Prágai Magyar Hirlap, 1929. április (8. évfolyam, 76-99 / 2001-2024. szám)
1929-04-09 / 81. (2006.) szám
4 TOW<M-MAGfcAIi>HmiiAI> 1929 ápriB» », kM Amikor a pápa lóra ült husvéí ünnepén — Felújítják a Szent Város Í870 előtti fényes húsvéti ünnepségeit? — Róma, április elejeMost, amikor a kiegyezés a Vatikán és az olasz állam között megszüntette a pápa „fogságát", érdekes emlékezetünkbe idézni, hogyan folyta-k le Rómában 1870 előtt a húsvéti ünnepségek, amelyeken maga, a pápa is résztvett. A pápa husvét vasárnapját hajnaltól naplementéig a Basilica dél Lateraoo és a Basilica di Santa Maria Maggiore között töltötte el. Reggel a Basilica dél Lateranőban, az összes bíborosoktól és a Famiglia Apostolién összes magasán ásói tagjaitól körülvéve, az Üdvözítő képe előtt imádkozott a Sancta Sanctorum kápolnában, majd ünnepélyesen hírül adta Krisztus föltámadását, megadva a húsvéti csókot mindenkinek. Pálcás tisztek A bazilika közelében ezalatt óriási nép tömeg gyűlt össze. Róma egész lakossága ott volt. Ma palotákkal van beépítve az a rész és villamos szeli át minden irányban, míg akkor szőlővel beültetett hatalmas térség volt, amelyet egy xit a Via Merül ama, vágott át, összekötve a BasPi- ca dél Lateranót a Basilica da Santa Maria Maggiorével. A pápa husvét vasárnapján ünnepélyes mi-éjét ez utóbbi bazilikában mondta, ahová fényes lovasmenet kisér etében érkezett. A rómaiak, legtöbbjük gyalog, sokan azonban lóháton, az ut mentén várták a menet elvonulását. Ezen a napon mindenki fordulhatott valami kéréssel a pápához. A pápához közel jutni és kegyet kérni tőle elméletileg mindenkinek joga volt, gyakorlatban azonban kevesen juthattak hozzá, mert a t-estőrség tisztjei, hosszú pálcákkal felfegyverkezve, a néhány kiválasztott kivételével, mindenkit megakadályoztak abban, hogy egy bizonyos határon túl közeledjen. A pálcák irgalmatlanul működésbe léptek a túl hevesek, erőszakosok ellen. E tisztek, akik pálcákkal tartották fenn a rendet, gyönyörű selyem öltözetet viseltek. A pápá lovagol Hogy a Basilica dél Latoramoból a Basilica di Santa Maria Maggioréba menjen át, a pápa mis erükét, palástot és püspöki süveget öltött magára és körmenetben a bazilika előtti térre ment, abol egy fehér ló várakozott rá, ezüst zablával, arannyal díszített vörös takaróval. Itt a pápa megállt, letette a püspöki süveget, mely a püspöki hatalom jelképe — és a tiarát h3iyez- te a fejére, a szent-atya minden hatalminak, a polgárinak is, jelképét. Ezután a lóra tít é? a menet útnak indult. A pipit számos lovász vette körül, hogy megfékezzék a lovat, ha esetleg nyugtalankodik; ez majdnem felesleges rendszabály volt, mintán a menetben csak nagyon jól idomított és szedd ló haladhatott. A lovászmesterek inkább azért voltak ott, hogy a pápa „ne alicübi tituhet“ vagyis a lelkét ne foglalják el külsőségekre, rendre, lovaglásra irányuló gondolatok. A pápa mellett, kissé hátrább, a váró- prefektusa lovagolt, drága köpenyben, egv bíbor és egy arany lábszár védővel. Mimgyárt utána jöttek a gyertya vivők, hét arany és ezüst gyer- tyatartóval s mindazzal, ami az oltárhoz szükséges volt, ahol a pápa fogja a misét mondani: kelyhek, medencék, tál, minden aranyból és ezüstből, drágakövekkel kirakva, valamim a festményekkel és miniatűrökkel diszitett mis í- könyv, aranyozott és ezüstözött kötéssel. Ezeket követték a Famiglia Pontifica maga- állású tagjai papi palástokban és Róma nemessége, diszöltönyökben. Hírnökök és aranyak Egy ponton a menet megállott, a Via Meru- lana közepén, áhol egy kié templom állott, amelyet később lebontottak. Itt egy, a Basilica di Santa Maria Maggiore papjaitól kiküldött írnok lépett a pápa elé, térdet hajtott és a pápai áldás után a következőket mondta: — Urunk Jézus Krisztus nevében az elmúlt napon ennyi fiú- és ennyi leány-gyermek keresztel tetett meg. \ pápa igy felelt: Deo gratias! és parancsot adott, hogy az írnokot jutalmazzák meg néhány arannyal. Ilyen jelentés az ut még hátralévő részén több is volt, természetesen mindegyik má- é,;' mindenki, aki abban a szerencsében részesült, hogy meghajolhatott a pápa előtt és jelenthetett néki valamit, bőséges jutalmat kapott. Igv valóságos versengés támadt azok között, akik ilyen húsvéti szerencsére igényt tartottak és nagy volt az irigykedés. A Basilica di Santa Maria Magcriore bejárata előtt a pápa leszállt a lóról, megáldotta a nép d és szentelt vizet hintett rá, majd letette a tiarát 6s ismét mint Róma püspöke mondott misét. ki, amely aranyban az adományokat, vagy a „pro missa bene eontata" ellenértékét tartalmazta. Ezután a pápa egy terembe lépett, ahol ezüst tálon sült bárányt vittek elébe. Ez a bárány volt a később fényes külsőségek között megtartott ünnepség eledele. Az ünnep ég szimbolikus, a bárányt azonban ténylegesen elfogyasztották. Ezt az ünnepséget a Palazzo Laterno Qagy- termében tartották; mindenütt arany, ezü-'t és kristályedények. fantasztikus szövésű szőnyegek. Á pápa egy diványszerü emelvényre ült, vele szemben a bazilika priorja, az asztal körül pedig a kardinálisok ég prelátusok. Egy nagy menet a pápa elé hozta a bárányt, amelyet ő előbb megáldott; a pápa egy kis darabot vett belőle magának, azután egyet egyet a bazilika priorjának és még tizenegy maga-rangú személynek a szájába adott. Ezután mindenki kapott a bárányból és megkezdődött az ebéd. Este a vec&ernyenéi a pápa újabb fényes misét mondott. Az egész nap folyamán számos ünnepségen vett részt, ami nagyon kifárasztotta. Pedig este még egy ünnepségen részt kellett vennie, a simposio-n. Az akkori idők egy krónikusa írja, hogy a pápának egy borral telt kelyhet hoztak fel: „propinatur elaretum Timim". Azután mindenki kapott bort és édességeket is osztottak szét— ,.ne potus noccat!u....! Most, hogy a pápa ismét szabadon járhat a Vatikánon kívül,-nem valószínűtlen, hogy a\eg- nagyobb keresztény ünnepek alkalmából a pápa ismét életbe lépteti azokat a szokásokat és fényes ünnepségeket, amelyek évszázadokon keresztül ismétlődtek és csak 1870 szeptember 20-ika után szakdtak meg. Corrado Rossi. A Fáraók rejtelmes világa Félelmetes misztériumok az egyiptomi királysírok körül — Egy lengyel regényíró 32 évvel ezelőtt megírta Tutankhamon életregényét, amelyet a tudósok csak öt évvel ezelőtt ismertek meg — Bolesíaw Prust a halála után tizenhét évvel fedezi fel a világirodalom Bor és bárány A Basilica. di Santa Maria Maggiorébau mondott mise után a pápa lovon és az előbb’ íó- uvftií kíséreltél vissza,tért a Basilica dél Latora- nóbu. Itt a kanonokok fogadták és a bejáratnál gyönyörűen kidolgozott * rszóny t adtak ói neBudapest, április eleje. Lord George Carnarvon 1922-ben .felfedezte a théba-i királysírok kifosztott sinkamrái között Tu- tankhámon felbontatlan sirkamráját is. Nyomban hozzálátott az előcsarnok kincseinek feldolgozásához, de magához a sirkamrához bosszú hónapokon keresztül nem mert nyúlni: az expedíciójának segédkező egiptusiak mindenféle rémmé sekkel ijeszt gették, amiken az angol lord, valamint tudományos kiséTŐi ugyan jókat kacagtak, de azért bizony jóidéig tartott, amíg végre valóban nekiszánták magukat, hogy az előcsarnok mélyén ragyogó aranyajtóról letépjék a kb. 3200 év óta érintetlen uralkodói pecséteket. Végre is győzött az angolokban a tudomány- szomj az élői telet eken: levágták a pecséteket félretolták a nehéz tolóajtókat s behatoltak a fiatal fáraó voltaképpeni sírjába,-a hármas szarkofágba amelyek közül a legkülső aranyozott fa volt, a má soddfc gyönyörű áttetsző alabástrom, a harmadik pedig három centiméter vastagságú vertarany. Ebben a* ultramodern miliőben egyszerre csak valami megfoghatatlan irtózat vett erőt a 'eliteken. A fáraó múmiájának melle fölött a koporsón hieroglifekkel írott apotropaion, vagyis átokirás volt, amelynek es volt a szövege: — Átkozott legyen a kéz, amely testem hüvelyét megbolygatja! Atkozott legyen mindenki, aki valaha is a nevem, a képem, a müvem és az én második Ká-m ellen vét. Aki szentélyemet megszentségteleniti, Ámon atyám tüzserpenyőjé- ben fog elpusztulni. Féljetek Ámon atyámtól! A szerencsétlenség az élet árnyéka. Ez pedig az én átkom és az én bosszúm, amelyet jól átgondoltam és őrükké való időkre a mellem főié zártam! Amikor az expedíció egiptológusa kibetüzi ezt az irtózatos átkot, megdöbbenés bizsereg végig a komoly tudósok és a cinikus újságírók lelkén. De aztán fölébük kerekedik a modern ember józan életkedve s már nevetgélve boncolgatják a uéhai Fáraó múmiáját. Éppen sor kerülne arra, hogy röntgennel átvilágítsák a kenőcsöktől agyonitatott és azóta persze kőkeménnyé merevedett hullát b a röntgengép kezelője, Archibald Douglas ReicI éppen nekifesziti a masináját a múmiának, amikor hirtelen szó nélkül összeesik és még ott a helyszínén meghal. Leirhatalan az expedíció tagjai között a megille tődés. De a munka tovább folyik. Pár hét múlva munkák őzben a múmiáról valami kis bogár röppen fel, halkan zizegve szálldogál az emberek között s egyszerre csak megül Lord Carnarvon kezén. Oda se neki. A munka rendületlenül tovább folyik. -, Huszonnégy7 óra alatt a lord- keze megdagad, láza van; el kell szállítani. Mire sebészorvos elé kerülhetne meghalt hullamérgezésben. Azóta az expedíció másik két tagja is: George Jay Couild és Wool Joo-1 hirtelen halállal múlt ki. Legutóbb, február közepén pedig Lady Elisabeth Cár- narvont, a lordnak egyik közeli rokonát csípte meg ugyancsak valamilyen mérges légy s a szúrástól számított pár órán belül elhunyt. És ugyancsak hirtelen halállal pusztult el. nemrégen az egyik francia kutató is, aki Carnarvon expedíciójában részvett: a Collégé de Francé hírneves egip tologusa, Casanova. Ezek a sorozatos halálesetek nem tarthatták vissza a Louvre neves egiptológu- sát, Georges Eénédite-et, hogy a megüresedett francia helyet el ne foglalja. Az egyik párisi német újságíró figyelmeztette őt Carnarvou és a többi kutató halálára. Elutazott, pár hét múlva valóban vissza is tért és — rá néhány napra halott volt. A munkásokat is beleszámítva, ő volt a tizedik áldozata a Fáraó bosszújának. Valami névtelen irtózat szállja meg az embert ennek az ismeretlen rejtelemnek a láttán. S csodálatos a dologban, hogy dr. J. C. Madrus, a neves orientalista, eleve megjósolta ezeket a szerencsétlenségeket. Teli van ismeretlen rejtelmekkel és titkokkal a fáraók világa. De a legcsodálatosabb, vagy mondjuk csak — legfurcsább titok mégis az. amelyet itt el kell mondanunk. '1 u tank ham ónról, sírja felfedezéséig mitseir, tu •lőtt a világ a nevén kívül. Azt se tudták, fiatal volt-e vagy öreg, azt se. mikor élt (egészen pontosan ma sincs még tisztázva ez a kérdés), a viselt dolgairól pedig éppenséggel semmi fogalmuk sem. volt a tudósoknak. Azonkívül derült csak ki. hogy Tutankhamonnak és közvetlen elődjének az alakja körül az ókori világ egyik legnagyobb forradalmi drámája játszódott le: a fáraó küzdelme a papsággal a föhatalomért a nagy paraszt-felszabaditási kísérlet, ame’y mint valami antik jozefinikus próba, úgy fest az évezredek távolában, s amely aztán — csakúgy, mint II. József próbálkozása — a fáraó összeomlásával s a reakció ujrafelülkerekedésével fűlt el. Minderről persze csak alig néhány éve. a Tu- tankhamon sírjának felfedezése óta tudunk. Ellenben — és itt kezdődik az igazi, modern csoda — ezt az egész egyiptomi politikai drámát vagy tragédiát ezelőtt harminckét esztendővel már megálmodta és három hatalmas kötetben megírta a lengyelek egyik legnagyobb regényírója, aki Reymont mellett a modern lengyel irodalmi Pantlheon legnagyobb figurája: Bolesíaw Prus. * Bolesíaw Prus, vagy ahogy eredetileg hívták: Alexander Giowaoki. a múlt század közepe táján született. Ifjúságára elhatározó bélyeget vésett az a csöndes, elszánt harc, amelyet az elnyomott lengyelség folytatott a muszka cárizmu* ellen. Férfiak, asszonyok gyászruhában járnak s az iekolá- han a tanítók elfojtott hangon hirdetik diákjaiknak az elkerülhetetlen forradalom szükségességét, Prue tizenhat éves, amikor ex a forradalom 1863- ban csakugyan kitör. Alexander maga is, a bátyja oldalán, otthagyja az iskola padját és rohan a barrik adókra. Aztán elkövetkezik a véres reakció. A fiú visszakerül az iskolába (bátyja megőrült a balsiker felett!), de kisnemesi családja mái csak végső erőfeszítéssel bírja az iskoláztatása költségeit előteremteni. A fiú még egyetemre kerül, ahol matematikát és fizikát tanul, de tanulmányait már nem bírja befejezni. Elmegy gyári munkásnak. Már egyetemi hallgató korában elkezdett lapokba irogatni s most újra kezébe veszi a tollat. Apró, könnyen irt tárcák röppennek ki a tolla alól, amelyekben a mesésen gazdag, de e-lnemzetietlenedett mágnásokról, a slachtáröl, a letompult kispolgárságról és az eláilatiasodott parasztokról bugyborékolnak fel a külsőre kacagó, belsőleg azonban keservesen tragikus szatírák. A lengyel nép megmentése a munka által, ez a kitűzött cél, amelyet a realizmus eszközeivel akar hirdetni. „Dolgozni, dolgozni és csak nem kétségbe esni!" — ez a mottója apró karcolásainak, amelyekkel egy uj egészségesebb, kevésbé felhőkben járó nacionalizmue magvait hinti el: Szociológiai tanulmányai elöhaíadtával mindjobban megismerte nemzete baját: a megoldatlan földkérdést, a földiáén parasztok millióinak borzalmas pusztulását, a modern állam minden baját, anélkül, hogy mindezt a megfigyelését nyíltan elmondhatta volna, hiszen a cári cenzúra egyrészt másrészt pedig saját honfitársainak a megértetlen- sége a torkára forrasztották volna a nyílt- szót. Ezért visszamenekült a múltba. Évekig tartó alapos tanulmányokat folytatott az egyiptomi kultúra körül s egészen aprólékos ismeretköre tett szert. S ekkor aztán megtörtént a csoda: megírta Fáraó regényét, amelyben valósággal megálmodta a Tiitankhamon körül lejátszódó sorstragédiát s olyan müvet alkotott, amelyet legjobb bírálói Tolstoj, Flaubert, Manzoni és Heidenstam mellé állítanák. S ez a vizionárius Fáraó-regény, amely a napok bau jeleni meg magyarul a Dante kiadónak tényleg megérdemli az egész világ bámulatát, Hőse egy fiatal fáraó, XIII. Ramszesz, a Hamesszida- dinasztia fiatalon meghalt utolsó tagja. Témája pedig: ennek a fiatal, reformokra vágyódó fáraónak emberfölötti harca a papsággal a hatalomért, a népe leikéért. A fáraó elbukik és utódja éppen az a főpap lesz, aki eddig a harcot vezetne a fáraó ellen. De a Végzet igazságszolgáltatása viszont abban rejlik, hogy már most ez a főpapból lett reakciós fáraó kénytíen mindazokat a reformokat megvalósítani, amiket elődje megálmodott és amiért az elbukott,. Régi politikai tapasztalatnak mesteri képbe rögzítése! Ez a témakör ős ez az örökké megújuló harc a haladás és a reakció között, adja Prus regényének azt az általános és örök értékeit, amely a klasszikus alkotásoknak egyik döntő kisérőjegye. De nem kisebb értéke a regénynek az a szinte vizionárius megelevenítő erő, amellyel a lengyel realista regényíró az antik egyiptusi élet minden apró vonását, az udvar és a főkormányzók fantasztikus orgiától kezdve egészen a szegény nyomo rult felláhok irtózatos szenvedéséig leírja s amellett telehinti az egész könyvet azzal a mélységes, megreszkettető misztikummal, amely Egyiptom titokzatos lelke mélyén évezredek óta változatlanul ott él. ' A rablóvezér A csikágói gonosztevők világából Newyork, április. A1 Capone, a csikágói banditák feje. fantasztikusabb alak, mint aminőt dé- tektivregények írója egyhamar kitalálhatna. Amerikában általánosan a , csikágói gonosztevővilág cárjának", vagy rövidebben a forradlképü, a scar- face nevén szokták emlegetni, mert arcán legjellegzetesebb az a hosszú forradás mely va’ami véres összeütközés után maradt rajta. A Michigan-tó partján levő metropolis gazfickói őt tekintik bandájuk látható fejének s jaj, ki parancsainak elle- neszegül. Hogy mit jelent, ujjat huzni Caponevel, vesztére tudta meg nemrég az a nyolc ember, kinek géppuskákkal rostává Ivuggatott holttestét egy garázsból vitték el a halottaskocsikon. Mindenki előtt, aki ismeri a csikágói gonosztevők világának viszonyait, teljesen kétségtelen volt, hogy ezt a tömeggyilkosságot Capone parancsára vitték végbe. Ez az oka, hogy Capone egyelőre ajánlatosnak Ítélte, távoltartani magát a nagy húsfeldolgozó gyárak városától. De meg kel! mondani, hogy néni annyira as igazságszolgáltatástól fél, mert azzal mindig könnye intézte el dolgát, hanem inkább a meggyilko!.<ík barátainak bosszújától. Capone, ki, mint neve is elárulja, olasz származású ember, hetekkel ezelőtt a floridai Miamiban levő palotájába vonult vissza s ott várja be a lelkek lecsende- sedéaét, A banda vezér miamii báxa agy szigeten épült s telje* joggal mondható palotának. Meg van erődítve, mint valami vár, úgy, hogy hívatlan látogató oda be neon juthat. A bíróságokkal és egyéb hatóságokkal Capone tréfára fordíthatja dolgát, de a gonosztevő-világban élő ellenfeleivel nem; azok épp oly kitünően bánnak a revolverrel, s ha kell, a gépfegyverrel is, mint akárcsak ő. A bírósággal játszhatik. A biróság szükségesnek ítélte, hogy a garázsbeli gyilkosság ügyével kapcsolatban legalább tanúként hallgassa ki s ezért idézést küldött neki. Ámde Scarface nem hajlandó ily rongy dolog miatt kockára vetni az életét. Tehát értésére adta a csikágói állam ügyésznek, hogy egészségi állapota ezidő szerint nem engedi meg, hogy oly hosszú útra menjen; a csikágói biróság. ha úgy tetszik, meggyőződhetik erről olyképpen, hogy egy birót, meg egv orvost küld le hozzá Miamiba. A hivatalbeli urakról pedig Capone tudja, hogy őrizkedni fognak lemenni hozzá, . .ért csak a meggyilkoltaknak fegyverrel bánni tudó cimboráiban lehet akkora mersz, hogy tiszteletüket tegyék, ha lehet, a „forradtképü") házában. Capone ez ok miatt testőrséggel vette körül magát Miamiban és luxusautóját páncéllemezekkel szereltette fel. De mikor elhagyja a palotáit, mégis örök rettegésben él, hogy megölik. Az a rögeszme üldözi, hogy ellenségei szétpukkantják autójának egyik pneuma- tikját s mikor a kocsija megáll, felkoncolják. Úgy mondják, hogy- a rablóvezér e félelem hatása következtében szemlátomást vénül. Hogy feledni tudjon, ivásnak "dja magát. Néha-néha azzal próbálja elűzni a búskomorságát, hogy zajos dáridókat rendez a palotájában s a mulatságra meghívja Miami és a közeli tengeri fürdőív előkelőit. Néha több ezer dollárjába kerül egy ily lakoma. Viszontlátogatásra szóló meghívást sohasem fogad el, mert fél, hogy kelepcébe csalják. Házában a vendégek testőrségének szigorú ellenőrzése alatt állnak; e testőrség tagjai erőteljes ifjú emberek, kik kifogástalan szmokingjuk vagy frakkjuk alatt önműködő revolvert rejtegetnek s készek halált és pusztu’ást osztani, ha szüksége fordul. Capone néha-néha kirándulást tesz saját repülőgépén vagy fényes jachtján Nassauba vagy a Bahama-szigetesoport más helyére, hol nincs „száraz" világ. Minden ily útjára magával viszi két jogtanácsosát. Elzekre az a kötelesség néz, hogy megtegyék a kellő lépéseket, ha a hatóság egyszer mégis rá akarná tenni kezét a forradt- képüre. Mi sem természetesebb, mint hogy az amerikai újságok bőven foglalkoznak olyanféle emberrel, mint Capone és azokkal a viszonyokkal, melyek olyanféle emberek létezését lehetségessé teszik. A hatóságok ezt aggályosnak tartják, mert o dolgok tárgyalása némelykor veszedelmesen basoulit a gonosztevők foldicséróséhez. De a rabló viliig ugv elhatalmasodott már az amerikai nagyvárosokban, hogy nem lehet másképp: tudomást kell venni róla.
