Prágai Magyar Hirlap, 1929. április (8. évfolyam, 76-99 / 2001-2024. szám)

1929-04-30 / 99. (2024.) szám

1929 április 30, kedd. sóra. Csömör beismerte ugyan, hogy vannak magyar sérelmek és visszaélések is vannak ebben a republ Lkában, de ezekért a Csánki- párt régi metódusa — közderültség mellett — a magyar pártokat okolta. Ezután Rázus lalása nem kis derültséget keltett. Csömör j Márton szlovák nemzeti párti szólalt fel,aki- olvan recsegő bangón beszélt, hogy az orsaá-: nek beszéde után délután 2 órakor Drobny gos képviselőtestület néhány tagja veszély-1 elnök az ülést felfüggesztette és azt délután ben látva dobhártyáját, kimenekült a folyo-1 folytatják. Szlovenszkó első költségvetésének össze­állításában nincsenek mull beli tapasztalataink és még távolról sem tudjuk megállapítani, hogy milyen összegek fölött fogunk rendel­kezni. A költségvetésnek úgy a szükségleti, mint a fedezeti része csupán feltevésekből áll. A nagy nehézségek máris mutatkoztak, amikor a belügyminisztérium az országos vá­lasztmányt a költségvetés csökkentésére uta­sította és közölte, hogy a kívánt szubvenciót ez évben nem tudja megadni. Az a rendezet­len viszony, amely az állami közigazgatás és az önkormányzati élet között fennáll, nagy nehézségeket okoz. Rá vagyunk szorulva az állam hozzájárulására és ez függő helyzetbe juttat az állami közigazgatással szemben. Ezen a bajon csak úgy lehet segíteni, ha a pénz­ügyi gazdálkodást véglegesen szabályozzák és az állami hozzájárulást stabilizálják. Ez az esztendő nem nagy reményekkel ke­csegtet. A szigorú tél következtében rossz gazdasági viszonyokkal kell számolnunk és ezért a preliminált országos pótadóból 30—40 százalék bizonyosan nem Fog befolyni. Azok a pártok, amelyek az uj közigazgatás mielőbbi bevezetését sürgették, nem gondoltak arra. miből Fogjuk fedezni a kezdetben felmerülő kiadásokat és beru­házásokat. Már most biztosítani kell a következő évi költ­ségvetéshez a megfelelő állami hozzájárulást, igyekezni kell valami ingatlan vagyont meg­szerezni, ami az erdőreform végrehajtásánál esz lehetséges, szükséges produktív befekte- éseket eszközölni és átmenetileg kölcsönope- ációkkal kell segítenünk magunkon. Produktív befektetéseknek a költségvetés­ben nyomuk sincs, ledig különösen két feladat vár megoldásra, | • z utak megjavítása és uj utak építése, továb- j )á a kórházak rendbehozása. Súlyos megterhelést jelent a költségvetés­ien az iskolaügyi kiadás, amelyet törvény esz kötelezővé. Ezt a kérdést eddig még nem endezték és ezért az országos hivatalnak mi- dőbb végleges tisztázásra kell törekednie. Az állami tisztviselők és a választott testű- etek közti viszony még mindig tisztázatlan :s bizonytalan. Már most le kell szögezni, hogy z önkormányzati testületek nem lehetnek szközei az állami közigazgatásnak. A közigazgatási tisztviselők nehéz belyze- én segiteni kell és az önkormányzati mun- Aban résztvevő tisztviselők részére a költ­ésvetés első évében bizonyos összeget kell elvenni. Az állam az országos hivatal íisztvi- elői részére lakásokat akar építtetni. Helye- öbb volna, ha a lakásakcióra szánt összeget z országos hivatal kapná meg és az országos álasztmány meg a tisztviselők közösen tár- yalják meg, miképpen oldódjék meg a tiszí- iselők lakásproblémája. A keletszlovenszkói járások támogatására elenyészően csekély összegek vannak beál­lítva. zükséges, hogy az év folyamán szétosztásra lte- iilő segélyekben Keletszlovenszkó nagyobb i ért ékben részesüljön, mint eddig és a jövő vi beruházásoknál Keletszlovenszkói na- yohb mértékben kell figyelembe venni. A eletszlovenszkói lakosság nagy szegénység­en él. Az ipart leépítették, nagy árterületek annak és Zemplén nagyrésze még szabályo­san vizekkel van tele. Az egykor jólétnek rvendő Bodrogközi járás lakossága annyira ^szegényedett, hogy ez évben nagyobb támo- atásra van szüksége. Nagy nehézséget okoz, ogv a segélyügyeket az országos hivatalban s választmányban összpontosították. A se- élyeljárást feltétlenül a járásokra kell de- ’ntralizálni. Nem szabad egyes járásokat favorizálni a mások rovására s a magyar meg német lakosságú járások- al nem szabad mostohagyerekként bánni, z országos hivatal vezessen statisztikát mim­en nem-ü segélyről, támogatásról és beruhá- ísról járásokként és' nemzetiségek szerint, ogv az év végén tiszta képet nyerjünk. A költségvetés legfontosabb tétele a közle- edésí ügy. Már nemzetközi viszonylatiban ifi özismertek a szjpvenszkói rossz utak. Ha a ükre szabott költségvetés miatt két-három vig elhanyagolják még az utakat, azok tel- sen tönkremennek. Az utak rendbehozásá- r)z szükséges pénzt csupán nagyobb bernM- isi kölcsön formájában teremthetjük elő, ' ónk Ívül megfelelő rendszert kell itt létesü­lni, egységesíteni kell az útépítést és az tak rendbentartását. Az invesztíciós kölcsön­zi lehetséges a szlovenszkói kórházak rend- ehozása, illetve a még hiányzóknak a fel ép i- ise. Éppen ezért háromszázmi 11 iős inveszti- ós kölcsön felvételét indítványozom. Indítványt terjesztett még elő Fleiscüimann yula rJr. az albizottságok sürgős megalaki- «ára is. Csömör István kivágta a re*et Ezután Baesa József kommunista szólalt I, aki pártja nevében nem fogadta el a költ- g\dóst. I tana Csömör István, a cseh agrár­ul magyar tagja szólalt fel, akinek felező­Páris, április 29. (A Prágai Magyar Hírlap munkatársától.) Egy hét óta tartja szörnyű iz­galomban egész Franciaország lakosságát a chalonsi rémdráma, amelyről a Prágai Ma­gyar Hírlap vasárnapi számában már beszá­moltunk. Painlevé hadügyminiszter azonnal a legszigorúbb vizsgálatot indította meg Léon dr., a vérengző francia törzsorvos ellen s a vizsgálat lefolytatására Toubert tábornokot, a katonai kórházak főparancsnokát küldötte ki, aki Lardemelle hadbíró-tábornok segédleté­vel folytatja le a vizsgálatot a chalonsi borzal­mak házában. Nyilvánvaló, hogy7 Léon dr. embermészárlásait nemcsak egy­szerű fegyelmi kihágásnak tekintik, amit várfogsággal lehet elintézni, hanem a leg­szigorúbb megtorlást alkalmazzák vele szemben és hadbíróság elé állítják. Toubert tábornok már az első napon látta, hogy a vádak legnagyobb része igaz. Rögtön intézkedett, hogy7 bocsássák szabadon Moinet dr.-t, akit az őrjöngő törzsorvos egy­hónapi fogságra Ítélt. Léon dr. ugyanis a fiatal orvost tette felelőssé azért, hogy ember- mészárlásai a nyilvánosság elé szivárogtak. Csakugyan Moinet dr. hívta Chalonsba Jean Reybaudt-t, a Le Quotidien munkatársát. A lapban Reybaudt leplezte le Léon dr. rém- séges vérengzéseit. Ez a cikk hívta fel Pain­levé figyelmét a chalonsi borzalmakra és igy Otthoni-Jódkurák kérjen prospektust a Fürdőigazgatóság Csizfürdő indult meg a vizsgálat, amelyet most a leg­szélesebb körben folytatnak, Toubert tábornok ezekkel a szavakkal fo­gadta a fogságból kilépő fiatal orvost: — ön egy vérengző fenevad bosszújából ke­rült fogházba. Fogságát nem kell szégyelnie, sőt dicsőség az ön számára az, amit tett. Kö­szönöm önnek, hogy hozzásegített bennünket ezeknek a szörnyűségeknek a leleplezéséhez, bár okosabban tette volna, ha nem egy pol­gári emberhez, újságíróhoz fordul, hanem közvetlenül hozzánk. Higyje el, hogy a lapok közleményei nélkül is éppúgy teljesítettem volna kötelességemet, mint most, amikor minden óra egy uj embertelen cselekedet megvizsgálást jelenti számomra. ínjekciázás szembaj ellen Már harmadik napja folynak zárt ajtók mö­gött a kihallgatások a chalonsi embermészár- íő törzsorvos ügyében. Minden nap a borzal­mak újabb sorozatát jelenti, újabb és újabb áldozatok megrendítő sorsáról vallanak a ta­nuk Toubert tábornok előtt. Kiderült most, hogy Léon dr. nemcsak három éve folytatja szadista emberkinzásait, hanem már jóval ko­rábban is rettegett réme volt a beteg kato­náknak. Kiderült most, hogy Léon dr., mielőtt ki­nevezték volna a chalonsi katonai kórház pa­rancsnokává, Angersben volt katonaorvos. Mint az angersi katonakórházhoz beosztott ka- tonavezető-orvos, ekkor még csak óvatosan mert kegyetlenkedni a beteg katonákkal, de elvetemedettsége, teljes orvosi járatlansága és tudatlansága már Angersben is halálos áldo­zatokat szedett. 1922-ben történt, hogy egy közkatona Marokkóból Angersbe érkezett és jelentkezett a gamizmiban. A katonának va­lami szembaja volt és orvosi vizsgálatra ment Léon dr.-hoz. Léon diagnózisa gyors és hatá­rozott volt. Megállapította, hogy a katona szembetegsége vérbajtól származik. Június 7-én a katonát beutalta a kórházba és meg­kezdődött a tragikus végű kezelés. Antivenereás injekciókat adott a katoná­nak, még pedig olyan fantasztikus adagolás­ban, hogy amint később egy polgári orvos mondta, egy bika is megdöglött volna tőle. A gyulladás a szemen egyre jobban terjedt, mert még a szükséges szemcseppeket sem alkal­mazta a szörnyeteg. Most már mindkét szeme gyulladt volt a katonának'. Múltak a lielélc és Léon dr. egyre vadabb adagolásban adta a katonának a vérbajelleues injekciókat. Egy éjszaka kétségbeesett ord Hozásra ébredtek fel a betegek az angersi kórházban. A katona felugrott az ágyból, öklével verte a fejét és sírva kiabált: — Megvakultam! Emberek, nem Iátok! Léon dr, megvakit egy katonát Felköltötték Léon dr.-t, aki rögtön rendelő­jébe hívta a katonát, lekötözte és megoperálta. — Most kiveszem az egyik szemedet, — mondta a jajgató betegnek — talán a másik szemeddel még látni fogsz. De ne üvölts, mert akkor mind a két szemedet kiszúrom. És Léon dr. éjszaka nyomban eltávolította a beteg katona egyik szemét. A kórház éjsza­kai csendjét fellármázta a szerencsétlen kiabá­lása. \ Mind a két szemén kötéssel üldögélt napokig a kórházban a szerencsétlen katona. Léon dr. pedig tovább adta neki az injekciókat. Az an­gersi kórház parancsnoka értesült atz operáció­ról és a kórházba hivatott egy polgári orvost, R. dr.-t, aki szemspecialista. Léon dr. tombolt dühében, amiért felülvizsgálják az ő orvosi ke­zelését, de nem szegülhetett ellen a parancs­nak. R. dr. csakugyan beérkezett a kórházba. A diagnózis megdöbbentő volt. R. dr. megállapította, hogy a kioperáltszemü katonánál szó sincs vérbajról. Marokkóban egy­szerű ragályos szembetegséget kapott, mery különösen az araboknál nagyon elterjedt. Ez a szemgyulladás olyan enyhe lefolyású, hogy szemcsepegtetéssel néhány nap alatt biztosan gyógyítható. Levette a kötést B. szeméről, a katona most már a másik szemére is vaík volt. R. dr. szemrehányást tett Léon dr.-rták, hogy miért kezelte vérbajellenes injekciókkal a sze­rencsétlen katonát, a szörnyeteg orvos azon­ban megmaradt áUitáea mellett, nem tűrt bele- avatkozást dolgába és nem engedte, hogy a polgári orvos kezelje betegét. Még két napig továbbra is ő kezelte a vakot, aíkinek szerveze­tét teljesen tönkretette a sok injekció. Állan­dóan azzal fenyegette a katonát, hogy a má sik szemét is kiveszi és ha jajgat, akkor leceu- katja. R. dr. azonban értesítette a katona ro­konait, akik a polgári orvossal együtt eljártak a kórházpaTancsnoknál és megkérték, bocsássa el a kórházból a katonák így is történt, a ka­tona megmaradt vak félszemével elhagyta a kórházat és R. dr. klinikájára ment. A klinikán azonban már nem menthették meg a katona másik szemét sem. Ekkor már teljesen elvesz­tette látását. Teljes egy évig kezelték a ldinf. kán azért, hogy ellensúlyozzák a rengeteg sal- varsan romboló hatását. A háborúban Toubert tábornok viszgálata során kiderült a.z is, hogy Léon dr. már a háború aLatt kegye tlenkedett a katonákkal. 1915-ben a 12. dandár ambulanciáján dolgozott Léon dr. A hadikórház Rupt-en Woevrében volt. Az ambulanciának Léon dr. volt a pa­rancsnoka. Súlyos sebesült katonákat szállítot­tak be ide és a haldoklókat órák hosszat kínozta. Való­sággal fürdőit a vérben és saadizniusában ké- jelgetl. Bizonyos, hogy a háború alatt is ren­geteg sebesült katona vérzett el ok nélkül kezei között. Pokoli szadizmusa már ekkor rengeteg áldoza­tot szedett. Mindaz tehát, ami Chalonsban tör­tént három éven át, egyenes folytatása azok­nak a. rémségeknek, amelyeket a háború alatt kezdett és Angersben folytatott az elvetemedett oml) enné s zári ó kato naorvo s. A fiatat hatonamartir Léon dr. áldozatainak sorában egy fiatal ka­tona sorsa talán a legszomorubb. Hét hónap óta feküdt már ez a katona a chalonsi kórház­ban. Csonttuberkulózisa volt, amelyet teljesen elhanyagolt. Léon dr. megtiltotta, hogy bármi- vbl gyógyítsák a katonát. Azt mondta, hogy majd meg fogja operálni, de az operációt egyre halasztotta. Illába mondta ieki a többi orvos, hogy csonttuber-kulózifiról van szó s itt ninc- szükség operációra, hanem a katonát el kell szállítani a tenger mellé. — Az elvetemedett törzsorvos hajthatatlan volt. A húszéves kato­na ágyához, lépett egy reggel és szigorúan Tá­pára ncsőit: — Azonnal kelj fel a.z ágyból! A katona nyöszörgőn. Képtelen volt arra, hogy engedelmeskedjen a parancsnak. A sze­me könnybe lábadt és rimánkodva nézett az or­vosra, aki a „chefu-t kisérte. Tőle remélt egy kis emberi irgalmat. De az orvosnak is tehetet­lenül kellett néznie azt, ami most következett. Állati dűli fogta el a szörnyeteg törzsorvost, amiért a bét hónap óta ágyban fekvő kat-ona nem teljesiti a parancsát. A katona hajába markolt és hajánál fogva kirántotta az ágyból. A katona elterült a padlón. Léon dr. ütötte, verte, rugdosta, rátaposott. Marokszámra tépte ki a haját é® addig tombolt féktelen szadizmu- sában, amíg a súlyos beteg orrán s száján meg­indult a vér. A húszéves francia fiú elvesztette eszméletét és harmadnapra meghalt. Amputálás — érzéhteleniiés nélkül A borzalmak sorozatába tartozik R. közka­tona rettenetes halála is. Elesett a biciklijével és a lábát két helyen eltörte. Léon dr. ebben az esetben csodálatosan nem operált. Gipszbe tette R. lábát. A hét végén aztán kibontotta a gipszkötést. — Na, egészen meg fogsz gyógyulni. — mondta a katonának — de azért azt ne hidd, hogy vége van szenvedéseidnek. Ezután ugyanabba a régi gipszkötésbe visz- szatette a lábát. A katona néhány nap múlva rettenetes fájdalmakról panaszkodott, a lába megdagadt, levelet irt anyjának, hogy látogas­sa meg. Bretagneból meg is érkezett az öreg­asszony, hogy beteg fiát megnézze. Jelentke­zett Léon dr.-nál és könyörgött neki, hogy el­vitethesse a fiát Chalons'ból egy másik kórbiÜL ha. — Azt mondta a fiam, begy itt meg fog halni, — mondta sírva az öregasszony. Léon dr. szörnyen megdühé södött, agyba-fő- be verte a* öregasszonyt, aki még egy utolsó kísérletet tett és kérvényt adott be a kórház parancsnokságához. Ebben megint azt. kérte, hogy adják ki neki beteg fiát. Nem tudta a szegény, hogy a kérvény is Léon dr. kezéhez kerül, aki persze darabokra tépte az öregas­szony levelét. MégegyszeT behivatta magához é® igy szólt hozzá: — Maradj itt öreg é* nézd végig, hogy ope­rálom meg a fiadat. S az öregasszony csakugyan behívta a mü­tőszobába, miközben kék és zölddé puffa-dt lá­bú fiát leszíjazták a műtőasztalra. Léon dr. fa- mulusa az ájuldozó öregasszonyt támogatta- Léon dr. pedig minden érzéktelenités nélkül tő­ből levágta R. katona lábát. A régi gipszkötés miatt azonban a vérmórgezós ekkor már szét­terjedt az egész szervezetben s az infekciót nö­velte az, hogy inficiálatlan műszerekkel operált a szörnyeteg. Két nap múlva az amputált fin anyja szemeláttára meghalt a hórházban. Az „orvos" tanul és gyilkol A 106. gyalogezred egyik • közkatonája, C. majdnem ugyanígy járt. A gyakorlatozás során a combjába golyót kapott. A golyó átfúrta ti combizmot és nem is maradt a testben. Nem kellett volna egyebet tenni, minthogy kimosni a sebet, bekötözni. C. vérvesztesége is nagyon jelentéktelen volt. Léon dr. azonban röviden igy intézkedett: — Semmit sem kell tenni a. sebbel. Kutya- baja sincs ennek a katonának. Kényszeritette a katonát, hogy továbbra i:- teljesitsen szolgálatot. A sebet a katona mag i kötözte be zsebkendőjével. P. kapitány azonban jelentette neki másnap, hogy a katona elájult gyakorlatozás közben. Bétámogatták a műtőbe a szerencsét]e.n C.-t. Léon dr. megoperálta és makacsul azt állítot­ta, hogy a katona rosszullótének a golyó az oka, ami bennmaradt a testben. Három óra hosszat turkált rozsdás műszerekkel a. katona combjában. Kereste a golyót, persze hiába. — Közben szokásos beszélgetését folytatta a síró közlegénnyé]. Három óra hosszat szabdalta, vagdosta és gyötörte. Operáció végén valóság­gal mosdott a. vérben. A 106. gyalogezred fiatal katonája ott a mű­tőasztalon elvérzett. Vámvizsgálatnál Finánc: Vton valutája, kisasszony? — Az nincs, de van egy kis földem, házam. vm kelengyém . . . Különben beszeljen a mamával . . . Fleischnann (ásruia a költségvetés hibáiról széde után Fleischmanu Gyula dr. országos j keresztényszocialista párti képviselő mondott | hosszabb beszédet, amelynek gondolatmene­tét alább közöljük: 4 Alapittatott 17% évben Rom Lajos uia iipaiáitelep Banská-Bystrlca Készítés szállít: síremlékeket, minden köriemben. Bátor- márvány lapokat Márvány kapcsoló táblákat. Márvány ' csillárokat. Iparművészeti munkákat, stb. Vér és halál a chalonsi borzalmak házában A háborúban és Angersben is betegeken gyilkolt a szadista francia katonaorvos — Hadbíróság elé állítják a gyilkos szadistát

Next

/
Thumbnails
Contents