Prágai Magyar Hirlap, 1929. április (8. évfolyam, 76-99 / 2001-2024. szám)
1929-04-20 / 91. (2016.) szám
8 ^^GM-MaG^AR-MTRIjAP 1929 április 20, swmbaL Technika és boldogtalanság A titkos rádió, a távolba vetítő szedőgép, a válóságos „távolbalátó44 megszerkesztőjéneh nyilatkozata — Az emberiség veszedelme a technika — Milyen lesz a világ 2000-ben kora előtt hal meg, a lovagnak meg, hogy egykor megeszik. A herceg jót mulatott a jóslaton, a lovaggal együtt és vidáman jegyezte meg, hogy: „manapság a kártyáknak nincs jó hangulatuk". A táncosnő csakugyan meghalt néhány év múlva a Hotel Dieu-ben. XV. Lajos udvari jósának nevét nem jegyezte föl a krónika, de madame Pompadour által kijelentették a királynak: „Sire, az ön uralkodása nagyon szerencsés lesz, de aki követni fogja trónján, azt a balcsillagzata katasztrófá ja kergeti". Párig, április. Edouard Belin professzort a francia akadémia a tudományos nagydijjal tüntette ki. Találmányai olyan fontosak, hogy az akadémia mint „az emberiség jótevőjét" üdvözölte. Edouard Belin urnák azonban más a véleménye saját magáról, legalább is ea tűnik ki abból a beszélgetésből, mely közte és az egyik reporter között lefolyt, — Életem legkínosabb és egyben megszégyenítő pillanata az volt, mikor az akadémia kitüntetett és az „emberiség jótevőjének" nevezett. Nem vagyok az emberiség jótevője, inkább megrontója. Boldogabbá lett-e vájjon egyetlenegy ember is találmányaim által? Vájjon egy jottányival is közelebb viszi-e az embert mindez a lelki egyensúlyához, az érzelmi tisztasághoz, a belső, emberi etikához, más szóval a boldogsághoz? Nem hiszem, hogy ehhez a távolba kell látni! Az emberiség ma sokkal inkább pogány, képtelen lett a nyugodt megelégedés érzelmét élvezni, ez a szánalom ram éltó pogánv világok távolságára jutott az igazi emberiségtől; saját magán kívül idegen és tételeit, amelyek a csillagokban, a vízben és a föld alatt rejtőznek; ezeket keresi, hogy imádja őket ahelyett, hogy saját lelke mélységeibe szállana le és a boldogság csiráját magában keresné, Belin professzor nem irigységből csepüli igv le a technikát, hiszen az ő számára csak elismerést, sikert jelent, hanem meggyőződésből. Belin professzor nemcsak úgy ötletszerűen jutott erre a megállapításra, hanem alapos megfontolás után és ez a furcsa, disszonáns értékelés csak végső 5ez- szefoglalása annak a világképnek, amely — szerinte — a jövő fejlődés képe. Edouard Belin értékes találmányai közül a rá- diókriptográf a francia hadügyminisztérium tulajdonában van. A rádiokriptográf segítségével ugyanis Belin megoldotta a titkos rádióbeszélgetés kérdését Másik találmánya a rádióamatőrök számára készült, egyszerű fém-képfelvevők észül ék; a harmadik ns úgynevezett teleolinotyp, azaz távszedőgép, mely a szedőgépre illesztve, lehetővé teszi, hogy a szöveg „kiszedése" közben egyúttal már továbbittassék is más felvevőá'lomásokra. Legnevezetesebb aaonban a „belinográi", azaz a távolbalátó készülék, melynek segítségével nemcsak fényképet és filmet, hanem bármely környezet vagy esemény képét is közölni lehet. A híres tudós és feltaláló, aki ilyen fontos műszerek konstruálásával mutatta meg, hogy érti a dolgát, igv nyilatkozik a tudomány és az emberiség jövőjéről: — Száz év nagyon hosszú idő a fejlődésben. Egyetlen emberi elme sem képzelheti el, hová jutunk száz év alatt, ha a technikai fejlődés a mostani rohanó iramát megtartja. A technika annyira összefügg az újkori ember mindennapi életével, hogy a hétköznapi élet kerete és tartalma alapjában változik meg a következő száz év alatt. Ha már jósolnom kell, akkor a következőket jósolom: Száz év múlva az ember munkateljesítménye jelentősen nagyobb lesz, életberendezkedése pedig raftináltan kényelmesebb, mindazonáltal a technika fejlődése nem teszi boldogabbá az emberiséget. Ami a jövő külső életformáit illeti, azt hiszem, hogy jelenlegi városi élet nem éri meg a száz évet. Sauvage mester úgy képzeli el a jövőt, hogy a nagyváros kis területre sűrűsödik össze, ezzel szemben én úgy látom, hogy végtelen felületre tériednek ’ ? a világvárosok és természetesen a lakosság így megritkul. A nagyvárosok a szemünk láttára alakulnak át üzleti, irodai és hivatalos dzsungellé. A belvárosok kiürülése szakadatlanul tart; amíg tehát a . City" elnyeli a várost, a város valósággal szétfolyik a vidéken. A lakóházak mindinkább kiszorulnak a külvárosokba, szétszóródnak a vidéken. A milliós városok lakossága kiköltözködik az ogy-kétszobás családi házakba, a kertes lakásokba. Az ipari centrumnak villakörnyéke összefolyik, város és falu között nem lesz többé különbség, a falvak, tanyák, majorok felszívódnak a villák között és egész Európa földjét egyforma sűrűséggel népesíti mindenütt a lakosság. A huszadfk századot bárom találmány alakította a saját képére: a lokomotív, a gyorssajtó «'s h táviró. Mind a háromnak alapja az anyag, a század pedig az anyagiasság jepvében rendezkedett be. A kezdődő jövő korszak alapvető találmánya az elektromos hullámok korlátlan kihasználása teljesen anyagtalan Jellegi!. Izy előrelátható, hogy a jövő Mázad’un az anyagi technika rövidesen lejárja magát. Az alépítménytől függetlenített autó meggyilkolja majd a vasutat, a rádió pedig nemcsak a távirőt, bánóm á rotációs gépet is. Az utolsó évszázad technikai találmányai közül a legnagyobb hatása a távíróló! támogatott rotációs# épnek volt. A napisajtó elő.döfte a földgömbit, egységesítette a tömegeket,- gyengítette a partikularizmust, kiegyensúlyozta az egyes fajok <# földok sajátságait, általános Atlagkulturával vonta be a földet. A sajtó uniformist teremtett a lelkek számára, ugyanakkor hihetetlenül meg- gyorsitotta a gondolat terjedését: a technika vívmányait a sajtó provokálta a feltalálók agyából és ugyancsak a sajtó terjsztette el őket. Miközben azonban a napisajtó a földgömb egységes megszervezésén és a technikai gondolatközlésen fáradozott, ugyanakkor — mint minden élő organizmus — a saját halálát készítette elő. Pillanatig sem kételkedem, hogy már csak nagyon rövid idő kérdése a tökéletes távolbalátó készülék felfedezése. Nem az én készülékem jelenti még a megoldást, sem kartársaimé. Inkább azt hiszem, hogy valamennyien hamis nyomon járunk és hogy egészen más alapokon kell megcsinálni a távolbalátó készüléket. De mindenesetre meglesz. Az emberek látják majd egymást a föld minden pontjáról. A tökéletes távbeszélőnek és a tökéletes távolbalátó készüléknek nem lesz szüksége anyagra, sem közvetítő személyzetre. A földgolyó távolságai összezsugorodnak és a föld akkora lesz, mint egy falu. Nem lesz szükség sajtóra a teleolinotyp és rádio- szkóp korában. Először a vidéki sajtó pusztul majd el, mert a teleolinotyp segítségével egyszerre szedik ki az ország minden részében a lapokat, azaz a fővárosból egyszerre közvetítik egy szerkesztőségből a lapot és a vidéken csak nyomják, hogy ne kelljen szállítással az icit pazarolni. Később pedig a zsebrádióval Elvehető beszélő- és mozi■ m iniHTV r^'i,r^.iimxexemmnmvaaMimKmfMvwn^m^r^mmKmrT^^ újság a fővárosi sajtót is fölöslegessé teszi. A papír — ha még gyártanak — jó lesz majd másra. Az egyesítés hallatlan méreteket ölt, mindenki egyformán fog gondolkozni, mert mindenki egyforma tájékozódást nyer mindenről. A „siandard"- gépet követi a standardház, a standard-világszemlélet, standardmüvészet, gtandardirodalom. Nem csinálok magamnak fölösleg s gondokat a jövő évszázad kétségkívül ijesztően egységes világnézetéből, sem ebből a hallatlanul egyéniségellenes szervezetből. Mindegy, hogy a 21. század államában egy hatalmas hivatalnok-klikk, egy kapitalistatröszt, avagy egy demagóg szócső kormányoz-e. A kormánynak igen könnyű lesz a standardizált hírszolgálattal, művészettel a standardizált közvéleményt irányítani. * A repülőgépek hallatlan sebességei járnak óriási magasságban, ahol a levegőnek úgyszólván semmi ellenállása sincs. Ez az átszellemesitett. szellemtelen, anyagtalan, lélektelen, emelkedett és borzalmas jövő áll az emberiség előtt, hacsak idejében fel nem ébred 8bből a rettenetes technikaimádásból. Eddig tart Belin professzor szörnyű jóslata az emberiség jövőjéről. Jóslatokkal nehéz vitatkozni, mert ha beválnak, akkor fölösleges a de viszont ha nem válnak be, akkor minek hadakozzék velük az ember. Belin tanár mindent megjósolt, csak azt nem, hogy hány találmánnyal fogja még ő maga is egyengetni az útját ennek a sivár és — szerinte — embertelen korszaknak. Az ördög bibliája. . . A kártyajáték története és a kártyavetés mesterei — A kártya- vetés alapja az arcismeret és a gondolatolvasás Ki találta fel a játék- és vetőkártyát? Ezzel a kérdéssel annyi tudós foglalkozott már, mint amennyi műkedvelő, de a felelet nehéz. Harpokra- tes, a hallgatás Istene, ajkára illeszti ujját és misztikusan mosolyog a kiváncsiakra ... Lady Sohreiber, a múlt század egyik leghíresebb kurtizánja szenvedélyesen gyü'tötte a régi kártyákat. Halála után sok érdekes példányt találtak a hagyatékában, de ez korántsem elég a kérdés me° ldására. 1392-ben Jaquemin Gringonneur a kis festett kártyalapokat többé-kevésbé allegorikus képekben képzelte el, hogy Franciaország királyát, a bolondos VI, Károlyt elszórakoztassa. Poupard mester, a király udvari ötvöse különféle arany és ezüst pénznemben állította össze a kartonlapok mását. De úgy tudják, Olaszországban, Spanyolországban és Konstantinápolyban m .r korábban is ismerték a kártyát, mert az emigráns görögök magukkal vitték idegen államokba. Útközben egyes darabok elveszlek az eredeti példányokból, ezeket soha többé nem tudták pótolni — a kártyajáték tehát már ezért sem tökéletes. A jövendőmondás Esztelen Gébelin, svájci származású iró kilenc kötetet irt össze a kártyákról. 1784 ben Eteilla a „nagy" megirta nagvkönyvét az egyiptomi feljegyzések nyomán, melyeket Alexandria könyvtárában talált, „vérengző Omar számára Íratva". A könyv a görög jősludomány alapján 78 lapot jelöl ki a jövendőmondás szolgálatára Hieroglifjein meglátják: a természetet, a múltat, a jelent és a jövőt; vagyis az ókorbeli teljes számot. Az olasz kártya hiányos. Csak ötven darabot tartalmaz, öt csoportra osztva: hét planéta a meny- nyei szisztéma bázisa; az erény minden erkölcs princípiuma; a tudományok, ahová egyedül az ember tud felemelkedni; a múzsák, akik elnökei a művészetnek, a kereskedelemnek, megvilágítják az elmét és elbájolnak; a létra, amely a társadalom minden rendű és rangú alakját — királytól koldusjg — jelzi, minden helyzetben, a félelemben, veszélyben, nyomorban, hatalomban egészen a pápai szuverénitásig; mert a pápa magasabb rangot jelenteit a királyénál Í6. Zaibi abbé szerint a kártyajáték eleinte ártatlan mulatság volt Nápolyban és Spanyolországban is, a gyermekezobába koncentrálva, mint akár a kockajáték. Naibi néven ismerték spanyolul naipi- nek ejtik, ami gyermekjátékot jelent. Phiüppe Marie-Visconti királyi herceg életéről feljegyezték, hogy 1392-ben született, tehát egész ifjúsága idején szívesen gyakorolta a labdajátékot és a festett lapokat (kártya) annyira szerette, hogy lizenötszáz tallért fizetett a titkárának: Marziano-nak, ha szerez a számára „naibi“-t. A könyvet csak 1630-ban adták ki Milánóban. Jean Morelli, florenci krónikás 1393-ban szintén irt könyvet a kártyáról, meV az iránta való érdeklődést eléggé bizonyltja. A könyvet 1728-ban adták át. az olvasóközönségnek. Morelli n játékszenvedély ellen ir, melynek az ifjúságot kiszolgáltatják a puha neveléssel: „Ne játszanak hazárdjátékot", sem mi féle kockái, de mulassanak a fiaink olyan ártatlan játékkal, mint az ostábla, csiga, vas és a nníbí. A kártya tehát Itáliában csak mulatságos, tanulságos: módszer volt arra, hogy a figurák és számokat megismerjék, kombinációk nélkül. Kevéssel utóbb, Jaquenin Gringonneur nyomán, akartak csinálni háborús jelképekkel diszitett kártyákat. Ebből kombináltak hazárdjátékot is. A kártyák színe és figurái A XV. század végefelé 1491-ben Bamberg szent szinódusa, a XVI. cim alatt, közbelépett a kártya veszedelme ellen: „ludosque taxillorum et chartorum et his similes in locus publicis" cimü kiáltványában. Spanyolországban már 1332-ben maga XI. AJphonse tiltotta be a kártyajátékot. A kártyaszámok akkor még katonákat, jelentettek 2-től 9-ig. A kártyák színeit illetőleg a coeur volt a bátorság; a carreau és*A piqne a hadsereg: a tréfle a takarmány, mely szükségos minden mezei hadseregnek. Az ász eleinte egy római pénznemet ábrázolt; mint szimbólumát a háborúnak. VII. Károly császár idején a kártyákat a királyi család és a hadsereg előkelőbb személyiségeiről ábrázolták. így: Dame de tréfle (Argine) Marié d’Anjou volt, VII. Károly felesége. Dame de coéur (Judith) Isabeau de Bavier, VI. Károly felesége. Nagyon bőkezű és pokoli jellemű hercegnő, ki eladta és j felszabadította Franciaországot Angliának hatalma alól. Dame de carreau (Rachel) Agnés Soréi. VII. Károly barátnője. Dame de pique (Pallas) Jeanne d’Arc, az orléansi szűz. Valet de coeur (Lahir) VII. Károly vitéz kapitánya. Valet de carreau (Hector) vitézségéről megkülönböztetett kapitány a XV. században. Valet de tréfle (Lan- celot). Valet de pique fHogier) két híres paladi- nus Charlemagne idejéből. A grade de valet, akkoriban valet-nek nevezték, a nemesség elsőfokát jelezte a ranglétrán. Úgy tekintették a négy valet-t „alső"-t, mint magát a nemességet. A többi kártya közkatonáikat jelképezett. A Napkirály jósnője Franciaország uralkodói úgy támogatták a babo- nát, a kártyavetőket, fejlesztették a kártyajátékot, mint a renesszánsz idején a Borgiák, Sforzák, Mediciek a művészetet. XIV. Lajosnak, a Nap- királynak udvari kártyavetőnője Marié Aubruget. ő jósolta meg a királynak a denain-i győzelmét. A király a jóslatot ünnepélyesen tudatta egész Franciaországgal és 6000 arannyal jutalmazta meg kedvenc Szibilláját. Marié Aubruget neve ettől fogva olyan híres lett, hogy udvari nagyságok, pénzemberek, idegen uralkodók tolongtak a házában, ceremoniális bejelentésnek vetették alá mag it, hogy a jósnő kegyeit megnyerjék. Nemsokára meggazdagodott és a hiszékenyek pénzéből földbirtokot vásárolt Mesnilben, közel Saint-Germain en-Laye4iez. Vagyonát unokaöccseire hagyta, akik államhivatalnoki méltóságot nyerlek általa Normandia parlamentjében. Orléansi Fiilöp herceg jósa Fíasson volt, az udvar későbbi kegyelte. A herceg egyszer magával vitte a jóshoz barátnőjét, a kis Mariéitól, az opera táncosnőjét, meg lovag Briravacót. A lánynak megjövendölte, hogy harmincéves Babonás forradalmárok XVI. Lajos udvari jósa volt a „nagy" Eteilla. Ó jósolta meg a forradalmat és palotája az 1780— 1790-es évek babonás gazdagjainak Mekkája volt. A megjósolt forradalom megfosztotta vagyonától, szabadságától, könyveitől, még hírnevétől is. Eltűnt, elveszett, mint a jövendőmondás vágya is. Éteillát a világhírű Lenormand Anna-Mária követte a dodonai trónszékben. Az emberi gyöngeség, a kíváncsiság Camille Desmoulins-t, Dantont, Robespierre-t, Saint-Just- öt, Barrére-t csakúgy kártyái felé vezette, mint Barras-t, Tallien asszonyt, Joséphine .császárnét és Sándor cárt, Beauharnais Joséphine hatására maga Napóleon is gyakori rendége lett a jósnőnek: mig 1814—1815-ben már Európa előkelőségeit is fogadta szalonjában. XVIII.. Lajos többszőr bezáratta „igazmondásáért", mely Lenormand kisasszonyt annyira jellemezte. Provence gróf rábeszélésére a szkeptikus király is megtört végre és eljárt a jósnőhöz. Állítólag Lenormand Anna az 1830-as forradalmat is megjósolta. Utódai lettek Clément asszony, ugyancsak a Tournon uccában. Leliévre és Júlia Orsini kisasszonyok. Azután feltüni a „nagyszerű" Edmond, a legnagyobb sarlatán. Templomot építtetett, mint a pogánykorban és oda zaránddkoltak a gazdag hiszékenyek, hogy jövőjük titkait megismerjék. A kártyajáték kétféle. A 32 lapból álló kisjáték és a 78 lapból álló nagyjáték, Eteilla módszere szerint. A nagy játékkal jósolta meg Cagliostro 1786-ban, egy nyilvánosan kiadott brosúrában, hogy a Bastille helyén pár óv múlva diszkertek és gazdagon felszerelt csónakok lesznek az emberiség szórakoztatására. Cagliostro is a Bastille börtönében sínylődött előzőleg és Londonba menekült Párisból. Ott adta ki brosúráját is. A nagy játék valóságos tudomány.* Görög mitológia és világtörténelmi ismeretek nélkül hozzá sem lehet fogni. Mostanában minden valamirevaló kártyavető kiadja emlékiratait, vagy a módszertanát, hogy a figyelmet a saját személyére irányítsa- Nincs ennél szánalmasabb, komikusabb irodalom. Homlok* egyenest ellentmondanak egymásnak a kártyavetők. Goíidofafobosás A kártyavetés persze nem komoly jövendőmondás. Ezt már Egyiptomban is bevallották és figyelmeztették a kártyavetőt, hogy mielőtt a lapokat kirakja, alaposan figyelje meg a vettető ruháját, magatartását, főként arcvonásait, melyek lelkiállapotát elárulják. A kártyavetés alapja tulajdonképpen a* arc ismeret és a gondolatolvasás. Cagliostro, a nagy világcsaló, gondolatolvasás utján közelítette meg a hiszékenyeket Arcukból, viselkedésükből csodálatos ügyességgel olvasta ki rejtett szándékaikat gyötrelmeik, reményeik rugóját felismerte és hangosan, hatásos szavakkal, egységes modorban kimondta előttük, amit tulajdonképpen ők mondtak el neki. Ez volt sikerének a titka. Lavater nagyobb művész volt, mint Cagliostro. Az arcvonásokból olvasott, ő hízelegni tudott az emberi hiúságnak, magát Goethét is érdekelte a lavaterizmus. A kárlyavetőknek valóságos támasza, atyaistene lett. — Angliában életbe lépett a táncdiktatura, Londonból Írják: Kélszáz angol táncniester tartott most gyűlést a Piccadillyben. Ez volt az angol táncparlament. És a táncparament idei ülésének jelszava ez volt: Meg kell szüntetni a táncteremben uralkodó bolsevizmust. Heves szónokok keltek ki a táncbolsevizmus ellen. Elmondották, hogy teljes anarchia ura'kodik a tánctermekben, mindenki úgy táncol, ahogy neki jólesik, mindenki külön lépéseket, külön figurákat kreál magának. Nincs rend, nincs egyöntetű stílus, egyes táncokra nem is lehet ráismerni. — Azért fajultak el ennyire a dolgok, — mondotta az egyik tánctörvényhozó, — mert nagyon liberálisan keze'ttik a táncfigurák kérdését. Rengeteg figurát fogadtunk el érvényesnek és ezeket a különböző figurákat azután az egyes táncosok egyéni belátásuk szerint még jobban szaporították. így jött léti a táncbolsevizmus. Ez ellen csak egy intézkedés van: életbe kell léptetni a táncdiktnhirát, vagy ha úgy tetszik a táncfasizmust. Standardizá’ni kell a táncot. Ezentúl minden táncot csak egyféleképpen táncoljon mindenki. Legyen egv N**?*r*««» a bluesnnk egy a foxtrotnak és igv tovább. Csak ezt az egy és egyedül üdvözítő figurát tanítsák a táncmesterek, a többit meg kell szüntetni el kell törö'ni a föld szinéről. — A táncpnr’ament meg is szavazta ezt a nagyjelentőségű törvényjavaslatot. Most tehát életbelépett Angliában a tón^^oizmus. És szigorú cenzorok fognak őrködni, hogy a táncmesterek csak a hivatalosan engedélyezett egyetlen tánc- figurát tanítsák mindenütt. Fizessen elő a ~1#|1 mr 3CÉP6S SiéfHFB
