Prágai Magyar Hirlap, 1929. május (8. évfolyam, 100-122 / 2025-2047. szám)
1929-05-07 / 104. (2029.) szám
4 ra»EH?!a5>s®»-K«CAlMACitAR‘HÍRIiAI> » 1989 május 7, Szívdobogás a vásznon Győzött a hangos film, a néma film meghal — Patentháboru Hollywoodban - A színpad jelképei és a fűm realitása Berlin, május eleje. Hollywoodban elhatározták, hogy ezentúl csak a legnagyobb sztárok kedvéért csinálnak néma filmet. Hollywoodban uj csatakiáltások verik fel a küzdőteret: — Tobis. Vitaphone, Western Electric, Rádió Corporation. Mindegyikük egy-égy újfajta hangiéi vevőkészüléket és rendszert jelent. Mindegyük cég esküszik a saját találmánya elsőbbségére. A film uj korszaka nyílt meg: Párisban és Londonban már eldőlt a hangos film diadala, a közönségnek ezentúl csak hangos film kell. A hangos filmnek csak egy baja van: komplikált a felvétel technikája. Általában két. módszer vált be a gyakorlatban. Az egyik a gramofonrend- szerii felvétel, amely kétségkívül a jobb eredményi produkálja. E módszer alapján készült hangos filmek zörejét külön gramofonlemezekre veszik fel és külön játsszák is le a film előadásakor. Hátránya ennek az eljárásnak, hogy a gramofon- felvételek a film számára túlságosan komplikáltak, ennélfogva ez az eljárás hosszadalmas és költséges. Haszna azonban ennek az eljárásnak, hogy a hang- és zöregfelvételek önállóan is ellenőrizhetlek, tehát korrigálhatóak. A másik módszer, — amellyel ma már szintén dolgoznak, — az optikai hangfelvétel. Ennél az eljárásnál a hangot először íotogrammá alakítják át. A hanghullámokat fényingadozásokká átalakítva, ráfényképezik a film képfelvételeinek szalagjára és a lejátszás alkalmával a megfelelő ellentétes szerkezet a fényingadozásokat hang- bullámmokká változtatja át a megfelelő jelenet vetítésével egyidőben. Ilymódon megoldódik az a probléma, hogy a TUogíelelő képpel pontosan egyidőben halljuk a hozzátartozó hangokat is, csakhogy ez a módszer sokkal költségesebb, mint az előző, mert a hang- felvételek helyességéről, vagy helytelenségéről a rendező csak akkor győződik meg, amidőn már az egész filmtekeres készen van. Szóval: a hangos film ma még na^on sok akadályon keresztül jut el odáig, hogy megszülessék és nagyon költséges. Mégis a hangos filmé a jövő mert a hangos film nem — mint ahogy' képzelik —- / vissaesést jelent, hanem a film diadalmas térfoglalását, haladását. Max Reinhardt, a híres német színpadi rendező kudarcot vallott amerikai kirándulása alkalmával a filmen. De Max Reinhardt azért tudott mégis elragadtatással nyilatkozni az amerikai filmstúdiók hatalmas harcairól és a film nj lehetőségeiről. Az én etnográfiám Modern boszorkányhisfória Eaen az estén a babonáról beszélgettünk. A hold kacéran sétálgatott a háztetők fölött, denevérek suhantak halk csapásokkal, valahol bagoly huhogott. A jó Isten is annak varázsolta ezt az estét, hogy babonáról essék szó rajta. — Szomorú — mondta mély meggyőződéssel a káplán —, hogy kedves és szeretett népünk lelkét még most is béklyójába zárja az istentelen babona. A jegyző, akiről három éve köztudomású volt, hogy egy filozófiai kompendiumot olvasgat szabadidejében, amit ő nem is titkolt, a jegyző fölhorkant a pap kenetteljes beszédére: — Maguk az okai, szentatyám! Törniük a lelkűket tömjénfüsttel, anélkül, hogy a modern természettudomány... Nem tudta befejezni. A kis káplán energikusan csapott az asztalra: — Pardón, pardon, kérem! A hitéletet már csak méltóztassék szakavatottabb kezekre bízni ... A házigazda tapintatának kellett közbelépni: — Egy kicsit mindnyájan okai vagyunk, akik, tanultabbak lévén, nem világosítjuk föl ezeket a derék embereket kellőképpen. Ez talált. Mélyen bent, valahol, ahol az öntudatalatti fészkel, a kollektív felelősségérzet megmozdult mindnyájunkban s hümmögve hallgattunk el. A házigazda, aki vidékének mégiscsak a legjobb ismerője, csöndesen folytatta: — Csodálatos, hogy a háború, a rádió s a repülőgép korában ezekből az emberekből nem tudott kiveszni a babonaság iránti érzék- Éppen olyan babonásak, mint az öreg- szüléik voltak. — Más itt az ok — vette át a szót a barátom —, egészen más, amit teljesen számításon kívül hagytok mindnyájan! — Ugyan? — csattant föl a káplán és érdeklődve fonta össze kezét gömbölyödő kis pocakján. — Igen! Nem érzitek, bogv ez a babona valami lelki plusz, hogy mondjam, kielégülés!? Az ismeretlen iránti csodálat, a rejtelmessel szemben érzett hódolat, minden, minden, ami ezekben az emberekben a miezti- ku-sAgnak szánt lelki teret kitölti?! — ÉrtheteMensége dacára is igen szépen hangzó elmélet — fontoskodott a jegyző —, f7é\al védőd őket?-• Dehogy! Csupán igazolom őket! Adjatok Max Reinhardt szerint a film sohasem éri el a színházat egy dologban: ..A premier-esték forró alkotó . láza idegen íw film számára Az a misztikus, meghatározhatatlan feszültség, mely a nézőtér és a színpad között van. A premier láza az elhomályosult nézőtér sötét sarkaiból indult ki, keresztültör a rivaldán ós megszállja a színpadot, a színészeket, majd ugyanez a láz árad alá a színpadról és felgyújtja a közönséget. A szemek, a fülek és minden érzékek e csodálatos érintkezéséből születik a színpadi bemutató csodája. Nem tudom elősorolni azokat a meglepetéseket és kalandokat, melyeket a bemutatókon megéltem... Az egyik színésznő vagy színész hirtelen olyan tónusban kezdett beszélni, amire nem számítoltam, amire nem is készülhettem el. A premier lázában egyszerre csak kápráztató és varázslatos módon megnőtt valamelyik szereplő, túlnőtt saját magán, túlnőtt a szerepén. Gyakran megtörtént, hogy egy színpadi jelenet a bemutató estén átalakult, egész más lett, mintha felsőbb kegyelem szállta volna meg a színházat. Sokszor a bemutatott színpadi munka életre kapott a szemem előtt, élt és lélek- zett, úgy, hogy lélekzet nélkül figyeltem... A színpad ós 3 nézők közt lévő csodálatos összefüggés, a premier teremtő láza, ez hiányzik szuzmómra a filmből, a néma filmből éppen úgy. mint a hangos filmből.. .** Reinhardt elég merész volt a rendezésben ahhoz, hogy gyakorlatban is rátapinteon a színház lényegére. A színház, amennyiben a valóságban lenni és élni akar, nem rugaszkodhatok el eredeti formájától: a szinház formája a pillanat. Senkisem tudja elképzelni a jó színházat, csak az a drámaíró, aki munkájába a színészt és a közönséget s a kettő találkozását is belekalkulálja. A színpadi játék ennyiben még mindig megtartotta szertartásjellegét, vallásos színezetét, nem hiába mondják Tália templomának a színházat. A játék menete, a vérmérséklete a közönség és a szinház tudalalatti megegyezésétől függ ma is. Mindez azonban nem azt jelenti, hogy a film lekicsinylendő művészet. A film a szónokias színjátékkal szemben a szabályok állandóságát, az előadás zárt muzikalitását hangsúlyozza. A filmrendező s maga a közönség is: önmagának és önmagában alkotja meg a filmjáték végső formáját. Amíg a szinház a szöveget, a szerepeket, a díszleteket csak előtanulmánynak használja és a végső formát a közönség bevonásával rögtönzi, addig a film olyan előre lezárt mü, amely nem tűr többé semmi változtatást. A hangos film pedig valami egészen nj é* szóvalami mást, szentatyám, magához is fordulok, adjanak valami mást nekik, ahol a pozitívum a misztikussal elegyül s mégis közelebb jár az igazsághoz... — A lelki manna uj receptje! — legyintett a káplán. Ám a házigazda ekkorra már előkeritette Mári nénit, aki a tejet ho.rdja esténkint néhány kitűnő famíliához s' köztudomású róla, hogy úgy a szentek életében, mint hasfájás, szerelem, nemkülönben csuz és szaggatás elleni gyógyító szerekben igen járatos. Házigazdáink ilyetén élő példái mindig okulásunkra szolgálnak. — No — mondta rögtön —, itt vau nektek Mári néni, majd ő elmondja mindjárt a legújabb tapasztalatokat. Ámde Mári néni csak a köténye ráncait simitgatta s fejszémével sandított ránk: — Megingott bennem a jó bizodalom! — tekintett félve a káplánra, aki valami itélő- biró szerepét érezte magában s kiegyenesedve nyújtózott a székén. — Nem úgy van, Mári néni — intette le a gazdánk —, maga szentül megígérte, még a múlt héten, hogy beszámol a Berec Pista feleségének megpatkolásáról. — Inkább rajtacsipésnek lehetne nevezni! — törülte meg közlékenyebben szájaszélét Mári néni —, mivelhogy rajtacsipték a boszorkányságon. A jegyző hosszú nyakát igazgatta a kemény gallérban. Mindnyájan Mári nénire néztünk, aki azonban állotta a kereszttüzet. S ha már igy megindították, belevágott az elbeszélésbe: — Tudják, a Berecnéről vót vóna szó, a sántalábu Berec feleségéről, akiről azt mondják, hogy má hatvanhatba is a Galya-tetőre járt tésztaszaggató teknőben, minden Luca- napkor, boszorkány gyűlésre. — vSzszsz... ! — szisszent föl a káplán, de a jegyző leintette azonmód: — Mi az, főur, találva érzi magát? — Hát ez a Berecnó — folytatta, mint. a megindult óra Mári néni —, ez a Berecné már kétezer fiatalította meg magát, de az ura is boszorkány volt, merbogy újabb időkben férfiak inkább szoknak lenni boszorkányok. — Ezt megkaptuk! — jajdu.lt föl nevetve a barátom. Mári néni tulhaxsogta: — Nem volt jótét lélek, az egyszer bizo- gyo.sl Hát aztán egyre többet mert, az urát békává tudta változtatni és a sántalábu Berec békaképiben járt is tehenet rontani, ki a pástra. —- Hát ezt honnan tudja? — Honnan? — csattant föl —, hát a pásztor belevágta a bicskáját a béka orrába f képzelmezzék csak meg, másnap a sánta Berec orrári is olt vót a veres vágás! katlan dolgot visz bele ebbe a műbe: az élet utánozhatatlanul sokoldalú, sokhangu kórusát A filmen föllép az ajtóbecsapódás, a nyomában érezhető lármacsökkenés, az ablaknyitáeeal kidugjuk fülünket az uocára, az ablakbecsukással bezáródunk egy kis lakásba, ahol a gázóra ketyeg, vagy a víz forr a fazékban s a födőről lecsepegő cseppek sutyorognak a forró lemezen. A kőre esett üveg úgy csilingel és törik el, mint a valóságos kövön a valóságos üveg; a színpadon ezt nem lehet csinálni, a színpadon az ajtó sem tud komolyan és ajtószerüen becsapódni, a színpadon jelképek él- uek és nem a való élet hangjai. Az orosz vendégszinészek az „Éjjeli menedék- hely“-et adták egy alkalommal amikor egész különösen megéreztem. hogy a színpad a tragédiából is komédiát csinál, mihelyt a realitást keresi mindenben. A menedékhely gazdáját megölték, elterült az udvaron s erre az egyik szereplő fölemeli a halott kezét és a földre ejti. A kéz visszazuhan... a színpadra, a deszka visszhangzik a koppanástól. Körülnézek: az emberek, könnyekkel a szemükben hirtelen elvigyorodnak; a jelenet komikus. A színpadi halott vigyázzon arra, színpadi földre ejti a kezét és ne üsse a deszkát a kezével. A hangos film most egyszerre beviszi az előadó művészetbe azokat a hangkomplexumokat, amelyeket eddig senkinek sem .sikerült értékesíteni. Technikai kérdés, hogy ezeket a reális zörejeket Ugyanúgy átalakítsák, hangsúlyozzák és tompítsák, miut ahogy azt a cselekmény érzelmei és értelmi aláfestése megköveteli. Hiszen a fényképezésnél is azért változtatja a film felvétel a perspektívát, mert a cselekmény érzelmi és értelmi menete követeli. Óriási jövője van a hangos filmnek, a hatásai egyenesen kiszámíthatatlanok. A hangos fiím megteheti, hogy a felébredő kis gyermek sóhajtását minden néző és hallgató számára érthetővé teszi, de megteheti azt is, hogy a szorongatott helyzetben lévő hős szívdobogásának ritmusát érzékelteti. A hangosfilm rendező-költői nem kopirozni fogják a természetet, hanem a szereplők szubjektív észleléseit is közvetítik majd a közönséggel. A néma lesben álló, izgatott ember számára az elviseLhetetlen csendbe beleciripelő tücsök danája olyan, mint a mennydörgés----ő legalább is igy érzi é s mindenki ugyanezt érzi majd, ha elmegy a hangosfilmet ..megnézni". Európa egyelőre lemarad a film fejlődésében: a hangos filmkészítés nagyon költséges, európai gyárak nem mernek berendezkedni rá. Amerika viszont csak hangosfilmeket szándékozik a jövőben gyártani, mert Amerika bírja pénzzel. Ha ugyan az öreg Európa megint csak ki nem ravaezkodik valamit e téren is. Stíllé dr. berlini fizikus régóta kísérletezik már azzal, hogy olcsóbb utón is állítson elő beszélőéi hangosfilmet. Találmánya végre annyira tökéletesedett, hogy ma már a filmtől függetlenül is a szenzáció erejével hat A találmányt „Beszélő — Csodálatos egy feleség lehet! — Csodálatos is, mig végit nem lelte! De egyszer, ahogy szürke ló képiben ficánkolt a saját udvarokban, éjjeli sitétbe megfogták, kezit-lábát megragadták s megpatkolták! És nem hazudok, hogy másnap Berecné kezin- lábán voltak a vaspatkók! Soha nem gyűltek le róla! Ebbe> aztán bánatában bele is halt. Hanem a vaspatkók ott vannak a sirköyin. — Ez igaz! — bólintott a gazdánk. Megütöd ve néztünk rá. — Elhiszed? . — A sírkőre szegzett vaspatkók igazak. Holnap magatok is megláthatjátok. A jegyző magyarázni kezdett: — A babonás nép síri nyugalmában sem hagyta szegény Berecnét, mindenesetre harcias nőszemély lehetett, ha ilyen költemény van róla forgalomban. Három patkót szegeztek a sírkövére! — Ennem költemény! — védte a maga igazát Mári néni. A káplán igazán dühös lett. — Ugyan, ne szóljon badarságot! Szégyöljék magukat, hogy okos ember létükre ma is hiszik a babonát. Mári néni állta a harcot. A barátom most megszólalt: — Majd mindjárt végire járunk az esetnek! Kivizsgáljuk! Mári nénihez fordult hirtelen. — Maga látta saját szemével? — Már hogy láttam volna! — No lássa! — Hanem vizsgázó szemek, hihető személyek látták! Fodor Borosa is láttat — Hívja ide Fodor Borosát. Fodor Borosa nenő a teheneket fejte éppen és zsétárosan jelent meg a nagy kihallgatáson. Hanem ő sem személyesen látta. Botrok Andrisék azonban patkolták is azt a nevezetes lovat, ök többet tudnak róla. Mint a teteinrehivásra, idézte most barátom Botrok Andrist. Épp a kapuja előtt pipázott. Hanem ő sem látta személyesen Berecnét lóképiben. De gyerekkorában, jól emlékszik, három piros szoknyát hordott Beroc- né egymás fölött. — Boszorkány vót. pedig! sorcenfette erős meggyőződéssel. Most. már a káplánon, jegyzőn, házigazdán, mindenkin erőt vett a boszorkányt nyomozó detektív dühe. — Kinyomozzuk az esetet, honnan ered a pletyka. Egymásután kerültek elő a vádlottak. Bot- rokék a Póc susztertől vették a hirt, no, Pocii 6 nagy pletykás asszony is, Pócnó uehi emlékezett biztosan, de a három denevért látta repdesni Berecék hajdani portája fölött s akkor mondta aztán neki a nagy esetet a keriacélszalag‘‘-nak nevezik és alapjában véve roppant egyszerű (most mar, hogy felfedezték!). A hangingadozásokat elektromágnesekre viszik át a felvételnél s ezek közt az elektromágnesek közt vonul el állandóan az acélszalag. Az acélszalag tehát aszerint magnetizálódik erősebben, vagy gyengébben, amilyen erős hatásokkal találkozott a felvétel alkalmával. A felvételek visszaadására két mágnesesei érzékeny membránt használnak, mint a telefonnál. Előnye ennek az eljárásnak, hogy nagyon olcsó, rögtön visszaadható a felvétel, továbbá, hogy lejátszás után az acélszalagok mágnestelenithetők és újra használhatók. Stíllé dr. találmánya nagyjelentőségű lesz még nemcsak a hangosfilmben, hanem színházi kórusoknál, továbbá bírói eljárásoknál, ahol szószerint mindent fel lehet venni segítségével. Nem beszélve arról, hogy a sajtóhirszolgálalnál is óriási jelentősége van. A jeles feltaláló különben gyorsteleíonálásra is alkalmazta találmányát: a felvett beszélgetést egynegyed rész idő alatt le lehet, adni egy másik készüléknek. A lakásban van egy ajtó, amely csak akkor nyi- lik meg, ha ráolvassák a bűvös szót: „Palika". Kis autókat épített, amelyek parancsszóra indulnak el és állnak meg. Stíllé doktor az ezeregyéjszaka találmányait akarja megcsinálni és talán sikerül neki az is, hogy a kis Európa ezzel a csodaszerszámmal olcsóbban és jobban fog hangosfilmet gyártani, mint a nagy Amerika. P. F. SZALONGARNITURA Alakja fiuoman barna volt és dekoratív arca elegánsan megcímzett boríték, ült a fotöjben és mozdulata halk keret. — Oly kelemes ma a délután. Szavainak diszkrét margót hagy ott, volt egy nője a lombos villanegyedben, hanyagul feltépett selyemhuzatu előkelő cukrosdoboz, nem szólt hozzá hangosan soha, halvány haját simogatta behunyt szemmel, mosolygott vékonyan és finom illat bólintott kabátján, este megnézte huszadszor az uj modern operát és egyszer meghalt dekoratlven. Pálmai Jenő. tésen át Kocsisné, a hangosabbik szavu. Kocsisáé Koncéktól hallotta, Konoék — itt visz- sxaiordult a kerék — megint Botrokéktól. Bonyolult, összevisszaíüzött pletykazsinór lett belőle, de mindenki csak hallotta, gyanította, vélte... Saját kezével-szemével egy se győződött meg róla. Megállapodtunk abban, rettenetes nagy kár, hogy Berecék elhaltak. Személyesen talán többet lehetett volna megtudni róluk, ámbár azt mondják, hogy a ma élő Ács Péter is erősen hajlik már a boszorkányosság felé, dehát ki merné megkérdezni tőle személyesen? A káplán másnap nagy népség előtt szűr le le a végső következtetést. — Lássák — mondta —, saját maguk előtt bizonyosodott be, hogy pletyka, babona az egész! Kitalálás, szájaskodás, lehetetlenség! Senki nem látta, senki nem tapasztalta, csak száll a pletyka, mint a esipős darázs. Boszorkányok nincsenek! Nagy hallgatás lett. A kétely hulláma megindult a lelkek kék tavain. Ámde ekkor Botrok Andris, az öreg Botrok, fölemelte a bütykös ujját: — Dehogy esipős darázs ez, dehogy csípős darázs! Mijjen szép lepke ez! Látott már szi- várványos lepkét, tisztelendő uram? Ide lekben — oda 1 ebben, színjátszó szép lep"ke, ha kézbe markolom, elporlik, igy csak gyönyörködöm benne. De gyönyörködésre szép ... — Ez az ember mond valamit, — sugla tű- lembe a barátom. — Aztán mi hasznunk van belőle, ha kitépjük a szivárványos pille szárnyát? Osztón csak meglátjuk, hogy biz‘ bogár az is! Elhallgatott egy kis időre. — Azérthát — folytatta a csöndben nagyon markolásszuk ezt a lepkét, ha úgyis tudjuk, hogy libegő-lebegő semmi. Gyönyörködjünk benne. Sokmindent adott az Isten, amiben csak gyönyörködni illik! Mert so.k ám a teher és kevés a gyönyörködés! Mélyen, megilletődve hallgattunk sokáig. .\ káplán törte meg a csöndet. Kezet nyújtott a szónoknak. — Valami igazság van a szavában! — cső válta meg a fejét. A barátom aznap szótlanul ült az ebédnél Később csak ennyit mondott: — A pszihológia összeütközött a természet- tudománnyal egy kicsit s mind a kettő meg- horzsolta magát. Ennek a népnek kell a mese, a bódultáig, a lehetetlen, talán. Ha most megfosztjuk a meséitől, ki vállalja a felelős séget, hogy újat, szebbet tud adni neki? A feketekávé körül még ennyit szólt: — Valahogy, valakinek u,r>t-módot kellem lelni, hogy a szivárvány is csillogjon s a lepke is testet ölthessen ... De bál hol van ez / nagy ember? (—thyvi—-) AJapittatott 17% évben Horn Lajos óla ipargyttp Banská-Bystrica Készítés szállit: síremlékeket, minden kénemben. Bátor- márvány lapokat. Márvány kapcsoló táblákat. Márvány csillárokat. Iparművészeti munkákat, stb.
