Prágai Magyar Hirlap, 1929. június (8. évfolyam, 123-147 / 2048-2072. szám)
1929-06-22 / 141. (2066.) szám
1929 funfrus 22, atomhai íaudier francia tábornok őszinte visszaemlékezései a tiz év előtti sziovenszkói harcokról I csehszlovák hadsereg egyik akkori parancsnoka a hadsereg kezdetbeni kudarcainak esfiirés — Peiié és Nittelbaiiser tábornokok szerepe a csehszlovák hadsereg irányításában vonulnunk a harctérre. Első lépésünk volt — Palié tábornok vezetése alatt — megszervezni az együttműködésit csehszlovák társainkkal a további hosszú és nehéz munkára, amilyen a hadsereg megszervezése. — De már májusban elborul a láthatár. A módszeres szervezés minden tervét egyelőre félre kell tenni és szembe kell szállni a közvetlen veszedelemmel. Május 20-tól kezdődően, amidőn az elleniéi megkezdi általános oöenziváját, csak balsikereket arattunk. Mindenütt visszavonulóban vagyunk. Különösen középütt állunk rosszul. Május 30-án elvesztjük Losoncot és Zólyom felé irányuló visszavonulásunk nyugtalanító tempóban megy végbe. Fellé tábornok, akit május 26-án vezérkari főnöknek neveztek ki, (június 4-én pedig fő- parancsnoknak), a sziovenszkói katonai csapat testeikhez és vezérkarokhoz elküldi a misz- szió valamennyi tisztjét, akikre Prágában nincs föltétlen szüksége. Ilyen körülmények között érkezik meg május végén MittelhauseT tábornok Pozsonyba, begy május 31-én éjfélkor átvegye a nyugati csoport parancsnokságát. Elkísértem őt útjára, mint vezérkari főnökeMit tudunk a helyzetről? merül fel a kérdés Pozsonyban. A tulajdonképpeni helyzetet igen rosszul ismerjük, ami egyébként hirtelen visszavonulás esetében mindig bekövetkezik. Egyetlenegy megbízható hírünk sincsen az elleniéiről. Még arról sincsen tudomásunk, hogy mi történik néhány lépésnyire tőlünk, a Duna másik partján. Ezzel szemben a minden alapot nélkülöző rémhírek, amelyeket a polgári lakosság vagy a katonaság bocsát szárnyra, egyre szaporodnak. Emlékszem, hogy valaki ezt mondta Mittelhauser tábornoknak: „Sok szerencsét kívánok önnek, de most, amikor szaladni kezdtek, nein hiszem, hogy sikerül önnek megállítani őket“. Mittelhauser tábornok azonnal olyan parancs- noklási módszert léptet életbe, amely minden bizonnyal teljesen eltér attól, amelyet néhány hónappal azelőtt a francia fronton használt. Junius első napjaiban csak éjszaka láttam őt. Nappal mindenféle járművön a frontot járja, mindenütt személyesen győződik meg a hely1 magyar képviselik interpellációja a Prágai Magyar Hírlap felmér 12-iki iiliiiisi tárgyában Prága, junius 21. Marcii^ közepén jelenPrága. junius 21. A csehszlovák hadseregnek Kun Béla vörös csapataival folytatott harcainak tízéves évfordulója alkalmából a Veder megiuterjuvolta Louis Faueher francia dandártábornokot, a csehszlovákiai francia katonai misszió parancsnokát, aki tíz évvel ezelőtt Petié és Mittelhauser tábornokokkal a csehszlovák hadsereget annakidején vezényelte. Faueher tábornok hosszan válaszolt arra a kérdésre, hogy miképpen alakult a tiz év előtti küzdelem. A Vecer cikkét alább idézzük: „Katasztrófa fenyeget" ,.A Dustojnické Listy — mondotta a tábornok — nemrégiben cikkeket közölt a sziovenszkói harcokról két tisztnek, Snejdárekés Etába tábornokoknak tollából, akik fontos szerepet játszottak ezekben a harcokban. A két tábornok a hadsereg nyugati csoportjához tartozott, amelynél én voltam akkoriban a vezérkar vezetője. Suejdárek tábornok mint a második hadosztály parancsnoka számos harcban vett részt Zólyom környékén a 7. hadosztállyal való szoros együttműködésében, melynek élén Schuler tábornok állott. Ezzel biztosította Keletszlovenszkóval való összeköttetésünk közvetlen fedezését. Vitathatatlan, hogy az ellenfél Kassa környékén elért sikerei után Ruttka felé tört, hogy a keleti hadseregcsoportot elvágja. Ennek a szándéknak a megvalósítása beláthatatlan következményekkel, katasztrófával járt volna. Kezdetbeni balsikereink és később magunk-1 hoztérésünk okait Bláha tábornok általános szempontból tárgyalja meg cikkében. Elsősorban morális tényezőkről beszélt és irgalmatlanul mutat rá gyengéinkre. Helyesen. Semmi sem volna veszedelmesebb, mint gyengülésünket eltitkolni, vagy okait máshol keresni, mint a valóságban. Való az, hogy ezen harcok folyamán és a helyzetnek jelentős javulása ellenére, amely a harcok utolsó szakában következett be, úgy számbelileg, mint hadászati anyag tekintetében gyengébbek voltunk és az is igaz, hogy teljes lőszerhiány fenyegetett. Mint a hadseregcsoport vezérkari főnöke természetesen kénytelen voltam e>zt megállapítani. Azonban sem ez, sem a taktikai diszpozícióra való hivatkozás nem magyarázza meg kellően kezdetbeni súlyos balsikereinket. A balsikerek főoka a katonaság morális állapotában rejlik. „Veszteti idézet az az ütközet, merről eleve hiszik, hogy elveszett" Amikor 1919 junius első napjaiban gyakran arról értesültem, hogy ez vagy ama katonai egység harc nélkül vonult vissza a körülkerítés sokszor imaginárius veszélye elől, mindig eszembe jutott Joseph de Maiatre mondása: „Une bataille perduc est une bataille que Fon erőit perdue". (Vesztett ütközet az az ütközet, amelyről eleve hiszik, hogy elveszett) és Ardent du Picq szavaira is gondoltam: „L'homme instrument du combat". (Az ember a harc eszköze). Fooh szavaira is gondoltaim: „La guerre: déparíe- ment des forces moralesA (A háború az erkölcsi erők megosztása). Minden államnak olyan hadserege van, amilyet megérdemel Bláha tábornok ugyancsak helyesen utalt rá arra a hatásra, amelyet a hinterland közvéleménye gyakorol a hadsereg morális állapotára. Minden államnak mindig olyan a hadserege, amilyet megérdemel. Nem elég, ha a hadsereget csak a szükséges anyagiakkal szereljük fel. Amennyiben a hadsereg kitudja, hogy a nemzet nem érez vele teljesen együtt, romlásnak esik. Azután pedig már nemcsak egyedül a katonai vezetőket kell megvádolni. A sziovenszkói harcok igen sok tanulságot nyújtanak, különösen morális tekintetben. A világháború után, áru ,okukban azt a benyomást keltette, hogy eben az anyag a döntő tényezője a kaitrm súlynak, ezek > rcok emlékezetünkbe juttatják, hoc ugasfoku morális erő nélkülözheted Japja a hatékony nemzetvédelemnek. faueher ráhornak emlékezik... Néhány személyes élményem tér vissza emlékezetembe. Amidőn 1919 február 13-án a francia katonai misszió Prágába jött. nem sejtettük, hogy három hónap múlva ki kell tettük, hogy Szüllő Géza dr. nemzetgyűlési képviselő, az országos keresztényiszocialista párt elnöke, a magyar nemzeti párt törvényhozóinak támogatásával interpellációt nyújtott 'be az, igazságügyi és külügyi miniszterekhez a Prágai Magyar Hírlap február 12-iki számának elkobzása tárgyában. Az interpellációt a házelnökeég 2291-V. szám alatt fogadta el és a nemzetgyűlés hivatalos kiadványainak sorozatában most tette közzé. Az interpelláció szövege a következő: Miniszter Urak! A prágai államügyészség elkobozhatta a Prágai Magyar Hírlap 1929 február 12-én megjelent VIII. évi. 36. (1959.) számát a lap párisi munkatársának Charles Dupuis-vel, az Institut de Francé és az Insti- tut de droit International tagjával és a politikai tudományok párisi főiskolájának tudós tanárával folytatott beszélgetésének következő része miatt: „A kisebbségek katonai szolgálatának kérdése. A kisebbségi szerződések nagy elvi hiánya, hogy a nemzeti kisebbségekre nézve a katonai szolgálatot kötelezővé teszi,-----. Ne m is tudom megmagyarázni a kisebbségi szerződéseknek ezt a hiányát másképpen, mint azzal, hogy a kisebbségi államok érthető módon borzadtak attól, hogy a kisebbségeket a katonai szolgálat alól mentesítve, azokat egy olyan kedvezményben részesítsék, amely az ország többi lakosságának irigységét és féltékenységét felkeltette volna. Ez a helyzet még feltűnőbbnek tetszik akkor, amikor olyan kisebbségekre alkalmazzák, mint pl. a magyar kisebbségek Csehszlovákiában, Romániában vagy Jugoszláviában, holott ugyanakkor a Magyarországon élő nemzeti kisebbségek a katonai szolgálat alól mentesítve vannak, már csak azon egyszerű lénynél fogva is, hogy a békeszerződés Magyarország egész területiére eltiltotta a katonai szolgálat alkalmazását. Ezt a fonák jogi helyzetet el lehetett volna kerülni akkor, ha a béke szerződő felek elfogadják az 1919-es angolszász javaslatot, amely azt indítványozza, hogy a kötelező katonai szolgálat eltörlését be kellene iktatni a népszövetségi paktum pontjai közé és így az összes tagállamokra kötelezővé tenni." A prágai államügyészségnek elkobzó határozatát a hihetetlenül felburján zott cenzúra minden eddiginél nagyobb túlkapásának kell tekintenünk, amely a legsötétebb fényi veti a sajtószabadsággal szeml>en a csehszloVegye meg a Képes Két ma megjelent, gazdag tartalmú legújabb számát — Minden újságárusnál kapható vák köztársaságban alkalmazott módszerekre. Charles, Dupuis egyik ékessége a francia tudományos életnek és nem érdemelte meg, hogy megnyilatkozását egy szövetséges államban csupán azért kobozzák el, mert annak tartalma a szűk látókörű cenzorok tetszését nem nyerte meg. A Miniszter Urak is bizonyosan igazat fognak nekünk abban adni, hogy a kisebbségi kérdésnek elméleti megvitatása nem ellenkezik a csehszlovák állaim érdekeivel, mert egyik államnak sem áll érdekében az, hogy a külföldi tudósoknak a jelenkor legfontosabb politikai és társadalmi mozgalmaira vonatkozó nézetét elnyomja. Már pedig Charles Dupuis ur nyilatkozata és annak elkobzott része is merőben elméleti megnyilatkozás volt, a nemzetközi jog egy kiváló tudósának véleménye, amelynek lekötésével a Prágai Magyar Hírlap semmi más célt nem szolgált, mint azt. hogy olvasóközönségével | megismertesse e kiváló jogásznak talán vitatható, de semmiesetre sem üldözendő felfogását a kisebbségi kérdésben. Ezek előrebocsátása után tisztelettel kérdezzük a Miniszter Urakat: 1 Van-e tudomásuk a fent ismertetett tényállásról? 2. Hel.ueslik-e a cenzor és az ügyészség eljárását? 3. Hajlandók-e a cenzúrát gyakorló hatóságokat a legszigorúbban utasítani, hogy a jövőben hasonló túlkapásoktól tartózkodjanak ? 4. Hajlandó-e az Igazságügyminiszter LTr gondoskodni arról, hogy a cenzúra, amelynek hihetetlenül szigorú gyakorlása semmi esetre sem válik a csehszlovák köztársaság dicsőségére, a lehető legszűkebb mértékre szorittassék ? 5. Végül hajlandó-e az Tgazságfigymi- niszter Ur közölni a nyilvánossággal azokat az irányelveke»t, amelyeket a jövőben az elkobzásoknál szem előtt fognak tartani, mert az eddigi rendszer a sajtójog terén a legnagyobb bizonytalanságot teremtette meg s a lapokat állandóan nagyon költséges elkobzás veszélyének teszi lei. Prága, 1029 március 12. Szüllő dr„ Szent-Ivány, Nitsoh, Iíolota dr., Koczor, Füssy, Korláth dr.. .Tablóniczkv dr., Fedor, Gregorovits, ing. .Tung, Goyer, Keibl dr.. Lehnert dr.. Simám, Matzner, Wollschack dr., Knir&ch, Wemzel, ing. Kallina, Siegel, Weber. Csehszlovákia egyetlen szépirodalmi képes hetilapja a K 6 p e s Hét Gazdag lattalómmal elenik meg minden csütörtökön zetről, parancsokat osztogatott helyben ée igyekezik az erkölcsi színvonalat emelni. Természetesen a helyzet egyszerre nem tud megváltozni. Léva elesik junius elsején, az ellenfél junius 2-án megszállja Verébélyt és Aranyosmarótot, ugyancsak 2-ára virradó éjjel kiürítjük Érsekújvárt. Ennek ellenére a visszavonulás tempója lassul. Jnnins 7-től kezdődően ismét offenzivába jutunk. 7-ről 8-ra virradó éjjel elfoglaljuk Érsekújvárt, 8-án Aranyosmarótot és Verebélyt, a 7. hadosztály pedig a Garam irányában halad előre. Junius 8-a az öröm napja volt. Azon a napon jutottunk arra a meggyőződésre, hogy a hadműveletek iniciativája a jövőben kizárólag a mi kezünkben lesz. Valóban így is történt. Attól a naptól kezdve az ellenfél hasztalanul helyezi át haderőinek súlypontját nyugati hadseregcsoportunk ellen, Pozsony irányában. Sikerei már csak átmeneti jellegűek. Utolsó kísérlete junius 20-án, hogy Érsekújvárt bevegye, teljes kudarccal végződik, ugyanebben az időben egyre nagyobb veszedelembe kerül Léván, amely ellen már több támadást indítottunk s ahol a nyugati hadseregcsoport parancsnoka a nem fontos frontszakaszokról összevont haderők többségét összpontosít ja. Végleg elveszett minden remény, amelyet Kun Béla kormánya táplált május végi és junius eleji sikerein felbuzdulva. Kénytelen engedelmeskedni az aníant Tárnicsainak és junius 24-én fegyverszünetet köt". Faueher táborno-k érdekes visszaemlékezése végén még a harcok idején elesett csehszlovák tisztekről és katonákról emlékezett meg. A lélek boszorkánykonyhája Mi van a híres Wagner-Jauregg idegklinika laboratóriumában ? Becs, junius 21. „Pszichiátriái boszorkánykonyha", — igy nevezi a bécsi Wagner-Jauregg-féle idegklinika laboratóriumát, ennek az intézetnek a vezetője, Kiara Strasky doktorkisasszony. Mindenesetre furcsa intézet ez a laboratórium. A fiatal hölgy agyrészeket, idegeket, agydaganatokat boncol é6 preparál itt naphosszat. Kis mo- lett, polgári külsejű nő a doktorkisasszony, az ember azt hinné, hogy egészen másfajta szelíd kézimunkákkal szokott foglalkozni. De hát embere válogatja: ő az ilyen kézimunkákat szereti. Amikor egy ujeágirő meglátogatta, éppen idegeket tépdesett széjjel. Apró szálakra tépett egy idegrostot, két tü segítségével. Mikroszkopikus preparátum számára készült ez a rendkívül aprólékos, gondos munka. Csak ilyen parányi, szabad szemmel nem is látható szálakra tépett állapotban lehet az idegeket mikroszkopikusan megvizsgálni. Ezektől a vizsgálatoktól pedig sok függ, mert az orvosok igy betekintést nyernek a beteg idegek szerkezetébe. Hasonlóképpen érdekes az agy velővizsgálat. A kis agyvelőrészecske belekerül egy furcsa gépbe, amely egészen fantasztikusan apró szeletekre vágja az agyvelőrészt. Egy-egy ilyen agyvelőszelet vastagsága egy milliméter tizedrészének felel meg. Érelmeszesedés-! nél csak a CSIZI-VIZ, Csizfiirdő| Egyes érdekes elmebetegek halála után kiveszik az egész agyvelejüket és a laboratóriumba viszik. Vannak itt hallatlanul érdekes agyvelők. A laboratórium féltve őrzött díszpéldánya egy olyan agydaganat, amely az agyvelő egyik felét teljesen átszoritotta a másik oldalra. Á doktor- kisasszony szinte megsértődik amikor látogatója nem nézi túlzott elragadtatással a „gyönyörű agy- daganatot". Az egyik szekrényben 24 koponya sorakozik egymás mellett. Híres rab1 ógyilkosok és <■ b gonosztevők bűnös gondolatai születtek meg va". mikor ezekben a koponyákban. Egy másik szekrényben fülminta-gyüjteniény van. Gipszből vannak a fülek. Egész fantasztikus emberi felük láthatók ebben a szekrényben, egyesek egészen deformáltak. Vannak közöttük olyanok, amelyek denevér-fülre emlékeztetnek. Külöu- böző elmebetegek, gyilkosok, szerelmi aberrációkban szenvedő emberek füleiről készültek ezek a minták. Csak egy fitltipus hiányzik a gyűjteményből, a normális ember normális füle. Egy nagy ketrecben fehér egerek nyüzsögnek nagyon élénkek. Szegények azért olyan élénkek, mert maláriában szenvednek és nagy iá:? gyötri őket. Azért oltották be őket maláriával, hogy vérükből azután maláriaszérumot nyerjenek, amellyel Wagner-Jauregg professzor híres módszere alapján a paralizist gyógyítják. A szerencsétlen állatkákat kloroformmal elaltatják, azután egy kis szivattyúval kiszívják az egész vérüket. Az egérke fel sem ébred többé. Holttestét először 24 óra hosszat szubÜrnálban tartják, azután kidobják. íme, ezeket, lehel látni a .psziolnatriai beszór kánykonyhában". 4
