Prágai Magyar Hirlap, 1929. március (8. évfolyam, 51-75 / 1974-1998. szám)
1929-03-08 / 57. (1980.) szám
2 'TO7W? *.». A% A,<íVAU.-Ht RLAP 1929 márcíns 8, péntek. helyzete a háború után lényegese® jobb lett, mint a háború előtt volt. Ezt az ellen- vet és t Stresemann eleve kiparirozta, amikor beszédében, teljese® a genfi atmoszférához idomulva, megjegyezte, hogy az 1919-es békeszerződéseik logfenköltobb célja az uj, ti sztultabb világrend megterem lése volt. A békeszerződések után, amelyeket a demokrácia és a szent humanizmus nevében hoztak, senki sem vonhat párhuzamot a háború utáni és a háború előtti állapotok között. A háború előtti állapotok automatikusam a világháborúhoz vezettek s ha ma ugyanolyan állapotok uralkodnának, mint akkor, ismét kikerű1 h©tétlenné válnék a népek nagy összecsapása. A Francia és az angol sajtónak rendkívül fájt, amikor Stresemann a népszövetségi paktum tizenkilencedik pontjára hivatkozva kijelentette, hogy a békeszerződésekkel megalapozott világrend nem lehet örök s igy nem szabad mereven rendelkezéseikhez ragaszkodni. Máskülönben azonban óvakodott attól, hogy pozitív ajánlatokat tegyen, mert tudta, hogy a kezdet nehézségeiben minden határozott indítvány vissza riasztaná a tanácstagokat. Régóta ismert kívánságain kívül semmi; újat nem vetett a diszkusszióba s beszéde inkább általános szempontokkal telt forradalmi, demonstratív tett volt, nvnt olyan megnyilatkozás, amelynek gyü- mö’csei egy-két napom belül megérnek. Ez utóbbi, a népszövetség jelenlegi összetételében a lehelekenfémre!,, volna határos és hónapéiig. esetleg éveiig kell várni, amig bekövetkezik. De a kecsegtető kezdet után nem tartozik többé az utópiák közé. Géni, március 7. Walikó Lajos magyar küMigymin iszter ma délelőtt másfél órán keresztül tanácskozott Kumanudi jugoszláv helyettes külügyminiszterrel a magyar- jugoszláv optánsügyről. Hello fFranco szelleme A népszövetségi tanács tegnap délutáni ülésén elsőnek Zaleski lengyel külügyminiszter reflektált röviden Stresemann beszédére. Különösen a kisebbségek kötelességeit hangsúlyozta és nem igen foglalkozott jogaiknak kérdésével. Szerinte lehetetlen állapot, hogy a kisebbségek jóformán napról-napra újabb privilégiumokat kérnek s igy elmérgesitik az otthoni helyzetet. Ugyanilyen értelemben beszélt Titulescu román tanácstag is, aki csatlakozott Zaleski véleményéhez. Chamberlain angol külügyi államtitkár hosszabb beszédben reflektált a német külügyminiszter délelőtti fejtegetéseire. Közismert tény, hogy Chamberlain nem eminens barátja a kisebbségeknek s 1925- ben, amikor Mcllo Franco brazíliai delegátus fölállította hírhedt asszimilációs teóriáját, Chamberlain hathatósan asszisztált az azóta visszavonult, otthonában duzzogó egzotikus tanácstagnak. Chamberlain genfi szereplését, amely valószínűleg az utolsó lesz az angol konzervatív kormány jelenj légi uralmi periódusában, ismét arra használta föl, hogy kioktassa a kisebbségeket Az ellen ugyan hevesen tiltakozott, mintha az asszimilációs teória híve lenne, de máskülönben teljesen meg volt elégedve a népszövetség eddigi kisebbségi munkájával, amely szerinte — huszonkét-huszonhárom ügyben — „szolid és üdvös eredményeket" ért el. Chamberlain hangsúlyozta, hogy a kisebbségek kötelessége, hogy az uj ország lojális polgáraivá váljon. Csatlakozott Zaleski indítványához, aki Stresemann ötös bizottságával szemben a régi hármas bizottság kiküldését kérte a kisebbségek általános helyzetének megvizsgálására, de nem zárkózott el Stresemann indítványa elől sem és kijelentette, hogy mindegy, vájjon három, vagy öt tag alkotja-e az uj bizottságot. A bizotság nem konkrét petíciókat fog elintézni, hanem általános szempontból fogja tanulmányozni a kisebbségek helyzetével összefüggő kérdéseket. Procope, Finnország külügyminisztere, természetesen Stresemann indítványa mellett foglalt állást s emlékeztette a magas tanácsot Briand luganói szavaira, ahol a francia külügyminiszter kijelentette, hogy a kisebbségek jogai szent jogok. Brianti tréfákkal üti el a problémát Stresemann rövid válasza után Briand emelkedett szólásra, aki. szokásához hivon, néhány jó viccel akarta elütni negyven millió ember legszentebb problémáit. Beszédének elején fáradtan és kényszerültén ismételte, hogy a kisebbségek jogait ő is szentnek ismeri el. Később tüzbe jött s tüneményes baritonján beledörögte a gyülekezetbe, hogy a kisebbségek szent jogainak védelme közben nem szabad elhanyagolni a nemzeti szuverénitás még szentebb jogait sem. igen szellemesen filozófiai beszédnek nevezte Stresemann beszédét, akit politikai ideáljai miatt szinte irigyel, de figyelmeztette a német külügyminisztert, hogy a világon minden relatív és nem szabad abszolút követelésekkel a porondra lépni. Nagyon sok ember van a világon, aki a türelmetlen kisebbségek jogos panaszaival visszaélve, a kisebbségek elkeseredését egészen más célokra használja ki. Nem szabad a kisebbségekből mesterségesen megteremteni az európai elégedetlenek blokkját. Briand ezután ismét párhuzamot vont a kisebbségek háboruelőtti és háború utáni helyzete között. Véleménye szerint a kisebbségeket manapság arra nevelik, hogy saját államai ellen harcoljanak Beszédének végén a kisebbségi hármas bizottság munkájának eredményét méltette. A francia lapok ismét mint rendkívül sikerült és mély benyomást keltett beszédet kezelik Briand megnyilatkozását. A francia szellem és a francia fölfogás győzelmeként ünnepük, de megfeledkeznek arról, hogy a másik kiváló férfiú, aki lándzsát tört a kisebbségek ügye mellett, Dandu- rand, Kanada tanácstagja, ugyancsak francia származású és a Szent Lőrinc-folyó mellett élő kanadai francia kisebbség tagja. Franciaországban megfeledkeznek arról, hogy ez a francia kisebbség, amelynek Géniben most hallatszott szava, hányszor vívott élet-halálharcot elnyomóival! A francia sajtó: tartózkodó Páris, március 7. A német külügyminiszter genfi beszédét a francia sajtó általában tartózkodóan Ítéli meg. Egyedül Jules Sauer- wein adózik elismeréssel a népiét külügyminiszternek a Matin vezércikkében. Stresemann a népszövetség nyelvén beszélt s filo$3jPHH2SEan^ nátha elten: drGy&n.C&ft' Ha fás a meglepő! zófikus szempontból igen szép és igen előkelő nyilatkozatot tett. Ugyanakkor azonban a sorok között, mindazt elmondta, amit el akart mondani. A Matinnal szemben a Petit Párisién rendkívül elégedetlen. Stresemann a kisebbségek védőjének játszotta ki magát, ami nem felel meg a valóságnak. A német külügyminiszter akarata ellenére mérsékeltnek mutatkozott. Még harciasabban ir a jobboldali Echo de Paris. 1 képviselőház elfogadta a lakővédelmi és építkezési törvény novelláit Prága, március 7. A képviselőház tegnap este kezdte meg a lakók védelméről, az építkezési mozgalomról és a kényszerkilakoltatások elhalasztásáról szóló törvények novelláinak tárgyalását. Az ülés délután két órakor kezdődött. A vita első szónoka Schuster német szociáldemokrata volt, aki rámutatott arra, hogy a koalíciónak semmiféle irányelve nincs a lakóvédelem tekintetében, ezért csak folytonos ideiglenes megoldásokkal dolgozik, amelyekkel fokozatosan rosszabbitja a lakók védelmét. Hasonló szellemben beszélt Bólén kommunista, Pick cseh szociáldemokrata, Langr cseh nemzeti szocialista képviselő. Horpinka, német nemzeti párti képviselő beszédében kijelentette, hogy a decemberi választások annyiban hoztak nagy csalódást, mert mindenki azt hitte, hogy a parlament a régi lakóvédelmi törvényeket erősen meg fogja változtatni, mig a valóságban csak meghosszabbítják a régi törvényeket. A decemberi választások a koalícióban nagy zűrzavart idéztek elő és az egyenetlenség következtében magától értetődő, hogy nincs idő hosz- szabblejáratu lakóvédelmi törvény alkotására. Az eddigi törvényeknek október 31-ig való meghosszabbítása csak azt bizonyítja, hogy a koalíció még mindig az uj választások mumusával fenyegetőzik. Venzel német nemzeti szocialista képviselő szerint ennek a kérdésnek igazságos rendezésére a níai kormánytöbbség teljésen alkalmatlan. Az ülést azután félórára félbeszakították, hogy az elnökség áttekinthesse a benyujtott módositójavaslatokat, s azután szavazásra kerül a sor. Délután fél bét órakor újból megnyitották az ülést. Felolvasták a módosító javaslatokat, amelyeket a ház többsége elutasított és csupán néhány határozati javaslatot fogadott el. EzFizessen elő a mr ÜÉPiS Hit-re után mind a három törvényjavaslatot a ház többsége elfogadta. A képviselőház legközelebbi ülése pénteken délelőtt fél tizenegy órakor lesz. Bizottsági ülések A képvisel oh ázn ak földmüve-lésügyi bizottsága Prclkupek elnökletével ma letárgyalta a vidék villamosításának állami támogatásáról szóló törvény módosítását, továbbá a koalíciós pártok kezdeményező javaslatát, amelyben azt inditványozzák, hogy a kormány törvényjavaslatot terjesszen elő egy 200 millió koronás villám ősi tásl alap létesítésére vonaikczólaur, amely alap támogatásával a magasabb, 60—100.000 volt áramú, vidéki hálózatot kiépíthetnék. Samalik képviselő referátuma után Vanoutsek. a közmunkaügyi minisztérium osztályfőnöke, üdvözölte ezt a kezdeményező javaslatot, de kijelentette, hogy az egész terv végrehajtásához 900 millió koronára volna szükség. Leghelyesebbnek tartaná, ba az egész or- sz'g te rületén egy egységes villám ősi tási társulat létezne, hogy a tarifa is egységes lehessen. Hosszabb vita után a javaslatot elfog ad fáik. A költségvetési bizottság ma délelőtt ugyancsak az 1926. évi julius elsejei villa- • mositásról szóló törvény novelláját tárgyalta. Határozati javaslatot fogadtak eL amelyben fölszólít ják a pénzügyminisztériumot, hogy .jóindulatúan járjon el a községetek illetékengedményre vonatkozó kérelmei esetéiben, ha villamosítási kölcsönt akarnak felvenni. Végül elfogadta a bizottság a kisegítő iskolákról szóló törvényjavaslatot is. A szociálpolitikai bizottság a osendőrség fegyelmi szabályzatát tartalmazó törvényjavaslat fölötti részletes vitát kezdte meg. Letárgyalták az 1—8. szakaszt és a legközelebbi ülésen valószínűleg be is fejezik a javaslat tárgyalását. J$ ikétzéwas afté (Sfke :®oor miét* tiké 'Seven Xocfe 3fr#ái: W&iS&tttcé (38) — Mesterkedés, nevetett Sneed. — Ott fül a nyalkán a bakó és reszketett, ha erre a kíméletlen számvevőre gon dőlt 1 Diók egyik levelet a másik után olvasott el, de egyikük sem vetett világosságot a titokzatos ügyre. Azonban amikor a szekrényke már csaknem teljesen kiürült, egy fontos okmányt talált, Mrs. Cody házassági bizonylatát. — Hm, — mormogta, amikor a néhány sor hivatalos Írást átszaladta, — tehát nyolc hónappal Selford lord halála után esküdtek meg. Staletti volt az egyik tanú. William Brown volt t másik. Ki a csoda lehet most már ez a Wil- liam Brown? — Csak ne keresse a címjegyzékben, — mondta tréfásan Sneed. — mert akkor még a jövő évben is ezen kotok Mondhatom,. hogy több William Brown van Londonban, mint aMny hajszál a fejemen. — És végigsinutolta koponyáját. A vizsgálatot befejezték, a ládiikó már nem rejtett több tibkot. Dick sápadtan és kimerültén hanyatlott egyszékbe. Szemei vigasztalanul meredtek a semmibe. — Most már mit csináljunk, — kérdezte Sneed és várakozásteljesen nézett társára. — Azt már magam sem tudom, — mondta Diók sötét kétségbeeséssel. Mechanikusan siklott a keze zsebébe. Megtalálta a kulcsot és előhúzta. — A hármas számú —• dörmögte fogai kő- j rótt. • Ha hét lesz együtt, ezt az éjszakát ya- j laki a bitón fizeti meg! — Mit tegyünk most? - kérdezte Sneed ismételten és sürgetőkig. Dick zsebébe csúsztatta a kulcsot. Még mindig meredten bámult maga elé. Hirtelen azonban gyökeres változáson ment át. A kemény férfienergia legyőzte a kint és a gondokat. Kihúzta óráját, és megnézte a mutató állását. A második reggeli órán már túl voltak. — Selford Manorba megyünk, —. mondta hirtelen és eLhatározottan. — Ön még nem látta a kriptát. A Selfordok sírjai előtt gyűlnek össze az eltűntre vonatkozó összes szálak, mint a sugarak a fényforrásban. — Gyorsan felpattant a székről. — Igen, Sneed, jöjjön velem, Selford Monorban rájutunk az összes titkok nyomára. Csaknem rohant a lépcsőkön és jóval előbb ért autójához, mint Sneed. De amikor lábát rányomta az indítóra, az autó nem úgy viselkedett, mint az ideges, tüzes paripa, hanem mint az imbolygó kacsa. Imbolygóit és néhány egyenetlen ugrást tett, minden részében ropogott. Dick megrántotta a féket. Csak rSviKen nézett Sepedre, de ez a tekintet mindent elmondott. Azután kiugrott az autóiból és lehajolt a kerekekhez. Mintha egy pajkos subanc tette volna, az autónak mind a négy gummikerekét, hallatlan vandalizmussal szétvagdosták. 24 Vannak pillanatok az életben, amiket az ember sohasem felejt el. Olykor-olykor elrn ériül - betnek a ludat küszöbe alatt, azonban álmatlan éjjeleken, a láz óráiba újból feltolakszanak és a lelket borza eláll yal és halálos félelemmel töltik el. Ilyen pillanatnak maradt meg Sybil óleté- | ben az, amikor a kis manzardszoba tetőlyukán ; lom Cawler halálsápadt arca. meredt rá, mig hátában az Ismeretlen ellenség dühös monno- gáfiát, ziháló lélekzotót tudta, amint óriási ökölcsapásokkal akarta betörni az ajtót. Az arc egy pillan tra el tűnt Az ajtó megremegett és sarkaiban ropogott. Felülről csikorgó zaj hallatszott. A rácsozat csakhamar megfordult forgósarkában. Az ablak, amelyet Sy- bil az imént csak betámasztott, felrepütt. Egy kéz nyúlt le érte. Sybil még egy pillantást vetett az ajtóra. Látta, hegy betét egyszerre betörik és a támadt nyíláson egy óriási, vérrel boritolt kéz nyúl be. Most már nem gondolkozott, hanem székre ugrott és megragadta a kezet, amely felfelé húzta. — Tartsa magát erősen, az én lélekzetem elálló tt, — zihálta Tóm Cawler. Sybil megmarkolta a tetőiyuk éles peremét. Amint a szobába nézett, látta, hogy az ajtó hatalmas Ívben kirepül sarkaiból és az ajtó elé tolt barrikád, az asztal, meg a mosdó úgy dől fel, miptha elfujták volna. — Gyorsan, gyorsan, fel, fel, különben minden késő lesz már, — bömbölte a soffőr. Térdedre ereszkedve hajolt le a leányért és két karja alatt megragadva, segítette előre, Keskeny tetőpárkányra került. Egy kis istá'l- lőlámpa, amelyben gyertya pislákolt, homályos fényt árasztott szét. Cawler magasba, tartotta a lámpát, amely egy létrát világított meg. A létra felső fokaival az ormozaton tulemel- kedett. Cawlemek szólania sem kellett, Sybil ben az életösztön olyan erővel dolgozott, hogy semmiféle útmutatásra nem volt szüksége. Rálépett a hágcsóra, majd a két karfát lábaival átfogta, amint ezt kis gyermekkorában annyiszor tette vidám játszadozás közben és lélekzetrabló gyorsasággal csúszott a földre. Cawler nyomon követte. A lámpát az onnan hagyta. Kutató pillantást vetett a tetőre. A hold éppen felhő mögé rejtőzködött, de az ég fényreflexe elég erős volt ahhoz, hogy kirajzolja egy óriás sziluettjét, amely a tetőről kihajolt és éppen ebben a pillanatban megragadta a létra karjának végét. Már elkéstek, a létrát nem kaphatták le. Nem volt más menekülés, mint a rögtöni futás. Karjaiba kapta a lányt. Átszaladt a konyhakerten. Az árok szélén letette, a keskeny árkon könnyen ugrottak át mind a kelten. Semmiféle más világításuk nem volt, mint a felhők mögött eltűnő holdnak szétszórt sugarai. — Ostoba dolog, hogy nem tudunk a garázsba jutni, de akkor ennek a borzalmas Góliátnak egyenesen a karjaiba szaladnánk. Jöjjön csak, én tudok egy jó rejtekhelyei. Egy rozstábla feküdt előttük, amelyen magasra nyúlták a gabonaszálak. Nagy fáradsággal törtek át a táblán és végül egy kapuhoz jutottak, amely csak kilincsre volt zárva. A gyorsiram u menekülés szinte elvette lólekze- tüket és zihálva fordultak egy pillanatra visz- sza. Rettegett üldözőjüket most nem látták és rögtön megkönnyebbült a szivük. Egy mezei utón állottak, amely hosszú fal mentében vezetett el — A Selford-park -- mondotta Cawler röviden és rámutatott a falra. Sybil elrómülteo nézett .megmentőjére. — Selford-park? — Észrevehető borza- dály csengett ki hangjából. Sejtelme sem volt arról, hogy Codynak birtoka közvetlenül az uriház kertje melleit terül el. íme. minden oldalról körülfogja öi a borzalmas titok, amely megmagyarázhatatlan módon a Selfordokíö! indul ki. —- Ott tovább rés van a falon, amelyet különben senki sem ismer. Átcsúszunk a résen és igy félrevezetjük őt. Mindenekelőtt azt kell megakadályoznunk, hogy nyomunkra bukkanjon, különben el vagyunk veszve — Hát kicsoda ő? Miért üldöz berniünkéi0 Ki ordított olyan borzalmasan? Úgy hangzott, mintha ^valakit meggyilkoltak volna
