Prágai Magyar Hirlap, 1929. április (8. évfolyam, 76-99 / 2001-2024. szám)
1929-04-19 / 90. (2015.) szám
Eperjesi kollégisták ötvenéves találkozója Pap Józsefnek, a budapesti ügyvédi kamara elnökének visszaemlékezései eperjesi diákéveire A legújabb Chaplin a régi é$ mégis uj, mégis a legújabb, meglepő, ehlaplinszerüen derüs-szomoru, érzelmileg olyan, mini egy fény-árny Rembrandt: sötét alapon ragyogó fény, vagy a fényből előtár ánkozó sötétség. Címe fény városa Tartalma: a csavargó Chaplin megismerkedik egy vak virágárusleánnyal a gigantikus ui- chfor gólomban. Sajnálja, vesz tőle virágot. Sőt: összebarátkozjuik, a csavargó és a vak leány. A barátság humuszából szánalom- és könyörületönlözte szerelmi virág nyílik. A leányhoz eddig senki sem volt jó, senki sem törődött vele„ Most egy hang él körülötte, egy idegen férfi érces hangja, amely lágyságba olvad, ha a lány nevét kiejti. A vaJc eleinte nem fogja fel, nem tudja apercipiálni az idegen és szinte megfélemlítő uj értékskálájái a körötte és benne felszakadó világnak. Vak: nem tudja elképzelni, hogy fest az, aki nem Ő, oki férfi és akinek megadatott, hogy varázs- vesszővel feszítse fel a rég megdermedi, rég elhalt női szivet. A csavargó hangja olyan, mint a lágyóbüvölö sípja: a leány megbüvöl- te:i vele tart. A csavargó mindenütt vele van. Este hazakiséri: Sokat beszél neki. Sőt: a csavargó komolyan dolgozni kezd, mert most sok pénzre van szüksége. Igen nagy terv érlelődött meg benne: el fogja vezetni a vak leányt a fény városába, ő lesz a vak leány mesebeli hercege. Visszaadja neki a látást: meg fogja operáltatni és érzi, tudja, hogy a műtétnek sikerülnie kell. Milyen szentimentális: a csavargó és a vak virágárus leány! Még azt a konvenciót is meghagyta Chaplin, hogy virágárusleány, az ezer meg ezer felfalt és feledésbe ment rossz regény minduntalan újra kisértő tdisétipusa, gondolatszegénység és ötlettelenség iskolapéldája. Egy fordulat és ebből az Ötlettelenségből é$ szentimentalii-ásból tragikus egekbe szökken fel Chaplin komikuma. Mily váratlan és igaz fordulat: a vak leányt a csavargó összeharácsolt pénzén megoperálják. A műtét sikerül. Minek kellene emberi erkölcsérzelgés szerint bekövetkeznie? Könnymosolyos happy endnekl A leány azonban meglátja Chaplint, a csavargót. Azaz hogy meglátja a világhírű és kalapnak mondott dinnyét, a még híresebb cipőket, a pálcikát, amely annyi mosolyt, derűt, sírást és mélységes megtérést teremtett —, a leány meglátja a külső Chaplint és elkezd kacagni. Amint ezt a külsőt meglátja, elfelejtette a belsőt, a szívbeli Chaplint, az egyetlent, aki tödődött vele, aki jó volt hozzá, aki elvezette mesebeli királyfi módjára a fény városába. És ime: a fény városában minden sötét és átláthatatlan. A látó leány obbcm a percben vakul meg, amikor látni kezd: megvakul a szive, a lelke, az érzelme mind. Megvakul, műikor látni kezd, sötétségbe borul a sávé és az agya, amikor szemén át meglátja a fényt, a csalás, az érzéki csalódás elemét — ez Chaplin filozófiája egy mondatbap, világszemlélet, nehány szóval és egy mélységesen drámai fordulattól kifejezve. Bámulatos, zseniális, érthetetlen: egy ötlet és a szentimentális novellából nagyvonalú dráma, a kis karcolatból az élet hatalmas portréja lesz. Erősebb a „Cirkusz"-nál, erősebb az eddigi Chaplin- filmeknél. Váratlan, újszerű, bár régi. Megrázó, végérvényesen meggyőző. Ki mondana ellent e filozófia igazának? Mindenki tudja, szive mélyén érzi, hogy ez az igazság. Keserű, mert az érzékek játékából percröl-percre születő és megsemmisülő világ jelenségei kegyetlenül támadják az embert, aki küzd ellenük és vágyik utánuk, elátkozza őket és a halát pillanatáig alázatos rabszolgájuk. A legkeserübb filozófia: a fény sötétségbe borítja, vaksággal veri meg a lelket. Értékeket felforgató tapasztalai: nem a szemen át, nem a szemmel látjuk az igazságot; a szem a hazugságot közvetíti a szívvel, az aggyal- Szegény Chaplin, nagyvilág csavargója, az utca infernójában belebotlott a jóságba és könyörülelbe. Elfelejtette, hogy az élet Icüz- delem, melynek mindenkori győztese az erősebb és nem a jobb. Az öklöt nem lehet szívvel kivédeni; — émelyüő banalitás, a természet évezredes banalitása, amelytől az etikát kereső, mdglyásan hitvalló emberiség minőm fenköllsége dacára sem tud szabadulni. Chaplin zseni. A zseni természetességével nyúl a keze a banalitás tálán. Kezében a „Közismert" igazság fordul egyet és egyszerre a föld százezernyi mozijában ülő milliók azt veszik észre, hogy ismerték ugyan ezi a Chaplint igazságot, de mégis egészen uj. Annyira uj, hogy megrázza a lekeket és a bolond Chaplin ügyefogyott tréfáin mosolygó ábráitokon végigoson egy két könny. Lehet, hogy Chaplin, könnyekig kacagtatja meg nézőit, de j tehet, hogy a könnyezők mosolyognak, mert j szégyelik, sírásukat. Mindegy! Ez a mosoly és j Budapest, április közepe. Mennyi hangulat, kedvesség és szépség van már a tízéves bajtársi találkozókban is! Tiz év alatt elágaznak az életutak, ki erre, ki arra széled el a nagy világban, tiz év alatt szinte fel nem is- merhetően megváltozik a gondolkodás, lassúbb lesz az ifjú lendület és lehiggad a temperamentum. Tiz esztendő már jelentős, idő, majdnem egy k? rszak az emberi életben, hát még ötven. Milyen kevesen érkeznek el közülünk egy ötvenéves bajtársi találkozó izgalmasan gyönyörű pillanatáig. •0" Most is készülnek egy ilyen eseménynek is beillő, érdekes, a múlt csodálatos szépségétől behar- matozott ötvenéves találkozóra. Az eperjesi ősi kollégium 1879-ben érettségizett diákjai gyűlnek össze nemsokára, hogy még egyszer megszoríthassák szeretettel, jósággal egymás reszkető kezét ... Pap József, a Budapesti ügyvédi Kamara nagytekintélyű elnöke áll az élén ennek a nem mindennapi bajtársi találkozónak, a híres nevezetes eperjesi kollégium öreg diákjai megkapták a behívót, .fis el fognak jönni. — Vájjon hányán? 0 Csend van az irodában, a mélfőságos ur Eperjesre gondol vissza, az ügyvédi kamara nagyte- kintiilyil elnöke és a felsőház tagja elfelejt égj érára a sivár jelent és visszaréved a múltba, megélénkülnek, életrekelnek előtte az ősi kollégiumban eltöltött évek emlékei, a tudós professzorok, akik csak a tudománynak és a nevelésnek éltek, a szigorú pede’lus, a történelmi patinával bevont érdekes kirándulások, szivet melengető flörtök, tréfák, bolondságok. Nem is tudja, hol kezdje. Tele van a lelke elfogódottsággal, amikor vissza kell mennie az em- léktemetőbeu ötven esztendőre, hogy felidézze egy pillanatra ifjúságának boldog momentumait. A komoly diákból a magyar közélet egyik vezére lett, olyan mint egy germán óriás, hatalmas széles válla nem roppant össze a kemény küzdelmek súlya alatt, csak a haja lett fehér és ritkuló... Most, a félszázados találkozó küszöbén is olyan derűs optimizmussal, olyan meg nem alkuvóan, olyan megacélozott munkakedvvel jár-kel közöttünk az örökké ifjuságos lelkű Pap József, mintha még mindig ax ősi eperjesi kollégium eminense lenne. 0 — Még mindig csak a legnagyobb őrömmel és megelégedéssel emlékszem vissza, — mondja elgondolkozva, — az eperjesi ágostai ósi kollégiumban eltöltött hosszú időre. Ott jártam két évig az elemi iskolában, ott végeztem a nyolc gimnáziumot és két évig a jogot is ott hallgattam. Egyik tanárom Berzeviczy Albert volt Én mindig szerettem az iskolát, szedettem tanulni és becsültem, tiszteltem nagyon a tanáraimat, akik valósággal atyai barátai voltak az ifjúságnak. Az eperjesi kollégium tanítási rendszere bizony nagyon szigorú volt. Igen nagy súlyt helyeztek ott a latinra és a görögre. Amikor hetedikbe jártunk, már olyan jártassággal bírtunk a görögben, hogy Cornelius Nepost kellett latinból görögre fordítani. De nagy súlyt helyeztek a német nyelvre is. A gimnáziumban az volt a divat, hogy voltak bizonyos napok, amikor még egymás között sem volt szabad másképp beszélnünk, mint németül. Volt egy pénzhez hasonló fémdarab, ezt mindig annak a kezébe vagy zsebébe csúsztatták a diákok, akik megszegték a tilalmat és magvarul beszéltek. Másnap azután azt, akinél a tanár megtalálta a signumot. megbüntette. A büntetés abból állott, hőgy az illetőnek német verseket kellett megtanulnia, vagy német dolgozatot kellett csinálnia, szóval, a büntetés hasznos is volt Vidám lesz és felcsillan a szeme, amikor azokról a felejthetetlen kirándulásokról beszél, ame'yeket osztálytársaival és tanáraival együtt a zborói vár romjaira tett. A megszentelt talajon magyarázták meg nekik Rákóczi Ferenc szabadságharcának célját, okát, értelmét és beléjük csepegtették azt, ez a könny egy metamorfózis kezdete: a gondolat és a velejáró érzés utat tört magának az ezerrétegü életmaszkon keresztül. Ecce genlus! Ugyanis mi sem természetesebb, hogy a virágárus leány nevetni kezd, amint hősét meglátja. Micsoda hős! Ezek a cipők, ez a dinnyekalap a fején, ezek a csám- pás lábak, ez a mindenütt szűk és bő öltöny.... ki ne nevetne rajta? A virágárus leány nem rossz teremtés. Nem jobb, nem rosszabb az emberiségnél: ember. Ezért nevet Chaplinon. Nem lehet róla, hiszen csak most kezd, látni és érzékelni: öntudatra, jutni. Az élet Chaplin jain azok nevetnek legharsányabban, akik végig tapasztalták az életet. Chaplin hiába várja, hogy megkegyelmezzenek neki. öltönytől, cipőtől, bottól és kalaptól nem látják a szivet, a lelket. És ezért néz a nevető távozók után csodálkozó szemekkel. Ezért indul meg mindig uj cirkuszok, uj vírágáruslcányok, uj életek felé tétova és mégis bizakodó lépésekkel. Hivő ember és hite nem szűnik meg soha. Ez a vigasz a keserűségben* Neubmer Pál, hogy a ,.pro patrai et libertate** jelszóban minden honpolgár összes kötelessége benfoglaltatik. 0 A kollégium akkori igazgatója — meséli tovább Pap József doktor — Hazslinszky Frigyes volt, a nagy botanikus és akadémiai tag. Mindig emlékezetesek maradnak számomra azok a kirándulások, melyeket Hazslinszky igazgató úrral tettünk a közeli erdőkben, hogy ott I4en szabad ege alatt hallgassuk az ő gyönyörű és érdekes botanikai előadásait. Szombaton délutánonkint és vasárnap, amikor szünet volt, a nagyobb diákokat kertjébe is meghívta a direktor, de akkor nem botanizál- tunk, hanem együtt kugliztunk vele. Há valamelyikünk, csínyt követett el, vagy hanyag volt az iskolában, igazgatónk büntetésül egy. két vagy három hétre kitiltotta a kuglizásból. 0 Hálásan és hűséggel emlékszik meg Pap József dr. az eperjesi ősi kollégium nevelő hatásáról. A kollégium tanári kara különösen a jellemképzésre fordított nagy súlyt. Volt a kollégiumnak egy önképzőköre, amelyben nemes irodalmi verseny folyt a diákok között. Egyszer az egyik nyolcadls- !a megbirálás végett benyújtott egy verset — ano- nyme. A szerző neve a tanárnál volt lepecsételt borítékban. A bírálók, közlük Pap József, észrevették, hogy a vers egyes sorai ismerősen hangzanak; úgy érezték, mintha már olvasták volna v-lahol. Hogy a valódi tényál’ást megál’apitsák a iiuk, az önképzőkör vezető tanárának tudta és beleegyezése nélkül Budapestre fordultak az öreg Szász Károlyhoz. a nagytudásu püspökhöz. Tő'e kértek felvilágosítást arra nézve, eredeti-e a vers, vagy sem. És Szász Károly megirta nekik, hogy' ki az igazi szerzője a költeménynek. Széleset kacag Pap József, amikor visszagondol a pillanatra, a leleplezés szörnyű percére. Mc! ' a nlagizáíort! 0 Az erkölcsökre különösképpen vigyáztak ötven évvel ezelőtt Eperjesen. Az ifjú titánokat szin- házba csak nagy ritkán engedték a szigorú professzorok. Erre mindig engedélyt kellett kérni az osztályfőnöktől, aki ezt csak olyan darabokhoz adta meg. amelyeket a továbbképzés szempontjából fontosnak és alkalmasnak tartott — Francia bohózathoz, vagy sikamlós operettekhez — mondja kacagva az ügyvédi kamara elnöke — a világért sem volt szabad elmenni. Megint egy aranyos intermezzo. Az eperjesi kávéház és cukrászda előtt padok voltak, amelyeken derűs, szép tavaszi estéken a közönség szokott üldögélni. A diákoknak szigorúan meg volt tiltva, hogy ezeken a padokon grasszáljanak és a wmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmrnmmmm Vérszegény gyermekek igyák a 6 Csizi-vizet, Csizfürdő pedellus esténként mint egy rettenhetetlen és megvesztegethetetlen pandúr végigjárta az uceát és kegyetlenül felirta azokat a diákokat, akiket a cukrászda és a kávéház előtti padokon megcsípett. A tanárok azt hitték ugyanis, hogy a cukrászda előtt a diákok azért strázsálnak a padokon, nehogy rajtaüthessenek a kávéházban vagy a cukrászdában iddogáló társaikon. 0 Uj kép vonul át a méltóságáé ur emlékezetén. — Minden évben — folytatja Pap József, — a templomban vagy az iskola dísztermében úgynevezett deprekácionális ünnepélyeket rendeztünk, amelyeken a nagyobb diákok tartottak szónoklatot erkölcsi, vallási és hazafias témákról. Mint nyolcadista én is meg voltam bízva egyszer, hogy Dessewffy Arisztid, a 13 aradi vértanuk egyike felett emlékbeszédet tartsak. Ez volt első nyilvános szereplésem. A beszéd hevében aposztrofáltam az előttem levő nagy olajfestményt és véletlenül Dessewffy Arisztid grófnak mondottam a vértanút. Az elszólást természetesen nem hagyták szó nélkül barátaim és közbeszóltak, hogy nem volt gróf. Ekkor született meg első riposztom: Volt legalább annyi érdeme, hogy gróf is lehetett volna. Tiszta szívből széleset, egészségeset kacag hoecá Pap József, amikor a távoli múlt ködéből ezt az emléket előkotorássza. 0 Megint más téma. Az alnmneumról beszél Pap József, az eperjesi kollégium egyik legnevezetesebb intézményéről. Az alumneumban ugyanis tizenkilenc forintért kaptak a diákok az egész iskolai év alatt jóizü ebédkosztoL amely levesből, hus- ből, a hús mellé minden másnap főzelékből és oly adag kenyérből állott, hogy az alumnietáknak estére is maradt belőle. A szoMdárizmus fejlesztése érdekében nemcsak a Bzegény diákok vettek részt ezeken az alumneumi ebédeken, hanem a jómódúak is, akik feláldozták időnként gazdag ebédjüket a szülői házban, hogy maguk helyett szegény almunista társukat küldhessék át a jobb ebédre. Szóval cseréltek. Az nJumneumot közadakozásból tartották fenn. A nagyobb diákok a vakáció ideje alatt mint supplíkánsok bejárták az országot és az ágostai hitsorsolcnál gyűjtöttek a kitűnő intézmény céljaira. Abban az időben még a j más folekezetüek is mindenkor szívesen adakoztak, a supplikánsoknak soha nem kellett ürea kézzel távozniok ezektől sem. 0 Én egy barátommal együtt — mondja Pap József erőteljes hangsúllyal. — szintén bejártam gyalog az egész Dunántúlt és gyűjtöttem. Mindig az evangélikus papok és tanítók vendégei voltunk. Tihanyban felmentünk az apáthoz is, aki nagyon szívesen fogadott és ebédre is vendégül tartott ben "Vet. Ebéd után pedig kocsijával küldött el minket a legközelebbi vasútállomáshoz. 0 Milyen más volt az iskola abban az időben, mint ma, pedig a tanárok tudtak nagyon szigorúak is lenni. A karcerben gyakran csücsültek magukról megfeledkezett diákok. Karcer. Milyen ridegen hangzik ez a szó. Pedig nem Is volt olyan rémes. Egy szoba, melyet, börtönnek kereszteltek cl, hogy annál rosszabbul érezze magát benne az a diák, akit idecsuktak, néha koplalással is sújtva. 0 Hazslinszky igazgatóról mond el ezután Pap József egy bűbájos apróságot A direktor nemcsak kiváló botanikus volt, hanem híres matematikus is, aki hitt Lavate.r elméletében. Azt állította, hogy a jó matematikus koponyája egészen más alakú, mint a közönséges halandóké. Volt egy kedves iskolatársam — meséli Pap József —s aki kitűnő matematikus volt. A vizsga előtt az volt az előérzetem, hogy a Carnot-tételt fogják tő'em kérdezni. Gyorsan megkértem barátomat, hogy magyarázza el nekem a tételt, amit ő meg is tett szívesen. Én felfogtam előadását és tényleg a Carnot-tételt kaptam. Kitünően feleltem. Egyest kaj lám. Jó barátom, aki olyan önfeláldozóan segítségemre sietett, híres matematikus létere is csak kettest tudott elcsípni. Tiz évve! Eperjes elhagyása után ez a diáktársam a keleti pá’yaudvaron véletlenül találkozott Hazslinszky igazgató úrral. Mondanom sem kell, az igazgató azonmn! megismerte vett tanítványát és úgy rémlett neki, hogy egy kivá’ó matematikussal áll szemközt. — Le a ka’appal — mondotta nevetve régi kedves tanítványának —, lássuk csak a fejét. — És Házslinszky direktor ott a pályaudvaron késedelem nélkül lavateri alapon nyomozatokat végzett volt tanítványa koponyadudorain, egy perccel később pedig már igv kiáltott fel: — Szervusz Glasner! (Győzött Lavater!) 0 Megint komoly dologról diskurálunk. Az elnök ur elmondja, hogy a kollégium tanárai csak a tudománynak és a fiatalság nevelésének éltek ideális etikai magaslaton. Nyolcszáz forint volt a ma- ximmális tanári fizetés. Ebből családostól csak úgy tudtak szegények megélni, hogy az esztendő minden szakában ugyanazt a köpönyeget viselték és a hideg fokához képest egy, két vagy három gallért kapcsoltak erre bohémesen és emellett „semper serenus et tranquillus** volt mindegyik. A derék professzorok közül már csak egy van most életben. Ludmann Ottó, a görög és német nyelv tudós tanára. Itt lakik Pesten. — Valódi ünnepszámba megy — jegyei meg méghatottan Papp József —, ha felkeressük az öreg urat Schweídel-nceai kis tnskulánirmában vagy pedig, ha ő látogat el hozzánk az öreg diákok társas vacsoráján. Mert az ötvenéves jubileumon természetesen Ludman igazgató ur is kedves vendégünk lesz. Aranyos, hogy milyen nehezen határozza el magát Pap József arra, hogy a hetvenes évek eperjesi diákjainak igazi csinyjeiről, mókáiról éa szerelmeiről mondjon néhány szót. De bármi’yen súlyos egyéniség is, a visszaemlékezés melegsége mégis elébe vetit egy-két képet, melyek erre a kérdésre is választ adnak. De a feleletet gondosan becsomagolja a méltóságos ur. — Az eperjesi diákságban korán fejlett ki a kuttura iránti hajlam. Berzeviczy Albert megalakította a Széchenyi-kört. melyben művészettel és tudománnyal foglalkoztunk, szinielöadásokat rendeztünk. Ezeken a szintelőadásokon a fiatalság is résztvett. Vagy az énekkarban, vagy mint színpadi szereplő. Emlékszem, amikor az eperjesi színpadi szereplő. Emlékszem, amikor az eperjesi színházat felavatták, hetedikbe jártam. Váradi Antal egyik prológusát adtuk elő amelyben a költő jelképezni akarta, hogy a magyarság, a sz\ kság, a németség össze van forrva testvéri egyetértésben és szeretelben. Én egy szlovák su- hancot alakítottam, ö'elkeztem a díszruhába öltözött magyarral és némettel és hazafias költeményeket szavaltunk. Kedves délutánokat töltöttek el a jobbmódu diákok az eperjesi úri famíliáknál, ahol a leányokkal együtt felolvasó estéket és zenei estéket rendeztünk. Az csak természetes, hogy sokszor szerelmi idilíek is fejlődtek ki az ilyen össze jövetelekből kifolyólag. Megremeg a hangja a méltóságos urnák, amikor az életből már elköltözött osz‘álytársairól beszél. Mert bizony nagyon kevesen élnek már azok közül, akik Pap Józseffel együtt járták az eperjesi kollégiumot. Nemes Károly főesperes, Fekete László tábornok. Frank, egy grófi uradalom fő- intézójének a nevét említi csupán és annyit tesz hozzá, hogy a meghaltak között több főispán, költő, Író é* lateiaer volt... ő 0 Most már nincs sok mondani va^ja. Amióta Eperjest határ választja el, már csak kivételesen és ritkán látogat ©1 oda Pap József kamarai elnök ur. — Ismerőseimet már a temetőben kell felkeresnem. De hálatelt szívvel elmegyek ilyenkor mindig az ősi kollégium épületébe és visszaemlékezem arra. hogy ez az iskola milyen sokat tett a magyarságért ée a kultúráért. Vásárhelyi Gynla dr. Csehszlovákia egyetlen szépirodalmi képes hetilapja a Képes Hét megjelenik minden bét csütörtökjén 4 1929 AprSRt 19, péntek.
