Prágai Magyar Hirlap, 1929. április (8. évfolyam, 76-99 / 2001-2024. szám)

1929-04-13 / 85. (2010.) szám

!W> Aptflh H, wtet ‘PRSGMMaCíÍARHIMi^ 5 Amszterdamban, hatvanegyéves korában meghalt Scharf Móric gyémántköszörüs, a tiszaeszlári vérvádper koronatanúja Szegénységben, ietjes visszavonuttságban élte utolsó éveit a lelkiismeret- ktrdalásohtól gyötört ember — A nagy per utolsó fejezete JjBMsferdam, április 12. A szürke bérház negényenen berendezett lakásában tegnap egy 61 éves, elnyűtt, össze roppant és megko­pott öreg ember hunyta le örök álomra a nemét Évtizedek éta élt zárkózotton, a legnagyobb visssavonnltságban ©z a kopott öreg em­ber, akiről közvetlen szomszédai sem tud­tak többet, mint ho^y a gyémántköszörüs- mesterséget folytatja és keresetéből alig |at többre, mint a betérő falat kenyérre. Látogató csak nagyritkán kopogtatott az öreg gyémántköszörüs ajtaján z ha mégis fölkereste ralaki, agy as nem ro­kon, barát, ragy ismerős volt, hanem ma­gyar újságíró, aki ssemtöl-szembe akarta látni Amszterdam magyar nevezetességét: Seharf Móricot. fiz a név egy időben a legtöbbet emlegetett név volt Magyarországon egy tiszavidéki köz­ség, Tiszaesztár mellett A nagy vérvád pór emlékét Idézi ez a két név, egy pőrét, amely 1882-ben és a* utána követ­kező években lázban tartotta az egész ma­gyar közvéleményt Ma már a múlté ez a pör minden előítéletével, babonájával, tömeglé­lektani kuriozitásával együtt, Eötvös Károly dr_, a tiszaeszlári zsidók vé­dője és minden idők egyik legnagyszerűbb magyar kriminalista ügyvédje azonban a bünpör egész komplexumát átmentette a száraz históriai adatszernségből az irodal­mi halhatatlanságba. A nagy porról írott háromkötetes könjrve, amely riportnak, kriminalisztikai, tömegpszi- hológiai tanulmánynak épp olyan jelentős, mint amennyire páratlanul, regényesen iz­galmas olvasmány, megismertette a követke­ző generációkat a tiszaeszlári pör minden részletével és politikai hátterével Eötvös Károly könyve ismertetett meg ben­nünket a tiszaeszlári pör koronatanújának, Scharf Móricnak személyével is. A 14 éves tiszaeszlári zsidó fiúcska állott 18824>en és 83-ban a nagy bünpör közép­pontjában. Az ő tanúvallomása adott fegyvert a vizs­gálati hatóságok és az államügyészség ke­zébe a bünpör nvole vádlottja ellen, akik­nek bűnéül rótták, hogy Solymosi Eszter szolgálóleányt a tiszaeszlári zsidó hitköz­ség imahásában meggyilkolták s vérét vet­ték, amit rituális célra, pászkasütésre hasz­náltak föl. A nagy bünpör részletei annyira közismer­tek, hogy fölösleges bővebben foglalkozni velük. Solymosi Eszter keresztény cselédleányt a zsidó kereskedő boltjába küldte gazdája bevásárlás végett. A leány nem tért vissza s hasztalan tették tövé a falut és az egész környéket, sehol sem akadtak a- nyomára. Nemsokára suttogni kezdték a faluban, hogy a leány eltűnésének időpontja s a közelgő zsidó husvót között va­lamilyen összefüggés van. Rövid idő múltán akadt tana, aki látni vélte, hogy a község zsidó hitközségének metszője, az öreg Seharf beszélgetésbe elegyedett a cseléd­leánnyal, akit elhívott magához. A csendőrség egy-két ingatag tanú vallomá­sa alapján bevezette a nyomozást, amely tüs­tént határozott irányt vett a gyanúsítottak: a zsidó hitközség tagjai ellen. A vérvád gyanúja először csak lappangva terjedt, későb bíobot vetett és elborította az emberek lelkét. Most már több tanú is jelentkezett s a lakos­ság nyugtalanságára való tekintettel, külön vizsgálóbiztost küldtek ki a nyomozás veze­tésére. Kritikus fordulatot adott a nyomozásnak Scharf metsző 13 éves fiának, a kis Scharf Móricnak tanúvallomása. A csendőrök vallatták és a gyerek riadtan és megfélemlítve vallott. Elmondta, hogy látta, amint a cselédleányt édesapja többek kíséretében beviszi a templomba és a kulcslyukon át belesett. Látta a kést, szem­tanúja volt a gyilkosságnak és annak, hogy a leány vérét egy tálba eresztették. Ez a vallomás döntő súllyal bírt. A gyanusi- lottakat letartóztatták és a nyíregyházai tör­vényszék fogházába szállították. Eötvös Károly könyve a továbbiakban rész­letesen beszámol azokról az eszközökről, me­lyeket a nyomozás sikere érdekében váloga­tásnélküli szigorral alkalmaztak. Elmondja, hogyan kapott megbízatást a védelemre és mennyi nehézséget kellett leküzdenie, mi­lyen fáradhatatlan erővel kellett magánuyo- moznia, hogy a hivatalos vizsgálat adatait el­lensúlyozz;!. A védelem lépésről-!epésre ha­ladva döntötte meg a gyanú alapjául szolgáló adatokat, bizonyítékokat és föltevéseket. Eötvös Károly az orvostudománynak és a törvényszéki orvastannak akkor ismert egész idevonatkozó irodalmát áttanulmányozta, hogy fölhasználja a Tisza vizéből kifogott női holttest agnoszkálásánál. Ez a holttest a Solymosi Eszteré volt és mint később kétségtelenül bebizonyosodott, a leány meghasonlásában öngyilkosságot követett el. A nyíregyházai bíróság a közvélemény pél­dátlan izgalmának hullámverésében tárgyalta a nagy vérvádpört, amely valamennyi vádlott fölmentésével végző­dött. Scharf Móric, a koronatanú, a fötárgyaláson is hfi maradt vallomásá­Páris, április 12. A Journal madridi jelen­tése szerint tegnap egy, a Zenepalotában tar­tott filmelőadás alkalmával heves tüntetések­re és verekedésekre került a sor és ezek miatt az előadást félbe kellett szakítani. A tüntetők összetűztek a rendőrökkel is s az ösz- szecsapás következtében többen megsebesül­tek. A tüntetés az uccán is folytatódott, úgy­hogy a rendőrség három diákot letartóztatott. „ A sztrájkoló diákok központi bizottsága az egész ország területén manifesztumot ter­jeszt, amelyben azt ajánlja a diákoknak, hogy engesztelhetetlen magatartásukon to­vábbra is változatlanul tartsanak ki. Újabb incidensekre került a sor tegnap este a Castelelna-téren. Valié Inelen regényírót tegnap ismét letartóztatták, mert megtagadta, hogy megfizesse azt a pénzbüntetést, amelyet egy a jelenlegi spanyol kormányrendszert kri­tizáló cikke miatt rárótták. A közoktatásügyi miniszter Primo de Rive- rával folytatott tárgyalása után a sajtó képvi­selőinek kijelentette, hogy az összes egyete­meken nyugalom uralkodik. A lap azonban az intejuhoz hozzáfűzi, hogy Egy előkelő aradi magyar publicista i tollából kaptuk as alábbi cikket, amely találóan jelleműi as erdélyi magyarság változatlan helyzetét: Egy néhány hót előtti cikkemben azt Írtam, hogy a márciusi Genf után tavaszi rügyezés van kisebbségi életünkben. Az önérzetnek, a harci kedvnek, a nekibátorodásnak bujább jelentkezése. Mikor a világ lelkiismerete mozdulni kezd, mikor a külföld minden felelős elméjének keresnie kell a kisebbségi kérdés immár égetően sürgős megol­dását, az erdélyi magyarság is jelt fog adni külön feltámadási igényéről, ösztönös érzésem nem volt alaptalan. Egyszerre megpezsdült a kisebbségi dermedtség: a megkövülés olvadni kezd. Meg­történt az a határtalan jelentőségű fordulat, hogy a Maniuék szakadatlan igéretzápora unalmassá és értéktelenné vált a legthivöbbek előtt is. A mézes­mázos szavaktól megcsömöriöttünk; mindegyik úgy rohadt meg lassan, mint a cseresznyefáról lehullott hiábavaló virág. Az erdélyi sajtó és poli­tikai. képviselet mind keserűbben kezdett tűnődni azon, hogy a szavak, ígéretek árvizéből miért nem dugja ki a fejéi a legparáuyibb cselekedet se? Minden küldöttség és emlékirat azzal a vá­lasszal tért vissza, hogy csak egy kis türelem még, ha majd a kölcsöoszerzée óriás munkájának vége lesz, a kisebbségi követelések teljesítésének sora következik. Már el is feledtük, bogy kölcsönt kaptunk, már javában fizetjük miatta a felemeli adókat, illetékeket és egyéb megterheléseket, azonban a kisebbségi jogok rendezésének még halvány nyoma sincs. A liberális uralom végén már készen volt a nyil­vánossági jog visszaadása a fontosabb felekezeti tanintézetének számára és az uj kormánynak csak egy rendeletéi kellőit volna megfogalmaznia róla, de még mindig nem vette a tollat kezébe. Gyere­hoz, amellett erősködött, hogy ő látta a ri­tuális gyilkosságot. Eötvös Károly bravúros védői teljesítménye azonban eldöntötte a pör sorsát. A fölmentő Ítélet után a közvélemény még sokáig nem csillapodott le. A koronatanú, a kis Scharf Móric nem maradhataott eddigi környezetében és nemsokára eltávozott az ország területéről. A család megszakítót vele minden érintke­zést s a fiú egyedül bolyongott a nagyvilágban, mígnem Amszterdamban telepedett meg. Odahaza nem tudták tartózkodási bolyét és a diákok agitációja szemmelláthatólag nö­vekvőben van. Granadában és Saragosában az egyetemi hall­gatók éles nyilatkozatot adtak ki. Rektoraikat kifütyülték, sőt rájuk is támadtak s tettleg bántalmazták őket. Barcelonában, ahol az egész közvélemény lázas izgalomban van, a diákság hasonlóképpen hatalmas tüntetéseket rendez. Az egyetemi diákszövetségek hivatalos he­lyiségeiben rendőri vizsgálatot tartottak és ez alkalommal számos kommunista tenden­ciájú röpiratot koboztak el. Két diákot és egy"egyetemi tanárt letartóztat­tak. A kormány április 14-re mindenütt nagy ünnepségeket rendez, hogy ezek kifejezés­re juttassák a lakosságnak a jelenlegi rend­szerrel való megelégedettségét Nagy előkészületeket tettek, hogy ezeket a megnyilatkozásokat a diákok meg ne zavar­hassák. A rendelkezésre szükség volt, mert a rendőrségnek tudomására jutott, hogy a dik­tatórikus rendszerrel elégedetlen elemek ez alkalommal erősen megszervezett ellentünte­téseket készítettek elő. keink júniusban megint román állami intézetek­ben fognak drága pénzért — megbukni és az idegen bizottságok előtt lehetetlen bacealaureatusi vizsgára állani. Csakúgy, mint a hírhedt Anghelescu idejében. Március elejétől kezdve folyton hirdet­ték, jiogy az államsegélyt, — rongyos 30 millióról van szó, — néhány nap múlva kiutalják és még mindig csak utalgatják. Hónapok óta reklámozták miniszteri nyilatkozatok a külföld maszlagolására, hogy a készülő közigazgatási, reformban már megoldják a kisebbségi kötelezettségek jó részét, a nyelvhasználatot és községi képviselet arányos­ságát és mikor bezsebelték a kitűnő dicséreteket érte, hát előállottak azzal, hogy a vonatkozó sza­kaszokat kihagyják, majd a kisebbségi törvény generális rendelkezései közé veszik fel. A genfi ülésszak előtt minden páratlan napon kidobolták, hogy a népszövetségnek bemutatják a kisebbségi törvény tervezetét, most pedig azt üzenik, hogy majd ősszel fognak előkészítéséhez. Egyetlen tisztviselői nyugdijat, és végkielégítést nem intéz­tek el, de minden uj törvényben, minden feloszla­tott községi tanács helyébe állított, interimár bi­zottságban türelmetlen magatartásukat fejez­ték ki. A jámbor türelemnek most aztán vége szakadt. A magyar párt parlamenti csoportja határozatot hozott, hogy az összes függő kérdések gyors el­intézését fogja szorgalmazni. A csíki magánjavak visszaadását azzal a fogadalommal hozta szőnyeg­re, ha rövid időn belül határozott lépés nem tor­ién ik, tiltakozó népgyülést hív össze, ünnepélyesen bejelenti, hogy a népszövetséghez panasszal fordul és port indít. De az igazi kitörés most történt néhány nap előtt, a bányatörvény tárgyalásánál. A javaslat felhatal­mazza a kormányt, hogy az égés- altalajt kisajátít­hassa (a sírok, talajvizek és pöcegödrök említése nélkül.) .Inga lesz a kormánynak arra is, hogy az ásványvizeket és fürdőket államosítsa, a fürdő­hosszú érveken át nem is adott életjelt ma­gáról. Csak nagysokára puhatolták ki amszterda­mi lakását, de ekkorára már a feledés pora födte a tiszaeszlári bünpör adatait és mind­azt a sok izzó szenvedélyt, amelyet a nagy pör lángra lobbantott. Újságírók bukkantak rá Scharf Móric am­szterdami rejtekhelyére. A kíváncsiság be­hatolt a magányosan élő ember szegényes kis várába és évtizedek múltán rövid időre ismét az érdeklődés előterébe léptette a ti­szaeszlári pör koronatanúját. Scharf Móric nyilatkozott, beszélt a múlt keserű emlékei­ről, a nagy élményről és megrázkódtatásról. Elmondta az újságíróknak többek között azt is, hogy a csendőrök csikarták ki belőle a be­ismerő vallomást, amelyet később már nem mert visszavonni. A lelkiismerete állandóan háborgott, nem tudott megnyugvást találni sem a feledésben, sem a munkában. A múlt följáró kisértetei, a lelkiismeretfurdalások barázdákat szántotak a fiatal arcon. Koravén, mogorva, szófukar ember lett az amszterdami gyémántköszörüs, akinek tes­tét és lelkierejét egyaránt megtörte a ret­tenetes emlék. A halál jótékony kézzel vetett véget egy agyongyötört ember lelki és testi szenvedé­seinek. ingatlanokat megváltsa és 10.000 hetárnyi föld­területet körülöttük elvehessen. Ez a megszáláe idején űzött határtalan rekvirálásbau és a hírhedt agrárreformban megizlelt állami botacvismus folytatása és kiépítése. Könyörtelen végrehajtása a székely borvizkerep­ked elem és fürdővállalkozás halálát jelenti. Ért­hető, ha a javaslat ellen a magyar képviselők élesen síkra szállottak. A kereskedelmi miniszter és a kormányzőpárt dühösen förmedt rá a kisebb­ségekre. A magyar képviselők férfiasán tiltakoz­tak, majd tüntető módon kivonultak. Ezzel a végletes harc megkezdődött. Most már nemcsak az erdélyi magyarság, hanem a külföld is feleszmélhet arra. hogy Maniuéktól nincs mit várni a kisebbségi politika területén. Fényes fogadkozásaik a régi humbugnak uj színe­zetű elpalástolása, mely alatt az eddigi váz zörög, A román sajtó kezdi levetni a farsangi maskarát: nyíltan hangoztatja, hogy a kisebbségek eljátszot­ták reményeiket és jövendőjüket. Bebizonyoso­dott, amit sokan előre láttunk: Martinnak nincs ereje és nincs lehetősége, hogy káprázatos fogadalmát beváltsa. Az egész gynlaf eh érvári mézes-madzag csak arra volt jó, hogy a külföldi kölcsön ügyét friss me­derbe terelje. A kölcsön meg van, a gyulafehér­vári határozatok tehát mehetnek aludni és a mi­niszteri nyilatkozatok hamuját a fűtési évad múl­tán most már ki lehet lapátolni. Meg merem jó­solni, hogy nagy7 politikai nehézségek bekövetke­zése nélkül a kisebbségi törvényből se lesz sem­mi, mint ahogy a közigazgatási reform kisebbségi szakaszai is fűbe haraptak. A szenvedés és gyötrelem immár teljessé vált A földművelést tönkretette az agrárréform, az ipart és kereskedelmet válságba döntötte az álta­lános gazdasági politika. Iskola, színművészet, sajtó gyengül, romlik, sorvadoz. Az egyént a kor­rupció, adóteher, munkanélküliség koldusbotra juttatta. Ámde a fekete péntek után következett a feltámadás fényes szombatja. Tavasz asendül. A római erők gyengülnek, az üldözés és végrehajtás heve és okossága kihunytban. A megriadt aposto­lok visszanyerik aktivitásukat és a tevékeny mun­kásság tüze ébredezik bennük. Az üldözött esz­métől szigorú sugallatot és vaserőket kapnak. Ki­tárul előttük a nagy világ. Az önmagában való építés ée a kifelé szétterjedés az igazságnak súlyt és távlatot ad. Fegyvert és küzdési felületet. Az erdélyi magyarság moet már bizonyára tudni fog­ja, mit kell tennie. A törvényes módozatok minden lehetőségét ki­aknázza. Politikai, társadalmi, gazdasági téren a teljes ellenzéki harc formájába megy át. Szii- netlenol ostromolni fogja a nagy világ lelkiis­meretét. Teljes propagandát fog űzni. A panasz­jogot fenékig kiaknázza Genfben. Ha kell, áttér a gandhizmus módszerére, hiszen nincs már vesztenivalója, de minden jogát kicsi­karhatja. Megpróbált már mindent minden lehe­tő román rendszerrel szemben. Most már a lehe­tetlennel kell kísérleteznie azzal az elszántsággal, ami a lehetetlent lehetőséggé avatja. ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■MMMrVJMBBnWnaMBMBMnillW'IIBWIWIIIIIBllllllllli Bethlen miniszterelnök a mezőgazdasági kérdésről Budapest, április 12. (Budapesti szerkesztő­ségünk. telefon jelen lése.) Bethlen István gróf miniszterelnök és Mayer János földművelés- ügyi miniszter ma délben fogadták a képvi­selőházban Jásznagykunszolnok vármegye gazda.társadalmának százötven főnyi küldött­ségét, akik kérték a kormányt, hogy a íisza- vidóki búzára való tekintettel minősítse zárt vidékké a Tisza-vidéket. Bethlen miniszterel­nök válaszában kijelentette, hogy a kormány legnagyobb gondja a mezögaz- dasági kérdés, hiszen a mezőgazdák a nem­zet gerincét képezik és az ö gyengülésük egyenlő a nemzet gyengülésével, ígérte, hogy a kormány rövidesen intézkedni fog a kérelem ügyében. Mayer János földmű­velésügyi miniszter hangsúlyozta, hogy a termelési rendet a modern követelmé­nyeknek megfelelően kell átalakítani. Ezenkívül kifejezetten megígérte, hogy a Ti­sza-vidéket zárt mezőgazdasági területté mi­nősíti. J Maniu-kormány sem kőzett javulást az erdélyi magyarság sorsában1* Naniunak nincs ereje és nincs lehetősége, hogy káprázatos ígéreteit beváltsa? — Újult erővel folytatják a romániai magyarok elszánt önvédelmi harcukat a A spanyol diákok mozgalma a diktatúra ellen tovább terjed Mindennaposakká váltak a tüntetések az egyetemi városokban A kormány a fennálló rendszer mellett manifesztációt rendez

Next

/
Thumbnails
Contents