Prágai Magyar Hirlap, 1929. április (8. évfolyam, 76-99 / 2001-2024. szám)
1929-04-07 / 80. (2005.) szám
4 vm iyrm 7, , 1 HÚSVÉTI AUDIENCIÁN A PÁPÁNÁL Irta: GYÖfíY DEZSŐ Rí5ma.3 márcfos rég*. A nagypénteki gyászra elnémult harangok már megkondultak, a Szent Váró® a Feltámadás öröonünnepét üli. A Santa Setthnana legpompásabb napján, Nagyszombat délben. forrón ragyogó tavaszi verŐíényben sietek a Vatikánba, hogy megjelenjek a déli két órakor tartandó pápai kihallgatáson. A Szent Péter templo-m előtt élénik forgalom, Ünneplők, zarándokok, a világ minden nációja. Ki* csoportok állnak íőJ a Kolonnádok végénél s & San Pietro oldalán emelkedő sárgásbarna épülettömböt nézik. Ennek emeletén van a pápa lakosztálya. A* ablakai idenyilnak a térre. A tér jobboldalán ax utolsó oszlopok alatt, közvetlenül a bazilika mellett hatalmai lépcsők vezetnek egy óriási régi kapához. Es a hive^ bronzka-pu: a németül beszélő svájci gárdistákkal Csupa kétméteres óriás, kezükben hatalmas alábárd, amit vállra fektetve hordanak. — Osak a kapunyilásban állók engedik le lábhoz as alabárd nyelét és tarka, festői Landskneeht- uniíornxÍ8ukbaii, amit még Michelangelo tervezett e amin azóta sem változtattak, úgy állanak Ott, mint egy darab valódi középkor. Gigászi folyosóra lépek, Két te* gárdisfcaőrség |ár fel-le, mintha gépek volnának. Előttük keli jobbra fordulni a lépcsőkhöz, amik föl vezetnek a pápai termekbe. Ma különösen nagy itt az élet, rendjele* diplomaták, papi előkelőségek. politSkosok, zarándokok és utazóik tűnnek el a tizezerazobds Vatikáni épülettömb csillogó labirintusában. Egy elsőemeleti ablakból csodálatos kép nyűik a Vatikáni Állam területére és a Tiberisen túlra, Rómára. •Sokan kérdezősködnek a Vatikáni Váró* nj áüambatáraáról b furcsálják, hogy nincs megjelölve az aj pápai állam határa, nem venni é-i- re, mikor léptünk be olasz államterületről papai államterületre. De a suttogó kérdezek édeseknek is hamar vége, a második emeleten disz- ruhás, tollas süvegül őrök állítanak meg. \kár egy egy tábornok, díszben. Ezek a pápai c.-eud- őreóg szolgálatot tevő tagjai, akik az audienciára szóló meghívókat njra átvizsgálják. Szalutálnak b egy széle* belső udvaron át újabb lépcsőhöz dirigálnak. Itt megint tarka évijei gárdisták vesznek át, A lépcső minden fordulójában egy-egy. Hatahraus biborbrokát teremhet érek, as ajtaja tárva. Két gárdista keresztbe teszi az ála- bárdot. Előbb egy szőkébb folyosón át a ruhatárhoz kell mennem, ahol a sedlarii-k fogadnak s elveszik a felöltőmet és a kalapomat. Végre besn vagyok a várószobában. Az arcokon nyugtalanság é* izgatott várakozás feszül. A nők sápadtak, fátylukat igazgatják. — Egy frakkos ur elfelejtett® elhozni az olvasóját, tőlem kér kölcsön. Persze nem szolgálhattam vele. Egész oda van. A nagy szemközti ajtó zárva. Előtte két gárdista. Fekete cipellőé, vörös harisnyás, vörös brokátruhás pápai lakájok görögnek ide-oda, vörös térdnadrágban, akik egy frakkos szertartásrendező utasításai szerint dolgoznak. Mindenkit végignéznek, ninos-e rajta valami hiba. Különösen a nőket veszik vizsgálat alá. A nyak elég csukott-e, a fekete keztyü ujjatlan-e. ha nem, le kell venni, keztyüzött ujjakkal nem lehet a pápa elé járulni. Régebben a formalitások még merevebbek voltak. Az idők szele azonban végig lengett a mindig finom érzékű Vatikán termein is. Már sokat egyszerűsítettek a merevségen. Régen a férfaik is csak fehér szalagos térdnadrágban, fekete rokkban, csattos cipőben és fekete selyemharisnyában járulhattak audienciára. Mo-t már a frakk az előírás, de szükség esetén nagyobb kihallgatásokkor elnézik a fekete zakót is, fekete nyakkendővel. A nőknek csukott nyakú fekete ruha és fejükön az n. n. fekete római fátyol a kötelező. Keztyüt csak hercegnők és katonai méltóságok viselhetnek. A nők csupán ujjnélküli fekete keztyüt húzhatnak a csuklójukra. Eddig nem volt tapintatos olasz érdemrendek viselése sem, de mióta a béke megvan, az olasz érdemrendek is megjelennek a pápai kitüntetések mellett a frakkokon. Soká kell várni. Érthető, hogy mindenki, aki csak teheti, pápai audienciával akarja lezárni a római nagyhét örökre emlékezetes élménysorozatát. Katolikus embernek meg élete legnagyobb eseményét jelenti az audiencia, mikor megérintheti a Szent Atya ruházatát 8 megcsókolhatja jobbkezén a Halászgyürüt. Végre megnyílik a terernajtó b újabb szobákon át végre egy díszes kisebb terembe jutunk. Itt lesz a fogadás. A szomszéd szobában is egy kis cséport, fogadásra készen. Ott látom Tód Barna kacsai prépost-prelátust, a sor legelején, erről tudom, hogy a Bzloveuszkói magyarok kis csapata ott vár a kihallgatásra. , * A széles fal ablakmélyedésóből pajkosan tör he a nap a komoly, izgatott emberekkel te’t szobába. A suttogás is megszűnik, mindenki utolsó igazítást, végez a fátyolon, vagy a nyakkendőjén, a biborruhások intenek, elsietnek, a kJ* csoport félkört alkotva az ajtóval szemben letérdel a szőnyeggel borított márványpadlóra. A pápa közeledik. Feszült várakozás. Egy m a sor vérén még állva mardt. Gyorsan leintik. Itt a pápa. , A* ajtóban megjelenik két díszes nemes gárdista^ akik a pápái kisérik és őrzik. Ragyogó sötét alapszínű uniformisuk és kimért, kongó lépésük niég jobban aláfesti a percet. Szétvál nak b közöttük as ajtóban megjelenik fehér seJyemrubában XI. Fiús, ? katolikus világ feje » a pápai állam uralkodója. Ai kmárs kulcsolt kezek verődnek és gyors, rövid t&pssaJ üdvözlőt a pápát a tórden- lök. A pápát ©gyik udvari káplánja kíséri 8 mögötte újra nemes gárdisták következnek.. A pápa a káplán kíséretében a sor elejére feldúl, a nemes gárdisták az ajtónál maradnak. XI. Pina itt va® pár léjémiyire előttem. Fején ki* fehérselyem sapka, hőseit? fehérjei vein *©a- tane-i visel, melyet derekán egy széles ^dhér selyem moiré-öv szőrit össze, az övről két szal- lag csüng le, melyek végét arany-makkok dlsz'- tfk. A gombok, a gallér és & soutane bélése is fehér selyem, ugyanebből van a harisnya is. é? sőt ma kivételesen a lábát borító aranyozott sarkatlan selycracipő l», melyen a kereszt jele van díszesen kihimeEve. Rendes körülmények között a pápa vörö* cipőt, röríVa motettát visel, de a nagyszombati fel támadási misétől f© bér vasárnapig a cipő, & etóla, a inozetta is, az egész ruházata fehér. Mintha mosolyogna. Az arca barátságos, férfiam és szolid. Mozdulatai, gesztusai, a járása feltűnően ruganyosak, gyorsak, frkssek. Látni, hogy mielőtt Szent Péter trónjára lépett volna, egyike volt a legderekabh alpinistáknak s ez a kedvenc passziója rugalmas-á tette. Arca tudósarc, a homlokán komoly redőh, haja szürkés. Tiszteletet parancsoló jelenség, akiből netn csak méltósága 6* rangja, de emberi lénye és energiája i» kisugárzik, t éppen ez az, ami rám különösen és kedvesen hatott. A pápai trónon ma nem disz a pipi, de uralkodó. Mindenki előtt vógiglép. jobb kezét odatartja s a térdelők sorban megcsókolják a Halástgyü- rüt. Halotti csendben telnek a percek. Mikor hozzám ér, én balkezemmel gyöngén megfogom a jobbját s úgy emelem magamhoz, » ajtómmal érintem a kezét. Utólag hallom, hogy túlléptem az etikettet, mert nem szabad megfogni a kezét s a csók alatt Imára kulcsolt kéz az előírás. Fölnézek, a szemünk találkozik. Mintha mosolyogna. Lehet, hogy észrevette. A kis sor végére érv* megáll a terem köt í- pén, előttünk, pár szava? beszédet mond i ki osztja az áldást. A nemes gárdisták kíséretében visszavonni. A kihallgatás véget ért. Lassan emelkednek fel a térdeplőik s elhagyják a termet, amelyben életünk egyik legfényesebb audienciáját élték meg. A lépcsőkön lemenőt m tart még valanri a fogadótérien hangulatából. A beszéd nehezen indul. Három óra felé van. Kilépünk a bronz kapun. Csak a Szent Péter-téri verőiényben oldódnak meg a nyelvek. Az auiodaié üstje Irta% Marat Sándor Ha Mgaowwü egyeöSHéaefcben Mama lebetne « neon lenne' minden ilyen bürokratikus azö- vetkezés céltalan, egyéni ambíciókban és há- votalo* társasjátékban a oólt felaprózó és fehrizeaő válla Ikozáe, akkor tatám mégis nemzetközi egyesüléseikkel védekeráhetn© a válságos időkben a Gondoláit 'legjobban a Centura ellen. Hogy e védekezés akut srnk- ségeeség, azt nem tagadja senlki, — bár a legaljább vádak szerint a Gondolat papjai magok („az Írástudók*') többet vagy legalább annyit vétkeztek a Gondolat szabadsága ellen, mint azok, akik hivataliból vagy meggyőződésből az autodafé máglyáját örök időktől s persze lelkes ügybuzgalómmal ma is gyújtogatják. Mióta lobog ez a máglya? Sokrates óta, vagy még régebben, az emberi Gondolat ősideje óta, g ha a mai napok embere úgy érzi, hegy füstje maróbban csípd a szemet s homály ősit ja el a látást, mint valaha is előző korokban, úgy ez a panasz a jelen álam dó optikai tévedésén túl is keserves igazság, s megszervezi vagy szervezésre serkenti a Gondolat harcosainak ellentálláeái és védekezését. Biztos, hogy az Írástudó, amellett, hogy árulással foglalkozik, cenzúrák között vergődik nyakig, a spektrum minden színében, fehértói feketéig, a legkülönbözőbb árnyalatú cenzúráik ostromolják, a pártok, vallások, világnézetek és divatok er- nyedetlen szorgalommal cipelik a maguk házi máglyájára a meztelen és védtelenül didergő, teljesem knánxlt gondolatot Ez a cenzúra (sokféle lelhet: ha közelebbről megvizsgáljuk, azt kell látnunk, hogy a legártatlanabb, pontosabban a legkevésbé veszélyes az a bizonyos „hivatalos cenzúra", az uralkodó politikai világnézet s ax államhatalom beavatkozása ée kontrollja a művészed és irodalom ügyeiben. Ezt a hivatalos cenzúrát persze nem lehet eléggé ostromolni, de ha jól megvizsgáljuk, nem lehet eltagadni, hogy ez a kevésbé veszélyes. Van máisféle cenzúra is. Moszkvától Newyorkig a cenzúrák legkülönbözőbb árnyalatait találja meg a kutató, e e különféle cenzúrák, a bolsevista cenzúra éppen úgy, mint a kapitalista világrend cenzúrája, ugyanazt a vadat vadásszák, a szabad, független, elfogulatlan igazságot kifejező művészi Gondolatot. Ebben csodálatosan találkoznak, úgyszintén az üldözés technikájában, az üldözésre kiválogatott egyének jellegében, a hajtóvadászat fegyvereiben. A művész, e kor művésze, ezt a hivatalos cenzúrát, ezt a kissé vak, kissé goromba, damvakezü * szint© felülete* cenzúrát már beídegnetfce, hegy úgy gMuraffean be- kalkulálta munkájába. Ax író éppen agy máméi ezred a Wvateíoa oeuzárával Amerikában, mint ml nálunk vagy Moszkvában. Ex as adott résért, a inüvéeas rezsi egy tétele, amit beállított a müvéé* ax Igazság budget-jéb©, ennyi tehertétellel indul a munka, amikor megszületik. Van más is, de mennyire van! Micsoda meglepetés nekem, a magyar írónak, aki egy megpróbáltatásoktól és szerencsétlenségektől hisztérikusan ideges társadalom krónikása vagyok, ha azt olvasom, hogy Berlinben, a művészi szabadság Eldorádójábán, a nagyon tiszteletreméltó e föltétlenül szobatiszta Gerhari Hanptunann kénytelen megindultsságtól remegő hangját fölemelni az „őrökké égő autodafé füstje ellen", ami Berlinben — Berlinben! — éppen úgy csípi az alkotók szemét, mint minálunk. Háuptaiann a cenzúra ellen beszélt, összefogást ée védekezést hirdetett — Berlinbe®, ahol a .^Potemlkin“-filmtől a „Forradalom az internátusbán" e. darabig mindent játszanak, « ahol ax író mégis ngv érzi, hogy a cenzúra sötét hatalma gátolja Öt munkája szabadságában. Még nem is olyan régen egy olya® országban éltem, ahol, ha reggel felébredtem, a lapokban ax eüentétee meggyőződésű politikusok a hatalomban Tébuskáló államférfiakat így aposztrofálták: „Az a tolvaj Herriotl" Vagy: „Ax a kitartott Briand!" Vagy: „Az a sikkasztó Poincaré!" — nem beszélve arról, hogy a minap láttam a Hmmanitébam Focíh marsall halálhírét ezzel a négyhasábos címmel: „Meghalt a világ legnagyobb mészárosa." Ivéon Daudet eoha nem mulasztotta el, hogy ax említett három aktív államférfit az említett három jelző kíséretében aposztrofálja, s évtizeden át a hajaszála nem görbült ezért, mindaddig, míg fegyveres hadakkal nem indult a francia köztársasági államforma ellen. Monsienr Daudelnak az volt a véleménye Herriotról, hogy tolvaj, ami ellen Monsieur Herriot persze éleeen tiltakozott, de egyebekben nem csinált semmit, mert a véleménynyilvánítás szabadsága felettt© áll a párbajkodex követelményeinek. Francia- ország talán az egyetlen európai állaim, mely a Gondolat szabadságának dolgaiban nem isímen az aktív cenzúrát. Párfok, világnézetek és Ízlések, főként divatok cenzúrája persze itt is kormányozzálk az írót, hotrv úgy mondjam a szellemi kereslet cenzúrája az. ami megszabja a kínálat kvalitásait. De ez aztán minden, « a felháborodott francia közvélemény egy Vidor Margueritte-tel aern tehetett egyebet, mint hogy letépte gomblyukából a becsületrendet, s ez sem maradt következmények nélkül. Senkinek nem jutott eszébe, hogy a „Garoonne"-t, ami mellesleg valóban ponyva, el Ls lehelne kobozni, g nagyon aokan akadtak akik a Gondolat szabadságának megsértését látták a Becsületrend Tanácsának elítélő gesztusában. A francia irodalmi közélet csak kétféle cenzúrát ismer el: ax ízlés és ax igazság cenzúráját, 0 úgy vélekedik, hogy ax ízléstelenség és hazugság önmagában hordja büntetését. Ez persze valami paradicsomi állapot, amihez mi nem tudunk hozzászóló ni. Az „Örökké égő auto- dafé Berlinbe® tehát éppen úgy lobog, mint Bécébeu, vagy Budapesten, mint Rómában, vagy Moszkvában. S mégis, valami csendes irigységgel halom a berlini jafkiáltást Hauptman® a német írók nevében paneszko- dfk * cenzúra túlkapásai eálen, t erre megvan a Jő oka. Ha iuduá ... Mert mi n a oeuxura, ami elkobozza a bűnös könyvet, letartóztatja a kirakatban, M> tincsbe veri, elcipeli ax ügyészség börtönébe, törvény elé ákitja, elítéli és máglyára cipeli? Ex a cenzúra örök és mindennapos, • talán ári a szerző és a kiadó anyagi érdekeének, de nem Art a művészi önérzetnek, a művészi szabadság öntudatának, nem eebesa, nem senyveezti a művész alkotóerejét, Va*, másféle cenzúra is. Van egy olyan cenzúra, ami már egészen mélyen hat és gáncsol ém kifogásol, olt áll a művész műhelyében, a* íróasztal mögött, s meggyilkolja a gondola-* •főt, mielőtt megszületik. Van egy veszedelmes, egy mindennél mélyebben vájkáló és pusztító cenzúra, ami a művészi lelkiismeretet adja pandúr kézre. Nem azokat a könyveket és színdarabokat siratom, melyeket egy vak és mohó hivatalos cenzúra elkobozott és nem engedett színre kerülni, hanem azokat, melyeket nem Írtak meg ezekben az esztendőkben, melyeket egy közszellem terrorja elkobozott, mielőtt megszülettek, — ez az igazi, ez a pótolhatatlan veszteség, s hogy ez van és így van, azt minden alkotó művész igazolni tudja. Nem a kirakatból ragadja el a cenzúra a művet, hanem a dolgozószobából, lélek titokzatos műhelyéből, ahol örökké forrong, készül ée vajúdik az igazság, hogy hereig megalkuvás legyen, mire megszületik. Nem az a baj, hogy az író (nemcsak minálunk, ismerjük el, hanem mindenütt, ahol az ölet formái megmerevedtek egy politikai direktíva csendes vagy hangos terrorja alatt) veszélyezettnek érzi müve sorsát, hanem az, hogy ennyire Idegeiben van a veszély pánikja, s inkább meg sem Írja, amit akart. Problémák kezelése, az igazság adagolása, mindezt meg kell tanulni annak, aki ma nemcsak a tollával n, hanem lelki ismeretével is. Nem az a ba j, hogy ma a kombattáne iró egészen légies lesz; metaforáikban beszél, valami képletes tolvajnyelven közli kérlelhetetlen mondanivalói!, hanem az, hogy ebbe is belefásull, s egyszerűen nem közöl semmit. Nem az a baj, hogy a nagy, az igazi müvek a Fiókban hevernek s egyelőre nem láthatnak napvilágot, hanem az a baj, hogy néni hevernek a fiókban sem, mert valami csodáim os. rádiuményiü cenzora pusztít legtitkosabb bensőnkben, s ax Írástudó, aki munkája során elérkezik ax igazság kérlelhetetlen halálugrásához, meg- hökken, hátat fordít, elkullog és halálugrá* helyett szórakoztató pirouettokét kezd vágni. Van egy névtelen cenzúra, eey láthatatlan nuodafé, a levegőben, az idegekben, az öntudat s a lelki ismeret legel rejtettebb re dói- ben, egesaem mélyen ée fájdalmam*! hat én 1 M&pitvft i8$& »•*•*«» n. M S > Anaá fivog, p*fc«C4« A wa^jrk«r»<sk*(ié*». © EOS1CE) Fö-utca 19. j 6i*gy wálamaiékb JmiAesymt ázev-he Al*pKtat«tt 1756 érbía Som Lajos óla trnmMn BaSská-Bystríca Kéosltéa sráüit i sireaalAkeket, Baludeu iiSnea»k«*„ 8wto(. márvány lapokét. Máiváa; kapcsoló táblákat. Mámrtbty csillárokét. IparcsOvéazet! munkákat, tíh.
