Prágai Magyar Hirlap, 1929. március (8. évfolyam, 51-75 / 1974-1998. szám)

1929-03-09 / 58. (1981.) szám

PRSGAI-AW.'Va-P HTRUAX> 1929 m&raus 9, swMnbal Két álló esztendeig ünnepli A jogállam felé! (—y.) Szlovenszkó, március. Előítem a Gneist és Mayer közigazgatási kézi­könyvei s mellettük egv tömör újsághír a közigaz­gatási bíróság hatáskörének tervbe vett korláto­zásáról. Csoda egy kontraszt e háromfajta betü- tömeg igy ridegen egymás mellett! Amíg a két elsőből a közszabadság minél szé^ lesebb körű bírói védelmének nemes tendenciája csendül ki, addig nálunk az ilyfajta bírói jogkör lényeges korlátozásának réme kisért. S mégis re­méljük hinni, hogy mindez csak a kísértetnél marad. A jelenség maga különben nem újszerű és az össahelyzeíhez viszonyítva nem is időszerűtlen. Még Pantoucek dr.-nak, a közigazgatási bíróság néhai elnökének vezetése alatt merült fel a köz- igazgatási bírósági hatáskör korlátozásának gon- j dolata. mely azonban épp e bíróság elnökének , szívós ellenál’ásán megtörött. Azóta te a közigazgatási bíróságnak a politikum j húsába elevenen vágó többrendbeli határozata I megbolygatta a politikusok kedélyét, kikben újból j kezd ébredezni a vágy tabula rázát teremteni már egyszer ezen a téren i* Ezt a nagyon is megfontolásra méltó jogpoliti­kai szimptómát azonban nem szabad elszigetel­ten tenni bírálat tárgyává, mert hiszen a bírói hatáskörnek és függetlenségnek a közigazgatás terén való szabályozása nem lehet független at­tól az általános elvtől, melyet a kormány a bírás­kodás fejlesztésénél vezérfonalul álta’ában követ. Az eddig megnyilvánult és a jelenleg uralkodó kormánypolitikai tendenciákról, — azt hiszem, hogy elég találóan — el lehet mondani, hogy mi- nálunk még erősen áll a harc az államhatalmak elválasztásának intézményes kiépítése körül. , Az az eszmei harc. mely mint lélektani rugó­ja annak a hosszú folyamatnak, mely az államha- ta'mak elválasztása szükségességének felismerésé­hez vezetett egykoron francia földön és amit oly megkapóan ecsete’nek Bodin és Montesquieu az államhatalmak elválasztásáról szóló müveikben, — itt még korántsem ért véget. Ugylátszik, hogy az a tapaszta’ati tény, hogy a bírói igazság oly sok­ban tér el a politikától, örök témája marad a par­lamentarizmusnak. Pedig mind a kettő a salus rei publicae elvét szolgálja, vagy legalább is vé­li szolgálni. De mindegyik a maga módján. S épp a módban van itt az eltérés. A gondolattöbbség­hez pedig egyrészt a külbehatásoknak az emberi gyarlóság fölötti győzelme, másrészt a politikum és a bíráskodás módszerei közötti mélyreható különbség adja az impulzust. Miig a politika, amint mondani szokás, az exisztenciák tudománya, a jól- rosszul felismert célszerűségi követelményekhez igazodik, addig a bíráskodás az elébe kerülő ügy­ben mindig a törvény uralmára tekint A bírás­kodásban tehát a pozitív jog, hogy úgy mondjam, öncél, magién a politikámnál inkább eszköz a to­vábbfejlesztéshez. Széle* tehát az a felület melyen * politikám oly gyakran kerül ellentétbe a bíráskodással. A kiegyenlíti* feladata itt is a bíróságra vár, mely rág kipróbált tapasztalatok ezerint az egyetlen korrektivuma a végrehajtó hatalom helytelen fej­lődésének. Parlamentáris államban ma már tehát csak a bí­rói hatáskör ée függetlenség foka képezheti dis- kusszió tárgyát a politikum céljaihoz viszonyítva. Minálunk ezidöszerint e téren bizony kedve­zőtlen szelek fujdogálnak a justicia berkeiben. 1924 ben a 290. sz. törvény kapcsán még nyilvá­nos ígéretet kapott a bírósági testület, hogy a töb­bi főiskolás tisztviselők részére megállapítandó fi­zetésén felül még külön bírói pótlékban is fog ré­szesülni, de már 1926-ban az általános fizetésren­dezés alkalmával anyára háttérbe szorult, hogy például a törvényszéknél rendszeresített V. fize­tési osztályú bírónak a törzs-nyugdija ma 6000 ko­ronával és helyi pótléka 1200 koronával kevesebb, mint az V. fizetési osztálybeli közigazgatási tiszt­viselőé. Azóta megértük, honv vannak úgynevezett „re- pü’ő“ biráink, akiket nem meghatározott székhel­lyel. hanem a tábla kerülete ré^re neveznek ki, akikkel a tábla elnöksége szabadon diszponál. E „repü'ő" bírák diplomája azonban nem nyújt nekik úgynevezett teljes jogosítványt a bírói ha­talom gyakorlására, mert csak perenkivüli ügyek­ben járhatnak el önállóan és mint vizsgáló bírák, de po’gári és büntető perekben, az eltöltött gya­korlati időre való tekintet nélkül, csak akkor tár­gyalhatnak, ha ehhez megkapták a tábla elnöké­nek votumát. A működési viszony belső lényege szerint tehát minden „repülő" biró egy teljesen discrecionárius természetű ujabbi felülbirálatnak van alávetve és itélőbirái joghatóságának alapja — ha a votumot megkap;a — részben mégis csak megbízás ée nem maga a kinevezés ténye. A ma rendszere nem tartja kívánatosnak azt sem. hogy — a közigazgatási és a legf. bíróságot kivéve — az I. és II.-od fokú társasbiróságoknál életfogytiglan kinevezett tanácselnökök működje­nek. Az újabban kreált tanácsvezetői állások jog­alapja ma már csak egyszerű megbízás, mely hi­vatali rangot nem képez és bármikor szabadon, indokolás nélkül is, visszavonható. A tanácsvezetői tiszt egybe van ugyan kötve némi jutalommal, de teljesen az igazságügyi kor­mánytól függ, hogy valakit ily külön jutalom mel­lett biz-e meg az elnökléssel, avagy csak ad hoc esetről-esetre, minden jutalom nélkül. A mai tanácsvezetők bírói függetlenségébe bele lett tehát ékelve a megbízásból való bíráskodás tudata, mint örökös mernentó a megbizóhoz való viszonyukra, ki az instanciális rendszeren kívül is teljesen szabadon perhorreskáLhatja bármely döntésüket és a megbízás visszavonásával eddigi jövede'müket is csökkentheti. A ma bírója jövedelmének egy részét oly ter­mészeti bevételi tétel is képezi, mely semmikép se illeszthető a bírói fűn^ellenség keretébe. A karácsony táján kiosztani szokás n-,: Franciaország az j Népek és nemzetek a hálás meghatottság ünnepi érzésével emlékeznek meg történelmük legendás j hőseiről. De még a legnagyobb, legfényesebb ün- 'nepek is alig tartanak tovább egy hétnél, vagy egy hónapnál, most Franciaország két álló eszten­deig fogja ünnepelni a csodás legendák glóriájá­val bevont nemzeti szentjének, Jeanne d’Arcnak emlékét Múlt szombaton vo’t kerek ötszázadik | esztendeje annak, hogy a vallásos lázban égő és nemzetének megszabadítására törekvő fiatal fran­cia leány, mint egy isteni sugallattól megszállva, elindult Vaueouleurs városának kapujából, a híres Porté de Francéból, Imgy fö'keresse Ohinonban királyát és átadja neki az idegen uralomtól föl­szabaduló Franciaország hatalmát, úgy amint ezt az égi szózat sugallta neki... Az orleánsi szüz-nek ez az útja egyike a leg­hatalmasabb teljesítményeknek. Jeanne d’Arc, mikor hatalmas útjára készült, még nem ült lo­von, pedig az e’ső nap tiz ó>*át lovagolt a rettene­tes rossz országúton. A mellett hideg is volt és az eső is esett. Testét feltörte a durva darőc, vállát a kemény. páncél, de azért egyenesen ült nyergé­ben, vitte, fütötte a gondolat, hogy mielőbb ki­rályához érjen, aki pedig négyszáz mérföldnyire volt távol tőle. Hat ifjú volt a kíséretében, akik vele együtt osztották meg az ut minden viszon­tagságát és fárada'mát. nem szólván a veszedel­mekről. amelyek az e’lenség részéről fenyegették és amelyek elől csak titkos ösvényeken tudtak el- meneküini. Ez előtt a bravúros és a mellett kockázatos ut mellett szinte eltörpülnek a mai kor úgynevezett táv’ovaglásai. Jeanne d’Arc-ot semmi sem tudta pltériteni kitűzött céljától. El kell jutnom a király­hoz —. mondotta — még ha véresre járom is le térdeimet, A Jeanne d’Arc emlékét megüimeplő francia nemzeti bizottság most a nagy esemény félezer­éves fordulóján elhatározta, hogy a négyszázmér­íöldes ut minden egyes állomását e^v emlékkővel fogja megjelölni, azonkívül azt a négyszáz hely­ségei is, amelyeken Jeanne d’Arc vándorutja át­húzódott, mindaddig, amíg végre az ellenség ke­zére került leányt Rouenben mint boszorkányt máglyán égették meg. Az első ilyen emlékkövet Jeanne d’Arc emlé­kére szombaton leplezték le Vaucou’eursban és az iinnepies alkalomból megkondultak Lotharingia összes harangjai. A kis városka közepében az országút keresztezésénél állították fel a követ, ott, ahol Jeanne d’Arc imádkozott, mielőtt lóra szállott, hogy a Port de France-on keresztül el­hagyja a várost. Ez a kapu még ma is megvan, és sokkal hitelesebb, mint az a szoba Donrémyben, amelyről manapság is azt mondják az útikalauzok, hogy benne lakott Jeanne, de ez a szoba nem vall külsejében és berendezésében a középkorra, amelynek pedig az orleánsi szűz legtökéletesebb kifejezője volt. v Az ünnepséget rendező bizottság gondoskodik arról, hogy a hosszú ut egyes állomásain lehető­leg annak a napnak az évfordulóján állítsák fel az emlékművet, amikor Jeanne d’Arc a kérdéses helyen áthaladt. Minden ilyen emlékkő leleplezése persze helyi ünnepségekkel lesz egybekötve, oly­módon, hogy az ünnepélyek megszakítatlan soro­zata kerek két esztendeig tart, mert két évig élt még Jeanne. miu’án Vaucouleurst elhagyva, a roueni máglyára fellépett. A félévezredes évfordu'ő alkalmából különben a francia irodalom egész kis könyvtárt szentel Jeanne d’Arc emlékének. Bonceur lelkész könyve részletesen méltatja utjának minden állomását, Marié Gasoue érdekes tanulmányban számol be Jeanne d’Arc históriai küldetéséről. A bizottság amelynek élén Weygand tábornok felesége á’l, mindent elkövet, hogv a francia nép emlékében illő módon idézze fel Jeanne d’ Arc históriai ne- vezelsségü, heroikus vállalkozását. Monahó súlyos napjai Súlyos pénzügyi válság a monahói nagyhercegségben — Bér­beadó a monteharíói kaszinó? Monakó, március. Monakó, a „Cote d‘Azur“ tegcsábiitóbb pontja, súlyos gazdasági válság­ba került, moly az európai Hollywoodnak felbecsülhetetlen károkat okozhatna. Miután félévszázadom keresztül bütvös ragyogással csá­bította magáihoz az egész világ szépségét és gazdagságát, az utolsó óvek királynőd < koro­nájából bizony kitérték a gyöngyöket. Von­zóereje lassan-lassan meggyöngült, a hir, mely vakitó glóriaként övezte kórül, napról- napra fénytelenebb lett és ma már teljes ki­alvással fenyeget. A gazdasági válság erő® nyomokat hagyott a nagyhercegség területén élő háromféle nép között is. Monakóiak, olaszok és franciák a legőszintébb kutya-macska barátságban él­nek jelenleg; félnek attól, hogy az éhség fog kopogtatni az ajtóikon és ezért haraggal, vi­tatkozásokkal és kölcsönös vádakkal igyekez­nek az erőiket még jobban csökkenteni. A vendégek pedig, akik mindent el tűinek, csak a rendetlenséget nem, amint annak első tü­netei jelentkeztek, szedték a sátorfájukat és másfelé kerestek menedéket maguknak. A monakóiak az ott dolgozó idgeneket vádolják, hogy miután a haszonból kivették maguknak az oroszlánrészt, most nem akar­nak segédkezet nyújtani a fenyegető gazda­sági helyzet orvoslására. A franciák az ola­szokat vádolják, hogy ők idézték elő a poli­tikai válságot és a zavarosban maguknak akarják megszerezni a vezető állásokat. Az olaszok pedig attól félnek, hogy miután a nagyherceg francia ellenőrzés alatt van, Franciaország olyan megszorításokat léptet majd ott életbe, amelyek őket a munkájuk­tól fosztja meg. Ez a mozgalom terjed, mig a szállodák egy­re üresebbek lesznek. Minden további „ak­cióra" jobban csökken a forgalom, újabb és újabb üzleteket késztetve felszámolásra. A pénzbőség saünőben van, megfojtva a kiske­reskedelmet, tömkretéve a nagyot; igy ter­mészetesen még a kezdeményezés sem lehet­séges. Kinek a hibájából alakultak igy a dolgok? Ezt nem' lehet megtudná. A nagyherceg, mi­után megszüntette az állami élet minden megnyilvánulását, elhagyta a monakói várat és egyik franciaországi kastélyba vonult át. Piero de Polignac herceg, akire az a fed adat várna, hogy megoldja valamiképpen ezt i helyzetet, mély hallgatásba burkolózik, hüsé gesen követve nagyhercegi sógora példáját. A miniszter és a titkára azonnal influenzába esnek, amint szimatjuk úgy érzi, hogy erről a témáról kell beszélniök. A többiek sóikkal jobban is érdekelve vannak a dologban, sem hogy pártatlanok tudnának lenni. A parancs pedig mindenkinek: „hallgass". Ha azonban közelről szemügyre vesszük a dologokat, azonnal átláthatjuk, hogy úgy a gazdasági, mint a politikai válság­nak egy forrása: a Casino. Egy időben, valaki egy vendégtől azt kérdezte, vájjon véleménye szerint melyik szin fog nyerni — rouge on noir? — és azt a mosoly gó választ kapta: „c‘est le blanc!" — ami annyit jelentett, hogy a Casino fog nyerni, amelynek akkoriban a hires Blanc ur volt a vezetőj 3. Válasznak ötletes volt, de hogy igaz is volt-e, arra határozott nemmel felelhetünk. A Casinoval együtt kerestek ugyanis vaIámény- nyien — monakóiak, olaszok, franciák, mindazok, akik a szerencse e legnagyobb templomába nem játszani, hanem „dolgozni" jöttek. Ma azonban a tréfás válaszból való­ság lett: a Casino az utolsó fillérig felszívja azt, amit az emberi nyereségvágy a játéikasz S jutalom ez. (Odmena.) Ennek a‘ jövedelmi tétel­nek még csak a jogcíme sincs határozottan kör- vonalozva és megállapítása kizárólag az igazság­ügyi kormánytól függ. S bizony minden évben akad jó egynéhány biró, akinek semmit vagy ke­vesebbet hozott a Jézuska, mint vele egyenrangú társainak. Az ok sohase is lesz közölve az illetővel Írás­ban, csupán afféle rámutató félhivatalos üzenet j formájában értesül róla, hogy nem részesült ju- i tatomban, vagy kevesebben, mert pl. beteg volt | évközben, vagy mert valamivel kevesebb Ítélete van. mint egyik-másik kollegájának stb. A biró tehát törheti a fejét, miért is lett ő egyszere rossz fiú az igazságügyi kormány szemében, hisz fegye’mije nem volt és a végén rágódhatlk még afölött is. nem-e az itéletihozás terén tanúsított meggyőződése váltott ki nemtetszést? íme egynéhány markáns tény, melyek élesen világítanak reá justiciánk és különösen a bírói függetlenség további fejlődési kereteire, melyek- | bői: lehetetlen ki nem érezni, hogy a justitia mi- nálur.k, íé^ldSjiszprint igazán nem a mama kedvence. S mennyi disszonancia csendül ki e tényekből az alkolmánytörvény 98. §-ának ama rende'kezé sével szemben, hogy minden biró függetlenül látja el hivatását, lévén csak a törvény által kötve. A részletekbe bocsátkozni azonban nem volna sem célszerű, sem időszerű. Az Ut érintett jelen­ségek különben is ma már komoly diszkusszió tárgyát képezik napi- és szaklapokban, bírói és ügyvédi szövetségek előtt is és igy előbb-utóbb mégis csak fel fognak figyelni a sok jajveszéke lésre az illetékesek is. Mi csak regisztráltuk e tényeket, csupán il­lusztrálásul annak, hogy a közigazgatási biróság hatáskörének állítólag tervbe vett korlátozása a ina uralkodó felfogás mellett valóban nem is idő szerüllen. Ha e terv meg is valósul, az ok csak a salus rei publicae lehet. De azért továbbra is proble matikus marad, mennyiben áll útjában e végcél nak a közigazgatási bíróságnak mai hatásköre helyesebben annak jelenlegi joggyakorlata? (Folyt, köv.) tatokra dob, abban a reményben, hogy a szerencse melléje fog áldani. Blanc ur csak azzal törődött, hogy fentartsa a Casino elő­kelő, az egész világon egyedülálló tónusát. mimden egyebet, a nyereség megfelelő részét is az alkalmazottaknak hagyva. Egy szép napon azonban Blanc ur átadta a helyét egy bankárnak, René Léon-nak. A dol­gok pedig azonnal megváltoztak. Az enged­mények alapján, amelyeket a nagyherceg adott meg a „Societé de Casino“-nak, a tel­hetetlen, uralomra vágyó ember ezerféle spekulációba bocsátkozott, természetesen fő­leg a saját javára. így egy nagymennyiségű részvénytársaság keletkezett, amelyek mind­egyike átvett egy-egy részt azokból a mun­kákból, amelyeket a Casino addig a saját ha­táskörében végeztetett; René Léon pedig mint a részvénytársaságok vezérigazgatója, azután gondoskodott a többiről. Ma a város világítása olyan, mint egy templomé éjszaka s időnként nincs víz, a gáz lehetetlenül drága, a kertek pusztulnak és mindazokból a szépségekből, amelyekkel könyvtárakat irtok tele, csak a hir ma­radt meg. Az a pénz, amely a Casinoba kerül, nem a nagyhercegség javára kerül ki onnan is­mét. Legutoljára René Léon nagy íürdőtele- pet építtetett és tenniszpályát francia terü­leten. így tehát 250 millió frank vándorolt ki az államkincstárból. A Casino igazgatására teremtett megszámlálhatatlan sok részvény- társaság idegen kapitalisták kezében van és ha a nagyhercegség alattvalói — mint a vi­lág bármilyen más polgára — vagyoni vi­szonyainak megfelelő szórakozást óhajtanak, akkor Nizzába kell menniük, mert a Casino nem gondoskodik erről, úgy mint valaha. A pénz igy kivándorol, elszegényíti a nagyher­cegséget és ez a körülmény végső soron oko­zója a gazdasági válságnak. Könnyű előre­látni a fejleményeket; majd ha az utolsó fillér is René Léon zsebébe vándorolt, a Casinot egy elhagyott város fogja körül­venni, a monakói hegytől pedig egészen a templom kupolájáig hatalmas felárat fog lengeni: „Kiadó". A tenger felől az arrahaiadó hajókról kí­váncsian nézhetik majd a fehérlő városé azok, akik valamikor talán maguk is az azfc látogató és a szerencsében bizakodó tömeg­hez tartoztak. RÁDIÓMŰSOR * K. VASÁRNAP PRÁGA: 9.00 Templomi zene. 11.00 Matiné. 12.00 Hangverseny. 18.00 Német előadás. 19.00 Hungária—Sparta és Bratislava—Slavia futball­meccsek. 19.05 Hogy táncolnak a falun? 19.30 Szimfonikus zenekari hangverseny. Vezényel: K. B- Jirák. Énekel: Forray Olga. 21.45 Előadás Ruszinszkórói. 22.20 Katonazene. 23.00 Harangszó. — POZSONY: 9.00 Templomi zene. 11.00 Matiné. 16.30 Énekhangverseny. 19.00 Sporthírek. 19.05 Vig dalok. 19.30—23.00 Prágai műsor. — KASSA: 9.00 Istentisztelet a Dómból. 11.00 Istentisztelet a Dominikánusok temp’omáből. 12.00 és 19.00 Ha­rangszó a Dómból. 12.15 és 20.10 A szalonzenekar hangversenye. 17.10 Gramofon. 19.10 Juhász Ár­pád hirlapiró magyarnelvü előadása: Csehszlová­kia ipari fejlődése a prevrat után. 20.05 Vig-est. 22.00 Sajtóhírek magyaruyelven. — BRÜNN: 49.00 Templomi zene. 11.00 Matiné: Petrzelka müveiből. 16.30 és 19.30 Szimfónikus hangverseny. 18.00 Dalest németül. 19.00 Sporthírek. 19.05 Vig dalok. 22.20 Katonazene. — BUDAPEST: 9.00 Újság­hírek, kozmetika. 10.00 Református istenMszfelet a Kálvin téri templomból. 11.00 Görögkatolikus istentisztelet. 12.20 Pontos idő, időjárás, utána szimfónikus zenekari hangverseny. 14.40 Rádió szabadegyetem. 15.45 A fötdmivelésügyi minisz­térium rádió előadássorozata. 16.15 Lengyel zene­délután Hubay Jenő palotájából. 17.25 a székes- fővárosi zenekar, hangversenye. 19.15 Tarka est. 20.30 Pontos idő, sport- és ügetőverseny ered­mények. 21.00 Gramofonhangverseny. 22.30 Pertits Jenő cigányzenekari hangversenye a Britannia szállóból. — BÉCS: 10.10 Orgonae’őadás. 11.00 Schumann. 16.00 Néoszerii hangverseny 19.10 Ka­marazene. 22.30 Jazzband. — ZÜRICH: 19 33 Rém. kát. istentisztelet. 22.30 Hangverseny. — BERN: 20.45—22.40 Hangverseny. — LONDON: 20.55 Ts’enMsztelet. 22 05 Hangverseny katonazene. — BERLIN: 11.30 Daios Béla zenekara. 16.30 Szóra­koztató zene. 20.00 A b ^százéves diákdak 22.30 Éjféli tánezene. — STUTTGART- 11.30 Kamara­zene. 15.30 Zenekari hangversenv. 20.00 Régebbi táncok. 22 30 Tánezene — LETPZIG: 17.00 Tánc­zene. 19.30 Vig zenei est. 23.00 Tánezene. — BRESLAU: 19.00 Schubert dalok. 20.10 Jobanrt Strauss-hangverseny. 22.30 Tánczene. — MÜN­CHEN: 2125 Szórok ózta tózene 22.00 Hangver­seny. — HAMBURG: 20 00 T, nnkiúiser paródiák. 22.40 Kávéházi zene. — LANGENRERG: 20.10 Olasz hangverseny. — KÖNIGSBERG: 20.05 Operett-töredékek. 22.15 Tánczene. — FRANK­FURT: 15.30 Operettek. 20.30 A velencei kvartett, hangversenye. 22 30 Tánezene. — STOCKHOLM: 18.00 A kék madár. 22.45 Régi táncok. — K0­PENUAGA: 20 (XI A szeviJlai borbély. Rossini operája. — KATTOWTTZ és KRAKÓ: 12.10 Francia zene. 15.15 Filharmonikus hangverseny 20.20 Zenekari hangverseny. 22.30 Tánezene. i 4 iMnaoH

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents