Prágai Magyar Hirlap, 1929. március (8. évfolyam, 51-75 / 1974-1998. szám)
1929-03-01 / 51. (1974.) szám
6 1929 március 1, péntek. A szlovenszkói magyar cserkészei helyzete Irta: M. T. Badön PaweM, az ősz cserkészvezéT érezte, hogy ifjúságunkat nem szabad tétlenül hagyni, nem a nagyváros poros, egészségtelen levegőjű uecáira taszítani, hanem közelebb vinni Istenhez: ki a szabad természetbe. És Radon Pawell elveit nemcsak Angliában, hanem az egész világon megértették. Megértebtéík az államok, a nemzettek, de megértették magúik a szülők is. Mert minden ember, legyen az gazdag vagy szegény, miniszter vagy napszámos, egyforma ragaszkodással., szerettél csüng gyermekén és annak jövőjéért aggódik. Ez a gyermekek iránti ragaszkodás, szeretet, a jövőért való aggódás hozta tulajdonképpen körünkbe is a cserkészetet. S mit látunk? Mig a háború előtt és a háború alatt is minden nagyobb városban alakult cserkészcsapat, addig a mai időbein csupán elvétve találunk ilyeneket. Pedig, ha valaha kellett cserkészet, úgy most itt az idő, amikor nagy szükség van erre az ifjúsági mozgalomra. A háború nemcsak emberéletet követelt, hanem elvesztettük a jó, nemes erkölcsöket is. Az if juság körében mindennapossá válik már az öngyilkosság, sikkasztás, világgá- menés, lopás, árulás. Vájjon hány könnyet szárított volna e nemes mozgalom már eddig, ha intelligenciánk nagyobb erővél támogatta volna, ha minden városban és faluban meg- aüakult volna egy-egy magyar cserkészcsapat ? Vagy talán már nincs a magyar társadalomban önzetlen ember, aki az ifjúsághoz való hat/ tálán szeretette] vállalná ilyen csapat vezetését? Nem 'találunk tanítót, tanárt, plébánost, aki szabad idejét az ifjúságnak szentelné? Pedig jegyezzük meg jól, hogy a es^r- kószmozgalom az egyedüli, amely fölkarolhatja magyar ifjúságunkat Tudjuk nagyon jól, hogy 1926-ig csak olyan helyeken alakulhatott magyar cserkészcsapat, ahol középiskola volt. Az 1926-os év hozta meg azt a kedvezményit, hogy mindenütt alakítható magyar cserkészcsapat (Lásd a kam- derstegi nemzetközi egyezményt.) S míg egyrészt sehol magyarlakta területen uj cserkészcsapat nem alakult, a már meglevő csapatok is sok nehézséggel küzdenek. Merem állítani, hogy e nehézségiek az általános nemtörődömség következményei. Nézzük a többi országokat, államokat s látni fogjuk, hogy nemcsak az állam, hanem az állampolgárok is szeretettel karolták fel a cserkésznie zgalmiat. Nézzük Magyarországot, ahol nemcsak az állam, hanem a nagyközönség is teljes mértékben támogatja a cserkészetet. S míg nálunk a cserkészunnepségeken nagy ne he zen telt házat vagyunk képesek összehozni, addig Budapesten például az 1927. évi nemzeti nagy- lábornsjk napi 30.000—40.000 nézőközönsége volt. Ebből is láthatjuk, hogy más államok polgárai nem üres frázisnak tekintik a jelszavakat: „Ép testben ép lélek". „Ifjúságunkban a jövő!", hanem minden tehetségüket latba vetik, hogy e mozgalom felvirágozódjék! De az utóbbi időben nemcsak a nagyközönség közönye, hanem saját embereink áskáló- dása is veszélyeztetik e nemes mozgalmat. Eltekintve attól, hogy akadtak egyesek, kik a „Mi Lapunk" ifjúsági lapban magyarországi íróktól között cikkeket támadták meg (Tá'bory Pál, Radványi Kálmán), amire kár volna válaszolni, mert hisz saját magának állít ki szegénységi bizonyítványt az, akinek például Radványi Kálmán neve ismeretlen, de az „A Nap"-ban megjelent s a szlovenszkói cserkészettel foglalkozó cikk sokkal több alkalmat ad, hegy az amugyis kevés szerkészosapatot tönkretegye. Nem akarok polémiába bocsátkozná a cikk Írójával, de igenis, szóljanak soraim annak, aki a cikk írójának helytelen információkat adott Tudjuk nagyon jól, hogy a helyteten^információkat ki adja a Szerzőnek. Tudjuk azt is, hogy mi indította öt arra, hogy ilyen helytelen információkat adjon — amelyek miatt még helyt kel;!, hogy álljon magasabb oserkészfónnmok előtt —, de tény, hogy a magyar cserkészet ellen irányul! A szloveniszkói magyar cserkészet (már tud-1 niiillik az ifjúsági cserkészet) jó kezekben vám. Nem kisebb nevek szerepelnek, mint például Biró Lucián, Scherar Lajos, Szik la y Ferenc dr., Nagy József, Horváth dr., Fábry Viktor stb., akik mind nemcsak a hatóságok, hanem a szülők előtt is általános szimpátiának örvendenek. A bizonyos cikk megjelenése után a posta nap-nap után hozza az üzeneteiket az ország minden Iájáról, amelyekben kitartásra és további műnk ára serkentenek! Ezek az üzenetek pedig többet mondanák, mint a helytelen információadó sorai. Lehetne-e segíteni a szlovenszkói magyar cserkészet jelenlegi helyzetén? tíz a kérdés! Erre csak egy feleletem van, hogy: Igenl Alakítsuk meg elsősorban a szlovenszkói cserkészetet támogató nagy bizottságot, mely hivatva lenne nem az egyes cserkészeket, hanem a csapatokat támogatni. Mert csapataink nemcsak a felszerelést nélkülözik, hanem meg magyar könyvük sincsen az oktatásra. A nagybirtokosok ég vagyonosabb magyar fpaxdák ajánlják fel hírNmkmt a uyán sruit^tSzövetségbe tömörülnek a szlovenszkói fogorvosok A pöstyést közgyűlésen egyhangúan kimondották a szövetség megaíakHásái — A munkásbetegsegélyző pénztárak orvosainál: szlovénekéi osztálya a kollektív szerződés megkötéséről tárgyait Pöttyén, február 28. (Saját tudósítónktól.) A szlovenszkói fogorvosok pőrében már évekkel ezelőtt felvetődött a szövetségibe való tömörülés terve, melynek megvalósítása azonban mostanáig húzódott. Nem régen a szövetség alakításának agilis propagál órai elérkezettnek látták az időt az alakuló közgyűlés összehívására. A szlovenszíkói fogorvosok közgyűlését Pöslyénibe hívták egybe február 24.- re. Már előző nap nagyszámban érkeztek Pösityénfüűxiőre SzlovensZkó különböző vidékéről a fogorvosok, akik 23.-án este nagyszerűen sikerüli ismerkedési banketten vettek részt Másnap délelőtt 9 órakor Kőmig dr. pozsonyi fogorvos, mint koréi nqk nyitotta meg az alakuló gyűlést és szívélyes szavakkal üdvözölte szépszámban megjelent kartársait. A gyűlés távirati üdvözletét küldött a köztársaság elnökének, majd megejtette a tisztikar és választmány megválasztását. Elnök Kőnig dr. (Pozsony), (delnők Bakonyi dr. (Komárom), titkár Kemény dr. (Kassa), ;pénztáros Scheindl dr. (Losonc) leit. A tisztikaron kiviül megválasztották a tizem- négytagíu választmányt. A közgyűlés tulajdonképpeni célját abban állapították meg, hogy a kari érdekek megvédése terén éppúgy, mint a fennálló anomáliákkal szemben, a fogorvosok egységesen és hatékonyan lépjenek fel. A gyűlés impozáns keretek között a kölcsönös megértés jegyéiben folyt le. A fogorvosok gyűlésével egyidejűleg fontos ülést tartott a betegségéi yzőpénztárak oirvosi egyesületének szlovenszkói osztálya is. A gyűlés kiemelkedő pontja a kollektív szerződés megkötésének kérdése volt. Az országos munkásbizbositó intézettel kötendő szerződés tervének alapos megvitatása után Hzenhattagu választmányt választottak és élére Stechük Jaroslav dr. kassai orvost delegálták. Mindkét orvosgyülést a pöstyénd Thermia- palace-szálló diszlermében tartották. A csehszlovák O'rvosszövétség képviseletében a szövetség titkára, Helbych dr. miniszteri tanácsos vett részt az orvosok tanácskozásain. A gyűlések részér evői tanácskozásuk befejezése után megtekintették Pöstyén-fürdőt s a látottakról a legnagyobb elragadtatással nyilatkoztak. Az auíomobiíhirály a feketegyémánt egyeduralkodója tesz Hogyan dolgoznak a világ legnagyobb bányaüzemében — Henry Ford termeti a földkerekség legolcsóbb szenét — Gondtalan jóiét a Fordson Company munkásvárosaiban — Legnagyobb munkabér — legolcsóbb termelés Newyork, február, Henry Ford megtanította a világot arra, hogyan kell automobilokat gyártani, azokat potom áron eladni és ugyanakkor a munkásoknak a legmagasabb béreket fizetni. A világ leggazdagabb embere megmutatta az emberiségek azt is, hogyan kell egy vasútüzemet fenntartani és kiépíteni Néhány évvel ezelőtt történt, hogy Ford átvette a pusztulásnak induló Detroit—Ironton vasútvonalat, amelynek fellendülésében még a szakkörök is kételkedtek. A milliárdos a legrövidebb időn belül teljesen átépítette az egész vasúthálózatot, amely ezidő szerint az Egyesült Államok egyik legforgalmasabb útvonala. Mindezek után most Henry Ford a szénbányái: fejlesztésében is érezteti nemcsak hatalmát, hanem találékonyságát is. Ford rendszere. A bányamunkások állandó elégedetlensége latens probléma az Egyesült Államokban. Alig múlik el hét, hogy keserves panaszok ne hangozzanak el a munkanélküliség, az óh,bérek és a bányaié lilével ők brutalitása miatt. Hasonló a tragédia társadalmi szempontból is. A bányatulajdonosok és kezelők a túlfokozott konkurrencia miatt panaszkodnak. A csökkenő szénkereslet, az áremelkedés és az elmaradt haszon pedig igen sok ■helyütt valósággal a csőd szélére kergette az amerikai bányaüzemek nagyrészét és különös, hogy ez idő a’att változatlanul folyt tovább a lüktető munka Henry Ford óriási kiterjedésű szénbányáiban, anélkül, hogy az alkalmazottak, bármelyikének is panaszra lett volna oka. Senki sem tudja megállapítani pontosan, hogy milyen tété'elekéi zárta mérlegét a Fordson Com- pany, de egy alig párórás ut Ford bányatelepein bárkit meggyőzhet arról, hogy ott állandóan dolgoznak a hétnek legalább hat napján, mialatt a többi bányaüzemekben hetenként legfeljebb 2—3 napos a munkaidő. A Ford-munkás ok átlagfiztése napi 8 órai munkateljesítmény mellett 8 dollár, míg a szomszédos bányaüzemekben a munkások ugyanannyi munkateljesítményért legfeljebb 3.50 re díjtalanul, hogy minden magyar csapat táborira szánhasson. Minden szlovenszkói magyar ember támo* gassa a magyar cserkészetet ott cs úgy, ahol és ahogy tudja. Az illetékes személyek, akiknek módjukban áll, akadályozzák meg, hogy az A Napban megjelent cikkhez hasonló cikkek többé ne jelenjenek meg, miután ezek ártalmasak a szlovenszkói magyar cserkészetre. Végül szervezzük meg országosan a magyar cserkészetet. Logyen minden magyar városban és falun cserkészcsapat. Csehszlovákiában a magyar csapatok ügyét a csehszlovákiai cserkészszövetség magyar titkára: K rendi Gusztáv (Pozsony, Vám-u. 32. III.) intézi A magyar csapatok csalás a szövetségen belül szc .'v-ezked;1 ictn^k, miórl is ajánlatos a szervezés előtt a titkárral az érintkezési felvenni. —4.00 dollár fizetést kapnak. Érdekes ^az is, hogy a látogató hosszú órákig, sőt napokig vándorolhat Ford beláthatatlan kiterjedésű bányaterületein anélkül, hogy csak egyetlen felügyelővel vagy rendőrrel találkoznék A Ford-müvekiben mindenütt példás a rend és a tisztaság. A munkástelepeken jóformán minden második családi háznak külön autógarázs áll a rendelkezésére, mialatt ezt más szénbánya-telepeken csak legfeljebb minden huszadik háznál sikerült berendezni. Az anyagi jólét, a becsületes munka elismerése, az önfegyelem és a rend jellemzik Henry Ford óriási arányú bányavidékeit és bár a milliárdos csak legutóbb rendelte el bányakörleteiben a dohányzási tilalmat és ezzel sutbadobott egy népszerű bányatradiciót, munkásai még sem hagyták őt cserben emiatt, mert valamennyien hálásak azért, hogy szakszerű vezetés mellett, jó fizetésért dolgozhatnak. A magas munkabérek a legkitűnőbb szakmunkások egész sorát állították Ford üzemeinek szolgálatába. A Ford-bá nyákban ugyanis a munkabérek átlag hatvan százalékkal/ magasabbak, mint Nyugat-Virginiában vaev Kentuckyban, ezenkívül pedig a szénszállításoknak zömét teszik ki. Kétségtelen, hogv Henry Frod versenytársai ma már maguk is belátják a milliárdos különleges képességeit, amelyeket óriási telepeinek kihasználása terén kifejt. Akadtak ugyan egyesek, akik kiszámították, ho<™ Fordnak egy tonna szén legalább 2 dollár 13 centjébe kerül, ez pedig mintegy 30 százalékkal több, mint más üzemekben, így általánossá vált a nézet, hogy Ford ráfizet szénbányáira! Ennek ellenére az az igazság, hogy Fordnak mindössze 1 dollár és 72 centjébe kerül a szén, úgy, hogy azt ilyenmódon aránytalanul olcsóbban adhatja el, mint versenytársainak bármelyike. Érdekesek a Ford-bányák termelőképességének adatai is. A nyugatvirginiai Pon Greek bányák, amelyek a Fordson Company legnagyobb üzemei, hetenként 1350 bányamunkással átlag 7000 tonna szenet termelnek. Miután a munkások bére ugyancsak hetenként nem haladja meg a 9500 dollárt, egy tonna szón alig 1 dollár és 76 centjébe kerül a milliárdosnak. Aki ad, követelhet is Ford legerősebb oldala az, hogy gazdaságosan tud bánni a rendelkezésére álló munkaerőkkel. Legnagyobb teljesítménye viszont, alkalmazottai munkaszokásának gyökeres megváltoztatása. Ford abból az elvből indul ki, hogy elegendő bért fizet a tökéletes munkateljesítményért és el is várja alkalmazottaitól, hogy a legjobb tudásukkal és igyekezetükkel végezzék a kötelességüket. Ha ezt nem teszik, azonnal elbocsátja őket. Az üzemekben mindenütt példás a munkarend és a fegyelem, amely jóformán katonai jellegű. Az üzemekben mindenütt a legnagyobb tisztaság uralkodik. A Pond Creek erőmüvek például a sző "zűrös értelmében szanatórium benyomását keltik. A Fordson Company nemcsak házat óa otthont bocsát, a munkások rendelkezésére, hanem valóságos városokat épít fel a szálúinkra, amelyekben óriási áruházak nyílnak meg, ahol a leveses kanáltól a hálószobabutorig bámulatosan olcsó áron minden közszükségleti- vagy háztartási cikket vásárolhatnak a munkások. A Ford-üzemek iskoláztatják a munkások gyermekeit, előadásokat rendeznek a számukra, mozikat helyeznek üzembe a bányamunkások és családjaik szórakoztatására, egyszóval az alkalmazottak minden elképzelheti igényéről gondoskodnak. Henry Ford óriási kiterjedésű szénbányái, amelyek fokozatos kiaknázását már 1920 óta évrő’-év- re nagyobb arányban teszi lehetővé a milliárdos körültekintő gazdálkodása, nem kevesebb, mint 120.000 hektár területet ölelnek fel. sv. *■”tartalékuk pedig, hozzávetőleges becslés szerint 230 millió tonna. Érdekes az is, — ami egyébként Ford gazdálkodására rendkívül jellemző — hogy a feldolgozott szénmennyiségnek csak egynegyed részét bocsátják forgalomba a Fordson Coal Company üzemei. A kitermelt szén nagy részét tartalékolják és igy könnyen érthető, hogy belátható időn belül Ford, az automobilkirály csakhamar az Újvilág „fekete gyémántjának" egyeduralkodója is lesz. C. K. Hradzsmi ebédek és miniszteri teák Szlovenszkó, február 26. 7 Évente ismétlődnek Prágában azok a reprezentációs lakomák, melyek a csehszlovák köztársaság bölcs elnökénél többnyire a tél folyamán rendeztetnek s amelyekre turnusokban az állam különböző hivatalnoki karának és a katonaságnak csoportjai meghivat- nak. Legutóbb olvasható volt egyes lapokban közzétett az a hivatalos értesítés, hogy a köztársaság elnöke magánál estebédre ötven bírót és ügyészt fogadott, akik közül számosán távoli vidékről, sőt a köztársaság legtávolabbi részéből, Ruszinszkóról is megjelentek és ugyanaz napon az igazságügy miniszter a minisztérium reprezentációs helyiségében rendezett teáján három százötven bírót és ügyészt fogadott, akik közül számosán nejeikkel jelentek meg. A hivatalos lakomák különleges s kiváltságos alkalmakkor, például országos ünnepek, közéleti események és tekintélyes külföldi egyének, vagy társaságok látogatásakor reprezentációs célból s állami szempontból mindig indokoltak voltak s lesznek, de hogy a* ország vidéki társasága összecsöditésének van-e értelme, az kétséges, mert ők nincsenek oly anyagi viszonyok között, hogy saját pénzükkel az ily meghívással járó költségeiket fedezhessék. A fönforgó körülményekből nyilvánvaló, hogy ezeknek a szerény s gyakran szegény viszonyok között élő hivatalnokoknak lakomákra és teákra való meghívása a demokrácia csillogtatása s másodsorban a tisztviselői kar tekintélyének emelése végett történik. Az egyesekre föltétlenül megtisztelő az ily meghívás, de ahhoz kélség sem férhet, hogy a tisztviselő fizetése nem elegendő estélyi úri ruházat s megfelelő női disztoalettek költségeinek a kifizetésére, sőt arra sem, hogy a meghívott tisztviselők s nejeik a prágai kirándulásuk útiköltségeit a fizetésből fedezhessék. Az állam fejét megilleti az udvartartási költség és bizonyára minden miniszter kap reprezentációs költséget, de alig hihető, hogy ezen udvartartási s reprezentációs költségből kárpótolhatnának a meghívottaknak költségei, tehát valószínű, sőt köztudomású, hogy az ilyen lakomákra Prágában megjelenő tisztviselőknek úti- s napi költségei az állam pénzéből nyernek kielégítést. Azonban az állam bevételed a jelenlegi súlyos gazdasági viszonyok között még sem szolgálhatnak ily fölösleges költségek fedezésére s a komolyság rovására menne oly eljárás, hogy a miniszteri lakomákra meghívott vidéki tisztviselők nejei is utinapló alapján napi s fuvardíj alakjában érvényesítenék a megjelenéssel s az utazással járó költségeiket; — már pedig tudvalévő, hogy a tisztviselőik hivatalos ut- juknaik költségeit utiszámlával érvényesítik. A tisztviselői tekintély emelésére irányuló törekvést föltétlenül helyeselni keli s különösen e repubiikában, ahol a közelmúltban előfordult restrinkcióval kipróbált tisztviselők az aktiv szolgálatból eltávolíttattak, ahol számos aktiv bíró megszökött a szolgálatból s menekült más szabad pályára, ahol az egyetemi végzettséggel bírók félnek a tisztviselői pályától, ahol az úgynevezett szisztéma ti záeióval sok tisztviselő degradáltatott, s végül ahol az össztisztviselői kar illetményeinek pausalirozása előfordul, mi által a szakmabeli egyéni érték lebecsülhetik, — mindez a tisztviselői kar tekintélyén alaposan rontott. Az ily megtépázott hivatalnoki tekintélynek kireparálása azonban nem történhetik prágai ebédekre és teákra szóló meghívásokkal, melyek az igazi demokratizmussal ellenkeznek, de sőt az ország adózó lakosságának elitélő kritikáját vonják maguk után. Ha majdan a repubiikában nem lesz — tekintet nélkül az egyes nemzetiségekre — hiány kulturális intézményekben, ha a régi nyugdíjasok megszűnnek éhezni, ha a közadók s az állami illetékek leszállít tatnak s ha az ország összlakossága igazán boldog lesz, akkor talán majd lehetséges lesz p fővárosi ebédekre s teákra meghívottaknak a megjelenésükkel járó költségeit az állam pénzéből kifizetni, de amíg az említett boldog helyzet be nem következik, kérjük a kormányzatot takarékosabb e!i;W""'> *». 9
