Prágai Magyar Hirlap, 1929. június (8. évfolyam, 123-147 / 2048-2072. szám)

1929-06-29 / 147. (2072.) szám

<S*ma*Ktt, junfns ». RÁDIÓ Eta érzékem lenne a fontoskodáshoz,, azt is mondhatnám., hogy a rádióhoz annyiban van csak közöm, amennyiben szereplésem van a rádióban. A lakásomban nincsen rádió, má­sutt ritkán, keveset és azt is zűrzavarosán hallom. Abban az időben pedig, amikor az emberiség mézesheteit élte az rádióval és ma­gam is többet időztem egy ismerősöm jóvol­tából a bűvös fejhaUgaták között, úgyszólván csak Daventryt sikerült hallcmom, kicsit foj- t.oUa.n és ködösen, ami nem is csoda., tekin­tettel arra, hegy Dmentry az úgynevezett kö­dös Angliában van. Nem tudom, hogy eshe­tett meg, de annyi tény, hogy szegény barár tóm akár egy római operaelőadással, akár bécsi vidám-esttel akart megörvendeztetni, hosszas csavarás, bekapcsolás, igazgatás é' izgalom után következetesen és elkerülhetet­lenül mindig Daventryt fogta. Most ugyan kicsit gyanús előttem Daventrynek ez a stré- berkedő igyekvése, az is lehet, hogy sokszor Kattovitz jelentkezett, csak mi nem tudtunk róla. Az biztos, hogy a legtisztább rádióelőadást a napokban hallottam, este hét-huszkor a kas­sai állomásról. Nem azért mondom, mert én magam voltam az előadó, komolyan, nahát, igazán, de elvégre tényleg jó volt, semmi nyi­korgás, zörgés, fütyülés, mint Daventryből, olyan tisztahangu előadás volt az, mint a szűrt napfény. Nagyon élveztem. Az kedves dolog egy ilyen rádió-szereplés, ügy kezdődik, hogy az emberi behívják a stú­dióba és megbeszélik vele az előadásra vonat­kozó tudnivalókat. A stúdióban rengeteg hiva­talnok van és minden szobában egy jó hang­szóró, nehogy rosszmájú emberek közmon­dást csináljanak róla, mint a suszterről, aki maga rongyos cipőben jár. Olyan vidám hiva­tal ez, amilyen ezelőtt csak utópisztikus re­gényekben fordulhatott elő, — csupa muzsi­ka, vers és ded és a hivatalnok urak csak úgy hídnak komolyan dolgozni, ha a hangszóró nyitva van. Nekem az a beynomásom, hogy bürokratikus, kicsinyes és érzéketlen ember nem is lehet ilyen helyen, csak ha költő, tech­nikus, vagy igen jó és türelmes természetű. A szereplő-jelölt egy szép napon írást kap a stúdióból, komoly aktát, melyben az összes tudnivalók és utasítások benne vannak. A bol­dog kiválasztottal édes izgalom tikkasztja és azon melegiben nekiül leírni a műsorát, akár iró, tudós, vagy muzsikus az illető. Ha vélet­lenül előadó, akkor a művészet érdekében le­másol vagy húsz verset, amelyek közül néhá­nyat el fog mondani. Az iró megírja a felolva­sandó cikkei és közben óvhatatlan önérzettel a világűrre gondol, amely jóakarashum fogja majd ^A ballerina anyajegye** cvrrvü novellá­ját a szomszéd világrészeknek közvetíteni. Mit tudja az ember, micsoda összeköttetésekre tehet szert egy ilyen világűrben, hátha egy nagy karriernek a kiindulópontja ez. De a világűrért meg kell dolgozni és gyak­ran megesik, hogy a cikket visszaküldők meg­rövidítés céljából a stúdióból, mert tizenöt percből nem futja. Szegény szereplő mii te­het, kénytelen kihagyni a cikkből egy érde­kes fordulatot, a jelzőket megritkitja, és az ötödik oldal helyett már a harmadikon kezdi meg a végkifejlődési folyamatot. Aztán elérkezik a szereplés napja. A bol­dog szereplő természetesen már napokkal ezelőtt szólt a kedves ismerősöknek, hogy: — apropó, szerdán felolvasok a rádióban hallgass m,eg. — A műsor ugyan az összes bel- és külföldi rádióujságokban és a napi lapokban benne van, de azért minden alka­lommal megtörténik, hogy X ur, vagy Y hölgy heves sajnálkozások közt kijelenti, hogy csak későn vett tudomást a szereplésről. Van olyan fajta ember is, aki hét-huszkor pontosan ott ül a rádió előtt és végihdtlgalja az előadást, de a szereplőnek azt mondja a kis hamis, hogy az apparátus nem volt jó, zörgött, fütyült és sikított, mert a szomszéd fogorvos a fúrógép­pel dolgozott éppen. Van olyan is, aki agyba- főbe dicséri az előadást: ,jgwán gyönyörű volt kérlek, csak valahogy— más még nem említette — nem lehetett a hangodat megis­merni— Olyan is van, aki az előadást kéz- szorítások és válogatott jelzők kíséretében di­cséri és csupán a rádió technikai tökéletlen­ségét rosszalja, mert némely hangot nem köz­vetíteti tisztán. Például: ^A szerelem elszán1* úgy hangzott: „A fér elem etfdU“. Nem nagy hiba, mondja jóbarátunk, csak egy Hősit ko­mikus. Az előkészületek tortúráin átesve a jelzett Időpontban végre bevezetik az embert egy szép, kényelmes, párnázott terembe, ahol jel­zőlámpa, mikrofón, székek, koltaállvdnyok, vezetékele varrnak festői összevisszaságban. Kint a műhelyben megnyitják c hang útját a világ űr b e t a piros jelzöUmpücska egy A német Schmeting útban a boxolás világbajnoksága leié Paoíino Newyorhhan 15 menetben elvérzett Schmeting hatalmas és biztos ütései alatt Sthmeiing fölényesen pontokkal győzött, Paolinot csak vadereje mentette meg a megérdemelt knoch-outtól — Schmeting egy óra alatt milliomossá vált — Legközelebbi ellenfele Sharkey lesz a világbajnokság döntőjében Newyork, junius 28. (Reggel 4 órai rádiójelentés.) Max Schmeling, Németország v nehézsúlyú boxbajnoka, a Yankee-Stadionban lefolyt meccsen 15 menetes küzdelem után pontozással fölényesen legyőzte a spanyol Paolinót. A hatalmas küzdelemben Schmeling 9, Paolino 8 menetben volt győztes, mig három round eldöntetlenül vég­ződött. A mérkőzés részletes leírása Newyork. junius 28.- (.Kábeljelentés.) A boxtörténeJemben első eset, hogy a profi- boxolás világbajnokságáért Amerikában két európai ökölvivó találkozik. Ezt a találkozást még a hagyományos Dempsey—Tunney-mér- kőzéseknél is nagyobb érdeklődés előzte meg az egész világon. Tegnap este mintegy ötven­ezerfőnyi néző szállotta meg a Yankee-Sta- dion ülőhelyeit és várta feszült érdeklődéssel meccs kezdetét, amely amerikai időszámí­tás szerint pontosan féltiz órakor, közép­európai idő szerint pedig félegy órakor in­dult meg. A ringbe lépő két európai boxolót udvarias, hatalmas taps fogadta. Elsőnek Paolino érkezett meg managerének kíséreté­ben. Schmeling egy perccel később jelent meg és barátságosan kezetfogott ellenfelével. A beöltöztetés után azonnal kezdetét vette a grandiózus küzdelem. Első menet: Schmelingé A kezdő gongütés után Schmeling azonnal a ring közepére ugrik és közelharc kezdődik. Schmeling több balhorogütést mér ellenfelé­re, Paolino hasonló támadásait pedig siker­rel kivédi. Az első menet Schmeling javára szól. Második menet: eldöntetlen A második menetben Schmeling sikertele­nül próbálkozik jobboldalas ütésekkel. Újból közelharc fejlődik ki és a többszörös clinch a publikum nemtetszését vívja ki. Schmeling három Ízben tőle még nem látott rövid bal­kezes ütéseket próbál, azonban Paolino most sikeresen riposztozik. A menet éldöntetlen. Harmadik menet: Faolinoé Paolino meglepő frisseséggel Indul táma­dásba és Schmelinget erős védekezésre szo­rítja. A német bajnoknak többször le kell ha­jolnia, hogy ellenfele vasütéseit megelőzze. Paolino a rund végén egy rendkívül erős ho­rogütést akar elhelyezni ellenfele állkapcsá­ra, azonban a veszélyes ütés a levegőben vég­ződik. Paolino a menet pontgyőztese. Negyedik menet: eldöntetlen Schmeling ismét balhorog- és egyenes üté­sekkel bombázza ellenfelét, aki többször sza­bálytalanul átkarolja. Egy alkalommal, mi­előtt a biró még szétválasztaná őket, Paolino roppant erős jobbhorogütése Schmelinget sú­rolja. A menet vége felé Paolino jut fölénybe, Schmelinget térdre kényszeríti, mire azonban a menet végét jelző gongütés megszólalna, a német bajnok ügyesen talpra ugrik, olyan elánnal, hogy a gongot tartó deszkaváz a kö­zönség óriási kacaja között a ringbe esik A menet eldöntetlen. 5-7 menet: Schmeling előnyben Az ötödik menetben — úgy látszik — Schmeling managerétől azt a figyelmeztetést kapja, hogy takarékoskodjék a tempóval. Óvatosan is kezd, de határozott ütésekkel dolgozik és három jobbhorogütést helyez el Paolinon. Ugyanakkor azonban Paolino mély­ütéssel feleli, az orra azonban már vérzik. A baszk oroszlán most már számos ütést téveszt, és láthatólag egyensúlyt veszített. Schmeling e menet végén egy erőteljes szivütéssel szer­zi meg az első előnyös pontot. (Paolino managere a menet végén kije­lenti, hogy védencét knock-out veszélye fe­nyegeti.) A hatodik menetben Schmeling ál­landóan támadja a spanyolt, akinek már a felső ajka is vérzik. — A hetedik menetben Schmeling támolygó ellenfelére egymás után helyezi el a jobb- és balütéseket, mig Paoli­nót szabálytalan ütésért figyelmezteti a biró. A közelharcból való kikerülés után Schme- lingnek sikerül ellenfelére egy kemény jobb­horogütést elhelyezni. Schmeling két menete ben jelentős pontokat szerzett, mig a hetedik menetet Paolino javára Ítélték. Nyolcadik menet: Paolino magához tér Schmeling még az egész testén sértetlen. A spanyol a nyolcadik menetet erőteljes táma­dásokkal kezdi, Schmelinget közelharcra kényszeríti és egy balhorog-, valamint sziv- ütést mér le. Ebben a menetben érvényesült Paolino közelharcban szerzett rutinja. A rund Paolinóé. Kilencedik menet: Paolino lankad A menet elején Paolino egy bal testhorog- ütést helyez el, amire Schmeling azonnal jobb kapocsütéssel felel és igyekszik ellenfelét el­kerülni. Egy alkalmas pillanatban borzasztó balkapocsütést helyezett Paolino szemére, amely megnyitja a spanyol szemöldökét. A spanyol megtorpan, azonban a gongütés se­gítségére síét. Tizedik menet: kezdődik a finis A tizedik menetben mindkét fél támad. Schmeling észrevehetően pontosabban dolgo­zik, Paolino elhibázza ütéseit és hogyha talál is, azok igen gyöngék. Szeme már teljesen be van dagadva, ez a menet Schmeling fölé­nyét mutatja. 11—15 menet: Paolino már nem tud ellentállni Schmelingnek A* elkövetkező öt menet már elöreveti az eredményt A tizenegyedik rundban Schme­ling hatalmas elánnal támad, a spanyol baj­nokon már látszik a fáradtság. Mindkét szeme erősen vérzik, szájából és orrából is patakzik a vér. Vadul támad, azonban Schmeling min­den ütését kivédi. A tizenkettedik menetben Paolinót szekun- dánsai véresen engedik a ringbe. Csak talá­lomra támad, ezzel szemben Schmeling egy­másután helyezi rá a bombaütéseket. Paoli­nót már csak vadereje tartja fönn lábain. A közönség a vértől megvadulva, követeli Scbmelingtöl a knock-outot. A tizenharmadik menetben egyfolytában tart a lárma. Schme­ling borzasztó ütésekkel bombázna ellenfelét, aki csaik szabálytalan mély ütésekkel védeke­zik. S habár Paolino a fájdalmaktól már fél­eszmélten dolgozik, mégsem adja föl a re­ményt, hogy egy véletlen ütéssel győzhetne. Azonban Schmeling bámulatos hidegvérrel és ur precízén és tagoltan bemondja a műsort, mialatt a hdtamögött fojtottan sóhajt egyet az előadó, nehogy megtudja az egész figyelő vi­lág, hogy neki, — aJci most a boldogság him­nusza“ című verset fogja mámoros hangon előadni, van sóhajtani valója. Aztán ihletellen odaáll a felvevőgép elé is megkezdi az előadást. Néha megesik, hogy mosolyog és áffektát közben, bólongat és haj­long és nem meri megvakami az orrát, olyan tiszteletet érez a világegyetem iránt, aki lel­kesen és figyelőn im, őt fogja . . . Mikor kilép, az uccán kegyetlenül és tapin­tatlanul oszlik a varázslat, muszáj felocsúdni: kint kellemes meleg van, az uccákon nevetgé­lő emberek nyüzsögnek és egy józan pillanat­ban rá kell eszmélnie, hogy a tisztelt világ- egyetemei az egész előadás alatt egy nagyné­ni és három ismerős képviselte . . . Sz. Nagy Mid. Traktoriulafdonosok figyelmébe: Losonci Mezőgazdasági Gépgyár RT. Lucenec autorizált Ford képviselet speciális FORD szerszámgépekkel felszerelt javítóműhelyébe n henger-fúrás, csapágyöntés, szelep csiszolás, szelepfészekmarás, főtengelycsiszolás, stb. stb. és minden egyéb javítási munkát a legszakszórflbben, legolcsóbban és garancia mellett vállal. Raktáron eredeti Ford alkatrészek. Vizsgáltassa meg traktorját szakképzett szerelőnkkel számítással boxol és már ebben a menetben megszerezte a pontgyőzelmet. Csaknem knock-out! A tizennegyedik menet a küzdelem tető­pontját képezte. Az összes Schmeling-hivők szerint már a tizenkettedik menetben várt knock-out győzelem esedékessé vált. Paolinó- nak mindkét szeme be van zárva, azonban arcát Schmeling záporszerü ütéseitől kétség- beesetten óvja ée olyan mélyre hajol, hogy csaknem a földet érinti. Schmeling a menet vége felé kissé vissza­ugrik, Paolino megragadja az alkalmat, föl­emelkedik, mire Schmeling olyan ütéssel támad ellenfelére, amely egy bikát is agyonütött volna. Paolino azonban a rette­netes ütést fölfogja és félig ájultan esik össze saját térfelében. A megszólaló gong menti meg a kiszámolástól. Segédei villám­gyorsan székeit helyeznek alája és e pár pillanatnyi előny folytán jut Paolino abba a helyzetbe, hogy a meccset nem kiütéssel vesztette el. Az utolsó menet A tizenötödik menetben Paolino teljesen ki van szolgáltatva Schmelingnek és egy élő ho­mokzsák képét nyújtotta, azonban vasener- giája és a sok nehéz küzdelemben szerzett rutinja borzasztó fájdalmai ellenére is a lábán tartják a joggal „a pampák bikájának" neve­zett spanyol boxolót. A menet végére Paolino teljesen groggy volt, úgyhogy már karjai is lehanyatlottak. Paolino — segédei legnagyobb rémületére — tehetetlenül áll meg a ring közepén, amikor a megváltó gongütés a meccs befe­jezését jelzi­Ha még egy menet lett volna, Schmeling el­lenfelét minden további nélkül kiütötte volna. A diadalmas Schmeling A közönség, amely már a meccs közepén látta a végeredményt, a német bajnokot vál­lán vitte az öltözőbe. Schmeling az egész grandiózus küzdelem folyamán csupán egy csekély kézsérülést szenvedett, friss és ter­mészetesen jókedvű volt. A mérkőzés után azonnal fölhívta Németországot és közölt© édesanyjával nagy győzelmét. Hasonlóképpen táviratot küldött Prágába, ahol jövendőbeli menyasszonya: Jarmilla Vacková moziszi­9

Next

/
Thumbnails
Contents