Prágai Magyar Hirlap, 1929. június (8. évfolyam, 123-147 / 2048-2072. szám)

1929-06-15 / 135. (2060.) szám

4 Féléves kényszerpihenő Pöstyénben énekeié először az újra egész­séges Tauber Richárd A szerdai Sheaíre paréen megjeleni PŐsíyén Icgexkhtzivebb infernacionáiis társasága — Tauber Richárd nyilatkozata Pöstyén, juinus 14. (Kiküldött munkatársunktól.) Tauber Ri­chárd kamaraénekes egyike a német művész­világ legnépszerűbb sztárjainak. Karácsony táján hirtelen megbetegedett, karját, lábát, vállát olyan fájdalmak kinozták, hogy abba kellett hagynia drezdai vendégszereplését. A reumatikus fájdalom lassan bénasággá válto­zott s hat héttel ezelőtt hordágyon emelték a berlini gyors egyik elsőosztályu kocsijából a pöstyéni állomáson. Hatheti kúra után szerda este koncertet adott a pöstyéni szegények javára. Nemcsak énekelt, hanem hat héttel ezelőtt még béna karjaival dirigálta is a pöstyéni fürdő zene­karát. A koncert ebből a szempontból a legmeg­győzőbb propagandának bizonyult. * Társadalmilag is olyan eseménye volt Pös- tyénnek ez a koncert, amire még alig volt példa. A pöstyéni szállodák, szanatóriumok legexkluzivebb vendégei találkoztak ezúttal a Thermia-Palace tündéri fényben úszó díszter­mében. Igazi téátre parée volt. Csillogó esté­lyi ruhák, frakkok, szmokingok. Csak a mű­vész nem jelent meg estélyi ruhában. A meg­nyitó beszéd elmondőja kérte is a közönség elnézését: „Tauber kamaraénekes oly bete­gen érkezett Pöstyénbe, hogy igazán álmában sem mert arra gondolni, hogy kedve és egész­sége lesz társadalmi kötelezettségek teljesíté­sére, koncertadásra meg éppen nem gondolt. Miután gyógyulása ilyen csodálatos gyorsaság­gal következett be, hálából adja ezt a jótékony koncertet...“ Tauber Richárdnak ez a nobilitása ezen az egy estén kerek 30.000 koronát hozott a pös­tyéni szegények alapjára. 120, 80 és 50 koro­násak voltak a belépődíjak. Minden jegy el­kelt. Néhány nagyon érdekes történelmi név vi­selőjének a nevét főijegyeztem: igen aktuális név P. Dr. Mac Donald, az angol alsóház tagja. Azonban nem rokona a szocialista miniszter- elnöknek, dacára annak, hogy ő konzervatív képviselő. (Baldwin konzervatív miniszterel­nök fia ugyanis szocialista képviselő.) Igen jő hangzású neve van von Zeppelin urnák is, a nagy Gráf Zeppelin unokaöccsének, aki azonban nem gróf s nem is engedi meg, hogy őt valaki grófnak szólítsa. Tipikus bismarcki feje van Herbert v. Bismarcknak is, a nagy Fürst Bismarck unokaöccsének, aki az első sorban ülve, a leglelkesebb formában adott kifejezést ismételten tetszésének. A magyar arisztokrácia részéről is többen jelentek meg a koncerten, amelyen egyébként képviseltette magát az egész messze környék úri társa­sága. * A koncert művészi szempontjait tekintve, Tauber Richárd szólója valóban élmény volt. Melegszinezésü lírai tenorja elbűvölő szépsé­gű volt, úgy az operaáriák, mint a könnyed operettáriák éneklése közben. Mint karmes­ter is bemutatkozott. Grieg „Peer Gynt-suit- jét“ és Johann Strauss „Cigánybárójának nyitányát dirigálta. Mig az utóbbiban szug- gesztiv hatása a neki nagyon konveniáló Strauss-muzsika interpretálásában nagyban emelte a szingazdag ouverture hatását, addig a Peer Gynt-suite előadásából hiányzott vala­mi Grieg legigazibb karakteréből s hatása ezért nem is volt oly nagy. A közönség egyébként nagy szívélyességgel ünnepelte minden egyes száma után a nép­szerű művészt. * A koncert előtt beszélgettem a kamaraéne­kessel. Tenorista-külsejü és tenorista-modor. Nem tulkövér, kicsit piros az arca, valami ka- rnaszos van az arckifejezésében s a korát ne­héz lehet eltalálni. Nem tudni, hány éves, de az ember érzi, hogy idősebb, mint amennyinek látszik. Boldog. Nem számított arra, hogy ilyen ha­mar rendben lesz. Egyenesen jár már, kissé ugyan bizonytalanul, de nagy optimista s bízik benne, hogy őszre elfelejti az egészet. Dolgoz­ni fog, dolgoznia kell, mert várják a szerző­dések. Szóbakerül a tonfilm, az úgynevezett han­gosfilm. — Félig már be is fejeztem az első német énekesfilmet, mely Das Dirnenland cim alatt ősszel már bemutatásra is kerül. Előrelátható­lag erősen specializálódni fogok az énekesfil­mekre, mert éppúgy, mint a gramofonleme­zek, ezek is nagyon konveniálnak a hangom­nak s ez nagy előnyt jelent számomra más énekesekkel szemben. — Nagyon valószínűnek tartom, hogy a ton- filmek közül inkább az énekfilmnek (Gesang- film) lesz nagy jövője s a beszélőfilmekkel (Sprechfilm) szemben a néma filmnek meg­lesz az az előnye, hogy tempója egyenletes lesz. A beszélőfilmek ugyanis minden körül­mények között kombináltan készülnek: van­nak néma s vannak beszélő részek. A néma részek erŐ3, fantáziát mozgató tempója után zavaró a beszélő részlet relatív lassúsága. — Az az érzésem, hogy a némafilmek gyár­tása tovább fog folyni, ázonban jóval kisebb apparátussal, mert alig egy-két év kérdése s Európában is minden jobb kisvárosi mozi is kénytelen lesz fölszerelni a talkie-apparátust s majd párhuzamosan fognak néma és beszélő filmeket adni. — Egy szempontból máris kétségtelen a tonfilmek forradalmositó hatása. A mozizene­karok jövője annál is inkább bizonytalan, mert minden rendező mellett ma már zene­rendező is dolgozik, akik hihetetlen gonddal fogják a kisérőíenét jelenetrőí-jelenetre le­rögzíteni s a stúdiókban elsőrendű zenekarok által a talkiebe játszatni. Ugyanaz a zene fog­ja „Piripőcson" kisérni a filmet, mint Berlin­ben. Ez persze nagymértékben fogja a filmek általános élvezhetőségét emelni. Richárd Tauber beszélt azután az életéről, a pályájáról, a karriérje könnyű emelkedé­séről; arról, hogy nincsen romantikája az ér­vényesülésének, hamar észrevették, hiszen szinészcsaládból származik. Apja a drezdai udvari színház művésze volt s őt is kezdő ko­rában leszerződtették az ottani udvari operá­hoz. Minden évben vendége a berlini s a bécsi állami operáknak, azonban állandóan nem Rozsnyó, junius 14. Zöld., vászonpapir fedelű, Szénásy-féle irka, amilyenbe mi is körmöltünk diák-éveinkben. De kevés füzet ért ilyen különös soreot, mint ez. Mert a címlapjára kiforratlan, de rendes gyerek-irással ezt irta a tulajdonosa: ..Ernáiméi Liechtenstein, IV. oszt. tanuló", ha pedig belelapoz a* ember, ezt találja mindjárt az eled oldalon: „SZ. 1. 1919. fon. IS. 1 s&ssl&aJj. í kiméléere szoruló tisztogató katonának alkal­mas katona a* *wedparság(ho* Rozsnyóra elő­állítandó. ' 13. ezredparaág." „adta: Roller vette: Vágvölgyi." Ez kicsit különös volna negyedgimnazista iro­dalmi dolgozatául. Amint, hogy nem is az. Mert a kis hercegfióka, Andrássy Géza gróf unokája, ott­feledte ezt a füzetet nagyapja gyönyörű betléri kastélyában, a vörös főhadiszállás pedig ott ren­dezkedett be a tiz év előtti rozsnyói harcok ide­jén. Az egyik toronyszobában volt beszerelve a tábori telefon s a kis Emánuel irkáját osztották be telefonszolgálatra. Adott és vett parancsok, je­lentések érdekes dokumentuma most a zöld- fedeles irka, húsz teleirt oldala sok mindenre világot vet. Éppen tiz éve, junius 10-én ugyancsak vijjogtak a srapnelek Rozsnyó fölött. A vörös tüzérség a Szilicei lensik erre néző pereméről kitűnő ki­lövést kapott az egész rozsnyói völgyre. A váraljai ut mentén beásott csehszlovák üteg egy telitalála­tot kapott, egyik ágyúja tönkrement, a többi leszerelt és csörömpölve, dübörögve vágtattak keresztül vele a városon, észak felé. Rozsnyónak ekkor még nem volt „praxisa" a háborúban, az élet azért folyt tovább. A váraljai kapun a piacra berobogó üteg majd elgázolta szegény anyámat, akit rettenetes fogfájás gyötört s a fogvoroshoz ment, —• magam a Margit-napi gratulációkat nor­mális béke-mederben foMattam s a torta mellé állandóan volt ágyudörgés, itt-ott cserepek hullása tévedt srapnelektől, mert a vörös ágyuk a váro­son túl a Betléri-utra lőttek. Délután a vörös járőrök már mindenfelől leereszkedtek a völgybe s délről félkaréjban nyomultak előre. A Kálvária lejtőiről egy volt bajtársammal szemléltük az előrenyomulást, a Rákos oldalából egy járőr figyelőknek nézett s parázs tűz alá vett Ha közel nincs egy jól fedező árok, bizony kilyukasztottak volna. Alkonyatkor már bevonult a vörös csapat- törzs. másnap délelőtt nagy felvonulás, sok szó­noklat, hemzsegő uccák, s a vörös üteg a rimái pörkölő fedezete alatt lőtte állandóan a vissza­vonult a csehszlovák vonal állásait a veszverési hegyekben. A kezdettől reménytelen, elégtelen erővel indí­tott támadás kulisszatitkait sorban feltárja a kis herceg irkája. Például mindjárt a fenti kérdésre ez a válasz megy az ezredparságihoz: „Ezred paT ságnak. Jelenteni, hogy kímélésre szoruló katona, aki tisztogatónak megfelelne, a zlj.-nál nincsen. Egyben jelentem, hogy a zlj. állománya oly csekély, hogy szerződik, mert operettekben is játszik. — Helyesebben — folytatja közbevetésemre — nem is operettekben, hanem Lehár-dara- bokban, melyek sokkal többet jelentenek mu­zikális szempontból, mint egy operett s külö­nösen sokat jelentenek nekem, mert Lehár évről-évre az én számomra írja operettjeit. Most innen egyenesen Bécsbe utazom, Lehár- hoz, hogy megbeszéljem vele legújabb ope­rettjének, a Das Land des Lachelns-nek őszi bemutatóját. — Megvallom, operettekben Lehárhoz fű­ződő barátságomon kívül főleg anyagi okokból játszom. A német operaszinpadokon 1000 márkára (8000 K) maximálták a sztárok föl- léptidijait. Nekem abban a konjunktúrában, melyben ma a művészetem van, nem lehet elég ez a gázsi s operettben persze sokkal többet kereshetek. A beszélgetés, melynek egy-egy foszlányát itt lerögzítettem, néhány órával a koncert előtt folyt le. Elkísértem a kamaraénekest kezelőorvosához, ahol még egy diathermiális kezelést kap a koncert előtt. Bucsuzásnál kissé szórakozottan tartotta kezében a kezemet s kicsit elgondolkozva, mosolyogva mondotta: — Különös, talán a féléves kényszerpihenő­nek tulajdonítható, de olyan lámpalázat érzek, mint nagyon régen, kezdő koromban ... Közvetlen az előadás előtt, amikor a fényes nagyteremben már ünnepi várakozás töltötte el az előkelő közönséget, megkérdeztem Ri­chárd Taubert, nem szünt-e meg a lámpaláza. Legyintett a kezével, panaszosan mosoly­gott: — Most már valósággal lázam van ... S megigazította a nyakkendőjét, kilépett az emelvényre, fölzugott a taps, zúgott és elcsön- desedett, néma csönd s már szárnyalt bárso­nyos tenorján a Carmen egyik áriája ... Tisztán és érző melegséggel. a fenti vezénylésre katonát javaslatba hozni nem tudok. I. alj. parság. „adta: Krühó vette: Kövér." Lehet, hogy a* ezredpareágot magát le gondol­kozóba ejtette ez a jelentés, mert mindjárt utána megy a parancs a böbbi zászlóaljakhoz is: „4. ez. távm. 1919. VI. 13. dut 2 h. 20. 1, 3, 4 slj. parságn&k. Azonnal jelentse távmondatban a zíj. élelmezési és fegyver létszámát, továbbá a géppuskák számát, adta: Kövér, vette: Krühó. 13. ezredparság." Az első zászlóalj erre jelenti, hogy élelmezési létszáma: 427 fő, fegyverlétszám: 353. Géppuska: 8 normál és 10 kézi. Újabb parancsra pótlólag je­lenti, hogy lóállománya 57, orsz. jármű: 11, mozgó konyha 4, lőszer fegyverenként 120—140 töltény és tartalékban 72 rákász. A hadműveleteket végző ezre i három gyalog zászlóaljból állott, támogatta egy vadászzászlóalj, melyet azonban a zászlóalj parnok „elvtárs" köz­ben járására kivontak a tüzvonalból azzal, hogy a vadászok annyira kivannak merülve, hogy „ágyu- hang-mentes" pihenőre van szükségük. Ennek okáért egészen Miskolcig vitték őket, ahová már csakugyan nem hallatszott el a rozsnyói ágyúzás dörgése. Váraljától Rudnáig volt felállítva a má­sodik zászlóalj, az első Veszverésen tüzvonalban, a harmadik tartalékban, egy-egy százada szétoszt­va a többi zászlóaljakhoz Egy üteg 1014-es haubitz támogatta a gyalogságot, géppuska 18, a kiszolgáló legénységgel, kereken az ezred fegyverfogható legénysége ezer ember. A tüzvonalban állott első zászlóalj junius 13. dut. 4 h. 45-kor ezt a helyzetjelentést adta le: „a) Az ellenség ugyanazon magassági pontokon van, mint dél., tehát + 547, + 708, -f 574. Az ellenség erejét nem lehet megállapitani a terep nehézsége és erdős mivolta miatt. Civilek be­mondása szerint a Nagyveszverés—Iglói országú­ton S. H.-nál 4- 358 tövében 5 ágyú van, nagy számú vonat és mozgó konyha. A megfigyelés alapján megállapittatott, hogy 1 ágyút közelebb hozott Veszver éshez. b) 1 század Nagyveszverés északi szóién az Igló felé vezető országúton, Nagyveszverés nyu­gati szélén Henckó felé vezető országúton, tábori őrsök A 706, a délkelet felé eső nyúlványán (344-nél), 1 szakasz pedig a falu északkeleti szé­lét tartja megszállva. A III. század rajvonalban fekszik irány + 547. a Nagyveszverés első V-je felett. c) Az ellenséges tüzérség erősen lövi a Betléri vasgyárat, a vasútvonalat és a rajvonalat." Későbbi jelentések közük, hogy minden válto­zatlan. „Azonban tekintettel a legénység rendkí­vüli kimerültségére, kérjük azonnal a többször sürgetett tartalék beküldését, miéit ily módon és ily kimerült emberekkel a felelősséget tovább nem vállalhatom." A Berzéte alatti felrobbantott Sajóhidat előző napokban rendbehozták annyira, hogy a vörös póneólvonat átjöhetett rajta « annak fedezete alatt foglalták el Veszverési. A dandár vezérkari tá­la Szepesi „Tátra“ teavajat, kg~ja 28.— Ke la Szepesi „Tátra44 téglasajtot, kg-ja 17.— Ki szállít franko Késmárk, utánvéttel a Poprádvölgyi Tej sző vetkezet Késmárkon. Sándor Dezső. A KIS HERCEG IRKÁJA írta: Tichy Kálmán 1929 junius 15, izoan/bat 42° C természetes radioaktív, KE­NÉS HŐFORRÁSAI és ISZAP­FÜRDŐI 700 év óta biztos gyó­gyulást hoztak, a RHEUMA, CSU- ZOS és 1SCHIAS-BETEGEK százezreinek — Festőién szép fekvés. Legmodernebb kényelem. Sport, Szórakozások — Utazási kedvezmény — Pros­pektust és felvilágosításokat ad; Fürdöigazgatóság, Trencsénteplicz, Vörös Rák Gyógyszertár, Bratislava, Váry Gyula cég, Kosice, Fő-utca 76. szám. * 7 fürdő a kárpátok gyöngye. náoskozása, távol Rozsnyótól, zöld asztal mellett úgy döntött, hogy a további előretörést minden áron meg kell kísérelni, s igy hiába voltak a panaszok a legénység kimerültségéről;' hiába a jelentések a kritikus helyzetről már junius 14-én deL 5 h. kelettel is: „a) Az ellenség a tüzérségi megfigyelő és a foglyok bemondása szerint a A 705 a Nagyvesz­verés és Henckó műútra eső lejtőkön ásta be ma­gát kilövéssel a műútra. A többi pontokat erősen megszállva tartja, csak nagyobb erőkkel, mint f. hó 13-án. Állítólag 2 zlj. erősítést kapott és 1 üteg nehéz tüzérséget. b) Saját csapatunk az éj folyamán állását, nem változtatta, c) Egy század, mely az ökörhegyre vonult, 13-án dut. 10 h-kor az ökörhegyet elérte. d) Tartalék feltétlen szükséges, a katonák tel­jesen kimerültek. Tüzérségünk az éj folyamán belőtte magát az ellenség legújabb állásaira a saját rajvonalunktól 400 l.-re.“ Csakhogy az ökörhegyre felért századot az a nem várt meglepetés érte, hogy a csehszlovák haderők a legfőbb pontokat már megszállták e igy ez az oldalozó terv meghiúsult. Ugyanez nap délelőtt ezredparancsra bemegy a létszámkimutatás a tüzvonalban álló zászlóaljról: „Zlj. parnok: Marisa Sándor v. szds. Élelmezési létszám: 464 fő katona, ütközetlétszám: 319, fegy­verlétszám: 271, lő: 57, jármű: 11, mozgókonyha: 4, gpuska: 8 normál, kézi: 10, gyalogsági lőszer fegyverenként: 120—80 db., tartalékban: 98 rá­kász. Gpuska lőszer: kézigpuskánként 700, normál- gpuskánként: 1100 hevederezve, tartalékban 4 rá­kász. Veszteség: — halott, 2 fő sebesült, 10 fő be­tegen kórh., fogoly: —, eltűnt: 1 fő, foglyot ejtet­tünk 2 főt. Puska és géppuska-számok, örökös létszámki­mutatások, változatlan helyzet- és „hejzet"-jelenté- sek töltenek ki pár oldalt. „Eltűnt" egy-két fő gyakran szerepel, megjegyzésben: „valószínűleg szökevény". 15-én délután egy rövid ezredparancs tudni kí­vánja hogy a napi létszám jelentésekben mért van feltűnő különbség aa élelmezési és ütközet lét­szám között Ugyanaznap mindhárom zlj. parság- nak a legénység előtt kihirdetendő parancs megy: „Az utóbbi időben mind gyakrabban fordul elő, hogy a katonák az állásból engedély nélkül a mögöttes falvakba mennek. Ezért elrendelem, hogy a zlj. parságok saját hatáskörükben a szükséges intézkedéseket megtegyék." Közben pedig a dandár paranccsal elrendelt előretörés ideje sürgetett s bár az előkészítés nem volt kielégítő, 16-án már hajnali két órakor megdördültek a vörös ágyuk s olyan erősen lőtték a csehszlovák vonalakat, hogy a környékbeliek 120—140 lövést számláltak két óra alatt. A tüzér­ségi előkészítés után ment tűzbe a gyalogság is, s a kis telefonkönyv utolsó lapja rapezodikus érdekességgel számol be az akció végső fázisairól: „Helyzetjelentés. Az 1 szd. a Sznlovavölgybe Nagyveszverésből támogatja a 3 szd. támadását a -L 547-re. A 3. szd. a + 647-et 150 l.-re közelítette meg. Annak ellenére, hogy feladata a legnehezebb volt, leg­tovább jutott előre őrült gp. tűz. gyalogsági és kézigránát harcban. Sebesült a parság tudtával eddig 9. A saját tüzérség szépen lövi a + 547, a + 708 és a + 709-et. A csehek a + 547 elleni támadást visszaverték, nagy túlerőben vannak velünk szemben. 7 h 30-kor erősítést kért a parság a ddr.-tól, erősítést a IV. zlj. egy százada adja, mely azonnal Betlérre menetel.. 8 h 45-kor dél. a 3. szd. egy járőrt küld előre a + 547-re felderítés miatt, úgy szintén egy járőrt az 1. szd. a Szulova völgybe. A támadó csoportparancíiiok (Tóth elvtárs) a zlj.-hoz előre ment. leadta: Kováts 1919. VI. 16. dél. 8 h 45' felvette: Schwarz. I. zlj. parság." És ezzel vége, A kis irkában még egy fél lap, üresen. Fele levágva. Az utolsó helyzetjelentés után már az egész hegyvonalon megindult a csehszlovák erők' leözönlése, délelőtt 10 óra tájt a vörösök megkezdték a visszavonulást, Rozsnyó főterén őrült vágtatásban robogtak keresztül a felpakkolt szekerek, Szerencsés elvtársnak sze­rencsétlen gondolattal frontba vetett civilharcosai is együtt menekültek a menekülő vörösökkel, a piac virágzó gesztenyefái alatt mintha pattogatott, kukoricát sütött volna valaki: benzinnel leöntött géppuska munició égett csúnya ropogással, és most már nemcsak a város fölött röpdöstek a robbanó vakmadarak, de be is vágtak imitt-amott, tárt kapuk, leeresztett redőnyök, megállt minden élet s az üres uccukon kora délután feltűntek az első, rohamsisakos, hosszú francia szuronyos járőrök. Csehszlovákia egyetlen szépirodalmi képes hetilapja n Kénes Hét Gardnjr tartalommal jelenik meg minden csütörtökön rPK«m-A\A<Á^^mRljAR BguHBnnmgBniBBnDBHBIHBBnHaBn)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents