Prágai Magyar Hirlap, 1929. június (8. évfolyam, 123-147 / 2048-2072. szám)

1929-06-11 / 131. (2056.) szám

4

1929 junius 11, kedd.

nemzeti párt által együttesen követett külügyi bizottságnak vezetője: mert vannak helyzetek, amikor a pártokon felül kell cselekednie mindannak, aki fajtáját d,s hitét megőrizni akarja és igyekszik annak az igazát keresni. Mi ittlévők megtanultuk, hogy nem szabad’ sovinisztáknak hinni, ha azt követeljük, hogy mások se legyenek soviniszták. Ugyanaz, ami a nemzeti érzésben a sovinizmus, ugyanaz lehet a nemzeti érzőn korlátozása mellett a túltengő párthoz való ragaszkodásból fakadó UmitáUság.

Decemberben Németországban voltam, Berlinben és Drezdában, januárban Rómában, februárban Brüsszelben és Parisban, márciusban Géniben és Párásban, áprilisban Londonban, most májusban pedig Madridban és Barcelonában.

Ezeken a helyeken a kisebbségi kérdéseknek, kisebbségi jogainknak érdekében jártam el: jártam mindig úgy, hogy jelentkeztem mindenütt a republika követénél, mert nagyon jól tudom, mint régi és tapasztalt politikus azt, hogy

csak nyílt sisakkal, a becsületes, őszinte, lojális nyíltsággal tudjuk el-érni a, mai vi- Jdgücm azt, hogy meghallgassanak és megértsenek bennünket. Tőlem távol állnak a mellékutak, nemcsak azért, mert az egész nemlésem és beidegzésem kötelez arra, hogy becsületes gentlemanike módra po- " MMzáljak, de azért is, mert nagyon jól tudom. azt, hogy a politikában az egyetlen mód, amely célravezető: a jogalapon való megmaradás. Csak a jog, ez az erkölcsi fegyver az egyetlen, amely épp oly erőssé tesz bennünket kicsinyeket,

amilyenek a nagyok abban a légkörben, amely tiszta légkört reprezentálják nagyon sokan az angol s az amerikai, immár a sovinizmuson tulemelkedő hatalmak világában.

A Benes-féle koncepció és annak sorstragédiájja

A világ közvéleményében Csehszlovákia egy ideig a legügyesebb módon tudta a maga rai- son d'etre-jét, a maga szükségszerűségét igazolni és a respublika, különösen az elnöke, a világ egyik legtekintélyesebb pozícióját foglalja el. Azonban minden tényezője a világnak látja azt, hogy a csehszlovák respublika nem egy logikai szükségszerűség eredménye, hanem eredménye lett egy politikai gondolatnak, amely egy háború utáni neurózisból fakadt. Ha olvassuk a világirodalomban megjelent különböző tanulmányokat, emlékiratokat, akkor látjuk azt, hogy Párásban a békekötéskor olyan légkör uralkodott, amely bosszútól lihegett és ez a bosz- szu kielégítést akart találni.

Aki ellen igazán fölléptek bosszúból, a németeket nem lehetett azoknak kondenziv ereje miatt letörni és igy összetörték az osztrák-magyar monarchiát. A világ azonban látja ma azt, hogy az osztrák-magyar monarchia széttörése nem eredményezett semmi egyebet, mint egy törött tükröt, amelyet többé visszacsinálni nem lehet és amelyből torzkép mered mindenki felé, aki ebbe beletekint.

A szláv világ és a latin világ a germánokat akarta megtörni, mert a germánokat hasonló gondolatvilág vezette, mint a pánszlávokat, a pángermanizmus s a szintén németnek tartott osztrák-magyar monarchiát szétszedték. Most azonban észreveszik azt, hogy az osztrák-magyar monarchia szétszedésével tulajdonképpen Németországot erősítették meg.

Mert Németország mint nagyhatalom bizonyos mértékben feszélyezve volt a mellette levő osztrák-magyar nagyhatalom által, nem mert szabadon járni, nem mert szabadon mozogni, nem merte egészen kifejleszteni a maga pán- germán törekvését és ez a fék veszett el. Azok pedig, akik akkor remegtek a germán óriástól, ma jobban félnek tőle és érdekes nézni azt, hogy a lefegyverzett német kolosz- szustól hogyan félnek azok, akiknek a fölfegyverkezése megemészti minden anyagi erejüket és akik páncéltornyok között ülnek ugyan, de biztonságukat nem tudják megtalálni.

A világ tehát keresi most a módot arra, hogy hogyan tudja ezeket a nagy hibákat, amelyek megtörténtek, jóvátenni, s mindenki már a régi latin közmondásban leli vigaszát: mundus se expediet. De ez nehéz. Szövetségeseket keresnek egyik a másiknál, barátsági szerződéseket kötnek egyik a másikkal, béke- szerződéseket kötnek egyik a másikkal, Írásba helyezi egyik is, másik is a békét és megpecsételik azt, de ne felejtsük el azt, hogy

akinek egészségügyi lapja van, még nem egészséges: akinek béke-, biztonság- és barátsági szerződése van, az még nincsen sem barátságban, sem biztonságban, sem békében.

Csehszlovákia is keresi a békét, keresi a megegyezést, ezen tűnődik, ezt keresi mindenfelé való útjában Benes miniszter ur, olyan utakon, amelyeket ismer a világ, s olyan utakon, amelyeket nem ismer a világ, de minden politikai akcióját meghiúsítja egyetlenegy kardinál!;- pontnak a számba nem vétele, tudniillik az, hogy

az egész Benes-féle koncepció oda csuesosori ik ki, hogy helyettesítse a pánszláv mozgalomban Nagyoroszországot és úgy lép föl, mint egy egységes szláv állam, jóllehet ez a respublika, akárhogy okoskodnak, akárhogyan matematizálnak, nem egy egységes nemzetiségű állam, de különböző tradicióju, különböző célú fajoknak és nemzeteknek a konglomerátuma.

Csak röviden akarom érinteni a világban levő nagy politikát. Csehszlovákia a maga állami erejének megszilárdítása végett szigorúan a francia politikának az uszályhordozója, de — és itt van a bökkenő! — a pánszláv gondolatot akarja megvalósítani. Miután pedig

a végső nagy konklúzióban a latin világ- uralmi törekvésnek a szláv világuralmi törekvéssel való együttműködése lehetetlen, mert mind a két álmot megzavarja az ugyancsak velük kongruens erejű angol— szász—germán gondolat, ezért meddő a törekvés.

Az adottság ma az, hogy Csehszlovákia három oldalt a germánokkal van körülhatárolva és

magában Csehszlovákiában a legerősebb kulturbatalmat a germán faj képviseli, de emellett Csehszlovákia meg van terhelve velünk magyarokkal is. V

akik másfajtájuak, akik turániak vagyunk, akik azonban szintén faj vagyunk és a turáni gondolat szintén növekszik és erősödik, mert ne felejtsük, hogy turáni ebben a világban nemcsak a magyar, de turáni az ,a gondolat is, amely Ázsiából tör előre és amelynek szálai nem csak itt vannak, de amelynek a törzse a japán és a mongol hatalom.

A görög tragikum árnyai látszanak. Konklúziót nem akarok levonni, azt más alkalommal teszem, mert úgy is hosszú lett az, amit mondani akartam, ezért áttérek a napi politikára.

„Sziovenszkó nemcsak a szlovákoké, de a sziovenszkóiaké“

Parlamentünk nem működik. Újból visszatérek a régi hasonlatomra: a malom üresen jár, a malomkövek egymást morzsolják. Ez az oka annak, hogy sem meg nem old semmit a napi politika, sem eredményt elérni nem tud a politika, beteg az egész szervezet, amelyen gyakorlatilag két módon igyekeztek enyhíteni azok, akik a kormány és az állam éleiét vezetik.

A tranzigálások korát éljük és

keresik a blokkok megteremtését.

Kerestek egy agrárblokkot, kerestek egy katolikus blokkot, kerestek egy cseh-német blokkot, kerestek egy cseh-szlovák blokkot, kerestek különböző megoldásokat és — nem találtak semmit. Rá kell jöjjenek a politikában arra, hogy vannak koefficiensek, amelyeket minden matematikai tételnél számba kell venni és

ilyen koefficiens ennek az államnak az életében Sziovenszkó a maga szlovákjaival, a maga magyarjaival, a maga németjeivel és a maga ruszinjaival.

Ezeket mind úgy akarják megoldani, hogy nélkülünk akarnak rólunk határozni és velünk csak úgy akarnának intézkedni, ha mi megszűnnénk mi lenni, akik vagyunk és átalakulnánk, — triviális a hasonlat, de az a régi magyar mondás jut az eszembe: — ha nénémnek bajusza volna, akkor a bátyám lenne.

Mi magyarok ezer esztendeig itt voltunk és mi itt is akarunk maradni. S Európában a magyar állam szintén itt van és itt akar maradni.

Miután a Duna nem fölfelé folyik, de lefelé és miután a gazdasági érdek épp oly erős, mint a nemzet fenmaradásának a vágya, minket nem lehet negligálni, mert a matematikai egyenlet sehogy sem oldható meg nélkülünk. Nem lehet másképp ebben az országban normális helyzetet teremteni, mint ha mindenkinek a fajsulyát számba veszik, ellenálló erejét számba veszik és aszerint kezdenek matematizálni. Ezért vagyunk mi egyesült erejű szlovenszkói őslakosok azok, akiknek érdekei egyek és akik meg kell, hogy keressük az együttműködés eszközeit.

•■Nem az az aktivizmus, ha én feladom a magam egyéniségét és énjét, ahogy azt nagyon sokan akarnák, hanem

aktivizmus az, ha én hirdetem azt, hogy hajlandó vagyok, kész vagyok az állam életében részt venni, de csak úgy, ha az önérzetem, nemzeti jellegem, teljes egyéniségem fentartása mellett lehetséges.

Az államnak cseh vezetői érzik ezt, hiszen ők is mindig ezt az utat vallották, amikor Ausztriában voltak és érzik azt, hogy valahogyan mégis igazunk van nekünk szloven- szkóiaknak, Szlovenszkón is rájönnek arra, hogy igazuk van azoknak a magyaroknak, akik hirdették, hogy

Sziovenszkó nemcsak a szlovákoké, de a szlovenszkóiaké.

A hármasbizottság eiaberátumábó! hiányzik a jog szelleme

Én mindenütt, ahol részt veszek a kisebbségi mozgalmakban, együtt és lojálisán dolgozom a cseh állam többi delegátusával, de soha nem felejtem és nem felejtetem el azt, hogy épp olyan joggal biró tényezője vagyok az államnak, mint a többi. Ezért a kisebbségi kérdésben mindig rámutatok arra, hogy a kisebbségi kérdéseket nem lehet megoldani másképp, csak a jogalapon, a jogalapon is csak úgy, ha teljes egyenlő szabadsággal tudja mindenki a maga jogát kifejleszteni.

Ezért nézek teljes szkepticitással az elé a javaslat elé, amelynek már ismerem körülbelül a szövegét, amelyet most fog a népszövetség elé terjeszteni az a bizottság, amely Angliának a külügyminiszteréből, Spanyolország nagykövetéből és Japán nagykövetéből állt. Szentül hiszem, hogy ezeknek az elaborátuma is oda fog helyeződni, ahová a többi ilyen elaborátum: az irattárba, mert hiányzik belőle az igazi szabad jog, az igazi animus contr&hendi.

Vajúdik a világ, de nekünk nem szabad azért sem kétségbe esnünk, sem energiánkat elveszteni, hanem meg kell állnunk azon a sziklán, amelyen vagyunk és ez a jog, az az eminens jog, amely garantálja minden nemzetnek és minden fajnak az ősjogát: a jogát az élethez.

Mi magyarok becsületesen akarunk békét

és megértést

Szlovenszkón tehát nem szabad figyelmen kívül hagyni azf, hogy mi itt vagyunk magyarok, itt vagyunk szlovákok, itt vagyunk németek, itt vagyunk ruszinok és itt akarunk maradni. Én mindig hirdettem azt, hogy nekünk egymásra kell találnunk és még ezelőtt három-négy esztendeje, közöny, számbanem- vevés és lekicsinylés volt a válasz erre, ma azonban már a Národny Dennikben, tehát Kramár lapjában, a Slovensky Dennikben, tehát a Hodzsa-irányzat lapjában, a Slovák- ban, tehát a Hlinka-irányzat lapjában, a Li- dové Novinyben és mindenfelé megmozdulnak a tényezők, hogy mi az a magyar és szlovák és cseh viszony.

Aki jogalapon áll, az bizalommal van a másik iránt, aki a jogában nem egészen biztos, az mindig bizalmatlan a másikkal szemben.

Ahogy a társadalomban azok, akiknek társadalmi pozíciója nem igazán erős, mindig meg vannak sértve és mindig lenézetteknek, leki- csinyelteknek vagy kijátszottaknak hiszik magukat, az állam életében is igy van. A szlovákság magatartásában, — nem a népben, mert a nép semmi haragot nem táplál a magyar iránt és a magyar sem táplál semmi haragot a szlovák nép iránt, — de az intelligenciában mindig felmerül az a gyanakvás, hogy mi, ittlevő magyarok meg akarjuk csalni az ittlevő szlovákokat, mi ittlevő magyarok az autonómia követelése mellett nem akarunk egyebet, mint a magunk hegemóniáját ismét megteremteni és elfelejtik azt, hogy senkit elnyomni, senkit, megcsalni nem lébet, ha az elégendő erős és

ha ráeszmélnek igazán őszintén a szlovákok önmagukra, akkor érezhetik azt, hogy ők a maguk intelligenciájával, a maguk fiatalságával meg nem csalhatok, félre nem vezethetők, mert hisz ugyanazzal a kvalitással hárnak, mint mi, csakhogy vice versa

mi sem vagyunk sem megcsalhatok, sem kijátszhatók, sem megalázhatok.

Uj levegő járja a világot, de akármilyen uj a levegő, a kétszerkettő, az mindig kétszerkettő s a logikának örök a törvénye, mert a logika, a logos az Isten lényegéből faliad, az soha meg nem változik.

Evolúció mindenben van, de átalakulás nincsen

s itt van a Darvin tételének a teljes csődje, nem lett, amióta a világot tudjuk és ismerjük, azalatt az ezredévek alatt egyetlenegy halból sem madár, egyetlenegy madárból sem emlős és egyetlenegy emlősből sem ember. És ahogy még a verébből sem lett pacsirta soha,, úgy soha faj el nem veszett, hanem megmaradt, lehet, hogy egyideig nem tudta a maga erejét érvényesíteni, de ha tudta, akkor csak a logika győzött és nem az átalakulási teória lett meg.

Nagyon érdekes, amit én most láttam Spanyolországban, ahol a baszk-kérdés és a katalán-kérdés hihetetlen erős, Lengyelországban, ahol az ukrán-kérdés rendkívül erős és igy van ez itt Csehszlovákiában, ahol a magyar kérdés rendkívül erős. Én itt újból becsülettel kinyújtom a kezemet és azt hiszem, hogy mindannyián együtt, érzünk abban, hogy igenis, mi magyarok becsületesen akarunk békét és megértést a szlovákokkal és ha bennünket megértenek, akkor a csehekkel is, de mindaddig, amsg bennünket meg nem értenek, amíg bennünket félreismernek, amig bennünket másodranguaknak néznek, amig mindazok a garanciák, amelyektől nemzeti létünk függ, nekünk meg

Fizessen elő a

ur Képes üét-re

Előfizetési ára V< évre 80.— Kos.

nem adatnak, addig mi nem bizalmatlanok, de addig mi tartózkodók és addig mi a mar gunk negatív álláspontján állók maradunk.

„Pozitivizmus" és „aktivizmus"

Negatív izmussal vádolnak engem meg, akik gyakorlatlanok és nem ismerik az életet. Magyarország régi viszonyaira akarok rámutatni, ahol negatív volt a román blokk akkor, amikor azt Mocsonyi Sándor vezette, amikor a románok nem vettek részt az állaim életében úgy, hogy a parlamentben magukat nem képviseltették, azonban idővel a Mocsonyi Sándor-féle politikát módosították Aradon és akkor kezdtek részt venni a parlamentben a románok.

Volt szó erről nálunk is és ón is azok közé tartoztam, hogy mindaddig, amig az állam határai megállapítva nincsenek, mindaddig, mi, a Magyarországgal komplex egészben élő csallóköziek vagy bodrogköziek az állam életében ne vegyünk részt és ez volt az oka annak, hogy 1920-ban mi a parlamenti válaszr tásban nem vettünk részt. Azóta azonban, hogy Magyarország elfogadta a trianoni békét, azóta az aktív részvételt szükségesnek tartottam és nem tudok egyebet a negativiz- mus vádjával szemben állítani, mi\t azt, hogy igenis, én és mindannyian a politikai életben résztveszünk, mert

nem az a pozitivizmus és nem az az aktivizmus, hogy én az állam kormányzatát támogatom, hanem az, hogy én az állam életében mint ellenzék résztveszek.

Ezt pedig teszem.

Ebben az életben a gyakorlati élettel kell számolnunk, azzal akarok itt foglalkozni és akarok mutatni arra, hogy mi akkor tudunk hatékonyak és erősek lenni, ha követjük azokat a modern eszközöket, amelyeket a nagy nyugati parlamentekben látni és amelyet, hogy modernek legyünk mi is, nekünk is adoptálnunk kell. Nekünk a mi fajtánkat politikailag és gazdaságilag fegyelmeznünk és erősítenünk kell, hogy igy politikailag és gazdaságilag vértezetten tudjunk várni és tudjunk előbbre haladni.

A világ egyik legnagyobb politikusának és diplomatájának a szavát akarom idézni, Talley- randnak. aki, amikor megkérdezték, hogy miben áll sikereinek a titka, azt felelte: j‘ai

sur verni, ón túléltem.

Magyar együttműködés!

Tehát nekünk is olyanoknak kell lennünk, hogy túléljük mindezeket a forrongásokat, ezért kell nekünk együtt haladnunk ittlevő szlovákoknak, magyaroknak, németeknek és ruszinoknak

s ezért kell nekünk itt együtt dolgoznunk, nem pedig egymás ellen harcolnunk azokkal a tömegekkel, amelyekben be vagyunk sorozva a magyar nemzeti pártba vagy az országos keresztényszocialista pártba. Nekünk nem abban kell rivalizálnunk, hogy hol és miképpen tud egyik párt a másiknak ártani, de abban, hogy hogyan tudunk egyesült erővel hadakozni a hadállásaink fentartása végett. Ha tudtak az angolok és a franciák az ő különböző világnézetük mellett egységes célt követve harcolni a nagyon szervezett német erővel szemben, hát nekünk is meg kell ezt tennünk és ezért hívtam össze a mélyen tisztelt végrehajtó bizottságot, hogy ennek a dolgát megbeszéljük.

Amikor kezembe vettem a keresztényszocialista párt lobogóját, odaadtam mindazt, ami bennem van annak a célnak a szolgálatába, odaadtam önzetlenül és koromat meghazudtoló energiát próbáltam kifejteni és azt hiszem, hogy működésemnek sikere volt. Most újból itt állok önök előtt és azzal a kéréssel vagyok önökhöz, hogy támogassák azt a politikát, amelyet én követni akarok kint és bent egyaránt, nem vezettetve semmi mástól, osak fajtám, nemzetem, hitem, vagyis teljes individualitásomnak kifejtésével, mert

mi nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy egymás ellen harcoljunk. Ha széttagolva mások által és a gyengeség által szétmorzsoltak leszünk, nekünk éltető erőnk Jegyen az a gondolat, amelyet olyan szépen valósított meg a fascio gondolatával Mussolini, amelyet olyan szépen valósítottak meg Csehszlovákiában a sj-okolok és az orolok, nekünk ittlevöknek szintén összetartva meg kell tartanunk újból azt, amit 'annyiszor hirdettem: getrennt marsehie- ren, zusarumon schlngen. nekünk kéz a kézben becsületesen, egyéniségünk megt&r- tásával nyíltan, minden mellékgondola.t nélkül küzdeniink kell azért, amiért pártom, ez a párt is fennáll és a másik is fennáll, azért, hogy ne párt éljen, de éljen a nemzet, ne párt győzzön, de győzzön az igazság.

t-i ii in min i ■■wimT inmiTOTiMirminii mi ni—

A román külügyminiszter kedden expozét mond

Bukarest, junius 10. Kedden terjeszti elő a parlamentben Mi roncson külügyminiszter a roinán-jtigoszláv szövetségi szerződésről szóló törvényjavaslatot s ez alkalommal minden valószínűség szerint, nagyobb külügyi exyiozét is mond.