Prágai Magyar Hirlap, 1929. június (8. évfolyam, 123-147 / 2048-2072. szám)

1929-06-29 / 147. (2072.) szám

Szombat, június Wk Nyilvánosságra hozták a magyar és a román kormány jegyzékváitását Budapest, junius 28. Bethlen István gráf miniszteralnak május 26. An tartott beszéde ügyében a budapesti román követ részéröl átadott jegyzéknek és Fr. Bárta * Co. prágai nrldivat 4a axabósági üzletében üirtxhi tf. 13. Ssálsáiasf Károly, badapMU etpésxmeator kéamUményei Mérték mriit, erődíti budapesti árakon kaphatók. • magyar kormány erre adott válaszjegyxé- kének szövege — amelyet tegnap Bukarest­ben a román kormány is nyilvánosságra ho­zott — a következő: A romái) jegyzék Román Királyi Követség M agyar őrs vígon 1990. tz. Budapesten, 1029 junius ÍL Miniszter Url Kormányom utasítására van szerencsém Nagyin ól lóságod tudomására hozni, hogy a román kormány nagy sajnálattal volt kény­telen megáilapitani, hogy Bethlen gráf ma­gyar miniszterelnök május 2Ö-án tartott be­széde barátságtalan cselekedet volt Romániá­ra! ízemben és a béke érdekeivel ellentétes szellemet teremthet Ennek a cselekedetnek jelentősége annál naryobb, mert ez a beszéd nem ax első hiva­talos megnyilatkozás a szerződésekben meg­állapított béke és Románia ellen és mert ezt a beszédet ezúttal maga a miniszterei nők mondotta el Románia képviselőjének jelen­létében, akit a magyar kormány annak meg­hallgatására meghívott. Ezen!el ül ez a meg­nyilatkozás ellentétben is áll azokkal a kije­lentésekkel, amelyeket a budapesti kormány előzetesen tett A román kormány, eltelve attól az őszinte óhaj töt, hogy Magyarország és Románia vi­szonyát megjavítsa, szándékosan eltekintett attól, hogy hasonló természetű megnyilvánu­lásokat szóvá tegyen és jóakaratának azzal adta. tanujoíéi, hogy hozzájárult Magyar- országnak ahhoz a kívánságához, hogy ré­szére moratórium engedeknezlessék. A ro~ f mán kormány még ennél is tovább ment azzal, hogy felajánlotta az otptánskérdésnek barátságos megegyezéssel és kedvező feltéte­lek mellet való elintézéséit. Minthogy a ro­mán kormány nem ismeri el az optánsok jogi követeléseit, ebben a magatartásban ki­zárólag az az óhaj vezette, hogy határozott lépést tegyen a két ország közeledésének irá­nyában. Kormányomat Így annál kínosabban érin­teti e, hogy jóakaratu intencióinak és közele­dés^ törekvéseinek ismételt bizonyítékaira a magyar kormány oly megnyilatkozással vála­szolt, melyet szóvá kell tennie. A román kormány napokon át hiába várt abban a reményben, hogy a budapesti kor­mány saját kezdésére magyarázatot ad. Az edőadottak alapján kormányom kény­telen volt utasítást adni nekem, melynek ér­teimében ezentúl nem lesz módomban hiva­talos ünnepségeken megjelenni. Ezzel egyidejűleg a román kormány kény­szerű látja magát arra, hogy a nemzetközi fórumok figyelmét a magyar kormánynak a megk-Vött szerződések és a béke ellen irá­nyuló tevékenységére felhívja. BosÜe Grigorcea s. k. A magyar válasz 2190/poyi929. Budapest, 1929 junius 22. Grigorc-ea Basil rendkívüli követ és megha­talmazott miniszter ur őexcellenciájának, . Budapest. Miniszter Ur! Van szerencsém Excellenciád Bethlen gróf miniszterelnök folyó évi május 26-án elmon­dott beszédére vonatkozó, junius 11-én kelt jegyzékének vételét elismerni. Ne® titkolhatom ed meglepetésemet ennek a beszédnek a jegyzékben foglalt értelmezése felett, minthogy ez a beszéd — s ezt nyoma­tékosan hangoztatni kívánom — nem tartal­maz semmi olyant, ami Románia ellen irá­nyulna. Excell en ciá dn ak tudomása van arról a tényről, hogy a magyar kormány mindig azon a véleményen volt, hogy a trianoni békeszer­ződés rendelkezései igazságtalanok s hogy az ezzel teremtett helyzetet a jövőben békés utón meg kell változtatni. Azokat a nyilvánosság előtt tett kijelentéseket, amelyek ezt a fel­fogást fejezték ki, nem lehet irredenta tün­tetésnek minősíteni. Nem lehet tehát meglepő az, hogy ez a felfogás kifejezést nyert a mi­niszterelnök beszédében, amely különben sem volt politikai beszéd, hanem inkább emlék­beszéd, amelyet a harctéren elesett 500.000 magyar katona emlékére emelt emlékmű előtt mondott ed. Ami Exoellenciádnak a ezóbanforgó ün­nepségre történt meghívását illeti, bátor va­gyok megjegyezni, hogy a magyar kormány azt a szokást követi, hogy az ilyen ünnep­ségekre az egész budapesti diplomáciai kart meghívja. Nyilvánvaló, hogy a kar tagjaira tartozik annak mérlegelése, vájjon részt ki- vánnák-e venni. Egyébként megtörtént, hogy a külföldi magyar diplomáciai képviseletek vezetői távolmaradtak egyes ünnepségekről, amelyekre meghívást kaptak azoktól a kormá­nyoktól, melyeknél akkreditálva vannak. Excellenciád ezenkívül azt véli, hogy ez a megnyilatkozás ellentétben van a magyar kormány előzetes kijelentéseivel. Excel ksn- ciádnak ez a vélekedése csak félreértésen alapulhat, tekintettel arra, hogy ezt a kér­dést előzőleg sem Excellenciád, sem követ­ségének valamely tagja nem vetette feL Nem volt tehát még alkalmam sem arra, hogy a szóban levő ünnepséget illetően kijelentése­ket tegyek. Erről a tárgyról egyébként a dip­lomáciai testület egyetlen tagjával sem be­széltem. Amennyiben ExceHondádnak a ma­gyar kormány által, tett előzetes „kijelen- tésére“ célzó megjegyzése arra a beszélge­tésre vonatkoznék, amely Bárczy miniszter­elnökségi államtitkár ur és Csehszlovákia követe között folyt le, bátor vagyok megje­Első Szlovák Leánykiházasitó Intézet m. sz. KoSfce, Hlavná (Fö-u.) 7. Képviseletek Szlovenszkó és Podkarpatszka* Rus minden nagyobb városában. Hozományról gondoskodunk, ha tagul belép. Kérjen prospektust győzni, hogy ez a beszélgetés csak anra vo­natkozott, hogy a magyar „Hiszekegyei" •» alkalommal el fogják énekelni. Excellenciád jegyzéke említést tesz egy Ma­gyarországnak enged el mezeit moratóriumrőL Engedje meg Excellenciád annak megái Lap it4- sát, hogy ez a megjegyzés téves, miután Ma­gyarországnak semmiféle moratóriumot nem engedelmeztek. Ellenkezőleg: tekintélyes öb*- szegek fizetését rótták Magyarországra jóvá­tétel címén. Ezeket az összegeket Magyaror­szág pontosan és hiánytalanul fizeti. Ami az optánskérdést illeti, az a vélemé­nyem, hogy a barátságos megegyezés, mely tárgyalásaink célja, csak kölcsönös engedmé­nyek árán érhető el. Senki .sem tagadhatja azt, hogy Magyarország ebl>en a szellemben igen messzemenő módon működött közre e eél elérésében. Örömmel fogadom Excellenciáduak azt a ki­jelentését, hogy a román kormányt az a* őszinte óhaj vezeti, hogy Magyarország én Románia viszonya megjavuljon, s biztosit ha­tom Excellenciádat, hegy a magyar kor­mánynak nemcsak óhajtása, hanem elhatá­rozott szándéka is, hegy jó szomszédi viszony épüljön ki a két ország között s hogy a ma­gyar kormány őszintén reméli, hogy a ro­mán kormány meg fogja könnyíteni a két ország együttműködés ének alapjául szolgá­ló eszközök előteremtését. Fogadja, Miniszter Ur, nagyrabecsülésem nyilvánítását. Wcdko s. k. Repülőgép katasztrófa Romániában Bukarest, junius 28. A buzeui katonai repü­lő iskolában gyakorlatozás közben lezuhant egy repülőgép. A pilóta szörnyethalt. A ka­tasztrófa oka ismeretlen. Kettős halálos elgázoiás Léva mellett Oroszka, junius 28. (Saját tudósítónktól.) Csü­törtök este borzalmas szerencsétlenség történt a bényi vasúti átjárónál. A Párkányból Lévára menő 5.806-os számú személyvonat az átjáró­nál elgázolta Mráz Ilonka hétéves kisleányt, aki a sínek mentén libákat őrzött. A mozdony kerekei három részre tagolták a szerencsétlen gyermek testét. Mráz Ilonka nyomban meghalt. Egy arra haladó asszony, Mészáros Istvánná ] az utolsó pillanatban meg akarta menteni a kis-t lányt, de ruhájánál fogva a kerekek őt is el­fogták és a mozdony alá rántották. Az asszonyt haldokolva szállították be a lévai kórházba. / 1 látflitűtSilE Süiilil A Frégai Magyar Hírlapi eredeti regénye ina: DARVAS IÁM0S ,ÍQ> . (49) Hobarth búcsúzott. Pearcy is véle tartott — Tudja-e Mr. Hobarth, hogy egy kísérte­ties hatalmú emberrel állunk mi szemközt — kezdte Pearcy az autóban. — Byrd tábornok szobájából menekült és el akartam előle zár­ni a hall ajtaját Csak sejtettem, mert cso­szogó st hallottam, de Istenemre, semmit nem láttam belőle. Egyszer csak rámvillant bo­szorkányos meglepetésül két sötét szem. Csak két szem, el tudja képzelni? Az űrből két szem jmered az emberre. Ijedtemben elvesz­tettem a lélekjelenlétemet és a következő pillanatban oly mellbevágást kaptam, hogy el­vágódtam. Ha ilyen meEbevágó erővel meg nem győz, biz isten rossz álomnak, kísértet­nek tartanám az egész látomást — A szemét tehát látni? — érdeklődött Hobarth. — Hisz akkor ez is egy jó adat — Most utólag már tudom mit kellett vol­na csinálnom — elmélkedett tovább a rend- órfelügyelő. — A titokzatos két szem alá egy golyót kellett volna röpítenem, de ez a félel­metes látomás zavarba hozott. Várjon csak... Pearcy megfogta Hobarth kezét. Hobarth öeztönszerüleg lassított az autóval és balra pillantott, amerre Pearcy tágranyitt szemmel bámult — Mintha most te . . . — suttogta Pearcy. — Vagy tévednék? De semmit sem láttak. Nehány méterrel odébb megálltak a rend­őrség palotája előtt. Pearcy nyomban tele- fonutasitásokat küldött szét a mozgósított rendőröknek, hogy az üldözött valamilyen faki r-müv érzettel — mert hiszen a találmány létéről nem beszélhettek — csaknem telje­sen láthatatlanná tudja tenni magát, de a sze­me mégis látható és kísértetiesen villog a sötétben. Aiki véletlenül meglátja, akár szem­betalálja magát vele, akár menekiWés köz­ben lepi meg, lőj jót) rá, de lehetőleg úgy, hogy csak megsebesítse. Alig küldte szét a parancsot, három hely­ről is jelentették uceai telefonon a rendőrök, hogy a titokzatos kisértő szempárt több járó­kelő látta. Azt hitték, valami tréfáról, trükik- rői vau szó. Pearcy átsietett Hobarth hivatalszobájába ée elmondotta az ujabb fejleményeket — Milyen utcákról jelentik az esetet? — kérdezte Hobarth. Pearcy elgondolkozott. — Megint csak igaza volt önnek, — kiál­tott föl — mert a Byrd-palotáíól idáig eső utón látták. — Akkor készüljünk el arra, hogy a rend­őrségi palotába is behatoL — No csak jöjjön, én magam fogom vezet­ni ellene a hajtó vadászatot — szólt Pearcy és elment megtenni intézkedéseit a veszélyes hívatlan vendég fogadására. Hobarth előhívatta Kovácsot. Két rendőrt állított őrizetére. Kovács a kettőzött őrzésből mindjárt meg­sejtette, hogy valami lényeges fordulat tör­ténhetett Úgy látszik, Selley vagy elmenekült, vagy attól tartanak, hogy az ő kiszabadításá­ra tör. De az íb bizonyos, hogy a rendőrség valami fontos adatot tudhatott meg kettőjük­ről. — Milyen nyelveket beszél ön? — kérdezte Hobarth mit sem sejtető udvariassággal. — Voltaképpen csak angolul, németül és egy kicsit franciául. — Más nyelven nem? — Nem tudok más nyelven. — De önt a Crawshay^roadi cukrászdában egész ismeretlen nyelven hallották beszélni. — Azok az urak bizonyára másvalakivel té­vesztettek össze — felelt nyugodt hangon Kovács. Légiiéiül azonban nagyijedten álla­pította meg. hogy a detektív tuladonképpen túlsókat tud, ha már a kis cukrászdát te em­líti — összetévesztésrfli szó sem lehet, hisz aki ezt állítja, az önnek a tőszomszédságá­ban lakik. A Crawshay Roadon . . . ugyan­abban az uceábam, ahol ön. — Ismétlem uram, én az autómban lakom, nincs sehol állandó lakásom. A rendőrségen a windbledoni Atlantic szállóban jelentettem be magam először, de ott csak addig laktam, (amig a soff őr engedélyemet meg nem kaptam. Másnap megvettem részletfizetésre a bérkocsimat és azóta éjjel-nappal az autóm­ban lal om. Az utcán, akárhol. Aki azt hiszi, hogy engem a Crawshay-roadi cukrászdában látott, az téved. — Mikor volt ön ott utoljára? — Ezt ön, ugyebár, keresztkérdésnek szánta? — jegyezte meg mosollyal Kovács Gyuri. Oobarth belátta, hogy olyan emberrel van dolga, akit a szokásos vállalási foga sokkai nem lehet megfogná. Nem segít más, ezt az embert a helyszínén kell szembesíteni a ga­rázstulaj donorai és a cukrásszal. A garázsról jobb neki nem is szólni előre, hanem a késs meglepetés elé kell állítani. — Hát akkor uram, a magam részéről meg fogom szüntettetni ön ellen az eljárást, — kezdte más hangon. — Van azonban egy utam a Brixtonba, lesz száves elszállítani az ön autóján? Még két detektivtársam is ve­lünk jön. Kovács belsején átcikázott az öröm, de gyanakvása nem szűnt meg. — Szabad vagyok tehát? — kérdezte nyo- matékkal. — Szabad lesz. Bizonyos formaságok van­nak még hátra. Amennyiben csak tisztán tő­lem függne, öt percen belül meglenne. Mire visszatérünk a külvárosból, minden rendben lesz. . — Szóval akkor vissza mehetek az autóm­hoz? — Igen — felelte Hobarth és megmondta a két rendőrnek, hogy Smith soffőrt vezessék el a rendőrségi garázsba és ott várjanak. Rövi­desen tájékoztatta a helyzetről Pearcy főfe­lügyelőt. Pearcy vállalkozott, hogy szintén elkí­séri a földerítő útra, melytől azt remélte, hogy a titokzatos láthatatlan embert magát talán nem, de legalább a tanyáját valószínüleg föl fogják födözni — Mert valami bázisának csak kell lennie — érvelt inkább magának. — Nem "étáikat örökké az ucákou föl s alá. Valahol táplál­koznia kell. Az uccán nem vásárolhat, mert akkor láthatóvá kell tennie magát. Az a var rázsöltözék sem lehet olyasvalami, ami a vi­lág végéig javítás, utánpótlás, vagy megtöl­tés nélkül lehetne el. Ezt a bázist ön már meg közelitette és ki kell kutatnunk. — Én is ezt remélőm - viszonozta Hobarth s mindkettőn a garázsba mentek. Az ál •Smith autója már indulásra későén ától Közismert tény, hogy Schmidthauer Igmándi kcserflvlie, Európa legtartalmasabb keserű viz-forrása s mBnt Ilyen Gyomor- és béltisztitó hatása páratlan. Rendszeres adag éhgyomorra fél ivó pohárral, sok esetben elegendő már néhány evő kanállal is Fnrrás-ismemtő és gyósyjavalat minden palackhoz mellékelve. í 2

Next

/
Thumbnails
Contents