Prágai Magyar Hirlap, 1929. június (8. évfolyam, 123-147 / 2048-2072. szám)

1929-06-09 / 130. (2055.) szám

1*2® frojbns 9, vasárnap. trk<iai-Mag-íar.i<irlab 15 ipsfiallátor Keletszlovenszkó első és legnagyobb kö&pontifütési vállalata, K©£0«e, Hvieszdoszlav körút 18. Tel. 451 MILYEN IDŐ VARHATÓ A légnyomás emetfkedésével melegebb, derült és nyngodt időjárás na van kilátás. — Idöpr gnózis: Általában szép, helyi zivatarokkal, győrié nyu­gati széllel. — Egy betörő Idgja képviselni a román diáko­kat a budapesti njenventköBi díáikkangr}e@swuaon. Budapestről jelentik: A hir elóg hihetetlenül hangzik, pedig igaz kell, hogy legyen, mert a bukaresti Ourentul cimü lap leplezi le a kínos ügyet. A Ourentul ugyanis vezető helyen foglal­kozik a Budapesten tartandó nemzetközi diákkon- gressaussal és kijelenti, hogy román részről olyan delegációt választottak, amely nem reprezentál­hatja kellőképpen a román diákságot. A román delegáció egyik tagija ugyanis Gíh. Sarhuleeou ötödéves orvostanhallgató, aki néhány évvel ez­előtt betört a bukaresti egyetem volt rektorának lakásába, amiért egyhavi fogházra Ítélték, mit ki is töltött. A másik tagja és vezetője a delegáció­nak George Crout, akinek a nagyváradi rombo­lásoknál, teimplomgyalázásnál és verekedéseknél vezető szerepe volt. Mit fognak szólni a magya­rok, ha a román diákok reprezentánsai egy bün­tetett előéletű betörő és az az ember lesz, aki a nagyváradi zavargásokat vezette. A lap erélyesen sürgeti, hogy haladéktalanul válasszanak egy másik delegációt, mely méltóbban képviselhesse a román diákokat az augusztusi nemzetközi diák- kongresszuson Budapesten. xx A világhírű Förster-zongoragyár Rábelv Mikiás rimaszombati könyvkereskedőnél ál­landó mintaraktárt rendezett be, ahol igém kedvezd részletfizetési feltételeik mellett vá­sárolható zongora, pianino vagy harnKrainsm. Régi zongorákat is átvesz és becseréL SsspMk, métftoRok, pattanások, aOmOrBk csodüa­tm gyorsan és biztosan csak Mary-crémmel mai­sak el. Mindenütt kapható, de vigyázzon, valódi *»v — A maszkáiban yépssámiábtesnd a jogtalan bevándorlást. A vraahingtoui képviaolő- ház 163 oaavaoattel 183 ellenében törvényjavas­latot szavazott meg, amelynek érteimében az 1990-ra tervezett népszámlálás alkalmából min­den külföldi állampolgárnak igazolnia kell, ho­gyan jutott az Egyesült Államokba. Emel az in­tézkedéssel akarják ellenőri mi, hogy az atóSbfed években milyen aránya volt a Jogtalan beván­dorlás. HALTENBERGER Gyártelepek: Budapest - KoSice - Pieátany FIST - TISZTIT - MOS Központi özem cime: Haltenberger festögyár, Koáice 2 SzmHÁzKönyy-KamoRA Színpadi alkotás és hangosfilm Ma: EGRI VIKTOR A prágai Német Színház e heti műsora: Vasárnap: A nürnbergi meeterdalnokok. Hét­fő: Ferlenkomödie. Kedd: Lala. Szerda: Kranwü Csütörtök: fláromgorases opera. Péntek: Singon- de Vénás. Szombat: Priedeiik*. Vasárnap: í>er arme Heinrich. Hétfő: Singende Venos. Kleine Bühne: Vasárnap d. e.: Zenei matiné, este: Eine Hoeh­zeitsmaeht Hétfő: Praalein Mama. Kedd: Zor gofl. Ansicht. Szerda: Hochseitsn&oht. Csütörtök: Perlenkoonödie. Péntek: Lola. Szombat: Unter Hescháftsanfsicht. Vasárnap: Hochzeátanaeht. Hét­fő : Lnlu. A POZSONYI MOZIK MÜc0RA: Junins 7—10: Redoute: Az ^1 nagyhercegnő. Átlón: Mézeshetek. Tátra: Rose Marié. Elité: Három hét. SZANATÓRIUM ll ! >CARITAS< POZSONY, TORNA-U. 18. r*L 08-95. Tel. ttkll. iimlegf* fi I | l: ocsMiy nspí 80.— KI., IL o**tály a api M.— Ka Szabad orvosválasztás! iaAléii palinál* 8 napra I. oiztily KC, 1600, — J . . . . H. . . 1000.­Bassermannról, az Iffland-gyürü mai birto­kosáról, egyik ismerője ezt a mély r evilági tó jelenetet beszéli el szinészi értékének megvi­tatása kapcsán: A színpadon egy kétesnivóju szinmüsláger- nek, a nálunk is jól ismert „A nagy bariton"- nak előadása folyik. A főivonás a már örege­dő operasztárnak öltözőjében játszódik le. A nagy bariton kosztümben és kifestve vár az opera kezdetére, mikor valami váratlan tör­ténik: egy viharos jelenet után a nagy izga­lom rátámad az énekes érzékeny hangszálaira, a nagy bariton bereked. Ilyen indiszponáltság- gal nem állhat ki énekelni, — veszélyeztetve volna az egész előadás, ha nem állna készen­létben a fiatal baritonista, aki csak várja, hogy egyszer alkalma legyen beugrani nagy kollé­gája helyett. Az opera megkezdődik, de a nagy bariton nélkül és a fiatal utód győz. Bas- sermann előbb szórakozottan fülel, kakasko­dik, a gőg ágaskodik benne, de a játék vérre megy, a nagy bariton lassan az öltöző ajtajá­hoz sompolyog és kinyitja. A néző csak a há­tát látja, ahogy kifelé hallgat a kulisszák mö­gé és ez a. hát egyre jobban görnyed és meg­rokkan. Más színész ezzel be is érné, a váll- nak fájdalmas összehúzódásával, néhány moz­dulattal, melyek jelzik: a nagy bariton elját­szotta utolsó szerepét, csúszik a zenitről, itt a fiatal, az uj ember, aki jogot formál az utód­láshoz. A kulisszák mögül figyelők azonban ennél többet látnak. Látják a művész végtelen elmerültségét, Bassermann nem komédiázik, most kívül All esen a festett világon, most nem maga, hanem tényleg a nagy bariton, aki na­gyon fájdalmas pillanatot él át: az utód éne­kel, az ő ragyogásának vége, jön az öregség. Nem a közönség felé fordított teste, hanem a kulisszákba meredő arca tükrözi ezt a fájdal­mas fölismerést, a száj vonaglik és a szem el- fátyolozódik a lélekből fakadó fekete borútól; a nézőtől elforduló test nem a komédiás teste többé, hanem a nagy baritoné, akinek előál­lása nincsen megjátszva, de át lett élve és a test csak egy messzeágaző lelki folyamatnak az izmokra áthárult hatását mutatja. A szerep átélése ex esetben oly nagy volt, hogy a színész tökéletesen eltűnt mögötte. A kulisszák mögött figyelő ember ennek az em­berátélésnek és megteremtésnek egész benső és titkos pillanatait élhette át, amikor a mű­vész a néző szemétől eltakarva „dolgozott". Kivételez tehetségű színészeknél gyakran látjuk az összeolvadást az alakkal, akit szín­padra hoznak. Ezek az alakítások sokáig re- zonálnak aztán bennük. Gondoljunk az öreg Moissi Fedjájára, Csortoz Liliomára, vagy Hegedűs ördögjére. Egy alkalommal, a bécsi Kunstelle jóvol­tából, az első sorból néztem Gerhardt Haupt- mann Flórian Geyerjének előadását Karlheinz Martin rendezésében. Geyert Eugen Klöpfer alakította. Flórian Geyer a tragédia utolsó fölvonásában vasvért ezetében h aláír asebezve eldől a színen. Karlheinz Martin átfödette az orkesztert, hogy megnagyobbítsa vele a szín­padot és ezzel enyhítsen azon a distanoon, mely nézőtér és rivalda között főnnálL Az em­lített utolsó kép jórészben igy szinte a füg­göny előtt, a közönség között játszódott le. A halálrasebzett Geyer fejét elérhettem volna kinyújtott kezemmel. Ekkor láttam az alakító színész arcát, verejtéke® homlokát, — ez a munka verejtéke volt, mely nem érdemel több tiszteletet, mint a favágó verejtéke, — de hal­lottam azt a forró, tikkadt lihegést, mely nem a nézőnek szólt, hanem a haldoklót emésztet­te, hallottam a tüdőnek rettentő birkózását a szavakért és láttam a szemének hályogát; ez a feketepáncélos színész most Geyer haldok­lását élte és a cigány leány, aki félig meztele­nül rávetette magát és ráncigálta a kreatúra lég rémül etesebb kétségbeesésével, nem a mű­vésznő, hanem a cigány lány volt, akit szere­tője haldoklása őrületes félelemmel rázott meg. Minden idege és izma remegett minek a kifestett lánynak, ahogy az extázis égett és lo­bogott benne. A gerincemen végigfutott vala­mi gyönyörteljes hideg és forróság, elkapott az alig karnyújtásnyira tőlem lefolyó halálbirkó­zás kéjgyönyöree gyötrelme, lélekzethalva éreztem, hogy ezekben a pillanatokban részese lettem annak a teremtésnek, amelyet a szí­nész az énje föláldozásával verejtékezett ki idegeiből. Azóta ezt a teremtő pillanatot lesem, amikor elalszik a színpad görögtüze, elmerül ez az egész kulisszavilág és a színész az ember ar­cát mutatja. Láttam már máskor is, Varsányi Irén néhány jelenetében, vagy Káthe Dorsch- nál. Emlékszem egy fényképre. „Káthe Dorsch in höchster Spielversunkenheit" — ez állt az illusztráció alatt. Azt hiszem, egy Rose Berndt alakítása után kapta le a fényképész. A szín­pad már üres, csak Dorsch ül a pádon maga elé meredve. A szavak már elhangzottak, a tragédia utolsó jelenete már lepergett, de még nincs itt a mozdulat, hogy a színész letörölhes­se arcáról a festéket, a színész még éli a né­zők elé kihozott alakot, a szerencsétlen, tra­C ” s sorsú Rose Berndtet, az átélés oly nagy, nem lehetett az utolsó függöny után ki­parancsolni az idegekből ezt a megteremtett emberi Mostanában úgy a szak-, mint a napilapok sokat cikkeznek a hangos filmről. Magátólér- tetődő, hogy a véleményeket az uj találmány­ban üzletet szimatoló tőke befolyásolja. A kri­tika odáig bátorkodik, hogy a néma film ha lálát bejósolja. Ezzel kapcsolatban jómagam, aki tökéletes hangos filmet még nem élvez­tem, néhány szerény megjegyzést kockáztatok meg. Hogy a nyelybéli nehézségek áthidalhatók, azt némiképpen megértem. Élveztem már orosz szinielőadást is, ahol alig néhány szót értettem meg. A baj ott fog kezdődni, ahol a hangos filmet összepárosítják az irodalommal. A néma film más síkon mozog, mint az iroda­lom, a filnimozgás művészetének tolmácsa. De hol marad a mozgás, ahol a kép megszólal? Nem az a kivetnivaló, hogy ezek az első han­gos filmek bárgyuan együgyü és az ameri­kaiaktól elvárható fájdalmasan giccses nívón fognak megszólalni, hanem az, hogy egyálta­lában megszólalnak. A vásznon beszélő em­bernek el kell mondani a mondókáját és addig a mozgás áll. A hangos film már nem film, hanem film és színpad. Ha pedig színpad, ak­kor fájdalmasan élettelen színpad lesz. Mert hol marad az az intenzív kisugárzás, mely színpadról nézőtérre árad? Én a szín­padtól az élményt várom, azt a folyamatot, mely előttem kezd buzogni az első szónál és amely az utolsó szó elhangzása után sem szik­kad sivó futóhomokba. A színpad igazi rajon­gója a teremtés élményét áhitja, azt a birkó­zást, ahogy a színész az alakot kihozza és el­felejteti velem a játékot. Minden más csak ka­baré, ahol felém fordulva ágál a komédiás akinek legnagyobbja is minden szavával alá­festi, hogy értem és nekem komédiázik. A hangos film, melynél sohasem érezhetem a teremtés pillanatát és nem kaphatom meg a most kimondott szónak közvetlen hatását, sohasem emelkedhetik a jobbnivóju vidéki színház színvonaláig. Ezért a találmány újsze­rűségén túl legföljebb egy rossz kabarét fog nyújtani. Beregi Oszkár Ungváron UngrÁr, június 8. (Ruszinszkód szerkesztő­ségünktől.) Megírta a P. M. H„ hogy Beregi Oszkár sriovenszikóá és ruszinszkói kőrútjá­ban Ungvárra is ellátogatott. Első fefflépéee csütörtökön sete volt ZÜahynak a „Tábornok" című drámájában, amelyben a címszerepet alakította. A világhírű művész a darabban uj oldalá­ról mutatkozott be. Mindig lendületes, mély­ségesen művészi és egyénien kimagasló já­téka leírhatatlan sikert hozott számára. A nézőteret zsúfolásig megtöltő közönség por­cokén át tapsolta a művészt s még a® előadás végeztével is állva maradit, hogy régi kedves vendégét ünnepeLje. Dicséretére válik a többi szereplőknek, hogy — mint Beregi partnerei — tehetségük­höz mérten szép és lelkes játékot produkál­tak, amellyel beigazolták, hogy méltók a kö­zönség fokozottabb támogatására. Beregi egyébként megígérte, hogy pár nap múlva is­mét fellép, mert Ungvár kedves, a® 6 művé­szi kvalitásait mindig nagyra értékelő közön ségétól nem akar egyetlen előadás után meg­válni. Ezzel a társulat nehéz anyagi helyze­tén is eegit. (*) Darvas János: Elsüljedit világ. Darvas Jánosnak, a kitűnő szlovenszíkói költőnek „El­sül yedt világ" cimü uj vereeskötete a napok­ban hagyja el a sajtót. (•) Leégett a 108 éves newyerki „Bowery Theatre". Veszedelmes tűz pusztította el most Newyork ewik legrégibb színházát, a Bowery Theatret. Hajnali félnégy érakor ütött ki a tűz, amely olyan gyorsan harapódzott el, hogy az épületet nem lehetett megmenteni. A színház tel­jesen leégett. A Bowery Theatre 103 éves volt. (*) Elásott a „Danton halála". A bécsi Rathaus árkádja alatt hossza idő alatt, sok munkával: ké­szítették elő Reinhardték Büdhner „Danton halá­la" cimü drámájának szabadtéri előadását. Ez lett volna a bécsi ünnepi játékok fénypontja. A bemutatón kivül azonban nem sok előadása volt eddig a drámának. Az eső elmosta néhány nap óta a darab előadásait. Az elővételi pénztárak a tegnapi nappal bezártak. Senki aem tudhatja, mi­kor les* jó idő. Most a színészek a meteorológiai jelentést böngészik. (•) Néme tora tág legismertebb roneíkritiknsát beperelte egy híres zenesaeraő. Hans Pfitzner, kiváló zeneszerző pert indított Alfréd Einstein dr., a Berliner Tageblatt zenei referense, Né­metország legjobb tolla és egyik legképzettebb kritikusa ellen. A vád: Einstein éles kritikája, amely állítólag túllépte a kritika határát. Zenei körökben nagy érdeklődéssel tekintenek a per tárgyalása elé. (•) A világ legnagyobb színháza. Amerikában, Atlantic Cityben most építik fel a világ legna­gyobb színházát. Negyvenezer ülőhely lösz benne é* a színpadon 1G00 szereplő fér el. (*) Egy kis statisztika egy ezres jubileumról. Párisban a minap nagy banketten ünnepelték a Rose Marié ezredik előadását. A vacsorán a szín­ház egyik igazgatója felolvasta a sorozatos ezer előadás statisztikáját. Az érdekes számadatokból kitűnik, hogy két esztendő alatt érte el a darab ezt a ritka jubileumot. Hetenként tízszer játszot­ták, minden este, ezenkívül csütörtökön, szomba­ton és vasárnap délután. A szereplők közül Dión karnagy tartja a rekordot, aki 998 előadást diri­gált. Egyszer hiányzott két napig: Londoniban volt. Cloe Vidane kisasszony, a primadonna csak­nem 900 előadással szerepel. Ö énekelte Rose- Mariet. Jane Roberte, aki az exxótikus nőt ját­szotta, majdnem nyolcszázszo r alakította a szerepet. Oudart, a csendőrőrmester megszemélyesítője, ugyancsak 8O0-szor lépett fel. „Végül itt van Dan­dy, a kémikus, — fejezte be a direktor a sta­tisztikát, — aki nem tud nyugodtan egy helyben maradni. Mindössze 678-szor játszotta a szerepet egyfolytában. (•) Aradon felfedezték Molnár Fejienc ifjúkori operettjének kéziratát. Érdekes lelettel gazdago­dott a magyar színműi rodalom. Aradon Martos Ferenc édesapja régi írások között Molnár-kéz­iratot talált. Kiderült, hogy az irá6 a világhírű írónak teljes, egész estét betöltő operettjét tar­talmasa, amelyet több, miint húsz esztendővel ezelőtt irt. A lila tintával írott kézirat nagysze­rűen olvasható. Friss, mulatságos és fordulatos operettlibrettő. Maga Molnár Ferenc teljesen megfeledkezett erről az ifjúkori müvéről, ő cso­dálkozott a legjobban, amikor megmutatták neki a kéziratot. Az „újdonság" első felvonása egy vil­lában, a második a Ligetben játszódik. Szereplői pestiek, Molnár Ferenc kedvelt figurái. Hogy ez a Molnár-operett színre kerülhet-e, egyelőre at­tól függ, hogy az iró, akinek a kis operett meg­írása óta az egész világot diadalmasan járta be a neve, hozzájárulását adja-e a kései premier­hez. Ha nem, úgy a lelet csak egyetlen példány­ban fogja csak jelenteni, hogy a Liliom költője ifjúkorában operettet is irt. (*) Pöstyén művészi eseményei. Pöstyéni tu­dósítónk jelenti: A pöstyéni zenestadionban ez- idén a többi közül is kimagasló két monstre- rendezést tartanak. Junius 29-én a brűnni nem­zeti színház vendégszerepei legerőteljesebben összeállított karával. Előadásra Dvoíák kompozí­ciói kerülnek a nagy zeneszerző halálának 25. évfordulója alkalmával (Szláv táncok, E^y é<v falun). A mintegy 100 tagú zenekart a neves diri­gens, Chalabala fogja vezényelni, a ballett pedig 50 főnyi lesz. A brünni és olmützi államvasuti igazgatóságok e napra különvonatoi menesztenek Pöstyénbe, egybekapcsolva e kirándulást Ste- fanik tábornok bradlói síremlékének megtekin­téséivel. Julias 14-én a pozsonyi Szent Márton Egyházi zeneegyeeület rendez monetrediangver- senyt, melyen Haydn „Négy évszak" cimü alkotá­sát adják elő. Mindkét hangversenynek kiváló érdekességet kölcsönöz az a körülmény, hogy a szabadban, a pöstyéni őspark faőriásainak árnyé­kában tartják meg, ahol a közönség egyúttal a Vágvölgy panorámájának pompás látványát is él­vezheti. (*) Amikor Sir ind be rg nésaeg vök. Strindber- get, a svéd költőt Pártéban egyszer egy hozzá közel álló dán költő tartóztatta fel utján. „Jó, hogy találkozom veled, — szólt az ismerős, — nem tudnád visszaadni nekem a* ötven frankot, amit múltkor kölcsönöztem?" Strindlberg csodálko­zással fogadta ezt a kérdést: „Nem mondanád meg nekem, hogy mikor adtad kölcsön azt az öt­ven frankot? Én már nem emlékszem rá?" „Egy héttel ezelőtt, amikor részeg voltál", — szólt a jó­barát. Strindberg látszólag belement a tréfába. „Persze, persze, most már emlékszem az egészre, de azt a kölcsönt már visszaadtam neked". „Ne­kem visszaadtad? Mikor?" — kérdezte a dán köl­tő. „Három nappal ezelőtt, amikor részeg voltál" — válaszolt Strindberg. (•) A legjobb német könyveik liegodosóbban. Négy hónap óta figyelemreméltó és gyors nép­szerűségre jutott aoroaatos könyvgyűjtemény je­lenik meg Bécsben német nyelven. A minden hé­ten egy regénnyel jelentkező sorozat minden kö­tete az uj német regényírás legkiválóbbjainak munkáit hozza, a pompás kiállítás dacára olyan olcsó áron, amilyenre a háború óta nem volt pél­da. A Glöekneir-Bücher aránylag rövid idő alatt a német könyvpiac legkeresettebb cikkeinek sorá­ba küzdötte fel magát és széles körben a legna­gyobb kedveltségnek örvend. A kötetek részben német, részen külföldi szerzői között olyan kivá­ló és nemzetközi csengésű nevekkel találkozunk, mint Artúr Landsberger, Kari Hans Stróbl, Pier- ra Véber, Maurice Leblanc, G. K. Wallace stb. A sorozat összeállításánál az uj magyar regényiro­dalom is megkapja megillető helyét és az eddig megjelent regények közül kettő két illusztris ma­gyar szerző, Heltai Jenő és Biró Lajos tollából ke­rült ki. Mint figvelremreméltó kuriózumot említ­jük meg a tényt, hogy Biró Lajos ..Máskén dér Éhe" cimü regénye, mely a sorozat nyolcadik köteteként került forgalomba, első Ízben ebben a sorozatban és német nyelven látott napvilágot. Ugyancsak emlitésreméltó, hogy a Bécsben meg­jelenő sorozat köteteinek legnagyobb részét a kitűnő magyar rajzoló, Biró Mihály megkapóan szuggeszti/v illusztrációi diszitik. A Glöckner- könyvek mindenképpen rászolgálnak, hogy a né­metül is olvasó magyar közönség köreiben ugyan­csak elérjék a megérdemelt népszerűséget. Az eheti regény „Die Bphinx in Trauer" (,,A gyász- ruhás szfinx") Max Kreizernek, a német realiz­mus nagynevű képviselőjének és a berlini regény tulajdonképpeni megalapítójának egyik legérde- keaerbb ás legizgalmasabb müve, mely egy tetsz­halott történetét Írja le, aki szándékán kívül ta­núja lesz annak, hogy környezete, főként érzéki mámorra szomjas felesége, miképpen fogadja vélt halálát. A rendkívül ízléses kötetek ára 4 korona és minden árusítónál kaphatók. Ugyancsak meg­rendelhető a* eddig megjelent tizennyolc regény lapunk kiadóhivatalában i».

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents