Prágai Magyar Hirlap, 1929. június (8. évfolyam, 123-147 / 2048-2072. szám)

1929-06-02 / 124. (2049.) szám

Kai ntmmk 20 oldal

Előfizetés! ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ké ; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke

A szlovenszkői és rnszinszkói ellenzéki pártok

Főszerkesztő: politikai napilapja felelős szerkesztő:

DZURÁNY1 LÁSZLÓ FORGÁCIi GÉZA

Szerkesztőség: Prága EL, Panská uüca 12, IL emelet. Telefon: 30311 — Kiadóhivatal: Prága II., Panská ul 12/111. — Te- lefon: 34184.—Sürgönyeim: Hírlap, Praha

1 választási arelMf

289 munkáspárti, 263 konzervatív, SS liberális mandátum Angliában

Uoyd George a helyzet ura

Két lehetőség: polgári blokk vagy baloldali kartell — Mindkét kombinációnak elég nagy abszolút többsége van - Ili házfelosziatás és uj választás? ; A pártvezérek első nyilatkozatai - Franciaország busán bejelenti az entente cordiaie halálát

— Uj európai politika a láthatáron —

London, június 1. Ma röggel a választások eredményét hozzávetőleges pontossággal meg lehetett állapítani, ámbár tizenhat mandátum sorsáról egyelőre nem érkezett jelentés. A konzervatívok valószínűleg 263 mandátum birtokába kerülnek (az előző parlamentben 396), míg a munkáspárt 289 (160), a liberális párt pedig 58 (44) mandátumot kap. A konzervatívok tehát 133 mandátumot vesztenek, a munkások viszont 129-et nyernek. A liberális nyereség 14 képviselőség. Ezenkívül három ir nacionalistát és négy pártonkivüli képviselőt választottak az alsóházija. A legújabb számokból kitűnik, hogy a liberálisok és a konzervatívok összesen 321 mandátum fölött rendelkeznek, azaz 13 szavazattal ábszoJnt többségben vannak. A másik lehetőség az, bogy a munkáspárt és a liberális párt egyesülnek. Ezzel a kormánytöbbség 345 szavazatot érne el, azaz 80 szavazattal erősebb volna a konzervatívoknál. Az uj parlamentben a polgári blokk 34, a baloldali koalíció pedig 80 savazattöbbséggcl rendelkezne. Mindkét esetben természetesen a liberális párté volna a vezető szerep.

Akár a polgári blokk, akár a baloldali kartell kerül hatalomra, megvan az harminc szavazatnyi többsége, amely Angliában a tradíciók alapján föltétlenül szükséges az uralkodáshoz.

(sp) Prága, junius 1.

A nagy esemény megtörtént. Anglia megválasztotta uj parlamentjét. Az előjelek nem csaltak és Baldwin négyéves konzervatív kormánya megbukott. A munkáspárt, amelyet a legutóbbi választások alkalmával falhoz szorított a hirhedt Zinovjev-levél, csodálatos re- naissanceát éli s csütörtökön több mandátumot szerzett, mint bármikor is az angol parlamentarizmus történetében. Mindazonáltal egyetlen párt sem érte el végső célját és sem a konzervatívok, sem a munkáspártiak nem szereztek abszolút többséget. Ami annyit jelent, hogy a helyzet kulcsa a rapszódikus Lloyd George kezében van és a brit impériumban a parlament legközelebbi föloszlatásáig az történik, amit a gall varázsló akar. A sors páratlan szerencsével tüntette ki a liberálisok im- pulziv vezérét s a szerencse most sem hagyta el, amikor aránylag csekély haddal és jelentéktelen parlamenti kvantitással oda kerül az empire politikájának élére. Austin Chamberlain máris bejelentette, hogy Baldwin valószínűleg átadja a helyét Lloyd Georgenak és rábízza a kuszáit állapotok kibogozását

Nagybritannia helyzete valóban nem rózsás és korántsem fedi a középeurópai emberek elképzelését, akik valahányszor Angliára gondolnak, á boldogság és a gazdagság hazáját látják benne. Az angol nép fegyelmezett, okos és magasrangu, de a háború utáni körülmények furcsa játéka következtében a többi nagyhatalom népéhez viszonyítva, korántsin- csen irigylésreméltó helyzetben. Anglia évtizedek óta kétségbeesetten hadakozik a különböző konkurenciákkal. Hol németnek, hol japánnak nevezik a veszedelmes kereskedelmi, vagy katonai ellenfelet, hol Oroszországnak, hol Amerikának. Az angol nép hatalmas előnyeit több kellemetlen hiba csúfítja és e hibák közé tartozik a uralt berendezéseinek túlzott szeretete is. A tradíció mindenképpen tiszteletreméltó és hasznos, de nem helyénvaló a gazdasági és a kereskedelmi életben, ahol haladni kell a korral és nem szabad kitérni az uj idők fuvalma elől. Anglia száz év előtti gazdasági berendezésével nem vetekedhetik konkurenseinek lendületével és gyakran háttérbe szorul. így volt a háború előtt, amikor a német kereskedelem és ipar elaszticitása bénította meg Anglia erejét; igy van ma, amikor Amerika nyomult eléje. A brit intelligencia maximális teljesítőképességére volt szükség, hogy a német konkurenciát legalább egyelőre letörje, de alig múlt el az egyik veszedelem, megjött a másik, a nagyobbik: Amerika. A háború utáni világban Nagybritannia különben sem versenyezhetik Középeurópa igénytelen munkásaival, akik többet produkálnak, mint a brit szigetek kényelemhez szokott lakói. A gazdasági válság évről-évre nő, s bátran mondhatjuk, hogy Anglia nem tőkéjének kamataiból, hanem magából tőkéjéből él. Szerencsére az angol vagyon óriási és évek óta például táplálni tudja "az egymillió munkanélkülit is. De az ingyenélés nem megy a végtelenségig s a munkanélküliségen segíteni kell. Az ipar pang, a kereskedelem megromlott, Anglia nem konkurenciaképes, a tengerek egyeduralma elveszett, a gyarmatok lassan függetlenítik magukat, Amerika világuralma szétoszlatta Anglia világuralmi álmait, a versenv- fegyverkezós széditő temperamentummal tart, a piacok el-eltünedeznek, a nép szegényedik és — a király beteg. Ebben a helyzetben, amelyhez hasonlóan nehéz helyzetben egyetlen győző, vagy semleges állam sincsen, tényleg csak az angol józanság és intelligencia tudta megőrizni azt a magas gazdasági és szellemi standardot, amelyben Anglia mindmáig élni tudott.

A húrt azonban nem lehet a végsőkig feszíteni. A tőke lassan-lassan elfogy, a munka- nélküliség nő, a világhatalmi álom szétpattant, mint a szappanbuborék és a nép idegeskedni kezd. Abban a pillanatban, amikor 1929 május 30-án az angolok a választási urnákhoz járultak, az impórium nehezebb helyzetben volt, mint Croniwell idejében, Napóleon hadihajóinak fölkerekedésekor, vagy a világháború legforróbb napjaiban. A merev konzervatív rezsim hihetetlenül gyorsan elhasználódott. N^m

Chamberlain bejelenti, hogy Baldwin helyébe Lloyd George jön

Jellemzi a pártvezérek válasz.tásutáui ál- lásfogladása. A király súlyosan beteg, ami a helyzetet rendkívül komplilklja. Maodonald és Lloyd George az eredmény kihirdetése után nyomban Londonba utazott, hogy közel legyen a király betegágyához. Ezzel szemben Baldwin nem tartotta szükségesnek, hogy Londonba utazzék és Ghequersben maradt, ahonnét magántitkára utján közölte az angol sajtóval, hogy nem tartja szükségesnek, hogy nyilatkozzék.

Helyette Sir A üstén Chamberlain tette meg az első konzervatív nyilatkozatot. Hangsúlyozta, hogy kollégáival nem beszélt ugyan, de biztosra veszi, hogy Baldwin lemond a premierminiszteri tisztségről és Lloyd George-nak adja á/t helyét. Hadd birkézzék meg a liberális párt azzal a súlyos és zavaros helyzettel, amelyet teremtett. A szocialisták győzelmét ugyanis elsősorban az tette lehetővé, hogy a liberálisok csaknem valamennyi kerületben jelöltek és az úgynevezett háromszögű választásokkal megbontották a polgári egységet és a szocialisták malmára hajtó tmintha hibákat követett volna el és kegyetlen lett volna, hanem azért, mert nem tudta megoldani a tulnagy nehézségeket. A nép türelmetlenül elvetette és más rendszert kiváut. Szokatlan jelenség Angliában ez az ideges leszámolás, amelynek a napokban tanúi voltunk, szokatlan ez a nyugtalanság és bizonytalan kapkodás, amellyel a bakfisokkal terhelt választóközönség urnától urnához szaladt. Mindazonáltal az angolok jó Sorsa, amely soha ezt a nagy népet el nem hagyta, most is olyan megoldást mutatót1 kedvenceinek, amely e nehéz pillanatokban talán egyedül nevezhető helyesnek.

Anglia népe a Labour Party merev uralma után a toryk merev uralmát választotta. 1924 előtt kipróbálta a szociális rendszert, hogy huszonnégytől huszonkilencig kipróbálja a konzervatívot. Egyik sem vált be. A két szélsőséges lehetőség után a harmadik plauzibilis le- nvult: a w^r^v fv»H’ták a viuet. A helyzetért egyedül Lloyd George és a liberális párt felelős.

A Daily Telegraiph és a Times szerint Baldwin valószínűleg nyiüt ütközetben bukik meg a parlamentben. Nem mond le, hanem bevárja, aimig az alsóházban leszavazzák és akkor átadja helyét utódjának.

Macdonaidot tegnap, amikor Londonba érkezett, a pályaudvaron lelkes tömeg fogadta. Nem nyilatkozott arról, vájjon a király egykét napon helfül magához kéreti-e és meg- bizza-e az uj kormány megalakításával. Arról sem számolt ibe, vájjon a szocialisták hajlandók-e ismét kisebbségi kormányt alakítani és megkísérelni az államügyek vezetését.

Lloyd George Londonba való visszatérése után a következőket mondotta:

— A várakozásokat egyetlen párt sem érte el. Baldwin 50—60 mandátumos konzervatív többséget jósolt, Macdonald azt várta, hogy munkaképes többséggel vonul az uj alsóházba. A liberális kívánságok sem teljesültek. Ismét a háromszögű választások áldozataivá váltunk. A munkáspárt és a konzervatív párt egy-egy mandátumát körülbelül harmincezer szavazattal szerezte meg, rnig egy-egy liberális mandátumhoz százezer szavazat kellett. Mindazonáltal a liberális párt a mérleg nyele lesz a két másik párt között. Helyzetünk rendkívül felelősségteljes, de bízunk abban, bogy el nem bukunk.

Anglia népe megbízhat bennünk, mert igérluságot és a koalíciót választotta. Az angol alsóház uj összetételében sem a munkáspárt, sem a konzervatív párt nem tud egyedül uralkodni, de mindkettő alkalmas az uralomra, ha Lloyd George liberális pártját megnyeri magának. Vagy a konzervatívok, vagy a munkások kénytelenek engedni merev dogmáikból és programjukat lefokozni a liberális párt követeléseihez. Akárhogy vesszük, ez a megoldási mód üdvös dolog. A liberális párt nagy föladata, hogy csekély mandálumszáma ellenére a nemzet éber lelkiismerete legyen és azonnal közbelépjen, amint az egyik párt rá akarja kényszeríteni egyoldalú dogmáit az országra. Lloyd George kis pártja lesz a kovász, amely megéleszti az angol politika cipóját. Nem engedi, hogy túlzottan baloldali institúciók kerüljenek előtérbe és nem engedi, hogy konzervatív merevség vezesse tovább az országot. A liberálisok pártja kvantitás szemponttáKAI i nloVon c rrvArt n ronuvivl

jük, bogy seramiesehre sem fogjuk meg nem engedett dolgokra fölhasználni hatalmunkat. Egy edül a nemzet jólétének vágya lebeg szemünk előtt. A legfőbb feladat, bogy stabil és kormányképes többséget alakítsunk.

Hogy szavaztak?

A választásokon az arra jogosultaknak mintegy hetvennyolc százaléka vett részt, mig a legutóbbi választásokon nyolcvankét százalék szavazott. A konzervatívokra 8,558.000 szavazat esett, a munkáspártra 9,250.000, a liberálisokra 6,220.000. A kommunisták mindössze 52.000 szavazatot kaptak, mig a többi jelentéktelen pártok össze-vissza 251-000 szavazatot.

Ha Baldwin elhatározza, hogy junius 25-én az alsóház elé lép, akkor már a napokban rekonstruálni kell kormányát. A választásokon ugyanis megbukott a munkaügyi miniszter és a főállamügyész,(valamint öt államtitkár, úgyhogy a támadt réseket be kell tömni.

Félszeg saifó&ctmneiitárok

A konzervatív sajtókommentárok félszegen és bizonytalanul ítélik meg a helyzetet. Különösen Baldwin feltűnő hallgatása okoz zavart a konzervatív lapok szerkesztőségeiben. A Times vezércikkében óva inti Angliát, hogy állást foglaljon az eredményekhez mindaddig, amig tiszta képet nem kap az eredményekről Á vezércikk szerint Anglia többször volt hasonló komplikált helyzetben s mindig sikerült alkotmányos utón kiutat találni. A Daily Telegraph azt ajánlja Baldwinnak, hogy rekonstruálja kabinetjét és a parlament össze- ülésóig maradjon hivatalában. A Morning- post szerint jó volna, ha Baldwin bizonyos ideig megtartaná a miniszterelnöki tárcát.

A Daily Mail helyesnek tartaná, ha Baldwin állásában maradna s megvárná, amig a parlament megbuktatja. Ez a lap különben bejósolja, hogy hamarosan uj választásokra kerül a sor.

A Daily News szomorúan állapítja meg, hogy az elavult, választási rendszer ismét katasztrofálissá vált a liberális párt szempontjából. A Daily Chronicle gyors választási reformot követei. E lap szerint a libertásoknak is ez lesz első követelésük.

A lapok többsége szerint a liberális párt a konzervatív párttal karöltve alakit korsem váltotta be, amellyel Európa a választásokba kisérte, de annál jelentősebb kvalitás szempontjából, mert övé a jövő, ő a mérleg nyele Angliában és — ha a két másik párt nem akar a házföloszlatás veszedelmes fegyveréhez nyúlni — mindenki kénytelen lesz Angliában azt cselekedni, ami a gall varázsló akar.

Magyar szempontból Lloyd George döntő szerepe üdvös jelenségnek nevezhető. A konzervatív párt rokonszenvezik Magyarországgal, de kérlelhetetlen hive a békeszerződések meg- ingathatatlanságának és nem éppen szívügye a kisebbségek sorsa. A munkáspárt viszont önzetlenül siet az elnyomottak segítségére, de bizonyos atavisztikus hűvösséggel nézi és nem érti meg a magyar életet. Egyedül a liberális párt az, amely a magyarsággal is, a kisebbségekkel is rokonszenvezik. Ha a magyarság Angliától valómit vár, egyedül a liberális párttól várhatja, amely uj, jelentős pozíciójában e/ilrof- EöTénmirn