Prágai Magyar Hirlap, 1929. május (8. évfolyam, 100-122 / 2025-2047. szám)
1929-05-12 / 108. (2033.) szám
10 ss 1929 mflfcts 12, ragárqgsp. A XlX-ik század mzitkártffái Irta: SKrűdy Qyula Gracza György, a történetírás mártírja FekeíeltegsfiirdS klimatikus gyógyhely 700 rrr. a tenger fölött Vasútállomás SpiSká Nová Vés (!gló), pősta Vondrisel, autóbusz közlekedés egy gyönyörű, ös fenyöerdökön keresztöl vezető újonnan épített szerpentin műúton. Napi ellátás 28 Ki,, szobák 5 Kc-tól feljebb június 20-ig és augusztus 20-tól szobákból 50% kedvezmény. Felvilágosítást és prospektust küld a fürdögondnokság. Talán soha még oly szép öreg emberek nem ▼oltak Magyarországon, mint a tizenkilencedik század második felében, utolsó fertályában, amikor a magyarok ezüstre fehéredett, pirosló orcával (mert a sápadtak, a halálvölegenvek már korábban elmentek), óbor mosolygással, félig-meddig megenyhülve nézegetnek vissza a múlt időkbe. Az időjárás határozottan kedvezett a békességes m egőrege d éshez, aki megérte a kritikus ötven és hatvan közötti esztendőket, az már félig-meddig -poroszkálhatott az élete utján, mert hetvenig, sőt még nyolcvanig is nem érheti nagyobb baleset. Mintha csupa egészséges ember szaladt volna itt a „nagy időkből", a börtönviseltekből, az emigrációból Igaz, hogy Budafokon még ISÖO-ben sem tud a baloldalán rágni az a borkereskedő, aki a szenttamási sáncoknál puskagolyót kapott a fejébe. Igaz, hogy a Kolozsvárott megjelenő 1848/49. Történelmi Lapokban valaki mindig megpiszkálja a hagyományokat, vájjon igazán Petőfi Sándor kardja as, amelyet Rickl Géza debreceni kereskedő őriz. Lola Mortéz, a himeves táncosnő hiába Ígérgeti, hogy megindítja gjra a szabadság- harcot, ha Kossuth egy huszárezredet ajándékoz neki. „Azt hiszem, kevesebb hnszár is elég volna, művésznő", — felel Kossuth melankólikusan. — Kopnak, foszladoznak, elhalványulnak a legendák, — no de éppen azért volt itt Gracza György, hogy ne engedje végképpen elmúlni a szabadság- harc illúzióit, legendáit, mesemondásait Ha már Karikás (Ring) Mihály, a Kispipa vendéglőse is beadta a derekát, amikor a Szervita-téren lévő csárdájában „Kispipá/s "-ebédet rendezett Erzsébet királynénak és Ferenczy Idának: — itt a sarkan- tyus-uocai lapszerkesztőségben Gracza György, ama hontmegyei régi nemesi famíliából származott úriember, az 1848/49-iM szabadságharc történetírója, aki egy másodpercig sem ingott meg hitében, zökkenő nélkül folytatva a mesemondást szabadságharcunk történetéről. Jókai lehetett a nemzet regényírója, de mesemondója addig a napig, amíg a XlX-ik század tartott, az öreg honvédek még elevenen (néha nagyon is mozgékonyán) jártak-keltek közöttünk, a hőstetteknek, a dicsőségeknek, a felejthetetlen bravúroknak volt még élő szemtanújuk: — addig Gracza György kormányozta a magyar nép fantáziáját, nem is egy-két esztendeig, hanem évtizedeken át Hát nézzük most, ki volt ez a nagyhatalmú Gracza György, akinek nagvobb hatalma volt, mint a királynak, mert hiszen ő a magyar nép szive felett uralkodott? — „Gracza György volt ae oka annak, hogy vénségü'kre se bírtunk az öreg honvédekkel. Megzavarta az 1848/49-iki honvédeket ez a történetíró; — olyan hőstetteket mesélt róluk, amilyeneket ők soha el nem követtek. Gracza nélkül már régen tudnánk szabadságharcunkról a józan valóságot, a hibákat, a baklövéseket, sőt az esetleges árulásokat is. De amig Gracza él: nem engedi kiderülni az igazságot. Az 1848/49-es honvédeknek meg keli maradni Gracza akaratából arkangyaloknak, akár akarnak akár nem." (Szemere Miklós egy leveléből.) * Magyar hazafi volt mindenekelőtt; a nemzeti szempontokból bírálta mindazokat az eseményeket, amelyek körülötte lejátszódtak, mérlegelte a cselekedeteket, amelyeket elkövetett vagy elkövetni szándékozott. Talán még az imádságaiban, az ünnepnapjaiban, a ruházkodásában., az egészségi érzeteiben, a jókedveiben, rosezkedveiben is elsősorban a nemzeti szempontot vette figyelembe: — ő valóban szive legmélyén is szomorú volt október hatodikán, Budavár bevételének évfordulóján minden esztendőben bejárta a bástyákat, hogy emlékeit felfrissítse, március tizenötödikén még betegségében, négy fal között, csak önmagának épülésére hangosan elszavalta a Talpra magyart. (Nem a Szózatot, hanem a Talpra magyart, mert Gracza György, m-ég azok közé a magyarok közé tartozott, akik szigora elválasztó okokat látnak a két nemzeti költemény között.) Természetes dolog, hogy az ilyen nagyranevelt érzületű, a lélek magasztos indulatai közepette élő férfiúnak a „magánéletében" jóformán nem történik semmi olyan nevezetesség, amelyről érdemes volna beszélni, mert a privát-élet a maga semmiségeivel (..bütykeivel, tyuk-bőreivel, gyomorfájásaival", mint G. Gy. mondogatta) nem érdeme® arra, hogy rája szót vesztegessünk. „Nőies pletyka az ember magánélete még akkor is, ha. férfi mondja el a maga élettörténetét", — ez volt a véleménye Gracza Györgynek az életről, ugyanezért agglegény maradt, mint Madách, annyian, akik az Ipoly környékén születtek. S ez a szürke, szinte a jelentéktelenségét szántszándékossággal kereső úriember lett volna az a bizonyos varázsló, aki írásaival, könyveivel, naptáraival annyi esztendőn, évtizeden át ébren tartotta az 1848/49-es honvédek, a szabadságharc kultuszát Magyarországon, hogy mitológia lett a légegyeszerübb tényekből, hősi ábránd minden „EIőre"-kiadás, vörössapkás istenfiak csatatere minden tengeri-bárka a határban. Ez a kerek- szakállu, tanárosan nyírt hajú, egykedvű, kicsinykét palócosan beszélő, de igen csendes szavú úriember lett volna az okozója annak, hogy még manapság sem tudjuk (tán már nem is akarjuk) az igazságokat a szabadságharcból. Maradjon meg minden úgy, ahogyan Gracza Győrtry megírta (ahogy Ián Kossuth is csinálta), ne bántsátok a magyar nép ábrándvilágát. Póruljárt még eddig mindenki, aki a nép szentségeihez nyúlt. ♦ Tehát Gracza György a magyar szabadságharc történetét irta meg. Ezt irta egy egész életen át; — öregebb napjaiban atyafiságos látogatásom idejében borongva mutatott rá egy. ládányi levélre, írásra, okmányra, obsitra, újságcikkre, amelyet az ország minden részéből, városból, faluból, tanyákról, vándor országúiról küldözgettek be neki. „Vájjon ki dolgozza fel ezt a „ferslágot"? — kérdezte. így is Wodíanernek, a szigorú nyomdatulajdonosnak kellett közbelépni, hogy a füzetek befejeződjenek (megmaradtak a naptárak), pedig a nyomdász vagyonát éppen e füzetekből szerezte, másrészt a szépségéről ismert pesti asszonyság, Wodianerné volt a leghűségesebb olvasója Gracza füzeteinek, pedig a nyomdásznak nem szoktak ra- jongani a tintányalókért. Nagy dolog volt Magyarországon a Gracza György füzetes vállalkozása. Hiszen addig irta Mártonffi az ő rémregényeit, amelyeket füzetenként tíz krajcárjával szombatonként, vasárnaponként a házalók beadtak minden bakterházba, ciszmadiamühelybe, konyhába, de még néha a szalonba is (mert bár műveltebbek voltak mai hölgyeinknél a tizenkilencedik századbeli honleányok: éppen a sok olvasmány-szükség miatt nem lehettek mindig válogatósak), Gracza György, amikor a magyar szabadságharc történetét füzetekben kezdte irai: éppen a ponyvairodalom ellen vette fel a harcot, amely ponyvának népszerűségéről akár ma is vitatkozhatnánk. Meg kell ismertetni a magyar népet a szabadságharc történetével: ez volt Gracza György kiindulása és már az első füzetek megjelenésekor úgy üldögélt körülötte az egész magyar nép, mint egy család a mesemondó öregember körül. A füzetek pedig, amikor elérték volna a népszerűségnek azt a legfelsőbb mértékét, amikor nyomtatásukhoz már kicsinynek bizonyult a nyomda, az előfizetők és az ügynökök a Sarkan- tyus-uocában várták a legfrissebb füzeteket, mint akár Boz-Dickens regényfüzeteiről írják Londonban: a népszerűségnek megmutatkoztak a tüskéi is, mert a rózsa is tud szúrni. Gracza György „üldözött ember" lett. 6, nem a hatalom, az „átkos bécsi kéz" nyújtózott ki a szabadságharc történetírója után, hanem éppen leglelkesebb, legfigyelmesebb, a nyomdaépület környékén várakozó olvasói kezdtek türelmetlenkedni, hogy mikor kerül már sor a füösrégi az a hit, Hogy a följöttünk' elterülő csillagos égboltozat és az emberi sors között összefüggés van, — hogy végzetünk „a csillagokban van megírva”. Az ókor népeinek vallásos élete megszemélyesítette és isteneik gyanánt imádta a napot, holdat é® a bolygókat. Á vallásos elmerülés, a képzelőerőnek költői csa- pongásai pótolták a hiányzó tudást, amire nagy volt a szükség, mert akkoriban az emberek jobban féltek a természet vad elemi erőitől, mint ma — ezek ismeretlenebbek és kiszámíthatatlanok voltak. Ezzel ellentétben a csillagos ég örök változatlanságában és lenyűgöző megközelíthetetlenségében forgott fejük fölött és ezért belőle akartak bizalmat, tudást meríteni. Évezeredes bölcselkedés! kísérletiek' és az ezeket látszólag csudásan igazoló tapasztalatok kifejlesztették a sors csillagokból való olvasásának rendszerét: az asztrológiád. Eljött a.z idő, amikor a hajózás haladása rávezetett a földnek a gömbalakjára. Mihelyt annak a tudatára jöttek, hogy a földgömb az Űrben el van szigetelve, szabadon lebeg, nem volt többé nehéz azt mozgásba is hozni. Hajdan, amikor még azt hitték, hogy az égboltozat, mely a masszív és „lefelé" határtalan föddet, megkoronázza, az a föltevés, hogy ez a föld mozgásban van, képzelhetetlennek és tarthatatlannak látszott volna. De mihelyt az égi mozgások középpontjába mint gömb van helyezve, természetszerűleg támadt az eszme: e gotVó talán önmaga körül foroghatna avégből, hogy az egész világegyetemet megkímélje attól, hogy ezt a rengeteg műveletet navponia végezze a föld kévéért. De ezt véglegesen, valamint a földnek napkörüli mozgását csak a 16-ik században tudta meg bizonyítékokkal támogatva az emberiség. Ez a felismerés, melynek filozófiai bordereje sokkal nagyobb, mint tudományos értéke, még csak kezdet volt. A világ- rendszer nagy megnyitója, Kopernikus még nem. sejtette az állócsillagok rettentő távolságát. A csillagjóslás művelése éppen az ezt kővető században vált általános divattá és minden királyi udvarnak megvolt a maga asztrolo- ffWJa. . ... A csillagászok kénytelének voltak „horoez- kóp“-feIállitáAsal foglalkozni, hogy megkeressék mindennapi kenyerűiket. A horoszkóp az, a táblázat, mely megmutatja a csillagok állását valamely ember születése órá jábtan és az asztrológia elvei nyomán ebből « zetekben az ő atyjuk, nagyatyjuk szabadságbarcí hőstetteire, amelyről családi körben annyit hallottak, amelyről szóló leveleiket a szerkesztőnek már régen postára adták, amelyről az obsitokat, az okmányokat, emlékeket rekommandirt küldeményként a Gracza ur birtokába juttatták. (Igaz, hogy az öreg történetíró soha senkinek se kérte az okmányait, de hát mégis elküldték neki, mert bizonyítani akarták, hogy családjuk igenis eleget tett hazafiui kötelességének, ennyi meg ennyi vérrel, börtönbüntetéssel, emigációs-esztendővel fizetett a szabadságért.) Nagy Ivánt, a nógrádi levéltárost, amikor a magyar nemesi családok lexikonét az ötvenes években megírta: azért vették üldözőbe az olvasói, mert egyes családi hagyományokat tévesen, „rosszindulattal", „hazugan" vett fel adataiba. Nem is volt Nagy Ivánnak öröme korszakos munkájában, mindig többen voltak a kellemetlenkedők, mint a gratulálok; ez a történetíró sorsa. — De Gracza Györgyöt, amikor a szabadságharc történetét irta: maguk a nemzett regény eleven hősed vonták még felelősségre, ha hőstetteiket itt- ott kihagyogatta, ha megnyirbálta, ha netán elfelejtette. Soha se lehetett pontosan megállapítani, hány honvéd vette ki részét igazándiban a szabadságharcból, mert a halottak nem jelentkeztek. (Az én nagyapámnak, a Honvédmenház egykori parancsnokának az volt a szavajárása, hogy az öreg honvédek a múlt század végén állandóan szaporodtak. De hát az öreg bogaras ember volt világéletében, nem hitt el egykönnyen minden mesemondást.) Sohase lehetett pontosan megállapítani, hogy Potemkin, a vándorszínész, aki Egervári név alatt is irt a szabadságharci hőstettekről: honnan vette emlékeit; de az igazán szavahihető tanuk is elfogultnak bizonyulnak néha, amikor már nem a császári hatóság, 'hanem a nemzeti közvélemény előtt kellett hitet tenni. Tehát Gracza Györgyöt üldözőbe vették, amikor regényes, fantasztikus, szinte emberfölötti szabadságharci történetéből (amelyet végül sehol se fogadtak el autentikusnak) egy-két történetet kifelejtett. A budavári évfordulón tartott májusi honvédgyüléseken sokat dümmögtek azok az elevenek, akiknek szereplése kimaradt a különböző csatákból. Szent Istvánkor vidéki küldöttségek keresték fel Graczát, akit mindenféle jelentéktelen helyreigazításokra kértek. Matrónák várták a szerkesztőségben, mert a „honvéd özvegyének" tisztelet és valamely kis pénz járt, ha Gracza megnézné a házasságlevelet. És a környékbeli vendéglőkben mindig várta két-három „öreg honvéd" a szerkesztőt, akinek tavollétében harcos nótákat énekeltek, mert ilyenformán is buzdították egymást, hogy ebben vagy amabban a hősköltemé- nyi, gyönyörű csatában részvettek, a szerkesztő mégis kihagyta a nevüket a hősök névsorából. Miért? Csak a tábornokokról lehet irai? táblázatiból le lehet olvasni, milyen erők irányítják annak az embernek az életét. Madách halhatatlan müvében, „az Ember Tragédiájában" balladai tömörséggel és drámai erővel elevenedik meg e romantikus korszák és ott látjuk IL Rudolf prágai udvarában az újkori csillagászat egyik megteremtő jót, a nagy Keplert, aki mindebben nem hitt, de kény télén volt behódolni a nagyuraknak, az életnek, a divatnak és babonának. Ez volt az a nyugtalan és sötét kor, amikor az alkímia is különös erővel uralkodott a lelkek fölött, Prága régi negyedei, — az alkimisták uccácskája — e rég letűnt múlt árnyai gyanánt merednek a napfényes jen lenbe. Ma, amikor tudjuk', hogy az állócsillagok mindegyike egy-egy hatalmas na.p, sokmiilió- szarta nagyobb földünknél és melyek csak a mesebeli távolság miatt válnak pislogó fény-, pontokká, — lehetetlen elhinni, hogy az egész, óriási világegyetemnek ne legyen egyéb dolga, minit az egyes emberparányok sorsát intézni, — De a világháború — meg társadalmi és gaz-, dásági összeomlás sújtotta korunkban a gyöt-, rődő ember nem találja meg az élet értelmét e földön és újra a miszticizmusban keres menedéket. Azok, akiknek a vallásos elmélyülés már nem elég közvetlen lelki támasz, közvetítő erőket keresnek Istenhez való útjukban. —, Hisznek láthatatlan értelmiségekben, — amint erről megrázó bizonyságot nyújt a spiritizmus- nak valóságos uj „vallás" gyanánti nagymérvű elterjedése. Az „okkult" élményeket miár a hivatalos tudomány is kezdi szemügyre venni és az uj anyagot „para-fizika“ és para-pszichológia" nevek alatt foglalja össze. Vannak ma komoly elmék, kik az asztrológia tanainak legrégibb formáiban hisznek és ezeknek a mai tudással kevósbbé ellenkező uj értelmezést igye- keznek adni. Azt tartják, hogy bár az égitestele ntaguk nincsenek befolyással a földi életre, de mozgásuk egy óriási világóra forgó mutatói. — Mert a Teremtő minden láthatatlan — építő és romboló — értelmiségnek, erőnek megszabja hatáskörét és Idejét A csillagok állása jelzi, hogy az éppen születő emberi lényeket a sokféle alacsony kés magasabbrendü, jó vagy rossz sorsintéző szellemek közül melyek vehetik birtokukba. Vájjon mit szól e kérdésekhez a „komoly” ceil- liigász? Érdekes, hogy éppen a „hivatalos" csillagászat mindig több és több adatot talál az égi és földi dolgok közötti összefüggéseket illetően. Ha a nagy távcsövekben az éjjeli égboltozat mélységeibe merül a kutató pillantás, akikor ec- hasem a jelent szemléljük. j A múltját látjuk az égboltozaton, mert az a fény, mely távcsövünk lencséjét éri, évekkel, sőt évezredekkel ezelőtt indult wl útjára ide mihozzánk. A világűrnek még általunk is áttekinthető távolságai is oly széditőek, hogy nem a földi mértékkel — kilométerrel — hanem az úgynevezett csillagászati hossz egységgel, a fényévvel fejezzük ki azokat. A fényév az a távolság, melyet a másodperce üld' it 300.000 kilométer sebességgel rohanó fénysugár egy teljes esztendő leforgása alatt megtesz. Még napunknak legközelebbi testvére: a Oentaurus csillagzat Alfa nevű csillaga i? 3 és fél fény-éVnyire van tőlünk, azaz ha Földünket onnan valami rendkívüli nagyítású távcsövei szemlélhetnék e percben, akkor az 1925 év karácsonyát látnók magunk előtt, mert az a napfény, mely bolygónkat akkor világította be és a világűrbe visszaverve, szétszórva, csak most érkezett meg ama távoli csillaghoz. Már szabadszemmel is láthatók oly csillagok, melyekről ha a Földet most vizsgálnók, Krisztust pillantanék meg, amint földi útját rója. Az 1900 esztendővel ezelőtt innen elindult fény csak most ért szakadatlan és gyors röpte dacára el oda. Ha ez a esillagvilág valami kozmikus katasztrófa folytán most egyszerre felrobbanna és létezni megszűnne, ■ • még 1900 esztendeig látnók az égen ragyogni.' A végtelen éther-óceán a világűr emlékezete: a lepergő évezredek nem tűnnek nyomtalanul a Semmibe. Fény alakjában vágtatnak az Ürbem Ki tudja hol, mikor és miféle' lények számára lesz a majdan lezajlott földi történelem egy uj elindulás, egy a földinél magasabbrendü fejlődés alapja. És ki tudja, hogy az égbolt milyen erőinek a tükröződése és folytatása a földi élet. A végtelenben a fényév-milliók nem játn szanak nagyobb szerepet, mint egy mérföld. Semmi sem múlik el, hanem halad rendeltetésének beteljesülése felé. Amellett a fény csak egyik megjelenési for-i mája annak a rejtélyes valaminek, ami százféle alakot öltve hullámzik az égitestek közöt^en ti térben. Az égitestek a világtéren át nehéz- ‘j ködnek, támaszkodnak egymásra, — de az általános gravitáción kívül létezik egv másik egyetemes erő, amely összeköti a vila-i gokat: a fizikusok „sugárzó energiának" nevezik és a. legújabb kutatások megállapították, hogy, „energia-atomok“-ból áll, akárcsak a tapinthá-, tó anyag. A titokzatos az, hogy mégis anyagi tálán rezgés módjára viselkediksés hallatlanul, finom eloszlású. Erről fogalmat nyújt, hogy a, telihold fénylő felületének (kb. 40 millió négyzetkilométernek) a tárgylencse által vetített képe még a leghatalmasabb csillagászati táti csöveinkben is egy négyzetdeciméternél kisebbre zsugorodik össze, — és az óriási területről összefutó sugarak oly kevéssé zavarják egy-: mást, hogy holdbéli krátereket vagy talajre- pedéseket, melyek szélessége 2—300 méter, már tisztán és éles körvonalakban lehet látni. De léteznek a „sugárzó energiák" a látható fénynél sokkal differenciáltabb szerkezetű (a fizika nyelvén: rövidebb hullámú) alakjai is, (ultraibolya- és röntgensugarak), melyek a tán voli történés képét még pontosabban megőrizve száguldanak tova. és melyek azonfelül a közönséges fénynél sokkalta hevesebben isszák bele magukat a Földre érkezve a talajba, ten-, gerekbe, élőlényekbe. — A nemrégen felfedezett Hess-féle te jutásáig arak, melyek az atomok, magvakból jönnek, 50—100 méternyi' mélységig játszódó időszaki viharok, melyeket napfoltok, és protuberanciák (robbanásszerű lángkitöré- sek) gyanánt észlelünk, nagy befolyással vannak a földi időjárásra. Sőt egy francia, orvos- professzort gondos és évtizedes tanulmányai arra a megdöbbentő felfedezésre vezették, hogy a párisi kórházak halálozási statisztikájának, hullámzása*a napfoltok periódusaival a legfeltűnőbb megegyezést mutatja. Az embereknek a hite a csillagoknak a földi életre való döntő befolyásáról az alkimisták, korában volt a legmélyebb. Száz évvel később, aztán a kémia már megszabadultunk tekintette, magát a középkor zavaros alkinliájatól. De ime a mágusok lenézett törekvései: a bölcsek-kövének megtalálása és az aranynak rézből vagy higanyból való előállítása — „világos százai duóikban" feltámadásukat ünnepük és a fizikUi sok komoly tudományos alapon remélik e célok elérését, melyeknek ma „mesterséges rá-, dióaktivibás" és „atomrombolás" a nevük. Az asztrológia talán szintén ma még Ismeretlen ősz. szeíüggések sejtése. És az alkímiához hasonlóan zavaros ós a komoly tudás fegyvereivel még nem rendelkező küzdelem e megsejtett titkokért, melyeknek fátyla egykor fel fog lebi benni. i : Neubaoer Frigye*. URÁNIA A régiek csillagjóslása és a modern tudomány hatolnak a földkéregbe. Azt már régen tudjuk, hogy a Napban 1
