Prágai Magyar Hirlap, 1929. április (8. évfolyam, 76-99 / 2001-2024. szám)

1929-04-04 / 77. (2002.) szám

2 ♦B^^-MActeaR-HTpgciflP 1&9 Április 1 csfl tartok A kommunista párt tagjai leteszik az önkormányzati testületekben vállalt hivatali funkcióikat? A Komintern táviratban rótta meg Bólén és lilék képviselőket a pártdirektórium cserbenhagyá- sáért—Változatlan a helyzet a kommunta párt és a vörös szakszervezeti központ harcában > ............................................................................................................ hogy Aurtea Chamberlain é# Miiesolmi áa- láSkotásának nem kell különös politikai jelentőséget tulajdonjtani, ámbár tagad­hatatlan, hogy a két államférfin találkozá­sa alkalmával érintette az összes függő kérdéseket. Párás, április 3. A párisi lapok nyugodtan és minden fölösleges izgalom nélkül kom­mentálják Mussolini és Chamberlain firen­zei találkozását. Paris és London viszonya oly jó, hogy az olasz-angol találkozás sem­mi-esetre sem zavarhatja meg. A lapok bréooyoera vesztik, hegy Flérene- ben elsősorban Olaszország balkáni poli­tikájának kellemetlen oldalait akarták ki­küszöbölni s Chamberlain felvilágosítást kért egy-két olasz akcióról. A félhivatalos Petit Párisién szerint Chamberlain az an­gol választások küszöbén nem kezdemé­nyezhet semmiféle nj politikát és a talál­kozóin is a függő kérdések személyes és nem kötelező megvitatására, tehát puszta elvi eenmeeserére kellett szorítkoznia London, április 3. A Daily Telegrapih újabb jelentése szerint a két államférfin a firenzei találkozón elsősorban a német jó­vátétel ügyét vitatta meg. Ebben a kérdés­ben is egyezik a két hatalom álláspontja, kivéve egy pontot. Mussolini ugyanis kijelentette, ha a né­met jóvátételek Olaszországra eső kvótá­ját leszállítják, akkor Olaszország szövet- ségkörí adósságát is megfelelő mértékben le k«H száltttani. A francia sajtó véleménye szerint miméi kedvezőbb a viszony London és Róma kö­zött, annál könnyebb Páris és Róma meg­egyezését előkészítem, mert a Párisiből Ró­mába haladó trt ma mindig Londonom ke­resztül vezet. A Petit Párisién szerint a francia diplomácia legközvetlenebb feladata Olaszország és Franciaország teljes kiegye­zésének elérése. Az Echo de Paris Bethlen és Mussolini találkozáséról Paris, április 3 .Az Éeho de Paris római tu­dósítójának jelentése szerint Bethlen lát­ván gróf magyar miniszterelnök, aki né­hány nap óta Olaszországban üdül, a kö­zeljövőben Rómában találkozni fog Mus­solini olasz miniszterelnökkel. A duee és az angol külügyi államtitkár hétfői talál­kozója utón Bethlen és Mussolini találko- zásának különösen nagy jelentősége plesz. A francia lap tudomása szerint Magyaror­szág é« Olazzerezág viszonya az almait hó­napok alatt még az eddiginél is szorosab­bá rák e igy a közeli találkozó komoly politikai eseményként számíthat. Bethlen és Mussolini találkozása után Grandi olasz külügyi államtitkár Tiránán á< Budapest­Prága, április 3. A kommunista táborban változatlanul válságos a helyzet. A Hais- csoport pozíciója megerősödött, mivel a nemzetközi szakszervezeti szövetség elnök­ségének vasárnapi ülésén Hais összes indít­ványait elfogadták. Az elnökség elhatározta, hogy a jelenlegi helyzeten semmit sem vál­toztat, a szövetség kongresszusát április 15-ére sem hívja egybe, mint azt a párt­ái rektóriuim kívánja, hanem előbb rendet teremt a szövetség gazdálkodásában és szervezetében. A Hais-csoport hajlandó a kommunista párt minden tagozatával együtt dolgozni, de azt kívánja, hogy a „pollbüró" vonja vissza határozatát, amellyel a szövet­ség élére uj, úgynevezett „kollektív" veze­tőséget állított, ne avatkozzék bele a szak- szervezeti dolgokba, szüntesse be a „Rndy DeJnik" megjelentetését. - A vezetőség véle­ménye szerint az orosz nemzetközi vörös szakszervezeti bizottság nem illetékes békél­tető tárgyalásokat folytatni a políbüró és a szakszervezeti szövetség között. Eddigi ma­gatartásából kitűnik, hogy teljesen a pol- bűró mellé állt, éppen ezért a Hais-csoport a közvetítő bizottság ösz- s»es javaslatait és indítványait elutasítja. A vezetőség azt kívánja, hogy a szövetség kongresszusa előtt rendkívüli kommunista pártnapot hívjanak egybe, mely uj párt- elmökséget, polbürót válasszon, a Rudé Prá- vo pedig- vonja vissza összes sértéseit, me­lyekkel a Hais-osoporiot illette. A szakszer­vezeti vezetőség egyúttal elhatározta, hogy azt a hét szekciót, amely állást foglalt a szakszervezeti ^Követség mai vezetősége ellen, azzal fogja büntetni, hogy ezen szek­ciók valamennyi funkcionáriusát felfüg­geszti állásából, ne oteáSk a útját talán Varsóig folytatja, azaz meglátogatja valamennyi olaszbarát középenrópaí államot. Olaszország a ró­mai lengyel követséget nagykövetségnek ismerte el » «* aa udvarias tett Olaszor­szág ég Lengyelország diplomáciai viszo­nyát rendkívül kedvezővé és barátságos­sá tette. mert olyan ügyekbe avatkoztak, amelyekre' a szakszervezeti szövetség vezetőségétől nem volt felhatalmazásuk. A polbüró és a szakszervezeti szövetség közötti harc következményei máris érezhe­tők magában a pártban. Északmorvaország* bán már egybe sem hívhattak kommunista pártülést, mert a munkások tömegesen bejelentették ki­lépésüket. A polibürónak nagy gondot okoz a 26 kom­munista törvényhozó ellenzéki állásfoglalá­sa. Az ellenzéki csoportot Bólén és Jilek vezeti. A két képviselő tegnap a moszkvai kom­munista I n tér náci ónál otői sürgönyt ka­pott, amelyben a komintern elnöksége érthetetlennek és hallatlannak minősíti Bólén és Jilek magatartását és felszólítja őket, hogy határozottan és minden felté­tel nélkül támogassák a csehszlovákiai kommunista pártot a Hais-csoport elleni harcában. A moszkvai nyomásra a huszonhat ellen aé- keskedő törvényhozó közül egyesek már vissza is vonták aláírásukat az ellenzéki ha­tározatról, Többek között Koutny, Sehnalová és Haanpel szenátorok is a visszavonulók között vannak. A harc tehát még egyre tart s úgy látszik, a kommunista pártban még sokáig nem lesz nyugalom. Az ellenzéki csoport hivatalos sajtóorgá­numa. a Rovnost hevesen támadja a párt mai vezetőségét. A lap szerint a pártvezető- öégbe 1924 óta iisimeretlien, rejtélyes múltú emberek kerültek be. A párt mai vezetői: Gottwald, Fried, Girttmann, Sláneky, Ko- pecky ée Reimaon. GottwaM a háború alatt igen szigorú őrmester volt, 1922-ben a Beez-. tercébányán megjelenő kommunista Pravda Ohudóby kiadóhtvatali vezetője volt, majd Rut lkára került. Gottwald vezetése alatt százezer koronát fogadott ©1 * lap a kor­mány gabonaalapjátől. A botrány kipattaná­sakor Verosik titkárt függesztették tel állá­sától, GottwuMot ellenben előléptették. Fried Kassán a forradalom után magyar „irredenta" magaviseleté miatt internálva volt. A szociáldemokraták kiszabadították és ekkor kezdett csak a komámraizmussal fog­lalkozni. Tassig akkori képviselő népszerű­ségét igyekezett aláásni, 1925-ben tagja volt annak a delegációnak, amely Moszkvába ment. Ott megismerkedett Kun Bélával, annak barátja és exponense lett. A többi vezető is ilyen jelentéktelen fiatal­ember, akik, amint ezt a P. M. H. már hó­napokkal ezelőtt is bejelentette, a kommunista pártot a „tisztogatás" jel­szavával egy jelentéktelenebb szám erejű, de forradalmibb szellemű csoporttá akar­ják átszervezni. Az a tervük, hogy a kom­munisták sem a közigazgatásban, mint községi bírák, sem pedig a törvényhozó testületben aktive ne vegyenek részt, csu­pán az ellenzéki figyelők szerepét játszók. A mai vezetőség nem fektet súlyt arra, hogy a pártban millióé tömegek legyenek meg­szervezve, hanem azt akarja, hogy csakis „megbízható" elemek álljanak a vezetőség rendelkezésére s ezek az elemek adott pil­lanatban vakon végre is hajtsák a vezetőség rendelkezéseit. Egy görög kolostorból elraboltak 100 millió drachma értékű relikviát Atkán, április 3. óriási méretű betörést hajtottak végre a pefépomeaoszi Hagia Lava nevű kolostorban, aibol a görög szabadság­harc legértékesebb emlékeit őrzök- A , tól- vájbanda mintegy százmillió drahma értékű relikviát rabolt el a kolostorból. A zsák­mány .körött van Nagy . Katalin evangéliuma, amelyet 1200 szebbnél szebb gyémánt diszit, továbbá a görög szabsághare híres vezéré­nek, Gramos püspöknek drágakövekkel éke­sített arany püspöki süvegé A rendőrség nagy enéílyéá kezdte meg a nyomozást és a vakmerő betöréssel a kolostor egyik elbo­csátott alkalmazottját és két pásztort gyanú­sítanak. A három gyanúsított embert letar­tóztatták. ..... . A fkétzáras ajtó üTIbe j>oor wwittk Ifire fezen Xocfts Trtfl .* £dúm Wailace. (38) — öt már nólaan van, a hátralévő kettő percek nzulva les® a birtokomban. Staletti halott. Az ön sorsa, Mr. Havelock, meg van pecsételve. Havelock kétségbeesett mozdulatot tett, mintha ki akarná ragadni a kulcsokat a de­tektív kezéből. Egészen esztelen kísérlet lenne, ezt rögtön be kellett magának is •Mtnia. Most egyszerre összetört. Feje hirtelen nyakába esett, tagjai megmerevedtek, mint­ha fából volnának. A levegő sipogva szaladt ki tüdejéből. Ez az állapot egy pillanatig tartott. Azután felegyenesedett, kezeit ösz- szetett© és kialudt fényű szemeit még egy­szer Dick felé fordította: — Bilincseljenek meg! Tudom, hogy mi­kor vesztek el egy játszmát. Ezt a játszmát pedig alaposan elvesztettem. Ajkai bezárultak. Dick, aki figyelmesen nézett rá, jól tudta, hogy a végig, a keserű és ennek az ember szörnyetegnek számára mégis enyhe végig, ezek az ajkak többé nem fognak kinyílni. 31. —‘ Hót kulcs . , . Hét kulcs . . . mondotta Diók elgondolkodva, amikor Sneed kapitány­nyal korán reggel kiment a Seltordak sírjá­hoz. '-- Tehát egy volt Codynak birtokában, Mire. Oodymál volt a második, Sírva kertész őrizte magánál a harmadikat. Havelock és Staletti volt az összeesküvés vezére, őnáluk volt a lobbi négy’ .. . öt már nálunk van, — mondotta nem bán megelégedéssel Sneed. — Igen, öt már nálunk van. És ha Staletti holttestét kihúzzák a tóból, kinyithatjuk a ti­tokzatos sirkamrát. Még egy árát kellett várakoznánk, akkor a mentőtársaság emberei a kőfejtés irányából három letakart koporsóval tértek vissza. Tóm Cawler lehajtott fejjel lépegetett fivérének koporsóíja mellett. Dick egy pillanatig feltár, tóztatta és szelíden igy szólt hozzá: — Nagyon kérem, kedves Tomy, látogas­son meg engem. Mise Lamsdown személyesen szeretné önnek megköszönni önfeláldozását, amellyel igazán hőstettet vitt véghez. Jövője miatt,pedig‘ igazán ne legyenek gondjai! Biz­tosíthatom, hogy igen jól gondoskodnak ma­gáréi. Tóm Cawler némán bólintott, görcsösen megszorította Diók kezét és eltűnt az erdő­iben. Diók tehát senkinek sem tett említést ar­ról és soha senki sem fogja megtudni, hogy Staletti már a mélységbe való lezuhanás előtt ihalott volt. Az egyik mentő, aki átkutatta Staletti holt­testét; amikor a vízből kihúzták, két különös alakú kulcsot nyújtott át Dickmék. Dick elsőnek szállott alá a kripta meredek ■lépcsőin. A harmadik sarkamra ajtaja nyitva állott. Közepén egy négyszögletű lyuk ásított. — íme, itt van az alagútnak a bejárata, amely a domb alatt végigvezet, elvisz egészen a kastélyig é6 ott a kandaléba torkolik. Ez a szoba volt valószínüleg. a hatalmas ősi vár­kastély egyetlen helyisége, amelyet Selford lordnak meg volt szabad látogatnia, de csak éjszakának idején, amikor mindenki alszik. Staletti valószínűleg kezdettől fogva igy küz­dötte le honvágyát és mert Selford lord mind­végig gyermek maradt érzületére nézve, ak­kor is, amikor óriássá nőtt, nem tűrte ©1, hogy szomorú életének ezt az egy sovány vigaszta­lását elrabolják tőle. A gyermeki lélek ma­kacs és akaratos és Staletti éppen ezt a gyér­nek! lelket akarta állandóan fentartani kél ' szerencsétlen áldozatában. — Amikor Staletti Miss Lansdownt egy pillanatra magára hagyta, akikor Selford lord éppen a kastélyban tartózkodott Amikor a doktor észrevette, hogy Sybil megmenekült, tudta azt is, hogy rövidesen találkozni fog ve­lünk. Johnny még nem tért vissza a véres munkából, Selford lordért elmenni már nem volt ideje. Azonnal elhagyta tehát a kriptát, haza sietett és az összes kompromittáló Írá­sokat megsemmisítette. A két gyámoltalan óriás gyerek Tóm Cawlerrel ebiben a kriptá­ban rejtőzött el. Valószín üteg őrséget tartott Tóm, mig a két óriás újból a kastélyba lopő- zott, hogy a gyerekjátékokat, egyetlen kin­csüket magukkal hozzák. Ekkor riasztotta el őket ön, Sneed inspektor. Az inspektor még most is vörösre vált arc­cal brammogott, hogy erre a baklövésé emlé­keztették. A két detekitív most kilépett a hármas kam­rából. Végighaladok a hosszú folyosón, amely­nek két oldalán a tizennyolc Selford szikla­falba vágott síirürege helyezkedett el. Megál­lották a folyosó végén, a huszonegyedik kam­ra súlyos ajtaja előtt. Kulcsot kulcs után du­gott Diók a megfelelő nyilasokba, a zárak éles nyokrgással pattant tel. Amikor a hete­dik zárt is felnyitotta, az ajtó lassan megfor­dult sarkai körül. Dobogó szívvel állottak ott. A rejtély meg volt oldva már előttük, de mégis a sarkamra felnyitása tetőzte be munkájukat, amelynek sikeres befejezéséért életűket is annyisaor vetették kockára. Tudták, hogy a teljes bizo­nyosságot fogják itt megtalálni, azt a bizo­nyosságot, amely a bűnszövetkezet egyetlen még életben lévő tagját és vezérét a megér­demelt bitóra juttatja. Jeges, dohos levegő ütötte meg őket, ami- koT beléptek a kamrába. Teljesen üres volt, csak az egyik oldalt vágott üregben állott egy kőurna, amelyet Dick már az első alkalom­mal megfigyelhetett, amikor Havelock Fel­nyitotta a kémlelő lyukat. Dick az urnához lépett és felemlte annak nehéz fedelét. Az urna al ján egy lapos aoólszekrénybe volt. Kivették és kimentek a szabadba. Gon­dosan lezárták a kriptát, amelybe legközelebb most már csak a vizsgálóbíró lép, gyors lép­tekkel haladtak végig a parkon. Egy pillana­tig megállották a kastély füstölgő romjainál, amelyet a tűzoltók még mindig hatalmas viz- sugarakkal fecskendeztek, azután a portás­házba siettek. Kis időbe került, mig a szek­rényke tetejét felfeszitbették. összegöngyölt papirostekercset találtak benne, amelyet ki- göngyöltek és íme, egy irka volt az, olyan egyszerű irka, aminőt az iskol á sgyermek ek használnak a betűvetésre. Oldalait süni sorok borították. A két férfi rögtön felismerte Cody kézírását. — ő volt tehát a bűnszövetkezet jegyzője, — jegyezte meg Dick. — Olvassa fel, kérem Dick, — mondotta Sneed. — ön jobban éri a kibettizéshez, mint én. v j Diók Mariim most felnyitotta az első oldalt és elfogódott hangon kezdett bele a hétzáras ajtó különös történetének felolvasásába. 32. „Ez a kézirat Henry Colstou Bertraintól, aki Bertram Codyuak nevetni magát, szárma­zik s mindazon egyének tudtával és beleegye­zésével jött létre, akik nevükkel alájegyezték az okmányt. Az okmány elkészítését 1-003 március negyedikének éjjelén határozták el, abból a célból, hogy megakadályozzák, hogy felfedezés esetén az aláírók egyike társainak terhére magát kimentse. Gregory Visoount Selford 1900 november 14.-én halt meg. Egész életében különc volt, de különös szokásai a halála előtti utolsó években annyira fokozódtak, hogy arra a rög­eszmére jutott, miszerint összes birtokait készpénzre váltja és a pénzt abban a krip­tában rejti, el, amelyben családjának alapítói temetkeztek és amelyben ü is pihenni akart. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents