Prágai Magyar Hirlap, 1929. április (8. évfolyam, 76-99 / 2001-2024. szám)
1929-04-28 / 98. (2023.) szám
tsgfl AprnBte 88, vasárnap. n A cháíonsi embermészaros Léon ár. francia hatonaorvos három év áfáit 40 katonát operált halálba szadista őrjöngésben sterilizálatian, rozsdás műszerekkel Toubert tábornokot bízta meg Painlevé hadügyminiszter a vizsgálattal — Az eddigi vizsgálat eredményei Páris, április 27. Már csak órák kérdése, hogy teljes fényt derítsenek azokra a borzalmakra, amelyek a cháíonsi katonai kórházban történnek- v Érek óta gyötri a katonákat egy elvetemedett szadista törzsorvos, Léon dr., akit most végre lelepleztek. Az adatok halmazát teregették ki és a francia közvélemény szigorú megtorlást követel nemcsak Léon dr.-ral szemben, hanem elvárja azt is, hogy megbüntessék azokat is, akik éveken át tűrték és leplezték a törzsorvos szadista tizeiméit. ' A titok kipattan Amikor az egyik baloldali lapban megjelent . egy rövid híradás a cháíonsi katonai kórház borzalmairól, Léón dr. őrnagy azonnal házi nyomozást indított és próbálta kikutatni, hogyan szivároghatott ki a kórházból az, ami titok, az, amiről senkinek sem szabad tudnia. Első dolga volt a cháíonsi orvosszörnyeteg- nek, hogy lecsukatta egyik orvosát, Paul Moine-t. Adataim vannak arra, hadnagy ur, — mondta Léon dr. Moiuetnek, — hogy ön fecsegett és ön turkált a becsületemben. A kórházparaucsnak harmincnapi fogságra vetette Paul Moinet. így büntette meg a hadnagyot azért, mert a nyilvánosság megtudta a cháíonsi kórház rémségeit. Paul Moinet most üli e büntetést, de biztosra veszik, hogy fogsága már nem tárt sokáig. Toubert tábornokot bízta meg a hadügyminiszter a cháíonsi borzalmak felderítésével s a tábornok csütörtökön délben már Chá- lonsba érkezett és megkezdte a kihallgatásokat. Ghálons környékén már régóta beszélnek azokról a rémségekről, amelyek a katonai kórház vastag sárga falai között történnek. Majdnem napirenden van a katonai temetés Ghál ónéban. A halott katonák legtöbb esetben Léon dr. áldozatai. A katonai kórház parancsnoka nemrég múlt negyven éves. Alacsony, zömök férfi. Orvosi képzettsége vajmi kevés. Sebészi gyakorlata pedig egyáltalán nincs. Két esztendővel ezelőtt áthelyeztette a ohá- lonsi katonai kórház sebészeti osztályának vezetőjét és ettől az időtől kezdve az operációk nagy részét ő végezte. Egyetlen recept: a boncolókés A kórházban rebesgetni kezdték, hogy Léon dr. miísem ért a sebészi műtétekhez. A legelemibb hibákat követi el operáció kőében, de nem tűr orvosi tevékenységébe váló beavatkozást és azt se m engedi meg, hogy operációinál ae»- srisztáljanak. A legjelentéktelenebb sérülésekkel vagy betegségekkel műtőasztalra fektette a katonákat, akár volt ok operációra, akár nem, maga vette kezébe mütőeszközöket és feltartóztathatatlanul operált... Ezeknek az operációknak majdnem minden esetben taragikus végük volt. A mütőeszközöket nem is sterilizálta és a beteg vórmérgezésben pusztait el. Felvágta a katonák hasát, levágta kezüket, amikor semmi szükség sem volt rá. örült a vér látásának s a betegek kétsóbeesett ordi- tozásának. Sohasem érzék tele nitette a betegeket és sohasem altatta el őket. Valóságos vivisectíót hajtott végre a szerencsétlen katonákon, akik. kénytelenek voltak tűrni 'Léon dr. bestiális kegyetlenkedését A törzsorvos operáló dühe és pokoli mániája egymásután szedte az áldozatokat és a cháíonsi temetőben körülbelül 40—45 sir sorakozott, amelyekben Léon dr. bestialitásának szerencsétlen áldozatai nyugszanak. Toubert tábornok, a francia katonai kórházak legfőbb parancsnoka már az első kihallgatások során megrendítő és elképesztő adatokat kapott Léon dr. állati kegyeüenkedései- rőL A borzalmak házában néhány héttel ezelőtt meghalt egy fiatal katona, akinek geny- nyes mandulagyulladása volt. Léon dr. operálta meg a fiatal katonát, lekötötte a műtőasztalra, aztán egy csipesszel a gégéjébe nyúlt: — Fáj? — kérdezte a törzsorvos. A rémült katona, aki tudta, hogy nem szabad fájdalomról panaszkodni Léon dr. előtt, a fejét rázta. Erre a törzsorvos három ujját belenyomta a katona, torkába, úgy hogy a szerencsétlen fuldokolva és hörögve ordítani próbált. —r— Fáj? — kérdezte ismét Léon dr. A fiatal katona nyöszörögve még mindig tagadta fájdalmát. Ekkor megkezdődött az „operáció1'. A törzsorvos rozsdás csipeszekkel és ollóval eltávolította a katona mindkét manduláját. A mütőszoba előtt dermedten hallgatták a betegek és az orvosok a fiatal katona kétségbeesett orditozását és hallották azt is, amint operáció közben Léon dr. egvre ismételte: — Na kutya, most ugy-e fáj? Félted azt a rongyos életedet. Te gyáva, aljas, elvetemedett... Na ugy-e fáj? Mondd hát, hogy fáj? így tartott ez másfél óráig. A „megoperált" katonát eszméletlenül vitték ki a mütőszobá- ból. Egy óra múlva visszanyerte öntudatát és elhaló hangon panaszolta, mi történt vele. Ez a panasz nem mondott semmi újat, hiszen a mütőszoba ajtaján át mindenki hallotta, mi történik odabenn. A szerencsétlen, katona vérBolyongás Zipszerországban A nagytrafikban összevás ár olt am néhány an&iJc&zöt, a liánról, meg a főtemplomról és ebéd alatt, a nagyvendéglőben megírtam Ókel a jóbarátaimnak. Olyasfélét, hagy: itt kószálok a Tátra alján s szeretettel gondolák rátok. Ahogy most visszagondolok erre, úgy érzem, nem volt egészen fair dolog a „Speisezimmer- ben'*, zöldségleves és sült között olyan globe- trotteres affektáltsággal használni a „kószá- lok“ kifejezést, elvégre nem voltak szöges cipőim, nem ettem hátizsákból, úgy ültem ott, mintha a másik uccából jöttem volna, hogy találkozzam a társasággal, öleik itt gyűlnek össze egy pohár sörre vasárnap délelőtt. Természetesen ez csak amolyan magamat kinálgató beszéd, a váló lény az volt, hogy egy ismeretién, zipszer kisváros éttermében ültem, a vár és a faitemplom között elterülő fő- uccán és ahogy kinéztem a nagy ablakokon, az volt az érzésem, hogy csak ki kell nyújtani, a kezem és megfoghatom a Tátra csücskét. Az uccun áprilisi rilkás hó szitáit, a, vendéglő előtt miséről jövő polgárlánykák rótták le a vasárnapi korzó-adagot, szám-ben a Zvcicker ur vasüzletén lehúzva a redőnyök, csak baloldalon nem, ott egy fényképkiálUiás Badec- kerje informál a helybeli leányokról és az utánuk következő pályás nemzedékről. Benn, az étteremben hanigos csend lélek zik, csak két osztóinál van vendég, az egyiknél két utazó élvezkedÁk a párázó borjupörköUön, a másiknál négy fiatalember, kishivalalnokfaj- ta összegezi áz elmúlt heti eseményeket, kinn, \ a bej árat ml a portás halk dudolás mellett smirglizi az eszeájgot, a vendégl-ösné eltűnődve dől a pultjára és zenekar helyett két sárga kanári koncertezik a falra akasztott, kalitkában. A jó meleg csöndbe néha átszivárog egy-egy hangfoszlány a szomszéd szobából, egészséges és öblös nevetések- tréfálkozó szavak és jóízű sörszag, odaát a helybeli intelligencia férfiai beszélgetnek, söröznek és politizálnák kérek és elégedett arccal, képviselőtől lefelé bankUsztivselöig, ismerik és megbecsülik egymást, szeretik is és összetartoznak, a kisvárosiassúgnak olyan módján, (mii az európaiasságnak lehetne mintaképe. Azt+ lehelne mondani rájuk, amit a bécsiedcre, hogy: gemütlichek. Általában, minden olyan csendes és gemüilich itt, olyan egyszerű és jóizü, a rántottétól kezdve a fatemplomig, amit a sekrestyés kislánya mutatott meg és azt mondta: előbb lessék a másik templomát megnézni, mert ott éppen most van egy kis dolgom, aztán átjövünk a főtemplomba. Mialatt a Thököly epiiáfiumái nézegettük, a kisleány csendesen elosont, fament a toronyba, elvégezte a déli korongozást, aztán átkálauzolt minden hókuszpókusz nélkül a fatemplomba, megmondott minden évszámot és mikor kijöttünk, olyan egyszerűen és házia-san csukta be az ajtót, mintha egy fáskamrát csukott volna be. Valami hallatlcmul jó és szimpatikus ez az egyszerűség, ahogy egymás mellett, élnek, ahogy fogadják, becsülik és elismerik egymást, nagyképűség és pöffeszkedés nélkül és mégis bizonyos diszkrét fentarlássál. A vonatban is, visszafelé két odaváló úrral utaztunk, akik előadást tartani, mentek egy közeli faluba, kuUvjrelőadást, dpsz ért őrt éveim et előadni egy szépésségi falucskába, ahol rengeteg az emeletes ház és ahol nemcsak vándorkomédiásnak van közönsége, hanem történelmi előadásnak is. A vasút, mentén várronvyk, régi kastélyok, templomok és emlékezetes helyek, csupa történelem és régmúlt esemény, kelta sírok és kulturált Icisvárosok váltják egymást, a hát- térben bolyhosan, havason áll a Tátra a fenyvesek között és van egy képem Szepesszom- batról, amit most életben is megláthatok. — Jó ez Így, — monö,om, szinte nyujtózko- dén a jórésztől, kicsit kiszabadulni otthonról és menni program nélkül, valahol kiszállni, sétálni egy idegen főuccán, ülni egy ismeretlen kávéházban, senkinek nem köszönni és senkivel nem beszélni, elcsépelt és érdektelen dolgokról, csak állni a napban, valahol Kézs- tndrkon a Thököly uccán, vagy Poprádon a Hauptstrmsén és nem találkozni senkivel, hogy egy kicsit önmagunkkal is találkozhassunk . . . Az utüár&am lemosolyog, mint egy gyerekét,. — Hálja, én mér bejártam az egész világot. Voltam Amerikában és tengeri fürdőkben, Berliniben és felvidéki kisvárosokban, Parisban, Londonban kóboroltam, jártam Palesztinában, éltem a Dunántúl és most, hogy pár He idetelepedtem a Zipszerföldre, érzem, hogy itthon vagyok. Nem vágyom sehová és ha néha el kell utaznom, mohón és boldogan sietek vissza ... i Mikor ilyeneket hallok, csodálkozom és szomorú vagyok, mint mikor kis diák koromban egy készülő kirándulási részleteztek előttem, amiben nem vehettem részi . . . Mert ez igy van, ez valóság, amit erről a földről mesélnek. Valami furcsa és titkos varázsereje van, külön ize, színe, illata, levegője, lelke és etikája, amit nem lehet utánozná, sem élszáttitam/i, csak élni és táplálkozni belőle, boldogra és meghiggadtra hízni tőle, vagy legfeljebb emlékbe elvinni egy csokor préselt havasi gyopár formájában, amit a poprádi állomáson vásárol az ember. Aki, elszakadd, onnan, és magával vitte a gyopárt, az vagy színdarabot irt az iglói diákokról, regényt a kézsmárki várról, vagy a podolini szakácsnőről, előadást rendezett cip- szer történetekből, vagy CipszerbáÜ és én sokszor sóv áron bámultam egy kisváros kávéházában Cipszerországból szélszóródott embereket, akik minden hónapban vidám, meleg és meghitt estékre összegyűltek egy hosszú asztalnál és a szemük ragyogott, úgy érezték, Lőcsén, Kézsmárkon, Iglón ülnek egy kávéházban. De jó ac igy, de jó lehet az, igy élni és tartozni valahová, nem illetőség és hivatás szerint, hanem önként, szabad akaratból és szives ragaszkodásból, valahol komolyan otthon lenni és valahová komolyam, visszavágyni és őszinte öntudattal visszagondolni, akár iró az ember, vagy nyugalmazott ezredes Budapesten, tisztviselő Kassám, vagy postáskisasszony Beregszászon, élni és szokásokkal, sziwel, emlékekkel és megnyugvással tartozni valahová és nem igy, ahogy élünk jó néhányon kószán és bitangmódra, gyökér telemül, megbízhatatlan átutazóként, akiknek ha elmennek uj tájak felé, szemük se rebben és ha évek múlva szó esHc a régi otthonról, megtörténhet, hogy csak annyit tud valaki mondani róla: — ... Ja, igen, valamikor jártam arra, egész kedves hely, a Molnár-uccá-n volt egy kitűnő cukrászda, de leülönben, nem, nem tudok visszaemlékezni semmire . . . Sz. Nagy Mid. ARGENTÍNA BRAZÍLIA, URUGUAY, PARAGUAY, BOLÍVIA, CHILE, PERU és CUBA. A két hatalmas motorhajó: Alcaníara ó* Austurias (32.000 tonna tartalom, 22.000 regisztrált tonna). Elismerten kitűnő konyha. Kényelmes szállásolás. Mindennemű felvilágosítást ad: RGYAL MAIL LINE PRAMA II., HYBERNSKÁ 34 mérgezést kapott és szörnyű kínok között el* pusztult. Az őrmester a halálasxtalon A katonák egymásközött már régóta „a chlH lonsi hőhér“-nak nevezték Léon dr.-t, akinek borzalmas operációi között talán a legmeg- renditőbb az, amelyet egy őrmesteren hajtott végre. Vaktöltésekkel gyakorlatoztak a katonák a cháíonsi mezőn. Egy vaktöltés megsebesítette az őrmestert Rögtön beszállították a kórházba. Az őrmester jajgatott, de nem azért, mert fájt a jelentéktelen sérülést hanem mindenáron tiltakozni akart az ellen, hogy Léon dr. megoperálja. A katonák már régóta próbálták eltitkolni betegségüket csak azért mert tudták, hogy bármilyen jelentéktelen bajuk van, Léon dr. mindjárt megoperálja őket. A belgyógyászoknak úgyszólván semmi dolguk nem volt a kórházban, mert mindent operatív beavatkozással, radikálisan intézett el a törzsorvos. Az őrmesternek sem sikerült elkerülnie sorsát Valóban volt egy kis sérülése, amelyet letagadni nem lehetett Az őrmester is a halálasztalra került Asszisztenst most sem tűrt maga mellett Léon dr. s két fiatal katonaorvos az ajtón át hallgatta, hogy mi történik a műtőben. A meztelenre vetkoztetett őrmester a műtőasztalon feküdt és teljes két óra hosszat hallatszott ki a folyosókra borzalmas ordítása. Vagdalta az őrmester combját ős közben szokása szerint társalgott vele. — Te katona vagy? Úgy bömbölsz, mint egy vénasszony. Ez még nem fájdalom ... Várj még egy kicsit, te gyáva, aljas. Szegyeid magad, te anyámasszonykatonája... Az őrmester jajgatott, segítségért kiabált, sirt és elájult, de Léon dr. gondoskodott arróL hogy magához térítse és amikor valósággal izekre szedte a seb körül a combját — tőből levágta... Az orvosoknak, akik az „operáció" után berohantak a műtőbe, elégedetten ennyit mondott magyarázatul: — Amputálni kellett, mert a vaktöltés inficiálta a vérét... És minthogy az őrmestert is sterilizálatian műszerekkel vagdosta, a szerencsétlen katona három nap múlva rettenetes kínok között meghalt Voltak esetek, amikor jelentéktelen pattanások és kelések miatt operált a szadista törzsorvos. Ezek az operációk is a legtöbb esetben halálosak voltak. A repülőhadnagy tragédiája Egyszer a ehálonsi mezőn ezer méter magasságból lezuhant egy katonai repülőgép- A pilóta szörnyethalt, de a mellette ülő hadnagy még élt, amikor kiszedték a repülőgép roncsai alól. Léon dr. mindjárt „megoperálta". Hogy milyen operáció volt ez, azt senki sem tudja. Csajt ismét hallották a páciens zokogását és őrjöngő jajgatását mintegy másfél óm hosszat. Aztán a sirás elnémul*... A repülő- hadnagyot valósággal feltrancsirozta a törzsorvos és a műtét végén csendesen mondta^ mintha sajnálná áldozatát: — Levágtam a bal lábát és az egyik karját, de sajnos, mégsem lehetett megmenteni az életnek. Az orvosi tudomány is véges, uraim. Pedig elkövettem minden tőlem telhetőt.,. A vérengző törzsorvos most sorra felei a vádpontokra. A ehálonsi katonai kőrhái irodájában szemben áll Toubert tábornokkal, aki azt as utasítást kapta Painlevé hadügvminsztertől, hogy a legszigorúbban vizsgálja meg as ügyet és ha a vádak igazak, akkor a legkíméletlenebbül torolja meg Léon dr. állati vérengzéseit. Most már nem kétséges, hogy a törzsorvos lelkiismeretét legalább negyven katona rettenetes kínok között bekövetkezett halála terheli. Három év alatt ennyire szaporodott Léon dr. áldozatainak a száma. Az is bizonyos, hogy azok is felelni fognak a törzsorvos vérengzéseiért, akik félretették az első panaszokat és nem indítottak az első viviszek- ciós eset után azonnal vizsgálatot Az orvos- szörnyeteg letartóztatását várja Páris. Mindenki el van készülve arra, hogy még szörnyűbb részleteket derít fel Toubert tábornok vizsgálata a véres borzalmak házában, l I ....................■■^1111 Il—ll " I ........................... Tr aktoriulafdonosok figyelmébe: Losonci Mezőgazdasági Gépgyár RT. Lucenec autorizált Ford képviselet speciális FORD szerszámgépekkel felszerelt javítóműhelyébe n hengerfurás, • csapágyöntés, szelepcsiszolás, szelepíészekmarás, fötengelycsiszolás, stb. stb. és minden egyéb javítási munkát a legsxakszesübbeii, legolcsóbban és garancia mellett vállal. Raktáron eredeti Ford alkatrészek. Vizsgáltassa mc:; traktorját szakképzett szerelőnkkel. » ..... ________________ 1
