Prágai Magyar Hirlap, 1929. április (8. évfolyam, 76-99 / 2001-2024. szám)
1929-04-20 / 91. (2016.) szám
^ Mai uámmk 12 oldal VUL évf. 91. (2016) szám > SSOKtbat -1929 április 20 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ke ; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. Egyes szám ára 1*29 Ke A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok főszer&esztő: politikai napilapja FeMSs Merk<sM. D2URANY1 LÁSZLÓ FCR6ÁCH GÉZA Szerkesztőség: Prága íl., Panská ulice 12, II. emelet Telefon: 30311 — Kiadó* hivatal: Prága IL, Panská ul 12/111. — T& lefon: 30311.—Sürgönyeim: Hírlap. Praha A politikában csodák és mártirtiaSilok is történnek Lord Revelstoke tragikus halála néhány nappal kitólta vagy teljesen elhárította a párisi jóvátételi konferencia biztos csődjét Csőd? (sp) Prága, április 19. A jóvátételi szakértők Páriában kéthónapi Megmegíeszdtő munkával igyekeztek megoldani a háború utáni világ legsúlyosabb tételét: a pénz problémáját Valahány neves és eredményes pénzember él, ott volt a francia fővárosiban, hogy az 1924-iki londoni jóvá- tételü konferencia mintájára megmeneizselje a végérvényes rendezést, amely után — a számítás szerint — a béke visszalendülhet, a háború előtti kerékvágásba. A tételt nem sikerült megoldani, a jelölt urak megbuktak, de utánuk jönnek maguk a tanárok is Távolról nézve a. jóvátételi tárgyalások álig jelentettek mást, mint unalmas és technikai jellegű megbeszélésekét, melyeik látszólag biztos mederben haladtak a megegyezés felé. Köczépeurópában nem volt külpolitikával foglalkozó ember, aki nem vette volna holtbiztosra, hogy a párisi konferencia eredménnyel fog zárulni. Erre vallott a pompás előkészítés, a jelenlevők személyi súlya, a nemzetközi sajtó optimizmusa és végeredményben a fölvetett problémának természetessége, valamint a megoldás viliág- ^tikőégsaerüsége is. A téted Így hangzott: a német birodalom oeak annyit fizethet jóvátétel fejében, amennyit. gazdasági teherbíró képessége megenged, meg kell tehát állapítaná gazdasági teherbíró képességét és ehhez mérni a jóvátétel összegét. Látszólag a szövetségesek is belátták e tétel igazságát, beleegyeztek a konferencia megtartásába és az européer esténk int nyugodtan hajthatta álomra fejét, mert méltán hihette, hogy a Morganok, a Schachtok és a Moreauk kongresszusa a kellő locarnői, genfi, lugánói előkészületek után a téted megoldásával simán kiküszöböli a háború utáni második évtized elejének legnagyobb mumusát: Európa gazdasági bizonytalanságát, amit a nagyhatalmiaknál egyedül a jóvátétel rendezetlensége determinált. Közópeurópa nem érezte, hogy köze lehetne a párisi tárgyalásokhoz. Izgalom és érdeklő dés nélkül vett tudomást eseti öleseire az elfujt számokról és nem gondolt arra, hogy a párisi eredmény vagy eredménytelenség valamiképpen az ő éleiére is kihathatna. Holott szörnyen kihathat. Csak most, amikor a csőd az ajtón kopogtat, figyelnek föl nálunk is, mert érzik, hogy a párisi kudarcból nagy baj lehet. Mindenekelőtt: mi okozta a jóvá téteti konferencia csődjét? A francia lapokkal szemben kimondhatjuk: nem Németország „arcát’iansága“ és rosszakarata, hanem a szövetségesek égyenetlenkedése. 1924-ben, Londonban, Dawes idejében, még hibátlan volt az antant egysége, legalább pénzügyi téren és Németországgal szemben. Ma nincs többé egység: a szövetségesek képtelenek közös engedékenységgel olyan jóvátételi frontot teremteni, amelyen a birodalomtól elfogadható pénzösszegek szerepelnek. Ma mindegyik szövetséges féltékenyen figyel a másikra, nehogy véletlenül többet kapjon. Amerika engedje el Anglia tartozását, mikor fölöttébb feszült viszonyban él vele? Miért? Hiányzik a barátság bázisa, amelyen a megegyezés elképzelhető volna. Tehát mindkét hatalom teljes összeget követel, egyik sem enged, s a két summa, a többi •hozzáadásával oly irtózatos összeget jelent, hogy Németország a legjobb akarat mellett sem fizetheti meg. Tipikus esete a szövetségesek egyenetlenkedésének Snowden tegnapelőtti beszéde, mely elsősorban azért jelentős, mert Snowden méltán az impérium Az angol delegáció vezetőiét a Revelstoke-bizottság tegnapi illésének izgalmai után szivszéAiQdés érte — A ma délelőtti illés a halálesetre va!ő tekintettel nem mondta ki a szakítást ás a döntést késeire halasztotta — Kikben masfeiMc § kiutat keresi tárgyalások A francia sajtó szerint Schachta marsai Heti béke revízióját követeli Prága, április 19. Tegnapi számunkban beszámoltunk arról a katasztrófáiig hatásról, amelyet a német jóvátételi válaszmemorandum a párisi jóvátételi szakértőkonferencián keltett. Bejelentettük, hogy a konferenciát ez alkalommal egész komolyan csőd fenyegeti. A szomorú következményekkel járó fiaskó elkerülhetetlen. Azt is megemlítettük, hogy a késő délutáni órákban az úgynevezett Revelstoke-bizottság foglalkozott a német memorandummal és az albizottságban Melchior dr. helyett maga Sohacht dr. jelent meg a német álláspont védelmére. Sajnos, a Revelstoke albizottságban sem sikerült a helyzetet megmenteni. A Havas-ügynökség mindenesetre kissé Uoraian, már délután hat órakor jelentette, hogy a jóvátételi szakértőkonferencia eredménytelenül végződött és a munkákat máris megszakították. A Revelstoke-bizottság megvizsgálta Schacht dr. ellenajánlatait és fölszólította a német delegációt, hogy tegyen kedvezőbb ajánlatot. Schacht dr. mereven elzárkózott az uj ajánlatok elöl és ismételten kinyilvánította, hogy a német válaszjegyzékbe foglalt fix összegek a német teljesítőképesség határát jelentik, amin változtatni nem lehet. Mivel a szövetségesek semmiesetre sem fogadhatják el a tulcsekély és csupán az amerikai adósságok törlesztésére elegendő német jóvátételi ajánlatot, a munkát kár folytatni és a szakértők kéthónapi eredménytelen munka után haza mehetnek — mondja a csődről kiadott első Havas-jelentés. Jólinformált francia körök szerint a Revel- stoke-albizottság ülése rendkívül drámai külsőségek között folyt le. A szövetségesek szakértői egy utolsó d ©marsban az ismert: német annuitás! összegek fölemelését kérték, { mire Schacht meglepő választ adott. Kijelentette, hogy az 1650 millió aranymár- i kás annuitás csak úgy emelhető, ha a szövetségesek közgazdaságilag kamatoztatható kompenzációkat adnak cserébe és ezzel lehetővé teszik, hogy a német birodalom a szükséges összegeket előteremtse. Ilyen kompenzációként a danzigi korridor megszüntetését és a volt német gyarmatok visszaadását jelölte meg. E területi követelések érthető módon bombaként hatottak a szövetséges szakértőkre és később a sajtóra is. Franciaország, sőt Anglia leghivatalosabb orgánumai is Schacht dr. kívánságaiban indokolatlan és merész politikai előtörést látnak s nem kevesebbet, mint a versaillesi békeszerződés revíziójának követelését, ami a jelen körülmények között elképzelhetetlen. A Revelstoke-bizottság esti ülésén tehát a várt tisztulás helyett a helyzet még jobban összekuszálódott, ami az antantsajtó felháborodását a maximumra csigázta. Ilyen körülmények között az albizottság nem tehetett mást, mint megállapította, hogy a német ultimátum elfogadhatatlan és bejelentette, hogy a plénum ma délelőtti ülésén ebben az értelemben referál a konferenciának. Ezzel a párisi jóvátételi szakértő- konferencia sorsa elintézettnek látszott. A zsákuccából nincs kiút. A Havas-ügynökségnek a szakítást bejelentő híradásával eljövendő pénzügyi kancellárjának sziámiit. Szocialista létére pénzt kér, több pénzt kér a jóvátételből, mint Anglia eddig kapott, annyit, mint Franciaország, amelyre irigykedve néz, nehogy Anglia népe megrövidüljön. Mivel Franciaország természetesen kitárt követelései mellett: az áldozat újra Németország lesz. S igy van minden esetben. A szövetségesek külön-külön állítják föl követeléseiket, Amerika egyetlen piculát sem enged, hiányzik a régi háborús „belátó1' testvériesség, s a végösszeg lassan-lassau akkorára nőtt, hogy Németország a megfizetés helyett inkább föláldozza Stresemann bókepoli bikáját és visszavonult. Természetesen e fő-inditóok mellett számos más is szerepel. Tagadhatatlan, hogy a német delegáció föltűnően önérzetesen viselkedett. Sohacht mereven elzárkózott az engedékenységtől s legutóbb annyira ment, hogy területi engedményeket , és gyarmatokat kért az annuitások fölemelésének fejében. Schacht bizonyos mértékben Strese- •mann ellenlábasa, — hiszen Stresemann fölfelé ívelő népszerűségének ragyogása volt az, amely elhomályosította a nagy „szanáló" Sdhaoht népszerűségének fényét — s sziveden tör borsot a külügyminiszter orra alá, ámbár a francia lapok beállítása bizonyára túlzott, amikor Soliachtot diktátort vágyaikkal vádolják. A német delegáció nem tehetett másként, mint aihogy tett s legföljebb magaviseletének fölösleges merevségével vetette el a sulykot Mi lesz most? Németország visszatér a Dawes-javaslathoz, mely bár magas annuitá- [ sokat ir elő, de a transíert a német valuta I épségének jegyében úgy köteles szabályozni és védeni, hogy a német közgazdasági életet baj nem érheti. Több pénzt pedig Németországtól, mint amennyije van, senki sem csikarhat ki, még tankokkal sem. A csődöt mondott jóvátételi konferenciát bizonyára mindenfelé komoly politikai és gazdasági válságok fogják követni, igy Németországban, ahol Stresemann helyzete rendül meg és a jobboldal Locarno-ellenes mentalitása kerül előtérbe a baloldali kormány francia- barát felfogásával szemben; igy Franciaországban, ahol megszűnik a Poinoaré-kor- mány megbuktatásának tilalmi ideje, mely csak a jóvátételi tárgyalások befejezéséig fart s ahol a leleményes Briand ellenségei váratlanul előtörhetnek; igy Angliában, ahol a párisi kudarc döntő jelentőségű Miét a választások kimenetelére, mint az Snowden beszédéből máris kiviláglott. E három hatalom belpolitikai krízis© pedig visszahat Európa valamennyi kisebb nemzetének sorsára; veszedelmes válságot, bizonytalanságod, gazdasági nehézségeket s újabb ellentéteket támaszthat, és a leszerelési, a kisebbségi, a hitelüzleti, a népszövetségi, az orosz, a kereskedelmi, az arbitrázs-szerződési, a békeszerződési kérdések jelentős megváltoztatását okozhatja. A párisi csőd Középeurópára is jelentőssé válik. A segítség? Az egyetlen remény az angol választások ered ni én vében vau, amely el é a párisi kudarc után Európa népeinek figyel-, me még az eddiginél is nagyabb érdeklődéssel fordul. A másik megoldás volna, ha a konferencia megőrizné hidegvérét s haragon, elkeseredésen túl egy utolsó, jószándéku kísérlettel mégis folytatná munkáját Lord Raveleteké váratlan halála intő példa lehet. A nemes lordot bizonyára a kudarctól való rettegés izgalmai ölték meg s halála valahogy szimbolikus egész Európára, mert szinte első jele a csőd dermesztő következményeinek. A mai jelentések szerint Amerika mindent elkövet a konferencia megmentésére. Azt, hogy a ma délelőtti ülés nem volt „záró- ülés", ugyancsak kedvező jelnek foghatjuk föl. A német bankárok kiadták a jelszót: nyugalom és idegek! Talán ez még visszarántja Európát a szakadéktól, amelynek legszéléig tegnap már eljutott. Lfl U FEWn»Sfl.8wrnsiAVfl STÚR-UTCA 7 TELEF. 22-6.7 bmmw——■iniwnm I,,
