Prágai Magyar Hirlap, 1929. május (8. évfolyam, 100-122 / 2025-2047. szám)

1929-05-19 / 114. (2039.) szám

r Mai siámunk 20 oldal Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, SzlovenSzkÓi és rUSZlTlSzkÓi ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága II., Panská uliee negyedévre 76, havonta 26 Ké; külföldre: .7 • 7 • r 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadó­évente 450, félévre 226, negyedévre 114, Főszerkesztői t pOlltlKCLl TldpiLCLpjQ. Felelős szerkesztői hivatal: Prága II., Panská ul 12/111.—Te­havonta 3S Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke DZURÁNY1 LAS1LÓ FORGÁCH GÉZA íefon:34184. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha pünkösdi írás Irta: DZURÁNYI LÁSZLÓ A hús vét a remény, a pünkösd már a be­teljesülés kezdete. A húsvétiban még csak a jövő Ígérete zsendül, a pünkösdben már föl­pirosodik a megérlelő élet. Megkezdődik a gazdag teljesedés, amit kedvesen szimboli­zál pünkösd piros rózsájának gazdagon tö­mött bársonyos kelyhe. A magyar lélekkel ta­lán leginkább rokon ez a szimbólum, s talán azért is van, hogy a magyar nép életében tajvaszillattal teljes, kedves ünnepi stáció a pünkösd, amelynek hajnalán a néplélek meg­illető költészetével már annyi bimbó borult a magyar nótafán virágba. Melegséggel telik meg a lelkünk, hia régi piros pünkösdjeink­ről emlékezünk. Mert már a magyar pünkös­dök is megfakultak, rózsáink lelankadtak, messze tovatűnt a magyar életből a pünkös­di öröm. És a magyar éjszakában hiába vár­tok tás pünkösd hajnalán a mindent megvilá- gositó Szentlelke t is. Hiába vártuk, hogy megvilágosodjék a szlo- venszkói léleknek forradalmi füzektől még mindig föl nem tisztult látása, hogy revelá- Lódjék benne a leegyszerűsített igazság: az iCtéBŐ nemzetek változihatatlan sorsközössége, Ogymásrautaltsága és jövő utfukuak minden- kiőppen valló egyaaansága. Hiába vártuk az életparanesolta történelmi eorakozót a megtisztult horizonton, a testvéri összefogást, az egészséges, becsületes és bölcs patriotázamfis győzelmét a dhimiérák fölött, a kenyér imperativusrzát a távoli gyökerű po- HEBna önző és megtévesztő jelszavaival szem­ben. terét, ami a szlovák politika mérlegére jel­lemzően szomorú fényt vethet. A történelmi országokban ugyanis már meglehetősen meg­szilárdultak a politikai pártok káderei, itt gyors eltolódásokra aligha lehet remény s igy egyedül SzLovenszkót tartja a legalkalma­sabbnak még a tőle legidegenebb párt is az uj hódításra és uj erőgyűjtésre, mert itt a szlovák politika nem tudott megszilárdítani semmit és főleg nem tudta öntudatossá és az ilyen kalandos kísérletekkel szemben ellen­állóvá tenni a szlovák tömegeket egy megal­kuvást nem ismerő komoly szlovenszkói po­litika gondolatában. Ez a szlovák politiku­sok legnagyobb bűne s ezért maradt Szlo- venszkó politikai prairie minden centralista vállalkozási kaland számára. A föloosudás már megkezdődött. A szlovák agráriusok kapták a legkegyetlenebb leckét, de a nemzeti demokrata járszalagon tévely­gő Ivánka is osztozik a szlovákok megdöbbe­nésében és ez a megdöbbenés máris uj válto­zatokat hozott az ő sovón politikai fortisz­’ szimójába: bizonyos békülékenységet a min­dig bántott magyarsággal s valamelyes harci készséget a mindig adorált Prágával szem­ben. A szerencsétlenül talaját vesztett, de tradíciókban leggazdagabb szlovák nemzeti párt is bátor lendülettel kezd hosszú tétová­zása után tényezővé lenni az őslakos politika talajmunkálatainál. Hlinka lapja szinte már állandóan szőnyegen tartja a szlovák-magyar problémát s ha nem is tud még teljesen sza­kítani ideológiája régi tehertételeivel, tö­rekvései irányvonala mégis odamutat, hogy az itt élő nemzetek politikáját az őslakos érdek, a szlovenszkói politika nevezőjére kí­vánja hozni Igaz, mindez inkább csak lelki fölkészülés, ■ ki nem forrott Ígéret, ami még nem program és nem valóság, holott a centralizmus szlo­venszkói offenzivája már a legkomolyabban az, de tíz esztendő borús megosztottsága és meddő mostohasága után mégis az első pün­kösdi bajnalsugár. Hinnünk és bíznunk kell benne, hogy az ut már csak előre vezethet s meg vagyunk győződve arról, hogy a számí­tásaiban megtévedt centralizmus mohósága és könyörtelen önzése, szintén csak előbbre segithet bennnüket ezen az utón. belül, mig kívül az európai politika uj ki­sebbségi kurzusa, teszi még teljesebbé ün­nepünk színét. Európa süket fülei végre meg­nyílnak negyven millió ember megtagadott sorsának panaszai előtt. És ügyünk európai küzdelmére kedvező előjelekkel szolgálnak az angol választások hírei is. Pünkösdi lélek szólal meg Masaryk Tamásban is, amikor az államférfi emelkedett szempontjaival Közép- európa harmóniáját keresi s egy igazibb bé­ke lehetőségeit latolgatja. / A mi szükebb magyar pünkösdünk — há­la a Gondviselésnek — már valóban hozott valamelyes beteljesedést. Az erők szétforgá- csolása és a külön utakon haladás gyöngítő és sorvasztó esztendei után végre komoly valóságként jelentkezik a magyar egység. Mi feJösmertük kötelességünket és az idő intő­szavát: mi már megtaláltuk egymást. Ha majd ezt a megtalálást a szlovenszkói nem­zetek egymásra találása fogja követni, akkor jön el az igazi beteljesülés és akkor ragyog föl Szlovenszkó fölött a Szentlélek erejével az élet napja. Akkor biborlik föl valamennyiünk számá­ra a piros élet. A megértés és egymásra találás Ígérete itt Jövel pünkösdi lélék és teljesülj ki Szlo­venszkó fölött! \ A francia és német nemzet közeledésének ünnepévé avatták Gráf Zeppelin kudarcát és szerencsés leszállását Ez az első pünkösdi virradat, amikor föl- szakadoznak a reménytelenség felhői és a hmsvét zsendiülő reményére fölpiroslik a be­teljesülés egy-két ígérete. Kemény viharok szántottak végig a szlo­venszkói földön. S nyomukban még a legso- vénatíb szlovák lelkekben is elkövetkezett bizonyos megtisztulás és megtántorodás a már-már begyökerezett centralista ideológiá­ban. A szlovákok kezdenek szlovák, sőt szlo­venszkói szemmel nézni. És módosulóban a tiz esztendő előtt megfogalmazott uj hazafi- ság, amelynek falfokozott és eltúlzott nem­zeti tartalma eltakart vagy eltorzított minden régi igazságot. De az igazságot nem lehet el­temetni s igy föl támadtak ezek az igazságok is. Feltámadtak azokban a súlyos csalódá­sokban, amelyek a szlovákokat érték egyfelől a prágai centralizmus testvéri osztókezében, másfelől — az autonómista politika relációi­ban — önmagukban. A centralizmus hen­gere nem ismeri a szentimentalizmüst és kérlelhetetlenül eltakarítja utjából a gerince­sebb szlovák vezéreket. De a céltudatos és eszközeiben nem válogatós centralizmusnak ahhoz is volt ereje, hogy a gyermekcipőben járó szlovák autonómista politikát — amely­nek abszolút győzelmi kilátásai voltak —• zsákutcába terelje, saját kebelén belül elgán­csolja és akciók éptel enné tegye, amihez nagy­szerű alkalmat nyújtott bizonyos afférek szi­tása, de egymaga az a paradox helyzet is, hogy Hlinka pártja a szlovák tömegek felé egyenesen diszkreditálta az autonómia prog­ramját, amikor ezt a programot a legcentra- listább kormány támogatásával vélte megva­lósíthatónak. Minden szlovák politikus számára tragikus mementó ez a pünkösd, amikor még Benes pártja is, amelynek eddig semmi kapcsolata sem volt — egy kényszeredett mandátumbir- tokostól eltekintve — Szlovenszkóva'l, elha­tározó/rohamra indul Szlovenszkó meghódí­tására. A centralista politika tehát Pzloven- szíkóra tette át belső erőmérkőzésónek szin­A dühöngő szélviharban hajszálon függött a Zeppelin utasainak élete Eckener dr. heroikus küzdelme a tomboló elemmel — Toulon repülő­terén simán földet ért a léghajó — A telkes francia fogadtatást meg­hatóban köszönte meg Eckener — A léghajó nem alkalmas óceánrepülésre? Páris, május 18. A Gráf Zeppelin huszon­négy órás vergődés után tegnap este kilenc órakor a Toulon melletti Cuers francia ka­tonai repülőtéren kényszerleszállást vég­zett. A kikötés a körülményekhez képest elég simán történt; sem a léghajó, sem utasai nem szenvedtek kárt. A francia hatóságok a lehető legudvariasabban bántak a megron­gált német léghajóval és a francia katona­ság szinte emberfölötti munkát végzett, mig a hatalmas léghajót, amelynek fogadá­sára nem volt fölkészülve, a hangárba hoz­hatta. Eckener dr. megindultan köszönte meg a franciáknak áldozatkészségüket és a német sajtó is örömmel könyveli el a fo­gadtatást, amelyet a német—francia kibé­külés története egy újabb fejezetének nevez. Bolyongás a szélviharban Amikor Eckener dr. Gibraltár mögött kény­telen volt visszafordulni, mert egyik motorjának tengelye eltörött, a többi motor pedig a túlzott megterheltetés kö­vetkeztében sorban csődöt mondott, előrelátható volt, hogy a Zeppelin útja tragi­kus formákat kezd ölteni. Tegnapi számunk­ban jelentettük, miképp vergődött át a meg­sérült léghajó a Marseille fölötti mistralon, miként igyekezett a Ríhone völgyén fölfelé haladni, miként állapodott meg Nimes fölött és folytatta útját tizenhat kilométeres sebes­séggel észak felé. Később az idő még kedvezőtlenebbé vált és Ecke- ner büszke hajója a szélvész játékszere lett. Az alulról idegesen figyelő közönség azt hitte, hogy a német kapitány elvesztette uralmát a léghajó fölött s úgy látszott, hogy azt a vihar kérlelhetetlenül tereli a tenger felé. A fran­cia sajtó őszinte érdeklődéssel figyelte jófor­mán óráról-órána a Gráf Zeppelin huszonhat- órás bolyongásának minden fázisát. Amikor Eckener Saragossa környékén megfordult, a lapok máris hasábokat közöltek az esemény­ről s most, amikor a szerencsétlen emlékeze­tű Dixmuiden francia katonai7léghajó ouersi elárvult hangárába befutott. minden más esemény háttérbe szorult és a francia nép osztatlan érdeklődéssel tekint a délfranciaországi Toulon felé. (A Dixmuiden ugyancsak német eredetű lég­hajó volt, amelyet a birodalom a jóvátételek fejéiben szállított a francia hadseregnek. A léghajó harminc főnyi legénységével egy Földközi tengeri viharban nyomtalanul el­tűnt.) Katasztróla fenyeget A viharos utazással kapcsolatban a lapok különösen azt emelik ki, hogy a francia hatóságok példás készséggel és gyorsasággal siettek a német légi cirkáló megmentésére. Eckener nyolc óra hosszat küzdött a dühöngő és időnként szörnyű sebességgel fújó ellen­széllel és alig tudta megtenni a Rhone torko­latától Valanceig terjedő rövid utat. Hama­rosan kénytelen volt belátni, hogy hajóját nem hozhatja a Bodeni-tó kikötőjébe és kénytelen volt más megoldás után nézni. Néhány pillanatra megállította egyetlen dol­gozó mótorját, hogy azt kipihenhesse és újra munkába kezdhessen. A mistrál azonnal sodorni kezdte a léghajót Valancetől az Alpesek felé, ahol könyörte­lenül elpusztult volna. I Ebben a katasztrofális pillanatban Eckener dr. németnyelvű üzenetet küldött a világba, amelyben kéri a franciákat, hogy mutassa­nak neki alkalmas kikötőhelyet, mert to­vább nem harcolhat az elemekkel. A helyzet rendkívül komoly volt. Az egyetlen motor megállt és az ellenszél szétszakadással fenyegette a léghajót és vég­pusztulással a fedélzetén lévő hatvan ember­életet. Mindenki attól tartott, hogy a Grsf Zeppelin ép úgy kettészakad, mint Nobile Italiája a sark­vidéken s a merész utasok szétzuzódnak a föl­dön. Eckener dr. a lyoni rádióállomást is föl­hívta, hogy közölje vele kérését. Szerencsére a hajó Mont Limar közelében megszabadult a legveszedelmesebb forgószéltől és lassú ív­ben visszatérhetett Valence fölé. Délután négy órakor Eckener kísérletet tett a leszállásra. A Valence melletti Fort fölött megállót! é­OPEL AUT0SAL0N > C*'^i LAUFERíA'RSAJaatislava STÚROVA UL.7 -*>TELEF. 2,2-87

Next

/
Thumbnails
Contents