Prágai Magyar Hirlap, 1929. április (8. évfolyam, 76-99 / 2001-2024. szám)
1929-04-04 / 77. (2002.) szám
1939 április 4, ceftförffifc. A fasiszta plebi scitummargójára Irta: GYÖRY DEZSŐ RŐihé, március vége. iá választások lezajlottak. * A lelkesedés határtalan volt Éjjel már közölték a sajtó képviselőivel az eredményt. A rend kiíogá&talan volt, semmi zavargás, rend* aüenesség nem fordult elő, este hétkor lezárták az urnákat s éjjelre Róma tudta a végeredményt, összeszámolt elosztott rendbe szedett 8,050.570 szavazatot, amit lezárva dobtak be az urnákba. És másnap a reggeli lapok leszögezik a ple- biscitum eredményét: tiszta választás, a legteljesebb rend és a rendkívüli érdeklődés. Az egyik büszkén a mellére üt: Ide nézz Európa, a fasiszta Olaszország választóinak 90 százaléka tudta kötelességét. Ez olyan arányszám, ami nem csak itt de az egész világon ritka. •fkerea megoldása nem téveestette el hatását A Borgo Mussolinivel tart. A legtöbb „No“-t az a Milánó szállította, ahonnan a fasizmus kiindult. Vezet a nem-mel szavazók élén 23.156 eilen-ezavaxattal. Torinó 7000, Trento 5000, Bologna, Como, Cuaeo 4000-«n felöli nem- cédulát produkáltak. A második oldalon viszont a Jugoszláv parton fekvő elhagyott Zára viszi el a babért: egyetlen egy nemmel szavazója sem volt. A második Bene- vento, ahol 53.000 szavazó közül egyetlenegy szavazott nemmel. A többi mind igennel A lapok sietnek is megjegyezni, hogy Jó lesz felfigyelni a szomszédoknak arra a jelenségre, hogy a határmcntén egységes a fasizmus és Zárában egyetlen „NO" sem akadt. Dalmácia olaszaiban jobban él ma, mint valaha az idetartoxandőeág érzete**. ,■ ,, & Az „II Giornale D'Italia" azt Írja, amit minapi cikkemben én is hangsúlyoztam, hogy ma már tol vagyunk azon az időn, mikor az olaaz né>p a fasizmusban egy politikai pártot vagy oaztá'iyér- dekvédolmet vagy kormányrendszer-kísérletezést lát: ma a fasizmus már a nemzeti aktivitás egységes kifejezése és kifejeződése! Már nem lehet vitakozni, hogy jó-e, nem-e, kell-e, nem kell-e a fasizmus Olaszországnak ét Európának. Meg van. Itt van. Tény. Történelem. És faktor, joni vei számolni kell. m ■» Hogy m egész nem valami régi, hogy itt óriási harcok lehettek, nem is oly sok évvel ezelőtt, hogy a milánói alapítók é6 a körülöttük összegyűlt ée gyakran vérüket is áldozó fiatalság micsoda küzdelmeken ment át, míg ez igy lett, ahogy van, a küzdelembe belevitt hit és hév ée vér, a harc é* az izzadság szaga — ez még epy kis pillanatra visszajött a múltból. A lelkesedésben is ez mutatkozik. A győzelem elkönyvelése. Ée még valamit láttam, amiről megint csak ezt kellett megéreznem: egy napilap első oldalán egy hatalmas tollrajzot, ahol a ,,Sl“-kből álló piramis tetején egy fiatal fasiszta nagyítóval néz le és azt mondja: Még nagyitóval is alig látni a fasizmus ellenségeit, annyira leapadtak. Valami mindenesetre történt. „Augusztus császár ideje óta, aki egyesitetette Itáliát, sosem volt itt népszavazás egy politikai rendszer és egyetlen férfiú fölött. Ez a tegnapi volt csak. Itália történelmében uj etaphoz érkezett « világ". S Mussolini a választás utáni délután áthajtatott •a Quirinálba és „informálta a királyt a választások eredményéről". er A szombati ünnepségek mögött, amik a fasizmus megalapításának tízéves fordulóját ünnepelték tneg déli temperamentummal, tényleg volt tartalom és a pazar formaságok tobzódása mögött volt mag é6 értelem. Legjobban megmutatják a számok; amiket érdemes átnézni ée megjegyezni annak, aki csak némi érdeklődéssel is viseltetik egy or- szág éa egy nép sorsa és dolga iránt. A számokból a kővetkezőket tudjuk meg: A mostani ólasz választásokon a törvény értelmében 9,050.740 össze irt választónak volt joga éa kötelessége választójogát titkos szavazással gyakorolni. A 42 milliós népből, ha tekintetbe vess- szük, hogy a nőknek itt nincs szavazati joguk, elég. A kilenc és fél millió választóból több, mint nyolc és fél millió élt szavazati joggal, tehát mintegy kilencven százalék. Ez a magas százalékszám mindenesetre egyike a legjellemzőbb eredménynek. A nép tőm egek érdeklődését Jelenti a sorsuk intézésében és ha tekintetbe vesszük, hogy a szavazás kötelesség, az állampolgári köteleseégteljesüés magas nívóját mutatja. Még érdekesebb ez a százalékszám, ha megfigyeljük az utolsó tiz év választásainak eredményét. 1919-ben a választóknak alig 30 százaléka, 1981- ben 50 százaléka, 1924-ben 63 százaléka járult csak az urnák elé. A desorganizáció, a háború utáni zűrzavaros állapot, az általános elfásultság, az áldatlan pártviszályok az an: így is fegyelmezetlen olasz népet annyira elvonták, elkedvetlenítették, hogy alig e^duirmada élt szavazati jogával. Most ez a szám megháromszorozódott és a fejlődés idáig szorosan összefügg a fasiszta éra fegyelmet és rendet teremtő munkájával Érdekések a főváros párhuzamos adatai is: Rómában 1919-ben á választók 29 százaléka, 1921 ben 42 százaléka, 1924-ben is csak 45 százaléka szavazott le, míg most ez a szám 84 százalékra emelkedett, & Az összesen leadott 8,650.570 szavazatból arra a kérdésre, hogy jóváhagyják-e á faszlszta nemzeti nagy tanácsba delegáltak névsorát, igennel szavazott 8.506.576. Nemmel szavazott 136498. Semmis volt 6.894 szavazat. A „Sl"-k és a „N0"-k aránya tehát több, mint 06 százalék! Ami azt jelenti, hogy a fasiszta éra a szavazóknak úgyszólván teljes egészét maga mögé tudta fö’oorakoztatni ée tiz esztendő alatt a ma is csak éppen hogy egymillió beszervezett taggal bíró fasiszta-párt a választók millióit egységesen maga mögött tudhatja. A fasiszták 1981-ben még nem mertek önálló pártként részt venni a választásokon, nehogy elárulják, hogy mily kevesen vannak, csak az év végén alakultak meg, mint politikai párt. Ekkor még inkább féltek tőlük, mint tisztelték őket és még nem voltak szalónképeeek. A fasiszta éra hetedik esztendejében pedig már közel tízmillió szavazatot kaptak, akkor, amikor például a nem is legjobb Rómában 98.30 százalék kedvező szavazatra csak 1.59 százalék ellenszavazat esett. Az ut, amit Mussolini idáig megfutott a párttal, mindenesetre egyike lesz a világtörténelem hasonló oldalai közt a legszéditőbbnek és a legtanulságosabbnak, amin öreg tudósok és politikusok évszázadok múlva is vitatkozni fognak. A Fasci alig hét évvel ezelőtt alakult át a szórványos alakulatokból politikai pártlá, amely aztán rövidesen át is vette az uralmat és a kormányzást. Ma már — ez után a szavazás után — a fasizmus nem egy politikai párt többé, de úgyszólván: maga az olasz nemzet és az olasz nép. J01921-ben, májusban, mikor Giolitti kiirta az uj választásokat, a fasiszták a jobboldali nemzeti blokkal szavaztak. A blokk összesen 2,224.000 szavazatot kapott, míg a Popolarik 1,404.000, a szocialisták 1,044.000, a kommunisták 308.000, a republikánusok 118.000, a demokraták 703.000, a refonu- szociaüsták 382.000 és av. uj területek nemzeti kisebbségei 90.000 szavazatit kaplak. A fasiszták a blokkban 35 mandátumhoz jutottak. 1924-ben a Nemzeti Fasiszta lista már megszerezte a többséget: 4 és fél millió szavazata vo't szemben a többi listák összesen 2 és Iái millió voksával. Most másfélszázalék hijján meg van a nemzeti egység: a fasizmusban. .©• Választási apróságokban persze bővelkedett a választási nap. A Duee volt az első választópolgár, aki pont nyolc órakor leadta a szavazatát. Másodiknak Turalí következett. A Vatikáni Városban is kielégítő az eredmény: I klérus „3r~vel szavazott A Quastioo* JtoouMU Az igazság útban van írta: báró WLASSICS GYULA, a felsőhöz elnöke A Pesti Napié húsvéti számából vesszük át * magyar közélet illusztris vezető alakjának alábbi közérdekű cikkét, amely a kisebbségi kérdés legaktuálisabb eseményét a jogász és politikus ki rátett tollával méltatja. Egy percig sem kételkedtem abban, hogy a Nemzetek Szövetsége Tanácsa márciusi ülésének nem lesz más határozata mint az, hogy bizottságot küldenek ki, melynek feladata lesz uj előterjesztést tenni. Tartottam azonban attól, hogyha a kisebbségi kérdés egész komplexumát kívánják felölelni, akkor bőven van alkalom arra, hogy beláthatlan időkig el lehessen huzni a tanácskozást, Hiszen a kisebbségi anyagi és alaki jognak ma már igen jelentékeny irodalma van és mégis még most is ott tartunk, hogy keressük a tökéletes definícióját annak, mit iz kell érteni nemzeti, faji, vallási és kulturális kisebbség alatt, van-e a kisebbségnek jogi személyisége és ha van mik ennek alkotó tényezői. Itt eszembe jut, ha egy uj csillagot fedeznek fel csillagászaink, de nem tudják a csillagrendszerbe beilleszteni, egy csillagász sem tagadja a tündöklő csillái? létét. Mi is nagyon jól tudjuk definíció nélkül ie, melyek azok a kisebbségek, melyek ma szomorú sorsban élnek. Azt is tudjuk, hogy ezeken akarunk segíteni, még pedig sokkal előbb, mig á definjciók elkészülnek. A kisebbségi jogvédelem reálpolitikai nézőpontjának, a gyakorlati ólet követelményének ma már sürgőssé vált kielégítése céljából nem az a kötelessége a Nemzetek Szövetsége Tanácsának, hogy akadémikus kérdések özönével foglalkozzék, hanem az, hogy tegye lelkiismeretes megfontolás tárgyává azt a fontos gyakorlati feladatot, mely reáruházta a nemzetkői garancia megvalósítását, szabad-e továbbra is olymódon kezelni, amiként ezt eddig kezelték? Fentarfcható-e továbbra is az a titkos eljárási rendszer, melyben eddig részesültek a kisebbségi anyagi jogok súlyos sértései miatt emelt alapos panaszok. Most nem annak kell lenni a vezető gondolatnak, hogy az egész világ számára dolgozzák ki aa általános anyagi jogi kisebbségi kodifikációt, hanem annak, hogy a már létező pozitív kisebbségi jég teljes hatályában érvényesülhessen. Érvényesülhessen elsősorban a szerződéses pozitív kisebbségi anyagi jog, mely azonban már igazán csak Írva van, de teljesítve nincs. Az első, amit várhatunk, sőt követelnünk kell a Nemzetek Tanácsától, —- mint amely szervre a nemzetközi garancia végrehajtása bízva van — hogy a nemzetközi garancia valódi életté váljon. Oly életté, melyben a mozgató erő nem az, hogy a kisebbségeket asszimilálják, hanem az, hogy a kisebbségek a maguk nemzeti, kulturális, közművelődési életüket állampolgári kötelességeik keretében zavartalanul élhessék. Véget kell vetni annak a cinikus felfogásnak, hogy az asszimilációt kell inkább szolgálni a Nemzetek Szövetsége Tanácsának, nem pedig azt, hogy kisebbségeknek nyelvükhöz, vallásukhoz, nemzeti sajátságaikhoz való jogaik érvényesüljenek. Joggal és bátran kérdezhetjük, hogy vájjon az asszimiláció kedvéért kötöttek a nagyhatalmak kisebbségi jogvédelmet tartalmazó szerződéseket? A nemzetirtásra, asszimilációra, régi nemzeti kultúrák letípráeára kellett-e a nemzetközi garancia? Ilyen képtelenséget a legerélyesebben csak visszautasítani lehet — nem pedig Mello Franco módjára, pártolni. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy Chamberlain legutóbbi nyilatkozatában nyíltan elítélte azt a felfogást, hogy a kisebbségek beolvasztása legyen a főcél. A Times, mely eddig elég hidegen viseltetett a kisebbségi kérdések iránt, már néhány héttel előbb megjelent három cikkében a beolvasztási célt éles kritika tárgyává tette. Az angol közvélemény keveset törődött eddig a kisebbségek helyzetével. Voltak ugyan előkelő angol tudósok és Alamférfiak, kik megütközéssel vettek tudomást egyes birtok, kulturális és iskolaügyi sérelmekről, de az általános angol polgári társadalom nem igen ismerkedett meg a kisebbségek kérdésével. Most már helyes kerékvágásba jut ott is a kérdés, mert hisz az angol népiélek, mihelyt a kisebbségi kérdés lényegével megismerkedik, nagy szabadságszerető hagyományaihoz képest az emberi és polgári jogaikban gyakran vérigsértett kisebbségek ügyét teljes biztonsággal fal fogja karolni, • •—— ■ Minden paragrafusnál fontosabb az, hogy a kisebbségi jog igazságos védősaelieme legyen az éltető eleme a kisebbségvédelmi jogszolgáltatásnak. Ennek a szellemnek kell az uralkodó eszmének lenni. Nemcsak mindig a kisebbségek loyali- tását kell emlegetni, hanem ioyaiitáet kell tanúsítania minden államnak is, ahol kisebbségek vannak és ahol különösen pozitív anyagi jog őrködik a kisebbségek, a kisebbségi jogok sérthetetlensége fölött. Kell, hogy a kisebbségek is érezhessék államaik részéről a loyaiilás őszinte bánásmódját. Ennek főirányitása pedig egyenesen a Nemzetek Szövetsége Tanácsának a feladata. Innen kell a jó példával előljárni és itt különösen arra hívom tel & figyelmet, hogy a különbenís csaknem a minimumra szabott szerződéses kisebbségi jog értelmezésénél ne az legyen az eredmény, hogy a szűkkeblű értelmezés mindig csak a kisebbségi jogok hátrányára történjék. Ne felejtsék el, hogy az állami szuverénitásnak korlátot szab a kisebbségi anyagi jog. Ezt a korlátozást teljességében úgy kel! értelmezni, hogy erőszakos magyarázatokkal nem szabad kiforgatni a maga értékéből a kisebbségi jogvédelmet biztositó anyagi jogi tételeket. Semmi kétség, rákerül a eor arra, hogy az anyagi kisebbségi jog tüzetes kodifikáció tárgya lesz. Harminc millió kiaebbeég oly társadalmi tényező, hogy a kisebbségi jog már többé el nem tüntethető -a nemzetközi jogélet területéről. ,A tudósok törhetik a fejüket azon, hogy miképpen definiálják a legtökéletesebben a kisebbség fogalmát, de azért definíció nélkül le az élet hatalmánál fogva napról-napra tapasztalhatjuk, hogy mint uj jogi személyiség vonul be a nemzetközi jogéletbe a kisebbség jogi személyisége, összeveszhetünk elméleti okoskodásainkban azon, hogy mik ennek az uj jogi személyiségnek kellékei, de a kisebbségi jog egy uj hatalmas jogrendszerré leendő kiépítése egészen nyilvánvaló. Ennek elég tartalmas kezdete már az a joganyag is, mely a közismert szerződésekben (békeszerződések, külön szerződések, üanepies nyilatkozatok) jutott kifejezésre. Szerződésekben, amelyekben az is ki van mondva, hogy a kisebbségek védelme területén létrejött szerződésekben foglalt rendelkezéseket a szerződő állam alaptörvényéül ismeri el, hogy semminemű törvény, rendelet, vagy hivatalos intézkedés ezekkel a rendelkezésekkel nem lesz ellenmondásban, vagy ellentétben és hogy ezekkel szemben semmiféle törvény, rendelkezés, vagy hivatalos intézkedés nem lesz hatályos. Többször emeltem már fel szavaimat az oly magyarázat ellen, mely szemet huny a kisebbségi jogrendszer kialakulása és különleges jogi helyzete előtt és háttérbe szorítja a kisebbségi jogok loyalisan kiterjesztő magyarázatát, mihelyt az érdekelt állam a szuverénitási jogára hivatkozik. Nemzetközi alaptétel, — mondják — hogy ily esetben mindig a szuverénitás előnyére kell dönteni- Felejtik azonban ezek, hogy a kisebbségi jogokat éppen a szuverénitás túlkapásai ellen állították feL E túlkapások ellen állították fel a nemzetközi garanciák Itt nagyon óvatosan kell kezelni a törvénymagyarázatot. Ha valahol, akkor itt, a kisebbégi védelmet biztosító szerződés szellemében kell a törvénymagyarázatnak megnyilvánulnia — nem pedig a sokszor tökéletlenül alkalmazott szavaknak kell döntő jelentőséget adni. Minden nemzetnek kötelessége őrködni szuverenitása felett, de ha éppen szuverén elhatározással lemondott bizonyos szuverén jogokról, akkor erőszakos gramatikai magyarázatokkal nem szabad a logikus éa sziszt ématikue törvénymagyarázat szabályait egyszerűen nemlétezőnek tekinteni. Nem tartozom azok közé, akik sokat várnak a kiküldött bizottság munkájától Már maga az a tény, hogy az indítványozók közül egyiket eem küldték ki, — sem a német, sem a kanadai delegátust — mutatja, hogy gyökeresebb reformjavaslatot nem várhatunk. A tanácskozási módszer sem vall erre, mert úgy vagyunk értesülve, hogy a Tanács először, mint bizottság fog foglalkozni a hármasbizottság javaslatával és ezután azonnal fog a hivatalos Tanács határozni. Ezt a határozatot fogják szeptemberben a népszövetségi közgyűlés elé terjeszteni. Az természetesen nincs kizárva, hogy a közgyűlés határozati javaslatok stb. formájában a kérdésekkel foglalkozzék - de már a kés* tanácsi határozat fog a közgyűlés napirendjén lenni. D* Mért «gy a márciusi, mint majd • fcéafihfcá I ülésezéseknek nagy erkölcsi hatását nem lehel tagadni. Elsősorban az oly beszéd, melyet StresemanE a márciusi tanácsülésen mondott, igazán oselek- vésszámba megy. Az ilyen beszédnek okvetlen hatása van arra a szellemre is, amely a Nemzetek Szövetségének Tanácsát működésében vezetni fogja. Bizonyos irányelvek fognak győzedelmee- kedni, amelyek a kisebbségi jogok határozott védelmét biztosítják. Igen helyesen az előkészítő munkákból nincs kizárva egyetlen tagja sem a nemzetek szövetségének. Magyarország külügyminisztere ki is jelentette, hogy nagy felkészültséggel memorandumot is elő fog terjeszteni. Bármennyire óhajtandó volna, hogy minél előbb oly jogvédelmet alkossanak, mely biztosítékot nyújt arra, hogy kontradiktónus eljárás előzze meg a konkrét ügynek elintézését, uem hiszem, hogy ez a júniusi tanácsülésben megvalósul. Nem akarnak a döntő körök azzal a — nézetem ezerint tarthatatlan — előítélettel szakítani, hogy az állam szu- verénttásának a presztízsét sérti, ha az állam kisebbségi polgárai saját államaik szerveit nemzetközi bíróság elé idézhetik. Ez teljesen tarthatatlan ósdi felfogás. Gondolják meg azok az urak, kik ezt az előítéletet mint tetszetős jelszót hirdetik, hogy ma már minden jogállam biztosítja a köz- igazgatási sőt alkotmányjogi kérdésekben is állampolgárainak azt a jogot, hogy bíróság vagy ennek megfelelő fórum előtt kereshet saját államával szemben orvoslást. A közigazgatási bíróságok életrekelte idején is találkoztunk ezzel a felületes presztízskérdés előretolásával. Ki beszél ma már erről a közigazgatási bíróságokkal szemben? Ellenkezőleg ma aki röviden akarja a jogállam definícióját megállapítani, azt mondja: Jogállam egyenlő a közigazgatási bírósági rendszerrel. Sok-1* kái végzetesebben rontja az állam tekintélyét az,* ha az állam nyilvánvaló jogsértéseket követhet el, de « sértett állampolgárok előtt gyakran vérlázitó jogsértések miatt az orvoslási ut tarthatatlan presztízse előítélet miatt el van zárva. A kisebbségi jogvédelem területén a lehetőleg sürgős és legelső sorban az égető bajokon segítő procedúrái reform volna helyén, — mert bizony nap-nap mellett értesülünk a kisebbségi állampolgárokat mélyen sujtó intézkedésekről. Nem várhatunk sokat a kiküldött bizottságtól — de amire bizton számíthatunk, ez az, hogy jövőre nem lehet titkos eljárással intézni el az ügyeket. A nyilvánosságot követelik már legkonzervatívabb elemei is a Tanácsnak. Kevés reményem van azonban már arra, hogy a külön kisebbségi bizottság a mandátum bizottságok mintájára már most szerveztessék. Az igazságos, a helyes kisebbségi jogvédelem érdekeinek mégis nagy szolgálatot tett a márciusi tanácsülés, mert a világ figyelmét a kisebbségi kérdésre irányozta. Stresemann beszéde, mint már emlitettem, cselekvésszámba megy és ne felejtsük teljes elismerésünket kifejezni az angol külügyminiszter iránt, ki okos nyilatkozatával azt hiszem végleg eltemette azt a szerencsétlen elvet, hogy a kisebbségi védelemnek az asszimiláció, a felszívás volna a feladata. Nem teszünk le * reményről, hogyha nem is egyszere, de lépésről-lépésre érvényesülni fognak azok a perjogi követelmények, melyek nélkül ma teljesen megnyugtató p. jcedura el sem képzelhető. E téren nagy irodalom éa kész tervek állanak rendelkezésre, a presztízskérdés is majd. a jog és igazság követelményei elől úgy fog háttérbe szorulni, mint — hála Isten — az angol külügyminiszter háttérbe szorította az asszimiláció jogfosztő elméletét, Az igazság itt is útban van. A hatályos jogvédelem azonban — ismételve kiemelem — már a sürgősség jegyében áll. Nem szabad megengedni a világ közvéleményének, hogy a kisebbségekkel úgy bánjanak továbbra is, mint ahogyan eddig bántak. Fel kell ébredni itt is a világ közvéiemé nyének. Elmozdították Zágráb rendőrfőnökét Zágráb, április S. Sohiegel fasz^rke^íő gyilkosa inak még mindig semmi nyoma sincs- A* eredménytelen nyomozás miatt Vrabovics rendőrfőnököt felmentették állásából és helyébe Bedekovicsot, a belgrádi belügyminisztérium osztályfőnökét nevezték ki. Az alantas rendőrtisztek körében is igen sokat nyugdi- jaaüuk, Ültetve AtUatyeztak. 5
