Prágai Magyar Hirlap, 1929. április (8. évfolyam, 76-99 / 2001-2024. szám)

1929-04-28 / 98. (2023.) szám

8

'PW^GAI-MaG^ARRT'RMP

nditami riadalmait a Bach-korszak világtól d- jcárt idejében a magyarság között, mint most 'Ady, Móricz, ée Szabó. A Baoh-korszakban nem látták már, hogy Petőfi, vnlágforradalmat ée csaknem szocializmust hirdetett, mert ami megmaradt belőle, hazafiassága volt és pátoszának csodálatosan szuggesztiv buzdító ereje.

A fink átvették a modem magyar irodalom világnézetét is, természetesen kontroll nél- , kül, zavarosan, csaknem nap-nap után egy- egy ellentétes zseni világnézetébe merülve. [Megkapta őket, hogy valamennyi könyv uj demokráciát és népszerefcetet hirdet Később (jogom van mindenről beszélni, ott voltam a mozgalom bölcsőjénél) ijedten tudták meg, hogy a magyar kisebbség veszedelmes helyzetben van és a léte forog kockán. Ez volt második nagy élményük: a kulturélmény után a torsélmény, az Urerlebnis. Felmerült a kérdés: hogy kell az ittlévő magyarságéit megmenteni? Olvasmányaikból rájöttek, hogy európaiiassággal, józansággal, az illúziók kérlelhetetlen kiölésével, romantika nélkül, a nép felkarolásával, erősítésével és mindenekelőtt szívós kemény munkával. Félelmükben és kétségeik között elkezdtek tapogatódzmi és össze-vissza tapoga tództak. Érezték, nagy dolog keli, egy ötlet, egy élmény, egy elhatáro- [ zás, megnemesülés, megjavulás, megerősödés. Idegesen keresni kezdtek, nyilvánvaló, mait fiatal szeles fejükkel kerestek, nem találhatták meg rögtön. Kapkodtak. Hol itt, hol ott kiáltottak „thalattá“-t a sötétben, de sohasem volt tenger, amit láttak, csak pocsolya. Továbbmentek, de egyre kerestek és keresték. Mi más ez, mint az uj generáció tipikus pubertása, mely ideges, nyugtalan és néha bűnös is. Egyetlen pozitívumok az, ami a magyarsághoz ábrándította őket: a modern

magyar irodalom s annak velejárói: a népszeretet és a kollektív életre való készség. A többi zavar.

Nem uj, amit mondok. Tipikusan az uj generációk születésének folyamata, az uj generációké, amelyeket mindig és mindenütt egy nagy katasztrófa élménye determinál. így de- tereminálta a Dreyfus-pör az uj francia generációt, a spanyol-amerikai háború szomorúsága az uj spanyol népet, Unamuno „1898-as évfolyamát**, a háború utáni olasz káosz a fascizmust. Akiket a világháború és az utána jött zavar a puha pubertás bán ért, olyan „trak**-ot kaptak életükre, — mint a párisi argó lefordíthatatlan híres szava mondja — hogy nem szabadulhatnak tőle. Ez a trak éppen elég az uj öntudatos magvar generáció kifejlesztésére, melynek a Vetés szerény, igénytelen s talán jelentéktelen ettőíodro- aása.

Van-e maradandó ériéh a iiukban?

A mozgalom belső struktúrája törvényszerűen jó. Gyengébb a kivitele.

A kivitel krédésével kapcsolatban a Vetés ellen felhozod második nagy vádat us tisztázni lehet: az egész mozgalom, főleg teoretikus alapéi vei ben, kétség bee j tőén zavaros. Igaz. A kivitel tényleg gyenge. Ha rajtam múlna, azt mondanám Keszler-Baloghéknak, amit annyiszor mondottam bőszülten prágai éjjeleken: amit irtok, nagy butaság. A fiuk tudják, hányszor lettem dühös kuszáit és saiian- gos okfejtéseik hallatára. De mi ez a düh, ha nem annak érzése, hogy a gyémántot, ami itt fekszik előttem, neon tudom megcsiszoini.

Ma belátom, a Vetésben Dem szabad elveket, szabályos és oikos teoretikus irányvonalakat keresni. Nem ez fontos. Mindenki tuiliő a célon, ha a logika, vagy a tudomány szemüvegén át nézi a fiatalemberek írásait.

Hát hogy kell nézni?

A Vetés körüli csoportosuló ifjúság kulturális attitűdjét egyelőre lehetetlen megállapítani. Ámde: nagy feszültségű villanyáram cirkulál vonalaikban, ha a drótok észbontó és néha életveszélyes összevisszaságba is keverednek össze s az általános tohuabohuban könnyen rövidzárlat keletkezhet. Mindazonáltal a villanyáram a fontos. Sok más jó elrendezett dróthálózat között legföljebb a szél fütyül.

Egyszóval a nagy feszültségű hajtóerő, az energia az érték bennük. A Vetés csoportja bárhogy és bárhol, de szilajul dolgozik. Flni- dunnmal van tele. Kezdeményez, átcsoportosít, tervez, keres, szaladgál, mindig mozog, ágál, fennvan, lennvan, kever, rohan, száguld. Ez a döntő. Nem szabad statikailag nézni a fiukat, csak dina/miikailag. Nem a leszűrt ered- m,ény a maradandó érték, hanem a hajtóerő. A villany és a gríz primer „erő marad még akkor is, ha kuszáit és ha sistereg. A gépezet csak technika kérdése, az ügyes vezetőké s a gépet mindig kitalálják, ha szükség van rá. A Vetésből és négy éves nehéz majga Imából azt látni, hogy a körülötte csoportosuló fiij* egész különös és elhatározó mértékben jelentenek energiái • a vezérlő áfjtnágukho* hasonlóéin

ysww—Ma: 7xa- wuiíuw iimww 11 iw—^

Rákosi Szidi: „Minek élek én, ha Rákosi Jenő nem él..

Rákosi Szidi a pályájáról — „Csak magamnak étek“ — A régi ♦ és az uj Nemzeti Színházról és a tanítványokról

Budapest, április hő. (A P. M. H. munkatársától.) Hatvan év nagy idő és Rákosi Szidi hatvan éve működik a színpadon. Hatvan év. ------Kiegyezés, Custozza, miiílénium és Rákosi Szidi! És mégis, akik legutóbb Zilahy „Tábornokában" látták, könnyes szemekkel tapsoltak neki: Olyan friss, mint az élet. Most üli hatvan éves színészi jubileumát, amelyből öt ven évet a Nemzeti Színháznál töltött ed. Kevesen mondhatják el, hogy ilyen nagyon meghódították a közönséget és az ország szivébe - férkőztek.

— Miiről is beszéljek, — mondja és könny csillog a szemében — össze vagyak törve amióta Jenő meghalt!

A szobák falán Rákosi Jenő képei. Valami megmagyarázhatatlan szomorúság hull reám és hiába kérem Rákosi Sfcidit, hogy mondjon valamit magáról, csak róla, Rákosi Jenőiről beszóL

A nagy vezér

— A nagy vezér meghalt! Mi kicsinyek itt maradtunk. Mindig azt mondtam neki: én halok meg előbb és Te fogsz beszólod a síromon. ő csak nevetett. És most sokszor gondolom, hogy minek is élek, mikor ő meghalt és nem tudom, hogy tudott meghalni, hogyan volt ez lehetséges? Nem is igaz ... — sóhajtja. — Mikor annyira magyar volt, mint senki más. Most visszavonultan élek, a színházon kívül alig megyeik valahová, régi vidámságom oda van, bár máskor a legkisebb dolognak is tudtam örülni, boldoggá tett minden, most üres az életem nélküle . . ,

A Nemzeti Színháznál

Majd lassan, lassan mégis csak kezd beszélni a saját életéről. Régi szerepek kerülnek elő, régi emlékek.

— A legszebb emlékem és a legboldogabb napom? Amikor tizenhétéves koromban leszerződtetett Paulay Ede. De csak két évig voltam ott, akkor férjhezmentem Beöthy Zsolthoz. Aztán elváltam, de a legnagyobb barátságban éltünk egymással Zsolt haláláig. Zichy Géza volt akkor az intendáns, de Szig- Ligethy volt a mindenható igazgató és neki három lánya volt a Nemzetinél. Ezért nem

tudtam bejutná. Akkoir építette Jenő a Népszínházát. Odavittek és onnan mentem másodszor a Nemzetibe. Nyolc év után vitt ed. Paulay és nemsokára kidobott a színpadra. Azóta ment minden felfeilé.

Szerepek, esték, tanítványok

ügy ment a pályám magától előre, hogy senki sem tolt. Harminc éve, hogy úgy ismernek, mint ma. Kedves szerepeim? Nem volt kedves szerepem, aminthogy legnagyobb sikerről sem beszélhetek, ment nekem műiden szerepem kedves volt és minden siker uj erőforrás, uj elindulás. A francia vígjátékokban jáiiszottam mégis legtöbbet. Szerepek , . ,

Könyvet vesz elő és úgy beszél:

— Nagymama, Aesopus, A mama, A fürt...

Nagyon szerettem Ravúlle hercegnőt és a Szerető (Bródy), meg Molnár Ferenc Hattyúja volt felejthetetlen. Az újabbaknál Csathé darabja és a Szibéria meg a Tábornok. Tanítva tanultam. Azonkívül, hogy idehaza tanítottam, Berlinbe® Odílonnak tanítottam be az Enfent prodigu-ét, azután Bécsben és Drezdában is tanítottam. A növendékeim? Kit említsek? Százat kellene felsorolnom. Zsazsa az én növendékem volt, Gyenge Annus, aki most a newyorki Metropolitan tagja, Király Ernő, Honthy Hanna .... *

A régi é* a mostani színészek

Mostanában az egyszerűség felé ivei minden, amiért engem annak idején egy klinikus „megrótt**. Csodálatos előretörés észlelhető a Nemzetinél, különösen amióta Hevesi Sándor irányitja a színházat — Csodálattal beszél Hevesiről, óriási munkateljesítményéről, amely szerinte példátlan. — A színészekben n>óg mindig kevés az egyszerűségre való törekvés. Vannak azonban nagyon kiválók közöttük. Bajor Gizi például rendkívüli tehetség. Sokat is vagyunk együtt és egymástól tanulunk.

Egy darabig csönd van. Nézem Rákosi Szi- dii. Nem tudok mit kérdezni, érzem mennyi sok és csodálatos gazdag élet van benne.

— Most már csak kelten maradtunk a családból tíz közül: a nővérem Ewa Lajosné és én. A fiuk elmentek . , . Az egyik bátyám

fáradhatatlanul szikráznak és sisteregnek a porondon. A produkciók egyelőire mellékesek. Ha az erő az évek jöttével automatikusan megfejelő gépekbe terelődik, bizonyos, hogy a gépek pompásan fognak működni.

A diagramm

A Vetés fiataljainak szavakba foglalható diagramja ezek után igy hangzik:

A fiuk jé magyarok, mert magyar mozgalmat kezdeményeztek. A régi magyar életet nem ismerik s föélményük, amitől anyanyelvükön kívül magyar attidüdjüket kapták, a modern magyar kultúra szuggeszciója volt. Ezért csüngnek rajta és ezért használják fel — össze-vissza — annak vezérelveit. Második természetes élményük a kisebbségi magyar sors nyomorúsága, amelyből nyugtalankodva és kapkodva kiutat keresnek, természetesen előző nagy élményüknek, a modern magyar irodalom jelszavainak, többé-kevésbé helytelen bekapcsolásával. Szellemi pubertásuk még tart, tehát gyakran ellentmondásokba keverednek és pozitívumaik vajmi silányak. Nem ez a fontos bennük, hanem az, hogy mindenáron és kitartóan keresik a megoldást. Nagy eredmény és fölöttébb fontos, hogy villanyhoz hasonlítható hajtóerő van bennük, amely előbb-utóbb megtalálja helyes gépezetét. Attitűdjük egy uj generáció kifejtésének tipikus attitűdje s qá újhoz megvan minden adottságuk.

Pozitívumokat nem kell keresni bennük, elég szellemi elindulásaik kvalitásait megérezni. S e kvalitások hozzávetőlegesen a következők :

1. A fiuk televannak kedvveü és erővel.

2. összetartanak.

3. Nincsenek elnevelve, nincsenek begyökerezett illúzióik.

4 őszinte megoldási módot keresnek s egyáltalán: valamit keretinek.

5. Komolyan veszik magyarságukat s annak jövője probléma számukra.

6. Nőm gyűlölnek, senkinek nem akarnak ártani, nem hajhásszáik az anyagi előnyöket.

7. Fogékonyaik és neon cinikusak.

8. A mából nőitek ki.

9. Tiszták és el déletektől mentesek.

10. Szeretik felebarátaikul.

11. Fanatiamisrik nagy.

12. Alapjában véve demokratikus természetűek.

13. Nem csökönyösek, tanulékonyak,

14. Számolnak az adott helyzettel.

15. Belsőleg energikusak és kitartóak a cselekvésben. i

Ezzel szemben Álljanak itt hibáik, melyek gyakran az ellentmondásig mások, mint a felsorolt előnyök:

1. Nem dolgoznak rendszeresen, kapkodnak.

2. Még nem elég intelligensek.

3. Hiányzik kritikai és diplomáciai érzékük, zavarosak.

4. A kivitelnél nem számi tanuk reálisan.

5. Hiszékenyeik.

6. Hinaik.

7. Naivak.

8. Lelkesedésüket túlexponálják (szalma- láng) és nyomban felesküdnek a kiapásbó! vett jelszavakra.

9. Manifesztomániában szenvednek.

10. önbizalmuk túlzott, néha rosszul választják meg tanácsadóikat.

11. Az irodalomnak túli centrális helyet juttatnak ifjú életükben.

12. Tapasztalataik gyárióak, nem ismerik Európát.

13. Szeretik a pompázó szereplést, nagyravágyónk.

14. Szertelenek, túl nagy szerepet tulajdonitanaik a sallangoknak.

15. Gyakran arra büszkék, amit szégyenleni kellene.

Teendők és emlékezések

A Vetés egyes cikkeinek bírálata fölösleges. Egyet látni belőlük: valami hajtja ezeket a fiukat és fáradhatatlanul dolgoznak. Vannak eredményeik (sport, kisebbségi mozgalom, népkultura stb.), melyekkel komolyan számolni lehet. Pozsonyban állítólag kétszáz főiskolás van mellettük, a vidéken még több és nagyon sok középiskolás.

Talán sóikat foglalkozunk ezzel az ifjúsággal és jómagam is beleestem abba a hibába, amibe mások: túlzott jelentőséget tulajdoni- tok a mozgalomnak. Tudom, hogy kár a fiukat elkényeztetni. Kár istápolni hiúságukat. A Vetés mögött nem állnak százezrek ■ Aliig

Sebest Ernő verseiből:

CSALÁDFA

Két nagyapám szép, fisz szakáll és tincs volt És apám holt szemében ez is kincs volt. Egyetlen ékszert hagytak ők örökbe:

Ha szemem könnye csillog, hull, pörögve.

Két nagyanyám közül egyik a paliból Alig látszott ki. Másik meg a múltból ügy ébred néha, álmomba, pihegve,

Mint vén zenélőóra a szivekbe.

S anyám szent ereklyéje a robot lett Ezt húgomra is árnyékos lobot vet.

Magányom karcsú: hasonló cövekhez És jövőm zenéje is holt szöveg lesz.

ÁLMATLANSÁG

A* éji csönd oly tiszta, mintha szűrve Csurogna le egy szakadatlan űrbe.

A márványlapon órám jár ketyegve És szivem, mintha járna nagy hegyekbe.

Úgy ver. Vagy ketyeg tán? 0 furcsa veseny S csak tűnődöm egy lányon, vagy egy versen. Pulzusom fogom. Szivem zakatol, ver,

Be rossz is az, hogy nincs itt jó revolver.

Ha elsütném, a csönd Is megijedne.

Tán rám szólna: — Mit tettél; Csak ilyet ne! És, szivem ketyegése is elállna,

És éccakámnak volna végre álma.

konzul volt Bombán, a másik CustozzánáJ esett el.

Végtelen szomorúsággal a lelkében beszél Rákosi Viktorról, aki luLkorán halt meg neki és akinek utolsó óráiban is az voít a gondolata, hogyan szerezzen szép és kellemes perceket környezetének. Beszól a fiáról, Beöthy Lászlóról, akit még ma is csak vezérnek hívnak a pesti színházi világban.

— A legnagyobb örömöm a bét kis unokám

— mondja hirtelen — és ebben a mondatban benne van a Rákosi Szidi minden vigasza.

— Üdvözlöm mindnyájukat — mondja búcsúzóul. — Szeretnék még arrafelé játszani . . .

A Nemzeti Színház nemsokára nagy díszelőadást rendez tiszteletére. Sokszor keH még megnézni, sokszor kell még látni, nemesen finom egyszerű játékát, amely Magyar- országon iskolát alapított. Iskolát, és tulajdonképpen egy csodálatos nagy életet is. A Rákosi Szidi életlapjatra nemcsak egy színház története, de egy országé is rá van írva.

Minek élek én, ha Rákosi Jenő nem él . . .

— mondja. így csak nagyasszonyok beszélhetnek és Rákosi Szidj Nagyasszony.

Szenci-Sz-alay Mihály.

van Nemecsek, aki közkatona volna. A magyar ifjúság nagy része tömeg, szellemi szervek nélkül, elomló tészta, csak individuális kvalitásokkal és praktikus ésszel s szorgalom maL

Zaj nyilvánvalóan azért van körülöttük, mért mindenki érzi, hogy a Vetés vezetői vezető-természetek, lehet belőlük valami és jó matériái jelentenek. Kellőképpen csoportosulnak és kellő kezdősebességük van. Nem a Vetést kell kritizálni, hanem:

1. Illetékes helyen törődni kell velük,

2. helyesen s hozzáértő kézzel nevelni őket,

3. zavaraik eloszlatására jókora intelligencia-injekciót adui nekik,

4. elutasítás és merev ellenzés helyeit megérteni őket, meri „tout comprendre, c‘est tout pardonner“,

5. óvni őket a helyeiden környezettől,

6. nem bántani irodalmi értékelésüket, ami számukra tabu,

7. szeretni őket,

8. megsegíteni tudományos törekvéseiket,

9. megragadni az ioieiattvát nagy energia- készletük fölhasználására s

10. olyanokkal venni őket körül, akiket szeretnek és becsülnek.

A .gnülkritizálást", a csodagyerekek „telje- sitiménydnek** fontoskodó megítélését mások- ■ ra bízzuk. Idegenekre és fogadat lan prókátorokra. De a P. M. H.-t senki se vádolja, hogy nem törődött a fiukkal. Egyszerűen szeretjük a Vetést s ez elegendő. Hol voltak a foga dalian prókátorok, akik ma politikai célokra sajátítják ki a mozgalmat, amikor a P. M. H. csaknem valamennyi munkatársa már észrevette Kesziler-Bailogihékat? Hol voltak húrom év előtt? A Vetés fiai olyanokká, amelyen lelkűk igazi magyar alapja, Prágában formálódtak hosszú és gondos munkával. Nem baj, ha most „Entwioktungskrise“-ba kerültek; nem baj, ha ellentétek vannak közöttük; mi mindig vitatkoztunk, szidtuk és szerettük egymást. Vagyunk péhányan, akik bátran valljuk, hogy ott álltunk szellemi bölcsőjüknél.

Tudjuk, hogy a kő készen áll nz építésre s túl riiportilapokon, tuil idegeneken, az emberi és a magyar építés elkezdődött. Becsületesen, senki ellen nem elsietve ,okosan és küllő dó. készítés után.

.................J929 ^Április S8, rftg&raftp.