Prágai Magyar Hirlap, 1929. június (8. évfolyam, 123-147 / 2048-2072. szám)
1929-06-20 / 139. (2064.) szám
Mai nömiink 12 oldal VIII. évf. 139. (2064) szám t Csütörtök 1929 junius 20 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Kő; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. Egyes szám ára 1*20 Ke A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerei: politikai napilapja Feldes ae^<ö: DZURÁNY1 LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA Szerkesztőség: Prága 1I„ Panská ulice 12, II. emelet Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága PL, Panská ul 12/III. — Telefon: 34184.—Sürgönyeim: Hírlap, Praha jNNEPÉLVESBÉKEREGGELI D'ORSAY-JV Stresemann Parisban Elhatározták a Rainavidék kiürítését — A német külügyminiszter szombaton mondja el beszámolóját a birodalmi gyűlésen — Világkonferencia Baden-Badenben? „A londoni atmoszféra nm ksdvez a francia külpolitikának" „Leventének — csak salát veszélyére" Sziovenszkó, junius 12. {—y.) Diplomáciánk legutóbbi aktualitása: a közismert levente-pörök, oly megvilágításban kerültek bele a csehszlovák sajtóba, amelyről azt szokta mondani a latin: bacul s in angulo, ergo pluit (bot van á sarokban, tehát esik). Sok mindenről Írtak ezzel kapcsolatban, osak az incidens nemzetközi jelentőségének valódi értelméről mélyen hallgat a krónikás. Megírták, hogy mig a csehszlovák bíróságok által elitéit magyarok büntetéseinek össztartama csak 52 év, addig a Magyar- országon elitéit csehszlovákoké 82 esztendő; hogy iít-ott az egyik-másik foglyot tán kissé erősebben csiklandozta meg a nyomozó hatóság és hogy Kínálunk minden letartóztatás és elítélés az érvényes jogszabályok legkorrekiebb betartásával történt. Hói itt az incidens nemaetko-”' jelentősége? Pőrére vetkőztetett kriminológiai kérdések ezek, melyekből jó Pollák Illés bátyánk mesteri tolla, ha az anyag rendelkezésére bocsáttatnék, megkapó elmésséggel hámozná ki, ami bennük fonák. De ennek révén mégsem juthatni a valódi célhoz. A nemzetközi vonatkozás helyes megítéléséihez másfelől vezet az ut. Legelőbb is a kiinduló pontot kell megkorrigálni. A csehszlovák közvéleménybe® az úgy nevezett levente pörüket a kémkedési porok általános kategóriájába sorozzák. Ez lényegbeli tévedés. A tulajdonképpeni levente pörőkben nyoma sincs a kémkedésnek. A leventék elleni vád egy es-egy edül arra a száraz tényre van alapítva, hogy «. vádlott Magyar- országon a levente-egylet tagja. Csehszlovák szempontból ugyanis leventének lenni bűn a törvény szerint azért, mert minden levente-egyesület kacérkodás a régi határok visz- szaáüitása rögeszméjével, a híres Széchenyi mondással: Magyarország nem volt, hanem lesz! Ennek a célnak szolgálatában állani a csehszlovák törvény szavai szerint: ármány (a törvény német fordítása szerint Anschlag, csehül: uklad) a csehszlovák köztársaság területi épsége ellen. Ezzel adva van az ok a letartóztatáshoz is, habár az illető levente szabályszerű vízummal ellátott útlevéllel lépte is át a határt s bár itt miná- lunk a legkisebb szabálytalanságot sem követte el, — lévén a csehszlovák törvény szerint állam ellen elkövetett ármánykodás akkor is büntetendő, ha azt külföldi külföldön követte el. Magyar részről ezzel szemben utalnak a leventeegyesületek nyilvánosságára és legális voltára, melyet törvény garantál. Ezzel halomra dől minden ármánykodás vádja, mert ily nyilvánosan mégsem lehet „ármánykodni" még a nemzetközi piacon sem. így áll a két álláspont egymással szemben. Világosan, érthetően és az állami szuverenitás szempontjából minden kollizió nélkül, mert végtére is minden államnak egyoldalulag is jogában áll büntetendőnek nyilvánítani olyasvalamit, amit más állam megengedettnek véL De a való élet nem maradhatott állva, tétlenül eme eszmei határvonal előtt és aki itt elfogulatlanul keresi a helyes megöli ás kulcsát, hacsak nem akarja beérni a logika egy frappáns bukfencével, annak lehetetlen szemet hunynia az elől, amit azóta hordott össze az élet e vonalon túl. A magyar jogi álláspont a levente-egyesületek létjogosultságát törvényre alapítja. Erről az úgynevezett levente-törvényről az illetékes csehszlovák közigazgatási és bírói hatóságok már évek óta bírnak hivatalos tudomással. E két rideg tényből igazán nem „kunszt" levonni a legelemibb konzekvenciát, hogy ha már a levente-egyesületben való puszta tagság is ármány a csehszlovák állam ellen, akkor még inkább ármánykodó maga az egyesület, a törvény, mely azt létrehozta, sőt ennek alkotója is: a krrmány, a parlament é6 ennek lelkén át maga az egész ország. íme ide vezeti a logika kérlelhetetlen szabálya a mai magyar-csehszlovák nemzetközi kapcsolatot. Ha itt csak arról volna szó, hogy időközönkint kiporolják egy-két átmercszkedett levente alsóját, ezt még csak elbirná valahogy a kényes diplomáciai viszony. De itt a logika kényszerítő parancsa tulajdonkép törvényt ültetett a vádlottak padjára ée kormányokat, népeket helyez egymással szempárig, junius 19. Stresemann dr. német külügyminiszter ma reggel a Barcelona-ex- presszel párásba érkezett. A hatóságok nem t közölték a párisi közönséggel a német külügyminiszter megérkezésének időpontját s igy a pályaudvar körül nem volt különleges csoportosulás. A rendőrség feltünésnél- küli biztonsági szolgálatot szervezett, úgy hogy a rendőrökről sem látta senki, hogy mi történik. Stresemannt Hoeseh párisi német nagykövet és a nagykövetség vezető hivatalnokai, valamint Briand kabinetirodájának főnöke, Leger fogadták a pályaudvaron. Ezenkívül megjelent Quinoses de León spanyol nagykövet is, aki a perónon néhány percig b^ííélgetett Stresemann al. Mintán a német külügyminiszter túljutott a fényképészek szokásos ostromán, a pályaudvarral összeépített szállodába ment, ahol rövid párisi tartózkodása alatt lakni fogA Quai d’Orsay-n Paris, junius 19. Stresemann délben tizenkét órakor tolmácsa kíséretében a Quai d‘0rsay-ra indult, ahol rósrtvett a tiszteiébe, közéjök vetvén az emberi önérzetet ily mélyen, bántó vád csóváját. Az ármánykodás közfelfogás szerint súlyos erkölcsi defektus. Az azzal való vádolás tehát mélyen sértheti az önérzetet. És viszont, aki mást ellene irányuló ármánykodással vádol, az maga szabja meg az ármánykodóhoz való viszonyát. Tehet úgy is, hogy egyszerűen beéri a vád üres hangoztatásával és mindaddig, amig nem vonják kérdőre, megmarad a régi kedves ismerősnek. Ez igazán csak gusztus dolga, amelyről a finnyásabb izlésüeknek méltán lehet meg a maga különvéleményük. A csehszlovák hivatalos világ még ennél is kuszábabb módon szabta meg az „ármánykodó". magyarokhoz való viszonyát. Amig egyrészt letartóztat minden, egyébként korrektül viselkedő, hozzánk ellátogató leventét és legfelsőbb bírósági ítélettel szankcionálja, hogy leventének lenni ármánykodást jelent a csehszlovák állam ellen még akkor is, ha a levente-tagság törvényen alapszik, addig ugyanaz a kormány mindezek tudatában állandó követet tart Magyarországon, törvénybe is iktatott kereskedelmi szerződést kőt vele, tárgyal különböző közérdekű kérdésekben és a küL világ részére sűrűn jelzi, hogy a csehszlovák- magyar diplomáciai viszonyban nincs zavaró momentum. A csehszlovák hivatalos közfelfogás tehát az igazságügyi politika szemszögéből Ítélve meg a kérdést oly ármánykodó ellenségnek tartja egészen nyíltan, legalább is azt a néhány százezer törvénnyel megszervezett magyar leventét, akiknek mindegyikét, mihelyt alkalom nyílik rá, azonnal le kell tartóztatni, egyéb nemzetközi vonatkozásban azonban mégsem tartja a magyart ellene annyira ármánykodónak, hogy zöld vagy fehér asztalihoz össze ne ülhessenek komolyan tárgyalni, hogy törvénybe ne iktathasson megférő szomszédi viszonyra mutató kereskedelmi szerződést, ha érdeke ezt igy kívánja. A diplomáciai non ohalance régóta közismert fogalom, de a jellemnek és az érdeknek ez az eddig ismeretlen difurkációja még diplomáciai valaminek sem mondható és — ugyebár — kellemetlenül keserűen utóizü. íme igazságügyi politikánk, kezében a tanítói pálcával, immár évek óta leckét ad diplomáciánk tére rendezett reggelin. Briand még Madridban meghívta erre a különös jelentőségű diplomáciai reggelire, amelyen a külügyminiszteren kivi?! Berthelot, Gheron pénzügy- miniszter, Barthou igazságügyminiszter, Tardieu belügyminiszter, painlevé hadügyminiszter, Loueheur munkaügyi miniszter, Forgeot miniszter és Bemard tanár, francia tolmács vettek részt. A német vendégek sorában megjelentek von Hoeseh nagykövet, von Schubert államtitkár, Pandúr alállam- titkár, Zeehlich minisztériumi igazgató. A reggeli után Poinearé is a Quai d Orsay-ra érkezett, ahol nyomban megkezdődött a konferencia, amely fél négyig tartott. Jólinformált körök jelentése szerint a tárgysorozat főbb pontját a Dawés-tervezet ellenőrző hivatalainak megszüntetésére irányuló megbeszélések, a Young-torvezet ratifikálása és keresztülvitele, valamint a Rajna-vidék időelőtti kiürítésének kérdése alkották. Ezenkívül kitérték a Saar-kérdés- re és tisztázták valamennyi olyan függő problémát, melynek elintézését a nemzetközi diplomácia a nyári nagy nemzetközi diplomáciai konferencia előtt föltétlenül megkívánja. A mai párisi találkozón a németek töviről-licgyire megismerték a francia fölfogást. A vita a mai szondirozás után nak a morálból és rendcsináló akar lenni egy neki idegen világban. Ámde az intő szónak máig sincs foganatja ée nem is lesz. Diplomáciánknak esze-ágában sincs ármánykodónak tartani a magyart és ezért halad a maga külön utján. És a rendcsinálással sem járt jobban. Olyasfajta vállalkozás is volt ez, mint az amnis cursum co- gere, a viz folyását megakadályozni. S a megfenyegetett idegen nem is fogadott szót. Az eddigi elítélések dacára Magyarországon továbbra is él a levente-intézmény és virágzik, a külföld pedig természetesen a legtávolabbról sem figyelt fel a mesterségesen megkonstruált magyar „ármánykodásra". Mert ugyan ki hiszi el komolyan, hogy a közismerten nyílt jellemű magyar nép ármánykodóvá lett, és hogy magyarországi leventének lenni Csehszlovákia elleni ármánykodást jelent? A leventei minőség büntetőjogi értelemben sem nem hazaárulás, sem nem hűtlenség Csehszlovákiával szemben, mert hiszen kézen fekvő, hogy csak saját állampolgár eshetik ily hűtlenség bűnébe, ármánykodást pedig ama egyszerű óknál fogva sem képezhet, mert a leventei tevékenység nyílt és törvényen alapszik. Bármint is magyarázza legfelsőbb bíróságunk a törvényt, az az egy sohasem lesz elvitatható, hogy az ármány szónak maga a törvény sem tulajdonit más megszorító értelmet, mint a közfelfogás. Ez pedig az ármánykodásban mindig alattomosságot lát. De viszont, hogy tarthatom alattomosnak azt a munkát, amelyről már tudok, amelynek folyamatát figyelem és ösmerem és amelynek a megvalósítója is tudatában van annak, hogy az ő munkájáról tudok. íme igy került nálunk a vádlottak padjára egy magyar törvény és el is lett Ítélve in contumatiam. Voltakép ezzel nőtte ki magát az egyszerű bűnügyi kérdés diplomáciai bonyodalommá, mely most oly nehezen talál megoldásra. A politikai sajtó legkevésbé alkalmas hely törvényt, birói Ítéletet szakszerűen megkritizálni, főkép, ha egy másik állam törvényének elítéléséről van sző. Maradunk tehát szorosan annál, ami e kérdésben politikum és ami a bonyodalom megértéséhez és megoldásához vezet. A modern kriminológia szeriül a törvény nem tudása ‘ a'büetetbetősáfet nem závja ki.*Bzt ♦Jkgbátran megindulhat és igy Stresemann párisi utazása rendkívül nagyjelentőségűnek mondható. MacDonald, Jaspar és Grandi nem vettek részt a párisi tárgy aláson, mint a világsajtó eredetileg jelentette, de Strese- mann és Briand megegyezése kardinális jelentőségű, melyet nem kell követnie egyéb nemzetközi megbeszéléseknek. A B. Z. am Mittag jelentése szerint Stresemann már Madridban figyelmeztette Briandt, hogy a német kormány semmiesetre nem hajlandó beleegyezni a Rajna-vidék külön ellenőrzésére alakított bizottság kiküldésébe, különösen, ha ez a bizottság a versail- lesi szerződésben előrelátott idő, azaz 1935 u-tán is folytatná működését. Ebben a kérdésben teljes az összhang a német jobboldal és a német baloldal között. Természetesen az Ideiglenes ellenőrzés ellen nincs kifogása és 1935-ig a francia katonai misszió nyugodtan káva tálában maradhat a Rajna-vidéken. Poinearé ma kénytelen lesz nyilatkozni. Ha ma sikerül végleg tisztázni a két hatalom közötti elintézetlen ügyeket, akkor a háború végleges likvidálását jelentő nagy diplomáciai konferencia összehívása csupán a forma kérdése. Stresemann holnap visszaérkezik Berlinbe. A birodalmi gyűlés szombaton összeül és szabályt még soha sehol sem magyarázták úgy, hogy a külföldi köteles ismerni a külföld oly speciális büntetórendelkezéseit Í6, melyek nem az általánosan elfogadott közmorálból fakadnak. A külföldi lex speciális nem ősmerése igenis mentő körülmény és mindenképpen jogalap a teljés jóhiszeműség megállapításához, főkép, ha a tilalom megalkotójának magatartása is olyan, amelyből az idegennek a jogszabály nemlétére kell okszerűen következtetnie. A magyar álláspont szerint leventének lenni törvényadta jog, csehszlovák felfogás szerint pedig büntetendő cselekmény, mert — úgy mond — ármánykodás. Magyarországon azonban eddig semmikép sem lett közhírré téve ez a hivatalos csehszlovák felfogd. Ily körülmények között ki ne éremé, hogy itt teljes jóhiszeműség forog fenn a szabályszerű vízummal beutatző levente oldalán, aki a vizűm, megadásából n-m is következtethet egyébre, mint a beutazás akadálytalanságára. Mert ugyan kinek is juthat eszébe, hogy Csehszlovákiában büntetendő az, ami Magyarországon törvény? Ebben eo ipso bennfoglaltatik, hogy a tilalom urára háramlik itt n figyelmeztetési kötelezettség, ami nélkül az abszolút jóhiszeműséget a másik féltől erkölcsileg elvitatni lehetetlen. Csehszlovákia eddig a védekezésnek csak ama módját választotta, hogy előbb szabályszerű vizum- mal beenged minden leventét és aztán letartóztatja. Olyan tény ez, amely önmaga helyett beszél, erkölcsi szempontból tehát fölösleges vele foglalkozni. Érthetetlen, hogy miért nem választja Csehszlovákia a vizűm egyszerű megtagádásával járó védekezés módját? Pedig ez annyira kézen fekvő. E célból még csak kérdést sem kell intéznie a vizűmért folyamodóhoz, amihez talán nem is volna meg a jogosultsága, mert idegen állam követsége vagy konzulátusa mégsem bírhat ily inkvizitorikus jogkörrel. Teljesen meg fog felelni a célnak, ha közzététeti a napisajtóban, kifüggeszti az útlevél-osztályok ajtaján, a póstán beküldött útlevelekbe pedig beüti a vizűm fölé a jól olvasható stambigliát: „leventének csak saját veszélyére"! így aztán alig lesz levente p£=- — diplociiciai incidens?
