Prágai Magyar Hirlap, 1929. június (8. évfolyam, 123-147 / 2048-2072. szám)
1929-06-02 / 124. (2049.) szám
'PKAGAI ■/ViAG^ÁR-H1 RXiAl? 1929 Juniu* 1, vaa&rna,p. á Mihály Dénes a telekor„mettékha feltalálta az „a A londoni futballmeccsel iiz perc mirtva a magyar vidéki mozi látszhatja — Beszélgetés a Be fikibol hazaérkezett magyar tudóssal Budapest, május 28. Tegnap éjszaka volt tizenkét hete. hogy Európa rádióhallgatói Berlin vételénél különös jelenséget kezdtek tapasztalni. A berlini rádió tizenkét hót óta napjában háromszor rövidebb hosszabb időre abbahagyja a zenét és a beszédet, különös, kutyaniorgáshoz hasonló hangot hallat. amely egyáltalán nem hasonlít a rádiózavarok szó kott füttyeihez. Ez a látszólagos zűrzavar valójában az elektromos hullámok egyik legcsodálatosabb, pompásan rendszerezett kombinációja: ez a morgó, ugató hang tu’ajdonképpen zörejjé fogalmazott mozgó fénykép, elektromos rezgések alakjában száguldó szín ilyenkor ad le a telehor- Tizenkét hete, hogy a magyar Mihály Dénes kiváló találmányát, a rádiómozit műsorába iktatvagy előadás közben kénytelenek lennének a képhullámok morgáshoz ha onlato hangját is hallgatni. — Ha a berlini rádiónak sikerül elérni ezi az engedményt, akkor a rádiómon! és » berlini Stúdióból közvetített síinielóadfutok leadása biztosit va van Ettől függetlenül azonban elkezdtem ki- sérlelezni. hogy o van megoldást talállak hogy a 80UÓ-C3 rezgési határt tetszés szerint túlléphessük anélkül, hogy ezáltal más állomásukat zavarnánk. Miközben ezen dolgoztam, születeti meg a film nélküli mozi amelynél * filmet két elektroniáguM közit futó adóidról helyettesíti Ez az acél drót veszi föl a fiímfölvéte! fényválto- zásainak: megfelelő mágneses változásokat, amelyeket a szó szoros érteimében le 'ehet telefonálni akárbová. Ebből tehát az következik, hogy ha Berlinben készítenek egy mozifö'vételt, akkor a fölvétel elkészülte utón öt per< miilva már le lehet ezt telefonálni valami kis vidéki magyar mozinak, ahol a lehető legrövidebb idő alatt ugyanilyen acéldrótra átveszik az egész „filmet**. A mozis aztán addig játsza a képet, ameddig akarja, utána egy erős mágnes előtt elfuttatja a drótot, amelyről ez által a szőszoros értelmében „leradirozódik** a fölvétel. Ily módon ta a berlini studió. Németországban természetesen ma már rengetegen vannak, akik ezt a morgó hangot képpé tudják átalakítani, mindössze 97 márkába kerül az ördöngősen egyszerű masina, atítelyet, ha a hangosan beszélő helyére kapcsolunk be. akkor morgás helyett a stúdióból közvetített képeket láthatunk & szobában. Mihály Dénes tegnap Budapestre érkezett és ezúttal munkásságának olyan uj eredményeit hozta hirül. amelyek az egész német film, acél, elektrotechnikai és kémiai ipart valósággal lázba hozták, de rövidesen valószínűleg íorradalmositani fogja a mozival és a rádióval kapcsolatos iparágakat az egész világon. Ez az újabb és a telehornál sokkal meglepőbb és fantasztikusabban hangzó találmánya nem más, mint a filmnélküli mozi, amely lehetővé teszi a többek közt, hogy ha Lindbergh például éjjel egy órakor az óceán át- repülése után leszáll a le bourgeti repülőtéren, akkor az erről készült mozifelvételt tiz perccel később Budapesten vagy akár Kalkuttában mutassák be a mozgószinházak. A telekor mellékhajtása Felkerestük szombat délután Mihály Dénest, hogy mondja el újabb és iparforradalmasitó találmányának lényegét és a találmány ötletének keletkezését. Egy József-köruti kávéiházban folyt le az „interjú", még pedig igen kedélyes körülmények között. A fiatal, alaposan kisportolt Mihály Dénesen egyáltalán nem látszik meg, hogy korszakalkotó felfedezésekkel lepte meg az utolsó öt esztendőben a világot, jó kedvű, vidám „fiú", aki, miközben az elektromos rezgésekkel való fantasztikus harcait adja elő ugyanakkor egy-egy kedélyes megjegyzéssel megnevetteti az asztala köré sereglett barátait, szemmelláthatóan élvezi a jó francia konyakot, az egyiptomi cigarettát és főleg a tréfát. Ha a tudós nagyképűségnek van re- ciprok értéke, akkor ennek megtestesülése ez az izmos, jóképű, szőke atléta, aki a modern rádiótechnika súlyos fogalmaival és általa leigázott hatalmas elveivel oly kedélyesen labdázik, mint egy játékos óriás. A telehort, vagy legalább annak az elvét az újságcikkekből már eléggé jól ismeri a magyar közönség, éppen ezért főként a filmnélküli mozi iránt érdeklődtünk. — Hogyan keletkezett az ötlet? — Azt mondhatnám, — mosolyog Mihály Dénes, — a fába szorult féreg erőlködéséhez hasonlatosan próbálkoztam, hogy a telehor egy adminisztratív okokból származó vitáját kiküszöböljem. Sikerült is kitalálni egy ravasz megoldást, amely azt eélozta, hogy kifogjon a rádióhullámok hivatalos ellenőrlésén. A telehornak amolyan mellékihajtásaként született meg ez a találmány, amely azonban ipari és közgazdasági vonatkozásaiban, most már azt hiszem, meghaladja a telehor jelentőségét is. Morgás koncert közben — Arról van szó, hogy a telehorr&l egyelőre csak kis képeket közvetíthetünk a Stúdióból, legfeljebb akkorákat, amelyeket negyven-ötven ember nézhet végig. E mellett szabadtéri jeleneteket, például futballmeccsekről készült telehor- fölvételeket nem tudunk azonnyomban közvetíteni, holott a telehornak az lenne az igazi jelentősége, hogy például a Londonban játszott futballmeccset szerte a világon, minden lakásban végig lehessen nézni. Ennek azonban az a nagy akadálya van, hogy z rádió leadóállomások pontosan szabályozott rezgésszámmal kénytelenek dolgozni, nehogy egymást zavarják. Az egyes állomásoknak megállapított rezgésszámtól lefelé és fölfelé mindössze 4500 rezgéssel eltérni, ez az összesen 9000 rezgée ugyanis elegendő a hangok továbbvitelére. A telehornál azonban csak egész kis képeket tudunk ezzel a rezgésszámmal közvetíteni, nagyobb képek közvetítéséhez sokkal több rezgésre lenne szükségünk. A berlini rádió már telt le lépéseket, hogy a nemzetköz! rádió unió engedélyezzen 27.000 rezr géet, vagyis a berlini rezgésszámtól fölfelé és lefelé engedélyezzenek 13.500*as eltérést Ez természetesen csak akkor lehetséges, ha a berlini adóhoz hullámhosszúságban legközelebb álló két európai adóállomás hullámhosszúságát megváltoztatják; a lyonjét és egy orosz város adójáét, mert másképp e két város hallgatói a rádiókoncert, eseknek u a< ólfilmeknek a használhatósága tulajdon k'1 npen örökké tart, mert a fölvételeket mindig le lehet radírozni róluk. A I©radírozott drót — Erinek a találmánynak első ée legnagyobb jelentősége, hogy szükségtelenné teszi a méregdrága filmet, a találmány lényege pedig egy sereg olyan tu lajdon&ággal rendelkezik, amelyek a mozitechni- kának uj Irányt szabnak Igv például nem lesz ezután úgynevezett sikerületlen felvétel Mert ami- közben n felvétel folyik éa az acéldrót felveszi mágneses változások formájában a mozgóképeket, ugyanakkor az operatőr egy párhuzamosan futó szalagon figyelheti magának a jelenetnek filmszerű lefolyását is Ha már most a felvétel valami ükből nem sikerült, a jelenet, elejéig vinszaperge- tig a gépet. a drótról feradiroíWlk a felvételt, amely©' aztán újra kezdenek. — Bár a legnagyobb titokban dolgoztam ezen a találmányon Berlinben valahogy kitudódott a' dolog és az a fantasztikus helyzet van most, hogy •eddig tisztán művészetiéi foglalkozó emberek, dramaturgok és filmrendezők órióM smreálommal nekilátnak a rádió-technika tanulmányoiáKÓnak, miután a filmezésnél a* eddigi eljárások és iparágak heiytVt a jövőben ta edcktrotecbnilu ás u acélipar fogja elfoglalni. Mihály Dénes befejezi a* interjút, siet, mert színházba megy. / — Még egy kérdés. — mondjuk — a szokásos utolsó kérdés: jövendő tervei? — Azokból élek. — mondja mosolyogva Mihály Dénes, aki egész sereg nagy német vállalatnak a technikai tanácsadója, főleg pedig a Telehor A. G.-nek elnökigazgatőja De hát, ha ő mondja, el kell neki hinni, hogy a jövendő terveiből él, amelyekről egyelőre nem hajlandó nyilatkozni. 4 XlX-ikszázad vizitkártyái Irta: 3(rúdy Qyula „Kérem a kezét.. IIL Fifi ekkoriban annyi esztendői lehetett, mint Mária Valéria, Ferenc József legkedveeebb leánya, akivel egy napon a egy esztendőben született. Erre a különös rokonságára néha büszke ie volt Fifi, mert minden bölcsessége mellett mégis csak asszony volt. Szőkeségét, kövérkésségét, nyakának gömbölydedségét, hajának hullámzását és frufrumak élénkségét, — fülének és állának feltűnő rózsasatnüségét, vállának vajszinüségét, tenyerének fészekpuhaságát, bokáinak izmosságát, „turista‘‘-szoknyájának rövidebbre szabottságát, valamint annak szorosságát, gumtharisnyaköiőil- nek csinosságát, magasearkn cipőinek kopogását, mindig frissen vasalt blúzainak testhezállőságát, a nyakán alkalmazott egyenruhás gallérokat, a pattogó kutvabőrkesztüket, — de nyakán fodoritott pelyheket, ajka felett alig észrevehető aranyszőke bajuszkákat, a derekán csattrajárő bőrövet, a jobbkezén viselt rubintgyürüt és pecsétgyűrűt, — ám a nagyon fehér, szinte férfiasnak látszó fogazatát, duzzadt húsos ajkát, vastag és hosszú veszekedőnyelvét, de még suhancos fütyülési tehetségét is, amely fütyülésre a fene ette meg a szobalányait, mert tapasztalatból tudták, hogy ezután következik a szobalányi kontyok meglépései, az olvasatlanul osztogatott pofonok, a rúgások, hogy boldognak mondhatta az a frájla, aki csak néhány nőies karmolás emlékével szabadulhatott az indulatos Fifi karmai közül, — mondom, Fifi jó és rossz tulajdonságait szívesen irta Mária Valéria kontójára, akivel együtt ugyanabban az órában született Budán, igaz, hogy nem a palotában, hanem egy sárga földszintes házban, amelynek udvarán zöld szivattyús kút állott és ezért a ház lakói sokáig megvetőleg beszélgettek szomszédaikról, akik a hatósági vízvezetéket engedték be házaikba. Fifi belépése a kamrácskába bizonyos légáramlattal járt, amire egy régen csirizeit, félig-meddig elválóban lévő, garibaldista-kópti úriember az arcképcsarnokban lengetni kezdte a hosszúra pödört bajszát. Sőt megmozdult a deszkafalra akasztott zöld háló is, amelybe régi ujságszeletek oly gondossággal, renddel voltak elhelyezve, mintha valamennyi ujságszeleten báli névsor lett volna, amely névsoroknak az elolvasása végett Fifi vállravetett háráazkendőjében bizonvos időre az emlékek kamrácskájába zárkózik. Asszonyságok: — kezdték a régi bálnévsorok a jelenlevők felsorolását. Leányok: —■ folytatták, mintha az újságszerkesztők erkölcsi bizonyítványt is árusítanának előfizetőiknek. A bálitudósitás végén Berkes vagy Radica zenekara „seolgáttatta" a talpalávalót, amióta a pesti prímások is uj szavakat fedeztek fel. Fifi az ábrándok, ócskaságok kamrájában eleinte keserves arccal futtatta türkiz-kék szemét az olvasmányon, mintha azon keseregne, hogy nevét nem találja a báli névsorban. Vájjon hol is járhatott, azon az estén, amikor a Bölosöde--bá!on egy renegát magyar mágnás rendezte a francia négyeseket, aki állítólag pincér volt Párisban, hogy a táncmesterok titkait elleshesse? Mily nyomasztó körülmény tartotta távol a bálklrálynőt ez estén a vigadói gázlángos kelyhek alól, hogy szívfájdalmat mutat egyébként nyugodt, fájdalomráncol, ellen kitett, kissé hízott arculata most is, amely arculat akkor szokott jelentkezni, amikor fehérre edzett bőrrel s némi kappan hájjal kell küzdeni a szembe, homlokra, orra, ajakra ülő, ráncokat okozó szenvedélyek ellen. A Fifl-formá- ju nőkről nem gondolná a férfiember, hogy por- oellánozott tekintetük valaha Is könnybeborulna, virágvázává keményedett arcok megmozdulna, ti- roli-szoknyába merevitett alakjuk a fűző, halcsont, bőröv, szoknyakapocs felügyelete mellett, mint akár a katonatiszteké attiláikban: valaha is emberi fogyatékosságokat elárulna ... Nem, ezek az arcok „képtelenek" a szenvedésre, az igaz érzelem kifejezésére. Hercegnői arcok ők, fodrász tanácsával, kezelt frizurával és testápoló-nő hozzájárulásával létesített arckifejezéssel. És a szépe égtapasz is divatban volt még a korban... — Vájjon miért szenved szegény Fifi, amikor az emlék-kamrácskában a ré<rí báli névsort olvasgatja, — kérdezte magában Szindbád, aki a maga korát, bármily előrehaladott: ezerette a bölcsesség, a mindentudóeág aranykorának nevezni. Fifi a régi kamrában a derékfiizőjótől szabadította meg magát. 0 Az acélpántos, halcsontoe, kőkeményre feszített derékfüző ugyan megtette a magáét, sok nagy ádámcsutkáju, gyérazakállu, mellbetegnek látszó férj köszönhette felesége ragaszkodását ama körülménynek, hogy segédkezett a fűző felvételénél, amikor már a cselédek sem tudták a füzőzsinóro- kat kellőképpen megfeszíteni, huzni, markolni, kötni s a férfi letette darabidőre hosszuszáru pipáját, hogy a fűző felvételénél, a kapcsolásoknál, a kötéseknél megfelelő rendet csináljon. Igaz, hogy félőrákig tartott a fűzők helyes felvétele, elhelyeztetése, megkötése, a gombok, kapcsok csattintgntása, de annál gyorsabban ment a fűző levétele, amelyhez senkinek se kellett a segítség. Egy bizonyos zsinórt kellett megrántani a háttérben, a kebelnél kezdődő kapcsokat egyetlen rántással szót lehetett nyitni, pattogott, robogott a felnyitó derékfüző, — A kamrácskában, ipiután a báli névsort Fifi hátulról visszafelé is elolvasta és arckifejezése mind szenvedőbb lett, gyors elhatározással levetette derókfiizőjét; ismerős ujjainak, erélyes kezének habozás nélkül engedelmeskedtek még azok az alattomos gombocskák is, amelyeket minden találkozásnál hegyes tűvel és kemény cérnával kellett figyelmeztetni kötelességtudásukra. Fifi a gombok alját is körülcsavarta cérnájával, mert határozott jellemű nő volt. Ezért nem gumit el semmiféle tárgyacska a kamrában, midőn Fifi szinte egyetlen mozdulattal megszabadította derekát fűzőjétől. Dsszovant szemöldökei még az újságra szogeződtek, de lé- lekzése, szívdobogása, szenvedése láthatólag enyhült, pláne azután, hogy derekát körültapogatta. És a leslyuknál álló Szindbád, a szív tájékán most ugyanolyan címeres, dámvadas, kékkel, zölddel, pirossal hímzett monogramot fedezett Tel, mint az ebédnél használt szalvétákon. Miután minden férfi bolond némileg, a tapasztalt Szindbád meg- örvendezelt a látványnak, mintha valamely államtitkot fedezett volna fel. És most egymásután következtek a meglepeté- sek, miután Fifi keserves arca a derékfüző ösz- szegöngyölitóse után a régi, komoly, megfontolt, mondhatnánk Jó gazdnsszonyos kifejezést öltötte fel. A kezében tartott báli névsort gyürögetni kezdte, mintha eleinte férfias fidibuszt, majd utóbb gombolyagot gyúrna a papirosból, mint valamely szerelmes levélből, amelynek Írója régen a temetőben fekszik. Ismételt esküvőikkel nem erősiti hazugságait. Emlékekké, semmivé válott a régi névsor... Vannak házak, ahol a savanyú vizes- vagy borosilvegok dugóit nem dobják ki nz nblakou; hová jutnánk, hn meg nőni tanultuk volna, hogy a levélboritókot ki lehet fordítani, mint a kabátot és apró-cseprő ügyekben fel lehet használni? Azok a régebbi, Jó emlékezetű asszonyságok akik még vőlegényeiknek Irt soraikat ie szerették dugóhúzó. formájúra idomítani, hogy megtakarítsák a levélboritókot, — ők a megmondhatói, hogy mennyi kínlódás volt egy kuvertávai, amelynek címzésére ügyeim kellett, spanyol- viaszk pecsétet illett hátára ütni, állami bélyeget ragasztani annyi mennyiségben, amennyiben ai e’keseredett postáekisaaszony megszabta... És Fifi mégis, eltépte a meghívót. Gyűrűs kezével most Fifi a tiroli-szoknya huszárosán szabott zsebébe nyúlt és onnan egy levelet vont elő amelyről Szindbád a* első pillanat-quy.rw*.uni■ihmiiwnir<3g> |Jó€f Isuraf I igénylők kérjék a Cslzi lóő Brórr. I Fürőö Prospektusát ra megállapította hogy a levélboriíékon as ő neve volt. (Tekintetes Szindbád csavargó urnák, Ibi- nbi, de legalább Pest környékén, egy faluban, egy Lotti nevű nő házánál, amely nő Fifinek is szereti magát neveztetni) é* a magyar királyi posta hűségesen kézbesítette a levelet abban a házban, ahol Szindbád eibujdoeott. Talán, az olva- só talán magától is kitalálja, bogy az erulitett levelet Szindbád egy hölgy ismerőbe küldte a ja'- vakorbali. de még mindig féltékeny*égtől cikké zó női szemek csillagai alatt bandnkáló férfin után. Fifi a kamrácskában hajíüvel, kőrmőcskével. ügyességgel oly pompásan nyitotta fel a borítékot. hogy azt Ismét le lehetett ragasztani. És e művelet után olyan megelégedett sóhajtás hallatszott a kamrácskából, amilyent a nők akkor szoktak hallatni, ha hosszú fáradságok után komoly eredményt értek eL 0 Azt hitte a kamrácskájában, ábrándozó, hogy valamely olyan titoknak jött nyomára, — a falusi postáslegény hanyagságából, aki még nem kapta meg a féligszivott szivarokat, amelyekért a vendégeket szokás reggel felkölteni, — valamint a helybeli postáskisasszony indolenciájából, akit még nem kérhetett meg Szindbád arra nézve, hogy esetenkint érkező leveleit abban a „nem hivatalos" fiókban tartsa vissza, amely fiókban a postáskisasszony a törülközőt, szappant, fésűt, szőr- csiptető harapófogót és egyéb nőies dolgokat szokott tartogatni, Igen, ebben a fiókban, ahol még a* ügyvédek eipreeszleveleinek ia mó- susz-ezaguk les* darabideig való tartózkodás irtán, amig a címzett (Szindbád) krákogva, kedvetlenül, szinte csak kötelességérzetből ellátogat a postaihivatalba, levelei után látszólag a legnagyobb közömbösséggel kérdezősködik, mintha legfeljebb egy debreceni disznó-alkusz Jelentését várná. A levelet, amint Szindbád leshelyéről szem- ügyre vehette: természetesen Lotti irta, akinek régi szokása volt as irgalmatlan levelesé*, ha Szindbád darabidőre kihúzta lábát a fővárosból. Lotti valamely rejtélye* összekötetés révén mindig megtudta, hogy Szindbád hol és merre ütötte fel sátorfáját, ugyanazért nyomban leveleket kezdett irkálni a megfelelő címre. Toliforgatónő volt, stílusára súlyt helyezett, még ha napjában két, három levelet is kellett írnia, hogy Szindbád újabb „cselszövészet“-ét felrobbantsa. Mindig számított arra a körülményre, hogy Szindbád hanyagságából mások ie elolvashatják levelét, polgári iskolát végzett szobalány vagy guyernánt, sőt esetleg a háziasszony is, aki érdeklődne a vendégszoba tisztasága iránt, már azon idő alatt is, amig vendége a szennyes febérnemüekef, or- vosságos üvegeket, droduista-felszerelésoket nem zárta volna utazóböröndjébo... Lotti levele szokás szerint becsületsértéssel kezdődött: „',azember, sorsát nem kerüli el a pestvidéki törvényszék előtt sem, mert ismerőseim ott ia vannak a birók között, akik a szerelem vén szélhámosait számon tartják... De hát miért is mentél el mellőlem, amikor minden kérésednek eleget tettem?" — Lottiil — mondta magában végtelen elkeseredéssel Szindbád, aki leshelyéről darabideig együtt olvasta az érkezett levelet annak elkobzó- jával. Bölcs embernek hitte magát, ugyanezért Lotti levelét már nem is kisérte tovább figyelemmel, ezt a figyelmes érdeklődést átengedte Fifinek. akinek látszólag először volt szerencséje Lőtti- féle levélhez. No, majd jönne1’ a szerelmi mámorokra emlékeztető sorok Is, amikor Lotti minden i kandi szobacica előtt kompromittálni akarná Szindbádot. ..Emlékszik?..." kezdődnek ezek a passzusok, Szindbád már évek óta nem fordult hátra, hogy sarkantyúinak pemré'ét keresse, mint a civillé vedlett lovastisztek se szokták tenni* Ellenben Fifi, (mint ahogy ezt másként várni nem is lehetett egy konzervatívtól, aki ecetvirág- szinü barohenl-szoknyáit még mindig térden alól szabalta, aki különös női erénynek tekintette azt is, hogy ujjain, körmein a konyhakésnek nyomai látszanak), aki Lolli levelét boritékába visszahelyezvén komolyan gondolkozni látszott azon a lehetőségen, hogy azt a címzettnek kezéhez juttatja, mert az emlékek kamrácskájában mindig becsületes volt Fifi, mint a legtöbb nő, amikor tenuivalóival egyedül marad: ellenben Fifi komolyan felsőhajtott Lotti panaszain ... Lotti, mint mindig leveleiben: pénzt kért hat gyermekének, hogy cipőt vehessen nekik a téli időjárásban. Fifi elhatározta, hogy valamely uton- módon eljuttatja a pénzösszeget Lotti kezeihez a midőn elhatározásában idáig jutott: látható meg- könnyebbüttséggel, but-bánatot felejtve, as élet újabb fájdalmas viszontagságaira felkészülten hagyta el a knmrácskát .., S alig várta, hogy kérőjének, a kipödrött balazu Sztndbádnak megmondhassa, hogy kénytelen kosarat adni, mert „véletlenül" n férfi múltját itt-ott homály fedi. Do Szlndbádnak a tapasztaltak után nem is volt többé kedve e házassághoz és caendeMn vette a sátorfáját
