Prágai Magyar Hirlap, 1929. április (8. évfolyam, 76-99 / 2001-2024. szám)
1929-04-21 / 92. (2017.) szám
Í9S9 április SÍ, rwfer—p. A TULKEZELT LAIKUS írlat MÁRAI SÁNDOR \J s > ■* - > aL wtyykorwdtodfea. • KO Sí C E, Fö-ntc» 1% Érdekes lenne, ha ebbe® a halandónak nevezeti korban egyszer megszólalna a páciens. Orvosok tudják jól, hogy a beteg soha nem elégszik meg « tünetek magyarázatával, habéin menthetetlenül fölteszi a vizsgálat során B tipikus beteg-kérdést: „Mitől van ez?" Az orvos aztán megmondja, vagy nem mondja feneg, hogy mitől van ex, — rendszerint laÜAlafrtttitott 17S4 írbtm In Lajos Bíöda isarsy tti í BaJlská-Bystrica KémstUm asfiStt i slroatlékekM, atadw kft«eatb«st. Bwtor- i ■él ián; Iáitokat: Urriny kapcsol* * liUnal Rárváay i caUUroka*. ipcraövésaett «M»k*ha<, »ik. mai, ami a legtöbb esetben megnyugtatja a beteget Képzeljük ei, hogy az orvoskortgressznsok mintájára egyszer összeülnének a páciensek és megbeszélnék az (Nívósaikat s mindazt nmit az orvosok velük csinálnak. A páciensnek az orvosok eljárásához legalább annyi köze von, mint az orvosoknak. A laikus mohó, figyel és tanul, énk&liődák, amit neen szabón rossza éven venni tőle, mert végre is a bőréről van szó. Orvoskongresszusok időről- időre világgá röpítenek híreket mint: „a rák elterjedése túlhaladta a tüdővész elterjedését*4, vagy: „a paralizis visszaad ej lódőbe a van Európában" — a laikus persze hegyezi a fülét mert rendkívül közelről érdelei! az Ilyen újdonság, hogy a rák elterjedése meghaladja a tüdővész elterjedését A laikus szereti tudni, mint vélekednek az orvosok erről az elterjedésrőt szeretné megbeszélni a védekezés módjait mielőtt kipróbálják rajta a védekezést Tessék megfigyelni a bel- és külföldi napilapokat milyen sok helyet adnak újabban orvosi vélemények, orvosi fölfedezések népies megtárgyalásának. A közönség érdeklődik. Száz óv óta az orvos minden tekintetben fejlődött: a felcserből tudós lett akinek tudományos képzettsége előkelő társadalmi pozíciót biztosit Az a misztikus varázs, amely az orvost mint az élet és egészség és halál titkainak tudóját övezte, veszített titokzatosságából, az átlagember ma többet tud orvosa •tompontokrót higiéniáról, közkeletű betegségek kezelési módjárót mint száz óv előtt Cgy ehirurgus tudott Amíg az orvos természetesen el&áncolja magái speciális tudománya átláthatatlan spanyollalal mögé, a publikum keresi a közeledést lefordítja a maga nyelvére, amit el tud lesni az orvostét fontoskodik egy kicsit, de föltétlenül érdeklődik. A mai orvos bizalmasabban beszélhet az át- iagbeteggel a betegség okairól és természetétől, mint néhány évtized előtt: a beteg köziben sokat megtudott Ez az intimitás egyáltalán nem árt az. orvos tekintélyének, de Sokat basznál a betegnek, akit megtanít a maga laikus tapasztalata bizonyos preventivákra, melyeket régebben nem is ismert Laikus vagyok és rossz beteg, aki érdeklődik. Inkább csak körülírom azt amire gondolok, 8 ami nem vád, nem föltevés, csak néhány egyszerű és szembeszökő jelenség megállapítása. Hogy rövid legyek: úgy Látom, magamon és mindenkin, mintha egy kissé túl lennénk kezelve. Az orvostudomány fejlődik, óriási lépésekkel fejlődik, s ennek a fejlődésnek a boncasztalán mi fekszünk, a páciensek, akiket az orvosok uj ismereteik birtokában és tudományszomjuk olthatatlan izgalmában szünet nélkül kezelnek, egyre újabb, egyre tökéletesebb, egyre részletesebb gyógyítási eljárással. Az orvosnak ez a kötelessége, hogy fejlődjön, haladjon, tökéletesedjen, gyógyítson, a maradi orvos bűnös és lelik!ismeretien. *A legnagyobb hülyeség lenne azt mondani, hogy az orvos túlságosan érti a maga dolgát, s tulkezeli a beteget Az orvos nem fejlődhet eléggé és nem kezelhet eléggé, neki ez a kötelessége, hivatása, mind tőle várjuk a csodát De: Náthás vagyok és társaságba megyek. Az első tüsszentésnél mindenki odébb húzódik egy kissé, 8 a harmadik tüsszen tőénél a társaság határozottan úgy néz reám, mintha fekete himlővel érkeztem volna meg Angliából. „Ha valakinek apanyolja'von," — mondja elfojtott dQhtéi remegő hangon, halkan, de úgy, hogy én is halljam, a háziasszony a szomszédjának — „maradjon odahaza és ápolja magát de ne menjen társaságba, hozzá ■még olyan házba, ahol gyerekek is vannak." Egy rooez fogtól föl van dagadva a kéjem: rögtön tudom, hogy fisztulám van éa rohanok a sebészhez. Harminc év előd a rossz fogtól földagadt képemet Wiftvelm Buach mester módjára beköföftem volna egy nagy kendővel, « nátha ellen köztudomású; hogy társaságban legjobb szer a tubák volt Ha a torkom Iáit • egy kim fehér lepedők is volt benne, akkor édesanyám gyerekkoromban sóevizet melegített és kikente « torkomat jóddal; ma azonban szent meggyőződésem, amiben hiszek is, hogy nem leszek egészséges addig, míg ki nem hámozzák úgynevezett manduláimat Az orvos erre ast feleli: megnyugtatóra önt hogy aki ötven, vagy száz, vagy százötven esztendő előtt náthából gennyes középfül gyulladási kapott vagy beteg manduláktól izületi gyulladást kapott, az, ha szerencsétlen volt az eset éppen úgy fölíordult, mint ma tenné, ha nem kezeltetné magát A gennyes vakbél a görögöknél is halálos volt a rák a rómaiaknál is rák volt a iues a kínaiaknál is kies volt ss összes következményekkel, csak éppen nem tudtak róla. Erre csak azt felelhetem, hogy ebben nem vagyak egészem biztos. Az orvos vállat von, és nagyon helyese® utal arra, hogy az átlagos életkor ma föltét- lenül hosszabb, mint volt a középkorban — (harminc évre becsüljük a középkor átlagos életkorát ha jól tudom) —, amibe® teljesen igaza van, s csak ezt lehet rá felelni: éppen ezt köszönjük nektek, modern orvosoknak és a modern orvostudománynak, ezt és még ezer más részleteredményt s a fejlődés kiszámíthatatlan kilátásait Ha ezt az én sejtésemet hogy a civilizáld emberiség egy kiesé túl van kezelve, orvosi szempontból támadják, akkor egészen ferde helyzetbe jutok, nem is tudok védekezni, mert az orvosnak föltótien Igaza van, mikor azt mondja, hogy ellenkezőleg, még távolról eera kezeljük eléggé energikusan a beteget távolról sem élünk eléggé elővigyázatosan, higiénikusan, mindez csak a kezdet kezdete. Ebben az orvosnak olyan igaza van, hogy rögtön szégyenleni kezdem magam. De ha elhagytam az orvost és visszatérek laikus magánéletembe, akkor megint csak azt látom, hogy amire a nagyapám oda se fütyült abba én, ha nem vigyázok, belebetegszem és reá megyek. Magánhasználatra kidolgoztam a következő fantasztikus, tudományos szempontból abszurd, a laikus szempontjából mentegethető teóriát: A mai ember sokkai nagyobb mértékben rábízta magát az orvostudományra, mint ax orvosi szempontból tudatlanabb korok embere. Ennek a nagy rábízásnak vannak igen nagy előnyei s van egy bizonyos hátránya: hogy a beteg szervezet kevesebb ellenállást fejt ki a betegséggel szemben; várom az orvost és ax orvosságot, akaraterőm a betegséggel szemben redukált, s a szervezet nem termeli ki minden esetben, különösen a banális éa könnyű betegségek esetében azt az an- titoxynt, amelyet föltétlenül kitermel, ha a körülmények reáutalják. Ha a háborúban mindenki tetanus-injekciót kapott volna, aki tölharzsttlta a térdét, akkor a kémiai gyárak akár egyebet se gyártottak volna, mint teta- nus-szérumot, a háború ősállapot volt, a szenvedések és nélkülözések, a betegségeknek és sérüléseknek való állandó kiszolgáltatottság egyrészt megszedte a maga rettenetes tömegű áldozatait, másrészt bizonyos ellentállásra kényszerűét te a „páciensek" szervezetét, s az emberek kibírtak olyan dolgokat (meghűlések, infekciók, gyomorbajok, hogy a nagyobb nyavalyákról ne is beszéljünk), melyekre oda se hederitettek a lövészárokban, mig „békés" állapotok között ugyanazt a megbetegedést föltétlenül ágyban! ekvésseJ, orvossal és orvossággal kúrálták. Ki figyelt oda a lövészárokban egy kis lepedékes torok- gyulladásra, ami civilre és civilizáltra lefőrei j1 va rögtön valami szép nevet kap, mint angina lacunaris, vagy valami hasonlót, és igenis alapos és hathatós orvosi kezelést igényel? A vérhas megszedte a háborúban is a maga százalékát, de gyomor ideg ességekkel senkinek nem jutott eszébe maródit jelenteni. A jeruzsáiemi egyetemen egy orvos hosszan elmagyarázta nekem,-hogy egy bennszülött arabon a trachoma, kies, typhus összes kellékeit ki lehet tenyészteni, anélkül, hogy a beoszü- lött arabok e betegségek birtokában szükségét éreznék a klinikai kezelésnek. Betegek, de élnek. Kínában, ahol a legnagyobb százalék a lues, ismeretlen jelenség a paralizis, s úgy tudom, nagyon sok orvos hajlik a fölfogásra, hogy az utolsó évtizedekben Európában megdöbbentően elszaporodott parali’bi- kus esetek egyrészükben a túlzott és kezdetleges antiluetikus kezelések következményed. Az orvos a természet hét pecséttel zárt ajtajáról néhány pecsétet már lefeszegetett, s az elmúlt húsz-harminc esztendőben a nyavalyák hosszú frontján állandóan tart az imponáló és áldásos oííenziva, ami lépésről-lépés- T6 szőrit vissza a civilizáció frontjáról járván nyokat és betegségeket A rák, tüdővész, a lues, a kolera, a pestis, a fekete himlő frontján teljes erővel és gyönyörű sikerrel folyik ez az offenziva, uj és uj tudományos perspektívák nyilnak föl napról-napra a kutatók 1laboratóriumaiban, kipróbált és biztos szérumok tucatjai állanak a betegek rendelkezésére, s nagyon sok betegség gyógyítása ma már inkább csak szociális, mint orvosi probléma. Amit tehát „tulkezeltség"-nek nevezek, azt nem az orvos eljárására értem, hanem a civilizáció egyik biológiai következményének tartom: egy bizonyos tudatalatti felelőtlenség és túlérzékenység, amely ax orvosba vetett bizalommal hárítja cl magától azt a nagyon fontos colabocátiót, amely majdnem olyan fontos a legtöbb betegség esetében, mint az orvos munkája: a beteg szervezet collaborátiója a gyógyulás munkájában, egy, az orvos akaratával equivalens gyógyí- tani-akarás. Tuikezeltük önmagunkat. Semmi közünk a betegséghez: majd az orvos. Ezzel nem azt szeretném mondani, amit maradi emberek vágnak az orvosok fejéhez, hogy majd a jó őstermészet, ami öregapáinkat is gyógyította! — mert a jó őstermészet az orvos segítsége nélkül rajtunk nem sokat se- git, s akinek náthája van. az igenis feküdjön csak ágyba és hívjon orvost, s akinek földagadt az arca, az jól teszi, ha szalad a sebészhez. Ennek a tulkezeltségnek más az oka: ugyanaz, amit végig ki tudunk mutatni a civilizált élet egész graphikonján: mechauizáió- dása ax életfunkcióknak Mi már nem járunk, hanem közlekedünk, nem gyógyulunk, hanem meggyógyítanak minket, s közel van az idő, mikor nem étkezünk többé, hanem táplálkozunk, — az életfunkciókkal szemben érzett és átöröklött egyén! felelősség csökken, s helyét minden vonatkozásban a kollektív élettudat foglalja eL A CsL Magyar Újságírók Uniójának hivatalos közleménye Az Unió ügyvezető titkársága e napokban szétküldi a belépési nyilatkozati blankettákat kitöltés végett Fel szélit tatnak a t kollegák, hogy a pontosan kitöltött belépési nyilatkozatokai postafordultával küldjék vissza az ügyvezető titkár címére (Kopper Miksa, Prága, II., Paoská ul. 12. II.), mivel a nyugdíjbiztosításhoz szükségesek a pontos adatok s az Unió csakis azon kollegák érdekében járhat el, akiknek szabályszerűéin kitöltött belépési nyilatkozataik beérkeztek. Olyan kollegák, akik belépési nyilatkozatot nem kaptak s az újságírók nyugdijbiztositása érdekében az Unió tagja? óhajtanak lenni, kérjenek, ugyancsak postafordultával, belépési nyilatkozat-blankettát, hogy az elnöki tanács legközelebbi ülése a felvételükről dönthessen. A Képes Hét előfizetési dija Praha ll„ Panaká 12. ax. Ul* emelet címre küldendő MÉCS LÁSZLÓI AZ ÉN rA ház, amelyben én lakom, fácán lábon foroghatott, várkastély volt valaha. Most guggol mint fagyott halott De furcsa! Minden oldalán más-más világ van, más szobák, más évszak és más hangulat csinál unalmat vagy csodát Az egyik oldalán a Nap, mint égi mágnesvas, tüzes, kihúzza a Föld titkait: hajat növeszt a lágy füzes, a szépség ibolyányira, a jóság egy vetésnyire nő, nő a földből s Április szikrát szór ágak végire. Van úgy, hogy én csak Itt lakom s ha kinézek az ablakon, egy iíju futkos meztelen, (az én orcám és alakom,) a lába forrásként feszül, a szeme kéken ámuló s aranyló gyermek-trombitán kacag ax élet-induló. A másik oldalon a Nyár a verejtékező paraszt - kiűzött Ádám, Izmosán arat egy percet sem halaszt vagy malmot épit vagy hidat de küzd a két dacos tenyér, mert boldogság kell és kenyér s az ördög győz, ha ő henyél. Van agy, hogy én csak Itt lakom • ha kinézek az ablakon az Izzadó Nyár én vagyok, (az én orcám és alakom,) kaszát suhintok, zngatom a malmokat a a gépeket a millió gépen harsogom a világ-munka énekét! A harmadik házoldalon a fény a Földről lefolyik, madárdal dél felé folyik, nagy köd-koltó ködőt tojik, a köd változva gomolyog, halálsejtelmek, fantomok vigyorognak itt, vigyorognak ott Nyirkos haraszt Élet-romok. Van agy, hogy én csak Itt lakom a ha kinézek az ablakon egy köd-alak jár könnyesen, (az én orcám és alakom) ezer sebéből hull a vér, minden vércseppből nő a rém és nő a köd s a félelem — pedig Nap van szive helyén A negyedik házoldalon halálos csendben had a hó, mindent temet temet temet mi illatos és illanó, mi kacagó és rohanó, a tél, a tél az sose szép! A gyilkos szó: „fehér44, „fehér44 koporsónál is feketébb! Van agy, hogy én csak Itt lakom s ha kinézek az ablakon jégcsap-szakállu hó-ember (az én orcám és alakom) jár, temet átkoz és temet, mint aki semmi jót se vár, amiért élni érdemes. Vállán varja van • mondja: kár. — Más ember vagy Jó, vagy gonosz, vagy gyermekes, vagy férfias, vagy borongó, vagy Lönles, vagy álmodó, vagy vágy-hias, én folyton-folyváet változom, vnrázskástély volt rég e ház borzongás rázza néha, Iá hol oda ráz, hol |de réz. 4
