Prágai Magyar Hirlap, 1929. április (8. évfolyam, 76-99 / 2001-2024. szám)

1929-04-12 / 84. (2009.) szám

'!»RK<M-jVW'&Aft-MfMsAP 5 A Naniu-koimány statáriális intézkedésekkel fojtja el az egységes szakszervezeti mozgalmat A liberális párt ügynökei provokálták az egész temesvári munkásforradalmat [ Bukarest, április 11. A temesvári véres munkás-zavargásról az első hiteles értesülé­sek csak most érkeztek Bukarestbe, amikor a 'Bukarestbe érkező szemtanuk elmondották az események részleteit. A kormány ugyanis a zavargás napján a legszigorúbb telefon-cenzú­rát léptette életbe, úgyhogy a bukaresti sajtó csak a belügyminisztérium hivatalos jelenté­sét közölhette. Ez a hivatalos jelentés azon­ban sok tekintetben nem felel meg a valóság­nak. A temesvári munkásponfliktus előzménye­képpen tudni kell, hogy 1923 őszén volt a ro­mániai és az erdélyi szakszervezetek utolsó kongresszusa. A Kolozsvárott tartott kongresz- szuson a szakszervezetek kettészakadtak és pedig a szociáldemokrata és az úgynevezett egységes szakszervezetekre. Az utóbbiak veze­tője Müller Kálmán, a temesvári szaktanács főtitkára lett, aki mérsékelt irányú politikát folytatott. A kettészakadt szakszervezek egy­más ellen agitáltak és ezt a hangulatot Bra- tianu pártja igyekezett kihasználni, hogy ez­zel is kellemetlenkedhessen a Maniu-kor- mánynak. A liberális párt vezetőségének uta­sítására megfizetett emberek furakodtak be a munkásság körei közé, akik agitációt indítot­tak a pártvezetőség ellen. A mérsékelt irányú egységes szakszervezeteknek a kisebbséghez tartozó munkások voltak a vezetői. A liberális párt agitátorai román vezetőket követeltek a mozgalom élére, akik szerintük sokkal töb­bet tuduak keresztülvinni. Az agitáció ered­ménye az lett, hogy Müller Kálmánt kibuk­tatták a központi szaktanácsból, amelynek el­nökévé Groíu Dimitru bukaresti, aleinökévé Dán Stefan kolozsvári, titkárává pedig Luca Vazul brassói szakszervezeti vezetőket válasz­tották. Az uj vezetőség javaslatára a kongresszus ' elhatározta, hogy az e'-'^éges szakszerveze­tek mostantól kezdve a forradalmi osztály- harc útjára lépnek és nem riadnak vissza semmi eszköz igénybe­vételétől. A kongresszus 25 tagú bizottságot küldött ki Szovjetoroszországba, hogy olt ta­nulmányozza a viszonyokat és azután a bizott­ság informálja a romániai munkásságot a szóvjelrendszer vivmányairól. Ez év április 5-én fejezte be a kongresszus tanácskozásait, amely azonban nem oszlott széjjel, mert a liberális párt ügynökei azt az eszmét ve-, tették fel, hogy impozáns temetést rendez­zenek Fónagy Jánosnak, a fegyházban éh­ségsztrájk következtében meghalt fiatal munkásvezérnek. Fónagy margittai származású volt, soha sem lakott Temesváron és tulajdonképpen semmi­féle ok és jogéira nem lett volna rá, hogy a holttestet a fegyházigazgatóság a temesváriak­nak adja ki. Ekkor interveniált Cosma Aurél dr. volt liberális miniszter, valamint felesége és kijárták, hogy autón vihessék el Fónagy holttestét Temesvárra. A holttestet a temes­vári munkásotthonba szállították, ahol vörös ravatalra helyezték. Ami ezután történt, az is­meretes a hivatalos jelentésből azzal az elté­réssel azonban, hogy nem a munkások kezdték a lövöldözést, hanem a katonaság adott sortüzet rájuk s a munkások azután viszonozták a tüzelést. A rendőrség és a katonaság szuronyroham­ra ment a munkások ellen s a szuronyroham­nak számos sebesültje van. Grofu, az újon­nan választott elnök haslövést kapott. Rajta kívül még három munkás súlyosan megse­besült. Három detektívet és két rendőrt Sú­lyos sérülésekkel szállították a kórházba. Ezenkívül egy halottat és öt könnyebb se­besültet jelentenek. Maniu miniszterelnök hétfőn délelőtt tiz óra­A Slevák az agrárok kizárá­sát^ képzeli el a szlovák frontot Prága, április 11. A Sicvák mai szánna fog­lalkozik a Sio'v.&uftky Derünknek a szlovén- szívói front tárgyában közölt cikkével, mely­ben a lap komikusnak minősíti az olyan hí­rekéi. hogy Hódosa nj frontot akarna létesí­teni. „Mit csináljunk — válaszol erre a 8'lováik — ha a Slovensky Dennük továbbra is olyan poci­ba helyezkedik, mintha kény ér adó ja most, is az lenne, aki a választások előtt és választá­sok után volt. A politikai begyöpösödötlaég el­len nincs orvosság és épp ezért nincs más hátra, rnínt megélődenj a mai helyzettel és azon dolgozni, hogy az egységes front, ame­lyet az agráriusok nevetségesnek Ilin lelnek föl, nélkülük valósuljon meg, nyíltabban szól­va: arra kell törekedni, hogy áz agráriusok a legközelebbi választáson viszlsék el még azt a tóti befolyásukat is, amellyel uiég bintok" kor kihallgatáson jelent meg a régeustauács- nál, miután előzőleg egész éjszakán át minisz­tertanács volt. A kormány törvényen kívüli állapotba akarja helyezni az egész egységes szakszer­vezeti mozgalmat, föloszlatja az összes niun- kásegyesiileteket, megszünteti az egységes szakszervezetek működését, lepecsételi he­lyiségüket és néhány napon belül külön tör­li. Prága, április 11. Másnap folytattam Miljukovval az interjút. = Milyen a Páriában ólő oroszok társadal­mi élete? — A cár rokonai közül... = Bocsásson meg, kegyelmes uram, hogy félbeszakítom. A cár rokonairól eszembe ju­tottak a/ cár legfiatalabb leányáról szóló hí­resztelések, melyek szerint, állítólag él Anasz­tázia főhercegnő?... Igaz volna?... — Nem. Határozottan nem. Szokolov köny­vében, melyben a cári család tragédiájával foglalkozik, megírta a ki végeztetés helyszí­nén végzett kutatások alapján, hogy a „cári család" közül senki sem menekült meg. Ha jól emlékszem, az előbbi kérdésé a társadal­mi életünkre vonatkozott... — Megigazítja szemüvegét. leméit azzal a kemény, elszánt arckiiejezéssel gondolkozik. A neveket szor­tírozza. Most ismét egy újabb név jutott eszé­be. Aztán gyorsan elsorolja: — A cári Család rokonai közül a következők élnek Páriában: Pavlovics, aki amerikai nőt vett feleségül, Cyrill „cár" (itten gúnyos mosolyt ejt le szá­járól), Cyrill testvére, Böfie Dimitrij Pavlo­vics, húga. Maria Pavlovna, Mihály Alexand- royjes és fia, az „öreg" Alexander Mihajlo- vics. Ezek mind roppant vagyonosak és ők alkotják az ortodox monarchista párt magvak Az orosz arisztokrácia sorsa z= Milyenek az oroszok exisztenciális viszo­nyai? — Az arisztokrácia az emigráció első évei­ben megmentett vagyonának roncsaiból élt. A családi ereklyéket dobra verték s a „mű­gyűjtő Amerika" potom árón jutott az óriási értékű ékszerekhez. Ez a megélhetési forrás csakhamar kiapadt. Ezután nyelvtudásukkal igyekeztek elhelyezkedni a szellemi pályá­kon. A zenéhez értők megindultak a bárok lépcsőin és zenekarokban helyezkedtek el. Megrohanták a sofrfőrtankol yamokát és ma Paris soffőrjeínek égy negyede orosz. Akik nem tudtak könnyebb és jövedelmezőbb el­helyezést találni, azok gyári munkások, pin­cérek, segédmunkások és idegenvezetők let­tek. Ma újságot árulnak és cipőt tisztítanak magas rangú katonatisztek és előkelő polgá­rok Páriában, Londonban, Konstantinápoly­ban és Buenos Airesben. Legelőször Berlin felé orientálódtak. Berlin felszívta magába az oroszokat és úgy tűnt föl, hogy Berlin lesz az emigránsok központja. Sajnos, mindez nem tartott sokáig. Ma Parisban több, mint 10Ö.000 orosz ól, mig egész Franciaországban 200.000, tehát az orosz emigránsok egyhar­mada. 600.00Ó-re taksálható az emigránsok száma, akik a világ legkülönbözőbb pontjain igyekeztek uj életkörülmény ék közt elhe­lyezkedni. re Nem voltak visszatérési prögram-moz- galmak ? — Még évekkel ezelőtt történt, hogy 3Ó0Ó kozák visszatért az emigrációból, abban a hiszembeu, hogy ha „hamut szórnak fejükre", kegyelemben részesülnék. Ezeket üldözni kezditek, börtönnel sújtották, aztán megint börtönnél. — aztán „szibériai telelésre" küld­ték ... Ezen Okulva, kudarcot vallott a bul­gáriai mozgalom is, amely szintén a vissza­térést tűzte ki célul. Körülbelül 10.000 Ilyen hangú kérvény hever á világ mindén Iáján lévő ézovjétkonzulátusókOn — eredménytele­nül! Csak a legritkább esetekben engedélye­zik a visszatérést. —- A kulturéléttel kapcsolatosan meg kell említenem, hogy „Operatársulatot" szervez­tünk. Állandóan hangversenyeket rendezünk jótékony célra. Az a tervünk, hogy állandó Színházat létesítsünk, megvalósi Ihatatlannak bizonyult. Koscsina Jusarova kísérletezett ér­zel, hogy a ..Moszkvai Színik áz“-at ide helyez­ze. A filmszínészek közül Mozsuehín telt szert világhírre. Testvéré híres énekes. A filmren­dezők közül Klmsky, öZÉöyiü, Kél in a legna- & óbbak. vényt alkot a baloldali szocialista mozgalom gyökeres elfojtására. A temesvári munkásotthont már is lepecsé­telték. Temesváron ma letartóztatták Yladescu Georget, Bratianu lapjának, a YiHorninak te­mesvári tudósítóját hamis hír terjesztése miatt. Yladescu a kongresszus ülésezésé ide­jén azt telefonálta lapjának, hogy a munkások Itt megálltunk. Miljukov egy kis naptárt vesz ki melléiiyzsebéből. Itt eszembe jut, hogy a politikusokat, még a radikális szocia­listákat is „ur"-iiak szólította: Herr Keren- skij, Herr Csernov: a forradalmár. Vissza­teszi a noteszét. Mitmhov Tmckiirót — És most a Sztálin—Trockij ellentétről ■szeretne valamit hallani? — Sztálin részéről ügyes és okos dolog volt Trockij kiutasítása. Trockij 1923-ban hihetet­lenül népszerű Volt, mint a bolseviki párt el­lenzéki tagja. Ekkor a kormánynál mérsé­keltebb politikát hangoztatott. Imádták Troc- kijt. Hittek neki. Tüzbe mentek volna utána. Óriási tömegek álltak háta mögött. De abban a pillanatban, amikor kitűnt, hogy Trockij kénaki politikát folytat, hogy a kormánynál sokkal radikálisabb irányzat bive és ezt ki­jelentésével is aláhúzta, u tömör munkás- és parasztsorok megoszlottak háta mögött. A cári rezsim alatt mensevikipárti volt és ak­kor is, midőn Lenin bolsevik! pártjához csat­lakozott, sokáig azzal vádolták, hogy Trockij megmaradt „mensevik“-nek. Személyesen is­mertem Trockijt. Mint ember rendkívül szel­lemes' és ötletes, kitűnő szónok, jó publicista. — Lenin el tudta simítani pártjában az el­lentéteket és át tudta hidalni a szakadékokat. Sztálin gyönge. Lenin ujja köré tekerte párt­ját, játszott vele és sohasem hagyták él Ilivel, mert egyéniségének nagyméretüsége, auto- kratízmusa fönn tudta tartani az abszolút párt fegyelmet. Sztálin és Trockij és a töb­biek epigónok a Mester zsenialitása nélkül. Trockij külföldön nulla — és odahaza is. A szovjet uj válság előtt = Külső, vagy belső okok dönthetik meg a szovjeturalmat? — volt az utolsó kérdé­sem. • — Kívülről semmiesetre, csakis a belső Prága, április 11. Arozev, Szovjet Oroszor­szág uj prágai teljhatalmú niegíbizoftja, teg­nap délután öt órakor vendégül látta a prá­gai politikai napilapok külpolitikai szerkesz­tőit. akik előtt kifejtette a szovjetkormány uj béikepolitikójának alapelveit és biztosítot­ta a csehszlovákiai sajtó kézviselőit, hogy a szovjetunió kormánya mind politikailag, mind gazdaságilag a lehető legbékésebb vi­szonyt akarja föntartani Csehszlovákiával és minden igyekezete a két állam diplomáciai viszonyának megjavítására irányul. Ez volt az első eset, hogy a sz övijét kor­mány prágai képviselője recepción fogadta a prágai társadalom egyik rétegét. A Villa Theresia intim . és kedves szalonjaiban, figyelmes és gazdag keretek közölt, pompás orosz kaviárban és egyéb drága külöüléges- ségekben bővelkedő uzsonnáién után az ele­gáns, szeretetreméltó és az európai társa­dalmi formáik mindén csiujáivabbinjával tisz- tában lévő Arözev kifogástalan párisi fran- i ciósággal kis expozéi, mondott, amelyben vá­zolta az összejövetel célját. Mint uj diplomá­ciái megbízott, üdvözölte a prágai sajtót és tolmácsolta kormánya Csehszlovákiával özem­ben követendő politikájának irányelveit. A kis expozé ugyanolyan finom és Ügyes hangnemben volt tartva, mint a polgári d ip I omáci a ; h a són ló még nyi lakk Ozásai, Épp úgy Szovjet Oroszország Csehszlovákia Iránti roküiiszeiivól, a f öltél km béke-akarást és a jóviszony ápolásának szükségességét Iran- goztatla, mini ahogy bármely nyugati állóim, megverték a temesmegyei prefektusi. E hír­ből egy szó sem volt igaz. Vladescu letartóz­tatásakor azt vallotta, hogy Cosma Aurél dr., a Bratianu-kórmány volt minisztere utasította őt e hír leadására. A liberálisok nagyszerűen értenek ahhoz, hogy a romániai szociáldemo­krata mozgalmat saját Céljaik érdekében hasz­nálják fel. A liberálisok minden eszközt fel­használnak arra, hogy Maniu kormányát meg­buktathassák és megint a kormóuyba kerül­jenek. A liberálisok üzelmeire vezethető visz- sza a temesvári véres munkászavargás is. Újabb éhségsztrájk Temesvár, április 11. A vasárnapi véres niunkásza va rgá saa 1 kapcsolatban letartózta­tott munkások éhségsztrájkot kezdtek. Az egyik súlyos sebesült munkásvezér, aki a sor- tüz folyamán haslövést kapott, ma meghalt. evolúció által — esetleg forradalmi utón. Eppeii most érkezett el a bolsevista ura­lom ismét ahhoz a kritikus időponthoz, mi­kor államfordulat állhat elő, mert Sztálin diktatúrája: politikája öngyilkos politika. Egyfelől kezét nyújt Sztálin a parasztnak és „csókolózik" vele, mig másfelől megfosztja 'munkája gyümölcsétől, azért, mert ő prole­tárt akar csinálni a. parasztból. Ilyen politiká­val nemcsak, azt idézheti elő, hogy a paTaszí­tom egek ellenzékbe vonulnak át, hanem azt is, hogy megismétlődhetik az 1921-es élt ínség •s amit akkor Lenin vasakarata: zsenialitása lé tudott győzni és meg tudta akadályozni egy forradalom kirobbanását most Sztálin gyönge lesz. Amit égy évtizeden keresztül nem tudták kivívni fegyverrel —- most azt egy természetéé életakaratlail kivívhatják. Lenin 1921-bén visszatért a polgári politiká­hoz, mert belátta, hogy csak ez az egyetlen mód arra nézve, hogy elejét vegye egy forra­dalmi mozgalomnak. Lenin visszatért a: „nép“-héz és a helyzet ura maradt, de Sztá­lin uem lesz képes erre. Sztálinnak nincsenek „rajongói", mint Leninnek Voltak, Sztálin át­lagember, az „idő emberé". Ha nem látja be ezt Sztálin, ha nem tereli mérsékeltebb, jobb­oldalibb irányzat felé „Öngyilkos politikájá­nak" hajóját, úgy hajótörést szenved azon a tömegen, amely őt a diktátori székbe emelte. * Elegét mondott Miljukov nekünk. Miljukqy élete: cári börtön, ólombánya, emigráció, mért demokratikus alkotmányt akart. Akkor forradalmár volt. Katedrán ágált Csíkágóban, Londonban és Moszkvában. A Kereuszkij- korniánv idejében külügyminiszter lett. Mér­sékeltebb irányzatot akart. Irtózott a forra­dalomtól, Végzetes forradalmi sors... Egy év múlva talán találkozom Parisban egy lobogó szürke- í zakóju aggastyánnal, aki könyvét kínálja: I Miljukov: „Oroszország összeomlása" ... I Nemes Endre. képviselője tette volna. Míndéneselré jel­lemző tény, hogy akkor, amikor a csehszlo­vákiai kommunista párt bélső viszálykodása miatt elvesztette veszedelmes éréjét és poli­tikai súlyát, a moszkvai szovjet megbízottija is kifejezi békeakaratát. Föltűnő tény. hogy az uij megbízott, a szovjet eddigi agresszív politikájával ellentétben, fölhasználja az el­ső alkalmát, hogy az újságírók előtt rámu­tasson a szovjet megváltozóit politikájára és a külső szívélyességgel is az uj jóviszony ápo Iá sál d okúmé u tál j a. AfóZev örömmel állapította ttr&g. hogy Szóvjétoroszorezág és Cééhézlovákia között semmiféle olyan politikai vagy gazdasági el­lentét sincs, amely megzavarhatná a 'Jégszó- roéabb közeledésre irányuló ^törekvéseket. Utat a közelmúltban megkötött Lilvincxv- pakhalira,, amely ugyancsak Szövjetoróeaor- szag föl tétlen békén karakt nak volt t amijeié. Ámbár a Szovjetunió é« a többi állam gazda­sági rendszere között ellentétek vaunak, Moszkva paeifikus politikája mégis lehetővé béezi az előrehaladott nyugati államok és a Szovjetunió gazdasági viszonyának kiépítéséi é« megerősítését. Csehszlovákia iparának és kereskedelmének is nagy jövője van a Szov­jetunió óriási munkaárka Írnál bán, és a politi­kai jőviszóuy, amelyet. Moszkva ínaugurál, lehetővé teheti az ipari és kereskedőim.i képcsőin tokai. Ugyanakkor Csehszlovákia és a Szovjetunió tuilományo- ogyüttmiiködúé- nek 1 ellető régére ős szükség cvsógéré is ülni. Sí. P. dr. Beszélgetés a Kerenszkij-kormány volt Az orosz emigráció egyik legtekintélyesebb vezére nyilatkozik a P. M. H.-naíi az emigráció társadalmi, politikai, katonai és művészeti problémáiról Fogadtatás a prágai szovietkövetségen r im Sjprflk péntek

Next

/
Thumbnails
Contents