Prágai Magyar Hirlap, 1929. április (8. évfolyam, 76-99 / 2001-2024. szám)
1929-04-20 / 91. (2016.) szám
4 MŰSORON KÍVÜL írja s MÁRAl SÁN — FACÉR 4A sétányon odaesik egy padra egy ember. Két lábát mereven nyújtóz tatja maga elé, igy csak az nyújtózik egy pádon, akinek nincs módja ilyen fesztelenül máshol. Az ember hátratolja fején a sipkáját, összehajtogatott ujságpéldányt keres elő a zsebéből, szétbontja és olvasni kezd. Meglepő, de való, hogy nem a vezércikket olvassa. A címét se nézi meg. Isten tudja, nem érdekli ezt az embert a vezércikk, a tárcát is úgy lapozza át, mint aki nem ér reá. A hírek végképpen nem érdeklik. Rögtön hátralapoz, az apróhirdetések közé, még remélni lehet egy pillanatig, hogy talán szerelmes, — de nem, már ráborult, szomjasan és éhesen falja azt a nagyon keskeny rovatot, ahol betöltendő állások várják az alkalmas férfiakat. ő nem az a jómegjelenésü és biztos fellépésű ur, akit óvadék ellenében rendkívül elterjedt cikk terjesztéséhez keres régi fővárosi cég. ő nem az az agilis úriember, akit szakismeret nélkül tizennyolcezer pengővel betár- sulásra keres békebeli harisnyafejelde. öt nem keresi hatvanezerrel bizalmi vezetőállásra olaképviselet Egyáltalán, őt nem keresi senki. Ez csak egy egyszerű, harminc- két-harmincötéves, facér ember. A faoérság egyenruhája rajta: a vasárnapi ruha, ami kezdi bizonyos okokból a hétköznapi ruhák hivatását betölteni, erősen hétköznapi fehérnemű. Van benne valami átmenet az iparoslegény és a gyárimunkás között Iparos volt, most van azon a ponton, hogy gyárba menjen, vagy akárhova, akármilyen munkára, ahová bírják. Plajbászt ves-z elő, a plajbászt a fogai közzé veszi és búvárkodik. Megjelöl egy ház- felügyelőségei, elgondolkodik, aztán kihúzza a plajbásszal, — vannak az embernek néha ilyen komikus ábrándjai, vagy generális lesz, vagy örököl, vagy elnyer egy házfelügyelőséget Ez reális ember, nem vesztegeti ábrándoknál az idejét keres tovább. Főpincéruefk se való, sajnos. A nyotic-tiz ajánlat közül egyikre se való. Füle mellé dugja a plajbászt. Előrehajol, két térdére könyököl. (ütármyomí* tHo*’ Süt a nap. A sétányon nyugalmazott katonatisztek járnak fel és alá, azzal a mogorva és fáradhatatlan kötelességtudással, ami dokumentálja, hogy ők nem érnek rá facérnak lenni, nekik most már szünet nélkül és ernyedet- lenül pihenni kell életük végéig, egy perc pihenő nélkül nyugalomban kell lenniük. A facér ember unottan nézi őket. Csendesen beszélgetünk. cigarettázunk s amíg monoton szo- morujátékát előadja, arra gondolok, hogy ez is egy külön civilizált betegség, ezek az akut facérságok, sőt krónikus faoérságok — a keleti ember, sőt a latin ember nem érzi tragédiának a facérságot annyira, mint mi. A keleti ember azt érzi targédiának, ha dolga van. A nápolyi ember, mikor a napon feküdt és hívták, hogy vigyen el egy7 csomagot azt. felelte: „Köszönöm, ma ettem már egyszer." Valószínűleg ez is szükséges ehhez a nyugalomhoz, hogy az ember evett már aznap egvszer. A keleti ember és a latin ember számára mélyen az öntudatban a faoérság az élet természetes állapota, a paradicsomi helyzet, melvet, sajnos, időről-időre kénytelen megszakítani valami kellemetlen munkával. A civilizált vPágban a faoérság olyan, mint egy seb. mint egv nagv betegség, mint egv lassú sorvadás, szégyen és rüh keveréke, a legnagyobb tvosz, ami embert érhet. Eriéi beszélünk. Mintha a fronton ütnénk. Lenn füstöl a város, úgy tesz, mintha dolga lenne. A budai hegyek is füstölnek, valami könnyű párával, mintha dolguk lenne. Csak nekünk nincs dolgunk. neki meg nekem. Nem merem megmondani neki. hogy én a munkát mindig úgy érzem, mint valami átmeneti tévedést, egy napon felébredek, abbahagyom ezt a beteg és szégyenletes pepecselést a tollal és élni kezdek. Valahogy, valami módon, de mégiscsak élni. Mintha fronton ülnénk, ütközet után, ami tegnap volt s ütközet előtt, ami ma lesz. Tegnap visszavetették az ütközetben ezt az embert az állásokból, az összes állásokból visszavonták. Ma uj rohamot indít az állások Néhány szó a Vetés védelmére irta. Balogh Edgár (Az „Audiatur et altéra pars“ elve alapján adunk helyet Ke&zler-Balogh Edgár alábbi válaszának, amint minden, a magyar főiskolások kérdésében hozzá szóló komoly, magyar nemzeti irányú Írásnak hajlandók vagyunk helyet- adni Természetesen ez a cikk is nem a lapnak, hanem a szerzőnek nézeteit tartalmazza, amelyet az eszmék, a felfogások kivána-* tos tisztázódásának elősegítése céljából közlünk le. Szerk.) A pozsonyi magyar egyetemi hallgatóság rop iratáról nyilatkozott e napokban a PMH hasábjain Cottely István, aki cikkének megjelenése előtt négy nappal már megkapta tőlem á Irtásaira és kétségeire a választ. Sőt, nemcsak tőlem, hanem a pozsonyi magyar főiskolás ifjúságtól i®, mert azon a vitagylilésen, ahol Cottely István a Vetés ellen szót emelt, a diákság nekem adott igazat. Nem felelhetek a Vetés margójára irt krt tikára mást most sem, mint a múlt szombati diák gyűlésen, g mivel a részemről már egyszer kivédett támadó cikk Iehozatalánál Cottely István sem az én feleletemet, sem az egyetemi hallgatóság véleményét nem vette tekintetbe, cikkemet semmi esetre sem hozzá, hanem a nagyközönség bez adresszálom. A támadott és sértett fél nem én vagyok, meg ha. Cottely István egyedül az én írásomat kritizálja is agyon. Az én cikkem programcikk, amelyet a Vetéstől elkülöníteni nem lehet. A most megjelent Vetés szerves egész, melynek minden sora vonatkozásban van az inkriminált vezércikk bez. Aki a programadó élcikket elveti, tulajdon képen az egész Vetés-röpiratról és a pozsonyi magyar egyetemi hallgatóságról mond elítélő véleményt. Az a körülmény, hogy Cottely István a vezércikket a Vetés többi 15 oldalától elkülönít ve olvasta el, természetesen egész véleményfor malisát eltorzította. Hogy a vádak alól tisztáz zam az ifjúság röpiratát, röviden Össze kel; foglalnom, mit akar, mit hirdet a Vetés most megje lent száma, és mennyiben fejezi ki az égéiz röp- irat tartalmát összesüritve a vezércikk. A magyarság tömegei szervezetlenek és velük a rnai tanult vezető réteg még nem került e’égge szoros kapcsolatba. A jelen fogyatékosságaiból mindenkor okulni akaró uj nemzedék hivatása tehát az, hogy egyrészt a tömegpályák dolgozóinak hatalmas örztályszervezetep, alakifsa meg, másrészt pedig olyan kollektív érzékű uj éreteimisé- termeljen a kőzépi.-.koIá,.-okból és a fől^koláhokból, amely a szervezendő osztálytömegeidkel orgánikusan kapcsolódik, a magyar tömegeket értelmileg kiegészíti. Érmeik a programnak mi diákok ma csakis ott tehetünk ©leget, ahol az aj értelmiség kialakításáról van szó. Mozgalmunk még nem közéleti, hanem ifjúsági, mégpechg diákmozgalom. Azt az utat, amelyen a ma még erősen individualista értelmiség a tömegek felé hajló kollektív intelligenciává válha-tik egyrészt a középiskolások uj mozgalmai, másrészt az egyetemi hallgatók tudományos szemináriumai je'ölik. A középiskolásoknál a regősmozgalom a cserkészélet, a társadalmi és tájikulturális kérdések felvetése a.z önképzőköröket újította meg. Az uj cserkészet nemcsak az erdőkbe akarja elvinni a diákokat, hanem a magyar vidékre, a falvak né péhez, a nagyságos erejű földmüvestömegekhdz is. A tapasztalati népismeret egyúttal kollektív érzést, azaz szociális felelősségérzetet vált ki a fiatal diákokból, akik igy megtanulják, hogy pa lyájuk, tudásuk nemcsak kenyérszerzést és c»a- ládalapitást, hanem a néppel szemben vezető, segítő kötelezettséget is jelent. Az önképzőkörök mozgalmait nagyon szépen tükrözi vissza A M) Lapunk, ahol állandóan találkozunk idevágó cikkekkel. Mindezt röviden megmondottam a vezércikkben, és a Vetés tizedik oldalán a részletes önképzőköri és c&erkészprogramot is megtalálhatja az olvasó Dobossy László é3 Jócsik Lajos ér- sekujvári diákvezetők tollából. A főiskolásokra vonatkozó munkaprogramot egyenesen a Vetés vezércikkéből idézem: — .A társadalmi tagozódás ismeretében, a magyar tömegek iránti felelősségérzetben, a magyar fö'd szeretettben, a nemzetközi kultunborizontban és a magyar faji szépségek lírái érzékelésében föiser- diilő fiatalság munkaprogramunk szerint uj pedagógiai rendszerbe lép, amint elhagyja a középiskolát és átmegy a főiskolákra. Az egyetemi hallgatóság szoc. művelődésének fóruma a magyar szeminárium. A szeminárium teoretikus társad, tudományi művelődést és pontos magyar szocio gráfiát ápol. A társadalomtudomány szellemi kér eléseit és a konkrét magyar tényismereteket % szeminárium minden egye® szakcsoportja a különböző tudományágak szakszerű kereteibe illeszti be, és ezzel fölkarolja a tudományos szakmák szociális ágait agy az orvosi, mint a mérnöki, ta nitói, jogi vagy egyéb szakon. A ma még kezdr tok kezdetén álló szemináriumainkból fokozaté san ki akarjuk építeni a Csehszlovákiába kerül* magyarság szociális jelentőségű, modern tudományos akadémiáját. Hogy ez a vezércikkben kifejtett főiskolás prog ram som egyszerű csevegés, hanem munkadoku montum és további munkairány manifosztá'ásl. azt a Vetés öt oldalra terjedő beszámolója ,.A pozsonyi Magyar Szeminárium félesztendős műkő désé<l-röl eléggé bizonyltja. Csáder Mihály az orvosi, Dobassy Imre a jógi, Forgách Béla a tanítói szeminárium eddigi munkáját, és tervezőit ismerteti, magam pedig a MAKK szemináriumában ellen, olt lenn. Vagy elesik, vagy bevesz egy állást. Süt a nap. Ostobaság lenne ilyenkor odóbme-nni, ba idesüt a padra a nap. Ezt a facér ember is érzi, hallgatunk, hátradől, leveszi a sapkát fejéről s beretválatlan, sáppadt és komoly arcát csukott szemekkel a nap felé tartja. Most majdnem mosolyog. Az arca üres, nem gondol semmire. Egy sebesült fektet. igy a napon, az ember várja, hogy jönnek a szan itécek. Föl &e néz mikor odébbmegyek. Pedthür Lábápoló szalon a belvárosban, egy ház félemeletén. Mondain lábápolás. Nyolc elegáns nő ül a szalonban, képeslapokat forgatnak. Friss tavaszi ruhákban, elegánsak, később jön még három. Van köztük fiatal, van olyan, akinél már életkérdés a célszerű lábápolás, de mind belvárosi hölgyek, elegánsak. Mind cigarettáznak. Csend van. A belső termekben dolgoznak a lábápoló művészek. Egy titkárnő fogadja az érkezőket, sorszámot ad, helyet mutat Legtöbb hölgy a „Pas- sing Show" cimü lapot olvassa, azzal az elmélyüléssel, ami feltétlenül szükséges a Pas- sing Show olvasásához, ha valaki nem tud angolul. Valami végtelen diszkréció van az elegáns váróteremben. Mintha a hölgyek azért jöttek volna össze, hogy meghallgassanak egy theosofiai előadást Krishnamurt! mester legújabb felfedezéseiről. Vagy francia irodalomtörténetre készülnének. Lehet, hogy Baudeleirről lesz szó. Mindent, mindent gondolhat itt az ember, csak azt nem, hogy itten, izé, lábápolás következik. |>ly előkelő minden. Titkárnő fogadja az éiwezőket A hölgy Ferencet várja, a másik Jánost várja. Mint a nagy fodrászoknál, minden hölgynek külön mestere van s nem enged mást magához nyúlni, csak azt. aki már betanult rajta. A telefon szól. Egy ismert politikus kérdezteti, hogy mikor jöhet, de gyorsan, mert már nagyon szeretne jönni. A titkárnő hátraniegy és tárgyal a politikus ápolójával. Aztán a telefonban: „Félötkor, méltó- ságos uram." A hölgyek beszélgetnek is. Halkan, ahogy a helyhez illik. Lábápolásról persze nem beszélnek. Színházról beszélnek, a „Szürke ruhá‘‘rámbizott bölcsészeti szakcsoport féléve® működéséről számolok be. Mindez eléggé bizonyítja a vezércikk progra mo® voltát. Nem ál! az, amit Cottely István álli*: hogy 1. a vezércikk nem sorol fel tetteket, és 2. a vezércikk nem ad határozott munikairányt. A vezércikk összesüritése, és közö® szellemi nevező rehozása annak, ami egyrészt több esztendő sokoldalú és sok fiatalembert foglalkoztató munkája, másrészt a pozsonyi magyar egyetemi hallgatóság 15 Vetés-oldalon keresztül részletezett munkaterve. A regösmozgalom, a vezércikkben/említett, és az uj nemzedék koncepciójába beállított ifjúsági sajtó, az önképzőkörök reformba, valamint a-z egyetemi hallgatók néprajzi, pedagógiai, kisebbségjogi és népegészségügyi szemináriuma csupa tett és csupa további kibontakozási távlatokat rejtő terv, tehát munkairány megadá-a. A kritikus ezekkel a közismert tényekkel a belőlük folyó további munkaorogrammal szem-' ben csakis ott talál programadást, ahol a vezércikk gyökeres magyar kultúrát,, szociális magyar felelősségérzetet és nemzetközi horizontú korszel- lemi beállítottságot követel a fiatalságtól. Ezt a három követelményt nem érti. és mivel nem v^- szi magának azt a fáradságot, hogy ezeket a ki tételeket a vezércikk idevonatkozó egyéb részeivel. s a-z egész röpirattal, valamint az ifjúság munkájával összehasonlítsa, egyszerűen frázisnál, tartja őket. Gyökeres magyar kultúra: a magyar ság földrajzi és történelmi tényezőkből fogant fi- ii kultúrája. Ady és Móricz művészete. Bartók és Kodály zenéje, és mindaz, ami kollektív jelPeü magyar megnyilatkozás. Gyökeres magyar kulin rában az él. aki nem a cigányzenét és a kuruc müdalokat érzi nemzeti megnyilatkozásnak, hanem a sajátságos magyar parasztzenét, nemcsak Franciaországot látogatja meg és a bédekkert ismeri, hanem kinéz a magyar földre a falu népéhez is. A Mi Lapunkban két év óta ezt a kultur- tulajdonságot hangsúlyozzuk, ezt a HeimatsknH- ot prédikáljuk a fiatalságnak. (Földanyánk hivó szava címen most márciusban Írtam erről ebbe a diáklapba.) A szociális magyar felelősségérzet és a nemzetközi horizontú korszellemi beállítottság annyira véres valóságn jellemzője az uj nemzedék munkájának, hogy erről külön magyarázkodnom nem is kell. Cottely István a diákság ©’őtt azzal védekezett, hogy az individualizmusé, a létért való kérlelhetetlen harcé, a sovinizmusoké a jövő. Nos. éppen ez a mi korszellemi beállítottál gunk: mi hiszünk abban, hogy az emberiség egv re jobban halad a tömörülés, a lói szervezett, egy re fegyelmesebb és biztosabb kollektív tár»ada mi rend felé. Ebből nekünk magyaroknak sem szabad kimaradnunk, nehogy újabb katasrirófa érjen. Ezt, a kollektív irányt jelöli a Vetésben nemcsak a, szakszerVezkcdés és a. szövetkezeti mozgalmak propagálása, hanem a szláv-magyar kuJturórinlkezés kérdésének felvetése fs Perne i-Ajos é® T>ukn-Zólyomi Norbert, cikkeiben. Egy x mainál okosabban, jobban szervezet, élet, erősebb 1929 április 20, sBombát. A (sí. Magyar Újságírók Uniójának hivatalos közleménye Az Unió ügyvezető titkársága e napokban szétküldi a belépési nyilatkozati blankettákat kitöltés végett. Felszól itatnak a t. kollegák, hogy a pontosan kitöltött belépési nyilatkozatokat postafordultával küldjék vissza, az ügyvezető titkár címére (Kopper Miksa, Prága, II., Panská ul. 12. II.), mivel a nyugdijbijtosi- táshoz szükségesek a pontos adatok s az Unió csakis azon kollegák érdekében járhat el, akiknek szabályszerűen kitöltött belépési nyilatkozataik beérkeztek. Olyan kollegák, akik belépési nyilatkozatot nem kaptak s az újságírók nyugdíjbiztosítása érdekében az Unióy magjai óhajtanak lenni, kérjenek, ugyancsak postafordultával, belépési nyilatkozat-blankettát, hogy az elnöki tanács legközelebbi ülése a felvételükről dönthessen. ról, meg hogy Jd volt ott, cigarettáznak. A titkárnő néha megszólal: „Tessék, nagyságos asszony, Ferenc szabad." A nő ilyenkor fogja a retiküljét s kezében az égő cigarettával, búcsúzik és a termek felé tart, ahol várja Ferenc. Oly légies az egész. El se lehet képzelni, hogy azért megy Ferenchez, amiért, Lehet, hogy művészettörténetet tanít neki Ferenc, vagy Beethovent táncolnak, ami nem fogyókúra, hanem művészet Egy idősebb ur jön be, lihegve. A titkárnő gyanakodva eléje megy és megkérdi: — Parancsol? — Tyúkszemet akarok vágatni, — mondja az idősebb ur öblös hangon. Mindenki fölnéz. Valami halk szisszenés mégy végig a szalonon. A hölgyek összenéznek, s ha még divat lenne a lorgnon, most mindezek a hölgyek lorgnonjukon át méregetnék ezt a kellemetlen, különös öreg embert. A kellemetlen, különös öreg ember nem törődik a kínos csönddel, fesztelenül leül, kinyújtja fájós lábait s egy elégedett „ah“-<al néz le reájuk, mintha ezt mondaná: „Ne féljetek, lábacskák, mindjárt megkönyörülnek rajtatok." Magas, poros, fűzős cipőt visel. Mindenki nézi az öreg ember lábát, hitetlen kényszerrel, hogy ilyen is vau. társadalom, jobb tömegérdek-védelem, ez az, ami az uj társadalmi rendet jelenti számunkra. Ilyen tisztességes kívánságtól nem kell megijedni. A diák a társadalmi fejlődésben sohasem hisztérikus barikádharcos, hanem mindig komoly, higgadt értelmi tényező. Peéry Rezső elhallgatott cikkéből azt is meg' lehet tanulni. („Magyar mesterek11). Amit Cottely Ietván az én állítólagos társadalom-feloszlásomról ir, teljesen érthetetlen számomra. Nem állítom én, hogy csak kisgazda kisiparos, munkás és földmunkás osztály van, és csak ezek jelentik a jövőt. Mindennél világosabban arról írok, hogy mivel „határozott osztálynevelésre (ifjúmunkás, kisgazda-ifjúsági, és ipa- rostanonc-,mozgalmakra) a le-gxeálisabban e négy társadalmi réteg keretén belül gondolhatunk, egész cikkem veleje az, hogy ;i nagyszerű szakképzettséget szociális müvelséggel párosító uj intelligenciát kell megteremtenünk. Ebben a mun- ' kában nagytőkés vagy proletár származású egyformán részt vehet, a származás igazán csak adottság dolga, minden esetben jó és rossz motívumokat egyformán jelenthet az egyén életében. Cottely István csak nem gondolja komolyan, hogy én tanult emberek helyett analfabéta földmunkásokat szeretnék a műhelyek ólén és a laboratóriumokban látni. Mai vezető rétegeink: az arisztokrácia, a plutokrácia és a középosztály nem mutatja azokat a kritériumokat, amelyek egy modern, szociális értelmiséget adnak össze Nos, erről senki személy Bzerint nem tehet, ez a kor dolga. Mindenesetre nekünk fiataloknak alaposan fel kell készülődnünk a mi jövendő magyar életünkre. és akármilyen társadalmi rétegbő. származnánk is, mindenképeu a közönség minél erősebb kifejlődését, és a vezető réteg szociális jelentőségű modern értelmi voltát kell és szabad csak szem előtt tartanunk. A .középosztály” gyök értélén volta inkább kulturális kérdés. Erről külön lehetne vitatkozni de Cottely István ér de. üvegesen az ellenkezőjét nem állítja annak amis mondottam. sőt, cikke elején megdicséri Németh litván László jeles oronamü vészünk cikkét az. Uj magyar zenekultúráról, holott ez a, cikk is a középosztály kulturális tájékozatlanságává: és a faji erőktől távol álló voltával foglalkozik. Mellékesen: abból a véletlenből, hogy Cottely István at arisztokráciát, cikkében a régi nemességgé téveszti összo melyből tényleg számosán lett- k földművelők, nem akarok fegyvert kovácsolni. Mondjuk egyszerű t.ollhjbának. A Vetés a Csehszlovákiai Magyar Akadémikusok Szövetségének kul túr referense. Brogyányi Kálmán szerkesztette és a pozsonyi magyar egyetemi hallgatók egyesülete adta ki. Azt a v/éréi k,kot, mely a 16 oldalas, röpirat tartalmi esz- szanciáját. s igy a röpirat, mögötti hivatalé? liák- világot, valamint, 1 esztendő komoh ifjúság munkáját reprezentálja., tehát nem az é.u egyen; felelősségű írásom, kár volt Cottely Istvánnak . ?;ij. lóban is megtámadnia.
