Prágai Magyar Hirlap, 1929. április (8. évfolyam, 76-99 / 2001-2024. szám)

1929-04-21 / 92. (2017.) szám

2 1929 április 21. vasárnap. tik a Dáwes-terve*etben előirt követelése­ket, Franciaország teljes joggal ssállja meg Németország ©gy részét és a rajnai megssál- íás időpontját is kitolhatja a békeszerződés- ben leszögezett időponton túl. Snowden okozta a balt! London, április 20. A jóvátételt kérdés­ről Írva, a Times fölveti azt a kérdést, váj­jon nem Snowden indiszkréciója okozta-e Schacht dr, magatartásának hirtelen meg­változását. A lap szerint kétségtelen, bogj Schacht ügyetlenül szerepelt A konferen­cia kudarcának felelőssége egyedül őt ter­heli. Az ntóbbi napok incidensei pénzügyi szempontból vizsgálva, fölöslegesek és saj- nálatraméltóak voltak. A német ajánlat ámbár távol áll a szövetségesek követelé­seinek teljesítésétől, ma^ábanvéve nem el­vetendő és kétségtelenül a diskosszió bá­zisává lehetett volna tenni. Az ellentétek az első pillanatra óriásiak, de ha az ember mélyebben belenéz a memoran­dumok struktúrájába, látja, hogy egy kis jó­akarattal mindenen segíteni lehetett volna. Egyedül Schacht fejessége és hevessége okoz­ták a bajokat, mert minden diplomácia hiiján lévő magatartásával a franciákat elidegení­tette és a sajtót fölháboritotta. Kár rótt merészen, meggondolatlanul és gőgösen politikát keverni az egyszerű pénzügyi problémába. A Daily TelegTaph egyik vezércikkében megállapítja, hogy a kívánság és az ajánlat között oly óriási rés tátong, hogy ezt a rést a közel jövőben nem fog sikerülni hamarosan betömni Schacht ajánlatát minden szempont­ból nevetségesnek kell tartani a a világ vala­mennyi Allama oevetségesnek is tartja. — A Morningpost szerint a német egoizmus nehe­zen veszi észre, hogy azok az államok, ame­lyeket ma csupán irónikusan lehet győzők­nek nevezni, szörnyű gazdasági válságaikban rettenetes anyagi terheket vállaltak maguk­ra és anyagi helyzetük sokkal kedvezőtle­nebb, mint Németországé. ,.A régi porosz szellem** Newyork, április 20. A ma reggeli ameri­kai lapok élénken kommentálják a jóvátétel! szakértőkonferencia eredménytelenségét s csaknem kivétel nélkül hevesen megtámad­ják Schachtot, akit felelőssé tesznek a ku­darcért. A Newyork Sund szerint senki más nem okolható, csak a Német Birodalmi Bank elnöke. Schacht magatartásáról arra kell kö­vetkeztetni, hogy a birodalom nem törekszik többé a szövetséges szakértőkkel való meg­egyezésre. Egyes lapok, köztük elsősorban az Eweningpost, még a francia sajtónál is heve­sebben támadnak. Az Eweningpost igy ír: — A háboruelőtti Poroszország volt, amely tegnap hangját hallatta Párisban. Schacht tipikusan porosz ügyetlensége na­gyobb, mint daca. Alamuszi módon arra akarta rábírni a szakértőket, hogy bele­egyezzenek a versaillesi békeszerződés re­víziójába, azaz olyan dolgot követelt, amire hazulról föl sem hatalmazták. Schacht ma­gatartása olyan következményekkel járhat melyeket túlzás nélkül világkatasztrófának lehet nevezni és a háború éta a legsúlyo­sabb csapást jelentik a gazdaságilag lassan kibontakozó Európára. A newyorki tőzsdé­re a Párisból érkező hirck egyelőre nem gyakoroltak különleges hatást. A német és a francia* kölcsönök egy-két ponttal estek, de akadtak olyanok is, amelyek emel­kedtek. A Newyork Times a többi lappal szem­ben mérsékelt hangnemben ir és nem adja föl régi optimizmusát, amennyiben a tegnapi és tegnapelőtti események után is reméli, hogy a párisis jóvátételi szakértőkonferencia előbb-utóbb megegyezéssel fog végződni. A karinthiai tartományi főnökség botránypere a klagenfurti bíróság előtt A tartomány gyanús faüzlefei a megszálló olasz csapatokkal és Jugoszláviával — Zárt tárgyaláson feszegették a kényes külpolitikai vonatkozásokat Klagenfurt, április 20. A klagenfurti bíró­ság a napokban egy az ország határán túl is figyelmet érdemlő politikai botrányper tár­gyalását kezdte meg. A per előzményei nagy­részt azokból az időkből ismeretesek, mikor a külpolitikai momentumokkal tarkított kor­rupciós affért a lapok napvilágra hozták- A bíróság előtt Karinthia tartományi főnöke ke­resi az igazát azokkal a sajtóorgánumokkal szemben, amelyek a tartomány mag&srangu tisztviselőit és köz­vetve őt is súlyos korrupciós vádakkal il­lették. Ezekben az újságcikkekben politikailag is ki­használták a korrupciós leleplezéseket s a gyanú árnyat vetett a tartomány politikusaira. Á tárgyaláson rendkívül érdekes tanúval­lomások hangzottak el s némelyik tanú olyan kényelmetlen és külpolitikai szempontból is kellemetlen kérdéseket bolygatott, amelyek nem bírták el a szélesebb körű nyilvánossá­got A bíróság kénytelen volt többször te zárt tárgyalást elrendelni Az említett külpolitikai természetű mozzana­tok anyagát főképpen az Olaszországgal és Ju­goszláviával kötött üzletek szolgáltatták. A per iránt mutatkozó érdeklődés a tegnapi tárgyaláson Hütter tanúvallomására koncen­trálódott Ez a Hütter annakidején az összekötő tiszt szerepét töl­tötte be a karinthi&i tartomány vezetősége és a megszálló olasz haderő között. Vallomásában elmondta, hogy egy nap Schu- my tartományi főnök a kővetkező kérdéssel fordult hozzá: — Nem lenne szives érdekldni az olaszok­nál, hogy hajlandók-e magánszerződéseket kötni? A tanú itt megjegyezte, hogy mint volt osztrák tisztnek, aki a háború alatt hosszabb ideig harcolt az olaszok ellen, rendkívül kel­lemetlen volt ez a megbízatás. Mégis, kényte­len volt teljesíteni a tartományi főnök kéré­sét, különben egzisztenciáját veszíthette vol­na. Felkereste tehát Bono olasz tábornokot, tolmácsolta a tartományi főnök kérdését, amelyre a tábornok azt a választ adta: — Nekünk teljesen mindegy, ki szállít, Kar rinthia vagy Schumy tartományi főnök. Mi megfizetjük, amit szállítanak. Figyelmezte­tem azonban, legyen gondja rá, hogy a szer­ződések ne válhassanak ránknézve kellemet­lenekké. A továbbiakban a tanú elmondta, hogy a kérdéses üzleti megállapodások, illetve szer­ződések létrejöttek, de nem látták el azokat hivatalos ^ pecséttel. A szerződés értelmében több mint 290 vá­gón fát küldtek Olaszországba, erről azon­A VILÁG M Irta: BETHLEN MARGIT Élt egyszer messze távoli országban egy királyfi, ki nem elégedett meg azzal, hogy nó- pén uralkodjék, igazságosan és bölcsen, ahogy elődei sok századon át tették, nem, neki az a különös és ősz tanácsadói előtt érthetetlen kívánsága támadt, hogy alattvalói szivén uralkodjék, korlátlan királyi hatalommal, fis bár országában a tapasztaltak és bölcsek min­denképpen igyekeztek őt erről lebeszélni, út­ra kelt, hogy megtalálja a csodafüveit, mely­nek, érintésétől megnyúlnak előtte a szivek. Sokáig járt és keresett, sok tövis megvé- rezte lábát, sok tüske megtépte szivét Végre elérkezett a világ végére. És ott, átlépve a vi­lág küszöbét, beláthatatlan nagyságú katlan­ba lépett óriási, izzó lávával telt kráterek füstölögtek mindenfelé, forró vizű források bukkantak elő a földből. Süni köd gomolygott fölöttük, különben puszta, volt körülötte min­den. Egyszerre össze töpörödött kis alakot pil­lantott meg, hosszú lengő szakálla!, ki egy fa­tönkön üíLve, szabályos egyenletes mozdulat- fal kovácsolt valamit, mit kezében tartott Rö­vid idő múltán letette és más darabot vett elő- Néha belémártotta pörölyét a mellette álló ve­derbe és olyankor gyöngéden megérintette ve­le a kezében tartott tárgyat, azután nyugodtan dolgozott tovább. A királyfi kíváncsian köze­ledett feléje: . —- Mit dolgozol bátya és micsoda hely ez? Az öreg fel sem pillantott munkájáról: . — Emberi sorsokat kovácsolok és embert Sziveket; ez pedig, ahol vagyunk, ez a világ műhelye. Minden itt készül, minden, az öröm, a bánat, az élet, a halál. Mindem, mindem, — mormogta. Az ifjú megérintette az öreg mellett álló vedret. — És éhben mi van?- A legdrágább kincs, a legdrágább kincs — motyogta.- Csak kevésnek jut belőle. Akinek meg­ér intern, vele szemét, az lát, akinek fűiét, az hall, és akinek szívéi, az uralkodik a többi táúm/ekűBL, " '** ... A k irályfi arcát Térhullám öntötte el: vég­re, végre elérte a óéitól És a veder után nyúlt De az öreg elhárította kezét: — Nagy árt kell fizetni érte, nagy árt. In­gyen csak a halál és még az sem, mert élete­det kérik cserébe érte. — Szived piros vérét, mindem örömödet, minden bánatodat, ide kell add érte. AU az alku? A királyfi odanyujtotta kezét: — A1L Az öreg t>elócsapott tenyerébe- Mintha izzó vassá, majd hirtelen dermesztő jéggé vétó vol­na, olyan volt a fogása. Azután pörölyét a ve­derbe mártva, megérintette vele a királyfi szemét A táj megváltozott: a puszta, kietlen vidé­ket buja délszaki növényzet borította eh Kú­szó indáktól átszőtt, karcsú, idegen fák kö­zött állott a királyfi, körülötte különös ala­kú ezerszinü virág. És a királyfi megértette a színek nyelvét, mélyem a virágok egymáshoz szólnak. Megértette a lila harangok bánatát és a sárga csillagalaku virág vad, féltékeny ha­ragját; megértette a zöld inda könyörgő re­ményét és a fehér holdivúrág jéghideg szűzies­ségét És amint végignézett rajtok, egy lepkét pillantott meg, mely ott szállott előtte, a® ezérszinü virágok közölt Szárnya mintha min­den virág szirmából lett volna össze téve, ha­ragosam, bánatosam, remegve és reményked­ve csillogott a napfényben. És a lepke le- szállott a felér hold virágra és megcsókolta. A fehér virág halaivány rózsaszínűvé vált, majd mélyebb, égőfbb szeművé lett, végre ragyo­gó bíborvörös színben tüzelve, földig hajtotta büszke fejét. A királyfi ránézett Azután lehajolt, hogy leszakítsa a szerelemben égő vörös virágot — Ne még — hallatszott az öreg hangja s az ifjú födém érezte nedves pörölye enyhe nyo­mását Százhangu madárdiai csattogott körülötte és egy ragyogó kék to llú madár ki válva a többi közűi, odarepült lába elé­És a királyfi megértette a dalnak szavát, melyen a madarak egymáshoz szólnak. Az élet szépségéről szólt a dal, az életről, melyet mindig érdemes végig élmi és a re­ményről, amely él, mikor már mindem más meghalt a földön. Az ifjú lehajolt, hogy magához emelje az élet- és reménységről daloló madarat — Várjál! — hangzott az öreg szava és pörölye a királyfi ajkához és önre ampájához ért Mámoros, bóditó illatok lengték őt körűi és felpillantva, vérvörös gránátalmáikat és arany szőlöfürtöket pillantott meg, melyeik a szellőben ringatóztak. És a királyfi megértette az Ülőtök szavát, Közismert tény, hogy Schmidthauer Igmandi keterűvlie« Európa legtartalmasabb keserüviz-forrása m mint Ilyen egyedüli a maga nemében. Gyomor- és béltisztitó hatása páratlan. Rendszeres adag éhgyomorra fél ivó pohárral, sók esetben elegendő már néhány evő kanállal is fonás-ismertető és urógyjavalat minden palackhoz mellékelve. ; IiQSJEUR IRakO/í­ac őeMeRSKATOVARMA* í ÍA-RUM-A'HKeRYjUC.SPo5? ; (-örtűRlRUM-eS-UKOftGYARnr 1 -ROZNAVA* Egy kérdésre három felelet! Miért t legjobban a Rákosy likőrspeeialitások, melyek a leghíresebb, de méreg drága külföldi márkával szemben t fölveszik a versenyt? 1. Mert kizárólag friss, nemes gyümölcsből ké­szülnek! 2. Mert töltés előtt évekig érnek és finomodnak! 3. Mert Csehszlovákiában az egyedüli likőr- gyár, mely likőrkülönlegességeit ultraviolett sugarakkal kezeli! bán a tartományigazgatás könyveiben sem­mi sem szerepelt. Az üzlet teljesen magántermészetű volt A tanú megkérdezte Schumy tartományi főnö­köt, nem származhatik-e a dologból kellemet­lenség. — Ne féljen semmit, — válaszolta Schumy — amit tettem, azért vállalom a felelősséget A tegnapi tárgyaláson még egy fontos tanút hallgattak ki: Cario olasz őrmestert Ez a tané az üzletek lebonyolítása körüli érdemeiért na­gyobb jutalmakban részesült Olasz részről 6 vezette a tárgyalásokat és 6 vette át a szállít­mányokat A provízióképpen kapott pénzekből Kirte­thiáb&D bútorgyárat vásárolt s ezenkívül ötszáz líra havi remunerációt él­vezett • melyen a vérbéhü gyümölcsök egyznáAoa szóinak: — Mi vagyunk a feledés! — mondották halkan. — A feledés, amely édes, mint a halál. És az ifjú kinyújtotta kezét a feledést Ígérő gyümölcs után. — Még csak ezt! — mondotta az öreg ém nedves pörölyével megérintette * királyfi sa­vét A gomolygő ködből ezer és ezer némán küzíködő, vergődő emberi szív bukkant elő. í& a királyfi megértette a néma vágynak sza­vát, amelyen a szivek egymáshoz szólanak. fis meglátta rajtok a rejtett sebeket és megérez­te a féltve őrzött szerelem illatát. És nagy, egész lényét átható vágyat érzett, hogy se­gítsen rajtok. És szólani kezdett hozzájuk, hogy vigasz­talja őket és kitárta előttük saját vérző szivét és dalolt az égő szerelemről, amely soha sem lett az övé és az életről, amely mégis szép és a feledésről, amely édes, mint a halál. És a vergődő szivek elcsitultak és egy pillanatra elfeledve bánatukat, megpihentek, ameddig csak szólott a dal. A királyfi felpillantott. Az öreg ott ült helyén és szabályos egyen­letes mozdulattal kovácsolta az emberi sor­sokat. — Most már mehetsz! — mondotta. Az ifjú nem mozdult: — Csak egy pillanatra voltak az enyémek, pedig én egész lelkemet adtam nekik! szólt habozva. Az öreg tovább dolgozott. — Egy pillanatra elfeledte a világ mind art, ami neki fáj. Mit akarsz többet? Menj! És a királyfi elindult és kilépve a világ mű­helyéből, hazafelé tartott. Otthon pedig élt és uralkodott tovább, És minden idegen örömnek és minden bánatnak ott volt visszhangja saját szivében és min­den fájdalomnál, melyet egy más szív érzett, felszakadtak és vérezni kezdtek saját szivé­nek sebed. Amikor pedig az egész világ fájdalma ott zúgott szivében, ákkor dalolt a királyfi, dalolt és a daihan odadobta nekik vérző szivét és a vergődő szivek elcsitultak és egv pillanatra elfeledve bánatukat, elpihentek, ameddig csak szólt a dal. Három luxus express hajójára! Adria — Egyptom Adria — Pirii us — Konstantinápoly Itália — Bombay „Marittima Itafiana*‘-val összeköttetésben Személy és árnvonal Lavante, índia és a távol kelet felé. Körutak az egész Keletre mérsékelt áron. LEoyd Triestlno, Pr»g IL,

Next

/
Thumbnails
Contents