Prágai Magyar Hirlap, 1929. június (8. évfolyam, 123-147 / 2048-2072. szám)
1929-06-01 / 123. (2048.) szám
1 tornám? nem kíván Ungváriéi kétmilliós hozzájárulást 01 országos székház építéséhez, ha Ingvar a székház részére fölajánlott óriás telket az „Ünsegélyzé építkező szövetkezetnek" engedi it potomáron A masánszöveikezet a kétmilliós értékűre űersiilt telek négyzetméterét egy koronáért kapná 4 ____ Un gvár, május 30. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől) Ungvár főváros a múlt évben elhatározta, hogy az országos hivatal székházának építési céljaira {elajánlja a kormánynak az Ung partján lévő nagyvásárteret, amely az ingatlanokban amúgy is szegény fővárosnak egyik legnagyobb belsősége. A fővárosnak ezzel az ajándékozással az volt a célja, hogy mentesüljön az országos székház építéséhez való pénzbeli hozzájárulás kötelezettsége alól. Arról, hogy a kormány mikéül fogadta azt e nagylelkű, több milliós értékű ajándékot, hivatalosan senkise tud. Annál nagyobb meglepetést okozott tehát egy szép napon az a hir, hogy az ungvári „Önsegélyző Építési Szövetkezet" azzal az ajánlattal lépett a városi hatóság elé, hogy a főváros a nagy vásárteret adja el a Szövetkezetnek kislakások építésének céljaira. Hogy pedig az üzlet annál komolyabbnak lássák, az önsegélyző Szövetkezet a parcellázandó ingatlan néygzetméterjeiért egy koronát ajánlott fel. Mikor ez a képtelen, de egybeu nevetséges ajánlat nyilvánosságra került, senkise vette komolyan s csak amolyan felelőtlen kísérletnek tartották, hiszen az említett területet a főváros az Országos Székház építésének céljaira adományozta. A meglepetések sorozata azonban bővült. Az Önsegélyző Egyesület tudtára adta a városi hatóságnak, hogy a mennyiben a vártok a vásárterei eladja a Szövetkezetnek, a kormány lemond orrál is, hogy a fővárét hozzájáruljon az építendő székház költségeihez. A városi hatóság ámult-bámult, mert fogalma sem volt arról, hogy ki, vagy kik azok a befolyásos protektorok Prágában, akik egy vidéki építési szövetkezetnek indírekle pár milliós szubvenciót tudnak juttatni. Voltak, akik többféleképp magyarázták e furcsa üzletet és a képviselőiestületben általános lett a vélemény, hogy a kormány egy ilyen, több milliós összeget képviselő ingatlant nem dobhat csak úgy oda egy építési szövetkezetnek ajándékuk Ezen az alapon elindulva, a magyar ellenzéki pártok képviselőtestületi tagjai megfelebbezték a képviselőtestület azon határozatát, mely szerint a főváros az emliteit ingatlant az építési szövetkezetnek potomár m, egy koronájával eladja. A felebbezés sorsa fölött az országos hivatal 1929 január 18-án 5042/11/29. szám alatt döntött, amennyiben a törvények és rendeletek gyűjteményének az 1921. évi 329. sz. törvény 23. szakasza értelmében a városi képviselőtestület határozatát felülvizsgálván, azt jóváhagyta, a határozat ellen beadott felebbezést pedig, mint indokolatlant, elvetette. A felebbezők azonban ebbe a példátlan közigazgatási intézkedésbe nem nyugodtak bele. Nem akarták ugyauis elhinni, hogy a kormány, illetve az illetékes szakminisztérium, valamit is tud erről az egész üzleti ügyről s egyáltalán lemondott volna a székház céljaira felajánlott értékes ingatlanról. így történt aztán, hogy a felebbezők az országos hivatal elutasító döntése ellen a belilgyminisztériwnhoz éltek felebbezéssel. Csodák-csodája, a belügyminisztérium boszorkányos gyorsasággal döntött a felebbezés ügyében és pedig úgy, hogy 1929 április 20- án kelt 8053/7/29. sz. végzésével az országos hivatal határozatát megsemmisítette, mint olyat, amelyet helytelen eljárás folytán hozott az országos hivatal és elrendelte az országos hivatalnak, hogy e felebbezés ügyében mégegyszer határozzon! És az országos hivatal mégegyszer határozott! És pedig úgy határozott, hogy ugyanazon eljárással a felebbezők kérelmét, ismét elvetette és a képviselőtestület határozatát, mellyel az igallon eladását kimondotta, ismét jóváhagy In. Az erről szóló határozat nul okol áfában a szenzáció erejével ható megállapítások vannak. A többiek között azzal indokolja az országos hivatal a felebbezés elvetését, hogy a vásártér eladásával a város eleget tett ama hozzájárulási kötelezettségének, iamely az országos hivatal székházának Un gváron való felépítéséből származnék s amely építkezés költséget most már az állam teljes egészében maga fogja fedezni, ami körülbelül két millió költségei fo\g kitenni. Az állam tehát indirekt irton olyan két milliós szubvenciót juttatott az ugnvári Önsegélyző Szövetkezetnek, melyet különben Ungvár fővároson hajtott volna be 'hozzájárulás óimén, avagy a vásártérnek ajándékként való elfogadása esetén. Ehhez a maga nemében és a közigazgatási élet terén — egyedülálló határozathoz az országos hivatal végül a következőket mondotta ki: „Utajsittatik az ottani hivatal, hogy erről a határozatról — amely a legfelsőbb fohon lévén elintézve ás igy végleges — az érdekeltek dátummal ellátott kézlbesitőiv- vel legyenek értesítve stb.“ Az országos hivatal ezzel az utolsó mondattal kimondotta, hogy Ungvár fővárosnak úgy első-, mint másodfokú felebbezési hatósága az országos hivatal, melynek határozata ellen tehát feleb- bezésnek helye nincs, vagyis a minisztérium nem illetékes arra, hogy az országos hivatal határozatait felülbírálja. Ez más szóval azt jelenti, hogy ugyanannak a minisztériumnak, amely az országos hivatal első határozatát megsemmisítette és uj határozat hozatalra utasította a hivatalt, második határozatát felebbezés folyán nincs joga megsemmisíteni, mert ez a határozat az országos hivatal kijelentése szerint — végleges. A kétmilliós szubvenció rejtélye egyébként rövidesen foglalkoztatni fogja a prágai parlamentet is, ahová az a példátlanul fonák ügy interpelláció alakjában fog kerülni. 1929 jundns 1, woanbat szabadonbocsátották, de az eljárást kémkedés címén tovább folytatták ellene. Perényi újra hozzálátott exiszteneia alapításához A szovjethivatal ok vezetői ismerték, tudták, hogy ártatlanul ezeove- dett és olyan jelentés ment Moszkvába, hogy ai üldözött ember újra. megkapta a kávéhás vezetési engedélyt, sőt többévi adómentességei és aa italmérési illeték fizetése áléi vaJé lek mentést. így akartak elégtételt szolgáltatni neki a kötelességükről megfeledkezett .hivatalnokok túlkapásaival szemben. Perényi meg is nyitotta kávéházát és csakhamar újra az 6 helyisége lett minden jobb ember találkozóhelye. Az állam által fentartott kávéház, amelyet Perényitöl elkobzott kávéházi berendezési tárgyakból alapítottak meg, megérezte a visszatért versenytársat és már a tönk szélén állott, amikor Patschkelin tudomást szerzett Perényi boldogulásáról és újra elfogatta. Most már nem volt segítség a szerencsétlen számára, kémkedés eimén elítélték és ötévi deportálásra ítélték a* északi Jeges-tenger egyik öblében a Fehér-tengeren lévő Szolovetszki-szigetre. Az egykori tiszt most az elhagyatott szigeten éK száműzetése szomorú napjait. Lassan telnek itt az évek, mert elhagyatott a sziget, szinte állandóan hó és jég veszi körül, emberi kultúrának csak százkilométeres távolságokban van nyoma. És az a vigasztalása sincs meg. hogy az öt év elmúltával visszanyerje a szabadságát. A Szolovetzki-szígetre ugyanis a szovjetrendszer ellenségei közül a legveszedelmesebbeket helyezik, ha ugyan nem halálra ítélték őket Száműzetésük után sem bocsátják szabadon őket, hanem más helyre viszik, mert félnek tőlük. Perényi Jusztin előtt is az örök fogság réme lebeg, hacsak valami intervenció nem történik. Szomorú sorsát egy hasonló kínos kalandokon keresztül ment és tizenhárom éves szibériai fogság után hazatért társa mondotta el, hogy felhívja rá minden müveit ország igazságtalanságok ellen tiltakozásra kész fiainak a figyelmét. N. J. Ismét elkoboztak egy rádióengedélyt Rimaszombatban Rimaszombat, május 51. A Kalholikus Olvasó-Egylet ismert rádió* hecce óta béke és csend honolt a rimaszombati rádiósok erősen a 200-as létszám felé haladó táborában, mig a hét folyamán a soviniszta türelmetlenség újabb engedély elkobzással ismét felkavarta a helyzetet. A kassai posta cs távirdaigazgatóság 1927 május 27-én kelt 269. Pp. VI. 29. »z. rendeletével indokolás nélkül bevonta Miskolczy Lajos rimaszombati cukrász rádióengedélyét A viszonyokra élesen jellemző, hogy a restanciák tömegében úszó csehszlovák hatóságok két nap alatt kézbesítették az elikobzó végzést a cukrász kezeihez. A végzés az 1925. évi 82. sz. törvény 5. bekezdésének 2. paragrafusa alapján rendelte el az engedély bevonását, vagyis arra a paragrafusra hivatkozva, mely a távirda igazgatóságok diszkréoionális jogául Írja elő az engedélyek bármikori indokolás nélküli bevonását. A szerényhangu végzés sorai mögött türelmetlen soviniszta szempontok érvényesüléséről van sző. A cukrászda közönsége egy év óta használja már a Miskolczy-cég rádióját, amit a tulajdonos nem saját passzióból, hanem vendégei kedvéért szereltetett fel, jelentős anyagi áldozatot hozva, hogy ezzel a befektetéssel megszaporitsa valahogy törzsközönségének létszámát. A rádiót a közönség kívánsága szerint állították be hol erre, hol arra a hullámhosszra, természetes azonban, hogy a szinma- gyar Rimaszombatban legtöbbször a budapesti miisort követelte és kérte a cukrászda publikuma. A Kalholikus Kör rádiőbotránya óta különösen ügyelt a Miskolczy-cukrászda tulajdonosa, hogy készülékén a magyar Himnusz, a Szózat vagy Magyar Hiszekegy ne érvényesülhessen s mikor Budapest le adója műsorában ideért, mindig kikapcsolta apparátusát, hogy a re- publikáhan oly sok bajt és kellemetlenséget előidéző dallamok bajt ne okozzanak. A nemzetközi rádiómüsorcsere során nemrégen budapesti műsort adott le a prágai, pozsonyi, brünni leadóállomás i-s és ez a magyar műsor természetesen a magyar himnusszal kezdődött. Ezt a pesti műsort fogni nem ütközhet semmiféle törvénybe, rendeletbe, a kassai távirdaigazgatóság elkobzó intézkedését mégis arra vezetik vissza, hogy ezt a hiinnuszos rádióelőadást tette feljelentés tárgyává a cukrászda egyik sorén vendége. A kassai posta és távirdaigazgatóság büszke lehet ítélkezésére. — Elkobozták a Vola Ludut. Nyitraí tudósítónk jelenti: A keresztényszocialista párt szlovák hivatalos lapjának legutóbbi számát a nyit raj államügyészség elkoboztatta. Az elkobzás közvetlenül az expediálás előtt történt. A lap aztán uj kiadásban jelent meg. m évre száműztek az örök lágy honába egy Szibériában rekedt magyar tisztet Többezer magyar hadifogoly szenved még Szibériában — Pesti kávéházat nyitott Tomszkban egy honvédtiszt — Ártatlanul Ítélték el kémkedés címén A magyar könyvpiacon óriási sikere volt az elmúlt télen Markovits Iíodion Szibériai garnizon című regényének. A könyv feltűnő és szokatlan nagy sikere irodalmi értékein kivül feltétlenül a témájának is köszönhető. Tízezrével vannak Magyarország területén is férfiak, akik átszenvedték az orosz hadifogság poklát és most érdeklődéssel kisérik ezeknek & szörnyűséges esztendőknek regényes riportalakban való megelevenedését. De azok körében is, akik nem maguk élték át a hadifoglyok örökkévalóságig elhúzódó életét, hanem csak szeretetleiket féltették ott vagy barátaikért aggodalmaskodtak, most az irő bravúros riportján át akarják megtanulni és megtudni mindazt, ami a háborúk szörnyűséges kínszenvedései között csak az egyik fejezetet jelenti. A szibériai szenvedések azonban nem értek véget. A világháború katonái közül még jó egynéhány ezer magyar ember cl Szibéria hómezein. Nem jöttek haza, vagy azért, mert nem volt módjuk hozzá, vagy azért, mert családot alapítottak és úgy vélték, hogy bármennyire idegen és furcsa is az ország és annak berendezkedése, mégi6 megkísérelhetik boldogulásukat. A ezovjetrendszernek kegyetlenkedö és kínszenvedést árasztó működését az ottrekedt magyarok is érzik. Ezúttal konkrét formában is elmondjuk egyik honfitársunk megrendilően szomorú és vigasztalan sorsát. A háború alatt történt, hogy Perényi Jusztin honvédtiszt hadifogságba .jutót!. Előbb európai Oroszországban ólt, majd mind távolabbi Szibériába került. Végigszenvedte a hadifogság minden keservét, az el- hagyatottság, magárautaltság rettentő sok nélkülözést jelentő kínját, amíg az orosz forradalmak okozta átalakulások számára is meghozták a fogolytáborból való kiszabadulást. Amint emlékezetes, a cári uralom megdőlése után különböző forradalmi rendszerek követték egymást, Szibériában pedig japán megszállás elenforradalnii hadsereg próbálkozásai okozlak nyugtalanságot és bizonytalanságot. A magyar hadifoglyok jórésze az évek folyamán csak ezernyi veszedelem és kaland közepette tudott elszabadulni, de igen sokan voltak, akik olyan elhagyatott vidékekre kerültek, hogy a különböző segélymissziók nem találták meg őket. a maguk erejéből pedig a legközelebbi vasút5 állomásig sem juthattak el. Voltak 'dán, akik a hadifogolytábor egyhangú élete után emberek közé kerülve, családalapításra határozták el magukat és az akkor kínálkozó hazautazási lehetőségeket csalt azért sem használták fel, hogy ne kelljen szakitaniok uj családi vonatkozásaikkal. Mások azért maradtak olt, mert azt hitték, hogy élelmességükkel, vállalkozási kedvükkel és ötletességükkel biztos exisztenciál teremthetnek maguknak, boldogulhatnak és gyarapodhatnak. hogy azután vagyonnal a zsebükben térjenek vissza hazájukba. PESTI KÁVÉHÁZ SZIBÉRIÁBAN Ezek közé tartozott Perényi Jusztin is. A váltakozó forradalmak utáo Turnéikban kávéházat nyitott. A pesti módra berendezett és vezetett kávéháznak a távolkeleti szibériai városban hallatlan sikere volt. Minden valamire való ember az egykori magyar tiszt kávéházába járt, a kommunista bürokrácia vezetői is ott találkoztak. Mindenki jól érezte magát, Perényit szorgalmáért annyira szerették és becsülték, hogy amikor a szovjetrendszernek megfelőlen a kávéházakat is kommunizálták, neki koncessziót adtak, hogy tovább vezethesse a maga üzemében. A magyar tiszt tomszki kávébázában mindennapos vendég volt többek között Patschkelin is, a tomszki kormányzóság főügyésze, akit azóta egész Szibériának főügyészévé neveztek ki. Ez a Patschkelin nevű főügyész egyszer óriási vigasságot rendezett. Valósággal ömlött a bor és a pezsgő és amikor vége szakadt a mulatságnak, Perényi átnyújtotta a számlát. A főügyész méltaüankodással tiltakozott az ellen, hogy pénzt kérjenek tőle és amikor a kávéháztulajdonos kijelentette, hogy ingyen senki nem mulathat, megfenyegette, hogy súlyosan meg fog bűnhődni viselkedéséért. Ezzel kezdődött meg Perényi Jusztinnak még most is tartó rettentő kálváriája. Két nappal később ugyanis a Cseka emberei jelentkeztek a kávéházban és Perényit felszólították, hogy kövesse őket laktanyájukba. Négy héten keresztül azt sem tudta Perényi a fogságban, hogy miért hurcolták el otthonából. Végre bírái elé állították. A bíróságnak Golo- schow törvényszéki főnök volt az elnöke, akit azóta felesége ellen elkövetett gyilkos merénylete miatt elbocsátottak a szovjet szolgálatából. A vádat Tagamliczky főügyész és Lewin képviselték. Előbbit azóta megvesztegetés büntette mialt szintén elítélték. Azt a vádat emelték a magyar tiszt ellen, hogy a kávéházat titkos találkahely céljaira tartja fenn. amit a szovjeltörvények kérlelhetetlen szigorral üldöznek. FŐTARGYALÁS VIRÁGESÖBEN A vád képtelenség volt, mert Perényi kávéházát a szovjethatalmasságok is látogatták. A főtárgyalás napján a tárgyalótermet Tomszk előkelőségei az utolsó helyig megtöltötték. Mindenki tudta, miről volt szó és mindenáron jelét, akarták adni rokonszenvüknek az ártatlanul meghurcolt és perbefogott emberrel szemben. Amikor Perényit a Cseka-emborek a. birák elé állították, a közönség percekig tartó ovációban részesítette. asszonyok és leányok virágot dobtak a lábai elé, ugv hogy a tárgyalás mindvégig folytonos ünneplés volt. A vádak roinbadőltek a tárgyalás során és a bíróság kénytelen volt Perényit felmenteni. De még mindig nem bocsátották szabadon, hanem a Gse- kánát tartották. Közben természetesen elkobozták kávóházát, berendezését elkótyavetyélték és ezzel koldussá tették a szerencsétlent, aki több esztendő kemény munkájával szerezte meg mindenét. FOGSÁG ÉS SZÁMŰZETÉS Négy hétig volt Perényi a .tárgyalás után fogságban. amikor felesége Közbenjárására végre
