Prágai Magyar Hirlap, 1929. május (8. évfolyam, 100-122 / 2025-2047. szám)
1929-05-26 / 119. (2044.) szám
1929 május 26, vasárnap. ASOFFŐRKULTURA NEGYVEN HALHATATLANJA A francia Akadémia zöldfrakk o:s halhatni- komi mér éleinkben annyira, halandóknak bizonyullak, hogy a párisi nép nem polt tovább hajlandó a túlzást komolyan venni. Megszólaltak az utszéli nézők, a kit ess ékelt figyelők. Itt is, ott is többé-kevésbbé mulatságos birálalok hangzottak el az Akadémia ellen, amelyek abban kulmináltak, hogy az irodalmad, illetőleg az úgynevezett szellemei nem kell előnyben részesíteni: járhat zöld frakkban, akinek kijár és az irodalmi szellem primátusával végre le kell számolni. Soká tartott, amíg ez a tompa forradalmi moraj fel- 'küzd&tte magát a felséges Akadémia füléig. Az Akadémia azonban csak egy szemrebbe- nésnyi időre hegyezte a fülét, vállat vont és 'halhat-o.llan álmába merüli. A közhangulat elégedetlen volt és egy ügyes és népszerű párisi képeslap kihasználta a pillanatnyi helyzetet és megszavaztatta olvasóit, kiket, küldenének ők be az Akadó- i miába, ki az a nyegven halhcdatlaró a felsé- ! ges nép bírálata szerint, aki m.ost mint halandó rój ja az étet utcát. A népnek kedvenc játékszere a bíráskodás és így a Dimmche IUuMré-nak az ötlete nem maradi hatás nélkül: egy alkalom, a maya véleményét nyilvánosan kifejtheti és azzal, hogy mást jelölök, fejbekólint-ani a másikat, aki szerintem jogosulatlanul került a halhatatlanság trónusára. A Dimanche-hez rengeteg szavazat érkezett és az eredmény . . . Lesújtó és felemeld, bosszantó és mulattató, kiki ahogy nézd a dolgokat és az értékeket, teljesen a világszemléleti beállítottságtól függ. Egy bizonyos: a halhatatlanságot elosztó népítélet fölötte tanulságos, korunk rnaru- déknélkiili kifejezője. A nép, egirhén szólva kirúgta a-z irodalmat, a művészetet, a szellemet az Akadémiából. A nép Akadémiájához viszonyítva a jelenleg fennálló Akadémia valóságos eszménykép. A jelenlegi akadémikusok közül a nép csak a következő neveket hogyha meg: Poincaré, Joffre, Clemenoemi, Henri Róbert, Bmedrvllas, Henri Bordeaux, Jtdes Combon, Lyautey marsall, Paul Bcmr- gat, Morcéi Prévost. Negyvenből Hz — nem is nép-, hanem istenítélet. Az uj jelöltek, a nép kegyencei, megérdemlik ha nem- is a halhatatlanságot, de mindenképpen az Akadémiái. Kitűnő férfiak, akik minden lelkifurdalás nélkül magukra öUhetik a zöld frakkot. Más országokban talán összeütköztek volna a színek, már mint a politikai vörös az akadémiád zölddel, de Páris népe burzsoa és ha forradalomra gondol, úgy még mindig az 1790-esre gondol. Egyszóval a. nép megőrizte hidevérét és nem csinált bolondokat, amikor a Dimmche jóvoltából abba a rendkívüli helyzetbe került, hogy erőlködés és anyagi áldozol nélkül osztogathatta a halhatatlanságot. Mégis: egyel úgy kivégeztek, hogy száz és ezer lelke ellenére sem lehetne többé halhaletlm — a Dimmche népakadé- miájábm: az irodalmat. Készre csinálták, kivégezték, elparnetáblák. Mindössze a szellem öt embere foglal helyet az uj Akadémiában és ezek egyike (a halálos Ítélet megpecs ételése) Clément Vautól, a léka ujságregény és az olcsó széllemeskedés halhatatlana, a másik Pierre Benőit, a ponyvaszórakoztatás mestere, sőt mesterembere. Anőré Gdde, Claudel kibuktak, nem ismerik őket. Ha ismerik őket, akkor azért buktak ki, mert „unalmasak“. Kibukott az irodalom: a szellem, nem halhatatlan. Az akadémikusok egy nyolcada lenne csak iró és ez az egynyolcad érdemelné meg ezt a nevet. A jelenlegi Akadémiának huszonöt írója van, tehát a betölthető székek felénél több. A nép csak egy nyolcadat hagy meg. így fest ma az irodalom a közhangulatban, igy szeretik az irodalmat a nép széles rétegei. A Dimanche rendkívül elterjedt lap és ezért érdekes az olvasók ítélete. Igaz, hogy egy regény Párisban gyakran fogy százezres példányban, de Gide és Olaudel nem tartozik ezek közé a szerencsének közé. Az irodalom nem népszerű, legaMbb is nem olyan, mint volt a háború előtt. A Goncourt- dbjért még ügyem hatalmas appartáussal futtatják a legkülönbözőbb gebéket és pegazusokat, de itt pénzzel bővített dicsőségre megy a játék, a nagy U/oersenynek semmi köze az irodalomhoz. A nép Lwrráére személyében a filmet is bevonullatta az Alcadémiába. Mindez rendbem van: legyen meg a nép akarata. Az irodalomból a na/fy tömegek kiábrándultak: az „iró elvesztette a gloriolát, elvesztette leül önleges jrreszlizse nagyrészét. A maradék nem. biztosítja neki a megélhetést. Történt ez pedig nagyrészt azért, m.erl kénytelen volt a bársonyzekéböt Iá és egy burzsoa szürke ruhába bel/ujni, a bohémségei likviBeregszász, május 25. í Egy pozsonyi kormánylap legutóbbi számaiban egy, a kormánynak tömjéuező cikk- I sorozat jelent meg, amelynek legmegbotrán- | kóztatóbb részét Króo Sándor dr. beregszászi ' ügyvéd, zsidó agrárpárti tartománygyülési képviselő nyilatkozata teszi. Króo Sándor dr., aki nemcsak Magyarország idején, (le a csehszlovák világ első éveiben is a nagy magyart játszotta, most nem átallotta megkockáztatni azt a kijelentést, hogy a mai kormányzatnak a beregszászi és egyúttal az egész ruszinszkói magyarsággal szemben való tagadhatatlan mostoha bánásmódjának az oka, azoknak a volt magyar tisztviselőknek a magatartásában keresendő, akik anpak idején nem tették le a fogadalmat és egyidejűleg elhagyták hivatali helyüket. Most történik az első kisérlet, hogy a csehszlovák kormányköröknek az itteni magyarsággal szemben elkövetett sok bűnének a legnagyobbikát egy olyan valaki, aki magát a legutóbbi időkig magyar politikusnak tartotta, a kormány javára akarja Írni és a magyar tisztviselőknek azt a kálváriajárást, amelynek égbekiáltó igazságtalanságára és lelket- lenségére a külföld is felfigyelt, olyan kihívásnak, a csehszlovák állam elleni merényletnek tünteti fel, amely a csehszlovák állam részéről a legkegyetlenebb megtorlást is joggal maga után vonta. Króo Sándor dr. egy merész, sőt vakmerő fordítással a kormányzatnak az elbocsátott magyar tisztviselőkkel szembeni menthetetlen jogtalanságát és lel- ketlenségét most olyan jogos, kötelességszerü eljárásnak állitja be, amelyért — szerinte — a kormányt még a lojális magyarság részéről is csak elismerés és hála illeti meg. Króo Sándor dr. politikai pálfordulásához most nem kívánunk hozzászólani, erről minden öntudatos magyar embernek megvan a maga véleménye, de azt igenis nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy az elbocsátott magyar tisztviselőket, a világháború áldozatainak ezen legtöbbet szenvedő páriáit bűnbakul állítsa be és úgy mutasson reájuk, mint akik miatt a szinmagyar Beregszász és az egész ruszinszkói magyarság szenvedni, még pedig megérdemelten szenvedni tartozik. Ha valakinek, úgy éppen Króo Sándornak kell ismerni a magyar tisztviselők elbocsátásának kinszenvedéses történetét, mert több jogtalanul elbocsátott és igazságát kereső magyar tisztviselőnek ő volt akkor nemcsak tudásával, de leikével is harcoló ügyvédje, igy mostani frivol, kormánykegyeket kereső véleményváltoztatása méltán eshetik kettőzötten súlyos beszámítás alá. Bár a magyar dáhnd és a/z irodalmi kávéházat a riportgyártó irodákkal felcserélni. A nép ráunt a papírra, a tintám, a nyomdafestélcre, a költő ápolatlan külsejű romantikájára. A nép rávetette magát az életre, illetve az irodalom kézzel fogható ellenlábasára: a sportra. Az uj, a nép értelmében eszményi Akadémia a sport jegyében áll: a sofförkuUuna halhatatlanai mellett szavazott a nép, ők kapták a legjobb helyeket és olyan számban vonultak 'be a zöldfrakk birodalmába, hogy az irodalomnak alig maradt hely. Automobilasok, repülők — a gép embere a nép ítélete szerint 1a kor igazi halhatatlanai. így tartják ezt ma 1mindenütt, a weekendes bakfistől Bemard 1Shancig, aki imádja a bokszbajnokokat. 'Giovánni Papini em>elt szót ez ellen a sport- ’hajsza ellen a Pegaso hasábjain, azt. állítva, hogy a sportláz túlfűtöttsége kiöli a telkekből a kultúra, a tudás, a művészetek szere- tetét. A vad rekordöriblet folytonos áldozato- 'lcat követel és a roham homlokegyenesen beleviszi az emberiséget egy uj barbár korszaktisztviselők jogtalan, könyörtelen elbocsátása nagviában egész Csehszlovákiában egyöntetűen történt, szinte sablonoszerüen, de hogy a legkegyetlenebbül, a legszembetűnőbb igazságtalansággal talán mégis Beregszászon ment végbe, mint elbocsátott tisztviselő hadd mondjak el egy-két eklatáns esetet, még pedig olyanokat, amelyekről Króo Sándornak közvetlen tudomása van. Az 1919 évi december első hetében, miután a csehszlovák hadsereg beregszászi parancsnokának, Hostás ezredesnek a fogadalmat minden gondolkodás nélkül letette és amikor köztudomású volt Hostás parancsnoknak a legteljesebb nyilvánosság előtt tett azon kijelentése, „nem hódítani, nem foglalni jöttünk ide, hanem csupán a rendet fentartani“, a törvényszék akkori elnökénél, Stampf Gyula előtt megjelent egy ur, aki egy olvashatatlan aláírással ellátott és cseh nyelven kiállított írást mutatott fel, amely szerint ő a beregszászi törvényszékhez vizsgálóbírónak van kinevezve. Ez a kinevezés Chrepinsky Ru- szinszkó igazságügyi kormánybiztosa által történt. Stampf Gyula törvényszéki elnök, aki az itteni nyelvet szóban és Írásban birta, a szolgálatra jelentkező urnák kijelentette, hegy nem tud arról, miszerint Ruszinszkó- nak igazságügyi kormánybiztosa lenne és a budapesti igazságügyi hatóságokon kívül csupán a csehszlovák hadsereg parancsnokságát ismeri és igy nincs abban a helyzetben, hogy részére bírói funkciót adjon. Amennyiben azonban a csehszlovák hadsereg parancsnoksága ilyen értelemben rendelkezne, akkor készséggel ad részére hivatalos helyiséget. A vizsgálóbíró ezzel a válasszal elment és három nap mulva visszatért Chrepinsky igazságügyi kormánybiztos, valamint egy Schön nevű biró kíséretében. Ez a három ur együttesen bement Stampf Gyula törvényszéki el- nöhöz, ahol Chrepinsky Schön bírót, mint a beregszászi törvényszék elnökét mutatta be az elnöki székben ülő Stampf Gyulának, egyben pedig felszólította, hogy a fogadalmat azonnal tegye le és mint biró tovább dolgozhat. Utasította továbbá Stampf törvényszéki elnököt, hogy a bírákat azonnal rendelje be az elnöki szobába. Stampf Gyula a fogadalom letételét megtagadta, ellenben Chrepinsky rendelkezésére a birákat összehívta. Ruszin- szkó akkori igazságügyi kormánybiztosa a bírákat felhívta a fogadalom azonnali letételére és bemutatta nekik Schön birőt, mint a törvényszék uj elnökét. A birák Chrepinsky- től rövid gondolkodási időt kértek, amelyet meg is kaptak és alig egy félórái benső komoly, megfontolt tanácskozás után, amiről Króo Sándornak is tudomása volt — Szabó Bertalan dr.-t a törvényszék akkori tanácselj ba. Az uj barbarizmus kultúrája pedig máris ! itt van: a soff őr kultúra. A szabadjára enge- j dett és nekiszilajult tett kiszarmzta a halha- 'tatlcmokat az Akadémiából, összetöri a tintáiért ókat, összezúzza a szellem földi berendezését. Nem kell neki, nem érti, nem tud vele mit kezdeni: vér és arany kell csak neki és mert nincs elegendő arany, nem tombolja ki magát versben, mini Ady Endre, motorbiciklit ragad és száguld, nyeli a távolságokat, falja az országkat és a földrészeket, átrepüli az óceánt, céltalanul száguld célok felé, mindinkább eltávolodván, az egyetlen céltól: saját magától, az Én szellemiségétől. A szá- 'guldó nép halhatatlanad a soffőrok. Ez is a technika és a haladás diadala. Marad: hogy a kör itt is bezárul hamaroS'(m és a techmlca 'bolondjai, ha. körűlszáguldotiák a földet, megérkeznek a kiindulóponthoz: saját mar guk szellemiségéhez. És belátják, hogy ha valami halhatatlan, úgy ez a szellemiség. Akár zöldfvakkosan, akár neon. . Neubauer Pál. Első szlovák ékszer-, arany- h eziistoyár TwBajdoi&osoKc: FBS;OSST8CH TESTVÉREK Gyár: Bratislava, Ferenciek tere 1. Telefon: 57. Eladási hely: Bratislava, Mihály-utca 6. Telefon: 16—02. Elsőrangú készítmények ékszer-, arany- és ezüstárukban — 50%) megtakaritás — Eladás eredeti gyári árakon Ó-arany és ezüst, valamint érmék fazon átdolgozását a legolcsóbb árak mellett vállaljuk Brilliáns átdolgozások alkalmával a kő befoglalásánál t. vevőink jelen lehetnek Állami alkalmazottak 5% engedményt kapnak Javításokat azonnal eszközlünk nőkét megbízták, hogy állásfoglalásukat Chre- pinskyvel közölje. Szabó Bertalan dr. tanácselnök pedig a magyar biró minden komolyságával, tudásával és alaposságával a következőkre kért felvilágosítást, a magát igazságügyi kormány- biztosnak kiadó Chrepinskytől: Mindennek- előtt kérte, hogy igazolja személyazonosságát, továbbá igazolja kinevezését, bárhonnan is származzék az, valamint igazolja, vagy csak valószinüsitse, hogy ez a terület kivétetett a magyar állam szuverénitása és Budapest diszpozíciója alól és más állam fenhatósága alá rendeltetett. Megkérdezte továbbá, hogy melyik nemzetközi fórum az, amely ekként határozott, mert mindezekről nekik nincs tudomásuk és csak amikor Chrepinsky a kérdések egyikére sem tudott felvilágosítást adni és a személyazonosságát sem tudta a birák előtt igazolni, tagadták meg a fogadalomletételt. Emiatt az igazán megindokolt és rosszakaratúnak, csehszlovák-állam-ellenesnek — hiszen Ruszinszkó akkor még nem is volt csehszlovák impérium alatt — semmiképpen sem minősíthető fogadalomletét el-me^tagadás miatt bocsátották el a beregszászi törvényszék egész bírói karát, kezelő személyzetét és a többi hivatalok tisztviselőit is. Króo Sándor dr. különbnél-különb egyéni tisztviselői tragédiákról is tud. kálváriásnál kálváriasabbról, én csak egynek, egy vidéki postamesternőnek, volt védencének az esetét idézem fel. Ez a volt postamesternő az elsők között volt, akik letették a fogadalmat, annak ellenére, hogy' három szomszéd postahivatal tisztviselői megtagadták a fogadalom letételét. Ezt a postemesternőt közönséges bűn- cselekménnyel vádolták meg, meghurcolták, de a csehszlovák független bíróság jogerős felmentő Ítélettel az ártatlan asszonyt rehabilitálta és a feljelentőt hamis vád büntette miatt hat havi börtönre Ítélte el. Tudja Króo Sándor dr. nagyon jól, hogy ez a szerencsétlen asszony, aki annyit szenvedett ártatlanul, több mint tizenötévi szolgálat után minden nyugdij és végkielégítés nélkül iengődik még ma is. Bizonyára ismeri Króo Sándor dr. azt az esetet is, amely azzal a magyar tisztviselővel történt, aki a csehszlovák hadsereg bejövetele és az adminisztráció átvétele idején még magyar éra alatt kért és kapott egy éves betegszabadság lejárta után szolgálattótelre jelentkezett, visszautasitották. S ma hu92onnvolcévi szolgálat után. anélkül, hogy fogadalomleféfelre bármikor felhívták volna, tehát azt bármikor is megtagadhatta volna, minden nyugdij nélkül küzd az éhenhalás ellen. Ha látta volna Króo Sándor dr. nyilatkozatának megjelenése után az elbocsátott tisztviselők egész sorának szemébe a könnyeket tolulni, ha hallotta volna azokat a mélyen megsértett lélekből jövő kifakadásokat, amiatt, hogy őket a magyar társadalom legnyomorul- tabbjait, az egész magyarság kálváriajárása okozóinak nevezi, bizony megdöbbent volna embertelen munkájának láttára. Az elbocsátott tisztviselők nem bírálják Króo Sándor dr. politikájának helyességét és azt várták, hogy az az ember, aki az ő viszonyukat jól ismeri és aki egész közel férkőzött a ruszinszkói legmagasabb hatalom képviselőihez, arra használja fel összekötettését, hogy nehéz helyzetükön könnyítsen. De Króo Sándor dr.-nak nincs szive ilyen munkára, hanem , a kormányzati tényezők előtt azzal akar teljes bizalmat és honorálandó érdemeket szerezni, hogy az egészen alacsony lelkű és kis kaliberű emberek mintájára irredentát és tüzet kiált a hatóságok fülébe, ahelyett, hogy figyelmüket, jóakaratukat ráirányítaná ezen ártatlanul szenvedő tisztviselőkre és rajta volna, hogy sérelmeik orvosoltassa- nak. Nem az a helyzet tehát, hogy az elbocsátott tisztviselők valaha is vétettek volna a csehszlovák állam elleti és az ő állítólagos állam- ellenes magatartásuk uralná a ruszinszkói magyarságnak mai politikai frontját és ez lenne akadálya a konszolidációnak, hanem az az igazság, hogy a króosándorok a saját maguk kielégíthetetlen ambíciójuknak az elöbb- revitele céljából verik az éket a ruszinszkói kormányzati tényezők és úgy az elbocsátott tisztviselők, mint a magyarság közé. Az egyik legnagyobb hibája és akadálya a konszolidációnak éppen az, hogy a csehszlovák kormányzat ruszinszkói képviselői a magyar ügyekben nem a magyarságnak alkotmányos utón megválasztott legitim képviselőit hallgatja meg, hanem mindig ilyen króo-* ■sóndor-féle fogadntlnn prókátorokat, megbi» zásnélküli ügyvivőket, akik nyilatkozataik* bán sohasem őszinték és mindig csak a saját érdeküknek használó információkat nyújtanak. Egy elbocsátott tisztviselő. mi[6 Kiknek terheli leikiismeretét a ruszinszkói elbocsátott tisztviselők kálváriája? fi ruszinszkói elbocsátott magyar tisztviselők válasza a „zsidó republikánus párt" iartománygyülési képviselőiének igaztaian támadására
