Prágai Magyar Hirlap, 1929. június (8. évfolyam, 123-147 / 2048-2072. szám)
1929-06-18 / 137. (2062.) szám
4 1929 junius 18, kedd. A BELGA PÉNZ-NAPOLEON Alfréd Loewenstein szerelmei, szenvedélyei, pénzcsatái, szellemekkel való társalgása, bukása és rejtélyes halála — Vilmos császár párisi utazásai inkognitóban egy szép énekesnő miatt — Egy ember, aki naponta négy órát aludt —* A pénz-Napoleon Waterloo ja Egy éve, hogy meghalt Loewenstein és most egy francia iró feltárja élete titkait A népszövetség döntése Madridban Madrid, junius 13. (Kiküldött munkatársunk levéltudósitása.) Tizenegy óra tájban a szenátus nagyterme zsúfolásig tömve újságírókkal, diplomatákkal, titkárokkal, közönséggel, fotográfusokkal várja a zárt ülésről egyenkint szállingózó tanácstagokat. A teremben fölgyujtják a nagy csillárokat, a hölgyek elhelyezkednek a páholyokban, a szolgák halkan bezárják az ajtókat és Adatsi, a tanács elnöke, helyet foglal a patkóalaku asztal közepén. Egyelőre a freskókat nézi a falon. Filmezik. Most körülnéz. Az urak a kijelölt rend szerint leülnek az asztal köré. A teremben véglegesen csönd van. Adatsi kopog. Megnyitja az ülést. Néhány apró, napirendre tűzött ügy után Adatsi fölteszi elefántcsontsárga, apró arca közepére a nagy, szarukeretes pápaszemet és bizonyos ünnepélyes hangulatban kezdi rövid beszédét, amiben bejelenti, hogy a következő pont, amit a tanács tárgyalni óhajt, a kisebbségek ügye és egyben fölkéri a jelenlévőket, hogy a további tárgyalás alkalmából ne feledkezzenek meg a népszövetség békés szelleméről és arról a méltóságról, amit a spanyol szenátus falai közt, a hely tradíciója is diktál. Stresemann nevet és szivarra gyújt. Adatsi mérsékelten mosolyog. Stresemann előrehaj- lik. A japán delegátus megjegyzése egész személyesen neki szólt. Mosolyogva tudomásul veszi a mondottakat. Adatsi a kisebbségi bizottsággá alakult tanács jelentését olvassa. Utána Dandurand beszél. Dandurand még- egyszer elmondja a kanadai álláspontot a kisebbségi procedúra ügyében és a tanács tudomására hozza, hogy a hozott javításokban, bár azok az általa proponált reformok tekintetében még sok kívánnivalót hagynak maguk után, mégis sok előnyt lát és a bizottság jelentéséhez a maga részéről hozzájárul. Dandurand szelíd és megalkuvó nyilatkozatát Stresemann fölszólalása követte. Stresemann halkan, mereven a plafonra szegezett szemekkel beszél. A teremben nagy mozgolódás van. Mindenki előrehajlik, hogy jobban lássa a szónokot. Még mindig várnak valamit. Stresemann rekedten, szinte érthetetlenül mondja el rövid beszédét, amiben mégegyszer hangsúlyozza, hogy a javításokban kimerülő megoldást semmiképpen sem tartja kielégítőnek és főntartja magának a jogot, hogy egy újonnan adódó alkalomkor újra szóbahozza a kisebbségek ügyét. A bizottsággá alakult tanács határozatait elfogadja, miután a föltételül kikötött publikálásával a memorandumoknak éa az ülések jegyzőkönyveinek, ami tiszta képét adja az ügyben történteknek, véleménye szerint egy uj utat nyit a továbbiakban adódó lehetőségek előkészítésének irányában. Titules- ea szerint a kisebbségek ügye, hála a bizottság munkájának, világos és megoldottnak tekinthető. Hangsúlyozza azonban, hogy az általa képviselt román állam az eszközölt javítások elfogadásához csak úgy adhatja beleegyezését, ha a londoni hármas bizottság határozataival párhuzamosan, amik a szóbanforgő reformokat biztosítják a kisebbségek részére, egyúttal a jelentést is efogadja teljes egészében a tanács, ami viszont a meglevő államok status quo alapján álló érdekeit védi. Az ülés második felének hőse Briand. Amikor Adatsi udvarias fejbiccentéssel neki Ítéli oda a szólás jogát, Briand összetett kézzel, sokáig csöndesen néz a közönség felé. Néha úgy tesz, mintha már beszélni kezdene és csak a manzsettáját igazitja. Élvezi a csöndet. Lassan beszélni kezd. Halkan, de tisztán és minden szó fonetikájában hangsúlyozandó előnyök kihasználásával. Először a német külügyminiszterrel foglalkozik. Sajnálja, hogy nincsenek egy véleményen é6 elismeri, hogy a német külügyminiszternek az övétől annyi sokban különböző álláspontja is jogos és becsülendő. A kisebbségek ügyében az eredményes határozatok hozatala nehéz föladat, mert a kérdés roppant finnyás. A kisebbségek jogainak tisztel etbentartása mellett ugyanis nem szabad megfeledkeznünk az állami szuverénitás elvéről sem, amibe a kisebbségi kérdés örve alatt a népszövetség se avatkozhatik, mert az viszont az egyes államok legelemibb jogainak megsértése volna. A továbbiakban Briand észrevehetetlen finomságokkal oda fordította a beszédet, hogy a kisebbségek beolvadásáról sikerült néhány szót mondania, amikben az asszimiláció Mello-Franco elvein alapuló eszméjét dicsérgette. Azután ismét a német külügyminiszter méltatására tért át, amiben udvarias körültekintéssel megszövegezett körmondatokban magyarázta meg Stresemann békü- lékeny és a bizottság határozatait megszavazó álláspontját, azután barátságosan körülnézett mégegyszer a tanácson és elhallgatott. Strese- raannak Briand megértő barátsága természetesen inkább csak rontott, mint használt, mert a jobboldali német sajtó aligha fog a francia miniszter Stresemannt mentegető magyarázataiban megnyugodni. Stresemann azonban szintén nagyon udvariasan, de sietve válaszolt Briand homályos beszédére és leszögezte, hogy a Briand által említett beolvadást nem úgy magyarázza, mint amit ez eddig jelentett a népszövetség asztalánál és amit annakidején Mello-Franco szövegezett meg, hanem, mint a kisebbségek lojális viselkedését az érdekelt állammal szemben, faji, nyelvi és vallási knl- turájuk teljes megőrzésével párhuzamosan. Reméli, hogy a francia kolléga is így értette, ahogy azt ő, Stresemann hallotta. Briand meghajlott fejjel oldalról nézi a néPáris, junius 17. Most lesz egy esztendeje, hogy a La Manche- csatornába zuhant a mai kor egyik legnagyobb koncepciójú pénzzsenije: Alfréd Loewenstein. A hullámok összecsaptak fölötte s egy nagy titkot nyeltek el. Loewenstein halálának igazi okát. Amikor partravetett hulláját megtalálta egy burgundiai halász, a gyanú, amely ilyen rejtélyes és váratlan haláleseteknél jelentkezni szokott, megnövekedett. Mérgezésre és gyilkosságra gondoltak. I De a boncolás nem talált mérget a félig szét- mállott hullában és Leowenstein pénzügyi ellenfelei közül senki se mutazott a repülőgépen, aki kidobhatta volna a gépből a tengerbe a pénzfejedelmet. Egy év alatt el kellett ülnie a gyanakodásnak, de még mindig kisért a titok: véletlen baleset volt, vagy pociig öngyilkosság, hogy Loewenstein a mosdófülke ajtaja helyett a halálba vezető ajtót nyitotta ki? Egy párisi könyvkiadó válla lat azt a célt tűzte maga elé, hogy könyvsorozatban jelenteti meg a jelenkor „hérosz“-ainak életét. A „hérosz“ az, aki a pénzt, mint gyúrható és mintázható anyagot kezeli és titokzatos, majdnem természetfölötti erővel irányítja maga felé a pénz útját. Korunk hősei: Ford, Hugó Stinnes, Citroen, Loewenstein... A „héroszok sorozatáig, Alfréd Loewenstein életével és tragikus ha-’ lálával nyitja meg a párisi kiadó. A föladatot. Maurice Privát, vállalta, aki riporteri gondossággal szedte össze Loewenstein életének és halálának adatait. Nem regényes életrajz Privát könyve, pedig Loewenstein élete maga bőséges regénytéma. Szárazon ragaszkodott a dátumokhoz, az egyszerű bankári, irodától a pénz világhatalmasságáig Ívelő pálya mozzanatainak részletes leírásához. De az üzleti tárgyalások, uj vállalkozások, hirtelen támadt pénzügyi ötletek, utazások a pénzért hajón, vonaton, autón és repülőgépen: dübörgő kísérőzenéje egy nagy emberi életnek, amely kilométernyi magasságokból való zuhanás közben múlt kL Alfréd Loewenstein halála épp olyan különös és újszerű, mint amilyen az élete volt. Az első győzelem Loewenstein tekintélyes fiatal bankár volt már Brüsszelben a század elején, de az igazi nagyszabású vállalkozások ekkor még előtte álltak. Várt a kedvező alkalomra, akárcsak Napóleon brumaire 18. előtt, várta a döntő pillanatot, amikor megteheti az első lépést a hatalom felé. Legru, a párisi pénzpiac nagy animálója, meghívta egy napon ebédre. Még egy harmadik férfi ült le a bőségesen terített asztal mellé, egy brazíliai pénzember, Farquhar. Ez az ebéd volt az első igazi, nagy és döntő esemény Loewenstein életében. Rio de Janeiro elektrifikálásáról adta elő terveit a brazíliai, aki érthető okokból nem az Egyesült Államokban, hanem Európában akarta megteremteni a szükséges anyagi alapokat. Amig mások haboztak, addig 4 Loewenstein az első pillanatban fölismerte a kínálkozó lehetőségek végtelen perspektíváját, nyomban megkezdje pénzügyi tárgyalásait Brüsszelben, Párisban és Londonban és megalakította az elektrifikáló szindikátust. Ezzel a tettével megvetette lábát Délamerikában. Rio de Janeiro elektrifikálása öntötte a pénzt és a fiatal bankár most már arra gondolt, hogy megnősül. Három amazon Szenvedélyes lovas volt Loewenstein és a brüsszeli lovardában együtt lovagolt három amazonnal, Mizonne tekintélyes brüsszeli ügyvéd három leányával. Loewenstein tudta, hogy. okosan kell házasodnia. Mizonne ügyvéd nagy befolyású ember volt az udvarnál. A bankár elhatározta, hogy a három leány közül valamelyiket feleségül veszi. A legfialalabbra esett választása. Nagy harcot kellett vívnia, míg elnyerte a Mizonne-leány kezét. Amikor azután legyőzött minden akamet külügyminisztert. Bólongat. Helyesel, de többet nem nyilatkozik. Mikor Adatsi bejelenti az ülés végét, az asztal mellől mindenki úgy áll föl, hogy valahol hagyott valami utat maga előtt, amin majd a következő alkalomkor elindulhat. Az ülés vége után, minden szokásos beszélgetés mellőzésével távoznak a delegáltak. Á telefonosok megszövegezik a kisebbségek hivatalos formába öntendő vereségét. Holnap sokmilliónyi érdekelt' olvashatja a madridi oldalon, hogy a kisebbségek első előretörése ünnepségekbe és szép szavakba oldott kudarccal végződött. A kisebbségi kérdés lekerült a népszövetségi napirendről. — g h — dályt, még mindig maradt egy: a zsidósága. Habozás nélkül kikeresztelkedett. Ez a házasság egy csapásra megnyitotta előtte a brüsszeli főúri házak kapuit s Loewenstein bejáratos lett a királyi udvarba is . Közben pedig egy pillanatig sem pihent s amit elkezdett Amerikában, azt folytatta. Az elektrifikáló szindikátus példájára hatalmas tőkecsoportot hozott össze, amely finanszírozta a brazíliai vasútépítéseket. Üzleti vállalkozásai révén megvetette lábát Kanadábau is. Tíz év alatt már valóságos sakktáblán játszott Alfréd Loewenstein. Legnagyobb csatáit Londonban, Párisban, Brüsszelben, Newyorkban, Rio de Janeiróban és Montrealban vívta meg. Szívesen szerette emlegetni lord Kitchenes mondását: „Isten hat nap alatt teremtette a világot, . de a hetedik napon, amig pihent, Anglia a földet kábelekkel hálózta körül.“ Loewenstein Anglia világhatalmát a kábeleknek tulajdonította. Környezete el sem tudta képzelni őt úgy, hogy ne telefonáljon, vagy ■ne diktáljon táviratokat. Amikor néha megjelent színházban, az emberek mosolyogva mondták: — Milyen furcsa, hogy Loewenstein nem hozta magával a telefonkagylót. A diktáló gépember Titkárainak rendkívül gyorsan diktált. Miközben táviratai fölé hajolt és olvasta azokat, e^rik titkárának a választ diktálta, a másiknak pedig a táviratot mondotta tollba, amelyet azután drótnélküli továbbítottak. Loewenstein az elsők között volt, akik diktafont használtak és az első volt Brüsszelben, aki az autót nem mint luxust, vagy sportot, hanem az üzleti gyorsaság fontos eszközét tekintette és használta. Volt nap, amikor 20 órát dolgozott és külön éjszakai titkárokat alkalmazott, akik éjszakai telefonbeszélgetést bonyolítottak le. Fontos jelentéseknél fölébresztették és ő öt perc alatt megadta a szükséges utasítást, választáviratot diktált és nyomban utána elaludt. Amikor fontos tárgyalásokat folytatott irodájában, fonográfkészülék vett föl minden szót, amely elhangzott. Amellett Loewenstein rengeteget telefonált és táviratozott. Évenkint körülbelül ötmillió táviratot küldött el és naponta átlag 75.000 frankot fizetett ki táviratok és telefonbeszélgetések költségeire. A nagy erő Üzieti tárgyalásai során rendkívül logikus és pontos volt. Fáradhatatlanul tudott beszélni, de sosem mondott ki egyetlen fölösleges szót. Magántársaságban viszont nagyon szűkszavú és hallgatag volt. Loewenstein úgynevezett nagy evő volt és sokat ivott. De mint minden igazi gourmandf nagyon megválogatta az ételeket. A jó burgundi borokat szerette a legjobban. Külön repülőgépen szállították neki az osztrigát, kacsát és tyúkot. / Pontosan reggel hat órakor kelt, bármikor feküdt is le. Rögtön a tenniszpályára sietett, egy órát játszott, aztáu beült dolgozószobájába, tanulmányozta a rádiogramokat és az újságokat, amelyeket titkárai már kijelölve elébetettek. Általában keveset olvasott és a napi politika nem érdekelte. A részletkérdések túlestek érdeklődési körén és a nagy eseményeket amugyis előre megtudta jókor. Regényt egyáltalában nem olvasott. Felesége eslénkint mindig beszámolt neki olvasmányairól és ez elszórakoztatta őt. Ma már szinte legendaszerü, hogy milyen titkárhadsereget tartott, amelyet mindig magával vitt utazásaira. Utolsó amerikai utján harminc ember utazott vele és ezeknek útiköltsége, elszállásolása egyedül 6 millió frankba került. Állandó bérelt lakosztálya volt a londoni Claridgeben és a párisi Ritzben, Brüsszelben hatalmas palotája volt óriási parkkal, teniszpályával, golfpályával és istállóval. Angliában Melton-Mowtrayban valóságos királyi rezidenciája volt és csodálatos szép villát épített Biarritzban. De akár Melton-Mowtraybau, akár Biaritzban tartózkodott, nem pihent. Naponta 18—20 óra hosszat ébren volt és az idő nagy részét munkával töltötte. Vonaton éppúgy dolgozott, mint repülőgépen. Szórakozás reggelig Angliai palotájába gyakran hívott ineg előkelő arisztokratákat és pénzmágoásokat. Ilyenkor minden osle kamarazene szólt a palotában. A programot Loewenstein asszony állította össze. Külön ja/.z-zenekar játszóit a táncolókuak. Éjszakán kiül noha a vendégek a bakkaratasztal köré ültek. Loewenstein is játszott és csodálatosan megérezte, mikor nyer és mikor vészit. Rendszerint az történt, hogy har talmas összeget nyert el vendégeitől, de az utolsó coup-nál mindent visszavesztett. Különben rendkívül fogékonysága volt a természetfölötti iránt és az angliai palotájába Cslzi lód bróm fürdő kérjen prospektust Fürööigazgatósdg, Csizfüröö, 5Iou. gyakran meghívott egy hires angol médiumot. Rendkívül érdekelte a spiritizmus. Ez az ember, aki olyan hidegen, számitón, határozottan, merészen, öntudatosan és tárgyilagosan nézett szembe a pénz hullámzásainak nagy eseményeivel, valósággal remegett a transzcedentálistól és láthatatlantól. Ez a Valentiné nevű médium gyakran megdöbbentette őt cselekedeteivel. Egy alkalommal nagy garden parly-t rendezett angliai palotájának kertjében és 60 legszebb versenylovát éjszaka kivilágította. A lovak fejére akkumulátorokat szereltetett, apró villanykörték égtek a lovak sörényén. <3 maga ült föl az első lóra és a vendégsereg igy lovagolt a kertben. Hajnalig tartott a szórakozás. Loewenstein megfürdött, reggel hatkor a tenniszpályán volt és félhétkor már indult a repülőgép, afhellyel Le Bourgetbe utazott. A biarritzi Villa Begóniában hasonló mulatságok és szórakozások játszódtak le. Igazi nagy versenyistállója Biarritzban volt. Majdnem minden versenyen Loewenstein valamelyik lova nyerte az első dijat. Ha lova lemaradt, jobban szenvedett, mintha meghiúsult egy pénzügyi tranzakciója. A háború A háború alatt megjósolta, hogy vagy egy hónapon belül végetér a háború, vagy pedig évekig tart és az orosz forradalom kitörése •sz az utolsó fölvonás. A háború első hetében megdöbbentette a belga belügyminisztert egy rejtélyes kijelentésével: — Tudja-e a miniszter ur, hogy néhány héttel ezelőtt Vilmos császár még Párisban volt? A belügyminiszter hitetlenkedve csóválta a fejét. Loewenstein erre bizalmasan elmondta azt, amiről a világ urainak fogalmuk sem volt. Vilmos császár 1913 óta nagyon gyakori inkognitó-vendég volt Párisban. Az Opcra-Comiquc egyik művésznőjének a kedvéért járogatott a francia fővárosba. Loewenstein ezt első szerelmétől, a szép szőke énekesnőtől tudta. De sem akkor, sem később nem árulta el, hogy ki volt Vilmos császár szeretője, aki miatt a német császár Berlin, az udvar és a világ tudta nélkül Páriába utazgatott. A művésznőnek ugyanis majdnem minden este föl kellett lépnie s a császárnak több ideje volt az utazásra, mint neki... Waterloo .. • Loewenstein szerette emlegetni azt is, hogy Napóleonnak hiába lettek volna katonái és jeles marsalljai, ha nem tájékoztatták volna kémei. Amint a hadvezér kémeket tart, úgy Loewenstein, a pénzfejedelem is sajátságos, modern kémszervezetet létesített, amely a világ minden részéről küldte a sifrirozott távirati jelentéseket. A híres müselyemkrach már megroppanva érte. Nem pénzvilágba (alma csökkent, hanem az egészsége. Egyre jobban vonzódott afelé a világ felé, amelyet Valentiné, a médium jelentett. .Tósnökböz járt s egy londoni jósnő megjövendölte, hogy 1928 jnlius 4-én meg fog halni. Már napi négy-öt órát sem tudott aludni, de ereje csökkent és erős alkohollal és feketekávéval próbálta animálni magáti A Drevl’us- és Schroeder-csoport első sikeres attakja után úgy érezte magát, mint az uccai járókelő, akit földre terített egy rohanó autó s gyógyulása után nem mer az uccára menni. Az orvosok teljes pihenést ajánlottak neki, mire ő Svájcba költözött. De itt nem bírta a tétlenséget. Mint Napóleon Elba-szigetéről, ö is visszatért Svájcból hazájába, a brüsszeli palotába. Loewenstein „száz napja" már beteg erőlködés volt. Előkészítette Waterloot... Sikertelen new- vorki utazás után: repülés Londonba és ötperces utolsó tárgyalás. Mielőtt a müselyem ulolsó nagy csatáját megvívta volna Scliroedo- rékkal, kinyílt a száguldó repülőgép ajtaja a tenger fölött. Alfréd Loewenstein elvesztette a csatát...
