Prágai Magyar Hirlap, 1929. május (8. évfolyam, 100-122 / 2025-2047. szám)

1929-05-09 / 106. (2031.) szám

It8> mfifga 9, esgfBjpfift, ^RSGAlMAGfcűlHIRIiAP 5 Újabb kedvezőtlen fordulat a magyar-román optánsűgyben Prága ás Belgrád Jegyzéket intéztek Romániához az optánsügy „egységes alapehrek" szerint türténé rendezése céllábéi — A román kormány ismét a jóvátétel! kérdéssel akarja kapcsolatba hozni az optánspért Budapest, májún 8. A Pesti Napló párisi munkatársára hivat­kozva közli az alábbi jelentést: Az erdélyi magyar optAnsok birtokpörei- nek békés megoldására irányaié közvetlen tárgyalások — mint ez ismeretes — e hónap mőgéág föl vannak függesztve, de tévedés volna azt hinni, hogy a néhányhetes szünet anélkül folyna le, hogy az ügyben közvetve és közvetlenül érdekelt hásantantállamok a legbehatóbban ne foglalkoznának az őket is közelről érintő üggyel. Az eddig bekövetkezett események és a folyó különböző tárgyalások szímptomái azt mutatják, hogy as elmúlt hetek folyamán olyan esemé­nyeknek kellett bekövetkezniük, amelyek némileg módosították a tárgyalás menetét e amelyeknek a végleges befejező eredmény­re is meglesz a maguk kihatása. Fölmerülhet tehát e tekintetben a kérdés: melyek voltak ez események a közel mult­iban • mi a célja ama tárgyalásoknak, ame­lyek nagy titokban ez ügy körül az érdekelt Irisantantkormányok között o pillanatban folynak? E részletekre vonatkozóan az alább rövi­den ismertetett fölvilágositásokat sikerült szereznünk egy olyan francia személyiségtől, aki különösen jól van informálva az optáns- ügy ama vonatkozásairól, amelyeknek szín­helye a közelmúlt hetekben éppen Páris és London volt. Emlékezetes lesz talán még az olvasónak, (hogy március 16-án Gafencu román külügyi államtitkár Párisban olyan kijelentéseket tett, amelyek értelmében az optánsűgyben tárgyaló magyar és román delegáció állás­pontja lényegében csupán már abban külön­bözik, hogy a magyar részről igényelt 130 millió aranykoronára a román kormány már egy 100 milliós ajánlatot tett az erdélyi bir­tokosok kártalanítására szolgáló globális ösz- szegként Gafencu államtitkárt — hazaérkezve Buka­restbe — nyilatkozata miatt az Lndépendance Romaine-től kezdve majdnem valamennyi li­berális lap súlyos támadásban részesítette, (hangoztatva, hogy a Titulescu-féle álláspon­tot föladta a Maniu-kormány, miután nem a (jóvátételi számla terhére akarja kártalaníta­ni az erdélyi magyar birtokosokat. A kétségtelenül jóindulatú Gafencu igy né­mileg sarokba szorítva, nyilatkozatot közölt a Cuventulban, amely két szóban azt mondja, hogy a fizetések módozataira vonatkozóan ő semmiféle kijelentést sem tett Közben azonban összeült azután a bécsi tanácskozás, ahol a magyar delegáció bizonyos eltolódást vett. észre a román delegáció álláspontjá­ban, szemben a múlttal. Rövidesen azután ismét halasztó határozat jött létre. Közben három érdekes esemény történt: Mária román anyakirálynő londoni útja és Titulescuval folytatott tárgyalásai, Mironescu román külügyminiszter párisi és londoni út­ja, valamint Titulescuval folytatott eszmecse­réi, végül pedig Benes inieiativájára csehszlovák és jugo­szláv jegyzék Bukarestben, amelynek célja az optánsügynek az érdekelt kisantantálla- mokkal egyöntetűen szabályozott elvek sze­rint való megoldása, tekintettel arra a precedensre, melyet a tár­gyalások befejezése a csehszlovákiai, illetve jugoszláviai magyar optánsok birtokügyeinek megoldása szempontjából jelenthet. Fönti események közül a leglényegesebb kétségtelenül Titulescu magatartása volt, aki — pártonkivüli politikus létére —, ha nem is óhajtott egy erősebb egyéni orientációt a liberálisok feló (ami Mária királynő terve volt), annyit azonban sikerült Mironescu kül­ügyminiszternél elérni, hogy a román kor­mány jogi álláspontját olyan értelemben be­folyásolta, ho,£fy ez az ő (Titulescu) régi jogi szempontjaihoz igazodjék. Ami másképpen azt jelenti, hogy a román kormány ismét a jóvátételi kér­désekkel kapcsolatos formulához szeretné ajánlatát, illetve ajánlata fizetési föltételei­nek lebonyolítását közelíteni. innen a különböző tervek, amelyek azóta napvilágot láttak s amelyek szerint Románia fa-, vagy sószállitmányok alapján, kombinál­va ezt a jóvátételi kérdéssel, szeretné valaho­gyan a kérdést rendezni. Természetesen e pillanatban valószínűleg még nincs kialakult, részleteiben tisztázott román ajánlat, tény azonban az, s ez a lé­nyeg, hogy a kisantant éberen őrködik s egy olyan természetű megoldás felé szeretné a dolgot terelni, amelyben a magyar jóvátételi kérdés — szerintük megoldott és befejezett — problémája főszerepet játszana s igy az 1924-ben véglegesen rendezett kérdés újra napirendre tűzhető legyen. Újabb román amerlkázási kísérlet a vessres döntőbíróság előtt Páris, május 8. A magyar—román vegyes döntőbíróság mostani ülésszakán csak egyet­len ügy került érdemleges tárgyalásra, tud­niillik a Magyar Földgáz Részvénytársaság­nak a román állam elleni pőre a társaság tiz év óta szekvesztrált javainak visszaadása iránt. A románok ez alkalommal is megkísérel­ték a tárgyalás megakadályozását és elha- tasotásAt. A bíróság elnöke Cedercrantz Konrád nyu­galmazott svéd miniszter, magyar tagja Szé­kács Aladár közigazgatási biró, román tagja Manteanu Lázár főtörvényszéki biró volt. A felperes társaság ügyvédjeként Egry Aurél felsőházi tag járt el. Az alperes román kor­mány nevében Popescu-Pion János főkor­mán ymegbizott jelent meg. A magyar kor­mány megbízottja Kövess Béla kormányfőta­nácsos volt. A tárgyalás folyamán a román főkormány- megibizott kérte a tárgyalás elhalasztását. Eg­ry Antal ez ellen határozottan tiltakozott és rámutatott, hogy a román kormány meghiúsítani igyekszik minden fontosabb ügy tárgyalását. A bíróság úgy döntött, hogy a halasztási ké­relmet elutasítja. Erre Popescu-Pion román fők or rná nym egbd zott a talárját kigombolta és kijelentette, hogy hivatalosan nem lesz jelen a tárgyaláson és csupán megfigyelőnek marad ott. Ennek je­léül levetette és összehajtotta talárját. Az elnök érre Egry Aurélnak adta a szót, majd Kövess Béla szólalt föl. A bíróság ez­után tanácskozásra akart visszvonulni, mire Popescu-Pion felugrott és hirtelen magára öltve talárját, kijelentette, hogy a román kormány nevében hivatalo­san megjelenik. Közben dél lett és Popescu-Pion arra kérte az elnököt, engedje meg, hogy perbeszédét másnap mondhassa el, majd ismét arra kiérte, hogy beszédét délután tarthassa meg. Az el­nök azonban felszólította, hogy azonnal kezd­je meg perbeszédét. Popescu-Pion mintegy harmadáéi óra hosszat beszélt és beszédére Egry Aurél azonnal válaszolt. Másnap délelőtt A kormánytöbbség napirendre tűzi az állampolgársági kérdés rendezését? A szocialista Právo Lidu értesülése szerint az 1919. október 28-ika éta Csehszlovákiában laké egyének megkapják az állampolgárságot Prága, május 8. A Právo Lidu a következőket jelenti: „A koalíciós körök értesülé­sünk szerint réget akarnak vetni az állampolgárság terén uralkodó anomáliáknak, mi­vel e* a kérdés még mindig nincsen rendezver jóllehet Szlovenszkón még ma is száz­ezernél több személy él állampolgárság nélkül. E propoziciók szerint a megoldásnál alapfeltételül veszik az 1919 október 28-ifci dátumot. Mindazok a személyek, akik ettől a naptól kezdve állandóan az ország területén élnek, megkapnák az állampolgárságot. Ez a terv érthető visszhangra talált szlovenszkói körökben, mert itt fontos érdek a kér­dés rendezése, amennyiben a történelmi országokban ilyen eset már csak nagyon kevés van.w A szociáldemokrata Právo Lidu értesülése és híradása meglepetés szerűen jön, mi­vel parlamenti körökben eddig a koalíció fenti terveiről szó sem esett. Pártjaink tör­vényhozói agy a parlamentben, mint a pár famenten kívül és a külföldi fórumok előtt már évek óta sürgetik az égető kérdés rendezését s Grossehmid szenátor, mint ismere­tes, törvényjavaslatot is nyújtott be az állampolgárság rendezése tárgyában, de eddig a koalíció mereven elzárkózott ettől a követeléstől. Emiatt a kérdés a külföldi fórumok elé is került s a kisebbségi konferenciák mindegyikén Szüliő Géza dr. kellőleg hang­súlyozta, hogy ez a legikiáltőbb sérelme a szlovenszkói és ruiszánszkój magyar kisebb­ségnek. A népszövetség hármas kisebbségvédelmi bizottsága előtt levő petíció is ki­domborítja az állampolgársági visszásságok at. A Právo Lidu közlése alkalmából egész természetesnek látszik, hogy e kérdésnek a belpolitikában való újabb szőnyegre kerülése és a népszövetség hármas bizottságának most folyó londoni tárgyalásai között kell valamelyes logikai kapcsolatnak lennie. Vegye meg a Képes Hét ma ma megjelent, gazdag tartalmú legújabb —— Minden újságárusnál kapható 1 A csehszlovák orientációjú „The üew Statesman" — Csehszlovákia és Magyarország kiegyezéséről ír — Popescu-Pion újabb beszédet mondott, mire Egry Aurél ismét röviden felelt, majd Kövess Béla szólalt föl. Az ítélet meghozatalát későbbre halasztot­ták. A iugoszlávofc is próbálnak amerikain! Luzern, május 8. A magyar—jugoszláv dön­tőbíróság hétfőn délelőtt tartotta meg mostani ülésszakának első ülését, amelyre Van Sloo- ten elnök négy agrárügyet tűzött ki, még pe­dig Benyovszky Móric gróf, özvegy LeLbach Lászlótié, Bödy Magdolna tanítónő és özvegy Mészáros Tiborné ügyét. Mind a négy ügy a jugoszláv 3kormány megbízott választása alap­ján került napirendre. A felperesek képvise- tében ügyvédiként Lakatos Gyula dr. ország­gyűlési képviselő, Löwenfeld Ervin dr. ber­lini ügyvéd, Gidel Gilbert, a párisi egyetem nemzetközi jogi tanára, Brunet René, a fran­cia kamara tagja és Bartheléimy József, a francia kamara külügyi bizottságának volt alelnöke jelentek meg. Gajzágó László dr. meghatalmazott minisz­ter kijelentette, hogy kizáróan a magyar kor­mány képviseletében van jelen, amely nem ügyfél ezekben a tisztán egyes magyar állam­polgárok és a jugoszláv állam között folyó pe­rekben, de a magyar feleket a békeszerződé­sen alapuló követelésekben támogatja. A tárgyalás a jugoszláv képviselő kívánsá­gára, — amely elől a magyar felperesek ügy­védjei nehezen térhettek volna ki, — kizáróan az illetékesség kérdésére szorít­kozott. Az első felszólaló a jugoszláv kormányt kép­viselő Szahotics Dusán veit igazságügyiminisz­ter, semmi tőszéki eln ök volt, aki vitatta a bí­róság illetékességét. Utána Lakatos Gyula dr., délután pedig Löwenfeld Ervin dr. tartot­ták meg nagy apparátussal előkészített per­beszéd eíkét, amelyek a bíróságra és a hallga­tóságra egyaránt igen mély benyomást tettek. A tárgyalást kedden reggel folytatták. Prága, május 8. A cseh néppárt hivatalos szócsöve, a Lidové I/isty, „Milyen területi engedmények ?“ címen kommentár nélkül idézi a ,The New Statesman" című lap Sis- ley Huddleston nevű párisi levelezőjének cikkét, amelyben az újságíró prágai látoga­tásának impresszióit írja le. — A cikkíró véleménye szerint — írja a Lidové Listy — Csehszlovákiát a gazda­sági okok arra kényszerítik, hogy inkább a német, mint a francia rendszerre tá­maszkodjék. Vannak azonban okok, ame­lyek miatt Csehszlovákia óvakodni fog attól, hogy a német szférákba Sodródjék. Ami a kisebbségi kérdést illeti, Huddle- ston nem hivatalos körökben nyert érte­sülései alapján megállapította, hogy a né­met lakosságnak aránylag kevés oka van a panaszra. A németeknek megvan a par­lamenti képviseletük, a kormányban két fontos helyet falainak el. Nincs tehát ok attól tartani, hogy a német kisebbség vé­gül is nem egyezhetne meg a csehekkel. Csehszlovákia legveszedelmesebb szom­szédjának Magyarországot tekintik. De cseh körök, sőt a kormánykörök is mar kezdenek nem hinni a magyar veszede­lemben. Hiszen Magyarországnak ma sok­kal kevesebb lakossága van, mint Cseh­szlovákiának és nehezen képzelhető el egy magyar támadás, még ha a kisantant nem is létezne. Természetesen, ha Magyaror­szágon a reváns szellemét fogják kul ti vál­ni, a megbékülésre igen csekély a kilátás. Ha ez az agitáció csökken, a megegyezés­re sokkal nagyobb lesz a kilátás. Masaryk elnök maga az észszerű megértés felé hajlik, beleértve a területi koncessziókat is, feltéve természetesen, hogy a magya­rok bizonyítékot nyújtanak békeszexető szándékukról. Ha Magyarország tényleg békeszorető lenne és a két állam a leg­jobb viszonyban állana egymással, semmi sem függne á területi változásoktól, mert mindent gazdasági szerződésekkel lehetne jóvá tenni. A megegyezésnek tényleges akadálya tulajdonképpen főleg a magyar agrárrezsim és Megvár ország szomszédai­nak mezőgazdasági rezsimje közötti kü­lönbségben rejlik. Magyarország ezen a téren nagyon elmaradt és ott szükség van földreformra, hogy Magyarország harmó­niába jöhessen a többi középeurópai ál­lammal (??). Csehszlovák részen megvan az őszinte törekvés azirányban, hogy a politikai viszálykodás helyett minden igyekezetét a gazdasági fejlődésre össz­pontosítsa. A Lidové Listy a cikkhez, neon fűz kom­mentárt. Mi sem. 1 ksüifuüilsták kizárják Csőién, F?a!a és (hfümeczky szenátorokat! Prága, május 8. A kommunista párt veze­tősége hétfői prágai kudarca után hirdet­ményt adott közre*, amelyben felszólította Csehszlovákia valamennyi munkását, hogy a berlini véres események áldozatainak em­lékére valamennyi üzemiben tízperces tün­tető sztrájkot tartsanak. A pártvezetőeég kü­lönben most már Szlovenszkón is megkezd­te úgynevezett tisztító munkáját és értesülé­sünk szerint ki * akarja záratni a pártiból Csalién, Fiala és Ghlumeczky szenátorokat. Kettős szerelmi dráma a Szepsi melletti Alsó- láncon Kassa, május 8. (Kassai szerkesztőségünk telefonjelentése.) A Szepsi mellett lévő Alsó­lánc községben véres szerelmi dráma játszó­dott le. Susnyák Ferenc alsólánci legény be­leszeretett Hangácsi Margitba, a falu egyik legszebb leányába. Boldogságuknak talán nem is lett volna akadálya, mert Margit vi­szonozta Susnyák Ferenc érzelmeit, de igen nagy akadály volt köztük a felekezeti kü­lönbség, mert az egyik katolikus, a másik pedig református volt és a szülők hallani sem akartak a házasságról. A szerelmes fiatalem­ber nem tudott szakítani szerelmesével és a napokban három puskalövéssel agyonlőtte a leányt, majd utána bezárkózott a pincébe és önmagát is agyonlőtte. Susnyák Ferenc hát­rahagyott búcsúlevelében megírta, hogy sze­relmese nélkül nem tud élni és mivel nem lehelnek egymáséi, szerelmesével együtt in­kább a halálba megy. A tragikus sorsú sze­relmes párt tegnap temették el az egész vi­dék nagy részvéte mellett. — A jugoszláv királyi pár Zágrábba ké­szül. Belgrádiból jelentik: A király, a ki­rályné és a trónörökös hétfőm visszatértek Béig rád ha, ahon nan a Legközelebbi napok­ban Zágrábba mennek. Zágrábban a királyt udvar egy-kót hónapot fog tölteni. Azután a király Weldesbe megy, ahol a királyné jú­lius elején örvendetes családi es-emiónynek né- eléje.

Next

/
Thumbnails
Contents