium? Beszámoló a kőzmunkaügyi minisztérium üzleteiről és az államkincstár páncélszekrényeiben kiaknázatlanul heverő több gramm rádiumról Prága, jnnius 28. Panaszos levelet kaptunk. Levelet, mely szomorú fényt vet egészségügyi állapotainkra n melyet már esak azért is nyilvánosság elé viszünk, hogy illetékes tényezőink figyelmét fölhívjuk arra, hogy legalább ott segítsenek, ahol azt könnyű szerrel tehetik. A levél Szlovéneké egyik városában Íródott A város ne vét és a levél íróját elhallgatjuk. A panaszos levél szószerinti szövege a következő: A Prágai Magyar Hírlap Tekintetes Szerkesztőségének PrágaF. évi jnnius hő 2-üri számában egy cikk van a rádiumról közölve, mely bátorságot ad arra, hogy jelen soraimmal a Tek. Szerkesztőséget felkeressem. Huszonhat év óta szenvedek egy gyógyíthatatlan bőrbajban, bőrfarkasban s ez idő alatt Budapesten, Prágában, Hamburgban és a kassai állami kórházban lettem kezelve az orromon röntgenezés és kvarcvilági- tás által; a lábam talpán levő sebet pedig vagy hatszor lekaparták 3 rengeteg kenőcsöt fölhasználtam s az eredmény semmi Szenvedéseimet leírni nem vagyok képes. Fiatalabb koromban egy kezelés után két-há- rom évig is elvergődtem s nyitott sebbel is jártam nagy keservesen, mert enni akartam és kénytelen voltam vele. Most, hogy idősebb vagyok, a ballábam talpán 9 a sarok feletti seb minden évben kiújul, rendesen tavasszal, márciusban és 3—i hónapig is eltart a kezelése, amig valahogyan lábra tudok állni. Jelenleg is április hó 18-tól képtelen vagyok a lábamra cipőt húzni 8 kenőcskurával enyhítem rémsége* fájdalmaimat Foglalkozásom, építési rajzoló vagyok, s most amidőn az építési idény megnyílt képtelen vagyok a munkára, mert borzasztó fájdalmakat kell a kenőcskura alatt elszenvednem. Helyzetem már évek óta kétségbeejtő, mivel állásba nem mehetek beteg lábam végett s csupán öreg, hetvenkilenc éves atyámnak kegyelemkenyerén sínylődöm, ami nem tarthat már soká, mert hisz atyám is koldusszegény, s amit esztergályos munkájával keres, azt velem megosztja, de már beteges és nem húzza sokáig az esztergapadot. Az én keresetem nagyon csekély, mert csakis holmi kisebb tervek készítésével foglalkozhatom, amit a kőmi- vesiparosoknak úgyszólván péterfillérekért készítek el s ezen összeget is gyógyszerekre vagyok kénytelen költeni, hogy rettenetes szenvedéseimet némileg enyhítsem, mióta a lábamat kezelem (április 18-tól) úgyszólván egy éjszakát sem aludtam kínjaimban. Már évek óta állás nélkül vagyok, mert lábam akadályoz abban, hogy valami építési irodában alkalmazást kaphassak, pedig kimondott tehetség vagyok a rajzolásban, de betegség miatt nem érvényesülhetek, ami már sokszor az öngyilkosság elkövetésére késztetett Nagyjában levázoltam eddigi helyzetemet, szenvedéseimet, amit nekem ezen kellemetlen betegség előidézett Életem leghőbb vágya, ha még egyszer egészséges lábam volna, úgy életem még hátralevő napjait szorgalmas munkával megelégedettségben tölthetném. A rádiummal való kezelés biztos gyógyulást eredményez, azt már sokszor olvastam újságokban, orvosi könyvekben, de egy nagy akadálya van a rádiumnak — nem koldus számára fedezték fel; csupán az engedheti meg magának ezen kezelést, akinek tömött erszénye van. Olvasva a vasárnapi számnak a rádiumra vonatkozó cikkét, azon alázatos kérelemmel fordulok a Tekintetes Szerkesztőséghez, kegyeskedjék valami módot találni arra, hogy sok szenvedéseimtől a rádiumkezelés által megszabaduljak. Azon reményben, . hogy alázatos kérésemnek elintézéséré valami utat-módot, vagy jótanácsot közölni méltóztatik velem, maradok a Tekintetes Szerkesztőségnek legalázatosabb szolgája (Aláírás és lakcím.) # Eddig szó) a levél, melynek minden sora egy vergődő ember segélykiáltása. S. 0. S! kiáltja felénk egy sínylődő, pusztuló embertársunk, akinek baját könnyűszerrel kigyő- gyithatná a rádium, melyről komoly profesz- szorok azt állítják, hogy nemcsak a bőrfarkast, hanem még a ludtojás nagyságú rákos daganatokat is meggyógyít Az államkincstár páncélszekrényében grammszámra hever a rádium, melyből még centi- Grammokat sem adnak a kórházaknak „Rádium a jövő mindent gyógyító varázs- szere" hallottuk azon az előadáson, amelynek alkalmából az a cikkünk Íródott, melyre a panaszos levél küldője hivatkozik. Valóban, a rádium csodákat müvei, gyógyíthatatlannak hitt betegségek múlnak el a nyomában és a szenvedő emberiség hálatelt szívvel gondol Madame Curiere, a rádium felfedezőjére. A csehszlovák köztársaság különösen szerencsés helyzetben van rádium dolgában. Joachimstal talaja olyan nagy mértékben rádiumos, hogy az ottani állami bányákból évente több gram rádiumot termelnek ki. Ez a mennyiség olyan nagy, hogy két-há- rom éri produkció elegendő lenne ahhoz, hogy a köztársaság minden nagyobb városában legalább egy-egv kórházat rádiumterápiára rendezzenek be és számos súlyos beteget gyógyítsanak meg ezzel a csodálatos varázsszerrel. Az illetékes tényezők azonban, sajnos, nem osztották föl a köztársaság nagyobb városai között a kitermelt rádiumot, hanem annak legnagyobb részét spekulációs célokra az államkincstár páncélszekrényében helyezték el. Gyógycélokra szolgáló rádium Joachimstal fürdőn kívül csupán Prágában és — igen kis mennyiségben — Brünnben van. Az egésznek a mennyisége nem igen haladja meg az öt grammot; a spekulációs célokra elhelyezett rádium mennyisége állítólag kilenc—tiz gram között van. A pontos mennyiséget nem lehetett megállapítani, mert a hivatalos körök titokra való hivatkozással megtagadták a fölvi- lágositást; azután a spekulációra elhelyezett rádium mennyisége a termelés és a külföldre való eladás következtében nem állandó, hanem szabálytalan időközökben változik. Mit mondanak az egészségügyi minisztériumban ? A panaszos levéllel a kezünkben elmentünk az egészségügyi minisztériumba, ahol Sládek dr. tanácsost, a szabadságon lévő Kolinsky osztályfőnök helyettesét kérdeztük meg, hogy mi történik azokkal a vagyontalan betegekkel, akiknek nincsen pénzük Joachimstalra s akik mégis rádiumos kezelésre vannak ráutalva. Sládek dr. válaszában kijelentette, hogy ezeket a Prága-viuohrady-i állami kórházban kezelik még abban az esetben is, ha a kórházi ápolás költségeit sem tudják megfizetni. A vinohrady-i állami kórház rádiumos kezelésre specializálódott és elegendő mennyiségű rádium áll a rendelkezésére. — Miért nem kapnak Szlovenszkő és Ru- szinszkó kórházai rádiumot, mikor abból elegendő mennyiség áll az állam rendelkezésére s miért hevertetik kiaknázatlanul az állampénztár treszorjában ezt a kincset, amikor annyi, arra rászoruló beteg van a köztársaságban? — tettük fel a következő kérdést — Erre a kérdésre már csak azért sem adhatok érdemleges választ, — mondotta Sládek dr., — mert a joachimstali rádium nem az egészségügyi minisztérium tulajdona, hanem a közmunkaügyi minisztériumé. A rádiumot a közmunkaügyi minisztérium termelteti ki s természetesen, igyekszik azon jó árban túladni. Annyit azonban mondhatok, hogy már fölmerült az a terv, hogy a közmunkaügyi minisztérium tulajdonában levő rádiumnak legalább egy részét kikölcsönözzük a kórházak részére 8 amennyiben arra a közmunkaügyi minisztériumnak szüksége lesz, úgy azt visszaadjuk. A rádium intenzitásából még évszázadok alatt sem igen vészit, úgy hogy a kórházi használat következtében az államot semmiféle kár sem érhetné. Ebben az ügyben már volt egy miniszterközi konferencia s a kérdésben tovább folynak a tárgyalások. Cermák dr. miniszteri tanácsos a csehszlovák köztársaságban levő rádium elosztására vonatkozóan a következő adatokat adta: — Yinohradyn, az állami kórházban két gram van, Joachimstalbaai egy félgram, a podoli szanatórium rádiumosztályán egy gram s körülbelül összesen egy gr&mot tesz ki az a mennyiség, amely egyes klinikákon Prágában és Briinnbcn van. A többi a közmunkaügyi minisztérium tartalékában van. — Mennyi ez a többi? — Azt, sajnos, nem tudom, — válaszolta diplomatikus mosollyal Cermák dr. Egy milligrammért ötvenöt dollárt hápunk— mondják a közmunhaügyi minisztériumban — Joachimstalban évente mintegy három gram rádiumot termelünk. A rádiumot azután rádiumklorid-, vagy rádiumszuifátalak- ban piacra hozzuk és igyekezünk értékesíteni. Vevőink többnyire a külföldi kórházak és gyógyintézetek soraiból kerülnek ki. Ezeknek azután kívánságuk szerint rádiumkloridot, vagy rádiumszulfátot adunk, mert rádium — köztudomás szerint — csak összetételekben fordul elő. Minden küldeményhez a csehszlovák állami rádiológiai intézet hivatalos bizonylatát mellékeljük, amely azt a rádiummennyiséget igazolja, amelyet a vegyület tartalmaz. — Mennyi a rádium piaci értéke? — Milligramonkint ötvenöt dollár. — És nagy kereslet mutatkozik rádium iránt? — Meglehetősen nagy. — Mennyi az évi termelés? — Három gram körül van. — És ez mind elkel? — Nem mindig, mert újabban Belgium erősen konkurrál velünk. — Mi történik azzal a mennyiséggel, melyet a csehszlovák állam nem ad el? — Ezt tartalékban tartjuk az államkincstárban és ezen kívül Londonban is van vagy két gnamnnk, amelyet az ottani csehszlovák követségen őriznek. — Mennyit őriznek az államkincstárban? — Azt nem tudom, de különben is ez hivatalos titok. — Azt mondják, kilenc-tiz gram hever ottan, lehetséges ez? — Lehet; én nem tadom. — Van-e tudomása főtanácsos urnák arrtSL, hogy tárgyalások indultak meg arra nézve, hogy a közmunkaügyi minisztérium tartalékban heverő rádiumját kórházi célokra használják föl? — Erről ilyen formában nem tudok. Gyakran futnak be hozzánk az egészségűéi minisztérium utján kérvények, melyekben egyes kórházak kölcsönképpen kérnek tőlünk rádiumot, de ezek elintézése nem tartó zik rám. E nyilatkozatokból egy igen szomorú helyzet képe tükröződik vissza. A jótékony természet a csehszlovák köztársaságot fölbecsül- hetetlen kinccsel, a rádiummal ajándékozta meg. Annyi rádium van nálunk, amennyi elegendő lenne annak a számos sínylődő embernek a megmentésére, akiknek a baját a rádiumnak a terápiában való bevezetése előtt „gyógyíthatatlan betegség" név alatt könyvelték el. Ezt a nagy ajándékát a természetnek azonban nem úgy használják föl, mint ahogyan azt minden logikusan gondolkodó ember elvárná, hanem külföldre szállítják és néhány millióért odaadják azoknak a külföldi államoknak, amelyek nem sajnálják érette azt a néhány milliót kiadni, hogy szenvedő polgáraikon segítsenek. Szomorú, hogy Csehszlovákiában csak alig öt gram szolgál gyógycélokra s ez a mennyiség is csupán a történelmi országokban van, amig Szlovenszkóra és Ruszinszkóra egy centigram sem jutott Reméljük azonban, hogy Tiso miniszter tekintettel lesz sziikebb pátriájára is és befolyását latba veti, hogy az államkincstárban őrzött tartalékalapból legalább kölcsönképpen jusson Pozsony, Kassa és Ungvár részére is ebből a varázsgyógyszerből. Ternyei László. Közel háromórás házkutatás Gajda extábornok lakásán A következő utunk a közmunkaügyi minisztériumba vezetett. IThlir műszaki főtaná- <*06 urat kerestük föl. Itt már. óvatosabbak voltunk. A panaszos levelet szépen zsebrelél- tttk és illedelmesen kértünk fölvilágositást a rádium,produkcióról , L, Prága, jiumius 28. Az Expre® jelentése szerint péntekien délelőtt a prágai rendőrség házkutatást tartott Gajda volt tábornok lakásán. Hat detektív és két rendőr fél tizenegykor látott hozzá a házkutatás foganatosításához és negyed háromkor fejezte be munkáját. A lakásban eleinte csak Gajdáné és Gajdáék cselédje volt jelen, később maga Gajda is megérkezett Rranzsovsky dr. ügyvéddel. A házkutatást foganatosító detektívek tüzetesen átvizsgálták a lakás egész berendezését, annak minden bútordarabját. A képek hátát is megszemlélték, a szőnyegek alá tekintettek és különös figyelemre méltatták a hálóban levő ágyakat, ahol a párnák és a matracok tartalmát is ellenőrizték. A falakat szorgosan átkopogtatták. A ház átkutatása két és háromnegyed óra hosszat tartott. Az Expres értesülése szerint a házkutatás nincs semmiféle összefüggésben a százavai esettel. A rendőrség néhány katonai könyvet lefoglalt, de iratokat nem talált. Gajdáné asztalát, melyben az asszony családi levelezését őrzi, szintén fölnyittatták. Az Expres végül közli, hogy a házkutatás egész tartama alatt a* uccán cirkált a várőrség egyik őrmestere, aki a detektivekkel egyidejűleg érkezett motorbiciklin. határozatával. Hiszen a Fen-klnbok kimondottan belletristák egyesülései, lírikusok, elbeszélők, drámaírók és essayisták tömörülései (Poets, Essayists, Novelists), midőn tehát ezek tiltakoznak a könyvek szabad forgalma elé emelt akadályok ellen, nem az algebrai, fizikai, vagy csillagászati könyvek, vagy elektrotechnikai tanulmányok érdekében szólalnak föl, hanem azon munkák érdekében, melyeknek szerzői az egyesületekben foglalnak helyet. Nevetséges tehát, midőn a belletristák panaszára azt felelik Genfben: jó is volna, ha például a logaritmustabellákat szabadon lehetne küldözgetni bárhova. A g®níi határozat tehát nemcsak nem felel meg annak, amit az oslói kongresszus követel, hanem akkor, midőn jámbor óhajtását is csak a tudományos és technikai munkákra korlátozta, azzal a legmerevebben szembe is helyezkedett. Radó Antal ezekután azt indítványozta, hogy a kongresszus kifejezve sajnálkozását a genfi határozat felett, erősítse meg újból az oslói kongresszus kívánságait és kérje fel újra is az érdekelt államok Pen-klubját., hogy kormányaiknál e határozat értelmében járjanak közbe. Radó Antal indítványát — több hozzászólás után — a belga kiküldött, indítványával együtt, amely a cenzúrára vonatkozott, a kongresszus szükebb bizottságihoz tett® át, amely tanácskozásainak eredményéről legközelebb referál a póénumnak. Bécs, június 26. A Pen Klubok ebben az évben Bécsben ültek össze a szokásos évi kongresszusukra. Az első ülésnap hétfőn volt, amelyen Galsworthy angol regényíró elnökölt. Az első ülésen főként a könyvek nemzetközi forgalmáról volt szó és ehhez a tárgy- Ihogy a magyar kiküldöttek részéről Radó Antal szólt hozzá, aki indítványt terjesztett elő. Radó Antal, a Magyar Pen Klub ügyvezető alelnöke indítványának megokolása so- Tán ismertette a tavalyi oslói kongresszusnak ebben a tárgyban egyhangúlag hozott határozatát, amely világosan azt az óhajt fejezte ki, hogy „a lehető legrövidebb idő alatt el kell törölni minden általános tilalmat, vagy rendszeres cenzúrái intézkedést, amely valamely országban irodalmi termékek bevitelére, kiadására, vagy elárusitásóra vonatkozik, e termékek bármely nyelvűek legyenek is és főleg, ha valamely nemzeti kisebbség nyelvén írattak". Az oslói kongresszus ezt a határozatát áttette — folytatta fejtegetéseit Radó Antal — a Szellemi Termékek Nemzetközi Intézetéhez, mint a népszövetség szervéhez, kérve, hogy a határozat közöltessék a népszövetséggel. Ez meg is történt. Múlt év szeptemberében a népszövetség hatodik bizottsága foglalkozott az üggyel, de a magyar delegátus erélyes föllépése ellenére itt csak annyit mondtak ki, hogy „konstatálják a könyvek nemzetközi terjesztése problémájának fontosságát és kívánatosnak tartják, hogy hárítsák el a lehetőség határáig azokat az akadályokat, amelyek a tudományos és technikai kiadványok forgalmát gátolják". Ezt a határozatot a népszövetség plénuma is elfogadta és ezzel az ügy bezárult. Radó Antal már most rámutatott arra, hogy e határozatnak első része, amely egy „probléma fontosságát" konstatálja, mennyire semmitmondó, második része pedig milyen nyílt szembehelyezkedő® a Pen-kongresszus oslói Minden újságárusnál kapható a Képes Hét szépirodalmi képes hetilap. Egyes *«ám ára 3 korona. A kulturális határzár kérdése a Pen Klubok bécsi kongresszusán Szépirodalmi müvek helyett logaritmustáblák aszabadforgalmát9 óhajtja a Népszövetség ?
