Prágai Magyar Hirlap, 1929. április (8. évfolyam, 76-99 / 2001-2024. szám)

1929-04-07 / 80. (2005.) szám

6 1939 áprfBu ?, mmmmmmmmemmmm SZEMÉLYZET Bál nem kedves? Ahogy Így ülnek elsején a munkák&zvetitő- ben egy pádon, öntudatosan és rezerválUm, — mint vidéki primadonnák a szerződtetés előtt — kies ti rátartm és kiverten, mintha mondanák: mii gondol, kivel beszél? én két évig működtem doktor Jólétnél, mini első szo­balány. Nekem igényeim vannak. Ez igy vem, szór ól-szóra. Az asszwiyok, a világ nagy rabszolgatartói mind ismerik a mun­kaközvetítők légköréi, szokásait, történeteit, típusául és a társadalmi érintkezés különböző alkalmainál éppeugy igyekeznek cselédhistó- fiákkal lefőzni egymást, mini vadászkai mólok­kal a vadászok­Hiába, mindent meghoznák az évek. Csak hinni kell. Itl vagyok én, élő példa. Soha idáig nem jártam közvetítőkbe, nem tudtam szoba­lány- históriákat, személyzet-vicceket, egyszó­val el voltam maradva a világtól, önálló ház­tartásom kezdetén csak takarítónőim voltak, ezek nem számitmaJc, olyanok, mint az át­utazó fejedelmek, nem állandóak és rögtön kimaradnak, ha beteg & gyerekük, vagy ha munkál kap a férjük. Így voltam LiptáJcnévai is. Utána egy fiatal özvegy jött, kicsit fony- nyadt már, mint április felé az almák. Mikor beállt, megnézte a lakást és a fürdőszobában élénk csodálkozással felkiáltott: — ni, érde­kes, ití is van fürdőszoba. Ugyanis a sógo­romnál w van, aki detektív a rendőrségen. MegiUetödötten hümmögiem. Végre i$ egy jobb nő, tisztvdselőcsatád gyermeke kész nye­reség egy házra . . • Egy nagytakarítás alkalmával ez a jobb nő, akiről beszélek, hozott magával még egy asz- ssonyt, hogy segítségére legyen. Ezt Finmek hívták, szintén csak jobb nő lehetett, ha « Rózsi barátnője volt. Fimt a neve és viharvert leülseje után elínte levitézlett kardalosnőnek véltem, de utóbb kiderült hogy inkább az irodalmi berkekben otthonos. Ránézett m egyik képre és barátságosan megkérdezte: — Bt Ady Endre halotti maszkja, nemde- bárt Tényleg ®s voU és csodéBcozé erctelfeje&é- tetnre Fim feltárta múltját és elmondta, hogy Adyt még Nagyváradon ismerte és később mint szobaasszony látta viszmé a pesti Park-szma&órmmbm & beteg kőléői. Azt is megtudtam tőle, hogy igen tehetséges ember volt és u&gy kér érte, Aztán tovább bnmolim- zotL Ott hagytam el, hogy az idő mindent meg­hoz. Lám, most már ott tartok, hogy áSUmdé leány után keU néznem, old jó is, ügyes is, hü is, szorgalmas is, amilyen jó, ügyes, M t és szorgalmas csak egy leány lehet. Tudjon I főzni, takarítam, mosni, felszolgálni, meg j mindent, ami előfordul a hás körül. Hál el-j mentem szépen a közvetítőbe. Mikor megér- ; keztem, már sok hölgy élU a szoba közepén, mondJuaírtám összebújva, csendesen, illedel- \ mesen és nézték a leányokat, alak a pádon ültek, csoportokban álltak és fölényesen visz- szanéztek rájuk- Mit tetszik parancsolni — [ kérdi tőlem egy barátságos asszony, aki olyan directrice-féle ifi s cselédelhelyezöben. — Egy jó mindenest szeretnék, — mondom, j A directrice erre bevisz a másik szobába és egyenként elibém idézi a leányokat: Áll­jon csak fel, Juliska, ez megfelelne magánaké Juliska felszökken a helyéről, szőke, rövidkor- ju, keszeg, afféle pince lakás-virág. Kérdem, mos, takarít, vikszel? — ó, hogyne mondja S biztosan, a Krauszéknál is ... Az a kérdés, van vüianyvikszelö'i — Nincs, mondjam, — Ja, az más, — feleli és figyelmeztetően rám­emeli az ujját — azt nem ajánlom. Lábbal vikszelni? nem, az árt nekem, különben m orvosok is megtiltották ... * Mikor kimegyek az intézetből, gondolkozni kezdek a láb bal-vikszelés en. Juliska nem ajánlotta . . . Ahogy hazaérek, kellemes meglepetés vár. Egy kisleány áll a konyhában, egy barát­nőm küldte, hátha megfelel nekem. Már ben­ne vaoyok, az intézetben ellestem, hány kér­dést kelt feltenni és megvizs gáz tatom Maris­kái: tud főzni? — Teccik tudni, idáig nem főztem, de biz­toson belejönnék. Végre is nem„diákirás“ az. Hopp, igen, hogy el ne felejtsem, meg tetsze­ne engedni, hogy kétszer heíenkint elmenjek délután a testvéremhez? — És ha dolog van, mondom, vagy vendég jön, aJckor is elmenne? Aber wa>s, vágja rá Mariska, akkor nem. De mihelyt lehet, igen Végre is az embernek szüksége van szó- rak<fzásra. Igaz? Ugye a nagyságos asszony is? . . . Mariska nem maradi nálam és egy másik intézetben kelleti szerencséi próbálnom. Szép, tavaszi délelőtt vök, mikor elmentem, — Jel- ajzva és reménykedve, mint egy háztüznézőbe indvJA ifjú, _ a leányért, aki jó, hűséget ét Holtomiglan — Holtodiglan Iria: Lörinczy György Már as ezernyolcszáznegyvennyolcadiki neveze­tes országgyülésen is Gömör varmegye követe volt Ragályi Ferdinánd, akif azután. & nagy válságok iezajlása után, a derengés nemzeti hajnalán, az 1861-iki legelső köve* lasztás is mint képviselőt megint a parlamentbe jutt..to?t. a rozsnyői válasz­tókerület bizalmából. Ragály' Ferdinánd a magyar függetlenség tüzes, bátor és következetes szószó­lója volt kezdettől fopva indhaláláig és hát, ter­mészetesen, egyúttal a liberalizmus harcos baj­vívója is. Akkor még más vofi a liberalizmus, nem az. amivé a pesti boszorkánykonyhákban utóbb kotyvasztották. A liberalizmus értelme akkor ugyanaz volt a világsz-Hem szabdságvágyával', mely az emberiség ideálját az emberi jogegyenlő­ség elvében éa gyakorlati, vagyis intézményes al­kalmazásában látta és találta meg, tehát mindenek előtt a kiváltságok és előjogok választ ófalait akarta ledönteni. Ma már hangosabb, de szerényebb a li­beralizmus. Csak játék a közélet cirkuszában; tak­tika, amit ’s politikai pártok, vagyis az élelmes érdekcsoportok tetszés és szükség szerint csere­berélnek és fölhasználnak a dulakodásban. Mint annak Idején Radec2ky mondta Haynauről, hogy előveszik a tokból, mint a borotvái és használat után unottan, sőt megvetően félredobják, mikor már lóvá tették egymást, vagy — megborotvál­ták. A* akkori liberalizmust m-. már meg se ér­tenék. Az akkori liberalizmus eltűnt akkori vezé­reivel, a Ragályi Ferdinánd okkal együtt. A mai­ró' meg már beszélni se érdeme®. Nemzeti teme­tő szomorú sirvlrága as is. eo® Ragályi Ferdináad egyike volt a legérdekesebb utolsó magyar kcracoknak. Torzonborz oroszlán­fej, fürgén villogó füzéé és lelkes tatárszemek, életerős és határozott minden szava és mozdulata. Kfdsfl férfiassága tökéletesen megfelelt turáni magyar jellemének: a magvar nemes ur büszke ak raterejének, a dacnak, következetességnek és hajfhataflanságának. A Ragályi-család nemesi címerét a tudóé heraldíkusok igy írják le: Kék­ben. söld alapon, vörÖ3n?.drágos, feketecsizmás, zöld dolmányos, páneélo* és sisakos, bárdot tartó vitéz, vörös sisaktollaL Sisakdísz: kinövő paizs- beli vitéz. Takarók: vörösesüst — kékezüst. Ahogy a vőrösnadrágos, feketecsizmás középkori vitézt odarajzoltak a családi etmerbe. Ragályi Ferdinánd körülbelül úgy áll az ée emlékezetem­ben ma is. Mintha S maga állana a eimer közepén, súlyon csatabárdját mftáera emelve, hogy védje hazáját, vármegyéjét, jogait én igazságait: ax ősi virtust Gömőr-Klnhooit vármegye ajmaleeefbem mint a szab adaágtőrekvések jellemző és emlékezetes eseményét örökítették m g, hogy az 1845-ik évben, az áprilisi, megyei közgyűlésen, amit a pelsőci ódon megyeházán tartották, Ragályi Ferdinánd, hitvesével, született Czékun Adéllal, volt a leg­első, aki a házi adót ée kozmunkavátteágot Ibi­ként elvállalt*, est a terhet magára bírtokaránv- ban kivettetni kérte. Vagyis ő volt a vármegyében a legelső magyar főldesur, aki a közteherviselést nemcsak elvben sürgette, de ® gyakorlatban leg­első sorban őnönmagára alkalmazta és igy köve­tésre méltó példát adott az önzetlen hazafiul ál­dozatkészségre és a korszellem megértésére. Ma­ga akarta, hogy egyenlő legyen szegény jobbá­gyaival Jog éa kötelesség szerint egyaránt. Ak­kor, amikor még ezt a törvényes rend nem is szabta rá! Ax öreg kuruc nem hagyott hátra flu-utődoL De három gyönyörű leánva volt: Gizella, Etelka, Sarolta. Egyik szebb a másiknál; még as országos hirü gömöri szépségek közül is kitűnt ragyogó szépségével mind a három. Minduntalan föl-fölnjul emlékeim között a nyá­jas Balog-völgy felejthetetlen képe, széles rétjei­vel, szelíd lankáival, messzinéző fehér tornyaival és lágy dombjaival. Dalos rmekkorom ünnepi és nyári vakációiban sokszor gyönyörködtem, va­dásztam, agarásztam, mulattam, imádkoztam eb- í ben . z imádkozó zsoltárról zengő és szerelmes ró­zsáktól csapongó tarka szép tündérkertben, mely azóta mindenestül eltűnt, vagy a rohanó idők "Val- purgis-éjszakójában és boszorkány-üstjében kicse­rélődött, eltávozott, a Szentmiklőssyakkal, Má- riássyakkal és Bornemiszákkal együtt 1 A kúriák­ba többnyire idegen jövevények telepedtek; de nem a kúriák naiv gazdái voltak a hibásak. Nem. A bűnös as volt, aki kormányozta őket és nem tudta úgy kormányozni. T- 'gy * Balog-völgy örök­ké az övék maradjon. A Ragályi Ferdinánd három gyönyörű leánya közül Etelka Szabó Ágoston kúriai bíróhoz ment feleoégül. A szépséges Sarolta is, akinek királynői termetét országszerte irigykedve bámulták, szin­tén férjhez ment. A középsőt, a bájos kis Gizellát. Uz” anyit és Bátka délceg, dúsgazdag földesura: minaji Bornemisza István vezette oltárhoz. Külső és belső szépsége, gyöngédség, finomság, lelki tisz­taság és lelki jóság, szórni: minden emberi erény és hibátlanság dolgában nem is tudom, melyik volt tökéletesebb: a férj-e vagy a feleség. Ez a gyönyörűséges emberpár valóban a földi szépség megvalósult kö’tfli álma volt. Házasságuk is a Hu­gó Viktor ideális házassága: a szépséges Ragá’yi Gizella még nem volt tisenhatévea, mikor a húsz­éves ifjú leventének, Bornemís: . Istvánnak örök hűséget esküdött. Vagyis feetten együtt se tettek ki negyven esztendőt, Az őrök hűséget az első csóktól az utolsóig nem formalitások, hanem szó- szerint a boldogság, a h-rmóma természetes föl­tételének vagy tartozékának tekintették, ami ma­gától értetődik és semmiféle kommentárt se tűr. Világkuriózutn volt az, kivált a szilaj Gömör for­ró társaséletében! Hogy a legszebb magyar fér­fiak egyike, világéletében, soha más nőt meg nem j ölelt, csak a tulajdon hitvestársát 1 Hogy soha más nőt nem csókolt a feleségén kívül! De a Borne­misza István nőiesen tiszta és gyöngéd lelkületét még a cinikusok is respektálták és még célzások­kal se merték profanixálnd. Bornemisza István so­ha életében egyetlenegy káromló vagy csak illet­len szót sem ejtett ki. Ha ilyet hallott, jobban, elpirult, mint akármelyik növendéklány. Néhány cikluson as ősi függetlené égi párti rimaméesí ke­rületet képviselte a parlamentben, de még a lé­ha főváros se fogott rajta. Megmaradt lelki-testi tisztaságának érintetlenségében, vagyis puritán magyar nemes urnák. Míg ilyen volt a magyar ne­mesi kúriák erkölcse, addig portáléin büszkén ra­gyogtak ss. ősi elmerek és dicsekedtek a költői kromosztikonoki De mikor divatbe hozták * hitves és a házasélet gunyolását, mikor a bárok szelleme, egyszóval, mikor az idegen nagyvilág betört a kis magyar világba; akkor a vadesőlő kiszáradt a lu­gasok körül ée a kemény falak dűledeztek és megindultak... Uj gazdát keresni, aM majd job­ban megbecsüli őket... Karácsonyi vendégjárás alatt hetekig tartott az atyafiságoa dáridő az uzapanyiti Boraemisza-kas- télyban. Nappal templomba mentek vagy vadász­tak. est® aztán fölcsendült a lakoma, a tánc. a muzsika, a nóta. Szépséges kisasszonyok, sugár daliák, a Bőnís-. Szentmiklőssy, Ragáíyi-earjadé- kok láncoltak, daloltak, zongoráztak s as öreg pá­ter familias-ok csibukoztak, kártyáztak. A esibuk tudvalévőén csak úgy érvénye*, ha huszár ia van velemérző, aki nem röhög kárörömmel a sze­membe, amikor behozza az óriási villanyszám­lái és nem boldog, ha pont fürdés előtt áll be a csőrepedés és el kell zárni az összes csapo­kat. A közvetítőben az ismeri kép fogad. A leá­nyok fölényesen mustrálgatják a naccs agákat, ok már ismerik őket, minden szájmozdula­tukat, pillantásukat, reflexmodzulitmkat, mint egy pszichológus, megérzik, ki szigora, ki jó, kivel lehet könnyen elbánni. Az egyik sarokban alacsony, idősebb wri- asszony tárgyal két leánnyal. Az egyik a ko­moly jelölt, a másik a jelölt barátnője. Az uirasszony — Gömörből kerülhetett ide, tipi­kus dialektusán látszik -— kedvesen beszél fel a magasba a hatalmas termetű leányhoz: — Jöjjön el hozzám, fiám. Jó dolgá lesz. Kevés a munkd- Az uriszobá például filccel vén bevonná, csak porszívóval kell tísztüni. Aztán ván kis vertsndá, sok szép virággál. Két­százai fizetek* Szép pénz, nu9 A kéi leány fölényes arccal hallgatja ezt. A jelölt lemosolyog: -- Szép, szép, de nem sok. Kétszázat én már régen kapok. Meg aztán én nem is nagyon szeretem a virágot. Csak ne­kem vön‘ bajom vele. De én nem panaszkodhatom. Szereztem ma­gamnak egy leányt, aki rendes, becsületes, ügyes, hü, szorgalmas, jóakaróin és szerény, már egy egész napja van nálam. Hogy meddig lesz ilyen jó? Ugyan. Van valaki, aki sokkal tovább tudna ilyen kifogástalan maradni?..­Sz. Nagy Mid, Első szlovák ékszer-, arany-ezOstoyár Tulajdonosoké FR9SYKG TESTVÉREK Gyár: Bratislava, Ferenciek tere 1. Telefon: 57, Eladási hely: Bratislava, Míhály-utca 6. Telefon: 16—02. Elsőrangú készítmények ékszer-, arany- é* ezüstárukban ' — 50% meg-takaritás — Eladás eredeti gyári árakon Ó-arany éa ezüst, valamint érmék fazon átdolgozását a legolcsóbb árak mellett vállaljuk Brilliáns átdolgozások alkalmával a kő befoglalásánál t. vevőink jelen lehetnek Állami alkalmazottak 5% engedményt kapnak Javításokat azonnal eszközifink hozzá, aki tisztítja és fidibuszt gyújt. Hát hassá? is volt. S a kártya csak akkor, ha aranyra megye*, még a zseton alattomos intézményét nem ismerték. Az egyik kártyaasztalnál, ahol Ragályi Ferdi­nánd tarokkozott, hallgatagon csibukczott a veje, a házigazda, Bornemisza István, s a maga szelíd és elbájoló derűjével mosolygott a kártyázók bak­lövésein, A csibukok és a játékosok egyaránt szi­porkáztak. Tréfa közben, persze, észrevétlenül át­átfordultak a szerelem egyéb kívánatos vadász- terület anekdotáira is, szokás szerint kifiguráz­ván a szemérmes ártatlanokat, a morál gyámolta­lan puritánjait. István ur mindgyakrabban pi­rult; ő soha életében el nem mondott volna ilyen adomát. A tarokkpari erek azonban harsányan kacagtak és István ur fölháborodott. — Na, én nyugodt lélek!’ I elmondhatom ma­gamról, — szólt éo szép arca büszkén gyűlt ki, — hogy hitvesi szavamat sohase szegtem meg! Ragályi Ferdinánd. az öreg tatár-kuruc, apró szeme tágra nyilí, amint vejére bámult; hadd lás­sam est a esudát! Arcára pajkos emlékek ravasz vonásokat húztak. — Nem? — álmélkodott, — Sohase? Hát fiam, elég szamár vagyl Megbocsátőan, sőt szánnkozóan mosolygott. Leg­alább az arcán ilyen kifejezés látszott. István ur megriadva püiantptt rá. Apósa volt az ő politikai ideálja, sőt a férfiasság példaképe is. És most ilyen elmélet szószólójává szegődik az ideáll! Rogy a tanítvány, a szatelles, a. vő becsületes magyar morálja kénytelen föllázadni ellene! Szerencsére a vig pajtsok kacagtak és a drámai megdöbbenés az István ur szép ifjú arcán is mosolygásba, majd nevetésbe fordult át. Már nevetve nézett apósára és as öreg kuruc visszanevet l- Még pedig a paj­kos, az. ártatlan tréfa őszinte melegségével, mint­ha csak azt mondaná: hiszen értjük egymást, Pis- tukám! Persze, hogy Pistukám megértette. Mit henceg ez az öreg kuruc! Mintha 5 vakmerőbb, mintha 6 csakugyan olyan hírhedt bujon volna! Holott hát bizony ő se különb a vejénél! Ő se szegte meg a hitvesi szót sohase! Ha igaz volna, amiről tré­fál. akkor nem mondta volna el. Nyíltan, tanuk előtt! A veje előtt! Hanem ájtatosan, a szemét for­gatva játszani a szende ártatlant és nem azért korholná Pisíukámat, hogy miért olyan hűséges, hanem azért, hogy miért olyan —■ csapodár! Hét sugár levente nőtt a panyiti kúrián. Hét olyan magyar levente, amilyen csak az ideális em­beri nagyobb: Zoltán, maga is ideál; mi, tanul^- és jogászpajtásai, magunk között nem is Borne­misza Zoltánnak, hanem Kárpáíhy Zoltánnak hív­tuk. Nemcsak jó rokonom volt, de melegszívű szeretetreméltó jőbarátom le, akit as istenek » ifjúság minden bájával és kedvességével bősége­se _ megáldottak. Jogászkortmkben, az akkori vi- dfaeeai déli korzón, karonfogva sétálgattunk * a leányok, asszonyok ugyancsak sűrűn fordulhattak viasza, pedig akkoriba- még hire-hamva se voS ennek a proletárdivatnak c a nők hátrafordnlása as óceán üledelemsértés-ezámba ment As iltera- szabály pedig akkor szigorúbb én esentebb tfts- vény volt a korpás jorisnál is. A dámák bianeg fittyet hánytak as illem korposzjoriazára és bizony ffiagyon törvényellenesen mosolyogtak a ssép Bop* jtemisxa Zoltánra; ast hiszem viszont hogy engem csak megmosolyogtak mellette, vagy tán ki is ne­vettek. De ő agy tett, mintha én volnék a tevéért* és ő volna a — pékinas. Mikor a huszadik életévhez jutott behívták so­rozásra. Rimaszombatra. Természetes, hogy a gyö­nyörfi kia magyar levente, aki a paripa hátán nőtt fel, hnszárönkéntesnek készült Négy tüzes csikót fogatott futőkocsija elébe s maga hajtott a város­ba. Be is vették huszári'nkéntesnek éa széles jó­kedvvel hajtott a szóm zéd faluba, hogy referáljon a nagy eseményről Finom de izmos gyermekkar­jával biztonságosan zabolázta a négy tüzes csikót, mely azonban az iramban mindjobban megvadult és eszeveszellen száguldott a sík utón könnyű ter­hével. Hogy történt, mini történt a katasztrófái, nem látta éa ma se tudja senki se. Csak a bús finálét tudjuk, hogy a szép kis buesárönkéntes as itíszéli kirakásra bukott a kocsiból és holtan ott is maradt/ Még négy öccse követte a korai halálba. A pom­pás virágos kertben végtére csak kéi dalia maradt; a két legfiatalabb: Elemér és Dénes. — Egyik se a’apitott családot Utánuk megfordíthatják majd a Bornemiszák sok százados ősi címerét. Dénes végig harcolta a világháborút, mint őrnagy esete orosz fogságba ée csak 1927-ben szabadult ki az orosz vörös pokolból, ülemér egész éleiét szülei­nek szentelte. Édesapja már régebben követte felejthetetlen szép fiait n bálka’ kriptába. A bá­jos kis Ragályi Gizellá1 1 pedig a röpülő évtize­dek folyamán, gyászoló özvegy lelt. de rajongó hitvesi szerelme az emlékek színes koszorúival Fonta be gyermeteg lelkét és ősz hajót. A nyolc­vanhat éves filigrán mairóna egyéniségének tu'n- den leányos báját és finomságát s érzelműnek költői szépségeit a tizenhat éves menyasszony bensőségével szinte áhiíatosan őrizte meg mind- ha'áüg. Utolsó sóhajtásáig a menyasszony tánto­ríthatatlan. lángoló szere’mével s a hitves boldog büszkeségével beszélt férjéről, „az én drága sú­gom ró'**. „az én boldogságomról", mindvégig, amig csak fiai karjai között örökálmodő viráglelke e! nem szállott. Igaza volt. Az ő drágasága sohase volt másé, örökké az övé maradt, sőt örökké szerelem ma­radt. még a másvilágon is- holtomiglan holtodig­lan. Kialudt kedves két kék szemében éppúgy, mini hűséges lelkében magával vitte imádott férje arcképét, miut egyetlen tiszta ideált, aki hozz;! egyesegyedül méltó. És • többi, sok ezer csöndes magyar kúria után lassncekán elhallgat a panyiti meg a bótkai ősi kúria is Hallgatását néha meg-meg!öri a bá­tortalan méla sóhajtás, ami innen is, onnan is feléje szád. azok szivéből akik felejteni nem tu dunk. Meleg ábrándok páncélszekrényébe zárva őrizzük drága emlékeinket holtomiglan, hoJto> diglai.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents