Prágai Magyar Hirlap, 1929. március (8. évfolyam, 51-75 / 1974-1998. szám)

1929-03-01 / 51. (1974.) szám

6 1929 március 1, péntek. A szlovenszkói magyar cserkészei helyzete Irta: M. T. Badön PaweM, az ősz cserkészvezéT érezte, hogy ifjúságunkat nem szabad tétlenül hagy­ni, nem a nagyváros poros, egészségtelen le­vegőjű uecáira taszítani, hanem közelebb vin­ni Istenhez: ki a szabad természetbe. És Ra­don Pawell elveit nemcsak Angliában, hanem az egész világon megértették. Megértebtéík az államok, a nemzettek, de megértették magúik a szülők is. Mert minden ember, legyen az gazdag vagy szegény, miniszter vagy napszá­mos, egyforma ragaszkodással., szerettél csüng gyermekén és annak jövőjéért aggódik. Ez a gyermekek iránti ragaszkodás, szeretet, a jö­vőért való aggódás hozta tulajdonképpen kö­rünkbe is a cserkészetet. S mit látunk? Mig a háború előtt és a hábo­rú alatt is minden nagyobb városban alakult cserkészcsapat, addig a mai időbein csupán el­vétve találunk ilyeneket. Pedig, ha valaha kellett cserkészet, úgy most itt az idő, ami­kor nagy szükség van erre az ifjúsági mozga­lomra. A háború nemcsak emberéletet köve­telt, hanem elvesztettük a jó, nemes erkölcsö­ket is. Az if juság körében mindennapossá vá­lik már az öngyilkosság, sikkasztás, világgá- menés, lopás, árulás. Vájjon hány könnyet szárított volna e nemes mozgalom már eddig, ha intelligenciánk nagyobb erővél támogatta volna, ha minden városban és faluban meg- aüakult volna egy-egy magyar cserkészcsapat ? Vagy talán már nincs a magyar társadalom­ban önzetlen ember, aki az ifjúsághoz való hat/ tálán szeretette] vállalná ilyen csapat vezetését? Nem 'találunk tanítót, tanárt, plé­bánost, aki szabad idejét az ifjúságnak szen­telné? Pedig jegyezzük meg jól, hogy a es^r- kószmozgalom az egyedüli, amely fölkarolhat­ja magyar ifjúságunkat Tudjuk nagyon jól, hogy 1926-ig csak olyan helyeken alakulhatott magyar cserkészcsapat, ahol középiskola volt. Az 1926-os év hozta meg azt a kedvezményit, hogy mindenütt ala­kítható magyar cserkészcsapat (Lásd a kam- derstegi nemzetközi egyezményt.) S míg egyrészt sehol magyarlakta területen uj cserkészcsapat nem alakult, a már meglevő csapatok is sok nehézséggel küzdenek. Merem állítani, hogy e nehézségiek az általános nem­törődömség következményei. Nézzük a többi országokat, államokat s látni fogjuk, hogy nemcsak az állam, hanem az állampolgárok is szeretettel karolták fel a cserkésznie zgalmiat. Nézzük Magyarországot, ahol nemcsak az ál­lam, hanem a nagyközönség is teljes mérték­ben támogatja a cserkészetet. S míg nálunk a cserkészunnepségeken nagy ne he zen telt házat vagyunk képesek összehozni, addig Budapesten például az 1927. évi nemzeti nagy- lábornsjk napi 30.000—40.000 nézőközönsége volt. Ebből is láthatjuk, hogy más államok polgárai nem üres frázisnak tekintik a jelsza­vakat: „Ép testben ép lélek". „Ifjúságunkban a jövő!", hanem minden tehetségüket latba vetik, hogy e mozgalom felvirágozódjék! De az utóbbi időben nemcsak a nagyközön­ség közönye, hanem saját embereink áskáló- dása is veszélyeztetik e nemes mozgalmat. El­tekintve attól, hogy akadtak egyesek, kik a „Mi Lapunk" ifjúsági lapban magyarországi íróktól között cikkeket támadták meg (Tá'bory Pál, Radványi Kálmán), amire kár volna vá­laszolni, mert hisz saját magának állít ki sze­génységi bizonyítványt az, akinek például Radványi Kálmán neve ismeretlen, de az „A Nap"-ban megjelent s a szlovenszkói cserké­szettel foglalkozó cikk sokkal több alkalmat ad, hegy az amugyis kevés szerkészosapatot tönkretegye. Nem akarok polémiába bocsát­kozná a cikk Írójával, de igenis, szóljanak so­raim annak, aki a cikk írójának helytelen in­formációkat adott Tudjuk nagyon jól, hogy a helyteten^információkat ki adja a Szerzőnek. Tudjuk azt is, hogy mi indította öt arra, hogy ilyen helytelen információkat adjon — ame­lyek miatt még helyt kel;!, hogy álljon maga­sabb oserkészfónnmok előtt —, de tény, hogy a magyar cserkészet ellen irányul! A szloveniszkói magyar cserkészet (már tud-1 niiillik az ifjúsági cserkészet) jó kezekben vám. Nem kisebb nevek szerepelnek, mint pél­dául Biró Lucián, Scherar Lajos, Szik la y Fe­renc dr., Nagy József, Horváth dr., Fábry Viktor stb., akik mind nemcsak a hatóságok, hanem a szülők előtt is általános szimpátiá­nak örvendenek. A bizonyos cikk megjelené­se után a posta nap-nap után hozza az üze­neteiket az ország minden Iájáról, amelyek­ben kitartásra és további műnk ára serkente­nek! Ezek az üzenetek pedig többet mondanák, mint a helytelen információadó sorai. Lehetne-e segíteni a szlovenszkói magyar cserkészet jelenlegi helyzetén? tíz a kérdés! Erre csak egy feleletem van, hogy: Igenl Alakítsuk meg elsősorban a szlovenszkói cserkészetet támogató nagy bizottságot, mely hivatva lenne nem az egyes cserkészeket, ha­nem a csapatokat támogatni. Mert csapataink nemcsak a felszerelést nélkülözik, hanem meg magyar könyvük sincsen az oktatásra. A nagybirtokosok ég vagyonosabb magyar fpaxdák ajánlják fel hírNmkmt a uyán sruit^t­Szövetségbe tömörülnek a szlovenszkói fogorvosok A pöstyést közgyűlésen egyhangúan kimondották a szövetség megaíakHásái — A munkásbetegsegélyző pénztárak orvosainál: szlovénekéi osztálya a kollektív szerződés megkötéséről tárgyait Pöttyén, február 28. (Saját tudósítónktól.) A szlovenszkói fogorvosok pőrében már évek­kel ezelőtt felvetődött a szövetségibe való tö­mörülés terve, melynek megvalósítása azon­ban mostanáig húzódott. Nem régen a szövet­ség alakításának agilis propagál órai elérke­zettnek látták az időt az alakuló közgyűlés összehívására. A szlovenszíkói fogorvosok köz­gyűlését Pöslyénibe hívták egybe február 24.- re. Már előző nap nagyszámban érkeztek Pösityénfüűxiőre SzlovensZkó különböző vidéké­ről a fogorvosok, akik 23.-án este nagysze­rűen sikerüli ismerkedési banketten vettek részt Másnap délelőtt 9 órakor Kőmig dr. po­zsonyi fogorvos, mint koréi nqk nyitotta meg az alakuló gyűlést és szívélyes szavakkal üdvö­zölte szépszámban megjelent kartársait. A gyűlés távirati üdvözletét küldött a köztársa­ság elnökének, majd megejtette a tisztikar és választmány megválasztását. Elnök Kőnig dr. (Pozsony), (delnők Bakonyi dr. (Komárom), titkár Kemény dr. (Kassa), ;pénztáros Scheindl dr. (Losonc) leit. A tisztikaron kiviül megválasztották a tizem- négytagíu választmányt. A közgyűlés tulajdon­képpeni célját abban állapították meg, hogy a kari érdekek megvédése terén éppúgy, mint a fennálló anomáliákkal szemben, a fogorvosok egységesen és hatékonyan lépjenek fel. A gyűlés impozáns keretek között a kölcsönös megértés jegyéiben folyt le. A fogorvosok gyűlésével egyidejűleg fontos ülést tartott a betegségéi yzőpénztárak oirvosi egyesületének szlovenszkói osztálya is. A gyű­lés kiemelkedő pontja a kollektív szerződés megkötésének kérdése volt. Az országos munkásbizbositó intézettel kö­tendő szerződés tervének alapos megvitatá­sa után Hzenhattagu választmányt választot­tak és élére Stechük Jaroslav dr. kassai orvost de­legálták. Mindkét orvosgyülést a pöstyénd Thermia- palace-szálló diszlermében tartották. A cseh­szlovák O'rvosszövétség képviseletében a szö­vetség titkára, Helbych dr. miniszteri tanácsos vett részt az orvosok tanácskozásain. A gyű­lések részér evői tanácskozásuk befejezése után megtekintették Pöstyén-fürdőt s a látot­takról a legnagyobb elragadtatással nyilatkoz­tak. Az auíomobiíhirály a feketegyémánt egyeduralkodója tesz Hogyan dolgoznak a világ legnagyobb bányaüzemében — Henry Ford termeti a földkerekség legolcsóbb szenét — Gond­talan jóiét a Fordson Company munkásvárosaiban — Leg­nagyobb munkabér — legolcsóbb termelés Newyork, február, Henry Ford megtanította a világot arra, hogyan kell automobilokat gyártani, azokat potom áron eladni és ugyanakkor a munkásoknak a legma­gasabb béreket fizetni. A világ leggazdagabb embere megmutatta az emberiségek azt is, hogyan kell egy vasútüzemet fenntartani és kiépíteni Néhány évvel ezelőtt történt, hogy Ford átvette a pusztulásnak induló Detroit—Ironton vasútvona­lat, amelynek fellendülésében még a szakkörök is kételkedtek. A milliárdos a legrövidebb időn belül teljesen átépítette az egész vasúthálózatot, amely ezidő szerint az Egyesült Államok egyik leg­forgalmasabb útvonala. Mindezek után most Henry Ford a szénbányái: fejlesztésében is érezteti nemcsak hatalmát, hanem találékonyságát is. Ford rendszere. A bányamunkások állandó elégedetlensége la­tens probléma az Egyesült Államokban. Alig mú­lik el hét, hogy keserves panaszok ne hangozza­nak el a munkanélküliség, az óh,bérek és a bá­nyaié lilével ők brutalitása miatt. Hasonló a tragé­dia társadalmi szempontból is. A bányatulajdono­sok és kezelők a túlfokozott konkurrencia miatt panaszkodnak. A csökkenő szénkereslet, az ár­emelkedés és az elmaradt haszon pedig igen sok ■helyütt valósággal a csőd szélére kergette az ame­rikai bányaüzemek nagyrészét és különös, hogy ez idő a’att változatlanul folyt tovább a lüktető mun­ka Henry Ford óriási kiterjedésű szénbányáiban, anélkül, hogy az alkalmazottak, bármelyikének is panaszra lett volna oka. Senki sem tudja megállapítani pontosan, hogy milyen tété'elekéi zárta mérlegét a Fordson Com- pany, de egy alig párórás ut Ford bányatelepein bárkit meggyőzhet arról, hogy ott állandóan dol­goznak a hétnek legalább hat napján, mialatt a többi bányaüzemekben hetenként legfeljebb 2—3 napos a munkaidő. A Ford-munkás ok átlagfiztése napi 8 órai munkateljesítmény mellett 8 dollár, míg a szomszédos bányaüzemekben a munkások ugyanannyi munkateljesítményért legfeljebb 3.50 re díjtalanul, hogy minden magyar csapat tá­borira szánhasson. Minden szlovenszkói magyar ember támo* gassa a magyar cserkészetet ott cs úgy, ahol és ahogy tudja. Az illetékes személyek, akiknek módjuk­ban áll, akadályozzák meg, hogy az A Nap­ban megjelent cikkhez hasonló cikkek többé ne jelenjenek meg, miután ezek ártalmasak a szlovenszkói magyar cserkészetre. Végül szervezzük meg országosan a magyar cserkészetet. Logyen minden magyar város­ban és falun cserkészcsapat. Csehszlovákiá­ban a magyar csapatok ügyét a csehszlovákiai cserkészszövetség magyar titkára: K rendi Gusztáv (Pozsony, Vám-u. 32. III.) intézi A magyar csapatok csalás a szövetségen belül szc .'v-ezked;1 ictn^k, miórl is ajánlatos a szerve­zés előtt a titkárral az érintkezési felvenni. —4.00 dollár fizetést kapnak. Érdekes ^az is, hogy a látogató hosszú órákig, sőt napokig vándorolhat Ford beláthatatlan kiterjedésű bányaterületein anélkül, hogy csak egyetlen felügyelővel vagy rendőrrel találkoznék A Ford-müvekiben mindenütt példás a rend és a tisztaság. A munkástelepeken jóformán minden második családi háznak külön autógarázs áll a rendelkezésére, mialatt ezt más szénbánya-telepe­ken csak legfeljebb minden huszadik háznál sike­rült berendezni. Az anyagi jólét, a becsületes munka elismerése, az önfegyelem és a rend jel­lemzik Henry Ford óriási arányú bányavidékeit és bár a milliárdos csak legutóbb rendelte el bányakörleteiben a dohányzási tilalmat és ezzel sutbadobott egy népszerű bányatradiciót, munká­sai még sem hagyták őt cserben emiatt, mert va­lamennyien hálásak azért, hogy szakszerű vezetés mellett, jó fizetésért dolgozhatnak. A magas munkabérek a legkitűnőbb szakmun­kások egész sorát állították Ford üzemeinek szol­gálatába. A Ford-bá nyákban ugyanis a munkabé­rek átlag hatvan százalékkal/ magasabbak, mint Nyugat-Virginiában vaev Kentuckyban, ezenkívül pedig a szénszállításoknak zömét teszik ki. Kétségtelen, hogv Henry Frod versenytársai ma már maguk is belátják a milliárdos különleges képességeit, amelyeket óriási telepeinek kihasz­nálása terén kifejt. Akadtak ugyan egyesek, akik kiszámították, ho<™ Fordnak egy tonna szén leg­alább 2 dollár 13 centjébe kerül, ez pedig mint­egy 30 százalékkal több, mint más üzemekben, így általánossá vált a nézet, hogy Ford ráfizet szénbányáira! Ennek ellenére az az igazság, hogy Fordnak mindössze 1 dollár és 72 centjébe kerül a szén, úgy, hogy azt ilyenmódon aránytalanul ol­csóbban adhatja el, mint versenytársainak bárme­lyike. Érdekesek a Ford-bányák termelőképességének adatai is. A nyugatvirginiai Pon Greek bányák, amelyek a Fordson Company legnagyobb üzemei, heten­ként 1350 bányamunkással átlag 7000 tonna sze­net termelnek. Miután a munkások bére ugyan­csak hetenként nem haladja meg a 9500 dollárt, egy tonna szón alig 1 dollár és 76 centjébe kerül a milliárdosnak. Aki ad, követelhet is Ford legerősebb oldala az, hogy gazdaságosan tud bánni a rendelkezésére álló munkaerőkkel. Legnagyobb teljesítménye viszont, alkalmazottai munkaszokásának gyökeres megváltoztatása. Ford abból az elvből indul ki, hogy elegendő bért fizet a tökéletes munkateljesítményért és el is várja alkalmazottaitól, hogy a legjobb tudásuk­kal és igyekezetükkel végezzék a kötelességüket. Ha ezt nem teszik, azonnal elbocsátja őket. Az üzemekben mindenütt példás a munkarend és a fegyelem, amely jóformán katonai jellegű. Az üze­mekben mindenütt a legnagyobb tisztaság uralko­dik. A Pond Creek erőmüvek például a sző "zű­rös értelmében szanatórium benyomását keltik. A Fordson Company nemcsak házat óa otthont bocsát, a munkások rendelkezésére, hanem való­ságos városokat épít fel a szálúinkra, amelyekben óriási áruházak nyílnak meg, ahol a leveses ka­náltól a hálószobabutorig bámulatosan olcsó áron minden közszükségleti- vagy háztartási cikket vá­sárolhatnak a munkások. A Ford-üzemek iskoláz­tatják a munkások gyermekeit, előadásokat ren­deznek a számukra, mozikat helyeznek üzembe a bányamunkások és családjaik szórakoztatására, egyszóval az alkalmazottak minden elképzelheti igényéről gondoskodnak. Henry Ford óriási kiterjedésű szénbányái, ame­lyek fokozatos kiaknázását már 1920 óta évrő’-év- re nagyobb arányban teszi lehetővé a milliárdos körültekintő gazdálkodása, nem kevesebb, mint 120.000 hektár területet ölelnek fel. sv. *■”tartalé­kuk pedig, hozzávetőleges becslés szerint 230 mil­lió tonna. Érdekes az is, — ami egyébként Ford gazdálkodására rendkívül jellemző — hogy a fel­dolgozott szénmennyiségnek csak egynegyed ré­szét bocsátják forgalomba a Fordson Coal Com­pany üzemei. A kitermelt szén nagy részét tarta­lékolják és igy könnyen érthető, hogy belátható időn belül Ford, az automobilkirály csakhamar az Újvilág „fekete gyémántjának" egyeduralkodója is lesz. C. K. Hradzsmi ebédek és miniszteri teák Szlovenszkó, február 26. 7 Évente ismétlődnek Prágában azok a re­prezentációs lakomák, melyek a csehszlovák köztársaság bölcs elnökénél többnyire a tél folyamán rendeztetnek s amelyekre turnu­sokban az állam különböző hivatalnoki kará­nak és a katonaságnak csoportjai meghivat- nak. Legutóbb olvasható volt egyes lapokban közzétett az a hivatalos értesítés, hogy a köz­társaság elnöke magánál estebédre ötven bí­rót és ügyészt fogadott, akik közül számosán távoli vidékről, sőt a köztársaság legtávolab­bi részéből, Ruszinszkóról is megjelentek és ugyanaz napon az igazságügy miniszter a mi­nisztérium reprezentációs helyiségében ren­dezett teáján három százötven bírót és ügyészt fogadott, akik közül számosán nejeikkel je­lentek meg. A hivatalos lakomák különleges s kiváltsá­gos alkalmakkor, például országos ünnepek, közéleti események és tekintélyes külföldi egyének, vagy társaságok látogatásakor rep­rezentációs célból s állami szempontból min­dig indokoltak voltak s lesznek, de hogy a* ország vidéki társasága összecsöditésének van-e értelme, az kétséges, mert ők nincse­nek oly anyagi viszonyok között, hogy saját pénzükkel az ily meghívással járó költségei­ket fedezhessék. A fönforgó körülményekből nyilvánvaló, hogy ezeknek a szerény s gyak­ran szegény viszonyok között élő hivatalno­koknak lakomákra és teákra való meghívása a demokrácia csillogtatása s másodsorban a tisztviselői kar tekintélyének emelése végett történik. Az egyesekre föltétlenül megtisztelő az ily meghívás, de ahhoz kélség sem férhet, hogy a tisztviselő fizetése nem elegendő estélyi úri ruházat s megfelelő női disztoalettek költsé­geinek a kifizetésére, sőt arra sem, hogy a meghívott tisztviselők s nejeik a prágai ki­rándulásuk útiköltségeit a fizetésből fedez­hessék. Az állam fejét megilleti az udvartartási költség és bizonyára minden miniszter kap reprezentációs költséget, de alig hihető, hogy ezen udvartartási s reprezentációs költségből kárpótolhatnának a meghívottaknak költsé­gei, tehát valószínű, sőt köztudomású, hogy az ilyen lakomákra Prágában megjelenő tisztviselőknek úti- s napi költségei az állam pénzéből nyernek kielégítést. Azonban az ál­lam bevételed a jelenlegi súlyos gazdasági vi­szonyok között még sem szolgálhatnak ily fölösleges költségek fedezésére s a komoly­ság rovására menne oly eljárás, hogy a mi­niszteri lakomákra meghívott vidéki tisztvi­selők nejei is utinapló alapján napi s fuvar­díj alakjában érvényesítenék a megjelenéssel s az utazással járó költségeiket; — már pedig tudvalévő, hogy a tisztviselőik hivatalos ut- juknaik költségeit utiszámlával érvényesítik. A tisztviselői tekintély emelésére irányuló törekvést föltétlenül helyeselni keli s külö­nösen e repubiikában, ahol a közelmúltban előfordult restrinkcióval kipróbált tisztvise­lők az aktiv szolgálatból eltávolíttattak, ahol számos aktiv bíró megszökött a szolgálatból s menekült más szabad pályára, ahol az egyetemi végzettséggel bírók félnek a tiszt­viselői pályától, ahol az úgynevezett sziszté­ma ti záeióval sok tisztviselő degradáltatott, s végül ahol az össztisztviselői kar illetményei­nek pausalirozása előfordul, mi által a szak­mabeli egyéni érték lebecsülhetik, — mindez a tisztviselői kar tekintélyén alaposan ron­tott. Az ily megtépázott hivatalnoki tekintély­nek kireparálása azonban nem történhetik prágai ebédekre és teákra szóló meghívások­kal, melyek az igazi demokratizmussal ellen­keznek, de sőt az ország adózó lakosságának elitélő kritikáját vonják maguk után. Ha majdan a repubiikában nem lesz — te­kintet nélkül az egyes nemzetiségekre — hiány kulturális intézményekben, ha a régi nyugdíjasok megszűnnek éhezni, ha a köz­adók s az állami illetékek leszállít tatnak s ha az ország összlakossága igazán boldog lesz, akkor talán majd lehetséges lesz p fő­városi ebédekre s teákra meghívottaknak a megjelenésükkel járó költségeit az állam pénzéből kifizetni, de amíg az említett bol­dog helyzet be nem következik, kérjük a kor­mányzatot takarékosabb e!i;W""'> *». 9

Next

/
Thumbnails
Contents