Prágai Magyar Hirlap, 1929. április (8. évfolyam, 76-99 / 2001-2024. szám)

1929-04-24 / 94. (2019.) szám

6 ^I«CLMv^A<sfeAR.>HlRLAP 1929 április 24, szerda. Ru Éh Synderasszonyról, amint az elektromos székben a halállal vívódott, fényképet készíteti egy iotoriporter A fénykép nyomán szenvedélyes Imre lobbant fel Amerikában a ki­végzések körül — Szörnyű kínokat áll ki az áldozat Newyork, április 23. Amerika, amely any- nyira büszke erkölcsi fölfogásának emelke­dettségére és humánus érzéseire, a bünteté­sek végrehajtása terén 1890-ben különös módszert vezetett be, amennyiben a halálos ítéleteket az elektromos székben magasfe­szültségű árammal hajtja végre. Az igazság­ügyet az elektromos szék bevezetése alkal­mával talán humánus szempontok vezették, abban az időben úgy gondolták ugyanis, hogy az elektromos áram a lehető leggyorsabban végez áldozatával, már az első pillanatban el- kábitja és azután gyorsan megöli. Később persze a törvényszéki orvostudomány más megállapításra jutott, a tapasztalatok azt mu­tatták, hogy az elektromos szék szerencsétlen áldozata még nagyobb kínokat szenved, mint az, akit kötéláltali halállal végeznek ki. Ame­rikában állandóan nagy harc folyik az elek­tromos székkel való kivégzés körül s a köz­vélemény legnagyobb része ellene van ennek a módszernek, amely minden modernsége ellenére a középkori kinzókamrák borzal­maira emlékeztet. Szenvedélyes harc folyik a sajtóban, a napilapokban és a tudományos folyóiratokban, valamint a közélet egyéb fó­rumain is az elektromos szék körül és ez a harc most rendkívüli szenvedélyességgel ujult ki, amióta egy riporter ügyessége kö­vetkeztében nyilvánosságra került egy elektromos szék­kel végzett kivégzés hiteles fényképfölvé­tele. Amerikának a múlt év végén nagy szenzá­ciója volt, egy asszonyt, ültettek az elektro­mos székre. Á kivégzések Amerikában nem tartoznak a ritkaságok közé és a bakónak, aki minden kivégzés végrehajtásáért 150 dollár díjazást kap, nem kell panaszkodnia a rossz üzletmenet miatt. Az elektromos székkel való kivégzések alkalmával a bakó egyáltalán nem kerül személyes érintkezésbe áldozatával, nincs is abban a szobában, ahol a kivégzés történik és igy egy szót sem vált vele. Az áldozatot hat őr csatolja a székhez, testéhez illesztik az elektródokat, a bakó ott áll egy mellékhelyiségben az elektromos kapcsofótábla mellett és egy kis résen ke­resztül figyeli az előkészületeket. Amikor a kivégzésre megadják a jelt, egyetlen kézmoz­dulattal bekapcsolja az áramot, amely elegendő volna arra, hogy hatszáz házat megvilágítson. Egy asszony kivégzése azonban Amerikában sem mindennapos esemény. Amióta az Egyesült Államok fönnállanak, mindössze tiz nő került a bakó keze alá. Ezek közül négyet elektromos széken vé­geztek ki. 1817-ben gyermekgyilkosság vádja alatt akasztották föl Margaret Houghteling asz- szonyt. A szerencsétlen nö nemcsak a tárgya­láson és elitéltetése alkalmával, hanem még a bitó árnyékában is ártatlanságát hangoz­tatta. Tényleg évek múltával egy más asz- szony beismerte, hogy a gyermekgyilkosságot ő követte el. 18Í9-ben egy Rose Butler nevű néger asszonyt akasztottak föl Newyorkban tizezerfőnyi kiváncsi tömeg előtt. A néger nőt azért Ítélték el, mert Newyork Cityjében gyújtogatott. Három asszonyt azért juttattak a hóhér kezére, mert férjüket megmérgezték. 1884-ben ismét egy férjgyilkos asszony került bitóra. 1906-ban egy farmernek a feleségét ültették az elektromos székbe, aki azért, hogy gyermekének előnyöket szerezzen, szomszéd- nőjét meggyilkolta. Ő volt az elektromos szék első női áldozata. Az elmúlt években sokat beszéltek Mrs. Jerome Phaff kivégzéséről. Ez a gyönyörű nő a sanfranciskói legelőkelőbb társaságoknak volt a tagja, de különös kettős életet folytatott. Vezetője volt egy titokban: működő zsarolóbandának, később azonban egyéb súlyosabb bűncselekményeket, rablá­sokat és kalózkodásokat is elkövetett a ban­da. Egyizben megtámadott és kifosztott egy vitorláshajót és a legénységet lemészárolta. Ezen a titokzatos expedíción résztvett egy férfiruhába öltözött álarcos nö is, aki látha­tólag a vezetőszerepet töltötte be. A hónapo­kig tartó nyomozás végre földerítette a ban­da minden bűnét és így került a tündér) szép­ségű Phaff asszony az igazságszolgáltatás kezére. A tizedik a sorban Ruth Synder asszony volt. Bűnének története eléggé ismeretes az újság­olvasó közönség előtt. Szeretőjével, Henry Judd Grayjel együtt meggyilkolta alvó fér­jét. Ho^y a férjgyilkosság gyanúját elhárítsa magáról, szeretőjével összekötöztette magát és egyelőre sikerült is a nyomozó hatóságokat félrevezetnie. Mivel azonban biztosítási gyil­kosság történt, a borzalmas tette hamarosan föld érült és két napon belül a szálak már végzetes bálóba fonódtak a szép és élni vágyó Rutb asszony körül. A vizsgálat folyamán ki­derült., hogy a terv értelmi szerzője és a föl­bujtó a bestiális nő volt, akinek szuggesztiv hatása alatt Judd Grav szinte akaratnélküli bábbá változott. Ruth Synder asszony bűnös szerelme a fogság idején, mint az gyakran szokott megtörténni, bűntársa iránti izzó gyűlöletté változott át. Egy éven át ült a ha­lálraítélt gyilkos pár a fegyliázbau és ez alatt az idő alatt az amerikai sajtó szinte napról- napra Ízletes csemegeként tálalta föl a halál­ra készülők fegyházi életének részleteit. Amíg Ruth és Judd vasrácsokkal szigorúan elválasztva, a fegyház szabályainak értelmé­ben semmit sem tudhattak meg egymásról, az újságok szakadatlanul beszámoltak napi életük mindeu egyes eseményéről és az utol­só percekben rendkívüli kiadások izgatták az olvasók tömegeit a szenzációs cikkekkel, me­lyek óráról-órára, később percről-percre va­lósággal bulletineket közöltek a Sing-Sing- fegyház halálra készülőiről. — Judd és Ruth végrendeletet ir! — Ruth meghízott a fogságban! — Ruth fehérneműi! — 7.30: Ruth utolsó étkezését fogyasztja: töl­tött omeleiíet eszik pirított burgonyával. — 8 óra: Ruth búcsút vesz édesanyjától! (Az anya ezután mély gyászba öltözötten lefényképez­Galánta, április 23. (Saját tudósitónktól.) Annak idején beszámoltunk arról a nagyará­nyú földcsalási ügyről, melynek 55 károsultja bűnvádi fel jelentést tett és az áll am ügyészség tudomására hozta azt a példátlan lelketlenség- gel végrehajtott csalást, melynek Csornák, Ma­gyarsok és Sokszelőce gazdái estek áldozatul. A feljelentés nyomán megindult a vizsgálat, mely kiderítette, hogy nehány lelketlen, pénz­éhes ember, a földéhes, tapasztalatlan falusi földigénylők tudatlanságát kihasználva, sú­lyos ezreket harácsolt. A csalást oly ügyesen rendezték meg, hogy a földigénylőik nem is mertek volna gyanakodni a nagy összekötte­tésekkel kérkedő, választott pénztárnokokkal operáló csalókra. A falu kél vagyonos emberét választották meg pénztáritoknak és velük inkasszáltaUák c befolyó összegeket. Természetes azonban, hogy a pénztára okok­nak sejtelmük sem volt arról, hogy csalási manővernek lettek akaratlan részesei. Mikor azután az Ígéretek beváltására került volna a sor, kiderült, hogy az Ígért földek nem a bábi határban, hanem a holdban vannak s igy a fci- sebfb-nagyobb összegeket fizető igénylőknek semmi reményük sem lehet arra, hogy föld­höz jussanak. Sokkal súlyosabban esett latba az a tény, hogy nehány gazdát maradékbirlok szerzésének Ígéretével nemcsak százasokkal, hanem sú­lyos ezresekkel váglak meg. Lond,on, április 23. Most érkezett vissza To­rontóba Kanada legészakibb vidékéről egy aranykutató expedíció. E. Leokie ezredes bá- naymérnök vezette ezt az expedíciót. A cél az volt: megtalálni a kanadai saskvidék állítólagos gazdag arany-mezőit. Mert sok tudományos feltevés szól amellett, hogy ezen a rettenetes vidéken olyan dús és gazdag aranymezőik vannak, amelyek messze maguk mögött hagynak minden északamenikai aranytelepet. Egy darabon elkísérte az expedíciót Arthur Lowne, ;i Daily Mail tudósitója is, ki most be­számol az axa nyikutatők rettenetes szenvedé­seiről. Különösen az utolsó hét bét alatt, szen­vedtek rengeteget, mert a belekig tartó óriási hóvihartwm eltévedtek. Napokon át élelem és tette, magát a fotóriporterek által. A képet megtört anyai szív címen az összes újságok közölték.) Éjjel 11 órakor hajtották végre a kivég­zést. Százhuszonöt újságíró kért a fegyház igazgatóságától engedélyt, hogy a megdöb- fentő aktuson résztvehessen. Csupán húszán kaptak belépési igazolványt. Az újságírókon kívül még hat fegyházszolga, néhány orvos és a Sing-Sing-fegyház igazgatója, Lewis E. La- wes volt jeien a borzalmas aktuson. Lawes, aki 24 éves praxisa alatt több, mint harminc­ezer elitéltet látott, állandóan azt hangoztat­ja, hogy nincsenek született bűnözők és nin­csenek bűnöző típusok. Amint a boszorkányok gyóntató papja, Fricdrich Spee, a legelszántabb clöbarcosa volt a boszorkánypörök ellen folytatott küzdelemnek, úgy lett fanatikus ellensége a Sing Sing-fegyház igazgatója a halálbün­tetésnek. A szép Ruth asszonyt Róbert E. Elliot bakó végezte ki, ugyanaz, akinek a nevét egy má­sik megrendítő alkalommal: Sacco és Van- zetti kivégzése alkalmával kapta szárnyra a világsajtó. Elliot Hulbertnek az utóda, aki Az ügy vizsgálata folyamán Perneczky Jó­zsef külön feljelentést tett Pokorny Vince föld­hivatali segédtiszt ellen, aki a feljelentés adatai szerint szintén nagyobb összegeket vett el nehány gazdától a megszerzendő maradék bi rtokra. így ő harmincezer koronát, Riohter József 10.000 koronát,, Sulek István 6000 koronát, Ondriska István 3500 koronát, Dragun István j pedig 2000 koronát fizetett Pokorny kezeihez ; „kijárási költség" címén. A feljelentés alapján a földhivatal trencséni expoziturája megin- ditotta a vizsgálatot, melynek során kihallgatták a károsultakat. A gazdák, akik valamennyien Csomókról va­lók, mindenben megerősítették a feljelentés adatait és hangsúlyozták, hogy azért fizették le Po- kornynak a kívánt összeget, mert az maradék- birtok szerzését Ígérte. Ezzel szemben Pokorny a kihallgatás során mindent taga­dott. | Az ügy a gazdák súlyosan terhelő vallomá- i sával oly vágányra terelődött, hogy szükséges- ! sé válik az iratoknak az államügyészségre jut. i tatása, s ezzel az ügy ujabfb fordulatot vesz. j A földhivatal előreláthatólag fegyelmi vizsgá- | latot fog elrendelni Pokorny ellen. S a jelek szerint az illetékes nyitrai kerületi bíróság büntetőtanácsa is rövid időn belül tárgyalni fogja az egyre nagyobb hullámokat verő pa- namaszagu földügyet. fűtőanyag nélkül állottak az 50 fokos hideg­ben. — Éjszakánként késsel a kezünkben kellett feküdnünk. Készülnünk kellett arra, hogy éhező vontató kutyáink alvás közben megtá­madnak bennünket. Egy kis eszkimó fiút, aki a kíséretünkhöz tartozott, a kiéhezett kutyák álmában széttépték és fel falták. — A kutyák miatt állandóan a legnagyobb szükségben éltünk, mert megvontunk magunk­tól minden falatot, csakhogy a kutyáknak le­gyen ennivalójuk. így is alig jutott valami a kutyáiknak. Olyan vadak voltak már, hogy nem lehetett velük bírni. Miauién éjszaka dühösen kaparták jég­kunyhóink falait, hogy bejuthassanak hoz­zánk és lakmárózhassanak belőlünk, mintegy 140 kivégzést hajtott végre és az­után nyugalomba vonult. Egy csöndes farmot vásárolt magának, hogy ott békés polgári éle­tet kezdjen. Azonban mindenki elkerülte és mint egy megbélyegzett élte le hátralévő éveit az igazságszolgáltatás végrehajtója, mig végül búskomorságba esett és önmaga vetett véget életének. Ruth Synder asszony kivégzéséről különben a Chicago Tribüné egy élelmes fotóripor­tere teljesen hiteles fölvételt készített. Az előírások szerint ez a legszigorúbban tilt­va van. Az ujságiró azonban külön készüléket konstruált, amelyet alsó lábszárára illesztett és a döntő pillanatban oxfordnadrágját any- nyira fölhúzta, hogy a fényképezőgép len­cséje szabaddá váljon. Ilyenmódon tényleg sikerült neki fényképfölvételt készíteni a ha­lállal viaskodó Ruth Syuderről. A kivégzés után két órával a Broadwayou már végigsza­ladtak a rikkancsok a Chicago Tribüné leg­frissebb kiadványával, amelyet igy reklámoz­tak: Egyetlen hiteles fölvétel a villamos szék­ben ülő Ruth Synderről. A lapnak három­százezer példányát pillanatok alatt szétkap­kodták. A konkurrens lapok egy része nagy erkölcsi fölbáborodással irt a fotoriporter csínyéről, másik része azonban fényes szerző­dési ajánlatokkal kereste föl az élelmes új­ságírót. A fénykép borzalmas kínokról tesz tanúbi­zonyságot. Az alak szinte teljesen elmosó­dik, mert a hatalmas rázkódtatás hatására a testnek egyetlen poreikája sincs nyuga­lomban. Úgy néz ki rajta az emberi test, mintha atomokra bomlott volna. A lábak meggörbülnek, a derék szinte megtörik. Valami rettenetes görcs kínozhatja a testet. Annyi bizonyos, hogy aki ezt a képet látja, esküdt ellenségévé válik az elektromos szék­kel való kivégzésnek. — Hetekig tartott ez igy. Élőlénnyel nem találkoztunk az egész utón. Ezen a vidéken földmágneses zavarok álltak be, úgyhogy iránytűink hasznavehetetlenné váltak. Nem tudtuk, hogy hol vagyunk és hogy merre me­gyünk. Ehhez járult még azután, hogy irtózatos hóvihar tört ki. A hő olyan sűrűn hullott, hogy egyáltalában nem láttunk, olyan volt az egész, mintha a londoni köd borított volna el bennünket — A hóvihar harmadik napján elfogyott minden fűtőanyagunk és élelmiszerünk. Éj­szaka pedig a szél hatása alatt beomlott hó­ból és jégből épített házunk. Mi a házban esz­kimómódra meztelenül aludtunk alvózsák­jainkban. Mikor a ház beomlott és ránk zú­dult a boTzalmas jeges szél, azt hittük, hogy végünk van. A hótömeg ráesett medvebőrbun­dáinkra. Félóra hosszat tartott, amíg meztelenül, fé­lig mereven a fagytól, sikerült a hó alól kikaparnunk a ruhákat. — Végre azután mégis sikerült eljutnunk Curchillbe, ahol segítséget kaptunk. A sok szenvedés nem volt egészen eredménytelen, a tudósoknak sikerült a kanadai sarkvidék­ről érdekes aranymintákat hozni. Az aranyat most Torontóban megvizsgálják és valószínű, hogy ezek a leletek majd iga­zolni fogják a hozzájuk fűzött nagy várakozá­sokat. — Az uj esküdtbirósági tárgyaláson elítél­ték a luttilci malom fölgj ujtóját. Beszterce­bányai tudósítónk jelenti: A besztercebányai esküdtbiróság múlt év novemberében Ítélke­zett Hajdú György Luttile közsógbeli molnár és fia, Hajdú János gyujtogatási bünpörében. Az volt ellenük a vád, hogy 1928 április 28- án este fölgyujtották a Hajdú György által bérelt községi malmot, hogy birtokába jussa­nak a 116.000 koronát kitévő biztosítási ösz- szegnek. Az államügyészség később kiter­jesztette a vádat Hajdú György neveltleányá­ra is. A leány és Hajdú János a vizsgálat fo­lyamán beismerő vallomást tett, a főtárgyalá­son azonban mindketten visszavonták a val­lomást s arra hivatkoztak, hogy a csendőrség testi fenyíték alkalmazásával csikarta ki be- lőük a beismerést. Mindhárom vádlott tagad­ta bűnösségét és mert a tanuk is ártatlansá­guk mellett vallottak, az esküdtbiróság föl­mentő Ítéletet hozott. Az államügyész sem­miségi panaszt jelentett be és indítványára Hajdú János molnársegédet továbbra is vizs­gálati fogságban tartották. Most április 22-én Hajdú János ügyében uj tárgyalást tartott az esküdtszék. Az ügyész ezúttal azzal vádolta a fiatalembert, hogy előre megfontolt szán­dékkal fölgyujtotta a malmot, hogy ezáltal családja anyagi helyzetén segítsen. A mostani tárgyaláson a tanuk vallomása nem volt olyan határozott, mint a mullban. Ripély Ede dr. besztercebányai ügyvéd hatásos védőbeszédé­ben a vádlott fölmentését kérte. A késő esti órákban hirdették kj az ítéletet: Hajdú Já­nost háromévi börtönbüntetéssel sújtották, amibe az egyévi vizsgálati fogságot beleszá­mítják. Az elitéit az Ítéletben megnyugodott, az ügyész háromnapi meggondolást időt kéri. i\ macjaj inícIltfleB- 8/Anű« cin oálkiílüzbflclleu £itj| barátja a luiuiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiHuuiiiiuuium Á kanadai aranykutató expedíció mérhetetlen szenvedései — Saját kutyáik akarták felfalni őket — A földhivatal tremesém expoziturája viz&gáítxioÉ indított a galántai iáráshmn kipattant iöMosztási szélhámosság ügyében Földszaga panama és panamaszagu föld — Bsín- vádi feljelentés egy földhivatali segédtiszt ellen

Next

/
Thumbnails
Contents