Prágai Magyar Hirlap, 1929. március (8. évfolyam, 51-75 / 1974-1998. szám)

1929-03-07 / 56. (1979.) szám

2 'PT»v^t./VVaC,VAT*-HTRJjAP nagy, nemzetközi jelentőségű kérdés szimptó- máival és kisugárzásával állunk szemben. Véleményemet és a fölvetett kérdésnek egéz Európa szempontjából fontos elemi jelentő é- gét nem tudom jobban jellemezni, min* ha uta­lok arra az 1919-ben kelt és önök előtt b zo nyár a ismeretes jegyzékre, amelyben az akkor szövetséges és társult hátaknak az első ki ebb- ségi szerződést markáns módon megindokolták A kisebbségek védelméről gondoskodó '•endsza- bályokat ez a jegyzék a nemzetközi vi zoiiyok uj rendezésére alakult népszövetségi nnVzer törvényszerű következményének és lényeges al­kotó elemének tartja. A régi rezsim alatt az ilyesfajta határozatok keresztülvitelét a nagy­hatalmak garantálják. A tapasztalatok bebizo- nyitották. hogy a régi mód prakt:kus kiv tele lehetetlen. Éppen ezért a garanciákat most a népszövetség vállalta magára és igy egészen más helyzet keletkezett. Az elmúlt évek bebizonyították, hogy ismét uj és bővebb határozatokat kell hozni. A bé­keszerződések különböző nyelvű és fajit né­peket zártak egy-egy államba s bizonyára ke­serű ellenségeskedéseket szüntetne még, ba az egymásra utalt néprészek tudnák, hogy hat* hatós módon védve vonnak minden veszede­lem és igazságtalan elnyomatás ellen. Már az a tudat, hogy a népszövetségnél hathatós ga­ranciái vannak a kisebbségeknek, prakfi ;us szempontból jelentős közeledést idézne j lő az eddig ellentétben élő uralkodó nép és kisebb­ség között. Állandó kisebbségi bizottságot! 1920-ban a népszövetség helyesen ismerté föl feladatát. Mindazonáltal a népszövetség cljá’á- si módja ma csupán a beérkezett petíciók elin­tézésére szorítkozik. Semmiféle szerv sem gondoskodik a népszö­vetségnél arról, hogy az általános formában rábízott garanciákat a petíciókon kivül is re­alizálhassa, hclott nem férhet kétség hozzá, hogy a garanciák nemcsak konkrét esetekre vonatkoznak, hatiem a kiscbbség'k által"nos helyzetének megjavítására is. Az idézett 1920- as jelentésben kifejezésre jut az az igazság, hogy a népszövetségnek állandóan gentos- kodnia kell a kisebbségek védelmére vonat­kozó határozatok kiviteléről. Ez a gond: lat vezetett bennünket akkor, amikor az állandó népszövetségi kisebbségi bizottság fölállítása érdekében fáradoztunk. Mindenesetre tisztába kell jönnünk azzal a móddal, amelynek segít­ségével a népszövetség a jövőben tudomást szerezhet a kisebbségek helyzetéről. — Az a feladat, amelynek teljesítésével a ki­sebbségi szerződéseket aláirt hatalmakat meg­bízták, nem kivihetetlen és nem sértő a szu­verén államokra nézve. Elvitathatatlan, ho >y a kisebbséghez való tartozás és az éhből kelet- koző különleges helyzet nem állhat ellentétben az általános állampolgári feladatok teljesítésé­vel. Ha ezt elismerjük, akkor azt is e! kel! is­mernünk, hogy egy olyan népfaj, amelynek egy részét egy kisebbség alakjában a má ik állam­hoz csatolták, érdeklődhet a saját te: tvéroi iránt és figyelhet arra, vájjon a kisebbségi szer­ződéseket aláirt hatalom teljedti-e az átvett kö­telezettségeket Arról beszélnek, hogy a kisebb­ségi jogok kibővítése könnyen olyan mozgal­mat támogathat, amelynek éle az egyes álla­_m—^OBimirrocnMi— mo k léte ellen irányulhat és irredenta színezetű volna. Erre vonatkozóan megjegyzem, hogy nem vágyóit azon véleményen, hogy az az évszá­zad, amelyben éjünk, mindörökre rendezte az európai helyzetet. Ez különben olyan gondo­lat, amelyet a népszövetségi alkotmány is vi­lágosan kifejez. De mindezek olyan dolgok, amelyekkel most nem kell foglalkoznom. Nagy tévedés ha azt tartjuk, hogy a kisebbségek jogai iránt való ér­deklődés és az elfogadott kötelezettségek be­tartására való felhívás csak arra jó, hogy ez­zel a meglévő államokat szétszakítani töreked­jünk. A népek egymásközötti békéje annál meg­alapozottabb lesz, minél kevesebbet hall a világ közvéleménye az egyes népek gyám­kodására bízott kisebbségek kultúrájának és életének elnyomásáról. Aki azt kívánja, hogy tekintet nélkül az államhatárokra, mindenütt tiszteljék és becsüljék az embe­ri jogokat, a nyelv, a faj és a vallás jogait, az a béke érdekében cselekszik. A külön­böző nemzetiségekből és kultúrákból össze­állított államok nem veszítenek jelentőse­gükből és tekintélyükből, ha mintaképekké válnak ezen a téren, mint amilyen minta­kép annak az országnak a területe, ahol most ülésezünk s ahol a különböző nyel­vek, fajok és vallások ellenére évszázados béke honol és a lakosság évszázados szere­tettel tekint szülőföldjére, A régi hibák —' Milyenek volnának azok az utak, ame­lyek a népszövetség keretén belül a meglévő szerződések alapján közelebb hoznának cél­jainkhoz? Megemlítettem, hogy tisztába kell jönnünk azzal, hogy miképp realizálhatná a népszövetség garanciáit a pétiéi ókon kivül ie. A peticíós eljárás kérdésében Dandurand ur emlékirata figyelmeztet arra, hogy a ta­nács eljárása, amely a hármas bizottság ki- küldéséből és jelentéséből áll, a patíaszttévő kisebbségekben azt a benyomást kelti, hogy nem hallgatják meg és lassan-lassan az ér- deknélküiiség, vagy a munkáHanság áldoza­tai lesznek. Az emlékirat e mondatban na­gyon helyesen meglátja a kisebbségi eljárás legnagyobb hibáját t Nem védekezhetem azon érzés ellen, hogy a teória és a praxis nem mindig harmoni­záltak a népszövetség tárgyalásain. Még jobban tudom, hogy a kisebbségek sokkal nagyobb mértékben érzik ugyanezt és ag­godalommal figyelik kulturális sorsuk fej­lődését. Nem mulaszthatom el az alkalmat, hogy rá ne mutassak a tanács egyik elő­adójának nyilatkozatára, amely még 1925- ben hangzott el. Ebben a nyilatkozatban és M fkétzáras ajtó Stke S>oor mcith. ifite 'Seren JCor-fts JSrtcí: Ídsíflr WaSSace (37) Végül érezte, hogy a homokos, kavicsos ker­ti ut véget ér és agyagos útba torkol. Ami­kor felnézett, maga felett gyümölcsös fák ko­ronáit látta. A szél lefújta levelek csöndesen hullottak alá fejére. Egy kis ideig várakozott. Azután felegyene­sedett. — Jöhet már, — kiáltott vissza. — Minden rendben van. Alighogy szavai elhangzottak, valaki köz­vetlen-közeiből arcába sütötte pisztolyát. 23. A golyó hajszálnyira süvített el arca mel­lett, de neim sebes! tette meg. A légnyomás, a robbanás közelsége egy pillanatra elvet­ték eszméletét és térdre rogyott. Amint ká­bulata megszűnt, tovasuhauó lépések neszé' hallotta. Erre gyorsan felugrott. Még kiesé tántorgott, aztán összeszedte magát és a me­nekülő ulán rohant. Ekkor hirtelen drót- sodronyba akadt a lába és újból egész hoszr- szóiban végigzuhant a fö’dön. Heves fájdal­mat érzett és dühében hevesen szitkozódott Amikor újból feltápászkodott, Sneed már mellette volt. — Elmenekült? — kérdezte zihálva az in­spektor. — Úgy hiszem, igen — felelte I>ick. Ret­tentő düh szorította össze torkát. Az ulra vi­lágítottak és látták, hogy az egész gyümö'- esöeben az egyik fától a másikig dróta.kadiály van ki feszí tve. A gyilkos alaposan előkészí­tette menekülését. Egészen bizonyos, hogy nem közönséges gonosztevővel van dolguk. Amikor a kerten végighaladtak, megái lapí­tották. hogy csupán egy keskeny árok vá­lasztja el a hullámzó rozsföldtől. Nem volt értelmef hogy tovább folytassák utjulcat, hi­szen a mezőről már nagyon sok irányban menekülhetett a gonosztevő. Dick összetörve, csalódottan tért vissza a házba. Hol van tehát Sybii Lansdown? Ag­godalmas gondolatai állandóan ekörül a kérdés körül forogtak, de nem tudott rá fe­leletet adni. . A sok keserű tapasztalat után, amelyeket odakümn szereztek, a házban kellemes meg­lepetés vóirt rájuk. Minden lámpa égett. Staynes sergeant felfedezte, hogy a föld- feWii vezeték transzformátorának acélajta­ját erőszakkal nyitották ki és így kapcsolták ki az áramot. A csapnak egyszerű megesava- rásával megszüntette a bajt. Azután végig­kutatta a te'efonvezetéket, hogy hol van át­vágva és a kertnek a könyvtárszoba alatti részében megta'álta a vezeték elmetszett két végét. Éppen most fejezte be a javítási munkát. A hátsó kertből hangzó lövéseket hallotta, de ugy» hitte, hogy kartársai tüzel­ne^;. Annál nagyobb volt az izgalma most. hogy megtudta, hogy a gonosztevő életük el­len merényletet tervezett. A házban E'bert inspektor vizsgálatot tar­tott. Rendszeresen kutatott végig mindent. Martin és Sneed hozzá csatlakozott, a vizs­gálatnak azonban nem volt jelentékenyebb eredménye. Amikor Mrs. Cody hálószobáját kutatták át, a padló megreszketett egy sú­lyos kocsi kerekei alatt. Egy teherautó érke­zett, amelyen Chichester egész rendőri ké­szültsége megjelent a tett színhelyén. Nyilván a Scotland Yard a megszakított telefonbeszélgetésből is eleget értett meg, hogy a szomszédos rendőrséget; alarmirózza. A süss ex i rendőrigazgatóságra. sürgős fel­szólítás ment ki, hogy a londoni bűnügyi rendőr tisztviselőket teljes erővel támogassa. Sneed bevárta, amíg a rendőrséget előir­tották a házban. Azután tovább folytatta azt a nyilatkozatot követő vitában számos meg­állapítást találunk a kisebbségekről és a népszövetség garanciáinak céljairól. A nyi­latkozat minden kertelés nélkül kimondja, hogy a népszövetség kisebbségi rendelke­zéseit csak átmenetieknek kell tekinteni, mert a helyzet végeredményben úgy fog alakulni, hogy a kisebbségek, mint ilyenek, eltűnnek, azaz beolvadnak a többségi nép­be. Ha ezt a nyilatkozatot tényleg az asszi­milációs teória védelmének fogjuk föl. amelyre számos későbbi tanácsnyilatkozat is vonatkozik, úgy a magam részéről a leg­határozottabban tiltakoznom kell ellene. Ez a teória ugyanis világosan ellentétben áll az uj kisebbségi rendelkezésekkel és azokkal a kötelezettségekkel, amelyeket a kisebbségekkel bíró hatalmak magukra vállaltak. Stresemann tételei Beszédének vége felé Stresemann & kö­vetkező végső megállapításokra jut: — A tanácstól a következő négy tétel sürgős megvitatását bérem: 1. Azoknak a lehetőségeknek gondos megvizsgálását, amelyek a petíciók kezelé­sének formális megjavítására vezethetnek. 2. Arra kérem a tanácsot, hogy az érde­kelt nemzetek kikapcsolásával szemben, mint az eddig szokásban volt, a jövőben ezeknek a nemzeteknek képviselőit is meg­hívják a petíció letárgyalására. 3. Vizsgálat tárgyává kell tenni, hogy a népszövetség miképpen tudna eleget tenni gaarntálási kötelezettségeinek a petíciókon kivül is. 4. Végül nagyon szeretném, ha az előbb kifejezett módon a népszövetség alapve­tően tisztázná a kisebbségek jogainak ga­rantálására vonatkozó föladatait és köteles­ségeit. Stresemann ezután egy külön vizsgáló- bizottság kiküldését kéri, amelyet szerinte úgy kellene összeállítani, hogy a szükséges tekintéllyel és szakismerettel rendelkezzék. Stresemann beszédét angolra fordították, majd déli 1 óra 15 perckor az ülés véget ért. A tárgyalásokat délután négy órakor folytatják, amikor Zaleski lengyel külügy­miniszter fog válaszolni Stresemann fejte­getéseire. A gBrBg-jugoszláv egyezmény Genf, március 6. A népszövetségi tanács mostani ülésszakának hivatalos programján szereplő kisebbségi kérdés ideiglenes, vagy végleges rendezésén kivül egyik legérdeke­sebb eseménye a régóta húzódó görög—jugo­szláv szalon ikii egyezmény aláírása. Az egyezmény részleteit Belgrádban.teljesen ki­dolgozták és a kész egyezményt a két ország külügyminisztere írja alá. Úgy hírlik, hogy a szerződés aláírása céljából Venizelos is Genfbe érkezik és ugyancsak idejön Davos- ból, többhónapi üdülési szabadságának meg­szakításával, Marinkovics külügyminiszter is. A szalon ikii egyezményt nyomban a népszö­vetség főtitkárságának mutatják be és ha a két külügyminiszter személyesen érkezik Genfbe, ezen túlmenő, barátsági szerződés megkötéséről is fognak tárgyalni. a munkát, amelyben a rendőrök megérkezé­se megzavarta. Egy metszett indiai szek­rénykét húzott elő Mrs. Cody ágya alól és az éjjeli szekrényen talált kuLosköteggel kísér­letezett a zár körül Végre megtalálta a megfelelő kulcsot A tető felpattant. A láda egész a peremig leve­lekkel volt tele, azután régi számlák, elhal­ványodott szín lapok és megsárgult táncren­dek voltak benne. Még egy préselt virág­csokor is ott volt az emlékek közölt. Didi érdeklődve hajolt a láda tartalma felé. — Lássa csak — jegyezte meg Sneed fel­tekintve az iráshalomról — bármennyire be- száradtnak is lássék egy szív, valamelyik rejtett zugában mégis osak megőrzi a ro­mantikának szikráit Egy köteg levelet nyújtott át Dicknek, 1 amely selyemfonállal volt átkötve. — Vizsgálja osak meg ezt! Azalatt én át­tanulmányozom a többit Dick megoldotta a szalagot. Két levél esett ki a kötegből, mindkettő gyermekes írással írva. Az aláiirás mindkettőn: Unoka- öcséd, Johnny. — Pedig azt hittem, hogy Tóm Cawteren kivül nincs más unokaöccse. — Miért gondolta? Vájjon nem hitte, hogy a nővére több utódot is ki termelhetett? — kérdezte Sneed szárazon. Átlapozták a halott ^levelezését Néhány perc mély hallgatásban telt el. — Éppen itt olvasok egy levelet, amely Tomi Cawlert íís megemlíti. Tehát a soffőrnek tényleg volt fivére. Sneed rátette a levelet a már szortírozott hallómra.. — Szerelném tudni — morfondírozott Ösz- szeráncolt homlokkal —, hol a fenében van mest. ez a Tóm Cawler? A szolgaszemélyzet többi résziét eltávolították a házból, ez köny- nyüszerrel ment, de már Tómmal nehezen hitethették el, hogy az X voltaképpen U. 1929 máTefws 7, egfltörfflifc. Magyar pártszervezet Bukarestben Bukarest, március 6. Két évi szünetelés után újra feléledt a magyar párt bukaresti tagozata. Elnökké a közgyűlés a meghalt Buna Márton helyébe Wi'líer Józsefet, az or­szágos magyar párt főtitkárát választotta. Konfliktus Malta és a Vatikán kozott London, március 6. Komoly konfliktus ki­törése fenyeget a máltai angol gyarmatügyi kormány és a Vatikán között egy máltai fe- remorendi szerzetes miatt, akit a rend gene­rálisa állítólag vallási szabálytalanságok miatt Szicíliába száműzött. A kormány politi­kai okot gyanít a száműzetés mögött. Ezért a miniszterelnök megtagadta tőle a távozási engedélyt. A száműzetést határozatot kará­csonykor megújították. A kormány újból köz­belépett azon az alapon, hogy a rendelkezés sérti a kormány és a parlament tekintélyét a egyszersmind az angol gyarmatügyi hivatal és a Foreign Office révén kérték a Vatikánit, hogy az ügy vizsgálatára megbízottat küldjön, ki. A rend generálisa harmadszor is megis­mételte a számúzetési parancsot és most a máltai érsek meginti a világi hatalmakat, hogy az egyháza ügyekbe való beavatkozással a pápa által foganatosítandó szágoru exooanu- nucatrio veszélyének teszik ki magukat. A máltai közoktatásügyi miniszter kijelentette, hogy neon tűrhető, hogy brit alattvalókat ál­lítólagos vallást szabálytalanságok ürügye alatt száműzzenek. Málta tudvalévőén Anglia egyetlen európai gyarmata. Helyzete közel áll a domiiniumokér hoz, azzal a különbséggel, hogy csak bel- ügyeáben élvez teljes önkormányzatot. Hodzsa ulán Rozsypal is távolik? Ungvár, március 0L (Ruszioszköi szerkesztőségünktől.) A ruszin«zkói országos elnökség környezeté­ből an a hir szivárgott ki, hogy Rozsypal országos elnök, aki már régebben kérte nyugdíjba való helyezését, de a kormány — cseh agrár érdekekből — kérését nem teljesítette, betegsége miatt távozik állá­sából. RuszinSzkói cseh politikai körök­ben, különösen a Kramár-párt hívei kö­zött, élénk tanácskozások folynak e párt­nak Ruszínszkóban való megerősítése ér­dekében, melyre a* időt most tartják al­kalmasnak. A Rozsypal távozásáról szó-ló hirt hiva­talosan még nem erősítették meg, azért fentartással közöljük, bár Kramár hívei­nek politikai mozgolódása ezt megerősite- ni latszik. V ég Igkut adtatom utána az egész vidéket Neim vagyok biztos benne, hogy ninos-e var lami köze a gyilkossághoz! — Hogy Tóm Cawler gyilkos lenne? — rázta meg kétkedőén a fejét Dick. — Hát hol hagyta emberismeretét, Sneed? Tómra ugyan nem biznék egy brillánsgyürüt, sem ezüst evőeszközkészletet, de az életemet minden pillanatban rá merném bízni. Ilyen könnyen nem lehetett meggyőzni Sneedet. Kétkedőén csóválta fejét: Qui viv- ra. verra. Dick azonban mar nem hallgatott rá. Bgy leletre bukkant, amely a legnagyobb mér­tékben felkeltette érdeklődését. Kusza írás­sal papírra vetett rövid levél volt: Kedves Mrs. Cawler! Éppen most beszéltem St alett ivei. Na­gyon izgatott volt és elmesélte nekem, hogy Selford lord komolyan megbetege­dett. Kérem, közölje velem, mint áll a dolog vele? Mégis csak magának kell ezt a legjobban tudnia. Remegek a türelmet­lenségtől, ha arra gondolok, hogy mennyi minden függ mitőlűnfe az elkövetkező na­pokban. írjon kérem! írjon azonnal! Az ön hűséges H. Bér Iram je. Dick megmutatta aa inspektornak a le­velet. — Codynak a kézírása — mondta. —? Jegyzőkönyvéből behatóan ismerem ezt az írást. Miért hívták akkor Bertramnek és most Codynak? Eunek ugyancsak komoly oka lehet! Mégegyszer elmélyült a levélben, amelyet Sneed visszaadott. — Tehát mindnyájan ismerték egymást: Cody. Mrs. Cody, Staletti, az öreg Selford lord. Valami titkos kötelék fűzte őket egy­be... Milyen közös titkuk lehetett? Cody váltig tagadta előttem, hogy ismerte volna akár az öreg, akár • fiatal lordot r

Next

/
Thumbnails
Contents