Prágai Magyar Hirlap, 1929. június (8. évfolyam, 123-147 / 2048-2072. szám)
1929-06-14 / 134. (2059.) szám
<PRAéGAI-Z V tAGtoft-HtRIiAR BRECHT, A TOLVAJ Irta: MÁRA!SÁNDOR __________________________ 1920 yinius 14, péntek. 3 El az örökifjú Alfréd Kerr, minden jobb család kedvence, aki korát meghazudtoló fürgeséggel őrködik a német irodalom erkölcsei fölött, s aki, ha véletlenül nem ir éppen a mocsarakba fulladó oroszok halálhangjait utánzó tréfás háborús verseket, igazán szellemes, mély, egyben emelkedett és kérlelhetetlen tud lenni, kivégezte tehát Bért Breeht- et, mint emlékeznek. A „Háromgarasos opera" szerzője, igy mutatta ki kérlelhetetlen biztonsággal Kerr, verseket lopott Francois Villontól, pontosabban Villon egy kései és dilettáns német fordítójától: azt a fáradságot se vette magának Brecht, amit pedig minden betörő tud, hogy a lopott bijout értékesítés előtt uj foglalattal övezze, nem dolgozta át az elcsórt verseket, hanem szószerint leírta a hosszú strófákat s betétként iktatta a lopott jószágot a „Háromgarasos opera" szövegébe. Kerr, aki nem rossz ember, csak nem bír a lelkiismeretével, amely rögtön tulbuzog, ha valakinek egy szóvicc erejéig ártani lehet, vállvonogatva, de kénytelen volt kivégezni Brecht-et: egymás mellé nyomtatta a B. T.-ben a kérdéses Villon strófákat, s a Háromgarasos opera inkriminált kupiéit, s fejvakarva kell beismernünk, hogy az öregnek megint egyszer igaza van, Brecht csakugyan lopott. Any- nyival inkább sajnálatos ez, mert Brecht gazdag ember, akinek semmi szüksége arra, hogy kezét idegen emberek zsebébe csúsztassa, vtagv éppen középkori sírokat feszegessen rabló szándékkal. Brecht, aki Arnolt Bronnen mellett a háború utáni német irodalom egyik legkülönb utásza, hasonlíthatatlanul különb költő, mint Villon, akit meglopott, ez a rokonszenves középkori tyuktolvaj, betörő és rablógyilkos, s aki a remek Ballades en jar- gon és Grand Testament hátrahagyásával úgy kallódik el harmincesztendős korában, valahol a XV. század közepén, hogy minden valószínűség szerint az akasztófán végezte Páris egyik külvárosi vesztőhelyén, a mai Billan- court környékén. Villon tyúkot lopott, készpénzt, ékszereket, strici volt és kora erkölcseinek hódolt minden tekintetben, s argóiban irt rendkívül mulatságos kulcsballadákat kora ismeretlen osavargótársairól, s valóban az a költő volt, aki méltán állhatott oda a ma? [a tudományával a Háromgarasos opera szin- apjára társszerzőnek, Brecht meglopta a tolvajt, ami Villonnak bizonyára nagyon imponál. Régi dolog, ha gazdag ember kicsit lop, azt mondják reá, kleptomániás: Brechtet is nehéz megérteni. A strófák, melyeket ellopott, kedvesek és jelentéktelenek. Brecht bebizonyította, hogy kiráz ilyet a tiz ujjáből, nemcsak a Villon tiz ujjáből, s minden tekintetben különb költő, különb ember, nagyobb raktára van saját terméséből te, semhogy néhány véka tarka rímért tolvajlámpával kelljen visszakullognia a középkorba. Lélektani, irodalmi szempontból is érdekes Brecht vétsége. A „Baal", a Kleistdijas „Dobpergés az éjszakában" költője bebizonyította, hogy nagy művészi és emberi felelősségérzettel tud irodalmat faragni, legalább akkora művészi és emberi felelősségérzettel, mint Kerr, a zsandár, aki most csendőrkézre juttatta az irodalomnak ezt az úri betörőjét. Brecht ügye, hogy a dolgot elfelejtsék, Kerr ügye, hogy ne felejtsék el, német háziügy, a Romanisches Cafét nálunk jobban érdeklő, hogyan szövődik, pisz- kosodik az ilyen dolgok természete szerint tovább az affér. Ha jól felmérjük, rokonszenves figurája a nagy leleplezésnek csak kettő van ebben a háromgarasos szenzációban: Villon és Brecht; a detektív vágja zsebre a kitűzött jutalmat és hallgasson. Van itt más, ami érdekesebb, mint Kerr és Brecht és Villon, s ami többet ér három garasnál: a gazdag iró, aki lop, a plágium furcsa természete, a plagizálás bűnének varázsa, az a csendes idegbaj, ami, azt hiszem, minden, alkotó művészt végigkísér az életen. A festő végre is nem mehet végig behunyt szemmel az Uffici folyosóin és az iró nem olvashat elfordított fejjel. A zenészekről köztudomású, hogy úgy lopnak, mint a szarkák. A kísértés mindennél erősebb. Talán valami feminin és infantilis csökevény ez a művészben, hasonlatos azoknak a gazdag hölgyeknek mániájához, akikről mindenki tudja a Galeries Lafayettes- ben, hogy amig ezer frankért vesznek becsületesen egy ruhára való selymet, addig rendkívüli kézügyességgel és leküzdhetetlen kényszernek engedve ellopnak egy ötsous celluloidbabát. Akinek szüksége van reá, az lop, aki lart pour lart lop, az ihletet merít. Eszembe jut az a különös karácsonyéjszaka, melyet egy behavazott Berlin-Vororti villában töltöttem Georg Kaisernél, aki akkor jött frissiben a bajor börtönből, ahol hat hónapot kellett ülnie emlékezetes lopási ügyében. Kaiser .szőnyegeket lopott el a müncheni villából, melynek bérlője volt, azzal az indokolással, hogy zsenije és munkája zavartalansága érdekében feltétlenül joga. van arra, hogy néhány szövetdarabot értékesítsen, ahelyett, hogy zsenijét megalázó munkákkal prostituálja magát. A bajor bíróság ezt az álláspontot nem osztotta, s Kaiser a kitöltött börtönbüntetés után testben-iélekben megtörve ült közöttünk ezen a karácsonyestén a behavazott villában, melyet barátai szereztek neki. A lársalgás, azzal a rendkívüli precizitással, mely szinte katona- tiszti már a hateeri drámát isi lenini, ál fosoddá n Kaiser állítólagos igazsága körül forgott, aki szenvedélyesen védte a tételt, hogy a művésznek joga van a területenkívüliségre, s a művészi munka belső függetlensége érdekében mindent szabad, helyesebben mindent inkább szabad, mint ennek a függetlenségnek igazi tartalmát feladni. Azt mondta, boldog és megkönnyebbült, hogy azt csinálta, amit csinált; sokkal inkább érzi most magát becsületes művésznek, s igy a szó végső értelmében becsületes embernek, mintha akkor szőnyeglopás helyett leült volna moziszcená- riumo't Írni Hollywoodnak, vagy tárcát a berlini Illustriertének. Azon a zavaros éjszakán, amikor egy rendezett társadalom karáosony- éjféli harangzúgása mellett egy nagy emberi nyomorúság láttán szenvedélyes és meztelen viták robbantak föl minden jelenlévőből, úgy emlékszem, Kaiser megkapta a felmentést, amelyet követelt, s amely fontosabb volt neki, mint a bajor esküdtek nézete. Most utólag magam se vagyok teljesen bizonyos benne, hogy feltétlenül szőnyegeket kell-e lopni ahhoz, hogy a művész megőrizze belső függetlenségét, de ha összemérem Brechtet, aki Villontól lopott, Kaiserrel, aki egy müncheni villatulajdonostól lopott, zavarba jövök, s in-1 kább megértem Kaisert. Brecht azért lopott, hogy lopjon; kajánságből; gyermekes és feminin bitangságből; fenegyerekségből; játA sejt fölfedezésétől kezdve minden élettani kutatásnak az volt a legelső megállapítása, hogy az élő test csak élőből származik s ebből a megállapításból szinte magátől- értetődően született meg az a föltevés, hogy kell valami aa$áiÉsá$g»s életerőnek, „vfe vltális“-nfflík lennie, mely a szerves éleit különös tulajdonságainak megteremtője. Ezek a különös tulajdonságok a táplálkozás és a szaporodás, amit a szervetlen anyagnál nem vettek észre soha. Az életerő hipotézise azonban nem magyarázott meg semmit, annál kevésbé, mert a legszorgosabb kutatások méllott sem lehetett magát ért a titokratos erőt fölfedezni, kísérletezni vele, megmérni, megvizsgálni a természetét. Ezzel szemben apránkint sikerült megállapítani, hogy a szorvois életben is ugyanazok az etrek működnek, amiket a fizikából jól ismerünk s mivel azt már még régebben tudtuk, hogy az élő anyag kémiai szerkezetében sincs semmi olyan, amit az élettelen vegyül etek végtelen sokaságából ne ismernénk, tulajdonképpen sehol sem tudunk helyet találni az életerő szerepeltetésére. Kísérletek mesterséges sejtekkel A szerves anyagok kémiai szerkezete nagyon bonyolult vegyületekből áll, amiknek egy részét nem is tudjuk még mesterségesen előállítani, de az életműködést csaknem minden mozzanatában visszia lehet vezetni temieTt örökre, mint a villamosság, elektromos feszültség, elektSromos kásülés, villamos áram. felületi feszültség, mely a folyadékokból gömbalakot igyekszik csinálni, ozmózis, mely az oldható anyagot az oldószerbe hajtja, diffúzió, mely az oldatot egyenletessé teszi, kémiai energia, mely vegyieteket hoz létre és bont szét hőfelhasz- nálással, vagy hőkibocsátással kapcsolatban. Vannak katalizáló erők, melyek nem vesznek részt a vegyi folyamatban, de a jelenlétük szükséges a folyamat megindulásához, egyszóval tulajdonképpen mindent meg is lehet magyarázni anélkül, hogy a titokzatos életerő hipotézisét fölhasználnánk. A szerves élet legelső és legtitóikzaitosabb megnyilvánulása & szaporodás, mely minden esetben visszavezethető a sejtek oszlására. Ez a sejtosztás teljesen önmagától megy végbe s valóban könnyen elcsábít arra, hogy egy ismeretlen erő létezését ér, működését lássuk benne. Az oszlás tudvalévőén úgy megy végbe, hogy előbb a sejtmag válik ketté s aztán az egész sejt. Ezt a sejtoszlást azonban csaknem teljesen pontosan kísérletileg is tudjuk utánozni a legközönségesebb szervetlen anyagokkal, nem is mikroszkopikus méretekben. A kísérlet a következő: Egy kis, koncentrált konyhasó- oldatból csinált tócsába vékony pipettával beleeresztünk egy csepp, frissen kevert kínai tust s a rsepp mellé kétoldalt ugyanabból a tusból egy-egy higabb cseppet. Pár perc múlva pontosan megfigyelhetjük a sejt- oszlás minden tüneményét ezeken - pis- cscppeJL-er gj&Aty szott a veszéllyel, amely oly átlátszó és előrelátható volt, hiszen feltételezhette, hogy rajta s Kerren kívül is olvasta néhány ember Németországban Villont, vagy fordítóját; lopott, mert tehette, mert gazdag volt, mert megengedhette magának azt a luxust, hogy nyugodt lelkiismerettel lopjon. Mindez rosszhiszemű, kissé tisztázatlan és kevéssé vonzó; de á Kerr-i, tipikusan polgári felháborodást, amely diadalmasan „ahá!"-t ordít s két ujja közé csípve cipeli vésztörvényszék elé ezt a szomorú trouvaillet, amely egy kissé egy zseni csirkefogása, sokkal inkább az, mint egy csirkefogó hazug zseniskedése, még kevésbé lehet elismerni. A lopást minden esetben az önientartás ösztöne diktálja, egy szükölő és zsákuccába kergetett ösztön, amely végképpen nem ismer kiutat; a művész lopása, a plágium, valami furcsa keveréke a művészi önfentartás ösztöne parancsának s annak a szexuális kíváncsiságnak, amely egy nőt például, aki szerelmében ad és kap, minden nyomó ok nélkül egy uccai kaland szomorú és múló izgalmába kerget. A világ- irodálom tele van nem is mindig teljesen jóhiszemű apró lopásokkal, melyeket legtöbbször semmi más nem magyaráz, csak az, hogy a művészi exisztenciának állandó mélységei és magasságai vannak, s a leggazdagabb közülök se tudja, melyik pillanatban szorul rá éhségében valamelyik kis szatócs kirakatában egy falat kenyérre. Az ember valahogy mindig messze tettei mögött kezdődik. A „nyomozás adatai" csak a pandúrnak érdekesek és értékesek. a sejtekben a diffúziós erők működésével lehet megmagyarázni a® élet megnyilvánulásának egy részét. A sejtek táplálkozáséira legegyszerűbb példa az amöbasejt, mely Megeszi a kovaalgát. A folyamat, ugylátszik, a mikroszkóp alatt, hogy a kovajpáncéljábam biztos alga közelébe kerül az amőbának, mely beszávja magába, megemészti s az emészthetetlen kovaburkot aztán kiadja magéiból. Ezt a táplálkozást pontosan utánozhatjuk kísérleti utón, szervetlen anyagoíkkail. Egy lapos üvegtálkába egy réteg vízre ráhelyezünk óvatosan néhány csepp kloroformot. Vékony üvegszálaikat hiuzva egy üvegcsőből a spirituszlámpán, mártsuk be sel- lakba a szálakat s finom osiptető segélyével tegyük őket a kloroformcseppek mellé. A kloroformcseppek beszivják magukba a sella- kos üvegszálakat, közben a csepp megnyúlik, hogy egészen körülvehesse a szálacskát s mihelyt a sellak leoldódott az „emészthetetlen" üvegszálról, a kiorofanmesepp kilöki magából s újra kerek alakot vesz fel. Ha csupasz üvegszálakat kínálunk a kloroformcsep- peknek, azokat nem veszik magukba. Az egész tüneményt teljességgel meg lehet magyarázni fizikai erőkkel, pedig lényegében kétségtelen életrnegnyilvánulásn ak tekinthetjük a tüneményt. Az idegmodell Az idegtevékenységek ismeretének terén még meglehetősen gyönge lábon áll a tudomány. Az már $ túlhaladott álláspont, hogy valamilyen idegfluidum kering az idegekben, miket valamikor egészen vékony csövecskéknek, szinte ereknek tekintettek, de bizonyos mértékben mégis van valami a fluidum- eíméletben, mert hiszen minden arra mutat, hogy villamos áram az, ami az idegekben vezeti az ingereket. Általában minden szerves életmegnyilvánulást elektromos áramlások kísérnek, amiket akciós áramoknak neveznek. Ezek az áramok azonban sokszor csak kísérői a vegyi folyamatnak s nem lehet sem azt mondani, hogy idegtevékenység tisztán elektromos folyamat, sem azt, hogy tisztán kémiai. A szivtevékenységnél fellépő akciós áramot nagyon egyszerűen állíthatjuk elő a következő kísérlettel: Egy lapos óraüvegre rá- ön-tümk egy kis higanyt, arra pedig pár csepp káliumibikromét oldattal megfestett hígított kénsavat. A folyadék alatt a higany felülete vízszintes lesz s nem dombom, mint rendesen. Most egy acél tűvel hozzáérünk a higany széléhez s erre a higany megmozdul s lüktetni kezd, akárcsak a szív. Ezt a ritmikus lüktetést. a kapilláris elektromosság fellépésével lehet megmagyarázni, aminek bizonyára hasonló szerepe van általában az idegműködésnél. Bing egy másfajta igen egyszerű kísérlettel csinálta meg az idegműködés modelljét. Semlegesített zselatinba kis vasrudacskát tett bele. A vas lisztátalansága és egyenlőtlen sűrűsége elég ahhoz, hogy igen gyönge, de mégis kimutatható elektromos áramokat lioz- c'hi Jétrc s j 1«íL»iÁr,ívk szerint az Idegiben is hasonlóképpen jönnek létre apró helyi egyenlőtlenségekből az áramlökések, melyek végigvezetődnek benne. Küzdelem a létért — küzdelem az oxigénért Az élet folyamata tulajdonképpen égés, vagyis oxidálás és igen érdekesen igazolhatjuk kísérletileg azt, hogy amit a létért való küzdelemnek nevezünk, az nem egyéb az oxigénért való küzdelemnél. W. Roux mutatta be ezzel a kis kísérlettel, hogy két élettelen papirszelet is képes harcolni az életért, az oxigénért a másik rovására. Egy tüllel fedett befőttes üvegbe két papirszeletet lógatott be, melyek közül az egyiket terpentinbe áztatta, a tüllön keresztül csak annyi Csizi lód feróm fürdő kérjen prospektust Fürööígazgatősdg, Csizfüröö, 5lou levegő juthat az edénybe, amennyi az egyik papír elégéséhez szükséges s ha meggyujtotta mindakét papirszeletet, csak a terpentinbe áztatott, tehát erősebben égő papír tudott végigégni, a másiknak nem jutott elég oxigén és kialudt. A terpentines papír felhasználta a másik elől a levegő egész oxigénjét. Egyelőre talán jelentékteleneknek látszanak ezek a kísérletek s csakugyan nagyon messze vannak attól, hogy velük tényleges életet tudjunk teremteni. Mégis nagyon fontosak, mert máris bebizonyítják azt, hogy nem kell titokzatos, természetfölötti erőket keresnünk a szerves életben, hanem itt is ugyanazok a fizikai és kémiai erők hoznak létre minden hatást, mint a szervetlen világban. Az élet folyamata azonban mikroszkópikus folyamat s a vizsgálata sokkal nehezebb, mint a véges méretekben történő folyamatoké. Ez azonban csak azt jelenti, hogy a kutatás lassabban halad előre s el fog következni az az idő, amikor az élet minden jelenségét úgy ismerjük, mint a közönséges fizikai és kémiai tüneményeket és talán csakugyan mesterségesen elő tudjuk idézni az élet ma még oly titokzatos megnyilvánulásait is. Mibe kerül a születés, a hatál, az egészség és a betegség Louie J. Dublin, egy amerikai életbiztosító intézet statisztikusa veti fel a kis-sé ridegen hangzó kérdést: mibe kerül a születés, a halál, az egészség és a betegség? Könyve igen érdekes adatokat közöl, bár természetesen biztosítási propagandát csinál, azonban az egészségügy ilyen üzleti felfogása nemcsak uj, hanem eredményes összehasonlításokra nyújt alkalmat —... A gyermek nevelése tőkebefektetést jelent, invesztíciót mert a felnőtt majdnem mindig többet produkál, mint amennyit őmaga fogyaszt; a felnőtt tehát növeli a családi közösség tőkéjét. Ha egy felnőtt amerikai polgár évi keresetét 2500 dollárral számítjuk, akkor egy 18 éves férfi tulajdon értéke, vagy magánértéke, tekintettel a későbbi jövedelmeire és az átlagos életkort véve számításunk alapjául: 41.000 dollárra tehető, vagy a kiadások levonása után tisztán 29.000 dollárra. 25 éves koráig emelkedik ez a tulajdonértéke. 25 éves korában 32.000 dollár, ettől kezdve folyton csökken, 50 éves korában már csak 17.500 dollárt „ér". 60 éves korában pedig 8500 dollárra becsülhető. A 70 éves ember már negatív értéket, szóval veszteséget, terhet jelent. Az újszülött érték® 9333 dollár, ennek a tőkének 3 és fél százalékos kamatozása mellett a tőkejáradékból 18 éves koráig a már említett értékre emelkedik. Az amerikai felnőtt lakosságnak 2 százaléka állandóan beteg. Ez évi 1 és egynegyedmilliárd értékveszteséget, illetve elmaradt produkciót jelent az előző kulcs alapján. Ez azonban a betegségi terhek negatív része, amelyhez hozzá kell számítani a gyógykezlés költségeit, amik szintén évi 1 milliárdot tesznek ki. A korai halál is csökkenti az emberértéket. Évenkint 120.000 csecsemő pusztul el az 'Unióban s ez a veszteség — ha a leánygyermekeket fele magánértékre becsüljük. — évi 750 millió dollár emberérték-veszteséget jelent. Minden eszköz, mely a csecsemőhalandóságot csökkenti, minden egészségvédelem, mely a lakosságot a betegségtől óvja, az életfentartást elősegíti, óriási emberérték tőkevédelmet és takarékosságot jelent. Ugyancsak növeli a nemzeti emberér- ték-átlagot minden egészségügyi politika, mely az átlagos életkort meghosszabbítja. Dublin szerint az egészségügyi megelőző intézkedésekre fejenkint 2 és fél dolláros évi befektetést számítva, a halandóságot évi 2 ezrelékkel lehet csökkenteni, ami a negatív értékhatár egyénenként való 5—7 éves eltolódását jelentené. A különös statisztika kiszámítja még a védőoltások, a difteria, skarlát, tuberkutin oltások, a rákellenes előzetes óvintézkedések, a szívbajok társadalmi kezelésének effektiv hasznát is. Talán legérdekesebb része a könyvnek, amelyben gazdasági szempontból vizsgálja a szerző a népszaporulat, a születések korlátozása, a családalapítás, a foglalkozások és az ipari hygiénia. a fajok keveredésének kérdését. A merőben uj szakkifejezések, a meglepő következtetések valósággal zavarba hozzák az olvasót es mégis meg kell állapítanunk, hogy nem céltalan ezekuek a kérdéseknek ilyen rideg, gazdasági ftze»poutbó! való tárgyalása. Oá URÁNIA Van-e különbség élő és élettelen anyag között? A modern kutatások szerint a szerves világban is ugyanazok az erők működnek, mint a szervetlenben 4
