Prágai Magyar Hirlap, 1929. március (8. évfolyam, 51-75 / 1974-1998. szám)
1929-03-30 / 75. (2000.) szám
26 Minden riportszera II. A MEGMARADT ISKOLÁK HIÁNYAI hangulatkeltést kérőivé hadd beszéljen a kővetkező táblázat: ® jt g s § TanfelögyelŐséj jg $ f3 * |8 * £„ S'I Js 1 I| I S| I jl ~1 Pozsony ÍTI. 55 6 1 15 11 4 7 1 39—53% Galánta 45 8 3 6 3 3 11 13—37% Jolsva 46 3 — 8 — 2 2 — 10—22% Nagy kapós 67 16 2 25 8 17 12 — 37—65% Komárom 72 12 5 12 10 7 6 — 29—40% K*ssa l- 3 — — — — 11- 2-66% Kassa II- 37 3 — 5 4 4 1 1 9—25% Léva 75 10 3 15 1 13 — — 23—30% Losonc 41 7 4 10 8 5 4 — 1.0—39% NigymiMlv 5 — — 1 12—1 3-60% Nyitra 20 9 1 3 3 6 2 — 9-45% Érsekújvár 1. 23 3 — — — 2 1 — 5—23% Érsekújvár II. 69 14 6 9 4 11 5 — 29—40% Rima szombat 63 5 4 18 3 19 2 — 27—43% Eperjes 1 — — — — — — — — Rozsnyó 34 — — 15 — 14 1 — 15—44% Ipolyság 36 3 — 4 1 4 1 2 10—28% Tőketerebes 18 3 1 3 2 2 1 2 8-44% Aranyosmarót _____ 15 1 — 1 — — — —______2—13% Ös szesen: 735 103 30 150 54 116 46 9 254—34% 14% 4% 20% 8% 15% 6% 12% El lehet képzelni, milyen nívójú leket a tanítás ilyen viszonyok mellett, mikor vannak tanfeltigye- 1őségek, melyekben az iskolák 40, 50, sőt 66%-a nincs kellőleg fölszerelve s ahol az egész országrész összes magyar iskoláinak több mint egy harmada kifogás alá esik a felszerelés, elhelyezés a tanulók zsúfoltsága, szertár, vagy könyvtár hiánya miatt! Az általános zsúfoltság, melyet 23-ban konstatáltunk, el kell ismerni, enyhült némileg a legutóbbi kimutatásunk óta, de még mindég vannak iskolák, ahol a megengedett 60-as létszámon felül varnak a gyermekek egy osztályba gyömöszölve, ahol 78—60, 96 (pL Doborgaz), 101 (Bodrogszen- tee), 100 (Nagykapoe), sőt 190 (Csap) tanuló nyer osztatlan aszályban egy tanerőtől oktatást, vagy ahol két tanerő küzködik ugyan a gyerekekkel, de mert az egy tanteremben nem fémek el egyszerre, félnapos tanítással (pl. Bodrogvécc, Guta- Kissziget). Nagyon szomorú jelenség az iskolák felszerelésének hiányossága, mely lehet mondani általános. Demonstrációs eszközök nélkül a tanítás magtalan, mert kizárólag a szóbeli leírásra vas utalva * a* elmélet, különösen gyermeklelkekben kézzelfogható illusztrálás nélkül olyan falra hányt boráé, mely meg nem ragad. Éppen ilyen lehangoló a* iskolai könyvtárak hiánya. Minden magyar iskolában volt a gyermekek számára s a tanítók számára külön, külön könyvtár, egyrészt az érdekes gyermek olvasmányok utján az olvasási kedv föl ébresztése, másrészt & tanítók önművelése céljából Ezeket a felfordulás után vagy elpusztították, vagy lakat alá tették. A gyermek könyv nélkül, — melyet odahaza betűzhet, ha van ráérő ideje, — olyan idö- tologató tedd-ide-tedd-oda emberré tessz, vagy nemtelen szórakozáshoz szokik. Az ilyen emberanyag igazán nem valami biztató ígéret iskolán kívüli népoktatás alanya gyanánt. (Nem célunk itt a segítés módjait fejtegetni, csak röviden jelezzük, hogy itt kapcsolódhatik bele •— minden politikum elkerülésével a Sz. M. E. E. az iskola munkájába. Legelsőrangu feladata az lehet, hogy az iskolán kívüli népoktatás előkészítése céljából az iskolák felszerelése és a könyvtárak kiegészítése terén legyen segítségére az iskolafentartő jogiszemélyeknek, községeknek és egyházközségeknek.) III. A TANÜGYI VEZETŐSÉG HIBÁI. Felmerülhet az a kérdés, mi az oka az elemi iskolai oktatás ilyen szomorú elhanyagoltságának. Az egyik fontos ok, hogy az iskola fentartó jogiszemély (túlnyomó százalékban az egyházközség), — szegény, mely alig győzi a* iskolaépület karban tartásénak költségeit is fedezni. Az állam az iskolák fentartásához csak a tanítók fizetésének kiegészítésével járul hozzá államsegély formájában, de a dologi kiadásokat nem vállalja. Sőt arra is találunk esetet, hogy az állami iskola karban tartását is a községre, vagy egyházközségre akarják áthárítani. — A kérdés mindenesetre rendkívül kényes. Az egyházak ragaszkodnak a felekezeti jelleg megőrzéséhez, mert a szabad szellemű, vallásnéiküli, állami oktatás szellemétől jogosan félthetik a gyermekek s ezen át az egész nép lelkivilágát, viszont, az általános elszegényedés következtében nem képesek a tökéletes tanítás érdekében szükséges anyagi eszközöket előteremteni. Az anyagi és erkölcsi érdek ütközik tehát össze e ponton s a harc megoldása csak egy lehet, hogy az államhatalom, ba már elrendelte vagy elnézte az iskolák régi fölszerelésének pusztulását, helyébe a maga erejéből adjon újat. Erre azonban semmi kilátás nincs, mert a magyar nép iskola-ügyében megnyilvánuló igényeit nincs, aki megértse és képviselje az államhatalmat reprezentáló kormányhatalom előtt. A magyarság és a kormánvhafalom közt nincs egy közbeeső hivatalos fórum, mely mindkét irányban efWormán érdekelve lenne érzelmileg, vagy legalább a minden müveit emberre kötelező objektivitás 'mpontjából. A tanügyet ín‘éző hivatalos faktorokra gondolok, a tanfelügyelőkre és a tanügyi referátus vezető tisztviselőire. A „tanfelügyelő", — hála az eddigi tanügyi kormányzatoknak, — fogalom Szlovenszkőn. ő az ütköző, ahol a magyar elemi iskoláztatás haladása megakad. A tanfelügyelők kivétel nélkül jól vannak összeválogatva. Kötetekre menő anyagot lehetne összeírni ezekről, nemcsak ami pedagógiai képességüket, • a magyar nemzeti irányban való elfogultságukat illeti, de az erkölcsi megalapozottságukat illetőleg ie, — egyelőre elég azt felhozni, hogy lem a pozsonyi skolsky referát vezető tisztviselői közt, sem a tanfelügyelői karban egyetlen egy magyar ember sincs, de még csak egy olyan szlovák sem. aki méltányos, megértő viselkedésével a méltó elismerést, vagy csak a legcsekélyebb szimpátiát vívta volna is ki a magyarság előtt. A helyzet javulására semmi remény nincs. Hodzsa, amig miniszter volt, legalább programjába vette a magyar nemzeti kisebbség kulturális autonómiájának megvalósítását, amelyikbe implicite bele tartozott volna a magyar iskolák érd é« méltányos megoldása ie. E ránk nézve rendkívül nagy fontosságú programpont azonban amolyan , .miniszteri ígéret" maradt, amelyben elejétől fogva sem hittünk. Az táj iskolaügyi miniszter régi ember a közművelődés terén, hiszen ő volt éveken át a pozsonyi skolsky referát vezetője. Legalább őszinte, mert bemutatkozó program beszédben mégcsak szájra vermi sem tartotta érdemesnek a magyar kisebbség nevét, még csak meg sem említette elődje ezen be nem váltott Ígéretének örökség gyanánt való vállalását. Nem is vártuk tőle, hiszen a beavatottak tudják, hogy iskolaügyünk szomorú helyzete legelsősorban az ö müve, a tanfelügyelők az ő kreatúrái, ő inoenálta azt a helyzetet, mely az elemi népoktatás retrog- rád irányára vezetett. Az ő kinevezése maga a legfényesebb bizonyíték arra, hogy a kormánytöbbségben egy szemernyi jószándék nincs a magyar nemzeti kisebbség irányában, nem akarja meglátni sem föltárt sebeinket « nem akarja megismerni azt a legelemibb igazságot, hogy az állam maga csak úgy lehet egészségessé, ha minden nemzete, minden integráns alkotó része a maga körében ép, egészséges a fejlődésképes lesz. A MAGYARIAK Irta: Fráter Lóránd Most jelent meg! Most jelent meg! Dr. Kőfala Inán: Családi hdzak és nyaralók. XXUII tprut/el és közel 100 dbrdual. Rra Ki48.— és portó Kf 7— megrendelhető lopunk hönyuosztályánál. Uj kiadás! Uj kiadás! Budapest, máreim. Amikor ezt a nevet leírom, két ember nevét iktatom ide: az idősb és ifjabb Magyariét. Voltaképpen a fiatalról akarok írni. Mielőtt azonban ő vele foglalkoznám, néhány szót az idősb Magyari- ról — a fiatal édesapjáról — is mondok. Debrecenből származik ez a remek, mesée muzsikus eigánytipua, ahonnan híres elődjei: Balázs Kálmán, Boka Samu, Boka Károly, Rác* Károly síb. eredtek. Hosszú évtizedeken át híres cigányprímása volt Debrecen városának az idősb Magyari Imre. Retten voltak testvérek: Kálmán az idősb és Imre a fiatalabb. Kálmán volt a karmester, édesapjuk pedig a nagybőgős a. bandában. Kálmán nagy kot- tista lévén, valahányszor valcert vagy máa külföldi darabot játszottak, mindig Kálmán állott a banda élére. Amikor azonban magyar nótára került a sor, Imre muosötált elől. Gyönyörű szépen Játszotta a magyar nótákat, úgy, ahogyan ő előtte még soha senki sem. Sohasem hittem, hogy valaki valaha túl fogja szárnyalni. A fia azonban messze túlszárnyalta. A fiatal Magyari, mint kis gyerek, Debrecenben járta iskoláit s az ottani urifíukkal együtt tanult úgy az iskolában, mint a debreceni híres városi zenedében. Mindenütt kiváló és kitűnő tanuló volt. Zenei tehetsége nagyon kimagaslott. Abban az időtájban három hires cigányprímásnak a fia vált ki a cigányzsenik közül, úgymint Berkes, Kóczé, és Magyart fiai. Mindnyájan emlékezhetünk arra a nagyarányú cigányversenyre. amit lelkes főuraink a régi Népszínházban rendeztek, melyben főként néhai Szemere Miklós járt elől. Ennek a zsűrinek elnöke néhai Sennyei István báró, a magyar főúri világ egyik legkiválóbb és egyik legszakértőbb alakja volt. A versenyen résztvettek az összes hires cigányzenekarok. Természetesen a három fiatal óriás is egymással versenyzett. Közülük a legnagyobb kitüntetést az úgynevezett „Fráter" aranyérmet egyhangúlag iíj. Magyari nyerte el. Nagyon sokan szerelik a magyar muzsikát és mondhatom, hogy értik is a nótát. Van azonban ennek a muzsikának, a nótának, valami csodás sajátossága. Az ember azt hinné, hogy ennek elsajátítása nem is olyan nehéz. Pedig mennyire nehéz. Magyar nótát szépen játszani igazán művészet számba megy. Ennek az az igen egyszerű magyarázata, hogy a magyar nótának nincsenek, de soha nem is lesznek kötött formái, mert azok teljesen „individuálisak". Magyar nótát lekottázni nem íb lehet abban az értelemben véve, ahogy azt előadni és játszani kell. Csupán a „melódiát" lehet papírra tenni, a többi fölfogás és Ízlés dolga, azé az ihleté, melynek magasztossága abban rejlik, hogy a „Múzsa" kit milyen szerelemmel csókolt homlokon, mikor a magyar muzsikát beléje oltotta. Innen van az, hogy más nemzet fiai a mi muzsikánkat soha sem tudták, soha sem tudják, soha sem Is fogják tudni muzsikálni, avagy interpretálni. Ebben rejlik aztán annak a magyarázata ie, hogy nem is tudják úgy élvezni, azzal a szívvel, lélekkel,, mint mi magyarok; vagyis magyarnak kell lenni ahhoz, hogy előadjuk s magyarnak, hogy igazán szívből, lélekből sírva vigadva élvezhessük, megérthessük. A különféle idők. korszakok, áramlatok, aszerint, amint a nemzet életében ezek váltakoztak, teremtették meg mindig a magyar muzsika hangulatát, irányát. A mi muzsikánk sohaeem volt más, mint a magyar élet „lélektükre". Csak egy rövid példát hozok fel erre nézve. A 000-aB évek egyik esztendejében történt, hogy valami véletlen, ifjúkori kaland folytán, Marienbadba vetődtem. Véletlenül találkoztam Ná- kó Sándor gróf akkori fiumei kormányzóval, kihez régi barátság fűzött. A® örvendező egymást üdvözlés után arra kérlelt, hogy az ott nyaraló VII. Eduárd angol királynak muzsikáljunk egynéhány szép magyar nótát. Egy szó, mint száz, Nákó gróf ezt megrendezte. A „Rühbózalé“-ba egy kedélye* „dinner" után folyt 1« ez a muzsika. Régi magyar kurao dalokat, Rákóczi korabelieket játszottam és énekeltem. Figyelmesen hallgatták, miközben a szöveget a társaságban Jelen volt egyik-másik; főúri magyar vendég az éneklés közben fordította te angol nyelvre. Mikor a „Nagy Majtényi síkon eltörött a zászló .. .** kezdetű dalhoz értem, az angol király odafordult egyik forditó magyar grófnő szórnazédjáho* és ezt mondta: — Kérem, grófné, ne fordítsa, fölösleges. Hiszen ebben a melódiában benne van egy nemzet tragédiája • minden egyes hangjából ki érzik annak minden fájdalma és minden bánata... Merem állítani, amennyire az én raivem-lelk«m magyarul érezni tud, hogy soha életemben nem hallottam oly szépen magyar nótát játszani, azzal a kifinomodott felfogással, ahogyan a kis Magyari Imre muzsikál. Én tr c sok cigányprímást hallottam, de még ilyent soh;isem. Gyönyörködtem, mint egész kis gyermek, az öreg Rácz Pali játékában, hallgattam Benczi Gyulát, a nyáregyházait; a miskolci Rádiós Vilmost, Rádiós Béla apját; GoiyváBtá! csak a \ Csizi-Jodkura, Csizfürdö Pongrácz Lajost, a kolozsvárit (az egy eigány, egy királyi); Fehér Poldit, a szegedit; Kóczét, Berkes Bélát, az öreget, Banda Marcit, Balog Károlyi, Sovánkát, a mostani Rádiós Bélái, Rácz Lacit, a kassai Rácz Janit és Horváth Ferit, meg az ifjabb generáció egész fiatal gárdáját Perticstől, Kiss Bélától kezdve végig valamennyit. Mindnyájan kitűnőségei a magyar muzsikának. Sokan azt hiszik, bog- a magyar nótát veszedelem fenyegeti b lassacskán ki&zoritja a világégéssel lábrakapott ,.jazz“-muzsika. Féltik, -hogy elvész. Ne féltse azt senki sem! Nem vész az el soha! Mert mig magyar él, élni fog a nótája is. Mi, ez az ezeréves magyar nemzet, ha annyi viszon- lagságok, vérzivatarok között meg tudtunk élni ezer évet: megérjük a második ezer esztendőt is. Dalolni akkor is fog a magyar, nem „jazzt", hanem magyar dalt és nótát, mert nótás leikéből csak a nemzet elpusztulásával veszhet ki muzsikája. A „jazz" semmi más, mint egy „intermvcionáláe" divat, Tiszavirág az, mely amint jött, úgy el is megy. Nincs annak semmi köze a nemzet hagyományaihoz. Sok mindenféle ipternacionális divat jönni és menni fog addig — indus, kinai, néger, japán, volapük és singaléz —, mig a magyar nóta a nemzet szivében mindig élni fog. Olyan ez, mintha valaki azon esnék kétségbe, hogy a mező nem terem több virágot; vagy azon keseregne, hogy a fülemüle uem csattog többé, mert egyik hajnalon veréb módjára fog csiripelni. Ne féljen attól senki: a mezők sok színes, gyönyörű, tarka virágai bársonyos szőnyeggel vonják be a látóhatárt ezután is; a fült tlte szép, májusi hajnalon s alkonyaton ezentúl is csattogni fog és huzni fogja szerelem-ittas énekét: mint ahogy a magyar nemzet fiai, osztálykülönbség nélkül, őrökre csak azt énekli, ami a szivük, lelkűk mélyéről fakad, azt, ami az övé, mert érti. érzi, hogy velő született, lélekzetévol és a szive dobbanásával egyszerre — a magyar nótát, melynek hangjai melleit bölcsőjét ringatták. Amig Magyari Imrék lesznek a világon: a magyar dal. és a magyar nóta mindig élni fog. MESEK Ma: BETHLEN MARGIT v Egy térit levele Édes, hazudtam Neked. Nem fogak etuNuni hozzád. Hazudtam neked, nemcsak most, hanem ed eddi lógva, mindig. Amikor Ígérten* hogy magammal viszlek és okkor te, amikor esküdtem, hogy ed nem hagylak soha. Ómé: amikor ont mondtam, hogy szerebiek, akkor nem hazudtam. Hogy miiért megyek eéf . , . Megmondom neked: mert gyáva vagyok és gyenge. Félek az élettől, mely rideg éo kemény. Irtózom a munkától, melyet nem szoktam meg éa * Megéri ys égtől, melyet nem ismerek. Ezért doblak oda téged, dobom oda «®ered- memet, mindent, and szép, fényéé és meleg életemben: hogy élhessek tovább, óéi néiküL, ok nélKÜl. úgy, mint eddig. Látom arcodat, amint e sorokat c&vasod, látom ajkadat, ahogy megvetően rándul meg... és ez jól van igy. Hogyha megvetsz, kevésbbé lógsz szenvedni. Nekem pedig . . . nekem már megvetésed sem fáj, mikor arra gondolok, hogy nem foglak többé látni. Mert nem foglak többé látni, édes. Ha veled lennék, újra erősnek és bátornak érés- né n magara és megígérnék neked mindent, amiről mosd tudom, hogy hazugság kész, amint egyedül vagyok. Ért pedig nem akarom. Eb ezért Isten veled i Töröld ki képemet szivedből, gyűlölj, vess meg: de, édes, ast hiszed ugy-e, hogy szerettetek? Füstkarikák A fi«u báliból jött haza. Már reggel felé Jár az idő, hanem azért még sötét van. A ftu egy karosazétebem üü, cigarettázik lefekvés előtt s nézá, hogyan gomolyog a füst a gyertya lángja körüli. Milyen különösen kavarog, jobhna- balra hajlik, aztán szertefoszlik, mintha lenge leányalatok táncolnának, hosszú lebegő fátylakba burkolva. Ott az egyik, kezét magasra tartva, táncol egyedül, fátyla messze őszük mögötte. Most kettő ösezefogózik s körben forognak körülötte. Egyszerre egy magas, kor-- csu alak bontakozik ki közülük. Feléje lebeg, fejét kissé féloldalira hajtva * mosolyog. Eltűnt. De ott jön egy másik . . . nem . . . ugyanaz. És utána sokan, de mindegyik ő, s mind mosolyognak édesen, boldogan. Hová lettek? Nem jön már több. Ah, Igen, ott jön újra, de . . . mintha már nem mosolyognál cdy édesen? S a ptílanstás® . . . a pffl- ianrtása olyan vádlói S mind többen jönnek sűrűn gomolyogva s az arcuk mind bánatos s a tekintetük szemrehányó. És ott leghátul jön még egy. Lassan lebegve jön s mikor hozzá ér, két kezével felemeli fátyolét s eltakarja vele arcát. A gyertya lángja egyet lobban s fciátenük. A szobában nincs már semmi, csak hideg füstA két angyal Ott állottak mind a kelten a még meg nean született lélek oldalán. Jobbról az élet angyala, fénylő, ragyogó uszályban, balról a halál angyala, sötét palástjába burkolva. És szólt az első: „Jer velem. Rózsás lesz az ut, melyen vezetlek, napfény és boldogság az, asmi vár reád." A másik mozdulatlanul állott: „Én nem hívlak. De ha elfáradtál írtadban, szólj és én ott leszek." A lélek felpillantott. Végigtekintett a ragyogó jelenésen és megjemegett a sötét alak láttára. És megragadta az élet angyalinak kezét „Vezess Virágos réten és Mas mezőn, napiéin' melegében és hűvös lomb árnyékában vezetett az ut az első idén. De ahogy tettek az évek, mind vadabbá vált a táj. A napsugár eltűnt sötét felhők mögé, kősziklák borították ax utat, melyen járt. Lába vérzett a rögös utón, testét töviseik lépték és szivéből szemébe szivárgott és onnan pergett alá forróin, fájón a könny. És végre összeroskadva főlsóhajtott: „Nem' bárom tovább T „Tudtam és ezért jöttem érted. Nálam a pihenés." Halottá mély, orgouazengéeü hangon. Felpillantott Ott állott előtte a halál angyala. Arca jóságos volt, keze érintése puha, mint aa anyáé, ki gyermekét betakarja és sötét pótlásija ráncaiból szelíd fény áradt szél A lélek felzokogott és feléje nyújtotta kél kezét. És a halál angyali a karjába vette és tett- són, csendesen reá borította köpenyéit. A magyar fntelllffen- ch nélkülözhetetlen barátja a Képes Hét í$99 mánhm 99, UimktA
